Kedves Doktornő/Doktor úr!
Szeretnék leszokni a Xanaxról, sokat szedek, mindenképp abba szeretném hagyni. A fiam 8 éve személyiségzavarban szenved, nem működik együtt, rossz irányban kezelték. Nehéz ezt a helyzetet elfogadni, de a gyógyszer rabja vagyok, a helyzetet pedig nem tudom megoldani.
Köszönettel!
Gabi

Tisztelt Doktorúr,Doktornő!
22 éves vagyok,5 éves párkapcsolatban élek.Tavaly össze is költöztünk,de megromlott viszonyunk,ugy éreztem nem a lelkitársam.Én elkezdtem ismerkedni,találkoztam valakivel aki teljesen mas mint a párom.Lelkileg sokkal hozzám hasonlóbb,törődött velem,melyet évek óta nem kaptam meg otthon.én azonban fèltem,és nem mertem a biztosat otthagyni..Ezutàn még tartottuk a kapcsolatot a másik fiúval,de pár napja írt,hogy sajnálja,de ugy érzi eljátszottam a bizalmát,és lett valakije.Most értettem meg mit jelent szàmomra,de úgy látszik már késő.Szeretnék vele lenni a jövőben,de nem akarok rátelepedni.Kérem,segítsen! Üdvözlettel.

Üdvözlöm!
Azzal a problémával fordulok önhöz,hogy van egy párom (26 éves) rengetek pornó előzményt találtam a gépén aminek a nagy része olyan,hogy idő hölgy (60tól és felfelé) és fiatal fiú(20 max 25) azt olvastam gerontofília hajlam.Próbáltam vele erről beszélni de feszült lesz konkrétan el sem mondtam mit talláltam csak azt hogy miért néz ennyi pornót.
Van erre bármi megoldás?
Megkeseríti a szexuális életünket is néha.
Előre is nagyon szépen köszönöm!

Üdvözlöm! Kb 11 éve vagyok pánikbeteg. Van hogy mndennapos de van hogy fél évig tünet mentes vagyok. A testi tünetek mára már majdhogynem mindennaposak. Reggel ébredés után gyomorideg,rossz közérzet,heves szívdobogás. Napközben elvagyok, a munkám teljesen leköti a figyelmem és a vezetés. Este viszont óra pontossaggal 7 körül ugyan úgy elő jonnek ezek a tünetek. Elvegeztem már minden vizsgálatot ekg,belgyógyászat,vér vizelet vizsgálat,pajzsmirigy de sehol semmi probléma! Felírt a pszihológus gyogyszereket (rexetin,frontin) de jobban elő hozta a tüneteket plusz olyan pánik rohamom volt hogy a sürgősségin kötöttem ki ahol elmondták semmi baja a szívemnek és ez nem szív eredetű volt! Azóta gyakran gyötör halál félelem(szívroham,infarktus) és egyre jobban kezdek elbizonytalanodni mnt munka mint családapa terén! Félek mindentől. A kérdésem az lenne hogy van kiút? Mert ez így fél élet csupán…. köszönöm a választ!

