Kedves Doktornő!
Sajnos történt az életembe egy nagy tragédia a legrosszabb ami csak történhet egy emberrel. Húsvét hétfőn édesanyám meghalt 🙁 Édesapám már 2003-ban elhunyt akkor még csak 15 éves voltam most meg már 30 vagyok. Az ő halálát viszonylag könnyen feldolgoztam pedig szerettem nagyon őt is de nem annyira mint az anyut. Édesanyám egy áldott jó asszony volt 66 évesen ment el és még azt sem lehet mondani,hogy öreg volt. Sajnos olyan tüdőbetegsége volt amit már nem tudtak az orvosok meggyógyítani. Az anyu több mint 35 évig dohányzott nagyon erős dohányos volt. Amikor apám meghalt rá 1 évre az anyu megfogadta,hogy leteszi a cigarettát és így is lett. Már 13 éve nem szívta és mégis meghalt 🙁 Nem volt tüdő rákos hanem COPD betegségben szenvedett. Nagyon fulladt az utóbbi időben egyre rosszabbul volt már ülve is fulladozott. Napról napra csak rosszabbodott az állapota. Húsvét hétfőn amikor eljöttem otthonról a párommal tartottunk Pécs felé már fél úton voltunk amikor egyszer csak megszólalt a telefonom a nővérem hívott és mondta nekem,hogy az anyu nagyon rosszul van lehet megfog halni kint vannak a mentősök az orvosok. A bátyám is otthon volt és próbálta újraéleszteni az anyut nagyon hosszú ideig de nem sikerült neki. Sőt a mentősök is fél órán keresztül élesztgették de hiába. Amikor ezt meghallottam a telefonba azt hittem szörnyet halok a szívem csak úgy vert majd kiugrott a helyéről. Tisztán hallottam amikor mondták a mentősök,hogy sajnáljuk de nem tudunk már mit tenni meghalt. Hallottam mindent a telefonon keresztül. És akkor a bátyám is közölte velem,hogy az anyu meghalt. Nem tudtam elhinni,hogy ez igaz sokkot kaptam remegtem sírtam. A párom ölelgetett vigasztalt. Mondom ez nem lehet igaz,hogy meghalt amikor nemrég búcsúztam el tőle még puszit is adtam neki. Pedig akkor is nagyon rosszul volt amikor eljöttem de álmomban sem gondoltam volna,hogy meghal. Ennek már 2 hete azóta megtörtént a temetés is. De én még a mai percig sem tudom elhinni és elfogadni,hogy meghalt. Nagyon hiányzik az anyu nélküle már semmi sem lesz olyan mint régen. Nekem ez nagyon nehéz mivel ő volt a mindenem az egyetlen támaszom. Amióta megszülettem vele éltem soha nem hagytam magára. Mi olyanok voltunk egymásnak mint a testvérek. Együtt mentünk mindenhová elválaszthatatlanok voltunk. Tavaly hagytam őt magára 1 évre mert az akkori páromnál laktam. Utána én visszamentem az anyuhoz. Már egy jó ideje tudtuk,hogy beteg de álmomban sem hittem volna,hogy ilyen gyorsan és hirtelen meghal. Ezt nem tudom feldogozni elfogadni nem megy. Nélküle nem ér semmit az élet és bevallom őszintén magának,hogy félek mindentől . Már nincs anyám sem apám nincs kihez menjek ha valami bánt. Vannak testvéreim egy nővérem meg egy bátyám meg ugye ott a párom is de ők nem pótolják az anyut azt az űrt amit hagyott a szívembe. Úgy érzem,hogy teljesen egyedül maradtam most már csakis magamra számíthatok 🙁 Hogy tudnék erőt meríteni és folytatni az életemet továbbra is? Most már van párom van kiért éljek de akkor is félek. Mit tegyek?????????

Jó napot,
olyan kérdéssel fordulök önökhöz, hogy kb 2 hete egy gondolat van a fejembe. Mintha be akadt volna és nem hagy élni. Egyik napról a másikra az jár a fejemben, hogy meleg vagyok-e. Az elején nagyon rémült voltam, az interneten kerestem információkat, hogy mi lehet velem. Majd rátaláltam egy betegségre ami akkor még nagyon passzolt rám. Ez pedig a homoszexuális kényszerbetegség. Az első pár napban amíg nem tudtam a betegségről minden tünetem jelentkezett. Majd ez kicsit megnyugtatott. Mostanra olyan állapotban vagyok, hogy a gondolat ott van a fejemben, ideges is vagyok miatta egész nap (ez lehet szorongás?), de nem annyira mint előtte. Egyszerűen nem szeretnék meleg lenni. Egész életemben a lányokat szerettem, mi lehet velem?
Az ellenőrzések alább hagytak, a fejemben analizálom a dolgokat és a forumokat olvasom és hasonlítgatom a problémáimat másokéval. Önök szerint mi lehet velem?

