Üdvözlöm

Egy olyan problémàm van hogy a mostani párommal 3 hónapja jöttem össze. Van 2 gyereke. 3 és 5 évesek. Amíg nem jöttem az életükbe ,együtt aludtak. A párom próbál változtatni de nem nagy sikerrel. Minden nap addig altatja őket amíg ő is elalszik. 3 hónap alatt többször mondtam neki hogy meséljen mesét és jó éjt. Szinte alig van időnk egymásra, és frusztráló a helyzet hogy minden nap egyedül kell aludnom.
Mit tegyek? Úgy érzem a pàromnak jó így.

Üdvözlettel
Tomi

Tisztelt Doktor Ùr! 61 éves vagyok, 4 éve házas a második férjemmel aki 5 éve özvegy,és 63 éves. Részemröl szerelmi házasság Volt. Részéröl probléma megoldás. 5 éve élek külföldön, a fiam után jöttem ki, férjem 32 éve él Németországban. Rendkivül boldogok voltunk, hogy egymásra találtunk. èn igen érzékeny, törödö, gondoskodo, életet szertö és akaró nö vagyok. 4 részmunkaidös állásom van, mindenütt szeretnek és mindenütt megfelelek. Férjemnek vannak a munkahelyén, problémái, elsösorban emberi gondok. Eleinte azt hittem, gyászol még, azért nem csinál az ég világon semmit otthon, és nem érdekli semmi a számitógépen, telefonon, Tabletten kivül. Semmit Sem csinálunk közösen, nics közös életünk, Havonta egyszer “megsétáltat” egy parkban, ahol vigyázni kell, le ne lépjek a füröl, mert koszos lesz a cipöm. Mindent megpróbáltam hogy élhetöbb élet legyen számomra, de sorra kudarcot vallottam. Nem képes emberekkel közelebbi kapcsolatot tartani, és nem is akar! Belefáradtam, a váláson gondolkodom. Ö tudja, hogy elég kiszolgáltatoott helyzetben vagyok, nincs hova mennem. Egyre gyakrabban parancsol kiabálva rám, ha ellentmondok valmiben neki. Csak az ö igaza lehet, mert itt él régóta. Menekülhetnék vagyok gyakran. Nem tudom mit tegyek. Kérem segítsen válaszával, tanácsával! Egyénke´nt jól megtalálom itt külföldön a helyem, csak egyedükl vagyok. Elöre is köszönettel: Murzsa Zsuzsanna

10 evig nem foglalkoztam a belso csaladi konfliktusokkal. Korabban, fiatal gyerekkent s egyetemistakent a bekito szerep jutott nekem, sokat hallgattam es figyeltem legkisebb gyerekkent.
Testvereim 14 eve haragban allnak egymassal a sogornom miatt (elvileg) es ez egy darazsfeszket epitett ki az evek soran a csaladban. A ket testverem nem tud meglenni csaladostul egy legterben. A szuleim idosek, szeretnek egyutt latni a csaladot. Ram jutott a szerep (erzelmileg be lettem fuzve), hogy hozzam ossze a csaladot, de erzelmileg most mar feltem magam, a maganeletem tragikus tortenet (tek), s ugy erzem sokat koszonhetek a csaladomnak, amiert sosem voltam fontos erzelmileg, s megbecsult, mint ertelmes gyerek.
Most is ugy allnak hozzam, mint egy gyerek, mind noverem, mind a batyam, mindenki. Sokszor ugy is viselkedem.
Hogyan lehet megtorni ezt a kort? Lelkiismeretfurdalasom van, hogy mar nem erzem egetonek a csaladi bekenek a megteremteset. Gyakorlatilag belefaradtam. A parkapcsolati problemaimba is. S abba, hogy nincs onbecsulesem, s manipulalhato vagyok azaltal, hogy ha jo vagyok, akkor szeretnek.
Szomoru ez az egesz. Vajon erdemes erolkodni valamit a testvereimmel, hogy osszejojjon valami, vagy ez mar veszett fejsze? (Ok nyilvan egymast okoljak mindenert).

