A ferjem orokolt a szileitol egy kisebb foldet felesege reven az en nevem is szerepel az oroklesi papiron , emiatt a sogorom irtora kiakadt es ha csak tehette mindig kotolozkodott velem az utolso huzasa az volt , hogy nyilvanosan tobb szemely elott ketszer is lekopott es uvoltozott velem, ugyerzem mindezt jogtalanul en ezert nem vagyok hibas ha a ferjem valamit orokol tudni illik o is a felesegevel egyutt otszor akkora foldet orokolt a szuleitol es minket a ferjemmel ez soha nem zavart .Amiota bekerultem a csaladba mindig neheztel ram a sogorom de foleg a sogornom valamiert gyulolnek. Azota nem tartjuk a kapcsolatot veluk a sogornom probalkozott kapcsolatba lepni a ferjemmel de o nem nagyon reagalt a tortentek miatt .Soha meg egy elnezest sem kertek .Anyosom es aposom sem beszelt velem azota meg sem kerdezte egysem , en hogy erzem magam a tortentek utan aposom meg parszor rakerdett a ferjemtol ,hogy mi van velem de ennyi anyosomat meg ugytunik igazan nem erdekli ,hogy mennyire megalaztak (kedvenc fia a sogorom es persze kedvenc menye a sogornom) probalta takarni elottem de sajnos en rajottem a hozzam valo viszonyulasokbol.Nagyon faj nekem mindez , hogy a ferjem csaladja egy senkinek nez. Kerdesem az lenne , hogy hogyan viszonyuljak mindezek utan a sogoromekkal illetve anyosomekkal, tobb ilyen megalaztatast a reszukrol nem szeretnek foleg artatlanul nem ? Udv

Kedves Cintia,
Férjemmel már több mint egy éve vagyunk házasok és három éve vagyunk együtt, van egy 1 éves gyermekünk. Párkapcsolatunk elején hazudtam Neki, ami ki is derült, azonban hatalmas küzdelmem árán együtt maradtunk. Páromban ez a tüske mai napig benne van és a bizalma emiatt elég ingatag az irányomba. Mégis 1 év együttélés után úgy döntöttünk, hogy közös gyermeket vállalunk, Majd pedig a kezemet is megkérte. Várandósság alatt és a szülést követő pár hétben nagyon figyelmes volt velem, úgy éreztem hogy tökéletes család vagyunk és minden helyre jött azonban ő úgy érezte hogy kihasználom, hogy sokat segít nekem itthon és egy idő után folyamatos elvárás lett hogy mindig tisztaság legyen, Mire hazaér minden rendben legyen és neki csak a gyerekkel kelljen játszani, amivel alapvetően nincs is gond csak nekem nagyon nagy fájdalmaim voltak, nyilván kimerült voltam egy ilyen pici gyerek mellett, ami nem kifogás, De ő mégis onnantól kezdve kiabált velem és megalázó módon beszélt velem, hogy ha nem az a rend várta itthon amitől elvárt. Ez odáig vezetett, hogy Gyakorlatilag úgy éreztem, hogy a lakás rabja vagyok nem haladok semmivel, örök körforgás a takarítás. nyilván ez mindenki életében, de egy folyamatos megfelelési kényszer nek vagyok kitéve a férjemmel szemben. a gyerek előtt nagyon sok gonoszságát elnéztem, nagyon sokszor beszél úgy velem mások előtt, ami nem gondolom hogy illő és amióta megszületett a gyermekünk azóta nem is viselek el annyi mindent, mint előtte, hiszen már a környezetem től is megkaptuk hogy nem áll ki értem csúnyán beszél velem. Nekem is van egy nem éppen egyszerű stilusom, férjem szerint sokszor vagyok bunkó és nem nőies. Nagyon szerettünk volna több gyereket , de miután megszületett a gyermekünk, Folyamatosan azt éreztem rajta , hogy mindenkinek úgy beszél hogy csak ezzel az egy gyerek kell számolni és mikor erre rákérdeztem a válasza az volt , hogy egy rossz házasságban nem fog több gyereket vállalni. Nekem ez borzalmasan rosszul esett , nem is érzem a mai napig sem hogy bármit tenne azért, hogy jobb legyen, dühkirohanásai vannak, egyszerűen nem tudom, mitévő legyek. úgy érzem bármit teszek nem tudok neki megfelelni, mert már a legkisebb olyan megmozduláson ra vagy megszólalás omra érzékenyen reagál, a mire azt mondja, hogy másnak elnézné, Csak mivel már az elején elvesztette a bizalmát, ezért bánik így velem. Alapvetően másokkal nagyon kedves, figyelmes, törődő, apaként tökéletes, de itthon nagyon sokat veszekszünk a gyerek előtt is. olyan tulajdonságaimért abánt, amikkel nem tudok mit csinálni. Nem tudom, mitévő legyek, nem szeretnék egész életemben érzelmi elnyomásban élni. Szeretem őt, de én nem érzem ezt viszont.

