Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Hölgyem!
3,5 éve vagyok együtt a párommal. Egy elfojtott gyerekkori trauma miatt, nekem ő az 1. férfi az életemben. A párom nem kívánja velem a szexet, igazából tabletta segítsége nélkül nem is megy. Babát szeretnénk (én a koromból kifolyólag nagyon rágörcsöltem). Orvosi kivizsgálás folyamatban. Mindig belefutok olyan online szituációkba, amik féltékenységre adnak okot és sajnos már ez is eléggé durva lett mára. A problémáinkat nem tudjuk megbeszélni, elbeszélünk egymás mellett. Ő inkább idegenekkel beszéli meg ezeket, mert velem nem tud ellazulni, és csak jobban hergelem. Elég hirtelen ember. Állítása szerint nekem csak a szex, meg a baba a témám, holott ha tudok, segítek a problémáiban. Tegnapi beszélgetésünk után az az érzés van bennem, h minden az én hibám. Most ott tartok, h egy undorító, buta szarkupacbak érzem magam, aki semmire sem alkalmas. Ez csak egy rövidített verzió. 🤦♀️
Köszönöm a segitségét!
Kedves Angéla!
Amikor egy kapcsolatban, helyzetben benne vagyunk, nem igazán tudjuk tisztán látni önmagunkat, a másik személyt és hogy mi a kapcsolat rejtett dinamikája, rejtetten milyen lélektani mechanizmusok “mozgatják” a kapcsolatot, saját magunk és a másik személy viselkedését, reakcióit. A pszichoterápia ebben tud segíteni, hogy a realitásnak megfelelően, kicsit kívülről és más szempontokból is rá tudjon látni a párkapcsolatára.
Buzdítanám, hogy jelentkezzen be egyik kollégához és a pszichoterápia során együtt fel tudják tárni a háttér okokat, mechanizmusokat és tisztábban tud rálátni Önmagára, párjára és a kapcsolatukra.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaÜdv olyan kérdésem lenne, ha úgy érzem hogy két felem van akkor az mit jelent és mit kéne tegyek? Ki hat a kapcsolatomra és mind a két felem mást szeretne, az egyik a kapcsolatomra vágyik a másik pedig a szabadságra! Köszönöm szépen előre is a válaszát!
Kedves Petra!
Az Ön életkorában teljesen természetes érzés az, hogy változó, olykor egymással ellentétes érzései vannak egy-egy élethelyzettel kapcsolatban. Az, hogy vágyik a párkapcsolatra, máskor meg azt érzi, szabadságra van szüksége elfogadható. Ez nem jelenti azt, hogy személyiségének két fele van akik olykor nem egyeznek egymással.
Érdemes azon gondolkodnia, vajon a párkapcsolat és a szabadság megférnek-e egymással? Alakíthatók-e úgy a kapcsolat keretei, és mindkettejük igényei, hogy közben a szabadságot is meg tudja élni? Lehetséges, hogy a párja is vágyik a szabadságra is. Érdemes lenne beszélniük erről. A kapcsolat és a szabadság nem zárják ki egymást.
Ha élete egyéb területein is érzi ezt a kettősséget, az jelentheti azt, hogy egyfajta útkeresésben van. Ami persze nehéz, mert bizonytalansággal jár együtt, de közben kipróbálhat több lehetőséget, hogy megtalálja az Önnek leginkább megfelelőt.
Üdvözlettel;
Válás után nem szeretném a férjemhez elengedni a 4 éves kisfiamat. Nincs biztonságban vele. Nem szereti őt. A kisfiam fél tőle. Rejtetten piszkálja őt, kiabál vele, tilt tőle mindent, szigorú.Nem játszik vele, mintha számára nem is lenne a kisfia. Nem is akarta őt.A férjem 100 %os nárcisztikus. Lehetséges csak felügyelet mellett a láthatás? Köszönöm, Ivett
Kedves Ivett!
Köszönöm, hogy írt nekünk.
Teljesen megértem az aggályait, félelmeit a gyerekével kapcsolatosan. Sajnos e rovat keretén belül nem adhatok Önnek megfelelő választ, ugyanis ahhoz, hogy elérje a felügyelet melletti láthatást, tudomásom szerint bizonyítania kell, hogy a volt férje veszélyt jelent a gyerekére. Javaslom, hogy vegye fel a kapcsolatot az ügyvédével, ő ismeri a jogi kereteit egy ilyen eljárásnak.
