Problémám a következő: lelkileg érzem, hogy valami nagyon nincs rendben, szinte mindenen elsírom magam legyen az egy dícséret vagy leszidás, egy rossz hangvétel, vagy vizsga. Mitől lehetek ennyire érzékeny lelkileg? Mar nagyon kellemetlenül érzem magam, hogy mindig ez van és emiatt engem is gyerekesnek ítélnek meg sokszor, nem érettnek bizonyos feladatokra. Megszüntethető ez az állapot valahogy?

Jó napot kívánok! Az a problémám, hogy jelenleg munkanélküli vagyok. Nagyon nehezen ismerkedem, barátaim sosem voltak, jelenleg sincs. 5 hónapja jöttem el a munkahelyemről 4 év után mert gyakorlatilag ki lettem fúrva. Szerettem volna előre lépni, de nem sikerült. Ezen kívül bele voltam fásulva, kiégve. 5 hónap alatt lett egy sérv műtétem. Most tartok ott, hogy mehetnék újra dolgozni, és vissza akarnak venni a régi munkahelyemre másik pozícióba. Az egyik ott dolgozó azt mondta a hátam mögött mikor eljöttem, hogy örül hogy eljöttem és szerinte komolytalan-gyerekes vagyok. Szerintem nem vagyok az, sőt inkább túlságosan komoly vagyok, nem tudok laza lenni, vagy a beszélgetés is nehezen megy az emberekkel. Nem mondom, hogy ez számít, de anyukám 12 éves koromban, apukám 18 éves koromban halt meg. Szóval nem hiszem hogy aki tiniként lett árva, az gyerekes. Aztán lehet rosszul látom. Gondban vagyok, hogy visszamenjek. Az ilyen negatív kritikák miatt + mert az új pozícióban sem fogok tudni előre lépni, meg a rossz céges dolgok miatt nem akarok visszamenni. DE: lett ott sok kedves ismerősöm, mai napig néhányan írnak nekem, könnyezve búcsúztak el tőlem utolsó napomon. És van egy férfi akibe én szerelmes vagyok, csak sajnos az 5 hónap alatt mióta eljöttem neki lett barátnője. És az ő személye az ami miatt vagy visszamennék, vagy nem. Igen, mert hiányzik és az motoszkál bennem, hogy hátha lehet még valamikor valami köztünk. Nem, mert párkapcsolata van, nap mint nap látnám őt és így sosem tudnám elfelejteni. Ha új helyre mennék dolgozni, az is az ok lenne, hogy új társaság, új emberek és hátha találkoznék számomra tetsző férfival. Szóval nem tudom, hogy döntsek. Már hetek óta rágódom ezen, de nem tudok dönteni mit tegyek. Mi alapján hozzam meg a döntést?

Párt keresek, de van egy kis probléma. Ez oldható?
22 éves vagyok, de még nem volt barátnőm, mondjuk nem olyan gáz mert valakinek 30 évesen van az első, csak így mégse érzem magam férfinak. Leginkább attól félek, hogy kiderül milyen alak vagyok. Az alakra azt értem, hogy nincs normális munkája, kapcsolatai, autóm sincs, szüleimmel élek és elégedetlen vagyok. Még nincs végzettségem se az érettségin kívül. Én akkor keresnék párt biztonságban, rossz érzések nélkül ha ezek meg lennének. Mostanában amúgy oda megyek bárkihez de az intimitástól félek. Internetes oldalakon is rögtön randira invitálom.
Amilyen lányt én akarok az olyan, hogy kis aranyos, nagynak érezhessem magam mellette, nem ért el nálam többet. megvédeni én lennék neki a hős.
Mint a kakas a tyúkokat.
Folyékonyan tudok hazudni és megjátszani magamat, Olyan képet festeni magamról, amilyet látni akar.
Én akkor érezném magam biztonságban párkeresés téren, ha kezdésnek lenne bmw-m, most arra gyűjtök. és bejutnék egy főiskolára.

Tisztelt Doktornő!

22 éves férfi vagyok. Életem során még soha nem volt barátnőm, nem volt szexuális kapcsolatom, még egy csókom sem.

