Tisztelt Doktornő! Az a baj velem, hogy nem vág az eszem bizonyos helyzetekben. Nem tudok frappáns lenni, nem tudok valami jó mondatot rávágni a beszélgetésekben. Volt egy férfi aki nagyon tetszett nekem. Egyszer azt mondta nekem, hogy “majd egy csésze kávé mellett ezt elmesélem”. Amire én azt feleltem, hogy: majd megbeszéljük. Mire ő félre billentette a fejét komoly arcot vágva, és utána többször ilyesmit nem mondott. Ennek több hónapja már, de mai napig ostorozom magam hogy elszalasztottam. Más, aki talpraesett, azt mondta volna, hogy “rendben, mikor?” és akkor már randi is lehetett volna. De én ezt nagyon elrontottam. A többi ilyen mondatára sem tudtam miket válaszolni. Azóta lett neki barátnője, akivel együtt is élnek. Nincs nap, hogy ne gondoljak rá, nagyon sokat sírok miatta, mert elszalasztottam őt. Szomorú is vagyok, féltékeny is vagyok. És bánom, hogy miért vagyok ilyen pancser. Ráadásul nem is tudtam megmutatni, hogy milyen vagyok, mert pirultam mellette, szótlan lettem, unalmas. Pedig nem ilyen vagyok, de biztos semmilyennek tart ezek alapján. Jó lenne őt elfelejteni, de semmi kedvem nincs másokkal ismerkedni, mert őt látom mindenhol, hozzá hasonlítok mindenkit, nem érdekel senki más. Nem akarom az életem elpazarolni, de magam alatt vagyok nagyon, a szívem szakad meg miatta, hogy ott volt az akit mindennél jobban akartam, és mással él, mert én elszúrtam. Néha már azt mondom, fel is köthetném magam, mert ennek így semmi értelme.

Tisztelt Pszichológusok, hölgyek, urak!

Gyakran gyötörnek rémálmok. Az életem jelen pillanatban amennyire csak lehet stressz mentes, tehát ehhez a tényhez nem tudom kötni a lidérceimet.
Viszont az elmúlt éjszaka össze vesztem a párommal egy jelentéktelen dolgon, viszont a végletekig elvittek az érzések mind a kettőnket.
Az éjszakai álmom viszont nagyon felkavaró volt, és még jelen pillanatban is zavar:

Egy elhagyatott telepen tartózkodtam két ismeretlennel, akikkel álmomban szoros kapcsolat kötött össze, viszont vissza gondolva az arcukra, nem tudom kihez kötni őket.
Vihar volt és villámcsapások, mennydörgés. El kellett bújni, mert nagyon nagy veszélyben voltunk. Nem láttam szinte semmit, csak éppen amikor villámlott ( szeretném hozzá tenni, hogy az éjjel zivatar volt mennydörgéssel, talán ez végett szerepelt ez az időjárás is a tudatalattimban). Hatalmas panelházak között futkostunk. És amikor sikerült elbújni egy lakásban, jött egy idegen, aki az egyik álombéli “barátom” édesapja volt, és bizonyára rossz ember lehetett, hiszen megkötöztük, színes szalagokkal (rózsaszín, lila) es hajgumit is tekertem a kezére, de a lábait nem kötöttük meg, és amikor felállt, átváltozott egy barna, kedves arcú kutyává, és a telepről átugrott a helyszín a saját házunk kertjébe.
Hát szó ami szó, agyon kellett csapnom, mert tudtam, hogy rossz, de hiába ütöttem, nem pusztult el. Hallottam a gondolatait, mintha beszélt volna, bújt hozzám, én pedig néztem a szemébe, és sajnáltam. Könyörgött, hogy már ne tegyem, de akkor az az érzés kapott el, hogy meg kell tennem, mert már szenved, és fájdalmai vannak.

Amikor felkeltem csak ziháltam, és már nem tudtam vissza aludni.

