Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Online Pszichológus
Tavaly előtt volt egy kapcsolatom, a volt barátnőm nagyon szélsőséges volt. Ha normális volt, akkor a tenyerén hordozott, viszont havi rendszerességgel valamilyen mondvacsinált ok miatt cirkuszolt, amit később ő is elismert, hogy fölösleges volt, és mindig arra hivatkozott, hogy éppen valami problémája. Egyszer már akartam vele szakítani, mert akkor is ilyen műsort adott elő, de aztán bocsánatot kért, és folytattuk tovább Viszont az i-re az tette föl a pontot, amikor szenteste ügyeltem, és akkor is elkezdett féltékenykedni, meg azt mondta, hogy olyan a kapcsolatunk, mint egy sál, amit elkezdtek fölfejteni. Viszont a legdurvább az volt, amikor azt mondta, hogy addig nem lesz se esküvő, se gyerek, amíg lelkileg rendbe nem jövök. Bipoláris beteg vagyok, amit akkor még nem tudtam, csak nemrég állapították meg, és karácsony előtt összevesztem a szüleimmel, és megvagdostam magam, ő meglátta a sebeket, és ekkor mondta ezt. Akkor úgy voltam vele, hogy ha szenteste ilyeneket mond, ahelyett, hogy támogatna, akkor tényleg nincs miről beszélnünk. Még megvártam, hogy lemenjen a karácsony, és akkor szakítottam vele. Viszont utána mégis nagyon hiányzott, mert szembe jutott a sok szépe emlék, ami elhalványították a negatív dolgokat. Újra akartam vele kezdeni, de a szüleim nem engedték, mert hogy akkor a bolondok házába juttatna. Szép lassan elhalványult az emléke, de sose tudtam túltenni magam rajta. Most viszont szerdán láttam az új barátjával, ami nagyon fölkavart, azóta nem tudom kiverni a fejemből. Az eszem azt mondja, hogy jól tettem, hogy szakítottam vele, mert úgyse lett volna belőle semmi, viszont a szívem még mindig őérte dobog. Az lenne a kérdésem, hogy nem tudom jól döntöttem-e akkor, amikor szakítottam vele?
Üdvözlettel: Zoltán
Kedves Zoltán!
Azt sosem tudjuk meg, mi történt volna, ha a másik lehetőséget választottuk volna, ha már az egyiket választottuk. Ilyen formán nem megállapítható, hogy egy döntés helyes-e vagy helytelen. Az ember mindig az adott helyzetének legjobbnak vélt döntést hozza meg, abban a helyzetben ahogy dönt, amellett teszi le valami miatt a voksát. Engem inkább az foglalkoztat vajon jár- e ön pszichoterápiába az ingatag hangulat és talán egyéb nehézségek miatt is. Érdemesnek találnám.
üdvözlettel:
Nemis tudom hol kezdjem.. Kb 1 es fel eve haladok rossz iranyba. Mindig is megfelelesi kenyszerem volt az utcan a rokonoknal es mindenhol de ez kisse enyhült egy ideje. Nehezen baratkoztam mert feltem h hulyeseget mondok vagy nem szeretnek ugy ahogy vagyok. Ezert elkezdtem olyanna formalni magam amilyen szeretnek hogy legyek. Baratnommel mult nyaron ittunk eloszor. Mivel mindig elegge szorongtam elveztem h végre leszarhattam mindent es ebbol rendszer lett. Mindig inni akartam mert szerettem azt aki akkor voltam es masok is szerettek akkor. Masok azt mondjak tul sokat iszok es volt mar h kiborultam mert nem hatott vagy nem vehettem. Es ezert is volt aki eltavolodott tolem. Nem tudom mit csinaljak csak próbálok beilleszkedni. Folytonos hangulatingadozasim vannak hamar leszek ideges es nap mint nap sirok. Nem erzem magam eleg jonak barmit csinalok hiaba mondjak h szép vagyok mert ha kimegyek az utcára ugy érzem mindenki azért nez mert lenéz es mert annyira ronda vagyok es folyton azt erzem h rajtam röhögnem. Szüleim nem akarnak elvinni egy pszhiologushoz mert nem veszik komolyan barmit mondok. Vagdosom magam mert ugy erzem amiert ilyen vagyok ezt érdemlem. Utalom magam. A tanulasra se tudom magam ravenni tudom h többre lennek kepes de nem megy. Nem a megtanulasa hanem h ravegyem magam. Ugy erzem h semmit se erek mert ezt ereztetik velem. Szeretnek mas lenni. De nem megy. Folyton inni akarok mert ugy erzem h az a valodi enem csak nem tudom elohozni. Sajnalom ha ugy hangzott mint egy elkenyeztett tini traumaja mert nem kapott iphoneot.. En magam sem tudom mi van velem lenne meg mit irnom de most semmi mas nem jut eszemben. Es 13- 17 ev közötti vagyok. Ugy tudom az “egyéb”-be rakom mert nem csak egy problemakkore szeretnek tanácsot kerni..