Tisztelt Dr.nő/Dr.úr!
Megpróbálom röviden, érthetően leírni a problémám!Párommal több éve vagyunk együtt, nagyon szeretjük egymást, úgy gondoltam a babám megszületéséig ő az sz ember akivel életem végéig szeretnék élni.Mindenféle szempontból úgy gondoltam tökéletes!(megértő, figyelmes, dolgos)
Sajnos a terhességem alatt a családban haláleset következett be, amit próbáltam teljes mértékben elnyomni magamban hogy babának ne legyen nagyon baja.Ennek ellenére minden vele járó dolgot egyedül kellett intéznem.Babám megszületésekor kórházban ahogy viselkedtek az emberrel az megalázó volt.Semmit nem mutattak meg, de csecsemősök lelkileg gyötörték az embert a szoptatással.A megörzőben tudomást sem vettek rólunk, ránk sem néztek, ott voltunk hagyva átázott takaróval.Szülés után egyből új lakásunkba kölzöztünk, első babásként még azt sem tudtam hogy emeljem, öltöztessem a picit.Baba csak sírt, és tudatlanság párom közt konfliktust szült.Egyáltalán nem kaptam figyelmet, kedvességet, legfőképp megértés kellett volna.Napi szinten veszekedések nagyon csúnyán.Szoptatás sem ment.Úgy érzem, éreztem ő nem fogja fel mennyi mindenen keresztül menten és pihenésre, megértésre, támogatásra van szükségem.Anyasági6hetet se, jöttek haverok, rokonok és én nem feküdhettem.Azóta megromlott részemről a kapcsolat.Egyáltalán nem érzem magam boldognak, és ami a legszomorúbb, és legfurcsább nem tudok semminek örülni.Babánál sem érzem azt a boldogságot amit kellene éreznem hogy igen itt van és egészséges.De úgy gondolom nem egyszerű terhesség, haláleset, kórházi dolgok, új ház új környezet ez kicsit túl sok és nem tudom feldolgozni.Ő próbál kedves lenni, kedveskedni, de ezek már hidegen hagynak elmondtam sérelmeim.De azt érzem nem tudom ezt megbocsátani neki,miatta van hogy nem állt mellém szülés után és már nem ő az akivel élni szeretnék.Röviden lényeg benne van, remélem tud segíteni mit tehetnék!

Jó reggelt kívánok a problemam az lenne hogy férjemmel 2eve eltelt hogy házasok vagyunk szeretnénk már gyereket nagyon,a lelki világom egy picit felborult mert butelia elrobbanas miatt tavaly édesapám az életet vesztette csak anyukámmal és férjemmel lakunk, szeretnénk egy gyereket aki felviditana mindennapjainkat de eddig esélytelen a dokinál voltam de velem minden rendben a férjem fel hogy menjen,ő navetazik tőlünk 35km,szeretjük egymast minden de amíg .kncs gyerek olyan hiány van,sokan mondják hogy ne gondoljak rá meg ilyenek de családi U van a fejembe,mi tévő legyek Velem és a férjemmel kapcsolatban hogy tudok ettől a szorongástol megszabadulni így olyan monoton minden nap,férjemet mivel biztassam?félek hogy ha nem jön össze akozos cél akkor eluralkodik rajtunk a szomorúság kérem segítsen!

Kedves Doktorno!

A baratnom fiaval kapcsolatban lenne egy kerdesem. A fiatalember 4 evig elt egy lannyal, de a lany kesobb ugy dontott, hogy otthagyja ezt a fiatalemert. Azota megismerkedett egy masik fiuval es azzal van egyutt. A baratnom fia nem tud ebbe belenyugodni, tovabbra is hivja telefonon, penzt ad neki, talalkoznak is es mindenaron vissza akarja kapni. Az uj fiu viszont semmit sem sejt errol a dologrol.
A kerdesem, az lenne, hogy helyesen cselekszik-e a baratnom fia, vagy azt mutatja ez a fajta viselkedese altal, nincs egyaltalan onertekelese?

Elore is koszonom megtisztelo valaszat!

Voltam urulogusnál megnézett,megvizsgált ( ultrahang ) és mindent normálisnak talált. Adott gyógyszert és megkért, hogy az előjátékot se hagyjam ki, de ez sem segített. Viszont legalább 20 éve pornófilmet nézek és arra élvezek el. Ha abbahagyom a pornózást akkor mennyi időt kell várnom, hogy újra felálljon. Kihez kell fordulnom ha ez nem válik be? Vagy mit tegyek, hogy újra együtt lehessek egy igazi nővel?

szeretnék Önnél online terápiát igénybe venni..29 éves nő vagyok,5 éve tartós párkapcsolatban,sajnos az évek alatt rá kellett jönnöm hogy megrögzötten féltékeny vagyok,kitalált képzeletbeli alapokkal,és ezen szeretnék változtatni,ebben kérném segítségét.
Várom válaszát.

