16 éves fiú vagyok és biztosan megrekedtem az ödipális szakaszban.
Baj ez egyántalán?
Mit tegyek ellene ha baj?
Mennyire sürgős az ügy?

Kedves Doktronő!
Egyetemi végzettségem van, doktori fokozatot szereztem, dolgoztam kutatóként. Azonban egyre ritkábban éreztem azt, hogy élvezem a munkám, leginkább a körülmények miatt. Több karrierváltáson vagyok túl, legutóbb elvégeztem egy párhónapos tanfolyamot, hogy egy teljesen más szakmát a nulláról kezdjek el – eddig nem találtam munkát, lenullázódtam anyagilag. (Egyedül élek, a családom persze segítene, de nehezemre esik elfogadni, mert ez nem megoldás szerintem.) Pszichiáterhez öt éve járok, akkor volt az első mélypont, bipoláris depresszióval, majd “sima” depresszióval diagnosztizáltak, de ugyanaz az orvos azt mondta máskor, hogy semmi ilyesmi nincs, csak az élethelyzetem okozza a lehangolt lelkiállapotom. A terápiát mindig kiegészítették gyógyszerekkel is, amit néhány hónapig szedtem, de fél-egyévente mindig visszaestem. Nem látom a kiutat ebből a spirálból, ami folyamatosan lefelé tart, egyre inkább erősödik a halálvágyam – amit nem tudok megtenni még?, csak a gondolattal játszom el sokszor, és sokat olvasok a témában. A gyógyszerekkel kapcsolatban elég rosszak a tapasztalataim, eltompítanak, nem tudok koncentrálni, szédülök és hányingrem van tőlük. Habár most nem szedek semmit hivatalosan, a maradék rivotrilból vagy egyebekből időnként beveszek 1-1 szemet, hogy tudjak aludni, az alvás egyébként csak akkor megy, ha iszom néhány sört vagy fröccsöt. Sokszor nincs kedvem semmihez, és csak fekszem itthon, a barátaimmal is alig-alig találkozom már. Arra gondoltam, hogy a kórházi kezelés lehet, hogy hosszabb távon jót tenne, de nem vagyok biztos benne, hogy komolyan vesznek…

Tisztelt doktornő!
19 hónapja vagyok a párommal ..az utóbbi fél évben együtt lakunk..tulajdonképp nálam lakik. Ezalatt az idő alatt kiismertem azt az oldalát amit sohasem akartam volna megismerni. Sokszor össze vesztünk és többször megütött már és valahogy nem jut el az agyába hogy ez baj mert , szerinte ez csak az én hibám. Amikor valami olyat csinál nekem ami nekem fáj, mármint fizikailag azt én sosem hagyom ,ha kell vissza ütök én is.
Eldöntöttem ,hogy szakítani akarok vele mert már nem szeretem ,de viszont ő ezt nem hagyja és általában vagy azt mondja hogy ő úgy is megölné magát vagy megpróbalja vissza nyalni magát. Egyszer már megpróbáltam kidobni ,de nem sikerült ..elfutott és nálam hagyta az össze pakolt cuccait és a városban bojongott…mire észhez kaptam már újra vissza is fogadtam… leginkább amiatt félek ,hogy ő tesz magával valamit mert nagyon szeret engem és nem fog tudni ezzel együtt élni, de én sem bírom ezt így már, és nem érdekli őt hogy én mit érzek.
Mit tudna javasolni,hogyan értessem meg ezt vele? Hogy szakítsak!?
Válaszát előre is köszönöm

Tisztelt doktornő!
19 hónapja vagyok a párommal ..az utóbbi fél évben együtt lakunk..tulajdonképp nálam lakik. Ezalatt az idő alatt kiismertem azt az oldalát amit sohasem akartam volna megismerni. Sokszor össze vesztünk és többször megütött már és valahogy nem jut el az agyába hogy ez baj mert , szerinte ez csak az én hibám. Amikor valami olyat csinál nekem ami nekem fáj, mármint fizikailag azt én sosem hagyom ,ha kell vissza ütök én is.
Eldöntöttem ,hogy szakítani akarok vele mert már nem szeretem ,de viszont ő ezt nem hagyja és általában vagy azt mondja hogy ő úgy is megölné magát vagy megpróbalja vissza nyalni magát. Egyszer már megpróbáltam kidobni ,de nem sikerült ..elfutott és nálam hagyta az össze pakolt cuccait és a városban bojongott…mire észhez kaptam már újra vissza is fogadtam… leginkább amiatt félek ,hogy ő tesz magával valamit mert nagyon szeret engem és nem fog tudni ezzel együtt élni, de én sem bírom ezt így már, és nem érdekli őt hogy én mit érzek.
Mit tudna javasolni,hogyan értessem meg ezt vele? Hogy szakítsak!?
Válaszát előre is köszönöm

Én vagyok az a válaszadó, aki az autizmusal kezdődő kérdést feltette. Az utolsót meg mintha nekem írták volna. Meg is fordult a fejemben, hogy egy üzenet nekem azoktól akik látják, hogy mit csinálok.

