Szép napot!
Olyan problémám van, hogy a 15éves öcsém nem hajlandó iskolába járni.
Akárhogy keltem kedvesen esetleg agresszívabban parancsokkal utasítom, hogy keljen öltözködjön és menjen életkedv vesztetten ül az ágy szélén és nem hajlandó elindulni. Sokszor fel lett neki ajánlva, hogy autóval beviszi az apukája, de nem volt hajlandó úgy se menni.
Ki lett hívva egy családsegítő munkatárs is, hogy tájékoztassa ezen dolgok súlyosságáról de ez sem hatott rá, mivel még iskolaköteles egyszerűen nem tudunk mit tenni vele. Kiskorában beteges volt ezért minden meg lett neki engedve, a szülők szétválása, betegség és a nagyszülők engedékenysége miatt lett ennyire ellenséges és hajthatatlan az én véleményem szerint. Új iskolába is átírattuk, mert azt mondta az előző nem jó rábólintottunk, viszont az új évben sincs változás, pedig azt mondta az új osztály és a tanárok is jók. Mit lehetne tenni? segítségét előre is köszönöm.

Tanuljak vagy dolgozzak?
Érettségim van szakmám nincs. Sokat kiprobáltam de nem tetszettek.
Tudnék dolgozni fizikai munkákat minimálbérért. Dolgoztam is de másfél hónapig birtam, a másik helyn 1 honapot. Megint másikon 2 hetet. Igy dolgoztam eddig mindig elvállaltam valamit de nem sokáig. Nem vagyok olyan erős.
Merre lehetne elindulni ha nem tudom mi érdekel. És nem vagyok tisztaba a képességeimmel? Nyelvvizsgát akarok, de nem tudom mennyite nehéz egy olyat letenni. Főiskola is mennyire nehéz? 23 vagyok. Egy új érettségit letenni. Képes vagyok e jól megirni?
Ha elmegyek dolgozni az is zavar hogy nem fizetnek eleget sok munkáért és be se jelentenek. Másoknak meg jol fizető állasuk van diploma. Nettó 300 fizetés huszonévesen. Nekik mi a titkuk??????? Jo családi háttér? Vagy biznak a képességikbe? Tényleg mitől függ az hogy elég okos vagyok e?????
El kezdtem aggódni hogyan lesz igy egzisztenciám. Biztos megélhetésem késöbb. Most még fiatalon mindegy. Anyámnál élek és tudok gyűjteni minimálbérből is, de meddig?
Főleg hogy férfi vagyok. Multkor nagyot mondtak azzal hogy adnak nettó havi 130.000 forintot.
az a baj, hogy nem tudom mire vagyok képes. Mások honnan tudják?

Tisztelt doktornő!
Volt a középiskolában egy 4 évig tartó kapcsolatom. Szakítottam, pedig még lángoltam, rajta kívül álló okok miatt. Nem kérdezte miért, de még időközönként keresett, tartottuk a kapcsolatot. Mélyen kötődtünk. Nem szerelmi alapon házasodtam, 25 évig tartott. Felneveltem a gyerekeimet, most válok. Ő kb. 10 éve megadta az elérhetőségeit, de mivel házas voltam nem reagáltam. Ez évben újra érdeklődött irántam a barátnőmtől, mondván nagy szerelem volt. Jártam egy pszichológusnál, aki azt mondta ez a dolog nincs lezárva, le kellene, és javasolt egy találkozást az ex-szel. Felhívtam, elmondtam, azért hívom, mert nem hagyott nyugodni, hogy nem adtam neki magyarázatot a szakításunkra. Tudatni akartam, hogy minden tökéletes volt, más okai voltak a szakításnak. Azt mondta nem bántottam meg, elfogadta a döntésemet. Ami szerintem nem igaz. Majd azt mondta, találkozzunk egy kávéra, mint 2 régi osztálytárs. Én azt mondtam, elmondtam amit akartam, nem hiszem, hogy jó ötlet a kávé. Nekem ez nem férne bele, ha kapcsolatban lennék. Azt mondta, túlkombinálom. Ő házas. nagyon szeretnék találkozni vele, mert a telefonbeszélgetés mintha nem lett volna elég a továbblépésemhez. Zavar a helyzet, mert nem fair a feleséggel szemben. Úgy búcsúzott, hívjam bármikor, csak ne éjjel 2-kor, mint régen Ő szokott engem. Mit tegyek?