KItartást és minden jót, üdv,
Szép estét! Körülbelül minden nap eszembe jut, hogy egyszer elveszítem a szeretteimet. Nagyon családcentrikus vagyok, elképzelhetetlennek tartom, hogy elveszítem őket. Esténként gondolok arra, hogy remélem adatik még sok idő, mert annyi mindent szeretnék még átadni nekik. Rengeteget adtak nekem, főleg az édesanyám és megakarom hálálni ezt. Van egy furcsa szokásom, amiben görcsösen hiszek, bármennyire is gyerekes viselkedés, de mindig megígérek valamit nekik, akár olyan dolgot is, amely csak évek múlva adatik meg, mert rendkívül hiszek abban, hogy amíg vannak beteljesedetlen ígéreteim, addig nem történhet semmi baj, hiszen az ígéreteket mindenképpen be kell tartani. Tudom, nem jó hozzáállás, de egyszerűen mindig eszembe jut legalább egyszer egy nap. A napomat nem ez tölti ki, legtöbbször mással foglalkozom, így nem jut eszembe, de aggasztó, hogy már évek óta tart ez nálam. (a papámat elveszítettem 4 éve, de a probléma már előtte is fennállt)
Köszönöm mielőbbi válaszát!Egy kedves olvasó
Kedves Orsolya!
Teljesen természetes érzés, hogy félelemmel tölti el szeretteinek elvesztésének gondolata. A haláltól és veszteségtől való félelem az egyik legalapvetőbb emberi vonásunk, amellyel mindannyiunknak szembe kell néznünk. Kérdés lehet azonban, hogy ennek a félelmnek a túlzott jelenléte mennyiben igazolható valós körülményekkel (pl. szülei egészségi állapota), illetve mennyiben okoz Önnek problémát a mindennapi működésében, feladati ellátásban, társas kapcsolataiban. Van-e valaki, akivel tud ezekről a félelmeivel beszélni, akár közvetlenül a szüleivel? Ők hogyan éreznek ezzel kapcsolatban? Gyakran segít, ha úgy érezzük megoszthatjuk félelmeinket és megtapasztaljuk, hogy nem vagyunk egyedül ezekkel az érzésekkel.
Legtöbbször a félelem, a szorongás az ismeretlen, illetve kiszámíthathatlan helyzetekkel kapcsolatban jelentkezik, melyek felett úgy érezzük nincs hatalmunk. A halál minden bizonnyal olyasmi, ami felett nincs hatalmunk. A rituálék, mint például az ígéretek, ezen a kontrollálhatatlanságon igyekeznek felül kerekedni, azt a benyomást keltve, hogy mégis visszaszerezhetjük az irányítást (“addig nem történhet semmi”). Érdemes lehet végiggondolni, mi az, amit még megtehet – a realitás keretein belül -, vagy mindenképpen szeretne megtenni szülei életében. Mit szeretne elmondani, megbeszélni velük?
Ha úgy érzi szorongása a valós körülményekhez képest irreális mértékű és a szükségesnél jobban megnehezíti mindennapjait, problémát okoz kapcsolataiban érdemes felkeresnie egy szakembert is, akivel mélyebben átdolgozhatóak, megérthetők ezek az érzések.
Üdvözlettel,
Takács Bálint
könnyen el sirom magam a semmin
öngyilkossági gondolataim vannak
sokszor tettem magamban kárt
probáltam abba hagyni de nem tudom és más megpldást se találok
néha már azok vannak az eszemben hogy megölöm magam…és hogy mindenkinek jobb lenne igy
sokszor van az az eszembe hogy a szüleim jobb gyermeket érdemelnének
a mult felemészt
nem tudok nem a multra gondolni néha már koncentrálni a jelen vagy a jövöre se tudok a mult miatt..
sokat hibáztatom magam a semmiért is
étvágyam egyáltalán nincs is
nem kérek segitséget mert félek
nem merem le venni a pilovert mert félek ha meglétja valaki a hegeket rossz gondolattal lesz rám
esténlént nem alszom hanem csak kattogok azon hogy ujra és ujra meg e tegyem vagy ne napokat nem alszok a gondolattol hogy hogyan kellene csináljam
kimerült és fáradt vagyok de nagyon
megül a gondolat a multon..az alkarom nézem és gondolkodom hogy meg kell tennem mert akkor megkönnyebbülök egy cseppet de ha meg teszem nem birom abba hagyni
Kedves Andrienn!
