Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Üdvözlöm! A fiam amióta elvégezte az iskolát még egy fél évet sem dolgozott otthon van egyedül él már 30 éves lesz kapcsolata sincs no meg pénze sem én tartom el : nem lakom vele mert nekem is van egy kapcsolatom de napi szinten segítem mit csináljak?
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Érdemes lenne a helyi pszichiátriai gondozóba elmennie a fiának, hogy kivizsgálhassák, hogy van-e valamilyen pszichés betegsége, ami gátolja őt a munkavállalásban (pl. depresszió, szorongás, elhúzódó gyász stb.). Szükség esetén gyógyszeres kezelésre is szükség lehet, amelyet a pszichiáter dönt el. Arról nem ír, hogy a fia mennyire lenne együttműködő ebben a helyzetben, de mindenképpen érdemes lenne vele beszélni ennek a szakorvosi vizsgálatnak a fontosságáról.
Üdvözlettel:
Szabó LiliA munkavezetöm nö.Aki arogàns ès folyton belèmköt.De a munkàmmal kapcsolatban nem tud mert több helyröl pozitiv vissza jelzès jött rolam.Csak a munkàn ketesztül èrezteti az alfa falkavezèr szindrómàt.Teljesen kikèszit idegileg de vonzòdom hozzà szexuálisan.Nem vagyok biszex vagy leszbikus.Nèha ugy nèz ràm,mint ha làtna bennem valamit ami benne is van vagy èppen nincsen.Ès zavarba jön.Aztàn belèm köt aprosàgokkal a munkámmal kapcsolatban.Persze nem tetszik neki,h vissza szolok,de mindèg el mondom az èn ràlàtàsomat.Szerinte ilyenkor èn veszekszem vele.
Imàdom!Èlvezem ezt vele.Ès nem megy ki a fejemböl.Csak rà gondolok.
Vonz ès kell nekem.
De nem közelitek.
Nèha olyanok a vitàink mint 1.szerelmespàrnak.Persze nem sèrtö vagy vagdalodzò.Csak felesleges dolgokon.
Ez valami gyerekkori ismerös trauma lehet?
Mert az ember ahoz ragaszkodik aki bàntja ès ez ismerös èrzès?A tudatalatti megzavarja az elmèt?Ami ki hat a psichère?Vagy a hormonok?
Vàrom vàlaszàt.
Üdvözlettel
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Ennyi információból sajnos nem lehet válaszolni a kérdésére. Önismereti munkával lehetne ennek a mélyére menni, hogy miért is vonzódik heterószexuálisként a főnöknőjéhez, s vajon a bántalmazó/dominanciát mutató oldala a főnökének is hozzájárul ennek az érzésnek a kialakulásához. Érdemes lenne olyan szakembert keresnie aki pszichoterapeuta és szexológus/szexuálpszichológus végzettségű, az Ön problémájában az ilyen végzettségű szakemberek tudnának a leghatékonyabban segíteni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt pszichológus!
Első felső iskolás éves vagyok,önismereti tantárgyunk van.
Az egyik feladatnál firkálni kellett lapokra,majd ezt csoportosítani,amelyik firka jobban hasonlÍtott a máasikhoz. Nálam az anya,féltékenység és vonzalom tartozott egy csoportba. Kíváncsi vagyok,erre milyen magyarázat van.Miért került ez a három egy csoportba. Előre is köszönöm válaszát
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Sajnos én nem tudom, hogy milyen típusú feladat ez, amit Önöknek kellett megcsinálni. Javaslom, hogy kérdezzen rá az oktatónál, hogy ő szerinte miről árulkodhat, hogy ez a 3 dolog egy csoportba került.
Üdvözlettel:
Szabó LiliSzép napot kívánok!
Én egy 16 éves tinilány vagyok. Az utóbbi időben rengeteg minden zúdult a fejemre,és ezeknek légzésproblémák lettek a következményei. Elmentünk rengeteg orvoshoz,hogy ezt vajon mi okozza,és mindenkinek az volt a válasza,hogy ez egyértelműen stressz(persze elvégeztek minden vizsgálatot: EKG,ultrahang,tüdőröntgen,vérvétel,és sehol nem találtak semmi szervi rendellenessèget). Egy kicsit visszahúzódó làny vagyok,de nem mondhatnám,hogy antiszociális.