Üdv
…Elég friss volt a párommal a kapcsolatunk.
Egy kis idő után elkezdett nagyon féltékeny lenni. Olyan dolgokra ( lakótársakkal laktunk),
hogy ha kimentem a teraszra és más fiú is volt ott. Ha valakivel nevettem egy jót. Ha valaki megnézett, hozzám szólt. …” biztosan más kell neked” ” nem szeretsz”
A munkában folyton azt leste, hogy beszélgetek e más férfival.
Majd olyan dolgokat beképzelt ami nem volt valós. Mindig a kedvében jártam. Ügyeltem, hogy ne dühitsem fel.
Aztán egy ilyen képzelet miatt megütött, megalázott. Hiába kértem ne…mintha meg sem hallotta volna. Most félek. Viszont hiányzik is.
Meglehet menteni ezt a kapcsolatot?

3 honapos kapcsolatom van es sok a vita ugy erzem mar tehetetlen vagyok

Kedves Doktornő!

34 éves vagyok és leszbikus.
2 és fél éve vagyunk együtt a barátnőmmel. Az első egy év fantasztikus volt aztán komolyabban is összeköltöztünk egy év után. Azért irom, hogy komolyabban mert az első egy évben közös helyen, szobában laktunk a munkánkból kifolyólag. Aztán az összeköltözésünk után 2-3 hónappal minden megváltozott. Először anyukája volt (mai napig) a probléma, mert úgy érzem túlságosan befolyasolja, manipulálja és bírtokolja a lányát! Túlságosan Benne van az életében.. mindent tudni akar,mindenről be kell neki számolni, naponta 6 szor beszél a párommal telefonon, minden hétvégét vele kell tölteni, péntek, szombat, vadárnap és mindig mindennek úgy kell lennie ahogy anyuci akarja és mindig ő kell, hogy legyen az első helyen. Úgy kezeli a lányát mint egy kisgyereket pedig már 29 éves de anyu nélkül életképtelen. Ezt már az elején szóvátettem, hogy sok és ez miatt kezdődtek a veszekedések, aztán a szexualis életünk is megromlott és ezek miatt utána már minden más is. Már több mint egy éve nincs normalis szexualis életünk sőt már 5 hónapja egyáltalán nincs is, előtte is csak 3 havonta ha volt valami.. Senki és semmi nem fontos csak az anyja.
Én többször kérdeztem mi a gondja, velem van a baj? Nem kíván? Már nem szeret? De mindig az volt a válasza, hogy nem, nem velem van a baj ha nem vele és tudja, hogy szeret de valami megváltozott és magát a szexet nem kívánja, önkielégitést sem szokott végezni.. ebben nem nagyon hittem és ez be is igazolodott mert a minap megnéztem az előzményeket a laptopján (ami nem szep dolog tudom) és láttam hogy ez alatt a több mint egy év alatt elég sok porno filmet nézegetett. Kérdőre is vontam és nem tagadta, ahogy azt sem hogy ilyenkor igen is maszturbál.
Ő azzal védekezett hogy azért nézi mert meg akarja ismerni a szexualitását, hogy hol van a probléma mert érzi, hogy valami blokkolja őt. Többször mondtam neki, hogy menjünk el együtt egy szexual pazichologushoz de ő nem hajlandó! Én már nagyon elvagyok keseredve, mert nagyon szeretem a párom de úgy érzem, hogy én avgyok a probléma oka, mert nem kíván, nem szeret és ez miatt a fusztracio miatt elég sokat veszekszünk. Már többször a szakítást fontolgattuk de valahogy még sem tudunk elválni egymástól. Viszont a problémat megoldani meg nem akarja, pedig én támogatnám mindenben. Ön szerint ilyen esetben hogyan tovább? Nagyon szeretem őt és nem akarom elveszíteni.