Jó napot
Véget ért a 7 éves parkapcsolatom,gyerek korunk óta együtt voltunk és most vége lett.Nem tudom mit kezdjek ezek után, minden egyes nap fáj az elvesztése és teljesen értelmetlenné vált minden.Kérem segítsen. Köszönöm

Férfiként segítő szakmákat tanulni?
Gógypedagógiai asszisztens okj.
Gyógypedagógus.
Pszichológus.
Esetleg még különálló tanfolyamok mint az access bars.
Engem ezek érdekelnek. Csak ezekben a szakmákban túlnyomórészt nők dolgoznak, nem indulnék hátránnyal?

T. Dr.!
A barátom ügyében szeretnék segítséget kérni. Pár hete olyan tünetei jelentkeztek, mint szédülés, gyengeség, enyhe hányinger. Ilyenkor arra kér, hogy ne hagyjam egyedül, legyek mellette. Valamikor olyan gyenge, hogy segíteni kellett fürdeni… Stb. Mikor kezdődött voltunk sürgősségin, semmi értelme nem volt. Most ott tart az ügy, hogy a jövő héten megy neurológiai rendelésre. Érdekes tény, hogy kezdett jobban lenni, majd újra visszaesett és Frontin bevétele után javult az állapota. Azt mondja ha kezd rosszul lenni spanolja magát. Azt érdemes megemlítenem, hogy most lett vége a 12 évig tartó munkaviszonyànak. Több lehetőséget is kapott, de mindig talált valami kifogást. Mi 8 éve vagyunk együtt, többször megtörtént hogy összepakoltam és el akartam hagyni. Én elég nehezen viselem a helyzetet, mert nem tudom intézni az ügyeimet. Úgy gondolom nem szükséges mellette lennem. Már próbált rám hatni, hogy én nem foglalkozok vele.. Stb. Érzelmi zsarolásnak nevezném ezt.

Azt szeretném kérdezni ezekhez lehet e köze a rosszullétekhez.
Esetleg pánikbetegbeteg vagy ilyesmi. Válaszát köszönöm!

Tisztelt Doktornő!
Az utóbbi fél-1 évben rengeteg probléma merült fel az életemben. Egy váratlan, de annál nagyobb tragédia ért, majd a szüleim válása, emiatt több konfliktushelyzet. Nem találom a helyem a világban, úgy érzem, senki nem ért meg. Senkivel nem tudom megbeszélni a gondjaimat, főleg, hogy amúgy is nehezen nyílok meg ilyen szempontból, de ha mégis nyitnék valaki felé, mindig süket fülekre találok. Egy pár hónapja folyamatosan szédülök, hol jobb, hol rosszabb. Voltam már több kivizsgáláson, MR-felvételt is készítettek rólam, de semmi eltérést nem találtak (hál’ Istennek). Már arra gyanakszom, hogy a lelki rendezetlenségem vetül ki az egészségemre… létezik ilyen? Ha rosszabb napjaim vannak, esetleg valami negatív hatás ér, ez a bizonytalanságérzés-szerű szédülés is felerősödik. Amúgy is egy szorongó, pánikra hajlamos ember vagyok, de mióta ez van, méginkább…
Köszönöm mielőbbi válaszát!

Egy hete volt egy nagyobb vita pároméknál , párom lánya(16éves) kit egyedül nevel összebalhézott a nagyszülőkkel azóta harag van a nagyszülők és a párom lánya között, eltelt egy hét nem ebszélnek nem telefonálnak egymáshoz, legjobban páromnak fáj ez, a lánya kijelentette hogy megvan egyedül is..
párom szülei meg kijelentették nem süllyednek le hogy megalázkodjanak egy 16évesnek sokat tettek érte 16év alatt és semmit sem kaptak vissza .
Engem is bánt a helyzet mindig gondolkodok mit kellene tenni de annyira makacs a párom lánya hogy az csak nah, állandóan csak szobájában van laptopozik, fekszik, semmit sem segit senkinek! várom tanácsát! ( semmilyen család segitő vagy bármilyen tanácsadó nem jöhet szóba! ) nem lenne értelme csak nagyobb konfliktus lenne .

