Jó napot kívánok!

Körülbelül 9 hónappal ezelőtt megismerkedtem egy akkor még 23 éves sportoló lánnyal aki vizilabdázik. Pár hét alatt kialakult kettőnk között a szimpátia és a vonzalom egy társkereső oldalon ismerkedtünk meg)!pár hétig minden rendben ment aztán egyszer lekorholt , hogy én nagyon erősen akarom ezt az egészet és sokat görcsölök , hát lehet hogy ebben igaza volt.Ő egy beteg kapcsolatból jött ahol rendszeresen verték és megalázták testileg és lelkileg is!Én is egy nagy szakításból jöttem bár nálunk nem volt erőszak csak szimplán kiszeretett belőlem a párom!Soha egy hangos szó nem volt.Aztán körülbelül egy hónappal a hivatalossá tétel ( a sportoló lánnyal) után a dühtől és a kétségbeeséstől vezérelve beszélgettem az egyik korábbi partneremmel hogy mit tegyek , de lelkiismereti dolgokból ezt elmondtam a páromnak aki szakított velem , ezután kezdődött kilenc hónapnyi pokol egy amolyan igazi se veled se nélküled dolog “kapcsolat” amely mindkettőnket megviselt!Itt kezdődtek a kis pitiáner játszmák a hazudozások a megcsalások az ide-oda ráncigálás zsarolások testi-lelki érzelmi kizsákmányolás mindkét részről, a csúnya beszéd amit én műveltem mesteri szinten sajnos , az én legfőbb problémám az volt hogy nem vállalt fel állandóan féltékenykedett nem beszét rólam a családjának holott nagyon szimpatikus voltam nekik ameddig “hivatalosak” voltunk , soha nem keresett csak este mikor már nem volt senki a közelében nem tudott bizonyos dolgokat kimondani többször már az ismerkedésünkkor is társskereső oldalakon beszélgette másokkal képeket küldözgetett magáról félmeztelen amikor rákérdeztem akkor a válasz a “nem voltunk együtt nem igaz?!?!” volt általában…Egyszer lefeküdtem egy másik lánnyal mert a szülinapomkor elment az édesanyjával chippendale showra, de akkor nagyon kiakadt hogy megcsaltam holott ő mindig gyanús dolgokat tett sosem szólt mit csinál és kivel , persze ha én mentem el ahaverjaimmal barátaimmal bulizni akkor ment a hiszti és a vádaskodás ehhez még pluszban hogy az éjszakában dolgozom és mindig féltékenykedett, hozzá jön a korkülönbség (6év) és a távolság (kb 100 km) Kérdésem az lenne , hogy legyek túl ezen az egészen néha még megkeresem akkor vagy azt mondja hogy utál vagy pedig azt hogy szeret de tudja hogy ez már nem jó így egyikünknek sem és próbál megygőzni hogy higyjem el így lesz a legjobb , lehet igaza van ezt már nem tudom racionálisan eldönteni sajnos!Lassan egy hete nem beszéltem vele!Az egsészben az a legőrjítőbb , hogy én kismilliószor próbáltam lezárni de ő mindig visszarángatott mert tudta hogy “odáig vagyok érte szinte rajongásig szeretttem” legalábbis én így gondolom Mit tegyek hogy engedjem el?Mit csináltam rosszul?Mi az én felelősségem?Miért szeretem még most is?Miért érzem azt hogy csak kihasználtak lelklileg?
Válaszát előre is köszönöm Gábor

Kedves Tanácsadó!

Azzal a problémával szeretnék Önhöz fordulni, hogy Ön szerint az mennyire normális, hogy egy szinész-énekes (aki mellesleg egy kétgyermekes családapa) az egész napomat kiteszi a gondolataimban. Mármint úgy értem, hogy bármilyen dolog van, ő jut eszembe, hozzá lyukadnak ki a gondolataim. Ha tudom, hogy éppen merre jár utánna akarok menni. Ha nem jutok el egy koncertre teljesen depis leszek. Amikor a szülinapom volt a barátnőim próbálták elintézni, hogy beüljön velünk egy italra valahová előadás után, de nem tudott eljönni. Ettől teljesen magam alá kerültem. Amikor az egyik koncert után lett volna lehetőség odamenni hozzá, mert ott állt a sorban, ahol mi ettünk 3/4 órát, nem mertem odamenni, utánna viszont teljesen magamba fordultam, hogy milyen gyáva vagyok. Ebben szeretnék segítséget kérni, hogy ezen hogy tudnék valahogy túllépni. Előre is köszönöm.