Kedves doktor nő!
17 éves vagyok, és mostanában elkezdtem interneten ismerkedni chat oldalakon. Tegnap irtam egy lánnyal, akivel őszintén megmondva picit perverz voltam, de azt is enyhének nevezhető. Nemtudom mi ütött belém, ilyet nem sokszor csinálok, és iszonyúan megbántam. Bocsánatot is kértem. A beszélgetés végén mondtam hogy írjon rám instagrammon, és később is beszélhetünk ha úgy gondolja. És miután leírtam az insta nevemet, azt írta hogy ő igazából ismer engem. Ez volt az a pont amikor azt hittem elájulok, olyan sokkba kerültem. Ami máig tart. És nagyon de nagyon megbántam hogy egy olyan lánnyal írtam enyhén perverz dolgokat, akit ismerek. Fontos tudni rólam, hogy én eléggé visszahúzódó személyiség vagyok, úgyhogy ezután hogy igy írtam vele, erősebb lett a bűnbánatom. Azon is gondolkoztam hogy az egyik osztálytársam. De nemtudom. Nemtudok semmit se hogy ki lehetett. Annyira félek hogy ma be se mentem az iskolába, mert nemtudom mit tegyek. Alapjáraton nem vagyok egy perverz alak, nemtudom miért irtam vele erről.

Kedves Cintia!

A párommal kicsivel több, mint fél éve vagyunk együtt. Távkapcsolatban élünk (80km a távolság), a hétvégéinket töltjük együtt. Tinderen indult a románcunk, egy hosszabb ismerkedési szakasz után került sor az első találkozásra, azóta a saját érzetem szerint jó irányba haladt a kapcsolatunk.
Nincsenek titkaink egymás előtt, nem dugdossuk egymás elől a laptopot, a telefont sem. A két héttel ezelőtti találkozásunk során vettem észre ennek köszönhetően azt, hogy a böngészési előzményei között felbukkant a tinder. A kíváncsiság eluralkodott rajtam, és megnyitottam. Találtam egy párom részéről kezdeményezett beszélgetést friss dátummal egy hölgy felé, amit nem tudtam hová tenni. Azonnal megkérdeztem a páromat, hogy mire kellene ezt vélnem. Azt mondta, hogy a regisztrációja még régi, kíváncsiságból lépett fel, de ha meg akarna csalni, nem így tenné. És azonnal le is törölte magát az alkalmazásról. Ennek ellenére nem tudott teljes egészében megnyugtatni… mire véljem ezt? Én nem vagyok elég (jó) neki?
Köszönöm előre is válaszát!

Azután szeretnék érdeklődni,hogy működik-e a pszichológia?
Hogy miért nem tudnak segíteni.

Sajnálatos módon többel is találkoztam és azt amivel a szakma reklámozza önmagát még sosem találkoztam

Úgy értem mégis mit tanulnak olyan sokáig ha segíteni nem tudnak? Elemezni lehet, de amit a marketing kínál abból a valóságban semmi sem valósul meg.

Tulajdonképpen nem tudnak segíteni.

Szerencsés esetben meghallgatnak,de ettől ne lesz jobb.

Nem tudnak tanácsot adni,nem tanítanak semmit, nem világítanak rá semmire, nincs múlt feltárása és újraírása,értelmezése. Semmit sem láttatnak más szemszögből. tulajdonképpen semmi sem történik.Jó esetben meghallgatnak,mert van aki azt sem.

10 perce nehéz is fér bele. Aztán találkozzunk 3 hét múlva. Jártam is. Van aki azt mondja erről ne beszélj,mert ezt rossz hallgatni, arra nem vagyok kíváncsi. Jártam így. Terapeutánál ! Pénzért !

Semmi sincs abból amivel a szakma eladja magát.

Feltárjuk a múltat,megértjük amitől majd beindul egy folyamat és szépen lassan megváltozik az illető,megoldja a problémáit, stb.