Könnyen tudok képzelődni,és épp ez a baj.
Az utóbbi időben kezdett fàjni a mellem,és èn azonnal arra gondoltam,hogy valmi komoly bajom lehet(pl daganat),de szerintem ha olyan betegsègem lenne,a vérvétel valamit ki kellett volna hozzon. Nem tudok megküzdeni a gondolattal,és nem megy,hogy megmagyarázzam magamnak,hogy nem vagyok beteg,mert azt mondják,hogy a daganatos betegség is,mint bármi más is,fejben dől el.
A szüleimnek is mondtam,hogy néha fáj a mellem,de a kèpzelődéseimet nem merem nekik elmondani,nincs olyan jó kapcsolatom velük.
Ebben szeretnèm a segítségét kérni,hogy Ön szerint mi ilyenkor a teendő?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Köszönöm a bizalmát. A teendő az lenne, hogy klinikai gyermek szakpszichológust kellene személyesen felkeresni, aki fog tudni segíteni a problémájában. A lelki nehézségek, “fájdalmak” szinte bármilyen testi tünetet képesek létrehozni. Ha a testi betegséget kizárták, a lelki fájdalmat kell orvosolni, ami szakpszichológus vagy gyermek pszichoterapeuta feladata.
Keressen ilyen szakembert szülei vagy más felnőtt segítségével, akinek el meri mondani, hogy problémája van. Hogy mi a probléma, azt a pszichológusnak kell elmondani, másnak csak akkor, ha szeretné.
üdvözlettel:
Üdv! Egy olyan családban nőttem fel, ahol napi szinten folytak a viták, és csak a veszekedést hallottam. Az általános iskolában sem volt könnyű dolgom, mindig is nagyon szerény voltam, ezért ki lettem közösítve. Nem volt olyan nap, hogy ne gúnyoltak volna ki. Gyerekként átélni mindezt szörnyű, de még felnőtteknek sem kívánom.
A szüleimtől rengeteg sértést kaptam szóban a nemi irányultságom miatt, amik a mai napig erősen bennem maradtak.
11-12 éves koromtól kezdve amint hazaértem az iskolából, felrohantam a szobámba, és onnantól kezdve nem tűrtem el senkit a közelemben, nem is szerettem volna beszélni senkivel. Szörnyen éreztem magam. 13 éves voltam, mikor először észleltem, hogy egy bizonyos periódusig túlságosan lehangolt vagyok, aztán egy ideig nagyon jól érzem magam, utána kezdődik elölről az egész. Nem fordítottam rá különösebben figyelmet, úgy gondoltam, hogy csak a pubertás játszik az érzelmeimmel. Évek múltával sem változott a dolog, már azt gondoltam, hogy ez nem normális. A mai napig tapasztalom ezeket. Pár napja ismerkedtem meg a bipoláris zavar/mániás depresszió fogalmával, és megfordult bennem a kérdés, hogy vajon ez lehet-e a probléma velem is. Lehetséges? A gyerekkorom kihathatott rá/lehetett az okozója? A válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Diagnózis alkotás csak ún pszichiátriai interjú és tesztek segítségével lehetséges. A bipoláris zavar mellett számos egyéb hangulati életet befolyásoló betegség, zavar létezik. Ezekben különböző mértékben játszanak szerepet genetikai és szocializációs hatások. Az, hogy az ön problémája hova sorolható, nem tudjuk, míg nem fordul pszichiáterhez, ill. klinikai szakpszichológushoz. Ha ezen gondolkodna, ajánlom a területileg illetékes (ha budapesti, akkor a kerületi, ha vidéki, akkor a legközelebbi nagyvárosban lévő) pszichiátriai szakrendelőt.