Kedves Kérdező!
Ha nem haragszik, áthelyeztem a kérésért a kamaszkori problémák címszó alá, mert bár valóban több területet fed le a levele, talán ide illik legjobban.
Konkrét felvetéseire rátérve önismereti munkával elérhető, hogy ne csak ital hatására tudja kezelni a szorongásait, jól boldogulni társaságban. Fontos volna, hogy jobban megismerje és elfogadja önmagát, megtalálja a saját értékeit is! A szülei tudnak a vagdosásról? Mit szóltak hozzá? Azt gondolom, hogy nagyon fontos volna, mielőbb pszichológushoz fordulnia, aki segít átgondolni a problémáit, megszeretni önmagát. Ha van a közelében, iskolapszichológus, a felkeresését javaslom. Fontos volna, hogy legyen egy megbízható felnőtt az életében, akihez rendszeresen fordulhat, akivel átbeszélheti a nehézségeit.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Pergel-Száraz Cintia!
A betegségemmel rendszeresen járok pszichiáterhez, Btintellixet, Lamolepet, és Spitomint szedek, ezek mellett nagyjából egyensúlyban vagyok.
Üdvözlettel: Zoltán
Kedves Zoltán!
Örülök, hogy jól eltalálták a gyógyszereit, de levele mégsem egyensúlyt fejez ki. A pszichoterápia nem gyógyszeres terápia. Ha úgy érzi elegendő a gyógyszeres kezelés, akkor rendben van. Ön mégis nekünk, pszichológusoknak írt, akik pszichoterápiával foglalkozunk. Ha bipoláris zavar a diagnózisa, feltétlenül kell szednie a gyógyszereket, de ön egyéb nehézségekről is beszámolt levelében, arra vonatkozólag írtam a pszichoterápiás ajánlatot, melyet természetesen nem kell elfogadnia.
üdvözlettel:
Tisztelt Válaszadó!
A problémánk a következő: kisfiam 1,5 éves kora után nem sokkal elkezdte visszatartani a székletét. Különösebb dolog (válás, testvér születése, bölcsibe szoktatas, veszekedés, halál eset stb) nem történt! Az okát tehát nem tudom. Eleinte nem is gondoltuk, hogy tartogatja (elég nehéz volt megállapítani mert “kakilok” felkiáltással elbújt)…de a lényeg, hogy ez elhúzódott egy teljes évig. Ez idő alatt 3-4 naponta kakilt, mindenféle hashajto illetve szekletlazito szerek segítségével. (Kúp, beontes hal isten nem kellett sosem)… Aztán úgy döntöttem elég ebből a helyzetből és vettem mesekönyveket, amik a kakival foglalkoznak, emellett kitaláltam egy jutalmazasi rendszert (ajándékot kap a kakiert, általában gumicukrot), ezeknek köszönhetően vegre elkezdett minden gond nélkül naponta kakilni. El is játszotta a jatekaival, hogy azok nem tudnak kakilni, de segítenek egymásnak és végül sikerül. Úgy láttam valamiféle szorongás vagy gát átszakadt nála és végre felszabadultan kakil. Ez 4 hónapig működött is de sajnos elkapott egy hasmenős vírust, és akkorát kakilt hogy kifolyt a pelusbol. Olyan lett a lába. Azóta nem akar megint kakilni, látom ,h vissza tartja, fél h megint kakis lesz. Kérdezgeti is, h kakilt e, nem kakis e? És mondja is, hogy ő visszanyomja a kakit. Hiába beszéltünk vele, h nem folyik ki újra, ne féljen, meg ha ki is megy, semmi baj stb. Most megint ott tartunk ahol az elején, pedig azt hittem már túl vagyunk ezen az időszakon. Látom, h megviseli őt is, ill persze ezáltal minket is. A kakival kapcsolatban egyébként is szokott álmodni, sokszor azt álmodja h kakis lett vagy h kakis palusban van. Volt h azt álmodta, h az apja kakis. 3 éves de egyébként a WC vagy a bili szoba se jöhet egyáltalán, hevesen tiltakozik. Hogyan oldjam a szorongást, félelmet a kakival kapcsolatban? Koszolunk, gyurmazunk, labdazunk, trambulinozunk, olvassuk a kaki könyveket. Beszéljünk róla egyáltalán vagy szóba se hozzuk? Vagy mostmár vigyem el pszichológushoz mindenképp? Minden építő javaslatot nagyon köszönök!