Miért kell beilleszkedni bárhova?
osztályba, munkahelyre vagy bárhova.
A beilleszkedés behódolást jelent tuti. Nekem vannak barátaim velük vagyok, akkor minek csoportokhoz verődni? Ilyenek vannak mint hogy egy csoportban van vezér egyéniség, mint a majmoknál az alfa. Meg csoportdinamika, nem vagyunk állatok tudtommal. Annál azért fejlettebbek vagyunk szerintem.
Akkor már beilleszkedési zavarom van vagy mi?
Nem veszítem el az egyéniségem azért, mert egy csoporthoz kaméleonként egy hamis identitással kapcsolódjak, és megjátszam magam. A végén már azt se fogom tudni ki vagyok.
Ezek az iskolai, munkahelyi osztályok véletlenszerűen összerakott csoportok annak érdekében hogy leérettségizzünk, vagy pénz szerezzünk stb. Miért olyan nagy szó az hogy munkatárs, osztálytárs?
Szerintem mi választjuk meg a társainkat. és bármikor válthatunk párkapcsolatot, iskolát, munkahelyet,ha nem olyan fontos. Alapból tudatosan jó élni és nem felelőtlenül párt választani, aztán rögtön gyerek meg összeköltözés, akkor már nehezebb kilépni belőle ha kiderül hogy a barátnőm egy szociopata.
Nem az a lényeg hogy az egyén jól érezze magát? Ezért vagyunk emberek.
jó tudni hogy én irányítom az életemet. Mert régen én is bent ragadtam egy rossz helyen, és az generálja a lelki betegséget. Magunk tudjuk csak megoldani az életünket. Nekem a testem jelezni szokott hogy ez most nem jó amiben vagyok és hol vannak a határaim,és amit még megengedek másoknak.
Most vagyok abban, hogy keresem magamat, amit régen elnyomtam, pont a beilleszkedés miatt.
És valójában az élet sokkal vidámabb, ha nem vagyok beilleszkedve a társadalomba, mintha ez ilyen görcsös dolog lenne.
Miért kéne társadalmi nyomások szerint élni, hogy jajj nekem még nincs jogsim akkor rosszul érzem magam,valaki azt is szem előtt tartja hogy jajj 25 évesen még nem ért el semmit. Nem mindegy ki hány évesen éli meg magát? vagy hol lakik, vagy a szüleinél lakik, hány gyereke van, nincs gyereke, mennyit keres, mit dolgozik.
Végülis ők tudják, de szerintem ilyen társadalmi, beilleszkedési nyomások nélkül sokkal boldogabb minden, ezeket emberek találták ki.
A közös cél érdekében ajánlott együtt működni másokkal, de azon kívül?
Barátokat meg azonos érdeklődési körből választunk jobb esetben és akikkel rá tudunk hangolódni egymásra.

Tisztelt doktornő ! Én azért irok magának mert úgy érzem nagyon nagy bajba kerültem az édesanyámmal együtt. De ő még nagyobb bajban van mint én. Mi mindketten pszihiátriai betegek vagyunk. Sajnos nincs senkink. Mi mindketten súlyos betegek vagyunk. Én 80 százalékos rokkant. Az anyám meg már 70 éves öreg beteg. Próbálom röviden leirni a gondunkat. Mi elhagytuk az otthonunkat az anyámmal 1 éve mert zaklatásban voltunk. Kényszerből. Elmentünk egy másik településre albérletbe. És a házunkat eladtuk. Sajnos különböző okok miatt folyton más más albérletbe kellett mennünk. Aztán bekerültünk hosszas huzavona és vivódás után egy szociális otthonba.Mert már elesettek lettünk. Az a baj hogy ott problémák merültek fel mert az édesanyámnak 2 gyógyszerét nem adták oda ez volt a fő baj ami fontos gyógyszer volt mindkettő. Emiatt az anyám beteg lett és úgy döntöttünk elhagyjuk az otthont. Saját felelősségünkre .Pedig az otthon vezető gyámság elinditását akarta kérni amit meg is értettünk volna. Sajnos erre nem került sor. De nem volt más lehetőség kijöttünk az otthonból egy nővel. Az otthonban azt mondták amiért eljöttünk soha nem vesznek vissza. Hiába könyörögtünk később hogy visszamennénk erre nem adtak lehetőséget. Más otthonba bekerülni szinte lehetetlen és nem is tudjuk már beadni a papirt olyan állapotban vagyunk. Tessék mondani mit tegyünk ebben az ügyben ? Kitől kérjünk segitséget ? Mert a hivatalos szervek elleneünk fordultak hogy kijöttünk onnan Ráadásul a nő aki kihozott egy közönséges csaló volt. És egy csomó pénzünket kicsalta. De már ez nem is érdekel. Most egy másik településen vagyunk. De nem ez a legnagyobb baj van más is. Ahova kerültünk albérletbe ott egy elvált férfi él magába. Sajnos az anyám ebbe a férfibe őrülten beleszeretett. És a férfivel lefeküdt. Az anyám a férfit másfél hónapja szereti. Holott az csak kihasználja Minden tekintetben. . És csak szexpartnernek tekinti. Ráadásul dolgoztat mindkettőnket. Én már nem segitek neki. Mert elegem van belőle. De az anyám viselkedése aggasztó. Próbálom megértetni vele hogy ez az ember nem való hozzá mert egy öntelt hólyag. És egy önfejü alak. Nem érti. Azt mondta neki hogy ő mármint az anyám pedofil meg szatir meg kurva. Mikor megtudtam hogy mit mondott a férfival beszéltem hogy ez helytelen és már túlzás Mondom hoppá ez már büntető törvénykönyv. . Azt mondta hogy ez csak vicc volt. Gondoltam jó kis vicc. Bocsánatot kért majd anyámnak támadt hogy minek mondta ezt el nekem. Az a baj hogy sok az albérleti pénz is. Mert a férfi egy kapzsi. Nem sok pénzünk van ha elfogy simán kitesz az utcára bennünket ettől minden kitelik. Ikrek jegyü. a férfi. Sajnos az anyám engem hibáztat hogy megutáltatom őt előtte de erről szó sincs. Próbálom megvédeni őt hogy ne kerüljünk még nagyobb bajba, Az anyám egyszer kétszer felvetette hogy meg kéne ölnie magát a férfi miatt mert nem szereti. Mondtam neki hogy nem tehet ilyet gondoljon a beteg gyerekére. Azt mondta akkor nem teszi. De én nem jót sejtek ebből a dologból nem jó lesz Sajnos le vagyunk épülve. A férfi jól főz mert szakács volt. Mondta hogy ő majd főz nekünk néha. Kár volt elfogadni. Meg segit pár dolgot. De én rosszat sejtek. Másik albérlet kiesve mert lehet hogy ott semilyen segitséget nem kapunk hiába olcsóbb.. Az otthonról beszélni tárgytalan már. Az anyám miatt aggódok. Mondtam neki hogy felejse el a férfit és tekintse csak főbérlőnek. Nem tudja azt mondta nagyon szereti. A főbérlő felhúzta az orrát mert neki bocsánatot kellett kérni. Szerintem egy tetü. Szerintem meg kéne szabadulni innen valami otthonba vagy valahova ahonnan teljes segitséget kapnánk. Mit tanácsol ? Mit tegyünk ? Hova forduljunk ? Kérem segitsen ! Tanácstalan vagyok. Bajban vagyunk. Az anyám vak teljesen. Meg hülye. Engem hibáztat hogy őt nem szereti a férfi. Ami nevetséges. A főbérlő meg őt. Elegem van az egészből. Próbálok korrekt lenni meg reálisan gondolkodni. Doktornő ki tudna segiteni nekünk? Meg hogy ? Meg mivel.? Ügyvédhez vagy hova forduljunk ? Az otthon miatt ? Én ráadásul pánikbeteg vagyok. Nem tudok kimenni az utra se.. A térdem meg kikészült mert megerőltettem. Nincs hova mennünk. Elegem van a kiszolgáltatottságból. Segitsen kérem mert már nem birom az egészet. Van valami ötlete ? Szörnyű helyzet. VAalamivel biztasson kérem mert már elég volt nekem az egészből.