Borzasztó számomra látni ismerőseimet, barátaimat, ahogy boldogan élik párkapcsolati és szexuális életüket, én pedig magányos vagyok (Kb. 6 éve nyomaszt ez a gondolat, de 3 éve erőteljesen.)

Párkapcsolat és szexuális élet nélkül úgy érzem, mintha ezáltal én a valóság egy dimenzióját nélkülözném. Az életet igazságtalannak találom, mindenkinek jár a szerelem és a boldogság, csak én nem érdemlem meg.

Úgy érzem szerelem és szex nélkül fiatalságom legszebb éveit egyszerűen eltékozlom, és ezen éveimben olyan dolgok maradnak ki az életemből, amiket soha nem fogok tudni bepótolni. Úgy érzem, barátaim teljesebben meg tudják élni életüket, én pedig nélkülözésre vagyok ítélve. Emiatt nyomasztó, magányos, melankolikus érzéseim vannak. Hátrányban érzem az életemet.

Vajon ha ilyen későn, a húszas éveimben alakul ki az első párkapcsolatom és veszítem el a szüzességemet, tudom még valaha pótolni azokat az élményeket, amiket a barátaimhoz képest 16-17 éves korom óta nélkülözök? Mert magánéletem terén csak a visszautasítás és a fájdalom jár nekem, eddigi tapasztalataim alapján, míg a körülöttem lévő embereknek jár a párkapcsolati és szexuális boldogság…

Köszönöm válaszát!

Hogyan segít a pszichoterápia meggyógyulni? Az emberi lélek hogyan működik? és igaz ami a múltban elveszett az már nem hozható vissza? Például gyerekkorban történt valami amitől torzult a személyiség rossz irányba az már úgy is marad? Nem lehet átírni mindent, visszamenni lélekben gyerekkorba és meggyógyítani? A személyiséget formálni?
Ha nem is kapok hosszú választ, hol olvashatok erről bővebben és komolyabban?
Például egy nárcisztikust állítólag nem lehet meggyógyítani csak az empátiáját fejleszteni, vagy akármilyen személyiségzavart.
Vagy akármilyen lelki gondot például a szociális fóbiát, arról is sokat hallani, annak is mély okai vannak a gyerekkorból. meglehet úgy gyógyítani egy ilyen embert, hogy magabiztos és bátor legyen társas helyzetekben?

Segítségre lenne szükségem, korábban kezeltek gyógyszeres kezelés mellett kaptam magam mellé terepbeutát, sajnos nem müködtem közre és elutasitottak, 4 hónapja nem kapok gyógyszereket és nincs pszichológusok. Egy nap elmentem segítséget kérni máshova és ott azt mondták hogy oda kell vissza mennem ahol eddig kezeltek, ezt meg is tenném de annyira félek mert múltkor elutasitottak beutalóval együtt, mit tudnák ez ügyben tenni? Mert nagyon nem érzem jól magam. Köszönöm figyelmét!

24 éve pánikos vagyok. Eddig tudtam kezelni. Kb .5 hónapja átment nagymértékű egésznapos szorongásba. Ha valahova menni kell már előző este kezdődik. Aznapra teljesen kész vagyok. Eljutok a célhoz keservesen és utána megszűnik. De ez mindennap így megy. Már a vérnyomásom is felmegy ezekben a helyzetekben. Ebből kifolyólag már egésznap ideges ingerült vagyok. Dulsevia 30 mg. És xanax a gyógyszerem. Úgy érzem a dulsevia semmit nem segít. A relaxáció nem segít. Feszült ideges leszek tőle. Tornával próbálok segiteni magamon. Személyes -találkozóra nem tudok elmenni mert rettegek.
Szeretném kérdezni hogy esetleg nem az antidepi ront ezen? 3 hónapja szedem.
Nagyon köszönöm a válaszukat

