Jó napot, olyan problémával fordulok önökhöz,hogy a parom szakított velem karácsony utáni nap,egy semmitmondó ürüggyel, de írja hogy nagyon melyen szeret és faj neki visszairni is,az édesanyja is irt ,hogy szenved a fia,de állítom ,hogy o is keverte a szálakat.nem ez a lényeg,hanem. Nem tudom elhinni ,elfogadni,aki szeret nem hagy el… o mégis megtette két ünnep között, baratai is mondjak hogy szenved,akkor miért nem akar már engem?lehet valaki ennyire makacs hogy meggyőzi magát arról hogy így a legjobb? Összetört engem teljesen,én buta meg remenykedem,bár tudom hogy ha eldöntötte az végleges.nem tudom mihez kezdhetnek .

Tisztelt Cím!

Tanácsot szeretnék kérni,. Önöktől.
Október vége óta ismerkedek egy férfival. Már háromszor találkoztunk személyesen és mindenketten csodálatosan éreztük magunkat egymás társaságában. Sajnos tavaly decemberben két alkalommal személyesen nem sikerült találkozni, mert sajnos közbe jött neki valami, és így csak telefonon tudtunk beszélgetni. Én többször írtam neki emailt, mindent el is olvasott, mert ő mondta, hogy nyugodtan írjak neki, mert akkor tudja, hogy gondolok rá.
Sajnos az anyukája kórházba került és ezért nem tudtunk egyik alkalommal találkozni, akkor azt ígérte, hogy majd este, ha hazamegy a kórházból felhív, de sajnos hiába vártam nem hívott, így este 8 körül írtam sms-t, hogy mi újság van vele. 5 perc múlva jött az sms, bocsánatot kért, hogy nem hívott és azt mondta, hogy jobban van, majd másnap felhív, mert még nem ért haza. Másnap egész nap hiába vártam, sajnos nem hívott fel. Akkor írtam emailt, és kértem bízzon meg bennem, hogy írja, le, hogy mi történt vagy hívjon fel nyugodtan, de nem jött válasz. Akkor sajnos azt találtam neki írni, hogy azt mondtad, hogy a bizalom a legfontosabb neked, akkor miért nem fordulsz hozzám bizalommal, meg azt is írtam, hogy akkor én ezek után hogy bízzak benne, ha ő nem meséli el mi történt. Megkérdeztem tőle, hogy akkor én ki is vagyok most neki, egy idegen, egy barátnő vagy csak egy ismerős. Akkor végképp nem válaszolt. Aztán úgy éreztem, hogy nem kellett volna ezek írnom neki, hisz épp elég gondja volt az anyukája miatt és akkor bocsánatot kértem tőle, hogy be akartam avatkozni az életébe, pedig ő nem kért rá, hogy segítsek. Én most már tudom, azért történt, mert nekem nagyon hiányzott, de ezt mondtam is neki, hogy már olyan régen sikerült személyesen szemtől szembe találkoznunk, tudom ez nem mentség arra amit tettem. Erre végre válaszolt, azt irta, hogy még nem haragszik. De egy kicsit összejöttek a rossz dolgok és csak úgy tudja megoldani, ha adok neki egy kis időt, hogy nyugodtan áttudjon gondolni mindent, és hogy bármi is legyen a döntése rossz vagy jó, akkor majd azt elfogja mondani nekem.
Akkor azt válaszoltam rá, hogy addig nem fogom keresni amíg ő nem üzen. Ez 2 napja történt, azóta olyan ideges, feszült vagyok, alig tudok nem gondolni erre. De ha az előtt írok, hogy ő döntésre jutnak, akkor eljátszom a bizalmát és akkor joggal mondhatja nekem, hogy akkor én se bízok benne. Sajnos azért vagyok kétségbe esve, mert tudom, hogy már 3 szor csalódott a nőkben.
Ő vele szinte minden tökéletes, ugyanaz az érdeklődési körünk, eddig mindent megtudtunk beszélni, figyeltünk egymásra, sokat nevetgéltünk, beszélgettünk együtt és én nem szeretném őt elveszíteni. Annyit mondanék magamról, hogy elvált vagyok és van két gyerekem, sajnos a volt férjemmel közös lakásban lakunk még.
Ő ezt elfogadta és azt mondta nekem az első találkozás után, hogy szeretne velem tartós kapcsolatot a gyerekeimmel együtt, meg azt mondta, hogy igaz arra még kicsit várnunk kell, de ő azt mondta, hogy ki várja. De addig is találkozik velem, ismerkedik velem.
Most attól félek, hogy számomra rossz döntést hoz és inkább lemond rólam és arról, hogy együtt boldogok legyünk. Ha most belegondolok, már akkor is a sírás fojtogat. Sajnos bíznom kell, abban, hogy ad nekünk egy esélyt, más választásom nincs. Ő is elvált és az anyukájával lakik együtt, tehát nincs más nő az életében. Eddig mindig, ha valamiért nem tudott írni, telefonálni vagy nem tudott jönni, utána mindig bocsánatot kért tőlem, hogy ne haragudjak, mert ezért vagy azért nem tudott üzenni.
Az lenne a kérdésem, hogy ezek után maga szerint milyen döntésre számíthattok és hogy mikor fog válaszolni nekem vagy hogy tudatni fogja-e velem, a döntését. Ennek a férfinak egyetlen mosolya elég volt mindig, hogy boldoggá tegye a napomat, ha írt mindig megdobbant a szívem, ha hívott mindig olyan töltést kaptam tőle és ő ezt tudja. Egyszer ezt írta, hogy látni engem mosolyogni, megölelni, beszélgetni ez az amire neki is nagy szüksége van, és hogy ezt az utóbbi jó pár évben nem igazán volt része, és hogy komolyan gondolja velem, mert még szerinte, sok szép és jó dolog vár kettőnkre!!
Kérem adjon tanácsot, hogy mit csináljak.
Várom, mielöbbi válaszát!!