Attól tartok hogy meg fogom ölni az egyik exem, és egyúttal magammal is végzek. Nem értem mi történik velem.

Üdvözlöm! Én egy elvált 30-as anyuka vagyok, gyermekem egyedül nevelem. Majndem minden nap jár edzésre,ahol pár hónap után felkeltette az edzője az figyelmem,illetve én is az övét. Ő idősebb….Egyszer csak kezdeményezett és ennek az lett a vége,hogy már 10 hónapja titkos viszonyt folytatunk. Az elején le is tisztáztuk,hogy ez egy testiségen alapuló kapcsolat lesz,de ha kialakul valami akkor kialakul ha nem akkor nem. Mindig őszinték leszünk ha esetleg valamelyikünknek lesz valaki, változnak az érzéseink stb. Mikor láthatáson van 2 napig gyermekem édesapjánál akkor szoktunk találkozni. Edzésen sosem mutatunk semmit,de ha úgy alakul beszélgetünk,a többi szülő látja hogy jóban vagyunk.Mikor találkozunk az nálam történik,mivel nála esélyes hogy meglátnának a rokonai,a közelben laknak. Sokat beszélgetünk minden témáról míg itt van,nem siet el.Egyedülálló,nincs senkije 5 éve,gyermektelen. Komoly évekig tartó kapcsolatai voltak.Eléggé titkolózós fajta,a barátaival sem oszt meg mindent az életéről,hát akkor még velem….de egyik beszélgetésünk alkalmával elmondta h a barátainak beismerte hogy fél a nőktől,illetve szerintem valami olyan érhette a múltban ami miatt nem akar tartós kapcsolatot,de sajnos még nem árult el nekem ennyire bennfentes dolgokat magáról. Továbbá ha kiderülne hogy viszonya van velem akkor bírságolna a munkahelye mert tanítvány anyukájával nem lehet kapcsolata.(plusz gondolom a többi szülő és kolléga lehet visszatetszően kezelné ha kiderülne rólunk ez,esetleg azt gondolnák kivételezik a gyerekemmel stb,pedig nem) Elmondta azt is hogy tisztában van vele,hogy a nők érzelmi alapon szexelnek… a problémám pedig az,hogy én ezen idő alatt beleszerettem…nem tudom hogy észrevette-e rajtam,de nem merem elmondani neki. Szoktam puhatolózni,hogy vajon ő hogy érez,de eddig az volt a legnagyobb eredmény,hogy nem járna össze velem ha nem érezné jól magát a társaságomban,ha nem “bírna” engem. Sokszor kétes válaszokat kapok,amiből nem tudom eldönteni hogy ő érez-e valamit irántam.mint pl: “ a türelem rózsát terem”….Nagyon nyomaszt már ez a titok,mivel megígértem hogy őszinte leszek és most hallgatok róla már vagy fél éve….Félek ha elmondom akkor vége mindennek.mit tegyek? Várjak vagy mondjam el? Ő érezhet irántam egyáltalán valamit is? Köszönöm válaszát.