7 éve ugralok egyik parkapcsolatombol a masikba. Folyton ugy erzem, hogy valakinek kell lennie korulottem. Az elmult egy evben mar csak rovid kapcsolataim voltak, kb 3 honap utan azt erzem hogy nem kapok eleg torodest a masiktol pedig en kepes lennek mindent megtenni es elfogadni. Aztán vegul en vetek mindig veget nekik, amikor is mindig megkapom, hogy en tobbet erdemlek. Szeretek egyedul lenni, de parkapcsolat nelkul nem megy, mintha fuggenek tole. Van erre valamilyen megoldas? Koszonom!

Tisztelt Tanácsadók!
A párommal egy éve vagyunk együtt. Ő azóta is válófélben van, a felesége hagyta el, a válás elég zűrös. Nekem már az elején azt mondta, hogy túl van az exén és engem szeret, velem képzeli el a jövőt. Közben apró jelek azt bizonyították számomra, hogy nincs túl engem nem szeret igazán. Addig feszegettem a témát, amíg kibökte, hogy nem tud megnyílni teljesen felém, amikor ölel, akkor múltbeli képek villannak be neki és nem tud rám figyelni eléggé. A válással kapcsolatos anyagi dolgok lerendezésének problémájára hivatkozik leginkább. Azt érzem, hogy az önbizalmam romokban hever, nem bízok a szerelmében és a páromban sem. A szexualitás és az intimitás nem működik megfelelően, de ő azt mondja igyekszik, mert nagyon szeret. Félek, hogy csak pótlék vagyok és a párom önmagát is becsapja. Egyre nehezebben viselem és fogytán a türelmem, már rengeteget veszekszünk. Érdemes ezt még folytatni, lehet ebből még valami? Én szeretem őt, de nem áldozom fel magam.
Válaszukat előre is köszönöm!

Én írtam az iskolai zaklatásos kérdést. Ingyenes pszichológust fel lehet keresni? voltam másik fizetősnél is de ő is csak vigyorgott amikor ebbe a témába kezdtem és elterelte a szót erről, mintha ez nem számítana. Ezt se tudom megérteni, hogy a pszichológus azt nem helyeselte hogy a szüleim segíteni akartak azzal hogy intézkedtek az iskolában, hanem magamnak kell megoldani gyerekként? Úgy hogy kiállok magamért és beilleszkedek a bántó környezetbe, megnézném ő hogyan csinálja, elsírná magát, egy közösség ellen kiállni?. Úgy tekintik ezt, mintha természetes lenne iskolába csinálni. Ezzel azt érte el, hogy én miért ne csináljam szintén ezt? Ha az utcán csinálja valaki az már nem normális, de egy osztályban igen.
Mondtam neki, hogy sokszor megaláztak, ez szerinte gondolkodási hiba. Akkor ez mi volt, simogatás?
És úgy állította be ezeket az embereket, mint jó fiúk és én a problémás.
Nem akarom lenézni a pszichológusokat, csak azt akit megjártam.
Azért vetítem ki mostanában mindenhova ezeket, mert senki nem értette meg ezt a problémámat. Az iskolában a tanárok azt hitték én nem akarok leérettségizni, közben csak romlott a tanulmányi eredményem, mert figyelni se tudtam az órán. Az osztályfőnök ezt mondta év végén érettségi után, hogy ki hitte volna hogy én leérettségizek…
A tanárok is csinálták a bullyingot a diákokkal. és engem akartak kirúgni az igazolatlan hiányzásaim miatt. Volt egy másik srác őt a zaklatók kórházba juttatták úgy felment a vérnyomása, bűne az volt, hogy beszédhibás volt. és csak röhögtek rajta, és örültek neki, hogy legyőzték.
Nem tudom az ilyen emberek, otthon mit láttak, vagy milyen személyiségzavaruk van.
De gondolom át kell élni a negatív érzelmeket, dühöt. Ha jól esik akkor ordítok, káromkodok.
Ilyenek járnak a fejemben hogy bemegyek lövöldözni a régi iskolámba, vagy csak úgy neki megyek valakinek, de csak azért hogy felhívjam erre a figyelmet. De nem teszem.
És ami a legjobban zavar, hogy másoknak olyan jók az iskolás évek, nekem meg ezzel ment el.
Annyit már tudok, hogyha ilyen helyzetbe kerülnék akkor otthagynám a rossz környezetet és mennék máshova. Ha zaklatnak gyűjtök bizonyítékot és feljelentést teszek. Nem kell itt beilleszekdni mindenhova, vagy megküzdeni velük, ismertetem a jogaimat velük.
Talán én nem voltam gyáva, pont hogy bátor voltam. és normális reakcióim voltak egy abnormális helyzetre. Egyébként látom a különbséget a való világ és az iskoláim között. A világ korántsem olyan, mint az a környezet amiben voltam. és ez jó érzés. Az emberek is teljesen kedvesek és jók. A munkahely is más.