Tisztelt pszichológus!
Pár hónapja diagnosztizáltak kevert hisztrionikus-borderline személyiségzavarral. Előtte is voltak problémáim, többször voltam pszichológusnál, de nem találtak igazi okot. A legnagyobb problémám, hogy ez miatt nagyon elrontottam az összes emberi kapcsolatomat, de főleg a legutolsó párkapcsolatomat. Már a kapcsolatunk alatt is voltak veszekedések, aztán mikor besokallt és lépni akart, rátlepedtem, zaklattam. Ő összejött mással, és azt mondta soha nem volt ilyen szerelmes és velem csak szórakozott, holott előtte az ellenkezőjét mondtam. Ez olyan szinten kiborított, hogy fenyegetőztem, hogy kárt teszek magamban és elmondtam mindenféle rohadéknak, próbáltam bekavarni a kapcsolatába és “leleplezni”. Utána mentem el önszántamból pszichológushoz aki megállapította a problémát. A legnagyobb bánatom azóta, hogy olyan emberrel viselkedtem így, aki nekem mindennél fontosabb volt és úgy érzem, ha ő nem bocsát meg én sem tudok magamnak. Nem látok kiutat, néha nagyon jól érzem magam, de aztán eszembe jut, hogy mit tettem és össze vagyok törve, főleg, hogy mindenkinek aki előtte kedvelt, meg van rólam a véleménye. Szeretnék változtatni, de úgy érzem ekkora bélyeggel nem tudok. Előtte is voltak kapcsolataim, de amint jött más “túl voltam” rajtuk, de ismerkedni sem szeretnék jelenleg, úgy érzem nincs bennem semmi jó és szerethető. A pszichológus azt is megállapította, hogy nagyon alacsony az önbecsülésem. Kérem segítsen!

Minden álmom, hogy pszichológus legyek és egyben hobbimmá is vált, nagyon bele tudok mélyülni. Meggyógyultam a pszichés problémáimból és pont emiatt szeretnék segíteni másoknak. Nagyon megtetszett ez a szakma, ez lenne az amit hivatásként csinálnék, nem azért mert divatszakma. Szerintem az tud segíteni igazán aki maga is megjárta. Egy probléma van. újra kéne érettségiznem, mert a középiskolát el deviánskodtam és épphogy elvégeztem.. Annyiban támogatnak, hogy otthon lehetek, viszont anyagilag nem tudnak. Csak nem tudom hogyan fogjak neki, keressek külön tanárt vagy egy év alatt felhozhatom az emelt bioszt és emelt törit egyedül is, az akarat megvan, biológiát nem is tanultam rendesen, mert info szakra jártam, viszont érdekel a biológia nagyon. Nincs ebben tapasztalatom hogyan kell igazán ilyen irányba haladni, építeni.
Annyira szeretném, hogy belekönnyezek ha rá gondolok.
Az álmomat szeretném megvalósítani, kis lépésekben érdemes haladni lassan, vagy nagyokban gyorsan?

Szép estét.Generalizált szorongással kűzdök,ami abból fejlődött ki,hogy 2 éve szinte minden nap szédülök.Minden szervi problèmát kizártunk,ideggyögyász szerint idegi alapú. Kérdésem az lenni,valóban okozhat ilyen mértékű szédülést a nagyfokú szorongás?Emiatt a szédelgés miatt egyedül már ki sem merek mozdulni.Köszönöm ha választ kapok.

Nemtudom kihez fordulhatnák hogy tanácsot kaphatnék ez ügyben.Szerelmes vagyok két emberbe és nem tudok dönteni.Teljesen kellemetlenül érzem magam ez miatt.Egyik se tud a másikról.Nemtudom mit tegyek kit válasszak vagy mit csináljak.Kérem adjon tanácsot.Előre is köszönöm

Tisztelt doktor ur!nagy szuksegem lenne egy jo tanacsra.nagy valoszinuseggel a felesegemnek szexualis kapcsolata van a 14 eves fiaval.persze nincs ra bizonyitekom.ha feljelentest tennek senki sem hinne nekem.egy pszichologus kepes lenne arra hogy “kiszedje”az igazsagot legalabb az egyik felbol?