Üdvözlöm!
17 éves vagyok és mentális problémákkal küszködöm. Nem tudom kihez fordulhatnék segítségért, mert kínosnak érzem a helyzetet. Az elején tagadtam, de már én is belátom, hogy segítségre van szükségem. Nem tudom hogyan kéne szólnom a szüleimnek, attól félek nem értik meg és nem vesznek komolyan.
Válaszát előre is köszönöm!

Jó napot!
Tanácstalan vagyok.. Van egy Férfi akibe én szerelmes vagyok, ő viszont ezt ilyen formában nem viszonozza. Csupán azt mondja ragaszkodik hozzám.
Lefeküdtünk párszor ami az én érzéseimet mélyítette és mivel ő ezek után sem akart kapcsolatot így megbeszéltük hogy hanyagoljuk “azt”. Nem akarta bonyolítani a helyzetet stb…
Viszont ezek után már nem is beszéltünk úgy 3 hétig, viszont szilveszterkor írt nekem, hogy Búék. Én egy buliban voltam a barátnőmékkel és a telefonom ekkor pont nála volt, és ő írt vissza neki a nevemben elég bunkó módon. (a tartalma annyira nem volt bántó szerintem, inkább a stílus) Először nevetett majd teljesen megsértődött a Férfi. Barátnőm erre azt mondta megérdemelte, hiszen olyan sokat sírtam miatta, de nekem mégse volt ez jó érzés, illetve azt a tanácsot adta h legyek vele bunkó akkor majd elkezdem érdekelni… nem is írtam neki semmit ezért. De én mindenképp írni akartam neki miután hazaértem reggel. Aztán végül úgy alakult hogy délután értem haza.
Mire kigondoltam volna mit is írjak neki (dilemmáztam hogy tényleg használna e ha most nem bocsánatot kérnék hanem csak tárgyilagos lennék, vagy kérjek simán bocsánatot…) azt vettem észre, hogy letiltott. Nem tudtam neki írni. Először csak pislogtam, hisz nem hittem hogy ennyire sértő volt amit a barátnőm írt neki, majd annyira kétségbeestem, hogy most akkor ezzel vágtam el magam teljesen. Írtam hát neki viberen, viszont ott elég tárgyilagosra sikerült a dolog (bennem volt hogy a barátnőm azt mondta ne mutassam neki mit érzek)
Annyit írtam, hogy nem csak én vagyok gonosz.. meg miért is lennék az, de azért ne haragudjon. Meg, most így nem tudok írni neki pedig épp akartam de mindegy akkor.. ne haragudjon.
Persze válaszolni nem válaszolt. Most pedig úrrá lett rajtam egy nagyon rossz érzés, 1,5 napig sírtam folyamatosan, de most sírás után sincs az a megkönnyebbült érzés. Máshoz meg nincs energiám pedig sok dolgom lenne.
A kérdésem, hogy vajon mit tehetnék ebben a helyzetben? Várjak, reménykedjek, hogy egyszer csak felkeres? Vagy próbáljam elengedni és beletörődni, hogy végleg elástam magam, már nem hogy nem szeret inkább utál, és ebből már jóbaráti viszony sem lehet!? (azt is tudom, hogy beszélget egy lánnyal aki valószínű tetszik neki, de mivel velem is az volt csak a gond, hogy nem akar kapcsolatban élni most, nem hiszem hogy udvarolna neki. De félek, hogy mivel én kiléptem a képből ezért kezd el inkább hozzá kapcsolódni)
Vagy keressem fel újra, felhívjam, vagy meglátogassam személyesen és próbáljak vele beszélni, esetleg elmondani, hogy nem én írtam akkor neki? Vagy azt zaklatásnak venné? Nem szeretnék sok lenni, hisz már írtam neki amire nem reagált.
(Alárendelni sem szeretném magam neki.. Mert volt hogy ő mondott nekem bántó dolgokat régebben mégsem tiltottam le soha.. ha bocsánatot kért én elfogadtam.) Ő pedig egyből megsértődik egy kis apróságon.(amit nem is én írtam.)
Nagyon kínosnak is érzem az egész helyzetet. Nem tudom hogy álljak a dolgokhoz.
Köszönöm, ha van hasznos tanácsa!