A barátommal már fél éve együtt lakunk,viszont nem rég bevallotta hogy már nem szerelmes belém de szeret még. (ilyen tényleg van?)Viszont mellesleg nálam nem múlt el ez az érzés.
Most külön töltöttünk egy hetet
es fantasztikus volt mint ha előszöször találkoztunk volna.
A kérdésem az lenne hogy mi tévő lehetnék hogyan érjem el hogy ujra felszikrázzon az a láng és vágy?
Előre is köszönöm a válaszát.
Szép napot!

Jónapot kívánok!

1-2 éve vettem észre hogy mindenen elsírom magam. Lehet hogy előtte is ilyen voltam de ennyire nem tűnt fel.

Mikor már egy kisebb agresszióval is hozzámszól egy számomra kicsit is kedves személy már a szemem könnyezik. Van mikor elkezdek remegni, nem jön ki hang a torkomon vagy esetleg félek ha megszólalnék nem tudnám megállni a zokogást. Nem értem mitől lehet ez. Az egyetlen ötletem az, hogy apám többször is leordított már vagy vert meg. Hogyha egy kicsit is feljebb viszi a hangját el kell menekülnöm mert elkezdek remegni és sírni. (A vele áplot kapcsolatom külön téma). De akkor is ha egy számomra ismeretlen ember, akit akár először látok egy kicsit is goromba, vagy kioktató szöveget mond nekem. Nem értem pontosan hogy így születtem vagy az élet így elrondított. Esetleg ennek a “betegségnek” van neve?

Válaszát előre is köszönöm!❤

Jónapot kívánok!

1-2 éve vettem észre hogy mindenen elsírom magam. Lehet hogy előtte is ilyen voltam de ennyire nem tűnt fel.

Mikor már egy kisebb agresszióval is hozzámszól egy számomra kicsit is kedves személy már a szemem könnyezik. Van mikor elkezdek remegni, nem jön ki hang a torkomon vagy esetleg félek ha megszólalnék nem tudnám megállni a zokogást. Nem értem mitől lehet ez. Az egyetlen ötletem az, hogy apám többször is leordított már vagy vert meg. Hogyha egy kicsit is feljebb viszi a hangját el kell menekülnöm mert elkezdek remegni és sírni. (A vele áplot kapcsolatom külön téma). De akkor is ha egy számomra ismeretlen ember, akit akár először látok egy kicsit is goromba, vagy kioktató szöveget mond nekem. Nem értem pontosan hogy így születtem vagy az élet így elrondított. Esetleg ennek a “betegségnek” van neve?

