Van egy férfi aki nagyon tetszik es már tettem pár próbát felé, válaszolt az üzenetre kedvesen de napokkal később letiltott. Talán tolakodónak érezte vagy a párkapcsolata miatt tette. Próbálkozzak meg vagy hagyjam?

Tisztelt Szakértő(k)!

Problémámmal hosszú ideje nem tudok kezdeni. Nem bírok elkezdeni semmit, ami legalább egy kicsi felelősséggel is járna. Nem bírtam tanulni egész életemben, mondhatni krónikusan halogatok mindent. Alsó osztálytól kezdve nem bírtam tanulni, szinte soha nem csináltam házi feladatokat. A szüleim ezzel pedig nem foglalkoztak és nem igazán segítettek, többnyire beletörődtek, hogy lusta vagyok és rossz tanuló. Utolsó pillanatokban szedtem össze magam mindig és javítottam valamennyit az átlagomon, nehogy megbukjak. Mindig csupán megúszós voltam, majd sikerült nehezen, bukásokkal, rossz eredményekkel, de eljutnom valahogy a diplomáig. Ezt szintén két évig halogattam. Nagyon ritkán tudtam magam összeszedni és rászánni magam a tanulásra. Vagy jelenleg a munkára. Néhány év munka után, most újat keresek szintén több éve. Beleragadtam ebbe a megrekedtségbe, nem vagyok képes elkezdeni semmit sem, a végletekig halogatom. Barátoknak is sokszor napok múlva válaszolok, a telefont nem szoktam felvenni, idegennek nem is merem. Ezzel egy időben felhívni sem vagyok képes senkit sem. Új emberrel való találkozás is félelemmel tölt el, és általános rettegésben tart, hogy mit gondolnak rólam emberek, akár idegenek. Folyton azzal nyugtatom magam, hogy nemsokára összeszedem magam, de ha belegondolok kicsi koromtól kezdve nem szedtem magam össze, így még ijesztőbb belegondolni, hogy a jövőre való tekintettel képes leszek-e egyáltalán bármit is elintézni, nem hogy még tartsak is valahol. Mit tudnék ezzel tenni?

Köszönöm a választ.

Üdvözlöm! Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy hogy segíthetnék 10 éves kislányomnak feldolgozni az apja hiányát. 3 éves volt mikor külön váltunk. Egy darabig voltak próbálkozások, a találkozásra. De négy és fél éve semmi kapcsolat nincs. Van párkapcsolatom, mindent megtesz a lányomért, van egy közös gyermekünk is akivel imádják egymást. De a hiányt nem tudjuk pótolni.A kislányom nem visszahúzódó, úgy gondolom normális ütemben fejlődik. Vannak barátai, szeret suliba járni,szeret velünk is lenni,jól tanul es én úgy érzem boldog. Ritkán emlegeti. De amikor felhozza akkor sír és ez annyira rossz, hogy ebben nem tudok neki segíteni. Ön szerint mégis hogy tudnám megkönnyíteni a lelkét vagy vigyem szakemberhez? Köszönöm válaszát.