Zoli vagyok 18 írtam már és segítet a barátnőmmel most leszünk együtt 2 hónapja de a mult vissza huza az exe és nem tudja el felejteni de viszont engem nagyon szeret és mondogatja hogy nála jobbat ugyse fogok én találni nála ez azt jelenti hogy ragaszkodik kötödik nagyon hozám mit tegyen hogy el tudja felejteni? tudok neki segíteni?meg azt mondja hogy nem vonzodik hozám és ki szedtem belöle hogy alapból vonzodna csak fél ha bármit csinálnánk az exe jutna eszébe róla és így el nyomja a vonzalmat felém mit lehet tenni? az exével rosszba vannak nekem a volt legjobb barátom a lány miatt haragudot meg rám pedig már akkor mikor össze jöttem a lánnyal akkor ök már fél éve szakitotak és nem tudom mit tudok tenni hogy el felejtse tudom idő kell hozá és legyek türlemes de valamit csak tudok tenni hogy könyebb legyen

Tisztelt Doktornő/úr!

25 éves nő vagyok , párom 34 éves. 2 és fél éve tart a kapcsolatunk, megértjük egymást, mindent meg tudunk beszélni egymással, szeretjük a közös programjainkat, egy gondunk viszont a kapcsolatunk rovására kezd menni ez pedig a kémia. Párom mindig nyíltan beszél arról , hogy már nem úgy kíván mint régen, ez kezdi frusztrálni és állítása szerint nagyon szeretne megoldást erre de nem tud. Minden kapcsolata eddig tartott, mikor elmúlt a vágy , a rózsaszín köd , nem tudott erre sose megoldást. Most így vagyunk mi is sajnos, sajnálnánk elengedni egymás kezét de már most napirenden van ez is. Néztünk előadást erről a témáról, és igyekeztünk betartani az ott hallottakat, nem görcsöltünk rá, én nem erőltettem, sokat beszélgettünk erről, mégis úgy érzem valahol a gát benne rejlik , hiszen én kívánom őt. Jelen pillanatban azt javasoltam 2 hetet töltsünk teljesen külön , ne találkozzunk, ne beszélgessünk ( egyébként nem élünk együtt) , ez mai napon kezdetét vette. Látom rajta a ragaszkodást, hogy küzd saját magával, azt mondta nem akar addig elmenni még elmérgesedik a helyzet és valamelyikünk más ágyába szalad. Ezt én sem akarom, de már nem tudom én hogyan tudnék még segíteni rajta. Ön mit tanácsol ? Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelt Doktor nő!
24 éves vagyok és olyan problémám van,hogy van egy férfi aki nagyon érdekel és én is őt viszont zavaros a viselkedése egyszer ki mutatja az érdeklődését irántam máskor meg ugy tesz mint akit nem érdekli,és ha mással lát féltékeny lesz meg a közelembe remeg izgatott de viszont ő nős és nem értem,hogy mit miért csinál.Balesetem volt 4 éve és magát okolta sirt is miattam ő 40 éves volt tanárom egyébként de nem értem őt letiltott én megkérdeztem tőle miért tiltott és azt mondta hogy ő nem tiltott utánna hogy mett nyaggatam csak nem értem mivel nem is irtam neki semmit kérdeztem mi volt az oka akkor zavarba volt és járkált össze vissza állandoan azt hajtotta hogy nem tudom már tényleg nem tudom de ez igy is marad.Aztán véletlenül irtam a feleslgének hogy nem szereti aztán elhordott mindennek a jo barátomnak is elhordott mindennek és most pedig ha látjuk egymást akkor nem látszik rajta harag leginkább szomorú bánatos és szeretném vele helyre hozni a dolgot hogy ujra jó viszonyba legyünk csak nem tudom hogyan mivel semmire nem válaszol ebbe szeretném kérni a segitségét.