Köszönjük, hogy írtál nekünk!
Nagyon sajnálom, hogy így érzed magad, biztosan sok fájdalmas dolog történt az életedben, ezek fel-nem dolgozása miatt vannak a felsorolt tüneteid.
Nagyon fontos, hogy személyesen kérj segtséget sürgösen, ezt a helyzetet nehéz lenne támogatás nélkül megoldani és nem is kell egyedül megoldanod. Ne félj segítséget kérni! Krízishelyzetben a legjobb, amit tehetsz, hogy egy külső szemlélővel átbeszéled mindazt, ami foglalkoztat. Ha úgy érzed, túl nagy a teher és most azonnal szeretnél valakivel beszélni, nyugodtan hívd az egyik telefonszámot!
Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok (Ingyenes) 116-123 Éjjel-nappal, mobilról és vezetékes telefonról is hívható.
Minden jót Neked,
Jó napot!
Tanácstalanságomban írok Önnek. A problémám a gyerekeimmel van. 2 lányom van, egy 12 és egy 20 éves. A 12 éves lányom agresszív gyerekkora óta. Pszichológus és pszichiáter is vizsgálta 10 éve, nem találtak semmi kórosat.
Néhány évig szelidült, aztán néhány hónapja újra nagyon nehéz vele. A testvére vigyáz rá a legtöbbet, akin előfordul, hogy lila ütésnyomok, szorításnyomok látszanak. Előfordul, hogy a kicsi csak azért ráüt a nagyra, mert leült mellé.
Van, hogy egyik percben öleli a nagyot, másik pillanatban ellöki, belerúg, csúnyán beszél vele, rosszat kíván neki.
A gyerekkel csak itthon van ilyen nehézség, máshol nincs vele probléma. Az iskolában ő tartozik a legnyugodtabbak közé, kitűnő tanuló.
Ez betudható a kamasz kornak, iskolai stressznek, vagy hasonlónak?
Azt gondolom, hogy a családunk szeretetteljes, minden tőlünk telhetőt megteszünk értük, próbáljuk következetesen neveli. Hogy tudnánk elérni, hogy a gyerek újra nyugodtabb legyen és normálisan viselkedjen?
Kedves Horváth!
Örömmel olvastam levelében, hogy szeretetteljes légkörben és következetesen nevelik gyermekeiket, melyek nagyon fontos tényezők a gyerekek lelki egészsége szempontjából. Levelében azt írta, hogy a 12 éves lányát 10 éve vizsgálta pszichológus, feltételezem, hogy ez elírás lehet, hiszen 2 éves gyereket nem szoktak pszichológushoz vinni, mindenesetre akkor már tapasztalták Önök, hogy a kislányuk agresszióval próbál valamit kommunikálni, agresszióval próbálta valamilyen szükségletét érvényre juttatni, és feltehetően most is azért ezt a módot választja, mert valamilyen belső kielégítetlen szükségletére próbálja felhívni a maguk figyelmét. Ezen érdemes elgondolkodniuk, hogy mi lehet ez a szükséglet? Mit próbál a viselkedésével üzenni, kommunikálni?
Ha az iskolában nyugodt és jó tanuló, akkor feltehetően az otthoni családi kapcsolatok dinamikája az, amire ezzel a viselkedéssel reagál.
Az agresszív viselkedése mögött több dolog is állhat: lehet hogy a nővére viselkedése, kommunikációja váltja ki belőle az agresszív viselkedést, lehet hogy a nővére elutasító, kritikus vagy türelmetlen vele, és erre reagál agresszívan. Vagy előfordulhat hogy nem a testvére segítségére lenne szüksége, hanem az anyukájáéra és ezért agresszív a testvérével. Esetleg a nővérével való tanulás helyett játszani lenne kedve és ezért viselkedik durván vele.