Depressziós vagyok már lassan 2 hete és egyre rosszabb.
Az alapja az, hogy szembesültem azzal hogy az életem romokban. Se munka, se párkapcsolat, se végzettség.
Emiatt nem is járok emberek közé nehogy megítéljenek. Kaptam már ilyet, hogy “mivan anyádék eltartanak?”
Körülöttem mindenki csinál valamit, én most távoktatásban egy felnőttképzést, de ahhoz sincs kedvem.
Az emberi kapcsolatok kimerítenek.
jelentkezem álláshirdetésekre, de reggel amikor menni kéne nem kelek ki az ágyból. És végzettség nélkül érettségivel mehetek lapátolni, vagy egy fűtetlen raktárba krumplit pakolni. Ez így élet? Ilyen helyeken nem is látok fiatalokat. Dolgoztam már ilyen helyeken pár hónapot, de hosszútávon kikezdett.
Az önbecsülésem is romokban, prostituálthoz akarok menni.
Volt sok lány akivel lett volna valami, de csak eltaszitom őket, mert nagyok az elvárásaim. és nem akarom hogy megtudják mennyire nincs életem.
Más fiataloknak miért megy olyan könnyen minden?
Rájövök, hogy nem más emberek a hibásak, hanem én csesztem el a saját életemet a döntéseimmel.
Rossz érzés volt, amikor szilveszterkor egyedül mentem a városban és mindenki a párjával, vagy a haverjaival volt.
Régen nekem is voltak barátaim gyerekkoromban, fiatalabb koromban, de most semmi.
Azt se tudom már hogyan ismerkedjek emberekkel.
Alvászavaraim vannak, fent vagyok hajnali 5-ig.
Talán lejjebb kéne adnom az élettel kapcsolatos elvárásaimat és alkalmazkodni az élethelyzethez, tehát elvállalni egy szar munkát legalább 1 évig, 40 éves alkoholisták között. Amíg nem szerzek papírokat, mert ugye az számít. nyelvvizsga is jó lenne, jogosítvány.
És talán egyenlőségen alapuló emberi kapcsolatok nem léteznek?
Sokáig úgy éltem meg fantáziában, hogy minden rendben van, a siker jön majd magától, tökéletes szerelem, pénznyeremény. Mintha lett volna egy kitalált világom a fejemben egy hamis világ és az össze omlott, hogy nekem nem kell adnom semmit a világnak, majd jön magától, csak gondolni kell rá stb. De rájöttem, hogy a világ adok-kapok. Valahonnan el kell indulni, csak gyerekkoromban azt hittem hogy a szüleim megadtak mindent.
Nekem a 0-ról kell indulnom mindenben.
Úgy össze vagyok omolva esténként, minek ez az élet? Amikor olyan fejlettségi szinten vagyok, mint egy hajléktalan.
De azt mér elértem, hogy lebontottam magamban a fantáziavilágot, nem is próbálom fent tartani és szembesülök a valósággal.
Magányos vagyok és semmihez nem értek.
Mintha kicsit nárcisztikus lennék, akinek a fejében élt egy hamis kép a világról és magamról, talán valami én-védő mechanizmus volt.
Munkahelynél is ilyen volt, majd biztos egy fűtött és szép helyen fogok dolgozni rögtön, ahova akár öltönyben járok.
nem gyárban, meg fűtetlen raktárokban roma emberekkel akik a wc-ben szívják a cigit, az olyan lealacsonyító.

Jó napot! Szeretném segítségét kérni, volt egy nagyon jó barátom akivel jóban rosszban mindíg egymás mellett áltunk viszont voltak idők amikor egy pasi miatt nagyon elhanyagoltam, ő viszont nemszólt semmit megvárta amíg ez a nagy szerelmen túl esek és elkezdek vele újra fogalkozni. Egy jó ideig nemis volt semmilyen problémánk. Megismerkedett egy lánnyal akivel akkoriban még énis nagyon jól kijöttem, viszont egy kissebb félrelépésük után már a lány annyira féltékeny lett hogy még mink sem beszélhetünk. Ő viszont nemmert a lánynak ez a döntése ellen semmit mondani mert félt hogy elveszíti. Így nekem ezt el is magyarázta és megbeszéltük hogy megszakítsuk a kapcsolatot. És én egyszerűen nembirom elfogadni hogy mink nembeszélünk ennek már több egy éve hogy ez így megy. Ő mindíg mellettem ált és nemtudom megtenni azt hogy én nemállok ki pedig sokat veszekednek látszatilag. Próbáltam abbol a szempontbol is nézni hogy ő igy boldog valoszinűleg de annyira brutálisan hiányzik hogy nemtudom mi tévő legyek. Még arra gondoltam hogy közössen beszélnék velük de félek hogy csak még rosszabb lenne.

Tisztelt szakértő!

7 hónapja megismertem egy 24 éves leányzót aki a mai napig úgy gondolja az életében lévő sok probléma miatt, hogy nem tudja kimutatni az érzéseit igazán felém amíg ezek a problémák nem rendeződnek körülötte. Számomra nagyon nehéz ezt megérteni mivel nem vagyok ilyen élet helyzetben viszont emiatt sokat veszekszünk. Nem tudom ez megérthető e ebben a helyzetben. Nem találkozunk sokat egy héten mert szabad teret is szeretne és inkább a karrierjére koncentrál most. Ha férfiakkal találkozik sosem beszél róluk. Nem mutat be nekik. Nem tudom hova tenni ezeket a dolgokat mert én minden időmet vele tudnám tölteni mert szeretem őt és jó vele lenni. Nem tudom mi tévő legyek!