18 éves vagyok. Kiskorom óta küzdök alvásproblémákkal.
Egész pici koromban láttam az E.T. című meg, ami miatt 2 évig csak lámpa mellett tudtam aludni. Ekkor alakult kis az alvajárásom
A nővéremmel volt közös szobám, megtanulta kezelni a járkálásom.
Ma már saját szobám van,de a problémák megmaradtak: éjjel gyakran felkelek pisilni/inni,illetve furcsa “nyögő” hangokat adok ki. Ezeket önkéntelenül produkálom, elalvás előtt.
Alvajárni általánosságban akkor szoktam,ha valakikkel osztozom egy szobán: idén a nyaralásunkon voltam a testvéreimmel,minden nap riogattam őket.
Egy darabig szedtem homeopátiás nyugtatót,de nem segített.

Jó napot kívánok!

Van egy nagyon kedves barátnőm, akivel fél évvel ezelőtt egy munka folyamán ismerkedtem meg. Már az első találkozás alkalmával olyan érzés kerített minket hatalmába, mintha ezer éve ismernénk egymást. Mivel nagyon messze lakunk egymástól, ezért csak Facebookon tudjuk tartani a a kapcsolatot. Minden nap beszélgettünk, éjszakákat átnevetgéltünk, problémáinkat megosztottuk egymással, segítettük és támogattuk egymást, igazi pótanyám volt. Közel egy hete észrevettem, hogy teljesen másképp reagál a megkereséseimre. Már jóideje nem is beszélgettünk, ha írok neki tőmondatokban reagál, vagy éppen bántó hangvételű üzenetet küld. Amikor rászóltam, akkor persze mondta, hogy a drága lányát sosem bántaná meg, és, ne haragudjak, nem állt szándékában. A napokban egy teljesen más okból kifolyólag nagyon a padlóra kerültem, támogatásra lett volna szükségem, és szinte teljesen közönbösen vette. Ha hívom mindig kitalál valami ürügyet, amiért nem tud elutazni! Annyira bosszant ez a hangulatváltozása, és nagyon szeretném visszanyerni a barátságát, vagy rájönni egyáltalán, hogy mi a baj? Ha van egyáltalán… Ön szerint milyen lépést érdemes megtenni, és azt hogy kellene? Nagyon aggódom, hogy már sosem lesz olyan, mint régen!

Kovács Zsófia

Azért írok ide, mert eléggé kettősen érzem magam a segítségkéréssel kapcsolatban. Ugyanis már 3 pszichológusom és egy pszichiáterem is volt, de mindig megszakadt a dolog. Egyenlőre úgy vagyok vele, hogy az én hibám, de néha őket is hibáztatom. (főleg a pszichiáteremet aki folyton üvöltözöt velem meg egyfolytában azzal vádolt, hogy hazudozom meg színlelek). alap problémám az, hogy egyfolytában az öngyilkosság járt/jár néha a fejemben. A múltban voltak is próbálkozásaim, mostanában már nem. A legfurcsább az egészben az, hogy amikor kisebb voltam olyan 14 éves akkor kezdődött és akkor is próbáltam meg sokszor, de nem nagyon volt okom a dologra. Most pedig úgy érzem, hogy rengeteg okom lenne de mégsem csinálok semmit.
Ezen kívül 2 dolog zavar még. Az egyik az emberi kapcsolataim. Sajnos nem igazán tudom mit kezdjek az emberekkel. Egyszer nagyon kötődöm hozzájuk, tejesen rájuk vagyok függve. Sokszor aludni se bírok mert az jár a fejemben hogy hiányoznak. Máskor pedig semmi ok nélkül elkezdem őket gyűlölni, ott sem kell lenniük hozzá, nem kell semmit tenniük. Máskor pedig annyira közönyös vagyok, hogy az sem érdekel ha bajuk esik.

A másik dolog ami zavar az a hangulatom, valamikor teljesen lehangolt vagyok és le vagyok lassulva, máskor pedig megint ok nélkül dűhös leszek. Ilyenkor képes vagyok dobálni a tárgyakat és csapkodni, karmolászni mindenfele. Ilyenkor néha nagyon erős vágyat érzek ártani magamnak, sokszor butaságokat is csinálok és nem figyelek közben ( volt, hogy majdnem elcsapott egy kocsi). Van olyan is, hogy mosolygok, meg minden de közben nagyon nyomottnak érzem magam, olyan mintha valaki tényleg nyomná le a mellkasom.

Nemrég pedig… aludni sem tudok olyan jól, mert láttam ahogy egy ismerősömet elüti a vonat. Ha meg elalszok akkor erről álmodok és nappal is eszembe jut ez a kép….

És ezért szeretném megkérdezni, hogy forduljak-e segítségért újra, vagy mit próbáljak meg csinálni, hogy ezek elmúljanak? És ha segítséget kérjek akkor, hogyan tudok? Nem igazán támogatnak a szüleim. Amikor segítséget kértem tőlük elémdobtak egy lélektani könyvet, hogy olvassam el és rendben lesz….