Válaszát előre is köszönöm!❤

Kedves pszichológusok,
Először is köszönöm h aktívan és ingyen segítenek itt és mindenki kaphat pár értékes választ. Próbálok olyan információkat megosztani ami fontos lehet.
Én egy 30as éveiben járó férfi vagyok és sok év után végre képes voltam magamnak beismerni h szeretném megkapni az unoka húgom (20oneves).
A történet: A paromtol elválás után (~10 év) rájöttem h megtanultam hogyan kell nőket felszedni, azt vettem észre h a szexuális vágyam lankad. Érdekes h több barátnőm volt egyszerre és az edes3-as és hasonlók is történtek amikre vágytam. A párom sose tetszett de a kapcsolatunk alatt sehol se volt az onbizalmam. Nem mertem elmondani neki, és mindig minden nőre famtazialtam, és meg is csaltam sokszor de csak fizetős lányokkal. Ő volt az egyetlen barátnőm akivel le feküdtem életem során előtte. Éltük a sztenderd átlag életet. Az unoka húgomra kiskora óta sokat figyeltem és egy nagyon erős szeretet el bennem fele. Jó időre eltűnt és egyszer megjelent látogatóba az ölembe ült és felállt a dako. Le akartam tudni h férfi vagyok ez van. De ami csak most jött elő egy kemény 1 év meditalas és próbálkozás után (no-pornó, no-recska) h mar évek óta rendszeresen ha vágyat érzek ő ott van a toplistán. Ha rá gondolok nagyon heves és megállíthatatlan recska-roham jön rám. És amikor fullon vagyok csak a hugira gondolok (sok szerelmes, elképzelt szitu, gyengeség, csókok,..) és borzasztó jót élvezek. Tudom h bűnösnek érzem magam és vonz a bűntudat, és h fejben szabad (az ön-marcangolas sokáig volt, de ma mar szeretem így is magam). És nem félnék mar rá mozdulni sem! (A nők felszedese 1 évig napi rutin volt, mar ezt is megtenném). Semmi nő nem ad annyi kejt mint az h az unoka húgom ÉS h szeretem.
Elmondtam neki mindezt, és h valahogy kezelni akarom a szitut. Persze semmit nem várok tőle. De ha meglatogatna önszántából és bármi legkisebb jelet adna (h ő is vonzódik) én megprobalnam megcsokolni és elmondanám neki h biztonságos. Gyereket nem akarok, de öt szeretem, és kívánom, és ez így oké ha ő is akarja.
Tudom h szex függő vagyok és talán akkor van valami “attachment disorder”-em? És talán ha meg jobban integrálnam a tudatot h “ez oké, semmi különös” az edes bűntudat ereje nem korbacsolna fel úgy a tüzet? És nagyon felek h használnám a
– nyiltsagom
– a sebezhetoseg mutatast
– önbizalmam (neha úgy ítélem meg mar nagyon erős és vonzó mivel mar hetente új nőt tudok megkapni)
.. arra h elcsabitsam! Manipulalnam:( Azt hiszem sok lehetséges kérdésre válaszoltam és talán látszik h kicsit kutattam. De bármi egyéb visszajelzést szívesen fogadok.
Köszönöm értékes válaszukat előre is!

Hogy lehet az hogy a 65 éves barátom függ a 40 éves lányától, Nem tudja érvényesíteni akaratát.Terepauta tud rajta segíteni-

Tisztelt Doktornő!
Párommal 2 éve vagyunk együtt és 4 hónapja élünk együtt. Már 2 hónapja megromlott a kommunikáció és nagyon kevés a szex. A napokban rákérdeztem, hogy maszturbált e. Megmondta, hogy igen és elég gyakran csinálja. Tudom, hogy szeret és kedves, aranyos, törődik velem, figyelmes, őszinte. Mégis nagyon fáj, hogy amég főzöm az ebédet és neki szépitkezek, hogy megkivánjon, lejön a konyhába, megkérdezi mit csinálok és meddig fog tartani, megpuszilgat és felmegy maszturbálni miközben én már egyszer bepróbálkoztam és nem akarta. Elhatározta, hogy most maszturbálni fog, lecsekkolt és felment…röviden igy. Most egy hétig nem teszi és utána megbeszéljük mégegyszer és kompromisszumot kötünk. De azt, hogy ilyen formában csinálta és, hogy előtte és utána is odajött megszeretgetni mintha mit sem tudnék (mert, hogy sokszor sejtettem mit csinált), annak ellenére, hogy én készen állok bármikor és szeretném nappal is és a konyhában is, és bármit kipróbálnék, sokszor csak várom, hogy lejön a konyhába és akkor egymásnak esünk. De nem. Azt mondta neki ez gyorsabb, könnyebb és csak az a célja, hogy elsüljön munka előtt mert ideges. De én is kielégitem ugy, hogy nincs szex és ebből nem csinálok ügyet, szeretem ha kielégült és nem tudom elfogadni, hogy meg sem próbálta, hogy én elégitsem ki hanem kifejezetten a maszturbálást választotta. Hogy fogadjam el, hogy ” hulyének nézett”, és mennyi maszturbálás normális? Nagyon köszönöm a válaszát előre is!

Tisztelt doktornő!33 éves vagyok férjnél vagyok 11 éve és 13 éve vagyok vele.19 évesen már a párommal voltam.Sosem csaltam meg van 3 kisfiúnk.De 3 éve mióta külön költöztünk anyukáméktól,megváltozott a férjem bunkó lett velem,kiabál,semmi nem jó neki,mindenbe a hibát keresi kötözködik már nemtudom mit tegyek hogy jó legyen a gyerekek miatt birom de már nagyob megviselt nőként sem nézett rám,pedig azt mondja tetszem neki még.Próbáltam mindent de elkeseredésemben másik férfit kerestem aki megadja amit ő nem az önbecsülésemet visszaadni aki szépnek lát kedves velem.De mikor vele vagyok boldog vagyok és szerelmes lettem belé de amikor elmegy utána lelkiismeret furdalásom van,és nem tudom mit tegyek.De nagyon sokat sírok.Elvagyok sokszor keseredve,