Vajon mihez köthető az állatkínzás és a rossz idegen?

Csúfolnak a hangom miatt középiskolában. Mindig amikor megszólalok röhögnek és utánozzák. Amikor jönnek velem szembe akkor is eltorzított hangon köszönnek. CSHŐŐŐŐŐ
Máskor csak rám néznek és elkezdenek röhögni, “hé nézz már ide”. én meg elvörösödök.
Próbáltam már elhülyéskedni, de nem hagyják abba.
Elkezdték páran, már a fél osztály röhög rajtam.
Nem reagálok rá de attól függetlenül csinálják.
Emiatt már nem merek kimenni felelni, jelentkezni se.
Kezdem azt hinni, hogy beszédhibás vagyok, pedig nem. Folyton felveszem hangfelvételre a hangom és nincs benne semmi olyan.
valamelyik mondta hogy fogyatékos vagyok és nem vagyok ide való, menjek kisegítőbe.
Minden évben pótvizsgával rugdossák át őket, csak azért vették fel őket mert van sporteredményük.
Van pár verbális agresszor és a baráti körük, kb a fél osztály.
3. éve ez megy.
Máskor meg azért csúfolnak mert “furán” futok.
Multkor azért röhögtek ki mert köhögtem.
Emlékszem hogy oviban is csúfoltak. Biztos látszik rajtam, hogy megsebzett vagyok.
A tanárok elsiklanak ez felett, őket is csúfolják, amelyik nem igazodik az igényeikhez és nem “jó arc”. Sőt a tanárok között is van aki beszáll ebbe. az a jó arc. Olyan ez mint valami állatvilágbeli dominancia, van az alfa és az omega. Az alfa bánthat mindenkit de őt senki nem meri, az omegát mindenki.
Ezek az emberek máshogy nem tudnak kommunikálni csak csúfolással, és ordibálással, egymással is.
A héten be se mentem iskolába. Szerintem átmegyek másik intézménybe. Gyomorgörcsöm van reggelente, erősen ver a szívem ha az iskolára gondolok, egész nap az iskolai sérelmeken gondolkozok, fóbiám van attól a helytől, emberek között is szorongok.annyira érzékennyé váltam hogy mindent támadásnak veszek otthon is. Gyakran nagyon rondának látom magam, olyannak amilyeneket mondtak rám.
Ebben a helyzetben az a jó megoldás nem? vagy maradjak és verjem meg valahogy az “alfát”?
Pedig ez elvileg egy jó hírű iskola, belül meg….

Üdvözlöm Dr.Úr!
A lányomról van szó, aki most 18 éves, és van egy nagy lelki problémája, (vagy elmebeli, nem tudom….) Az édesanyámmal volt kis korában, de sajnos anyum olyan személyiség, hogy aki vele lakik, az menekülne. Nagyon negatív személy, és rossz hatással van arra, akivel együtt lakik. A lányomban annyira bele ivódott az, hogy még véletlenül se hasonlítson rá, hogy majdnem bármiben, amibe bele kezd, állandóan azt kérdi, hogy: ‘Ugye nem hasonlítok rá?’. A baj az, hogy ha Én nem vagyok vele, egyszerűen le van blokkolva. Folyton úgy érzi, hogy ha valamiben bele kezd, akkor biztos, hogy a nagyanyja befolyásolta. Őszintén már nem tudom, hogy mit tegyek. Ja és ehhez még hozzá jön az is, hogy mindent kétszer akar csinálni. Nem biztos abban, hogy először az jó volt-e?
Kérem ha tud tanácsot adni, hogy mi tévő legyek.
Előre is nagyon köszönöm ‘
Tisztelettel Enikő