Jo napot kivanok,
a problema ha nevezhetem igy, az elet celjanak keresese, nem talalom helyemet, amihez az is nagyban hozzajarul hogy a multbeli exe barataimmal törtenő kapcsolatot illetve az ebből fakado hianyerzetet nem tudom kezelni, szalka bennem a mai napig. Szeretnem magam jol erzeni, ugy ertem sajat magam mindenk nelkül de valahogy nem mükődik es nem tudom miyen iranyba kellene a problemat keresni, illetve rezsben talan tudom. Ingazok Nemetorszag es Magyarorsag között es első lepesben talan ezt kellene radikalisan megvaltoztatni, ugy ertem mondjuk itthon maradni egy időre es mondjuk tanulni valamit hogy teljesen mas területet ismerhessek meg mondjuk munka területen es erre felepiteni a többi dolgot. Ugyanakkor szeretnek egy lakas amihez az idei ev még kell, a problemam talan inkabb az hogy mindig egyedül vivom a harcaimat, nincs benne tars es ez leklileg ott tart nalam illetve tartott a multban parszor hogy legszivesebben veget vetettem volna az eletnek mert nem latom ertelmet. A parkapcsolataimon extrem nehezen teszem tul magam mert ez nekem egyfajta kudarc ha mondhatom igy es ugy erzem. addig vagyok jo amig dolgokat intezek a masiknak utana meg eldobnak. Jo lenne nyitni emberek fele de ugy nem lehet nyitni hogy esetleg az ember ne serüljön. Az tudom hogy en igy nem akarok az eletemet folytatni mert ez szörnyü.
A szemelyisegemet kellene pozitiv iranyba felepiteni es megtanulni hogy sajat magammal legyen harmonikus az eletem de fogalmam sincs hogyan.
Valaszukat előre is köszönve,

B.Istvan

Tisztelt Cím!
Megpróbálom röviden vázolni a problémámat. A nagy fiam 17,5 éves, értelmes, eddig jó tanuló, vidám, kiegyensúlyozott gyerkőc volt. Tavaly augusztusban találkozott egy lánnyal, aki 2 hónap együtt járást követően elkezdte érzelmileg zsarolni. Pl. pengével, üveggel megvágja magát a kislány és elküldi üzenetben a fiamnak, hogy ez is miatta van. A gyerekem ezek ellenére sem tud elszakadni a lánytól, látjuk, mennyire káros ez a kapcsolat. Hirtelen haragúvá, feszülté vált, a jegyei leromlottak, folyamatosan fél, hogy a lány öngyilkos lesz, vagy kárt tesz magában ha valamire rá akarja venni a fiamat. A lány folyamatosan megalázza. Nagyon sokat beszélgetünk a gyerkőccel, de iszonyatosan tehetetlenek vagyunk. A baráti köre is támogatja…..Tudja, hogy ez a kapcsolat nem jó számára, de nem tud lépni. Hogyan segíthetnék neki? Mit tegyek, hogy meg tudja oldani a problémát?

Köszönöm mielőbbi válaszát, üdvözlettel: Julianna

Tisztelt szakértő!
Kérem a korábbi levélhez kapcsolódóan nevem kitakarását vagy levelem nem megjelenítését.
Köszönöm

Jo napot lassan hat eve eggyutt elek eletarsammal teljessen tanacstalan vagyok ugy erzem nincs rendben a kapcsolatunk sex havi egyszer van van hogy egyszer sem volt olyan is hogy vegre osszejott aztan valami miatt abba maradt a sex nincsenek kozos programjaink nem erzem hogy fontos lennek szamara soha egy puszi sot ha en kozeledek simogatom latom nem tetszik neki erdeszkent dolgozik van hogy keson jar haza hetvegeken sincs velem ugy erzem csak a gyerek miatt vagyunk eggyutt

Üdv.