A kérdésem az hogy nekem lehet e bocsánatot kérni a lent leírt gondolatokkal. Mert mindenkitől azt kapom, hogy nem tudhat senki arról amit csináltam, és paranoiás vagyok. Meg azt is mondják, hogy ha tudnák is, a bocsánatkéréssel csak rosszat tennék azzal az emberrel, mert már biztos elfelejtette a dolgot, sőt engem is, és csak újra eszébe juttatnám. De én viszont tudom, hogy amíg nem beszélünk a problémáról újra kórházba fogok kerülni. Nem tudom hogy lehetne megtudni igaz-e amit gondolok, mert ha kérdezek valamit senki se mondja el. Attól tartok meg van mondva, hogy nem segíthetnek.

És bocsánat, megint az autizmussal kezdődő kérdező vagyok. Az is hozzá tartozik még a történethez, hogy az egész 8-10 éve történt. Azóta nem is találkoztam azzal a tanárommal.

Jo napot te hat a problemam a depresszió egy eve szenvedek a testi lelki tunetektol nem tudom mi tevo legyek 32 hetes kis mama vagyok 20 eves mar nem birom a rosszul leteket nem tudom el donteni ugy erzem hogy valami komoj szervi problemam van ojkor meg aszt hogy lelkileg bant es szeretnek tul lendulni mar rajta napokat nem alutam nyomas erzes votl a fejemben maskor orr es torok szaradast erisztem majd eros sziv dobogast nem tudom eldoteni mi lehet a baj felek mert terhesegem elot roszab tunetejim is voltak mar de mar azota enyhult gyogycert kaptam ra magne b6 es rexetint szetem utana aba hagytam mert meg szeretem volna tartani a babam es sokszor ugy erzem hogy meg fuladok nem tudom eldoteni mi lehet a bajom varom a valaszt!

Kedves Pszichológus!
Munkahelyi problémámmal fordulok Önhöz. 2 éve dolgozom a szakmámban, de úgy érzem, hogy alkalmatlan vagyok rá, hiába tanultam, mintha nem tudnék semmit. Úgy érzem, hogy sok hibát vétek, figyelmetlen vagyok vagy éppen nem tudom kiszűrni a lényeget és megoldani a problémát. Sokszor begörcsölök és emiatt nem tudok jól teljesíteni, pedig nagyon szeretnék. Kérdezni nem merek, félek, hogy kiderül alkalmatlanságom, hogy “még ezt sem tudom”. Emiatt gyakran vagyok lehangolt, sértődékeny, alvászavaraim is vannak. Szerencsére a párom mellettem áll és próbálja tartani bennem a lelket. Ha Ő nem lenne, nem is tudom, hogyan tudnám elviselni az állandó kudarcérzést. Mit javasol, hogyan lehetnék jobb a szakmámban vagy kezdjek bele teljesen másba?

Jonapot
15 eves lany vagyok sehogy sem tudom magam elfogadni kisebbseg erzetem van ugy erzem mindenki csak kihasznalni akar. Kiskoromban is folyton visszahuzodo voltam az osztalyomban nem talaltam a helyemet volt hogy semmibe vettek. Elkezdtem cigizni, inni. Sokat ittam es volt hogy egyedul is. 14 evesen kb 1 eve. Mert akkor felszabadult voltam. Maskor mindig szorongtam es megfelelesi kenyszerem volt. Nincs jovo kepem. Meg akarok halni. Vagdosom magam. Nem tudom magam elfogadni es erzem hogy mas lehetnek.. Azt tervezem hogy tuladagolasban halok meg. Par ev mulva. Ha akkor sem tudom magam elfogadni. Van egy fiu.. par evvel idosebb nalam. Messze lakunk egymastol. Nagyon szeretem mindennel jobban. Egyutt vagyunk volt mar hogy szetmentunk akkor teljesen kivoltam fel evig minden este sirva aludtam el. Csak ugy tudjuk megoldani hogy lassuk egymast ha itt alszik de nem hinnem hogy megengednek. Most meg nem tud irni nem fogunk tudni beszelni mert dolgozik egesz nyaron aztan meg sokat fog tanulni es kozbe dolgozni.. nem akarom elvesziteni… mit csinaljak? fogadjam el hogy nem lehet az enyem vagy hogy oldjuk meg? nem akarom megint elvesziteni.. es hogy erjem el hogy ne zokogja folyton es ne legyek ilyen erzekeny? kerlek valaszolj. pszhiologuahoz nem akarnak elvinni