Javaslom, hogy most is keressék fel a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálatot, lehetőleg mindketten szülők menjenek el vele és beszéljék át a problémát az ottani pszichológussal, aki segít megtalálni a megfelelő segítséget.
Remélem megtalálják számára a megfelelő segítséget!
Üdvözlettel: Kovács Gábor – pszichológus
Üdvözlöm,,a jelenlegi párkapcsolatomban kialakult helyzet miatt kerestem fel,,,az igazsàg hogy egy olyan helyzetbe vagyunk került a kapcsolatunk amit még elsem kebzeltunk volna soha hogy egyszer ide jutottunk,,sok olyan dolog történt ami nem szabadot volna hogy legyen az együttműködés és elengedés hiagyosàga miatt,,,,egy bizonyos pontig működik minden,, addig minden szép és jó,,,de amikor valamelyikonknek engedni kell kitört a vita majd mindent felperzselodik,,,ujra és újra ugyan azok a körök,,, rendelkezem a saját önismerettel,,,elmontam megbeszéltük az elején hogy mi az amit betartunk hogy működjön és a dolgok rendbe legyenek jó irányba,,,de sajnos egy idö után a hölgy úgy érzi irányítani akarom öt,, ezáltal ö is ellenem fordul,, rengeteg öszinte beszélgetésen vanyunk túl,,de sajnos az utolsó veszekedésnel balul sült el minden,,, trágár,méltatlan jelzöket szavakat vágtam hozzá,szinten o is,,,és most teljesen zárt lett felém minden téren ami érthető a viselkedésem miatt,,
Kedves At!
Köszönjük levelét!
Ha jól értettem a soraiból akkor nagyon sok sérülés érte ezt a párkapcsolatot, valószínű mindkettőjükben sok a sérelem és a megbocsájtanivaló. Fontos lenne ezeket felszínre hozni és visszaállítani/felépíteni a párkapcsolat érzelmi tartó pilléreit, rátanulni a konfliktusok kezelésére. Ezért javaslom, hogy keressenek fel párterapeutát.
Üdvözlettel,
Nagymamám egyre feledékenyebb kb8 éve.Nagyon sokszor szomorkás, depresszív hangulatba esik,és ezeken a napokon még több mindent felejt el.Tisztában van az állapotával,járunk orvoshoz, próbálkozunk dolgokkal,hátha lassítani,javítani tudunk a helyzetén.Egyedül látja el magát,lassan 80 éves lesz,de simán 10+évet letagadhatna.Viszont mostanában nagyon sokat aggódik azon,hogy esetleg “hülyének”nézzük a betegsége miatt,mindig mondom neki,hogy szó sincs erröl,ez egy állapot,mi is tudjuk.Szeretném, ha online beszélne egy szakemberrel,eddig nem volt nyitott rá, és most keresek neki valakit, remélem Önök segíteni tudnak és ajanlanak valakit a csapatjukból, sajnos nem láttam egyik szakemberüknél sem, hogy idöskorra, demenciával foglalkozna. De mivel elfelejti a dolgokat/rosszul emlékszik, van értelme, hogy egyedül beszéljenek,föleg az elsö alkalommal?Pl arra sem emlékszik, mióta tart ez az állapot, azt hiszi csak kb 2-3 éve. Hogyan tudjuk segíteni ebben? Köszönöm!
Kedves Bea!
Nagymamájának a pszichoterápiás beszélgetés megkezdése előtt mindenképpen indokolt egy komplex dementia felmérést végezni. Ezt sajnos online nem lehet megcsinálni, a terület szerinti pszichiátria ambulancia vagy ha van a körzetükben, akkor dementia központban végzik (ez általában kórházi pszichiátriai osztályon van).
A korai, enyhe fokú dementia gyakran jár depresszióval, valamint a enyhe dementia több tünete azonos a depresszió tünetével. Ezért mind a dementia, mind a depresszió felmérése után klinikai szakpszichológus és pszichiáter vagy neurológus együttműködve tudják differenciáldiagnosztikával meghatározni a további terápiás (farmako- és pszichoterápiás) menetet. Jelenleg nagyon jó vényköteles gyógyszerek vannak a dementia kezelésére, lassítására (pl. Nootropil).