Miért jó pszichológushoz járni?
nagyon foglalkoztat ez a kérdés. kérek szépen választ.
Van egy problémája az embernek azt csak ő maga tudja megoldani nem? abban meg tud kérdezni akárkit.
Ha meg konkrét pszichés betegsége van az nem fog meggyógyulni a beszélgetéstől szerintem. nem tudom elképzelni.
elmegyek pszichológushoz mert mondjuk például generalizált szorongásom, bipoláris depresszióm, vagy ptsd-m van. előtte már tájékozódtam a problémámról. megvannak az összefüggések. Tudom hogy mi van mégis fóbiám van, mert automatikusan aktiválódik a szorongás. Az agyi idegpályáim már olyanok. az amygdala, hippocampus stb. azt már csak az idő gyógyítja meg szerintem. sőt ez összetettebb mert a személyiség is ott van. gyerekkori traumák, tudatalatti.
Egy ilyen ember jár mondjuk 1 évet ilyen terápiára és a beszélgetés meg fogja gyógyítani örökre? vagy csak elviselhetővé,élhetővé teszi az állapotát?
Mondjuk van többféle terápia. emdr, neurofeedback, hipnozis.
Én a beszélgetéses sima pszichológusra gondoltam. szóval ez gyógyítás vagy sem?

Kedves pszichológusok.
Én írtam a kérdést az elégedetlenségről és szégyenről. Szerintem tudom honnan ered, apám és úgy az egész apai ágon sikeres emberek vannak orvosok például, apám meg élsportoló volt és vállakozó de már nyugdíjas, ő is eléggé “nárcisztikus”. Imád szerepelni és egész nap magáról beszél közösségben. és nem bírja ha ellent mondanak neki.
A családban is mindig a teljesítményről mentek a beszélgetések a családi összejöveteleken, a perfekcionizmus.
Én sokáig nem voltam ilyen, pont az ellenkezője, de szeretnék már felnőni magamhoz és az elismerés űzése is hajt. Ha bebizonyosodna hogy nárci vagyok annak nagyon örülnék, nagyon méltóságteljes.
Ha elmegyek a főorvos pszichiáterhez, ő beutal pszichológushoz, akivel tudunk együtt dolgozni magamon? hm jó ötlet. Ugye ez arról szól, hogy a belső erőforrásokat kiaknázzuk.
Gyógyszerrel én nem mérgezem a szervezetemet, viszont egy lágy és tartalmas beszélgetés mindig jól jön.

Tisztelt Szakértő!
A 17 éves lányomról van szó aki, pszichológusa szerint, generalizált szorongással küzd; nagyon sokszor van depressziós periódusa.
Jelenleg az iskola 11. osztályát is abbahagytuk, azzal, hogy szeptembertől folytatja majd távoktatásos módszerrel, mert nem mer közösségbe menni.
Egy éve vált tarthatatlanná a helyzetünk, már akkor sem tudott bejárni az iskolába, de a 10. osztályt magántanuló üzemmódban mégiscsak sikerült befejezni. Antidepresszánsokkal (pszichiáter segítségével) is próbálkoztunk, de az ezzel járó tünetek csak fokozták a félelmét, szédülését. Így nem tudtuk két hónapnál tovább szedni, és két hónapa alatt nem volt semmiféle javulás.
A fő problémánk , ami miatt írok, tulajdonképpen az, hogy nem képes belátni, hogy a problémáit a generalizált szorongás okozza. Állandóan szédülésre és gyengeségre panaszkodik és az ágyban fekszik, mert ő nem érzi jól magát. Ő egy gyógyszerre vár amitől hirtelen visszakapja a régi Önmagát. A heti találkozások a pszichológussal – mi szülők úgy érezzük – már nem igazán juttatnak előrébb. Mindenféle relaxációs jellegű ajánlást határozottan visszautasít. Mit lehetne még tenni ? Feleségemmel már végképp kimerültünk, és ötletünk sincs mivel lehetne elérni azt, hogy tudatába kerüljön annak, hogy ebből a betegségből fokozatosan lehet kilépni, de ahhoz azt akarni kell.
Mivel az SSRI-ik 2 hónapos szedésére semmiféle jobbulási jelet nem mutatott, volna-e értelme szerotonin visszavétel fokozóval próbálkozni (Aneptinex) ?
Válaszukat nagyon köszönöm.
Tisztelettel
Kis Sándor / Budapest/

Tisztelt Pszichológus!
Olyan problémám van, hogy nagyon alacsony az önbecsülésem/önbizalmam. Tudna olyan gyakorlatokat amik valójában hasznosak arra, hogy legyen? Keresgettem a neten, de nemigazán segített egysem.
Köszönöm!