Kedves Kérdező!
Igen, javaslom, hogy vigye le a kisfiát gyermekpszichológushoz, hogy végleg megszabadulhassanak a kaki ügytől. Egy szakember az anamnézis és a szakvizsgálat (ha szükséges) után meg tudja pontosan mondani, mivel tudnak majd segíteni a gyermeknek, hogy legyőzze a félelmeit.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Pergel-Száraz Cintia!
Az egész onnan indult, hogy szerdán láttam őket az új barátjával, ez nekem olyan volt, mint amikor a parázsra olajat öntenek, és fellobban ismét a tűz. A jövő héten megyek kontrollra, természetesen elmondom a történetet, csak úgy voltam, hogy több szem többet lát alapon megkérdezem Önöket is.
Üdvözlettel: Zoltán
Kedves Zoltán! Köszönjük bizalmát. Minden jót kívánok! Üdvözlettel.
Érzelmi manipuláció az édesanyam reszerol. Rettenetes buntudatot bir kelteni bennem ha a parommal akarok idot tolteni. Egyszer talalkozom vele egy heten es az edesanyamnak az is sok. Ugy erzem meg vagyok mergezve, rettegek, nyomas van rajtam, remalmaim vannak, nincs etvagyam. Ha valami nincs ugy ahogy anyukam szeretne, erezteti velem vagy a szememre hanyja hogy nem torodom semmivel. Nem tudok vele beszelni, kiforgatja a szavaimat.. Ongyilkossagot is emlegetett.. Felek a paromnak elmondani..
Kedves Kérdező!
Mit szólna a párja, ha elmondaná ezt? Mitől tart pontosan? Szerintem teljesen érthető, hogy a párjával is szeretne lenni, inkább azt kellene megérteni, az anyja miért képtelen ezt elviselni. Öngyilkossági veszély esetén pedig mentőt kell hívni és pszichiátriai osztályos kezelés szükséges!
Üdvözlettel:
Habis MelindaNem tudok elmenni dolgozni. Nem tudom mitől félek, de valamiért gyakran visszamondom a jelentkezést. Például ha meglátom az épületet, csak elsétálok mellette. Például egy festékboltba akarok bemenni már 3 napja, mert személyesen kell érdeklődni, eladó raktáros munkáról. de nem tudom hogy el tudnám e látni a munkát. Elmegyek, de visszafordulok inkább. Meg ahogy ismerem magam a betanulási idő alatt fel is mondok, mint az előző helyen, mert valami mindig probléma.
Főleg hogy semmi végzettségem, más emberek gondolom általában azt dolgozzák, amit tanultak és így nem annyira idegen.
Kedves Kérdező!