Tisztelt Hölgyem/Uram,
szorongásom miatt a pszichiáterem 3×0,5 xanaxot, 10mg escitilt és 25mg valdoxant írt fel amik a ,,hétköznapokban,, teljesen élhetővé, kiegyensúlyozottá tesznek(plusz egy éve meditálni kezdtem).Ám, ha olyan napom van amikor súlyzós edzést végzek(heti3x) vagy nagy fizikai megterhelésnek teszem ki magam a munkában, akkor az éjszakai alvásom romokban. Több ízben vizelési ingerre ébredek egy edzést, vagy kemény fizikai munkát követő éjjelen és nagyon fáradtan, szorongva ébredek. Az edzést nem viszem túlzásba, igyekszem kontrollált súlyokkal dolgozni, a munkát természetesen nem tudom így szabályozni. Ha kihagyom az edzést, a mozgást, akkor pedig 1 hét elteltével attól érzem magam rosszul, leverten, céltalanul, hogy nem sportoltam. Kedves Segítő! Mit tananácsol, min változtassak? Több soportot kipróbáltam(aerobic, futás stb…) minden esetben a szorongásos tünetek nyertek teret. Hálásan köszönöm segítő válaszát! Tisztelettel Molnár Ákos

Üdvözlöm.
Merre tovàbb?
43 éves nő vagyok, elvàlt, 2 gyermekem nevelem egyedűl.
2 férfi közűl szeretném kivàlasztani a tàrsam.
Az egyik Z. Régen mi egy pàrt alkottunk, de nem voltam még kész a kapcsolatra, ezért mindenbe belekötöttem, imàdja a lànyaim, sok közös emlékünk van, szeretné újrakezdeni, meglenne mindenünk, csak kicsit fafej, de lehet csak ezzel takarózik az érzelmei eltakaràsàban. Szeret minket. 50-éves.Szóval jó lenne mellette.időnként írunk, érdeklődünk ki hogy àll a tàrssal, ő kitart mellettem
De itt van a màsik férfi
Ő 64 éves. Nagyon régről ismerem. De akkor is tàvolsàgtartó voltam, a korkülömbség miatt.
“S” segített nekem nagyon sokat, laptopot vett, csizmàt,karàcsonyi ajàndékot. Egymàsba kavarodtunk, talàn szeretem, nem alakult még ki teljesen. Ő neki én vagyok a minden, szó szerint, lehoznà a csillagot az égről.
Az àgyban még nem az igazi, de ez vàltozhat, eddig magànyos ordasként élt, màr letett arról hogy legyen pàrja.
A lànyokat imàdja. Màs korosztàly, màs szokàsok.
Csak kérdés az, hogy mi lesz 10év múlva? A hàzàt úgy alakítja ki, hogy nekünk jó legyen.
Merre tovàbb, kit vàlasszak????
Köszönöm szépen a segítséget.
Mónika