Ilyenek nincsenek ! Tapasztaltam .

Kicsi úgy érzem,hogy egy erős önreklámot tolnak amivel megteremtik maguknak a munkahelyet és a lehetőséget,de amit kínálnak az leginkább a nesze semmi fogd meg jól.

Nem értem, hogy előre szerződést ktnek,hogy 20 alkalommal találkozunk.
Még azt se tudja mi a bajom, de szerinte 20 találkozó segíteni fog?

Van aki rendszeresen lemondja vagy elfelejti az általa adott időpontot !
tulajdonképpen, hogy is működik a pszichológia,hogyan segít ha semmit nem tapasztalni abból amivel reklámozz önmagát.

Kihez kellene segítségért fordulni ha pont azok nem segítenek akiktől az ember várja,ez a munkájuk?
Talán rossz a hozzáállásom.
Mi várható a pszichológiától?egy terápia mire lesz jó?Miben fog segíteni?
Mert eddig nem értettem meg semmit, nem gondolkodok másképp magamról, ugyan úgy utálom magam, a problémáim is ugyan akkorák, nem látom az okát sem azt, hogy tudnám megoldani.
Természetesen a hibás mindig csak én vagyok.
Amikor kértem,hogy mondják meg alkalmas vagyok-e pszichológiai segítség befogadására nem válaszoltak, amikor kértem ajánljanak valaki aki az én problémáimmal foglalkozik nem ajánlottak.
Megkérdeztem milyen módszerrel dolgozik-nem válaszolt. Kérdeztem milyen féle segítségre van szükségem- nem kaptam rá választ.
Hogyan is segítenek akkor a pszichológusok?
Olyan érzésem, hogy csak visszaélnek az emberek helyzetével.
Nyitottan mentem, őszinte voltam és átvertek,kihasználtak.

más :

Aztán, amikor lejárt minden határidő, hasra ütéssel „kialakítottuk” a pszichológiai profilokat. Nem lennék meglepve, ha ma is azokat használnák.

Fura,hogy a szakemberek a felelősséget mindig a másikra tolják, ők nem vállalnak belőle semmit.

Ha ők megtették és az ország benyelte akkor mások is megtehették idehaza is meg külföldön és és a világ simán elhihette.

Megtehette Freud meg Jung is. Ellenőrizni úgy sem tudták. Az előremenetlenek jót tesz.

Ma is.

Vajon mekkora része kamu,alaptalan hazugság a pszichológiának?

forrás:

Vaskuti Pál pszichológus: A család a beteg, a “rossz gyerek” csupán tünethordozó | 24.hu

A férjemmel hosszú ideig nem volt szexszuális kapcsolat kösztünk és nem rég kiderítettem hogy egy munkatársnőjébe szerelmes. Meg beszéltük ezt a dolgot kibékültünk de úgy érszem a mai napig nem mond igazat és rajtam kívül csetelget valaki mással. Mert titkosította a facebuk jelszavát. És mindig mérges ha rákérdezek kivel beszélget.

A férjemmel nagyon hosszú ideig nem volt kösztünk szexuális kapcsolat és rájöttem hogy szerelmes egy munkatárs nőjébe. megbeszéltük de a bizalom el veszett. A mai napig úgy érzem hogy titkol valamit nem őszinte. A FACEBUK jelszavát megváltoztatta nem tudok már útána járni a dolgoknak. ha rákérdezek mindig veszekedésbe torkollik a dolog.

Tisztelt Cím!