üdvözlettel:
Tiszteletem! Tanácsára lenne szükségem. A fiam 26. éves és sajnos nem jár sehova. Hiába hívják volt osztálytársai,jelenlegi munkatársai,nem megy velük. Idehaza van és játszik a számítógépen. Nem tudjuk kimozdítani itthonról. Interneten sem akar ismerkedni leányokkal. Féltem és sajnálom . Középiskolás éveiben még rendszeresen elmentek az osztálytársaikkal,barátaikkal hétvégeken bulizni. Sajnos az érettségi bulin egy tragédia történt.Tóba fulladt egyik osztálytársa. Másik tragédia már munkahelyén történt. Egy munkahelyi összejövetelen autóbaleset következtében életét vesztette egyik munkatársa. Mint szülő ezekre a negatív hatásokra fogom,hogy a fiam magába zárkózott lett. Próbálok nagyon sokszor,talán túl sokszor beszélni a történtekről,de mindig megnyugtat,hogy ezek nem törték meg annyira,hogy emiatt nem jár sehova. Nem tudom hogyan kezelje számomra igen fontos problémát. Szeretném a fiamat boldognak látni párkapcsolatban,baráti körben. Ehhez kérem tanácsát ! Szakrendelésre nem szeretném vinni,mert talán egy életre elveszteném a bizalmát !
Kedves Kérdező!
Fia 26 éves, így meglepne, ha akarata ellenére szakrendelőbe tudná vinni. Valahogy mégis jó volna, ha szakember fel tudná mérni, hogy mi a probléma. Ebben talán háziorvos tud segíteni. Együtt élnek? Nincs a fiának baráti köre, párkapcsolata? Természetes, hogy boldognak szeretné látni, de ahhoz, hogy meg tudja mondani szakember, hogy a fiának van-e pszichiátriai problémája, ahhoz látnia kell.
üdvözlettel:
udvozlom. tanacsot szeretnek kerni parom feltekenysegi viselkedeserol. eleve nem adok ra okot sosem nem is az a tipus vagyok de megis feltekeny akar rokonokra is fiataltol a legidosebbre. ha ferfi hozzam szol akkor mar ideges es mondja biztos van vagy lessz valami . nem erti meg hogy csak beszelget az ember. csak rosszat lat gondol ilyenkor. nem lehet senkivel beszelni mert tudom hogy osszekot vele. lelkileg nem birom .kerem segitseget mit tegyek. koszonom
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Érdemes lenne az alábbi cikkeinket elolvasni a féltékenység témaköréből (az alábbi linken megtalálható a 3 blogbejegyzés), leírjuk, hogy milyen lehetséges kezelési lehetőségek vannak a féltékenységgel küzdő kliensek, illetve családtagjaik számára:
https://www.onlinepszichologus.net/blog/cimke/f%C3%A9lt%C3%A9kenys%C3%A9g
Üdvözlettel:
Szabó LiliVisszahúzódó, csendes ember lehet nárcisztikus személyiségzavaros?
Olyan aki elvan magában ömagával. És inkább érzékeny művészlélek. Nem szeret sokat beszélni. Mosolygós és láttszatra kedves, de gyorsan dühbe gurul ha valakinek ellenvéleménye van vagy kissebb sértődés éri és akkor jajj nekünk. Ordít és csapkodja a berendezést.
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Egy részletesebb első interjú s tesztvizsgálat után lehet valakit diagnosztizálni személyesen nárcisztikus személyiségzavarral. Az Ön által leírt tünetek másról is árulkodhatnak (pl. indulatkezelési problémáról).
Üdvözlettel:
Szabó LiliEgy éve vagyunk együtt a párommal, de régóta ismerjük egymást mert osztálytársak voltunk. 48 évesek vagyunk. Kb 5 hónapja elköltözött tőle a férje. Én kb 3 hónapja kezdtem el nála aludni. Az utóbbi egy hónapban már csak nála alszom. Már régebben észrevettem, hogy nehezen viseli ha tudja, hogy várom haza, de lenne kedve egyedül sétálni vagy vásárolni, esetleg tovább bent kell maradnia dolgozni. Ilyenkor inkább hazajön, de a kedve nagyon rossz lesz. Nagy nehezen meg tudtam vele beszélni, hogy csak meg akar felelni nekem… Mondtam neki, hogy nyugodtan mehet egyedül is ha épp ahhoz van kedve. De még most is ott tartunk, hogy nem képes rá… Tegnap tovább dolgozott és felhívott amikor végzett, én hülye meg szomorkodtam neki, hogy csak fél órát lesz itthon mert utána megy edzésre. Amikor hazaért sírva fakadt és kérte, hogy menjek el… Nem mentem és fél óra múlva már az ölemben ült és átölelt. Közben mondta, hogy nem bírja, mert folyton azt érzi, hogyha nem rohan haza akkor nekem nagyon rossz… Aztán elment edzésre és mintha kicserélték volna. Jókedvű, csacsogós, bújós lett. Ez volt eddig a legdurvább, de hasonló volt már egy pár. Mit tudok tenni? Menjek el otthonról gyakrabban, hogy tudjon egyedül lenni? Nehezen bírom már ezt hullámvasútat, nem merek már elé menni sem a munkába, mert félek, hogy épp akkor lenne egyedül. Ha meg megkérdem, hogy bemehetek-e elé akkor meg nem fog nemet mondani mert azzal tuti megbánt, csak olyankor meg nagyon látszik rajta, hogy ez most nem volt jó ötlet. Az a baj, vagy nem baj, hogy amikor minden ok, akkor nagyon jó vele és nagyon el tudom képzelni, hogy vele öregszem meg. Valami segítséget, vagy iránymutatást szeretnék kérni elsőre, nem szeretnék még szakemberhez menni. Ahogy megismertem, nem nagyon hisz benne… Köszönöm előre is.