Jó napot, olyan problémával fordulok önökhöz,hogy a párommal majdnem egy éve vagyunk együtt interneten ismertem meg, találkozgatás után ug költöztem hogy külföldre költözök hozzá és jelenleg is a családjával élek. A kapcsolatunk elég viharos, neki az elsö kapcsolata, mindenre féltékeny és mindennel problémája van (ha megfogom a telefont én rögtön pasikkal beszélek, végig kérdezte az összes kontaktot a telefonomban stb).Én leépitettem magam az idő során annyira hogy egy másik országban élek, nincsenek barátaim, nem tudok kivel beszélni. MInden egyes alkalomkor elakaro menni, de sosemey félek attol hogy egyedül leszek,félek hog senki nem jön utánam és mindig ug érzem hogy szeretem. Valamelyiknap a telefonját csekkoltam és 2 db szám hivta whatsapppon, transznemü lányok. Teljesen lesokkolodtam, megkérdeztem és azt hazudta a haverja hivta a telefonjárol. Én elhittem. Valamelyiknap kerestem valamit a számitogépén és egy videora bukkantam 2017-böl amin egy transznemüvel közösül. Olyan hatás alá kerültem hogy levegőt nem birtam venni. Zokogva megkérdeztem mi ez, azt mondta hogy 2 évvel ezelött valamiért nem érzett különösebb vonzodást a lányokhoz és egy oldalon elkezdett beszélni egy transznemüvel és 3 szor szeretkeztek, belé semmilyen képpen nem hatolt csak ő belé, azt mondta nem meleg és miota velem van nem történt eg csak 2 évvel ezelött 3szor az ő elmondása alapján. Azt mondta minden amit irántam érez igaz és vonzodik hozzám és nem jelent neki semmit, sirt és kérlelt hogy bocsássak meg neki. Teljesen össze vagyok zavarodva, nem tudom kiverni a fejemből a videot és nem tudok ránézni mert mindig ez jut eszembe, nem érzem magam nőnek és ugyérzem semmit nem érek, nem tudom mi volt igaz közöttünk és nem tudom hog kezeljem ezt a problémát.
Kérem segítsen nekem.
Köszönettel

Jó napot!Nemreg szakítottunk párommal,és egyszerűen nem bírom feldolgozni.Szanalmasmak és maganyosnak érzem magam. Úgy veszem észre ,hogy pánikszerűen keresek a helyére valakit. Folyton azt nezem melyik fiú helyes vagy hasonlít rá. Nem érzem késznek magam egy kapcsolatra,mert ez Nagy in még isle. Megis folyamatosan nézelődők .Ez normális?

Jo estét! 8-éve vagyok férjemmel sokmindent átéltünk már! Van egy 5-éves funk ,elég hideg velem egy ideje főleg miota tudja h ujra terhes vagyok alig ér hozzám alig beszél ha beszélni prpbálok problémáinkrol akkor támad alig fekszik le velem csak mobilozik meg játszik vagy nincs itthon inkább volt haverjával karácsonykor mint velem .Mit tegyek? Hogy hozzam rendbe házasságom?

Nem jut időm tanulni. Mit tegyek?

Jó napot!
A segítségét szeretném kérni, abban, hogy hogyan tegyem meg az első lépést. Nem akarok már abba az iskolába járni ahová járok, mert nem érdekel az a szak. Van egy másik lehetőség, de messze van az otthonomtól. Sokat gondolkodtam már ezen és mindig oda jutottam, hogy nem akarom. El szeretnék menni, de nem tudok és mikor sokat gondolok erre mindig sírok, amit meg nem akarok. Reggelente nem tudok elindulni ez miatt. Jó barátaim vannak itt és a tanárok többségét is szeretem, de ez a legnagyobb problémám, hogy nem merek előre menni, kilépni a komfortzónámból ráadásul anyukám nem támogat, így még nehezebb.
Remélem értelmesen írtam le, mert ilyenkor azt kevésbé tudok.

Az édesanyám körülbelül 10 éve alkoholista. Albérletben lakik amit nem fizet, dolgozni is alig jár be. Segítséget nem hajlandó elfogadni (csak pénzt, amit egyből az italra költ), szakemberrel nem óhajt beszélni. Nem tudom mit tehetnék, a testvéremmel már sok módszert kipróbáltunk.