Kedves Doktornő! 3 hónapja új munkahelyem van. Az előző helyen volt egy nagy plátói szerelmem, de ő csak hülyéskedett velem. Mikor ide kerültem a jelenlegi munkahelyre, szinte elzárkóztam a kapcsolat gondolatától. Boldog voltam így, tetszett a munka, az hogy beilleszkedtem stb. De már a 2.hetemen volt egy nálam 1 évvel idősebb fiú, aki fura volt velem. Mindig bámult, meg fura kérdéseket tett fel. Én leráztam őt, meg nem válaszoltam facen neki. Mert nem az esetem. Nem is köszöntem neki nagyon. De úgy 2-3 hete váltottam vele pár mondatot és megnevettetett. Aztán újra írt facen, és már válaszoltam neki. Sokat chateltünk, szimpatikussá vált. DE: ha bent a munkahelyen találkozunk, nem megy a beszéd. Se neki, se nekem. Pár szó, vagy tőmondtat és kész. Engem gátol, hogy mások ne vegyék észre hogy barátkozunk. Mivel új vagyok, nem akarok pletyka alap lenni. De közben meg azt vettem észre, hogy a hétvégén nem írt és vártam 😀 Vagy ma munka után sem, így én írtam neki. Pedig elhatároztam, hogy nem futok férfi után. Egyébként 2-szer elhívott randira, de a pletykák miatt nemet mondtam neki. Nem akarom, hogy rólam legyen pletyka a cégnél, főleg hogy új vagyok. Tehát a kérdéseim: ön szerint engedjek a meghívásának, vagy tartsam a távolságot? Illetve miért megy élőben ilyen nehezen a beszéd? Ő is és én is meg vagyunk szeppenve. Írásban viszont egész más minden.

Üdv!

17 éves lány vagyok. Szüleim régen elváltak és kezdetben apukámmal laktam, majd anyukámhoz költöztem és mikor úgy döntöttem, hogy mégis apámmal szeretnék élni, onnantól a mostohaapám gyűlőlni kezdett. Majd rá 1 évre végül mostanáig anyumnál lakom, mostohaapámmal együtt, aki nap mint nap úgy bánik mindenkivel, mintha a lábtörlője lenne. Szidkozodik,lusta,arrogáns,idegbeteg és csak a sértegetéshez meg a csicskáztatáshoz ért. Anyám és a mostohaapám kapcsolatábol született egy kisfiú, akit Áronnak hívnak és minden szabadidőm azzal megy el, hogy én vigyázok rá, mert az apja képtelen, mert egy 150kg-os asztmás szerencsétlen. Addig apuka amíg játékot vesz neki. Ezen felül a gyerek neveletlen és szó fogadatlan. Engem teljesen kimerít, főleg hogy suli időben péntek után nekem nem a hétvége jön, hanem a gyerekvigyázás és semmi pihenőm nincs. Tesóimat sem túlzottan érdekli, hogy ha esetleg itthon vannak, akkor átvegyék tőlem a gyereket, mert nem érdekli őket. Hozzáteszem a kapcsolatom velük.. semmilyen. Csak a veszekedés,bunkózás, utálok itt élni, mert az állandó ideg ami ér már megbetegített, túlzott gyomorsavam van, reflux. Nyár van, és én vagyok itthon unalomba az öcsémmel, mert anyám dolgozik, mostohaapám meg nem tud rá egyedül vigyázni. A gyerek szófogadatlan és csúnyán is beszél. Én mosok,takarítok mégis azt hallgatom, hogy semmit sem csinálok. Rengetegszer sírtam,ideges voltam,megakartam halni. Egyszerűen kiutat akarok

Tisztelt Szakértő!