Fèrjem van de beleszeretem egy 40 evel idősebb férfiba 14 honapja hogy nem találkozzunk de néha beszélünk próbáltam el feledni de nem tudom minden nap jobba szerelmes vagyok belé és vágyomrá eegesznap ő jár a fejembe éjélete is minden éjelente sírva Alszokel nagyon szenvedek bele fogok örülni még iJet nem ériztem soha nem akarok élni nélküle mitévő legyek

A férjemmel 3 éve külön lettünk!Előszőr én csaltam meg,aztán ő!Mindössze 3 hónapra költözött el tőlem a baràtnőjével.Sokat beszélgettünk,szeretett volna visszajönni,de félt az újabb csalódástól!Megigértük egymásnak,hogy megszakítjuk az exeinkkel a kapcsolatot…ém betartottam,ő nem…mit tegyek????

Tisztelt Szakember,
Jelen esetben nem rólam van szó, hanem a 30 éves páromról, aki igen erős akaratú és jellemű férfi, de ha az érzelmekről van szó, konfliktushelyzetről, vagy vitás helyzetről, akkor nagyon hirtelen haragú. Amelyet nem csak én szenvedek el hanem a családja is, sőt velük sokkal kritikusabban viselkedik. Ami a probléma ezen kívül vele kapcsolatban, az az, hogy néha vannak rettentően őszinte és tiszta pillanatai és érzi, hogy szakember segítségére van szüksége, de ez sajnos gyorsan elillan. És tudjuk mindannyian, hogy neki kell akarnia szakemberhez fordulni, különben nem fog működni a dolog. Hogyan tudnánk, olyan helyzetet fenntartani, mi a közvetlen környezetében élők, hogy megfelelő tükröt tartsunk elé, és rájöjjön végre, hogy lassan mindenkit elöl maga mellől. Válaszukat nagyon várom, bármilyen ötletet szívesen fogadnánk, mert teljesen tanácstalanok kezdünk lenni..

Kedves Doktornő!
A tanácsára lenne szükségem a páromról van szó aki sajnos egy alkoholista. Fiatal 23 éves pasiról van szó aki már gyerekkora óta iszik és cigizik. Mielőtt megismert engem nagyon züllött életet élt. Én voltam az aki megváltoztatta egy kicsit. Sajnos az a probléma hogy nem sikerült teljesen megváltoztatnom mert ő kezd visszaesni. Ugyan úgy elkezdett napi szinten sörözgetni meg arról nem is beszélve hogy hozzám későn jár haza. Hajnalok hajnalán. Egyeszerüen nem bírja megállni hogy ne igyon. Talán 2 napot ha kibír alkohol nélkül és még sokat is mondtam. Ittasan bevallotta nekem mert akkor ugye általában igazat mond az ember. Azt mondta hogy neki nem való komoly kapcsolat megpróbálta de nem ment. Azt mondta nem tud megváltozni vagyis inkább ez a züllött életmód jön be neki mint egy komoly kapcsolat. Ja és ott van a másik probléma ha iszik akkor nagyon durva tud lenni nem verekszik csak felemeli a hangját és nagyon durván beszél. Én bevallom az igazat már félek tőle. Pedig azt mondta ő nem tudna megütni egy nőt soha nem bántana engem. De szerintem meg igen én kinézem belőle. Nem tudom mit tegyek tanácstalan vagyok. Ő sajnos nem fog megváltozni nem tudja elhagyni a régi életét a múltat. Én meg nem akarom egy alkoholistával leélni az életem. De az a baj hogy szeretem őt és úgy segítenék rajta de nem hagyja. Mit kéne tennem doktornő? Adjon tanácsot kérem szépen.