A félelmei megértésében és leküzdésében önismereti munka tudna segíteni. Amennyiben nehezére esik otthonról kimozdulnia, első lépésként hatékony lehet a pszichológussal való online konzultáció, melyre itt tud időpontot foglalni: https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek
Üdvözlettel:
Habis MelindaVan egy dolog mai elég fura, ha sokáig gondolok emberekre, képzelgek róluk egy idő után bevonzom őket. Mármint össze futok velük vagy csak a boltban pont szembe jön velem. Egy valakivel ez már sokszor megtörtént, pont amikor sokat gondolok rá és elmegyek a boltba ő is ott lesz. Mondjuk rá haragszok.
Ennek van pszichológiai oka, vagy ez ilyen telepatikus, spirituális inkább?
Kedves Kérdező!
Szerintem ez lehet akár véletlen egybeesés is, de az empátiának is van olyan formája, amikor automatikusan ráhangolódunk a másik ember érzelmeire, gondolataira. Talán itt is erről van szó, egyszerűen megérezte hogy az ismerőse is épp arra jár. Ha már így alakult, talán érdemes elgondolkodni rajta, mivel váltotta ki Önből a haragot, van-e esély rá, hogy változzon a kapcsolatuk.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Hölgyem/Uram!
35 eves, külföldön elö edesanya vagyok. Kisfiunk 3,5 eves.
December 5-en hajnalban a szomszedunk haza kiegett. A ket haznak van egy közös fala, hala az egnek, vegül nem terjedtek at hozzank a langok. Hajnal 2-kor pizsamaban, kabatban rohantunk ki a hazbol kisfiammal (a karjaimban) es ferjemmel. Kisfiam nyugodtnak tünt, elötte mar jartunk a tüzoltoknal, tudja, a tüz nem jatek, de fontos az eletünkben. A szomszedunk behivott minket, hajnal 5-kor visszaterhettünk a hazunkba. Mivel 2 nyelvü kisfiu, kicsit lassabban fejlödik a beszede. Minden honapban egyszer felhozza a decemberi tüzesetet, s ahogy nö a szokicse, egyre több mindent oszt meg velem erröl a hajnalrol. Ma megint felhozta az esemenyeket es megfogalmzta, hogy felt es most is fel es emlekszik, hogy kicsit seirtam, hogy jöttek a tüzoltok, a gumicsizmaja a kezemben volt es persze Ö is. Atbeszeltem vele, hogy nem kell felnie, sajnos tüzesetek vannak, de szerencsesek vagyunk, mert vannak bator tüzolto bacsik es Ök eloltjak a tüzet. Nem kell felnie, a tüz mar elmult, mama es papa vigyaz ra. Mivel kerte, atbeszeltük reszletesen, mi törtent, hogy a szemszed neni behivott minket, biztonsagban voltunk stb.
Mivel lassan fel evvel a törtentek utan meg mindig foglalkoztatja ez az esemeny, aggodok erte. Igyekszem megnyugtatni, de nem tudom, eleg vagyok e ehhez es normalis e, hogy egy ilyen pici fiut egy esemeny fel ev mulva is foglalkoztat? alapjaban veve kedves, boldog kisfiu, persze csak akkor, ha eppen nem a hiszti veszi at rajta az uralmat. Okos, baratsagos, mindenki szereti. Csak ez a tüzeset… Idöröl idöre felbukkan otthon, havonta egyszer. Jol kezelem a helyzetet? Tehetek erte meg valamit? Vagy szakemberre lenne szüksegünk? Valaszukat elöre is köszönöm!