Jó napot! Röviden szeretném részletezni problémàm,fél éve meg ismertem egy személyt 27 éves làny,egy jàtékban ismerkedtünk meg én csak szórakoztam és màsnak adtam ki magam (férfinak),sajnos idövel bonyolódtak csak a dolgok és ö szerelmes lett,együtt élt egy olyan féfival aki verte és csalta öt màr el voltak jegyezve és miadtam fel bontotta a jegyességüket amiröl én akkor még nem tudtam,1 hónapja ki derült ki vagyok valójàban és mondtam neki,hogy csak baràtok lehetünk,erre ö vissza szaladt az exe vagyis a volt völegényéhez és mpst vele van… Talàlkoztunk volna 1 hete de nem ött el a talàlkozóra és ez eléggé fà,most màr beszélunk de ma hogy írta vele tölti a holnapi napot szintén rosszul esett :/ még azt hitte az a férfi vagyok olyam szerelmes üzeneteket írt hogy nagyon meglepö volt és màr akkor”belém” szeretett mikor még csak írtunk és nem küldtem képet persze nem magamról úgy gondoltam majd csak ki àbràndul de nem és azon tünödöm hogy nem e azért ilyen mert ö még mindig többet érez mint kellene és mostanàban csak bànt azzal amit ír persze ö ezt nem tudja ö hamar tul lett az egészen de én nem még mindig büntudatom van és gyomoidegem is miadta fogalamam sincs mit tegyek hogy írjam ezt meg neki úgy hogy feltünö se legyen mert az exe kontrolàlja öt àllandóan és nem is tud erröl az egészröl

Kedves doktornő!

17 évesen küzdöttem depresszióval, anorexiával, bulimiával, alvászavarokkal. Az utóbbi 4 évben fél- vagy negyedévente erős hangulatingadozásokat észleltem magamon. Amikor jól érzem magam, lendületes vagyok, nem kattogok, nem gondolok a súlyomra sem, szívesen kimozdulok otthonról, tevékeny vagyok és azt gondolom ilyenkor, hogy “kinőttem” azt a bizonyos rossz időszakom. Aztán egyszer csak visszaesem a letargiába és rettenetesen kétségbe vagyok esve ettől. Jelenleg is ebben vagyok és aggódom, nagyon szorongok, rosszul alszom, nincs jövőképem, gyűlölöm magam mert visszahíztam mindent stb. és ezek a hangulati állapotok ismétlődnek időszakosan.
Egyfelől félek, mert nem tudom, hogy mi történik velem másfelől félek a szüleimnek szólni erről, hogy megint rosszul érzem magam. Illetve, hogy ez most rámehet az egyetemi tanulmányaimra. Mit tehetnék első lépésként?

Kedves Doktornő! Segítségre van szükségem párkapcsolatban élek de sajnos mindjárt nyolc hónapja nem működik köztünk a nemi élet nem tudom mi tévő legyek.

Nálam vanak inkább problémák meg az elején sem nagyon működőt ő próbálkozót de mivel problémák-adodtak ő bele unt és ram hagyta hogy én kezdeményezek de sajnos nem mindig volt jó és volt úgy hogy nem ment .ezek után romlott egyre jobban el nem tudom mit tudnék tenni voltam nőgyogyasznal minden rendbe volt .

Ma délelőtt egyedül voltam itthon telefonoztam és hirtelen egy nagy ütést éreztem a fejemen és elkezdtem szédülni lefeküdtem de csak rosszabb lett zsibbadt mind a két kezem a vérnyomásom kicsit alacson mit tudok csinálni?

Jó napot kívánok!Nem tudom lehet hogy akkor velem van a baj de voltam nő gyógyászatnál minden rendbe van én igen is vonzódom hozza van hogy próbálkoztam de sajnos nem ment neki a nemi élet és most nem tudom hogyan tudjam helyre hozzni nem szeretném el veszíteni mert nagyon szeretem mi tévő legyek hogyan tudjam meg menteni a kapcsolatunkat?