Kedves Pszichológus!

Azzal a problémámmal fordulok Önhöz, amely tönkreteszi a mindennapjaimat, illetve az életkedvemet, párkapcsolatomat.
A rövid háttér az, hogy a párommal 2 éve vagyunk együtt, viszont sokat veszekedtünk egy éve. Tavaly októberben adott okot a féltékenységem felébresztésére, ezért azóta nagyon durván féltékeny vagyok. Mindent ellenőrzök, nézek, mindent túlgondolok. Sajnos tudom, hogy ez nem jó. Testileg soha nem csalt meg, ebben teljesen biztos vagyok. Viszont az internet egyszerűen a mindene. Napi 5-6 órákat is képes telefonozni. Instagram, messenger stb. A példa amit tett, hogy egy régi “exével” beszélgetett szexuális dolgokról. Azt megbocsájtottam neki, de persze akkor különmentünk. Azóta változtatott sok mindenben, de még mindig nem sikerül bíznom benne. Folytonosan érzem, hogy beszélget más nővel, illetve , az is zavar, hogy más nők képeit nézegeti. Egyszerűen nem tudom, hogy hogyan tudnék úgy élni, hogy bízzak, és ne gondolkodjak folytonosan ezeken a negatív dolgokon. Hogy mit csinál, kivel, kivel beszél, kit néz.. Az őrületbe kerget. Titkolja a telefonját, nem is nézegetjük egymásét, mert privát szféra. De engem ez is zavar. A legfontosabb az lenne, hogy valahogy eltudjak ezektől vonatkoztatni és ne tegyem magam ezzel tönkre illetve az önbizalmamat növeljem. Mert az is benne lehet, hogy nem is csinál semmit de én meg belesodrom.

Kérem segítsen!
Köszönettel,
G.

Jó napot doktornő!
Csak az lenne a kérdésem,hogy a társfüggőségből,hogy lehet kigyógyulni?Mert én sajnos amióta az eszem tudom mindig is társfüggő voltam. Orvos még nem állapította meg,hogy az lennék de én tudom magamról,hogy igen. Olvastam nagyon sokat erről a témáról és a leírások mind igazak voltak rám. Eddig 3 hosszabb kapcsolatom volt a többi csak futó kaland de mindig a pasik hagytak el engem. Én nem tudok szakítani senkivel még akkor sem ha nagyon rossz a kapcsolat. Nagyon ragaszkodom a páromhoz és megfojtom a szeretetemmel. Nem tudok elleni társ nélkül valaki legyen mellettem nekem csak ez a fontos. Azt is mondták nekem,hogy nem magába a személybe vagyok szerelmes. De miért ragaszkodom akkor is egy pasihoz ha nem jó vele a kapcsolatom?

Jó napot kivánok! Molnár Zsuzsanna vagyok. Szeretnék tanácsot kérni önöktől. December elején nyomást érzekeltem a fejembe ami fokozodot. Elmentem a háziorvosomhoz. Elküldöt tejes vér és vizelet vizsgálatra. Az eredmény tökéletes lett. Erre a háziorvos azt mondta hogy biztos streszes vagyok attol van. De pár nap mulva amikor a munkahelyemen elernyedtek a lábaim és azt hittem elájulok igy be mentünk a honvéd korház sürvöségi osztályára ahol szintén egy dr nő teljesen kivizsgalt. Ő sem talált semmit. Másnap megint bementem dolgozni de akkor már teljes feszültség érzet volt a testembe és a jobb karom zsibadt. így szintén haza mentem. Ugy gondoltam hogy ezek után felkeresek egy magán rendelőt ahol készitenek a koponyámról mr. Az is rendben van. Igy már csak a neurologus maradt aki szintén kivizsgált. Rendbe talált mindent. Azt momdta pszichés betegségem van. Mielött kezdödtek ezek a betegségre utaló dolgok velem voltam egy temetesen. Egy gyerekkori barátom Attila nevezetű ember halt meg agydaganatba. A temetésen az egyik gyermekét én vigasztaltam. Lehet hogy valami a temetés váltota ki rajtam ezt? A családi hátterem jó. A munkahelyem szintén jó. Kerem segitsenek! Előre is köszönöm! Zsuzsi És még vmi amikor jön a feszültség érzet akkor nehezen veszek levegőt volt hogy fuladtam. Halál félelmem is volt.