Kedves Julia,
nagyon szépen köszönjük az onlinepszichologus.net szakpszichológusaiba vetett bizalmát és köszönjük a levelét! Ahogy elképzelem, hátborzongató lehetett az élmény, éjszaka menekülni a saját otthonukból, ami a biztonságot, védelmet jelenti és várni, amíg a tüzet eloltják a szakemberek. Ez egy olyan traumatikus élmény lehet, ami felnőtteknél is vissza-visszatérhet később poszttraumatikus stressz formájában. A váratlan ijedtség, a félelem, a tehetetlenség, akár halálfélelem, a biztonságba vetett hit elvesztése és mindenféle olyan érzések kavaroghatnak ilyen esemény után az emberben, amit egy kisgyermeknek még nehezebb megfogalmazni. A legjobb, amit tehet az tulajdonképpen az, amit leír, hogy most is csinál. Amikor a kisfia szeretné és szóba hozza, az ő szókincsének, élményszintjének megfelelően átbeszélik a történteket újra és újra. A gyermeke nagyon egészségesen igyekszik feldolgozni a történteket: újból és újból szóba hozza, “gyógyítja” magát egyre választékosabb szókinccsel. A gond inkább akkor lenne, ha elfojtaná az átélt élményt és “megnemtörténtté” tenné vagy látszólag semmi hatása nem lenne rá az eseménynek. Ha van kedvük, amikor legközelebb szóba kerül, akár készíthetnek egy rajzot vagy valami alkotást közösen, “hogyan menekültünk meg a tűztől” címmel, átbeszélhetik, hogy tulajdonképpen milyen ügyesen kezelték családilag és egyénileg is a helyzetet, ki hogyan és mit csinált akkor, felfűzhetik egy mese fonalára a történetet: ahogyan a hős egy rossz és félelmetes eseményből az ügyességgel, egy kis szerencsével megküzdött és elnyeri jutalmát valamilyen formában (pl. hazamehet és élheti újra békésen az életét, levonva a tanulságokat).
Amennyiben úgy érzi, mégis szeretné átbeszélni szakemberrel vagy más aggodalma is van, úgy kérem hívjon minket bizalommal és szívesen segítünk!
https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek/filep-orsolya-veronika.html
Hogyan mondjam el a szüleimnek, hogy van barátom?
Kedves Kérdező!
Érdemes lenne először azzal a szülővel megosztani ez a hírt aki közelebb áll Önhöz (utána Ön vagy ezzel a szülővel együtt elmondhatja a másik szülőnek, vagy egyedül is megteheti ezt). Mondja el neki, hogy szeretne egy jó hírt megosztani, s meséljen neki erről a fiúról, hogy hol ismerkedtek meg, hány éves, s milyen közös programokra szeretne elmenni vele, ami által jobban megismerhetné Ön ezt a fiút. Megkérdezheti a szülőtől, hogy mikor vagy mennyi idő eltelte után mutassa be otthon nekik.
Üdvözlettel:
Szabó LiliHogyan mondjam el a szüleimnek hogy van barátom?
Amit otthon kapott az ember sérüléseket fel lehet dolgozni egyedül?
csak akkor kaptam szeretetet, ha jól viselkedtem és nem mondtam ellent semminek vagy legalábbis ezt éreztem így visszagondolva. A szeretet nem az amikor az ember el van fogadva és nem kap szeretetmegvonást akkor se, ha nem úgy viselkedik ahogy elvárják és hagyják a gyereket felnőni?
Mindig úgy viselkedtem pici koromban, ahogy azt szerintem ők jónak látták. Titkoltam a problémáimat, féltem tőlük. Volt hogy anyám haragudott rám mert rossz jegyet kaptam és csokival engeszteltem ki hogy megbocsásson. Mostanában már más véleményem van fel is nőttem és hangot adok magamnak, de anyám önzőnek nevez, ha nem igazodok az ő elvárásaihoz, legalábbis ezt érzem. “Olyan vagy mint apád” Figyelmen kívül hagyja a véleményem, közben ő hangoztatja hogy én hagyom figyelmen kívül az övét és végtelenségig mondja a magát mert ő jobban tudja és utánna ugyanezt mondja nekem hogy én lenézem. Múltkor összevesztünk mert ő nem tűri ha rángatom a vállam vagy flegmán válaszolok és rögtön kritizálni kezdett. Holott ez csak egy gesztus. “Le vagy szarva” meg hogy az orrom alatt motyogok és nem hallani engem. Rugalmatlan, mert zavarja ha a testvérem szobájába alszok aki már elköltözött, ezen akadt ki. Máskor meg azon hogy piszkos a ruhám. Vagy hogy elegáns ruhában vagyok itthon. És én hangot adtam magamnak hogy ezek az én dolgaim és vannak határaim. Rögtön önzőnek nevez és összehasonlítgat. Megemlítettem neki hogy tanulni fogok mert kell a végzettség és nyelvizsgára is tanulok mondtam neki mit akarok tanulni és ő mondta hogy á ez nem mert ez a szakma precizitást igényel és én rendetlen vagyok. Mondtam főiskolára is szeretnék menni, de le akart húzni hogy úgyse végzem el. Máskor meg mintha nem akarná hogy önállósodjak vagy elérjek valamit.Az unokatestvéremhez hasonlátgatott. Neki megvan már a nyelvvizsga? Gyerekkoromban is mindig hasonlítgatott valakihez, jól teljesitő osztálytárshoz stb. Családi összejöveteleken amikor engem kérdeztek mi a helyzet, anyám helyettem válaszolgatott, amikor nem válaszoltam kielégítően.