Kedves Kérdező!
Megértem, hogy megviseli Önt ez a helyzet, hiszen igen nehéz a mindkettejüknek megfelelő közelség-távolság beállítása a kapcsolatukban. Szerintem fontos volna erről beszélgetniük. Önnek is van igénye arra, hogy kicsit egyedül legyen? El tudja viselni, amikor nincsenek együtt? Ő hogyan van ezzel? Mire volna igénye ahhoz, hogy a legtöbbször kiegyensúlyozott legyen?
Ha azt érzi, hatékonyan nem tudnak erről négyszemközt elbeszélgetni, érdemes párterápiába fogniuk.
Üdvözlettel:
Habis MelindaAnyám egy beteg nő?
Fenyegetettségnek éli meg az önállósági törekvéseimet. Mindig mindenről tudni akar.
Tipikus “mérgező szülő”. Kérdezném, az ilyenekre hogyan lehet hatni hogy ne bántsanak?
Érzelmileg zsarolt. Már gyerek koromban elültette bennem a tehetetlenség érzését.
Nagyon durván bántalmazott érzelmileg, már félek tőle.
Bűntudati érzések kínoznak és kilátástalanság, amit ez a szülő adott nekem az lelki terror, csak gyerek koromban ez volt a szeretet.
Valami személyiségzavara lehet, mert mindig változtat a nézőpontján, paranoiás, azt hitte, hogy én büntetni akarom azzal hogy önállóan cselekedek, és az apámhoz hasonlítgatott, önzőnek nevezett. Biztos kivetiti rám azt amit a bántalmazó férjével szemben érez.
Van két nővérem ők valami pajzsként szolgálnak a számára, mert ha megemlitem hogy ez igy nem jó nekem akkor rögtön rám szállnak. Bűnbak leszek. És úgy állítják be anyámat.
Voltam már betegnek is nevezve, felhasználják ellenem az egyik traumámat, hogy bántottak az iskolában az osztálytársaim, és ezt emlitik meg hogy én biztos ennek hatására beteg vagyok és paranoiás és elbizonytalanodok.
De amugy fel se fogja, alacsony az empátiás kézsége.
Elbageterizálja az érzelmi erőszakot, biztos ő is ezt kapta gyerekkorában.
Olyan szinten ideges vagyok és stresszes tüneteim vannak, hogy dolgozni se vagyok képes.
A másik nap meg vigyorog rám és kedveskedik. Az ilyen nő beteg?
Érzelmileg éretlen szülők mellett felnőni, én se lehetek egészséges.
22 éves vgayok de 40-nek érzem magam és képtelen vagyok kapcsolatokat kialakitani, nem hogy párkapcsolatot.
Multkro azért zsarolt érzelmielg anyám mert főiskolráa szeretnék menni.
Hogyan tudom végleg ezeket magam mögött hagyni, mert indokolatlan bűntudat és önvád kínoz. Mert beteg emberek mellett felnőni csak okoz valami rendellenességet.
De tényleg az ilyen szülők súlyosan betegek?
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy Ön elgondolkodott azon, hogy mi miért történik a családjában, ami nagyon jó. Ráadásul észre is vett néhány jellegzetességet, ami már el lehetne indulni.