Egy hónapja levelezek egy nálam 5 évvel fiatalabb pasival. Egy társkereső oldalon talált neg, ő írt rám, és megkérdezte lenne-e kedvem levelezni vele. Beleegyeztem, de megkérdtem, hogy írja le az elején, hogy milyen magas és hány kiló és egy fényképet kértem tőle, hogy lássam kivel levelezek. Nagyon kedvesen minden információt leírt amit kértem tőle és még fényképet is mellékelt. Tehát elkezdtünk levelezni, mindig nagyon udvarias volt és minden levelemre elég hamar válaszolt, még sokszor ő kért bocsánatot, ha nem válaszolt olyan hanar csak pár nap múlva. Engem eleinte zavart a korkülönbség, de végül elfogadtam. Odáig jutott a dolog, hogy kértem találkozzunk, hogy meglássuk, hogy bejövünk-e egymásnak. Ő természetesen azonnal beleegyezett, sőt azt is mondta, hogy ő is gondolt rá, több levelében beszélt róla, hogy találkozhatnánk. Megbeszéltük mikor és hol és eljött találkoztunk egymással személyesen. Én sajnos egy kicsit zavarban voltam és ő észrevette, mondta is hogy levelezve nem voltam zavarba. Én úgy gondoltam, meg később ő is megírta, hogy bejöttem neki.
Sőt még egy következő találkozásba is benne lenne.
Az volt a baj, hogy áttértünk az emailről a csetelésre és nagyon belemerültünk. Tegnap mint mindig cseteltünk egyszercsak jött tőle egy üzenet, hogy sok munkája lett és majd ír később, azóta az üzenet óta nem jött semni. Nem tudom mi történt, semmit nem írt. Ma írtam neki, hogy nem akarom zavarni a munkájában csak annyit kérnék tőle, hogy olvassa el anit az emailjére írtam.
Eleinte emailen leveleztünk, aztán kérte hogy töltsek le egy csetelős alkalmazást, mert őneki így könnyebb lenne, megtettem. Úgy szokott írni, hogy eleinte este vagy délelőtt vagy délután, de amióta cseteltünk csak délelőtt vagy délután, este soha nem ért már rá. Nem értem, hogy miért? Előtte nem zavarta.
Annyit még el kell mondanom, kb. egy hónapja váltam el, és a férjemnel élek egy lakásban., nekem is van két gyermekem. Ez a pasi élettársi kapcsolatban él és van egy kisgyereke, de már többször arra panaszkodott, hogy nagyon rossz a viszonyuk a társa mindig mindenért őt hibáztatja, ebben hasonlónítottunk, mert engemet meg férjem okolt mindig mindenért. Tehát egy olyan lelkitársak is voltunk egymásnak. Amikor adtam tanácsot, akkor mindig elfogadta. Ő elfogadta, hogy én egy lakasban élek a volt férjemmel, én meg, hogy ő is együtt lakik a párjával.(Mindig csak panaszkodott rá, amikor találkoztunk észrevettem, ha róla beszélt elszomorodott, de azt is mondta, hogy már többször megpróbálták, de nem sikerült újra kezdeni).
Ezért nem értem, hogy akkor most mi történt, miért nem ír semmit. Arra is gondoltam talán zavartam a folyamatos cseteléssel a munkájában és kiderült, hogy nem haladt a munkájában vagy hogy túl sok voltam neki és szünetet akar, vagy mégse én kellek neki, csak hitegetett vagy mégis kibékült a párjával és nem tudja, hogy mondja meg!
Kérem, adjon tanácsot mit tegyek? Várjak rá türelemmel amíg jelentkezik vagy felejtsem el örökre.

Üdv! 5 hónappal ezelőtt megcsaltam a párom. Kétszer történt meg, mindkétszer ugyan azzal az emberrel,alkoholos állapotban. Mostanáig próbáltam elnyomni a lelkiismeretfurdalást,de mindig újra és újra előjön. Félek elmondani a páromnak,mert nem szeretném összetörni a szívét,és tudom,hogy soha többé nem tudnám megtenni ezt vele, mert ő a másik felem. Fél éve vagyunk együtt,ez a 2. hónapban történt. Akkoriban igen ritkán találkoztunk,előfordult hogy csak 2 hetente. Persze tudom, ez nem ok rá, hogy megcsaljam, de sajnos megtörtént és ezt már nem tudom megváltoztatni. Nem szeretném ha meggyűlölne,és tudom,ha elmondanám akkor már soha többé nem nézne rám úgy,ahogy most. Az előző párja szintén megcsalta,majd szakított vele,de ő csak fél évvel a szakítás után tudta meg véletlenül a megcsalást,mégis nagyon kiakadt,kifordult önmagából és meggyűlölte a lányt. Undorodom magamtól,és gyűlölöm magam a történtek miatt,de iszonyú fájdalom lenne nézni,ahogy ő mindent megtud és összetörik újra a szíve. Nem akarom ezt látni,de mégis nehéz elfelejtenem amit tettem. Kérem segítsen!

Köszönöm!