Hol is kezdjem… Lassan 4 éve lakunk együtt párommal anyumékkal és nagymamámmal egy 2+1 félszobás panel nagy szobájában 2,5 éves fiammal és 3 hetes kislányommal. Párom éjszaka dolgozik nappal amennyit ahogy tud alszik a szobába mi addig anyumék szobájában vagyuk, hogy valamelyest ki is pehenje magát, ami nem mondig sikerül. Már kisfiam születése után sem éreztem úgy magam lelkileg ahogy azt kellett volna, nem voltam elégedett az élettel a mindennapokkal. Már maga a szülés utáni felépülésem is nagyon fájdalmas és hosszadalmas volt ehhez hozzájött hogy hasfájós lett a fiam. Alig aludtam(ami azóta is igaz), ebből kifolyólag egyre türelmetlenebbé váltam mindenkivel szemben, közben pedig folyamatosan gyűlölöm magam amiért ilyen vagyok. Aztán a hasfájás elmúltával jöttek az újabb nehézségek a hozzátáplálás, a dacolás, a szófogadatlanság, az oda nem figyelés. Kiderült hogy várandós vagyok örültünk részben terveztük tudtuk mit csinálunk mi lehet a következmény, megszületett apa bent volt a szülésnlé(a fiamnál édesanyám volt bent), nagy volt a boldogság, öröm és könnyek. Hazajöttünk és minden kezdődik előlről de immár hatványozott a nyomás mert két gyerkőcre kel figyelni és megosztani az érzelmeket és mindent. Lányom is hasfájós ha fent van mindig sír közben a nagy is vágyna a figyelmemre de ha leteszem a tesót akkor sír tehát nem teszem le, mert képes addig sírni míg nem vesz levegőt. Eközben a nagy nem fogad szót, tudja a szabályokat(nem állunk a széken stb.) ennek ellenére csinálja, nem figyel oda ha beszélek neki képes hátat fordítani és elmenni, nem lehet vele leülni játszani mindent lerombol ahelyett hogy építene, könyvet nézni megintcsak nem lehet mert ahhoz egy helybe kellene maradni. Ez persze megintcsak feszülté tesz és kiborulok. Azt érzem hogy nem bírom egyszerűen alkalmatlan vagyok az anyaságra, nincs türelmem. Párom próbál segíteni, de egyszerűen neki sem osztottak sok türelmet ha ő türelmetlenebb akkor ~n veszekszek vele ha én vagyok türelmetlenebb ő szól rám. Sokat vitázunk.
Egyszerűen csak szeretnék boldog vidám napokat megélni, minden reggel úgy kelek fel hogy a ma jobb lesz, türelmesebb leszek és vidámabb, de ez kb. egy órát tart mert csinál valamit a nagylegény amivel el is száll ennek a lehetősége.
Olyan egyszerűnek tűnik, hogy vidám és boldog legyen az ember, de valahogy mégis azt érzem hogy elfogytam érzelmileg teljesen kihalt belőlem a jókedv a szeretet. A világ egyik legboldogabb emere kellene legyek, hisz van párom 2 csodaszép gyerekem, szüleim…, de egyszerűen nincs ami felvidítson.
Nem látom ad kiutat, hogy lehetne jobb, de azt tudom, hogy ez az út amin vagyok nem jó. Félek, hogy a türelmetlenségemmel a kiabálással ártok nekik, de egyszerűen tehetetlennek érzem magam a fiam viselkedésével és közben a tesó is ott van. Azt még érdemes tudni, hogy az elmúlt 3 évben körülbelül 4-5 alkalommal tudtam elmenni gyerek nélkül, de azt is mindössze néhány órára.
Segítséget,tanácsot szeretnék kérni hogy hogyan is kellene változtatnom mit tegyek hogy jobb legyen mindenkinek.

Köszönöm

Üdvözlöm! 37 éves nő vagyok van egy 2 éves kislányom. A páromnak az előzö kapcsolatából van egy 8 éves lánya. Akihez minden nap hazajár ő viszi iskolába meg persze hétvégén is sokszor megy hozzá. Szinte hozzánk csak aludni jár. Oda fizet csekket hitelt nekem meg alig ad valamit. Semmi jövőkép nincs előttünk hogy végre elköltözünk a szüleimtől. Hiába mondom neki inkább megharagszik nem szól hozzám hetekig. Azt mondja hogy én mennyire pénzéhes vagyok. Én már teljesen kivagyok. Állandóan rosszul vagyok a reflux miatt. Orvostól orvosig járok! Most én gondolom rosszul vagy még visszavágyik az előzö kapcsolatába. Köszönöm válaszát!