Talán már olvasta, de ha nem akkor a témában javaslom Susan Forward ‘Mérgező szülők’ című könyvét. Hogy konkrét kérdésére is válaszoljak nem a szüleit kell megváltoztatnia, hanem azt ahogy Ön reagál arra, ahogyan Önnel bánnak. Hogy ne hasson Önre a bűntudatkeltés, tudja, hogy mi miatt kell és mi miatt nem érdemes magát vádolnia. Arra a kérdésre nem volna értelme felelnem, hogy beteg-e az anyja. Hiszen mit segítene Önnek, ha tudna egy diagnózist (amit mellesleg nem lehet a személy szakvizsgálata nélkül felállítani)? Ez nem mondja meg, miként viselkedjen a szeretteivel, nem gyógyítja be az Ön lelkén tátongó sebeket sem. Az önismereti munka segítene ebben Önnek, ami csak négyszemközti keretek között (vagy csoportos formában) valósulhat meg.
Ha igényli, ebben is szívesen segítünk.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó napot kívánok! Nem is tudom hogyan kezdjem , leírni nehezebb mint elmondani legalábbis nekem.. De ez nem is gondoltam talán én vagyok tájékozatlan vagy csak nekem jár hülyeségen az agyam , kérem segítsen valaszaival előre is megköszönöm , mert nagy segítség egyben nyugtató lenne számomra. 27 éves vagyok párom 21 éves és volt már pár lánnyal dolgom, de ilyet egyiknél se tapasztaltam.. neki is 3 om fiuaval és úgy érzem magam hogy nem vagyok elég “nagy” mármint pénisz méretben ,de sosem látszott hogy nem èlveznè, sőt orgazmusa is van , de mégis úgy érzem néha túl tág mármint előjátéknal ha esetleg újjal csinálom .. a mereteim egyébként atlagos 15-16 cm legalábbis azt hiszem , nah de vissza térve párnája megijedtem mert annyira bele merültem hogy már négy újnyira kitágult … És ez miatt is megijedtem vagy néha úgy érzem elveszek benne ha behatolok , de úgy látom élvezi csak mégis nekem van egy kis kisebbségi vagy nem is tudom milyen bajom .. megbeszéltuk hogy nem beszélünk a múltunkrol , de előfordulhat hogy más méretesebb esetleg kitágította vagy ilyesmi ? Kérem segítsen és előre is köszönöm mielőbbi válaszát nagyon nagy kő esne Le a szívemről ha ez végre tisztazodna bennem.
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Mivel zavarja Önt ez az érzés érdemes lenne rákérdeznie a párjától, hogy mitől is van ez (pl. természetes adottság, korábbi önkielégítési módok -pl nagy önkielégítő eszköz-, vagy amit Ön is leír). Erre a kérdésre ő tud választ adni Önnek. Azt is megkérdezheti, hogy őt ez zavarja-e ez a helyzet, neki megfelelő-e így a szexualitás. Amennyiben zavaró az ő számára (is) javasolt utánanézni, hogy milyen formában orvosolható (pl. hüvelyplasztika).
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot kívànok!
Megpróbálom röviden,és tömören,de mégis érthetően leírni a problémámat.
5évig dolgoztam eggyütt a Főnökasszonyommal,aki egy kis idő elteltével a Barátommá is vált. Legalább is én úgy éreztem. Nem jártunk össze munka után,de sokat beszélgettünk. Egymást segítettük,stb… Aztán munkahelyi gondok adódtak. Pontosabban engem zavartak dolgok,bizonyos kollégák bármit megtehettek. Ezt szóvá tettem,és így elég sok konfliktus jött létre a Főnökasszonnyal. Eltávolodtunk egymástól. Most már nem dolgozunk eggyütt,és teljesen elutasít… Úgy érzem,gyűlől… Mit tehetnék,hogy a gyűlölete ismét szeretetté váljon??? Én tudom,hogy “fontos” voltam neki. Mit tehetnék?