Üdvözlöm!
Internetes társkeresőn ismertem meg a páromat. Külföldön dolgozunk mind a ketten, így külön ajándék volt, hogy összehozott bennünket a sors.
A problémám a következő, amire szeretnék választ kapni, ha jól értelmezem az általam ezzel kapcsolatos olvasottakat.
Az úr olyan szinten elhitette velem, hogy ilyen szerelem csak egyszer van az ember életében, hogy magam is alig hittem el. Minden csodásan működött. Aztán egyszer úgy 2-3 év múlva ráeszméltem, hogy valmi nem stimmel. Folyamatosan kontrollált, ellenőrzött, birtokolt, elnyomott, megalázott. Már azt sem tudtam, ki vagyok, és mit akarok. Persze ő fenntartotta a látszatot, hogy én vagyok a mindene. Hittem neki. Aztán pár napja, rám írt egy ismeretlen hölgy, hogy ő az én párom barátnője, kb 1 éve. Nyilván nyomozott, mert neki sem stimmelt valami, így talált meg. Az agyam fel sem akarta fogni ezt a képtelenséget. Telefonon kértem számon a páromat, persze azt sem tudta, miről beszélek. Onnantól kezdve elérhetetlen, lelépett. A barátnőtől tudom, hogy könyörgött neki még egy esélyért, és a bocsánatát kérte, hogy hazudott. Neki is ugyanazt a közös jövőt ígérte, amit nekem. Itt maradtam ezzel a 4 éves hazugsággal, és újra össze kell raknom magam. A kérdésem az lenne, hogy lehetséges, hogy ez az ember pszichopata? Édesanyja skizofréniában szenvedett, ő pedig Brechterew szindrómás.
Válaszujat köszönöm!

Kedves Doktornő!

A párommal 1 éve vagyunk együtt, fél éve pedig együtt is élünk az Ő családjával. Sajnos, ahogy telik az idő azt veszem észre, hogy egyre kevésbé mutatja ki az érzésit és kevesebbet foglalkozik velem, mint az elején. Elmaradnak a simogatások, puszilgatások és gesztusok, azzal magyarázva, hogy “már nem vagyunk nyálas tinédzserek és ha nem szeretne nem laknék ott náluk.” Közös programokat alig szervez, mert “fáradt és szeretne a szüleivel lenni.” A közös jövőnkről álmodoztam még az elején, de egyre inkább félnék bármi komolyabba is belevágni, mert bizonytalan vagyok az érzésibe és terveibe velem kapcsolatban. Illetve még nyomaszt az is, hogy azt mondta ő is és az édesanyja is nekem, hogy nem szereti, ha valaki kiismeri és elszámoltatja, mert akkor hazudozni kezdd és menekülni, legyek hozzá türelmes. Ezek után sajnos fogalmam sincs, hogy mi tévő legyek. Én minden tőlem telhetőt megteszek, de sajnos egyre magányosabbnak érzem magam.

Üdvözlettel:

Kovács Réka

Kedves dr. Nő/Úr!

A párommal 15 és fél hónapja vagyunk együtt, a kapcsolat elején belém élvezett, úgy a 4-5 hónap óta nem. Mikor érzem hogy megtörténne, befeszül, szünetet hagy. Fogamzás gátlót szedek, ő nem védekezik. Szeretnénk gyermeket a későbbiekben. Bármilyen intenzív szexel próbálkozom ez történik, vagy ez sem. Hajlandó róla beszélni, de nem tudja az okát. Szeretne változni, de én nem tudom mit tehetnék. Azt állítja, hogy neki így is jó, higgyem el, hogy szeret.
Hiába olvastam utána, ő nem depressziós, nem alkoholista, nincs annyival több stressz az életében hogy ez elő állhatott volna, nincs szeretője, nem beteg…
Szexuális téren ekkora csalódást okoznék számára? – állítása szerint nem. Vagy tudat alatt a nemzést tagadja meg? – erre a válasza, hogy nem, de talán mégis?
Fáradtság sem lehet…
Mitől lehet benne ez a szorongás? ha én okoztam neki, akkor mivel?

Válaszát, előre is köszönöm!!!

Üdv
ui: jó férfi, én csinos vagyok, de az ezelőtti barátnőit nem érzem nagy számnak (ő illedelmes ezzel kapcsolatban tehát nem szólja le őket, de bókból azt mondta szebb vagyok)… ez jelenhet valamit?