Ongyilkos gondolatok es farcolasok

családom iránt érzett gyűlöletem van de olyan szintű hogy azt kívánom legyenek rákosak és multkor kértem a sátánt hogy vegye el tőlem őket. és fröcsögött a nyál a számból és átkoztam minden családtagot. Elképzeltem, hogy ütöm őket és durvábbak. Nagyon komplex módon tudok átkozódni.
közben hörögtem, röhögtem és szétharaptam a párnát és szét vertem a számítógépet.
Mindennek az oka az volt hogy a testvérem meg akarta mondani mit hogyan csináljak.
Talán túlzott reakcióim vannak.
Lehet hogy Borderline vagyok? Közben ilyen lelki szenvedés érzéseim voltak, utána a fejemet is ütöttem. Tehát magam is büntetem.
és mondogattam hogy meg akarok halni és szenvedek.
Gyakran vannak dühkitöréseim. Közben eldobom magam és ordítok. De nem bírom ha irányítgatni akarnak.
A dühkitörés hossza pár óra. Közben köpdösök és csapok mindent. De nem bántok senkit, egymagamban csinálom éjszaka. A hangom is teljesen eltorzul.
22 éves vagyok, de közben semmit nem teszek hogy jobb legyen az életem.
Tény hogy az apám egy agresszor, aki szintén így csapkod mindent.
És dühös vagyok, mert mintha meg akarnának akadályozni abban hogy önálló legyek, de közben nem sokat teszek érte.
Olyan ez mint a dackorszak.
Vagy ez természetes reakció?
Csak a dührohamok után átgondolom azért hogy ez most mi volt?
Ezek az erős érzelmeim, érzem az agyamban.
Az is frusztrál, hogy nem tartok az életben sehol és bűnbakot keresek. és a szüleimet hibáztatom hogy biztos elrontották a nevelésem, mondjuk ez lehetséges.
Kezdem azt érezni hogy valami nagyon nincs rendben, mert oké hogy zavarnak a családtagok baromságai de ez azért durva. Vagy nem tudom. Mint a filmben akit megszállt egy démon.
Volt hogy bevettem 2 valeriana természetes nyugtatót és az használt.
Amúgy szerintem ezekkel csak magamnak ártok, mert szenvedek magamban. Bántalmazni ténylegesen meg nem fogok senkit. Bármennyire is idegesít.
Mondjuk a nővéremnek írtam emaileket, hogy hagyjon békén és ne főnökösködjön felettem, mert bajok lesznek, de nem érti, mintha nem lennék komolyan véve.
Volt hogy öngyilkossággal akartam fenyegetőzni hogy komolyan vegyenek.
Lehet hogy dackorszakban ragadtam?
Mondjuk a düh és a harag természetes emberi érzelem. Az is ha azt gondolom hogy most kiütnék valakit.
Csak én állatiasan élem ki.
gyerekkoromban nem nagyon tudtam kifejezni a negatív érzéseimet, meg úgy alapból az érzéseimet.
Mintha lenne benne egy szenvedő kisgyerek.

Magamat sem értem.

Jelenleg három hónapja harmokius, boldog párkapcsolatban élek, egy olyan férfival, akivel maximális közöttünk az egyetértés és a bizalom, szinte már most a közös jövőnket tervezgetjük.
Azonban még ebben az évben januárban ért véget (számomra ismeretlen okból) egy ismerkedésem, melynek során mindössze pár alkalommal történt személyes találkozás, illetve a testiség kezdeti fázisában ( csók ) voltunk. Később még néha érdeklődött felőlem és én is felőle, majd megszakadt minden kapcsolatunk.
A mai napig nagyon sűrűn megnézem az adatlapját közösségi oldalakon, de nem értem, hogy ez miért vált szokásommá, számomra zavaró módon. Az utóbbi időben gyakran álmodom az expartnereimmel (változatos álmokat, mintha aktuálisan is velük lennék és mindenféle helyzetek állnak elő, nem kifejezetten csak szexualitással kapcsolatos álmok) ami számomra érthetetlen, mert valóban nyugodt és tartalmas kapcsolatban élek jelenleg. Hihetetlenül zavarnak ezek a gondolatok.
26, nő

Szia.15 éves vagyok és külföldön élek (Németországba) 2éve élek kint.Ez a végzős évem itt. A problémám 1 dolog lenne méghozzá pár fiú. A lányokkal nagyon jól megvagyok.Viszont van 1fiú akit úgy mindenki szeret kb az osztályban.Na annak van 2haverja és általában csak az egyiket folyamatosan arra kéri hogy csesztessen engem.Például mondja a nevem oda fordulok és hülye fejet vág stb. Ma volt az első napom a suliba jó volt minden. (Ha ez fontos a dologban akkor most vágattam a hajam sokan dicsérték, öltözködésemmel sincs baj.)Aztán most néztem az osztálycsoportot és volt egy hangüzenet amiben a srác hülye hangot adott ki.A másikba meg az a srác beszélt akit ugye mindenki szeret és azt mondta benne hogy küld el Dorinának ami én lennék.És nemtudom mit tegyek.Szinte rájuk se nézek nem is beszélgetünk de mégis ezt csinálják és egyszerűen ez a sulitól és az élettől is elveszi a kedvem.(iskolát meg nem akarok váltani mert utolsó év meg most meginta beilleszkedés oda is…)

