Szép estét.
2018.aug.ban kaptam a diagnózist,miszerint sm beteg vagyok.2 subon vagyok túl…a gyerekem most egy éves. A betegségtudat felőröl.. A házasságom is romokban ez miatt is..
Visszamaradt tünet is van,járásgyengeség..
Még fiatal vagyok….
Köszönöm szépen.

Szép estét.
2018.aug.ban kaptam a diagnózist,miszerint sm beteg vagyok.2 subon vagyok túl…a gyerekem most egy éves. A betegségtudat felőröl.. A házasságom is romokban ez miatt is..
Visszamaradt tünet is van,járásgyengeség..
Még fiatal vagyok….
Köszönöm szépen.

Tisztelt Habis Melinda!
Az alábbiak miatt írok.
Az érzelmi labilitást okozza e a sok frusztrációs helyzet?
Az normális- e, amikor az ember rendet szeretne, de mások nem, s ezt megviseli az embert testileg, lelkileg?
Köszönettel,Imre

Egy évet voltam együtt egy férfival, aki elfogadta a 2 lányomat is, nagyon szerettük egymást, boldogok voltunk. Csak én elég féltékeny voltam néha. Sajnos elvesztettem a 8 hetes babánkat,ezért nagyon kikészültem és 5 napja nagyon sokat ittam,egyébként sosem iszom. Összevesztünk. És itthagyott. Nemis emlékszem szinte semmire, mit tettem, mondtam 🙁 Azt mondja, szeret, de nem akarja folytatni. Engem pedig ez nagyon kikészít. 5 napja semmit nem ettem, nem aludtam, rosszul vagyok, remegek, nem tudok semmit megcsinálni, nincs türelmem semmihez, folyamatosan rá gondolok, sírok, minden. Az egész ház rá emlékeztet, hisz együtt laktunk. Nemrég jegyzett el, most itthagyott. Nagyon fáj. És félek, h rosszat teszek magammal, de tudom, h nem szabad, mert ittvannak a lányok. De nagyon nehéz. Mit kellene tennem, h ne gondoljak rá annyit, h tudjak aludni, stb? 🙁

Több mint egy éve vagyunk együtt a párommal, fél éve együtt is élünk. Pár napja észrevettem, amikor a telefonját babrálta, hogy furcsa. Megkérdeztem, hogy nem beszélget más lánnyal vagy nem írt neki valaki? ( Ő kb. minden nap megkérdezi, és a régebbi fiú barátaimmal is megszakítottam a kapcsolatot, mert őt zavarta.) A válasza az volt, hogy nem. Este egy üzenetet kaptam egy lánytól egy másik közösségi oldalon, és elküldte a beszélgetést, hogy nem fedi fel magát, de ő egy kamu profil, és direkt próbált ismerkedni az én párommal, hogy lássam be, nem hozzám való. A beszélgetés aznap történt csak, tehát nem volt módja írkálni neki több napon át, de a párom eleinte gyanította, hogy kamu profil, de elkérte a nevét, és megnézte a facebook közösségi oldalon. Ekkor már elhitte neki, és kedvesebb lett, sőt, írta neki, hogy be is jelölte.
Egyből számon kértem, hogy miért hazudott a szemembe illetve miért jelölte be, de normális indok nincs, őt nem érdekelte, és persze hogy vissza is vonta egyből… de én egyáltalán nem bízom meg benne, teljesen össze vagyok zavarodva. Szeretem, de nem vagyok biztos abban, hogy vele szeretnék már maradni.

Tisztel Hölgyem/Uram!