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
A levele alapján a bennem megfogalmazódó kérdés, hogy miért igényli Ön a főnöknője szeretetét, miért van Önnek erre szüksége? Más helyzetben is fordult elő hasonló érzés Önben? Nagyon nehezen alakul ki munkahelyi barátság főnök s beosztottja között, s nem is biztos, hogy ebben a helyzetben jó, ha ez kialakul, hiszen nem szimmetrikus a kapcsolat (alá-fölé rendelődő), s a későbbiekben a bizalmaskodás, a baráti vélemény visszájára is üthet (ahogy Ön is írta). Vajon a barátságot csak Ön érezte, s csak az Ön fejében fordult meg, hogy ez a kapcsolat barátság, vagy ezt mindketten kimondták?
Önismereti munka megkezdését javasolnám Önnek, ahol utána lehetne menni, hogy miért szeretne ettől nőtől szeretetet kapni. Ingyenesen tb alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tudja ezt megtenni, illetve magán úton (kolléganőimmel mi is állunk a rendelkezésére).
Üdvözlettel:
Szabó LiliTiszteletem. Olyan problémám lenne hogy amikor a párommal vagyok és már javába folyik az együttlét nem tudom megmagyarázni miért de túl hamar megyek el. Nem használunk óvszert. A legtovább amit bírtam az 5 perc lehetett. Nagyon rossz hogy nem tudom úgy kielégíteni a párom ahogy én szeretném. Mit csinálhatnék hogy tovább bírjam? Válaszukat előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Arról nem írt, hogy az előző kapcsolataiban tapasztalt-e már ehhez hasonlót, illetve saját örömszerzés közben is tapasztalta-e ezt. Első sorban urológiai kivizsgálás lenne javasolt, s amennyiben negatívak az ottani leletek, akkor lenne érdemes szexuálpszichológus szakembert felkeresnie, hogy vajon a problémája miből eredhet (pl. szorongás, párkapcsolati gondok), s mi szükséges a késleltetéshez.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!
2,5 éves kislányom nagyon anyás.Már kezdem azt hinni hogy ez már több mint szeparációs szorongás.Azt is tudom hogy a nap 24 órájában én vagyok vele,mivel apa dolgozik tesók suliban. A délutáni alvásnál képes felébredni mert észreveszi hogy felkeltem,éjszaka ha kimegyek wc re szintén sírva ébred és jön utánnam.Nagyszülőknél nem tudom otthagyni ha bármiféle hivatalos intézni valóm van mert képes addig sírni míg haza nem érek.pedig míndíg elmagyarázom neki hova megyek,mikor jövök még soha el nem szöktem előle.Egyedül nem játszik sem az udvaron sem bent a lakásban.Már kezd aggasztóvá válni nekem ez a dolog.Van okom félni? Vagy ez tényleg csak a szeparációs szorongás lenne? Mivel segíthetném át ezen az időszakon? Köszönöm ha válaszolw
Kedves Kérdező!
Elnézését kérem a megkésett válasz miatt!
Levele alapján azt gondolom, hogy mivel ilyen markáns tünetekkel reagál a kislánya az Ön távollétére, érdemes volna gyermekpszichológust felkeresniük. A kislány szorongásának ugyanis valamilyen oka kell legyen, ami szakszerű eszközökkel felderíthető és kezelhető.
Üdvözlettel:
Habis MelindaNagyon szeretnék segíteni ,egy ismerősöm barátján.
Pár éve rákbetegségben meghalt az anyukája,még ma sem dolgozta fel,nehezen beszél róla.kb.3 hónapja meghalt az édesapja is,és lelkileg teljesen összetörött.Álmatlansága miatt,Nyugtatókhoz és szorongásoldokhoz menekült,amit maga szerez be innen-onnan.
Hogyan tudnék rajta segíteni?Úgy érzem a bizalmába fogadott,de nem akarom elijeszteni a tudálékosságommal,mert egyébként egy nagyon jó ember.
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben az a legnagyobb segítség, ha lelkileg mellette áll, s meghallgatja őt, illetve ha kell, akkor fizikailag is segít neki (pl. 1-1 főzés, vagy bevásárlás, ha úgy látja, hogy ez nehezebben megy neki). A gyászfolyamat mindenkinél máshogy zajlik le időben is, ha ő nagyon szenved a leírt tünetektől mindenképpen szakember segítségét is érdemes lenne neki igénybe vennie, vagy gyászfeldolgozó csoportba járnia.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