Kedves Doktornő!
A gyerekkori “legjobb” barátaim elfordultak tőlem teljesen. Ez akkor kezdődött amikor összejöttem a párommal akivel már együtt élünk és 14 hónapja együtt vagyunk. Nekik nem volt szimpatikus a fiú (teljesen ismeretlenül volt ez a véleményük) én meg megmondtam nekik, hogy nem ők fogják eldönteni kivel legyek együtt. Azóta nem is beszéltünk és teljesen ellenem fordultak, pedig én soha nem szidtam őket és hasonló megjegyzéseket sem tettem. Nagyon megbántott, hogy az addig megszokott bulik, beszélgetések megszűntek és egyszerre mindenki utál(t) , nem is hiányzom nekik és ugyan úgy rakják fel a képeket, mintha nem is lettem volna.
Valamint, ha bemegyek az egyetemre vagy elmegyek a tánccsoportomhoz azt érzem, hogy nem vagyok kívánatos személy, senki nem szeret, nem kíváncsi rám és butának tart, pedig egy segítőkész és egyenes embernek tartom magam. Ezzel szemben pedig mindenből kihagynak és borzasztó egyedül érzem magam.
A párom támogat mindenben, de olykor nyilván vannak vitáink. Ő sajnos nem nagyon szeret “lelkizni” ha valami súrlódás van köztünk és rosszul reagálja le a helyzetet és akkor rám hárítja, amivel azt érzem, hogy már megint én vagyok a hibás. Ekkor képes vagyok azt gondolni, hogy nem vagyok jó senkinek és semmire és senki sem szeret. Pl ő elég sokat beszélget mostanában az egyik legjobb barátja barátnőjével chaten aki egy elég okos és dekoratív lány. Nagyon féltékeny lettem. Megemlítettem neki, hogy ne beszélgessen vele és erre azt mondta, hogy ez butaság és nem vagyok normális. Ezután órákig sírtam. Hiába mondta, hogy neki én kellek és ne legyek féltékeny, mert ha össze akart volna vagy akarna jönni mással már rég megtette volna, de soha meg sem fordult a fejében és a lány is csak a barátja és szerinte nem szebb és nem jobb nálam. Gyermekként alapból “dagi” kislány voltam, és hiába fogytam le, a mai napig nem vagyok elégedett a külsőmmel és bármit csinálok azzal kapcsolatban is maximalista vagyok.
Elnézést, hogy ilyen zavaros lett. Köszönöm szépen, hogy elolvasta!

Tisztelt Pszichológus.
Avval a kérdésel fordulok önhöz,hogy a férjem titokban pornófimet néz miközben velem nem kívánja a sexet és mindig van rá kifogása hogy ne sexeljünk.
Mit tehetnék?
Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelt Doktornő!

Derült égből villámcsapásként érkeztünk egymás életébe, ő 28 éves, én 26. Egyforma célok, gondolkodás, humor, érdeklődési kör, hobbik, stílus, foglalkozás. Minden passzolt. Hirtelen lett egy nagyon erős szerelem részéről, minden lépésében azt lehetett érezni, hogy imád. Másfél hónap után kimondtam, hogy én is szeretem, megbízom benne innentől, elfogadom úgy, ahogy van. Ekkor tájt hagyta abba a terápiát, amit már fél éve látogatott depresszió miatt az édesapja halála után. A pszichológus már nem érezte indokoltnak, hogy járjon. Három hónap vitamentes, tökéletes kapcsolat után benne kételyek támadtak, elsősorban saját maga felé. Magyarázat nélkül szakított, úgy, hogy soha egy vita nem volt. Állítja, hogy én vagyok élete szerelme, de most egyedül kell lennie. Előttem két évig volt egyedül, a három hónap pedig nagyon intenzív volt fizikailag és érzelmileg is, talán ez lehetett sok az egyébként introvertált, depresszív énjének, fogalmam sincs. Folyamatosan az okokat keresem, de nem kapok választ, csak, hogy minden tökéletesen rendben volt, de most ő úgy érzi, hogy hiába vagyok élete nője, hiába volt minden nagyon rendben, ebben a kapcsolatban ennyi volt. Arra, hogy nyitva hagyjam-e magam mögött az ajtót szintén semleges választ kapok, hogy tegyem, amit a szívem diktál. Teljesen felemészt az egész, válaszok nélkül maradtam, nem tudom az egészet elengedni, mert ez a szerelem, ez a kapcsolat egyszerűen csak jó volt, felemelt mindkettőnket. Tökéletes szimbiózis fizikailag, értelmileg, és érzelmileg is. Most napok óta nem beszéltünk, mintha nem is létezett volna ez az egész. Teljesen magamba vagyok zuhanva, nem tudom az egészet hova tenni. Harmadik fél biztos, hogy nincs a dologban.