Tisztelt Cím!

Az alábbi problémával fordulnék Önhöz!
Fél éve megismerkedtem egy sráccal akivel megbeszéltük, hogy nem lesz semmi komoly köztünk. Ennek ellenére azonban mégis olyan mintha mégis együtt lennénk. A probléma csak az, hogy Németországban dolgozik és már 3 hónapja nem tért haza. Hetente többször is beszélünk és néha mondja hogy hiányzom neki és várja hogy találkozzunk. A probléma másik fele az, hogy nem beszéltük meg, hogy mi is van most köztünk, és mit szabad és mit nem. Nem tudom, hogy ő kint vajon került-e közelebbi kapcsolatba valakivel, de én igen. Emiatt pedig rosszul érzem magam mert úgy érzem megcsaltam őt de mégse kéne ezt éreznem hiszen nem mondtuk ki hogy együtt vagyunk és azt sem tudhatom h ő tett e ilyet.
Nemsokára haza jön és lehet a szemébe se tudok majd nézni. Mit gondol? Vajon ha feljön ez a téma és esetleg rákérdez el kéne mondanom hogy mit tettem? Mindenképpen vele szeretném folytatni ezt a kapcsolatot ezek ellenére is hiszen iránta vannak csak és kizárólag érzelmeim.
Előre is köszönöm válaszát! 🙂

Helló nem is tudom hogy kezdjem el. Egy 8 éves szerelemnek lett most vége 2 hónapja ő a kisfiam aki már nem is olyan kicsi nevelő anyukája akit a gyerek mindenkinél jobban szeret sajnos 3 éve kb megromlott a viszony köztünk az én hibámból mert őszinte leszek nem torodtem se vele eleget se a gyerekel inkább online játszottam.
Nem múlt el nálam a szerelem egyszerűen hülye voltam sajnos ő az alkoholba a menekült amiért engem hibaztat és hát valljuk be valamilyen szinten igaza is van sokszor figyelmeztetett hogy figyeljek rá mert így nem lesz jó vége. Most van egy kapcsolata direkt ezt a szót használtam mert ezt mondta pedig világ életébe utalta ezt a szót. Utolsó beszélgetésunk az ő részéről nagy veszekedés volt mikkor hajnali 1 kor fel hívott hogy mennyire gyűlöl… Vissza szeretném kapni mert nélküle minden rossz… Boldogá akarom tenni… És tudom hogy képes is vagyok rá…. Csak nem tudom hogy kezdjem el 3 hónapja vagyunk külön de pokol minden napom a gyerek gyülöl mert el verszitett az anyukáját. A volt párom gyülöl mert el rontottam mindent én meg gyülölöm magam ….csak boldog akarok lenni vele–tudom sokan mondják hülyeség de ugyan olyan szerelmes vagyok bele mint 8 éve,

Ennek mi az oka? Vagy ezt mindenki csinálja?
Beszélek valakivel, vagy csak a boltban az eladóval, akárhol, akárkivel és utána azt amit mondtam legyen az pár szó, visszajátszom fejben. Próbálom nem csinálni, de mégis ez van. Régebbi dolgokat is vissza tudok pörgetni. Például amit 1 hónapja mondtam, mondtak. Sőt 5 éve történtet is. De ilyen mindennapi apró szó váltásokat is.
De nagyon zavar. Volt amikor valakivel huzamosabb ideig beszéltem és utána következő nap elemezgettem a hallottakat és azt amit én mondtam, ilyen visszapörgetés. Inkább akkor van ez amikor idegen emberekkel váltok szót.
Pont ezért nem nagyon beszélgetek sokat.
Disszociáció? Vagy ez minden embernél megvan a napi dolgok, beszélgetések visszapörgetése? De engem zavar.
Mintha a beszéd pillanatában lekapcsolnék és utána rakom össze hogy mit is mondott.
Néha csak úgy be akar tolakodni.
Jövök ki a boltbol az eladónak mondtam hogy “viszlát” és pörgetem vissza.
De valamikor meg nem. Lehet benne van az hogy tökéletesnek akarok látszani. És elemezgetem a szituációban mi a hiba.
De érdekelne hogy pszichológus szerint ez mi?