Jó napot, azért írok önnek mert tanácstalan vagyok. Van egy régi osztálytársam. Akivel régen barátkoztam, de nem éreztem jól magam vele. És próbálom le rázni de mindig keres, hogy találkozni akar. De én nem akarok, és mindig hazudok vagy ki fogászt keresek. Nem akarom meg mondani hogy nem akarom tartani a kapcsolatot vele azt akarom hogy ö jöjjön rá magától. Mit tehetek ez érdekébe? Meg félek meg mondani neki hogy nem akarom tartani a kapcsolatot. Mit tegyek ?

Kedves Doktorno! Abban szeretnem a segitseget kerni, hogy hogyan lehet az embernek magaban feldolgozni vagy a leheto legjobban hozzaallni egy olyan szakitashoz, amiben a ferfi aki mar 41evesen kepes szo nelkul eltunni. Minden kommunikacio nelkul, vagy valamifele olyan gesztussal ami minden embernek jar?
Az “eltunest” megelozte egy kisebb vita, amiben jeleztem fele hogy aprilis ota nem kepes atlag heti 2oras talalkozonal tobbet szanni, amikor aprilisban azzal a szoveggel keresett meg, hogy nyugodt es talan egy eletre szolo parkapcsolatot keres a szemelyemben, mert mar korabban probalkoztunk valamivel de egy harmadik fel(o reszerol) miatt meghiusult ez. En aprilis ota turelmmel voltam fele, minden kifogasat igyekztem sokszor lazan kezelni, volt amikor jeleztem hogy ez a viselkedese meltatlan velem szemben. Amit o hisztikent aposztrofalt a reszemrol, en inkabb egy nyilt oszinte megnyilvanulasnak neveztem hogy nem kertelek es elmondom mi zavar. Szoval nyilvan en is sok mindenben hibaztam es nem mindig viselkedtem megfeleloen, ha van ilyen. Bar egyertelmu volt idote idore hogy kifogasokat sorol, valos ervek helyett. De eseleyem nem volt kommunikalni vele mert heti max 2ora nem igazan teremt lehetoseget barmire is. Szoval szenvedtem es ezt meg is mondtam. De egy ev utan lehet ezt csinalni, hogy eltunik minden szo nelkul? Hogy tudja ezt valaki feldolgozni ugy hogy lehetoselg ne csorbuljon annyira az onbecseluse hogy a tovabbiakban merjen ismerkedni vagy valamire is tartani magat? Nyilvan tudnek vele beszelni ha akarnek, de egyszer az elso “felvonasban” megtettem ahol nagyon megalazva ereztem magam, mert o mar massal volt es esze agaba sem jutott hogy a masik szeretne lekomunikalni mi tortent, jar neki egy utolso oszinte beszelgetes. Szoval egyet megfogadtam hogy en nem keresem fel hogy miert is kaptam ezt megint. Mert terelesbe, kifogasba utkoznek es nem az oszintesegbe. Az megjobban megviselne. Szoval mit tud tenni az ember magaban ilyenkor amikor mondjuk nincs penze terapeutahoz menni, aki segit ebben a krizisben. Koszonom a valaszukat!

Szép napot kívánok,azzal a kérdéssel fordulok önhöz, lehetséges-e az ,hogy a 3 éves fiam azért szaggatja ki a haját,teszem hozzá le kell vágni a haját,annyira megkopaszította magát ,mert az édesapja már nem lakik velünk 3 hónapja,eddig ezt soha sem csinálta lehet ez pszichológia eredetű vagy én képzelem be magamnak? Videón is üzenni szokott az apjának,hogy jöjjön haza aludni. Pedig jár hozzá az apja sűrűn. Válaszát előre is köszönöm. Tisztelettel .Anett

Ciki az ha a mai világban egy nőnek nincsen meg a jogositványa, és nem vezet autót ?

Üdvözlöm!
Volt egy néhány hónapig tartó kapcsolatom (január közepétől május végéig tartott). Én 27 éves vagyok, a hölgy 20 éves. Nagyon szépen indult, jól működött a kapcsolat az első 3 és fél hónapban (persze előfordultak súrlódások, de semmi olyan nem volt, amit ne tudtunk volna megbeszélni). Bemutattuk egymást a másik szüleinek, közeli családtagjainak, ezen a vonalon sem volt gond.
Márciusban döntötte el a volt barátnőm, hogy a nyáron az USA-ban szeretne diákként dolgozni. A munka végeztével lesz két hete utazgatni, erre elhívott engem (márciusban már augusztusi közös programon gondolkodott). Végül ebből nem lesz semmi – áprilisban kezdődtek a gondok, majd május végén szakított velem. Nem tudott kézzelfogható indokot mondani (pl. nem szeret, ezt meg azt nem bírja bennem, stb.), azzal jött, hogy túl jó vagyok hozzá, ő még fiatal ehhez a kapcsolathoz, és később kellett volna találkoznunk. Nagyon fájt, hogy maga a szakítás facebookon történt. Május vége óta nem találkoztunk, közben ő kiutazott Amerikába. Megpróbáltam vele felvenni a kapcsolatot, először reagált, sőt, visszakérdezett, de utána már hiába próbálkoztam, a legutóbbi 3 (néhány nap különbséggel írt) üzenetemre nem válaszolt. 3 hete én se írtam neki.
Még mindig megvisel ez az egész. Lehet még remény Ön szerint, hogy helyrejön a kapcsolatunk? Lehet, hogy csak a távkapcsolatot nem akarta? Szeptember elején hazajön, Ön szerint kezdeményezzek, vagy rá várjak, hogy hátha megkeres? Vagy ideje lenne továbblépni?
Köszönöm a válaszát!