3 hete szakított velem a párom. Már testi tünetekben is jelentkezik a hiánya. Evés utáni gyomor fájás, hasmenés étkezés után, gyomor görcsök, mellkasi fájdalom. Úgy érzem a kapcsolatunk helyre hozható ugyanis az ok amiért szakított velem az az volt hogy más az elképzelésünk szerinte egy kapcsolatról.
Kezd kihatni a mindennapjaimra ez az állandó gondolkodás örlődés hogy nélküle vagyok. Ő 25 éves. Az munkakörünk egyforma mind a ketten kórházban dolgozunk.
Mit tegyek?!

Szép Napot Kívánok! Lőrincz Attila (21)
Szeretném önnel felvenni a kapcsolatot segítség kérés szempontjából de a hejzet hogy elég nagy a távolság ön és én köztem!
Ezért érdeklne az a dolog hogy internetes kaocsolattal is tud segíteni az embereken?
​​​​​​A helyzetem a következő és súlyos féltékenységgel küszködöm néha már megbolondítóan nehéz!
Nem tudom mit gondoljak a barátnőmmel szemben hogy esetleg kavar másokkal vagy ilyesmi a zavaró tényező az hogy sokkal több fiu barátja van mint lány és sokat beszél és találkozgat velük!
Nagyon kérem segítsen ha tud!

Kedves Doktornő!

Több diplomás, értelmiségi munkát végző nő vagyok. Egy eléggé régi problémával fordulok Önhöz. Nekem a párkapcsolataim során mindig is gondot okozott, ha a másik felnőtt tartalmú filmeket néz, vagy képeket meztelen nőkről. Értem a biológiai okát, csak sajnos bármit is beszélek be magamnak, akkor is nagyon rossz érzést vált ki bennem. Teljesen olyan, mintha megcsalna a párom. Tudom, hogy ezek “csak” képek, tudom, hogy sosem találkozik velük, de akkor is abban a pillanatban más nő testét kívánja meg. Voltam már emiatt pszichiáternél, pszichológusnál is. De semmi sem segített, a féltékenység ugyanúgy bennem van, és nem hogy halványulna, még erősebb. Próbáltam megbeszélni már számtalanszor ezt a párommal, hogy nekem rosszul esik ez, de nem érti meg mi fáj nekem abban, ha ő más nőket nézeget meztelenül. Mivel pedig ő ezt nem tartja bűnös dolognak, továbbra sem hagy fel vele. Nem merem őt egyedül hagyni, mert rögtön amiatt félek, hogy megint “azt” csinálja, mivel már többször ki is derült, hogy szinte minden alkalommal ellátogat a felnőtt tartalmú oldalakra, ha nem vagyok vele. Azonban így az életemet nem tudom szabadon élni. Kérem azt ne tanácsolja, hogy ne gondoljak rá, mert ez lehetetlen. Minél inkább nem akarok rá gondolni, annál inkább előjön, még akkor is, amikor el vagyok foglalva munkával, vagy egy baráttal beszélgetek. Tudom, hogy minden férfiban benne van az ösztön, hogy más nőt is lásson, de az én párom folyton azt mondja, hogy ne akarjam neki megtiltani mit nézhet. Nem is szeretnék megtiltani semmit, csak azt, hogy megértsen. Kétségbe vagyok esve, mert már azon gondolkodom, hogy szakítok vele. Egyébként nem ez az egyedüli probléma a kapcsolatunkban, csak a többi gondon túl tudom tenni magam, de ezen az egyen nem bírok túllépni. Nekem az is nagyon rosszul esik, hogy a másik hazudik, és titkolózik, maga az a tudat, hogy a hátam mögött csinál valamit, amiről tudja, hogy ha megtudnám, nagyon rosszul esne. Ezt nem tudom megérteni, hogy miért nincs benne együttérzés arra, hogy kitaláljunk egy kompromisszumos megoldást. Már azt is mondtam neki, hogy nézzünk közösen felnőtt tartalmú filmeket, de nem akarja. Ön szerint van olyan férfi, aki ezt megértheti, és hajlandó egy közös megoldásra, ami mindkettő félnek megfelelő? Vagy ez alapból minden férfiban benne van, és bármit tehetek, mindig titkolózás, és hazugság lesz?