Kedves Doktornő!Van nekem egy olyan problémám hogy a párommal nagyon megromlott a kapcsolatunk.Ő fiatalabb mint én.Nagyon hamar összeköltöztünk náluk meg az eljegyzés is megtörtént.Az összeköltözés nagy hiba volt ugyanis az édesanyjával nagyon rossz volt a kapcsolatom aminek az lett az eredménye hogy a párom és köztem nagyon megromlott a viszony.Lelkileg nagyon sérültem.A gyűrűt is lehúztuk.Sajnos de az anyukája nagyon tudja befolyásolni.Azóta nagyon ritkán látom van olyan h hónapokig se.Nem sok semmit nyújt nekem.Ha találkozunk még éppenhogy csak egy órát van velem és siet.Ha nem jön meg csak a kifogásokat hallgatom.Elegem van.Ráadásul hallottam egy olyat hogy megcsal.Rákérdeztem és csak pár nem múlva jelzett hogy ez nem igaz.Szerintem ha valaki szeret valakit meg nem “bűnös”az nem így viselkedik.Ön szerint egy fiatal férfi birja egy hónapig vagy hónapokig szex nélkül?Mert szerintem nem.Nem értem miért nem őszinte és hogy miért nem szakít.Én már korban ott vagyok hogy családra vágyok.(Az előző kapcsolatom is hasonló és már nem bízok kivagyok lelkileg.Ön mit tenne a helyembe?Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Doktornő!Már írtam Önnek és köszönöm is az előző válaszát.Sokat csalódtam már a páromba és nem értem én magam sem hogy miért vagyok még vele.Ugymond ez már nem is kapcsolat.Mert mondhatjuk azt h semmi kommunikáció nincs.Az én érzéseim szerint se nélküle se vele nem tudok lenni.Nagy harag van bennem de viszont sokat gondolok rá.Mindössze csak annyit várnék tőle hogy vagy bizonyitsa azt hogy szeret meg legyen őszinte és ha van más az életébe azt velem közölje.Miért legyek nála utolsó mikor másnál első is lehetnék?!Sok áldozatot hoztam érte sok mindent elnéztem tűrtem és most ez bánt hogy mindezt a semmiért.Hogy tegyem túl magam ezen h tudjak majd másba bízni?!Ön szerint jól gondolkodok vagy túlreagálom?Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelt Doktornő!
Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy elegem van az önbizalomhiányomból. Ez az önbizalomhiány leginkább abban mutatkozik meg, hogy nem merek más emberek előtt énekelni, táncolni, új dolgokat kipróbálni (pl:motorvezetés), mert félek hogy valamit elrontok és hogy mit fognak szólni hozzá, hogy majd kinevetnek. (Nem minden embernél áll fent az a dolog, általában az idegen emberek előtt jobban merem mint a hozzám közel állókhoz, mert ott úgy fogom fel a helyzetet, hogy úgy sem találkozunk többet vagy hogy nem számít hogy ő mit gondol. De a hozzám közel állóknál van egy fajta megfelelési kényszer bennem.)
Ez a problémám már rengeteg ideje fent áll, de próbáltam elfogadni, együttélni vele, de nem megy. Számtalan olyan helyzet adódik az életemben ahol ezt hátrányként élem meg.
Változtatni szeretnék ezen nagyon!
Kérem adjon egy kis tanácsot, hogy merre induljak el, hogyan változtassak, mert elegem van már ebből.

Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!
Tisztelettel
Egy kérdező