Ő olyan aki minden apró morzsát felvesz a földről mert kosz van. Engem meg hidegen hagy. De zavar az is hogy kirakja nekem a ruháimat hogy vigyem el tisztítóba, szépen becsomagolja. Mondom neki ezek az én dolgaim szeretném a saját magam módján csinálni. Ilyenkor is “önző” vagyok és nem az én házam. De ennél jobban semmise zavar ha így összerakja a dolgaimat olyankor mindig direkt szét dobálom.
Az is problémája hogy nem eszek vele egy asztalnál amikor mondja kész az ebéd.
Ilyenekkel is jön hogy “én annyira különbözök tőlük, a családtól” meg hogy szerinte én lenézem őket mert vasárnapi ebédnél nem megyek le a konyhába. Nem nagyon fogadja el azt hogy én ilyen vagyok, mondjuk én meg őt nem tudom.
Engem valamiért zavarnak az otthoniak nagyon.
Szerintem mindent egyedül kell megoldanom.
Mintha sose lettem volna elég jó önmagamért gyerekkoromban se. Azért rossz voltam, mert leejtettem a kaját. Testvéreim, apám is csóválta a fejét. Mindig szigorú tekintettel nézték a viselkedésemet. Sőt a tanárok meg a testvéreimhez hasonlítgattak… mert ők is azokba az iskolákba jártam. Egyszer az volt a baj hogy csendes vagyok, máskor meg az hogy beszéltem órán és a tanár a bátyjámhoz hasonlítgatott, aki meghalt, hogy ő nem ilyen volt. Hát igen a tanárok is kontrollban tartottak.
Úgy éreztem a családban folytonos ellenőrzés alatt tartanak.
Nem írom le mindet mert hosszú.
A legnagyobb kérdés ami foglalkoztat jelenleg ki vagyok én???? Azt se tudom mihez értenék, mi érdekelne mint szakma. Fogalmam sincs ki vagyok.
Van hogy annyira kiborulok hogy köpdösök, forgatom a fejem. Mindenfélének elhordom a családtagokat magamban. Olyanokat kívánok anyukámnak, ami a legrosszabb, mocskos módon szidom magamban. Amikor este eszembe jutnak ezek és jön az az érzés, az a tehetetlenség, és hogy irányításuk alatt tartanak.
Kedves Kérdező!
A gyermekkori sérüléseket pszichoterápiás munkával lehet feldolgozni, egyedül nem. A terápia lényegi eleme a gyógyító kapcsolat, melyben teljes mértékig önmaga lehet, a terapeuta a visszajelzései segítségével segíti Önt abban, hogy világosan lássa a másokra gyakorolt hatását, ennek mentén módosíthasson a megnyilvánulásain. Levele alapján azt gondolom, hogy sok, látszólag ok nélküli bántást kapott az anyjától, melyeket fontos volna jobban körbejárni, hogy megérthetővé váljanak. Fontosnak tartanám emellett a határok meghúzását is, hiszen Ön jól bánik a szavakkal, nincs szüksége arra, hogy bárki válaszoljon Ön helyett. Önismereti munkával tudja megtalálni önmagát, melyben bármely pszichológusunk szívesen segít Önnek négyszemközti keretek között.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Cím!
Nemrég beadtam a válást, mert évek óta szenvedtem már egy rossz házasságban.