Több fejlesztő, készségjavító gyakorlat, torna van, amik a dementia fajtájának, leépülés típusához igazítva lehet kialakítani. Természetes gyógymódok ebben a korban a kapott egyéb gyógyszerekkel való ütközés (kontraindikáció) és az alternatív szerek mellékhatásaik miatt igen rizikós.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaKedves doktor úr / doktornő,
Külföldi Magyar vagyok, elnézést a hibákért.
25 éves vagyok, 2 éve vagyok kapcsoltaban 31 éves barátommal.
3 hónappal ezelőtt véget ért egy “kapcsolat” köztem és kolegám között, kb 5ször találkoztunk 4 hónap alatt, csókolóztunk. Volt intim üzenet is. Ezen kivül más nem történt.
Mégis, iszonyatos bűntudatom van, de mivel párom érzékeny fajta (nagyon) és már egyszer letagadtam hogy megcsaltam, igy nem tudnám neki bevallani a dolgot. Nem sejti azóta
A kolegámat nem zavarja a dolog, azt mondta nem mond el semmit senkinek.
Beszéltem szüleimmel, arra biztattak, hogy ez nem elég bűn ahhoz hogy kárt okozzak a páromnak. Nagyon megbántam, azért tettem mert elhanyagolva éreztem magam, és elbizonytalanodtam a kapcsolatunkban. Azóta a párom javitott a viselkedésén, és én is. De mégis, a hiba ott van a múltamban.
Nem tudom mit tegyek, úgy érzem fel tudom dolgozni a helyzetet idővel, de nem tudom hogy megérdemlem e hogy újra kezdjem fejben az egészet tiszta lappal.
Kedves Réka!
Köszönjük a levelét!
Az Önnek és a párjának kell eldöntenie, hogy mi számít megcsalásnak, mi az ami megengedett a kapcsolatukban és mi az, ami nem. Ne engedje, hogy mások értékrendje ezt befolyásolja! Bűntudata alapján, amiről ír valószínűleg ez az Önök értékrendjébe sem férhet bele, ebből is adódik a dilemma, hogy mit tegyen. Írja, hogy ez már nem az első alkalom volt, emiatt mindenképp érdemes lenne feltennie a kérdést, hogy mi az, ami okozhatja a félrelépéseket, mi az, amit ezek a külső kapcsolódások adnak és amit a párja nem ad meg Önnek, vagy nem kellő mértékben. A stabil és biztonságot nyújtó kapcsolatban a hiányoknak, a tiszta kommunikációnak helyet kell adni, mert hiányában felüti a fejét a kételkedés, a bizonytalanság és a féltékenység, mely a kapcsolat megromlását és végét fogja eredményezni.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Kedves Doktor/Doktornő
Diagnosztizált betegségem van; mégis úgy gondolom nem ez a problémám gyökere.
Az utóbbi időben azt vettem észre magamon, hogy ha visszagondolok akár csak egy tegnapi cselekedetemre vagy máshoz irányított mondandómra, rossz embernek érzem magam, akit önös érdekek vezérelnek.. pedig nem ilyennek látom magam, hanem sokkal inkább egy jóindulatú, kedves, békeszerető, jószándékú embernek; mégis mikor másokkal lépek kapcsolatba ez teljesen megváltozik és magamat egy negatív embernek érzem.. 🙁
Nem tudom mi ennek az oka, de úgy érzem megnehezíti az emberi kapcsolataimat. Párkapcsolatomra ez pl úgy nyomja rá bélyegét, hogy féltékeny vagyok szinte mindenkire aki a párommal beszélget. Egyedülállóként ilyen problémák soha fel nem merültek.. Több mint 5 éve élek párkapcsolatban. A féltékenység nem düh vagy veszekedés formájában nyilvánul meg, hanem elnyomott érzésként.
Köszönöm, hogy elolvasta soraimat. Minden jót kívánok: egy belső béke kereső
Kedves Kérdező!