Félek autóvezetés oktatót váltani, mert félek, hogy bántani fog a jelenlegi ha mondom neki, hogy váltok. Tudom nagyon fura, de akkor is félek hogyha felhívom, le fog szidni és kérdőre von. Miért félek ettől?
Ezzel mit lehet kezdeni?
Ilyenek miatt nem haladok.

Tetszik egy fiú, akivel majdnem szomszédok vagyunk és évfolyamtársam, egy matek csoportba járunk. Tényleg sokat nézzük egymást és volt egy idő amikor beszéltünk is egymással…és nagyon rendes volt velem. Viszont a baratai(lányról van szó,de egyikőjüknek sem tetszik a másik) ha lehet így mondani elválasztott minket. Volt h megakart várni ugye h együtt menjünk suliba meg meg 1-2 barátommal együtt de jöttek a barátai és el hívtak.Nem mer odajönni hozzam és én se hozza. Ő is meg én is a másik barátaitól kérdezzük meg h mivan a másikkal (jó nem pont így).Azt mondja h nem tetszik neki senki de ezt nem nekem mondta hanem Instagrammra írta ki másoknál meg elpirul ha ezt megkérdezik h tetszem e neki. Hallottam már minden felet h járna velem de ezt ő letagadja. Volt h rá mosolyogtam és ő is vissza rám. Tanácsot kérnek h mitcsinaljak. Ön szerint tetszek a fiúnak? Másnak sose köszön de nekem igen

Kedves pszichológusnő!
Tavaly nyáron megismerkedtem egy férfival, akivel az első perctől kezdve megvolt a közös vonzalom. Elkezdtünk találkozgatni, közös programok, bemutatott a barátainak, de mégsem lett belőle kapcsolat, mindig azt mondta, hogy valami hiányzik. Aztán az első szexuális együttlétet követő nap elmondta, hogy a legjobb barátnője a lelki társa, aki bár 400km-re él, és vőlegénye van, kölcsönösen szeretik egymást, de nincs meg a bizalom ezért nem jönnek össze. Ezen kiakadtam és megakartam szakítani vele a kapcsolatot, de nem engedte. Azon a héten újra elhívott találkozni, majd 2 napra rá elment a nőhöz. Mikor jött haza megkérdeztem, hogy mi volt, ő azt mondta semmi majd onnantól kezdve megváltozott a viselkedése velem szembe és mégis összejöttünk. 3 hétig nagyon boldog voltam, aztán megkérdeztem, hogy mi változott, azt mondta, hogy semmi és, bevallotta, hogy csók volt, de csalódott a csajban és „szakított” vele. Onnantól kezdve a bizalom megrendült és nem volt olyan nap, hogy ne veszekedjünk. A lány folyton irogatott neki én nem bírtam, többször próbáltam szakítani, de mondta, hogy nem tud elengedni. Bár mondta, hogy még nem szerelmes, de, hogy ő nehezen enged közel magához bárkit is, de ilyen érzéseket még senki nem váltott ki belőle.Aztán kiderült, hogy a lány rá akart mászni, miközben tudta, hogy együtt vagyunk, betelt a pohár és elmondtam mindent a vőlegényének. A párom kidobott és mondta, hogyha ezt nem csinálom minden jó lenne. 2 hétig még beszélgettünk mindig mondta, hogy ez a kapcsolat más volt, mindig ez van, ha valakit közel enged magához, stb. Mindent megtettem volna, hogy kibéküljünk, de nem engedett és 2 hétre rá összejött egy másik nővel, 1 hónap múlva pedig ő volt már élete szerelme. Nekem azt mondta, hogy csak szórakozott velem és nem is igaz a viszony, csak azért találta ki, hogy ne legyünk együtt, mindennek lehordott, hogy fel sem érhetek a barátnőjéhez és sorolhatnám. Még a barátaival is megutáltatott. Én teljesen összetörtem, az önbizalmam a nulla alá ment. Pszichológiát tanulok, úgy éreztem, hogy nagyon jó emberismerő vagyok, tényleg mindig átláttam mindenki szándékán. Most úgy érzem, hogy az összes hitem elszállt magamból, nem tudom mikor tudok megbízni legközelebb egy férfiban. Azóta nem is tudtam kapcsolatot létesíteni senkivel. Már elkezdtem egy pszichoterápiát, hogy feldolgozzam ezt az egészet, de még mindig a padlón vagyok. Ön hogy látja? Hogy tudnék ezen túllenni? Mit javasol?
Válaszát előre is köszönöm!
Minden jót!