Kérem segítsen nekem…az lenne a problémám én még itthon élek de a családomban rengeteg a feszültség sokat veszekednek és ez már mindennapos..de még egyedülálló nő vagyok és addig elköltözni sem tudok mert nem szeretnék egyedül élni…sajnos párom nincs nagyon magányos és szeretet hiányos vagyok..olyan nem tudom nem nagyon lelem értelmét életemnek..hipochondriával is küzdök kiskorom óta..valahogy nem találom a helyem ..nem lennék öngyilkos soha meg sem tudnám tenni de teljesen boldogtalan vagyok..a cigiről most vagyok leszokóban és még ez is rátesz nálam hangulatingadozásaim vannak.kérem segítsen mit tudnék tenni ? hogyan szedhetném össze az életem?

Szép estét, szeptemberben vettem magamnak ecigit és a mai nap szüleim megtalálták a számlát, nem mertem megmondani hogy magamnak vettem, és kitaláltam hogy barátomnak kellett, csak én mentem el neki felvenni… Nagyon rosszul érzem magam, félek lemondani, étvágyam sincs… Kérem segítsenek

Jó napot! Szakított velem párom nem olyan régen. Nagyon hiányzik ,minden nap kínszenvedés. Úgy érzem sosem felejtem el pedig nem volt felhőtlen a kapcsolat és már sokszor gondoltam rá hogy szakitok vele. Mégsem tettem mert szerettem. Azt akarja maradjunk jóban de én nem vagyok rá képes tudom hogy hamarosan új barátnője leaz pedig állítólag szeretett. Azt mondta senkit sem szeretett meg így mint engem. Ostobaság miatt vetett véget a kapcsolatnak.Pár nappal később pedig már hidegen hűvösen közölte mikor rákérdeztem szeret e meg hogy már nem. És fogjam fel már nem szeret. Az lenne a kérdésem hogy on szerint KI szerethet egy ember a másikból par nap alatt? Vagy sosem szeretett igazán hazudott és csak kézenfekvő volt hogy mellette voltam? Vagy esetleg olyan makacs hogy meggyőzte magát arról hogy így a jobb? Mi a véleménye?

Jó napot! Olyan miatt fordulok önhöz hogy szakított velem exem. Úgy érzem az én hibám pedig mindet megtettem, szüleim ,barátaim örültek mikor vége lett.mondtak hogy nem volt jó ez a kapcsolat és hogy lépjek túl rajta mert csak kihasznált ,túl sokat tettem érte ,és csak azért voltam jó mert támogattam mindenben és mostmár hogy nincs rám szükség szakított. Lépjek rajta túl vagy probalkozzam meg? Megalaztam magam számtalanszor hogy vissuakapjam de tartja magát a szakításhoz,nincs másik lány csak azt az egy apró kirohanasomat nem tudta elfogadni . Pedig az ő érdekében volt. Szeretem. Mindent elfogadtam benne mégis szakított,megbaltoztam érte feladtam önmagam,ő semmiben sem változtatott pedig csak annyit kertem mutassa ki jobban a szeretetet . Fogadjam el hogy vége? Lépjek túl? Menjek pszichológushoz ? Úgy érzem 27 vagyok és semmim és senkim sincs,és nem is lesz.
Vajon tényleg igazuk van és nem is szeretett?

Üdvözlöm!
Féltékenységgel kapcsolatban írok Önnek. Félek, hogy a szinte már-már irányíthatatlan féltékenységem rárakódik a párkapcsolatunkra, holott nincs okom féltékenynek lenni. Én is találkozom a fiúbarátaimmal, tehát miért ne találkozhatna a párom is a lánybarátaival, többek közt exeivel.
Több párkapcsolatomban is voltam féltékeny, szinte hisztérikusan féltékeny, de most jutottam el odáig, hogy ezt kezelni szeretném.
Felvetődött, hogy elmennék én is találkozni velük, hogy lássam, nincs miért aggódjak, de félek, csak rontana a helyzeten.
Ön mit javasol? Lehetséges, hogy korábbi tapasztalatokra ráépülve alakult ez ki (pl megcsalás)? Ha igen, hogy dolgozzam fel?
Lassan 1,5 éve vagyunk együtt, teljesen tökéletes minden. Csak ezt nem tudom kezelni.
Válaszát köszönöm!