Lehetek férfiként gyógypedagógus?
Szeretnék az lenni, viszont nem furcsa egy férfi gyógypedagógus? szinte csak nők vannak a segítő szakmákban.
Engem nem érdekelnek a műszaki dolgok,informatika.
Engem a pszichológia érdekel leginkább,a humán területek.

Jó napot! Félek hogy nem tetszik komolyan venni de valakinek beszélnem kell róla. Olyan problémám lenne ami igazából nem is probléma várandós vagyok és több ideje próbálkoztunk. Soha sem csaltam meg a férjem. Néha maszturbaltam de más férfival sosem volt semmi fele kapcsolatom rajta kívül. Most jutottam el arra a szintre h segítségre lenne szükségem mert tehetetlennek érzem magam de én félek hogy nem a párom az apuka akit egyébként nagyon szeretek. De tudom hogy sose csaltam meg akkor miért érzem ezt? Rajta kívül nem volt más kapcsolatom se testi semmilyen. Nagyon rossz hogy ezen agyalok közben nagyon boldognak kéne lennem. Köszönöm a válaszát!

Jó napot! Elnézést egy rossz email címet adtam meg önnek erre kérném a választ ha lehetséges. Olyan problémám lenne ami igazából nem is probléma várandós vagyok és több ideje próbálkoztunk. Soha sem csaltam meg a férjem. Néha maszturbaltam de más férfival sosem volt semmi fele kapcsolatom rajta kívül. Most jutottam el arra a szintre h segítségre lenne szükségem mert tehetetlennek érzem magam de én félek hogy nem a párom az apuka akit egyébként nagyon szeretek. De tudom hogy sose csaltam meg akkor miért érzem ezt? Rajta kívül nem volt más kapcsolatom se testi semmilyen. Nagyon rossz hogy ezen agyalok közben nagyon boldognak kéne lennem. Köszönöm a válaszát!

Hogyan éljem ki a haragomat az iskolai bántalmazók ellen?
3 éve már nem járok iskolába de a harag megmaradt, az a gyilkolási vágy visszaadni a sok fájdalmat amit azok a véglények okoztak.
Az oké hogy facebookon beirogatok nekik a régi zaklató osztálytársaknak hogy “kötél általi halált érdemelsz te alattomos szar”
voltam már pszichológusnál de agressziót váltott ki belőlem, csak felidegesített, a túl nyugodt beszédével és azzal hogy nem vett komolyan.
Van valami amivel le lehet vezetni úgy az összes haragomat, hogy jól legyek véglegesen? szét szoktam verni régi tárgyakat, számitógép amit már nem használok baltával az erdőben, közben odaképzelem az osztálytársak fejeit.
Máskor csak ki káromkodom magamat, de nem tart hosszú távon, mert visszatér a düh ami végtelen. Van valami módszer amivel fel lehet dolgozni ezt a iskolai traumát?
Talán beszélnem kéne róla valakivel?
Egyszer beszéltem róla a testvéremnek csak pár szóban és utána elkezdtem szédülni de jobban lettem, olyan nyugodt. ő azt mondta nincs benne semmi szégyelni való
Nehezen beszélek erről, mert félek hogy jönnek majd azzal hogy az én hibám meg stb.
és itt van ez a magyar társadalmi dolog hogy aki nem tud kiállni magáért vessen magára. pszichológus is ezzel jött, kiállok én magamért úgy hogy ott vér fog folyni, az már tetszik mi?.
magyarázd már el kedves pszichológusok mit értenek “kiállni magamért alatt” azért ha többen vannak rászállva az emberre, főleg hogy a tanár is. és engem büntetnek ha esetleg úgy döntöttem reggel hogy nem megyek be órára a stressz miatt.
Ha visszaszólok akkor még jobban rá kapcsoltak. Arrogáns férgek.
Mingyárt felrugok egy macskát.

Mit csináljak ha egyfolytában csak pörőg az agyam és nem tudom leállittani magamnak, hogyan lehetek nyugodt ?