Jó estèt , azal a problèmával szeretnèk önhöz fordulni párom kin dolgozik már nagyon règ hazas èletet èlünk ès gyermekeink vannak 2fiu de, sajnos folyton veszekszunk mert távol van , tudom csak a jővőnket szeretnè alapozni hogy könyebb legyen a gyerekeknek de, èn sajnos nem birom fiattal vagyok 20 èves 3 ève dolgozgat igy távol. Sokat idegeskedek es elfelelytek enni ! Ha ithol van hizok ha nincs ithol akkor pedig le fogyok utolag 35kg voltak , sokat egyedül vagyok ès nem tudom senkinek mèg a párom nak semm elmondani pontosan mi bajom van ! Nagyon szeretem pedig , ès őt is meg èrtem de ugy èrzem engem nem èrt meg senki !

Jó estét!
Olyan kérdésem lenne,hogy a párom 5 éves kislánya egy ideje a halálról álmodik,majdnem mindig meghal valaki benne. Egyszer volt egy vérző macska is. Ezek mitől lehetnek?
Válaszát előre is köszönöm
Üdvözlettel: Bacsa Renáta

Nem csak az oktatótól tartok. Főnöktől is például. az ilyen vezető, irányító személyektől tartok. Ha leszidnának rossz érzéseim lennének sokáig és gyanakodva mennék autót vezetni, jön a gondolat hogy az oktatók összebeszélnének a hátam mögött és direkt szivatnának stb. mondjuk akkor sulit váltanék. De maga az érzés ha ezek bekövetkeznének, az égés, hogy ki vagyok nézve.
Nem szeretem ha kérdőre vonnak. ilyenkor általában hazudozok. egyáltalán miért kéne kérdőre vonnia bárkinek?
Ezek miatt kerülöm a felelősséget is.
Ismerem a jogaimat de mégis tartok. Már hete halogatom a váltást.
Amúgy a hibázástól is tartok, eléggé égek belül olyankor.
szóval ennyi félelem van ebben az egy dologban.
Biztos gyerekként sokszor leszidtak.

A párom 44 éves és nagyon sokat van a facebukon és sokat használja a messendzset engem ez nagyon bosszant aza problémám ezzel hogy úgyveszem észre mintha titkolózna ha kérdezem monbja hogy kollégájával beszél ami engem úgy sem érdekel ha kérem hogy megnézhetem e akkor nem mutatja meg.Nemtudom hogy normálus dolog e a részemről hogy ennyire érdekel?Mert ebből van a vita köztünk.Én bízom benne hogy nincs más a dologban csak bizonyságot szeretnék.Mit tehetek?Várom megtistelő válaszát!Köszönettel István!