Azóta egy társkereső oldalon megismerkedtem egy férfival igaz csak levélben. Minden szempontból ő lenne az a férfi akit való életben kerestem, igaz személyesen soha nem találkoztunk, (mert nem akart addig találkozni velem amíg férjnél vagyok) de ráébresztett a leveleivel, hogy mi hiányzott mindig is a házasságomban. Februártól április közepéig leveleztünk, és utána azt mondta, hogy sajnál ő a rossz kapcsolatom miatt, de nem tud évekig várni rám, mert már 4 éve egyedül él és már nagyon unja. Azt tudja, hogy elindítottam a válást.
Azt mondta, hogy ha szabad lennék találkozna velem, azt is mondta, hogy nagyon tetszek neki, de várni nem tud rám. Megbeszéltük még utána, hogy 3-4 hónaponként érdeklődünk egymás felől, és ha elváltam és ha neki sem lesz senki, akkor találkozik majd velem.
Most úgy érzem, hogy talán tényleg ő lehetett az a férfi akire egész életemben vártam, ő 3 hónap alatt több szeretett, megértést, tiszteletet adott nekem, elfogadott olyannak amilyen vagyok, mint a férjem 22 év alatt. Tudom nagyon levett a lábamról a szeretetével, gyöngédségével, de én erre vágytam már évek óta.
Most az a félelmem, hogyha újra elkezd ismerkedni és talál valakit, aki minden tekintetben bejön neki, én örökre elveszítem. Én nem tehetek semmit, így még nem is harcolhatok érte, mert amíg nem leszek szabad, addig nem találkozik velem. Egy barátom azt mondta nekem, hogy miért nem bízok benne, hogy találkozik majd akkor velem, ha elváltam.
Nem kérhetem tőle, hogy várjon rám, mert ez nem lenne tisztességes vele szemben, csak egyet tehetek, hogy lemondok róla. Ez nagyon fáj nekem!!
Attól félek, hogy elveszítem őt és soha nem fogok többé találkozni senkivel, aki így megérinti a szívemet, ahogy ő tette. Mert túl sokáig tépelődtem, hogy be adjam a válást. Amikor írtam arra a társkereső oldalra nem hittem benne, hogy én is érdekelni fogok majd valakit, Igen, nagyon megérintett a kedvességével, és én egy kicsit beleéltem magam, hogy lehetne köztünk valami.
Mit tanácsol, mit tehettek? Bízak benne, hogy egyszer még lehet köztük valami, vagy felejtsem el végleg? Vagy reménykedjek, hogy egyszer még rájön, hogy én 3 hónap alatt annyit szeretett, törödést, megértést adtam neki, hogy visszatér hozzám? Támogatam amikor beteg volt, amikor mérges volt, tanácsot adtam neki mikor szüksége volt rá, bíztattam mikor arra volt szüksége. Mindig mellette voltam, és próbáltam neki valahogy segíteni. Soha nem hagytam magára amíg igényelte.
Mit csináljak, mit tegyek?
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Megértem, hogy fél, hogy elveszíti ezt a férfit.
Mivel beadta Ön a válást, úgy gondolom, hogy már megtette azt a lépést, amit elvárt Öntől ez a férfi. Arról nem írt, hogy a férje, ezt hogyan fogadta, s mennyi idő amíg külön tudnak költözni.
Miért ennyire fontos ennek a férfinek, hogy a válás kimondása után találkozzanak (azaz a válóper közben miért nem lehet)? Úgy gondolom, hogy Ön leírhatja a félelmeit s a vágyait is ennek a férfinak (hogy ebben a helyzetben szeretne több támogatást kapni akár személyesen is), s az ő reagálása után láthatja, hogy mennyire is elkötelezett Ön felé ez a férfi.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Pszichológus!
Tehetetlenségemben fordulok önhöz..