Köszönjük, hogy megtisztelt bizalmával. Ez a felerősödött bűnösségi/bűntudati érzés és féltékenység az alapbetegség egyik felerősödött tünete vagy a kezelés mellékhatása is lehet. Ha jár pszichiátriai gondozásra, érdemes lenne felkeresni a kezelőorvost, hogy esetleg gyógyszerállítás nem aktuális e. Emellett pedig érdemes lenne pszichoterápiás kezelésbe is kezdeni, hogy hogyan lehet ezeket a problémákat kezelni.
Üdvözlettel,
Üdvözlöm! 24 éves egyetemista lány vagyok, és még nem volt párkapcsolatom. Randikon már voltam, de nem lett belőlük kapcsolat. Alapból kevés az olyan ember, aki meg tud mozgatni bennem valamit, de akkor is elmenekülök egy kapcsolatból, ha a vonzódás kölcsönös, és akár szerelem is kialakulhatna. Iszonyatos szorongást érzek ismerkedésnél, akkor, amikor már a kapcsolat kialakulóban lenne, testi érintéseknél pedig szabályosan bepánikolok. Pedig vágyom rá, hogy legyen egy társam, és mindig is szerettem volna házasodni és családot alapítani. Kezdek depresszióba esni, hogy mi van, ha soha senkihez nem leszek képes kötődni és már kínosnak érzem, hogy az egyetemen sem veszítettem el a szüzességemet. Kezdem úgy érezni, hogy az életnek sincs így értelme, ha magányosan kell élni. Lehet a háttérben valamilyen kötődési zavar? Ezeken lehet változtatni, vagy már tönkrement az életem? Előre is köszönöm a választ!
Kedves Noémi!
Amit leírt probléma, nagyon megterhelő lehet az Ön számára. Lehet a hátterében valamilyen kötődési probléma, vagy akár valamilyen más életesemény, ami kiváltja ezeket az érzéseket tudatos és tudattalan szinten is.
A problémán terápiásan nagyon jól lehet dolgozni és felgöngyölíteni azokat a szálakat, amik a mostani helyzetet előidézik. Ha motivált a változásra, akkor javaslom, hogy mindenképpen keressen fel egy pszichológust, akihez bizalommal tud fordulni.
Üdvözlettel,
Jó napot! 3 éven keresztül voltam egy kapcsolatban. Legalábbis nekem annak tűnt. A párom házas, az volt a terv hogy mindent előkészítünk ahhoz hogy otthagyhassa a családját és együtt lehessünk. Először lakásfelújítás aztán később ház vásárlás, telek bérlés. Minden megvan ami kellhet ha csak egy alsónadrágban jön akkoris mindene van nálam. A 25. Szülinapomon költözött volna, két héttel előtte, azaz most, bejelentette hogy nem jön mert öreg hozzám (50 éves) és úgy érzi csak gond lenne nekem. Így most magamra maradtam rengeteg adóssággal és fizetnivalóval. Ugyanazon a munkahelyen dolgozunk és most már ott tartunk hogy az egész cég tudja hogy mi történt. Szégyellek bemenni és a szemükbe nézni mert úgy reagálnak hogy mégis mit gondoltam, mi lesz? A fizetnivalók miatt nagyon nehéz lenne most új állás után néznem,amit itt keresek azt kezdőfizetesként nem adnák meg így ha mindent kifizetek nem maradna arra se hogy egyek. Átverve érzem magam, 3 évig folyamatosan áltatott hogy velem lesz
Kedves Anna!
Köszönjük a levelét!
Valóban nehéz helyzet, amit a levelében leírt, azonban érdemes utána néznie a helyzete jogi hátterének is, illetve átgondolnia azt, hogy ki az, aki segíthet Önnek. A kapcsolat elvesztése érzelmi szempontból is nehéz, egy klasszikus gyászfolyamat indul be, melynek a lépcsőfokait végig kell járni az elengedés érdekében. A közös munkahely ezt nem segíti, de ha úgy dönt, hogy marad, akkor sem lehetetlen. Ebben a témában ajánlom Önnek Almási Kitti: Lezárás, Elengedés, Újrakezdés c. könyvét, illetve a témával kapcsolatos előadásait, podcast anyagait.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdvözlöm.
Egy éve a háziorvos pánikbetegséget állapított meg nálam. Scippa 5 mg ot szedek azóta. Pár napja vannak olyan tüneteim hogy elönt a melegség, kis hányinger, ájulás érzet es zsibbad a lábam.