Lassan 2 éve hogy együtt vagyok a barátnőmmel.. az elején minden jol ment, rózsaszín köd és hasonlók.. ő nagyon hamar bevallotta szüleinek hogy meleg.. én viszont a mai napig nem tettem meg.. egyrészt azért nem, mert tudom h nagyon kiakadnának rám és teljese megváltoztatnám az életünket.. másrészt azért mert anyukám közölte velem h ha meleg vagyok ő bele fog pusztulni.. harmadrészt meg meg van ra az esély h elvigyenek külföldre amit én nem szeretnek.. röviden összefoglalva, nem akarok nekik csalódást okozni mert az egyetlen lányuk vagyok és nem ezt várnák el tőlem..
a barátnőmmel nagyon sokat veszekszünk/ veszekedtünk ezért.. ő nem érti meg h nekem mert olyan nehéz ez.. neki egyik napról a másikra el fogadták mintha normális lenne ez teljesen.. a barátnőm 1 hete pontosan ezért szakított velem mert közölte h o nem akar ilyen kapcsolatban élni.. én teljesen tanácstalan vagyok hisz anyaekat is szeretem és a barátnőmet is.. választás elé kènyszeritett és aztán meg jol le hordott mindennek mikor a csalódott választottam.. azóta el telt jo pár nap és arra jutottunk h majd keresem ha anyáèkkal megoldottam.. csak ebben az a baj h nem tudom h mondjam el nekik.. barátnőm pedig irt h meddig kell meg rám várnia.. nagyon szar érzés.. én pedig lelkileg teljesen kivagyok és elég furcsa dolgokat csinálok.. pl kétszer lépek előre és egyszer hatra.. 8x egymás után ülök le.. csak jobb lábbal lèpek előre és hasonlók.. tudom h ez az miatt van mert magamba tartom a dolgokat de nincs más választásom..
Remelem tudd valami jo tanácsot adni..
Előre is köszönöm válaszát
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Megértem nehéz helyzetét.
Próbált-e már kompromisszumot kötni a barátnőével?
Pl. ha 18 éves lesz, akkor elmondja a szüleinek, mivel akkor már nagykorúnak fog számítani, s Ön döntheti el, hogy kivel s hol lakhat, dolgozhat is, hogy Önfenntartó legyen, azaz a saját élete felől Ön rendelkezhet.
Írja a feszültség miatt megjelenő tüneteit is. Úgy gondolom, hogy érdemes lenne szakemberrel beszélnie, akár az iskolapszichológussal is, hogy közösen tudjanak gondolkodni a problémákról, s a megoldási lehetőségekről.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves pszichológusok
ha érdekel a pszichológia, szociológai, magatartászavarok,érdekelnek a lelki problémák, az egyén. A családok szerkezete.
Ez a hobbim rengeteget olvasok ilyen témákban. Milyen szakma lenne nekem való? Mármint pszichológiára nehéz bejutni. De ha bejutnék tuti elvégezném mert érdekel nagyon.
Jó az elemző gondolkodásom. Összefüggések összerakása.
Viszont érettségim kettes lett mert akkoriban nem vettem komolyan.
Ezen kívül ilyen okj-s képzésekből mi az ami ehhez hasonló? Pedagógiai és családsegítő munkatársra gondoltam. Ehhez csak érettségi kell.
Vagy ami még érdekel az a gyógypedagógia, azon belül a magatartászavarok.
Azért is érdekel mert nekem is voltak hasonló problémáim és a társas közegben is, osztályban, családomban és szeretnék segíteni, mert tudom milyen bajban lenni.
Fiúként ezek érdekelnek. Engem nem érdekelnek a kétkezi szakmák, vagy műszaki, fizikai, programozás, nem is vagyok olyan alkat.
Férfiként nem lennék hátrányba egy ilyen szakmával?
De jó lenne fősulit végezni, mert az nagyobb területet fed le.
Mondjuk elvégezhetek egy családsegítő okj-t és mellette megpróbálhatnék egy új érettségit. Csak nem tudom hogy el tudok e érni olyan jó eredményt ami elég a gyógypedagógiához, pszichológiához.
Kedves Kérdező!
Pályaválasztási- vagy karrier tanácsadási lehetőséget lenne célszerű igénybe vennie szakembertől. Ingyenesen például az ELTE karrierközpontban teheti ezt meg. Ott több mindent fel tudnának mérni Önnél tesztekkel, s át tudnák beszélni a lehetőségeket, illetve azt, hogy milyen lépéseket kellene megtenni a céljai elérésében.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