Mitől lehet ez? Emelni kell a gyógyszer adagját esetleg? Vagy mi tévő legyek?
Így nem lehet élni normális életet egy kisgyermekkel hogy ilyen rosszullétek jönnek rám.
Kedves Niki!
Köszönjük a levelét!
A gyógyszerszedéssel kapcsolatos gondolatokat, esetleges mellékhatásokat vagy dózis módosítást mindenképp a felíró orvossal beszéljék át, hiszen ő tud ebben önnek adekvátan segíteni. Emellett érdemes lehet átgondolnia a terápia lehetőségét is, hiszen a gyógyszer nem fogja megoldani a tüneteket kiváltó problémát, az csupán a tünetekre hat és eseti kezelés.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Kedves Doktornő!
Édesapámmal az utóbbi években nagyon megromlott a kapcsolatunk. Nála úgy gondolom, komoly mentális problémák vannak. És hiába próbálok beszélni vele a kettőnk közti problémákról, azt a választ kapom folyton, hogy hagyjam öt ezzel. Hagyjam békén. Én pedig úgy érzem csak küzdök és küzdök azért, hogy jó kapcsolatunk legyen. Feleslegesen,egyoldalúan. El kellene engednem? Kizarni az életemből? Mert sajnos csak fájdalmat okoz ez az egész. Természetesen a párkapcsolataim sem mukodtek, és hasonló természetu párjaim voltak. Most egyedül vagyok, egy nehéz kapcsolat lezárása után. Nagyon nehezen élem meg mindezt.
Tudna valami tanácsot adni, hogyan kezeljem, hogyan lépjek ezen túl?
Járok egy szakemberhez, de ritkán, és most jól jönne egy kis !
Előre is nagyon köszönöm a válaszát!
Kedves E!
Köszönjük a levelét!
Édesapjával kapcsolatban az a gondolat jutott eszembe, hogy Ön nem tudja őt megváltoztatni, változás csak akkor fog beállni, ha ő is érzékeli a problémát, elég szenvedésnyomást él át, s motivált a változásra. Ön próbált felé visszajelezni, ez az Ön része ebben a helyzetben, de a többi rész talán már csak az övé.
A párkapcsolatok tekintetében pedig az apa-lánya minta örökíthető, emiatt érdemes lehet ezen a vonalon gondolkodnia, vajon milyen hasonló dinamikák jelenhetnek meg, s mi miatt nem működnek ezek sem? Az nagyon pozitív, hogy jár szakemberhez, de lehet, hogy érdemes lenne ezeket az alkalmakat sűríteni és a fent említett témákkal is aktívan foglalkozni. Illetve ajánlom figyelmébe az alábbi könyvet, mely segíthet Önnek: Vágyi Petra: Sémáink fogságában.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jó napot!
Szeretnék érdeklődni, hogy mennyire normális az, hogy az 5 éves fiam azt mondja, hogy a fiúk a szerelmei. Eddig ilyen nem volt. Pár hónappal ezelőtt még a lányok tetszettek. Ez mitől lehet? Normális ez? Nyilván nem szeretném ha meleg lenni. Mit lehetne tenni ez ellen?
Köszönöttel Nagy Marianna
Kedves Kérdező!
Levelét olvasva érezhető,hogy aggodalmát fejezi ki gyermeke közlései miatt. A fejlődés ezen szakaszában, 5 éves életkorban egyáltalán nem beszélhetünk még kialakult szexuális orientációról, illetve a “szerelem” fogalma is teljesen mást jelent egy kisgyerek megélésében, mint egy érett, felnőtt szerelmi kapcsolat. Érdemes lehet megkérdezni a gyermekét, hogy mit jelent számára, hogy a fiúk a szerelmei (például szeret velük játszani, jó velük időt tölteni). Ötéves korban előfordulhat, hogy még a barátságok is napról napra változnak, egyik nap még jóban van egy óvodás csoporttárssal, még legjobb barátjaként is említheti őt, másnap reggel meg összevesznek és vége a barátságnak, de az is lehetséges, hogy a következő héten már megint jót játszanak együtt, ismét barátok lesznek.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