Nem tudom, mit kezdjek magammal. Igazából az életem szinte tökéletes, és meg se kellene fordulnia a fejemben semmi rossz gondolatnak. Van egy családom, aki szeret és egészséges, vannak barátaim, akik törődnek velem, mégis úgy érzem, hogy egyedül vagyok. Mester diplomámat csinálom számvitelből, és mellette 30 órában dolgozok könyvelőként egy kiskereskedelmi cégnél. A vizsgáim miatt ki kellett vennem szabadságot, és most itthon ülök, bámulok ki a fejemből, és akárhányszor elkezdenék tanulni, elkezdek sírni, és azt érzem, hogy inkább otthagyom az iskolát, felmondok. Aztán eszembe jut, hogy nem tehetem, mert vissza kellene fizetnem a tandíjat, mert állami képzésben kezdtem, de a munkát se hagyhatom ott, mert most már költségesen vagyok, és valamiből fizetnem kell. Az előző vizsgaidőszakban is pont ezen mentem keresztül. Mindezek miatt kényszerevésbe kezdtem, és az elmúlt félév alatt felszedtem 15 kilót, így már a bőrömben sem érzem jól magam. Azért írok most Önöknek, mert az elmúlt napokban eljutottam oda, hogy nem érdekel semmi. Nem érdekel, ha eszek és jobban meghízok, pedig tudom, hogy rosszul fogom magam érezni tőle, és nem érdekel, ha nem tanulok és nem sikerül a vizsgám, és nem érdekel, hogy ezzel tönkre tehetem az egész életemet. Valamint az se érdekel, ha soha nem lesz párom, és egyedül leszek életem végéig, pedig igazaból mindennél jobban vágynék egy partnerre, de már 6 éve senki sincs, ezért inkább nem érdekel. Hogyan tudnék ebből az érdektelenségből kiszakadni és rávenni magam hogy ne tegyek rönkre mindent hanem kezdjek el cselekedni? Mert jelen pillanatba azt érzem, hogy ki sem akarok szállni az ágyamból soha többet, és csak enni akarok.

Kedves Doktornő!

Párommal egy hónapja ismerkedtünk meg és hamar nagyon mély és erős kapcsolat alakúlt ki közöttünk. Azonban nemrég amikor a szeretkezés került szóba kiderült hogy ezen a téren korábbi kapcsolataiban nagyon rossz élmények érték. Úgy érzem hogy amikor ez a téma kerül szóba kettőnk között akkor szexuális frusztrációi felém való kételyek és bizalmatlanságban vetülnek ki. Ezeket ki is mondja. Mivel sajnos ez a probléma nagyban akadályozza párkapcsolatunkat ezért szertném segítségét és tanácsát kérni, hogy hogyan tudok neki segíteni ezeknek az élményeknek a feldolgozásában és szexuális magabiztosságának erősítésében? Hogyan érdemes felé közelednem?

Segítségét előre is köszönöm!

Kikaptuk az infó felmérőt és 8-ast kaptam (Romániában 10 a max). Eddig nagyon jó tanuló voltam. Igazából most is mindenből meglesz a 10 kivéve infóból. Amikor a tanárnő kiosztotta a felmérőm azt mondta hogy én vagyok a csalódás csalódása és hogy ő még ilyen rossz jegyet nem adott jó tanulónak. Iszonyat rosszul esett és nagyon nyomaszt ez a kijelentése. Még soha senki nem mondott nekem hasonlót. Annak ellenére hogy a környezetem megértő volt, senki nem szivatott és a szüleim szerint a 8as is egy jó jegy, nem tudok elaludni. Könnyes szemmel éjjel 2-kor ezért írok ide. Mi a megoldás ha ennyire mély nyomot hagyott bennem a tanárnőnek ez a 2 mondata? Hogy lépjek túl rajta?

Kisfiam 5 eves es mar 3 eve ovis de meg mai napig sem szereti a gyerekek tarsasagat. Nagyon okos es ugyes gyerek es nagyon ragaszkodik hozam. Anyira tanacstalan vagyok miert van ez. Hogyan segithetek rajta? Az ovono nagyon sokat foglalkozik vele es szereti is ot a gyerek. De a gyerekektol szabaljosan mintha valami felemetes dolog lenne ugy viszonjul. Mit tegyek? Elore is koszonom valaszukat.

T. doktornő, a kitöltött teszt szerint erős szorongásom van, naponta többször, olan érzésem van mintha megijesztenének, belső remegésem van, ilyenkor légszomjam van. Kardiológus vizsgált, nem talált okot rá. Anyám 93 éves, és cca 10 éve állandó odafigyelést igényel . Azt mondják kerülje az ember az “energiavámpírokat” de egy anyát nem lehet elkerülni, Otthonban él, természetesen semmi nem jó, és állandóan be kell “Segíteni”. Nyugtatót nem szedek, sok rosszat hallottam a Xanaxról. Mit tehetnék? Előre is köszönöm: Györgyi

Üdvözlöm! Nagyon nehéz időszakom van egy ideje. A barátom fél éves kapcsolat után szakított velem karácsonykor. A szüleim válnak. Édesapám fél éve elköltözött tőlünk azóta nem jó vele a kapcsolatom. Itthon is rengeteg gond van. Úgy érzem, hogy velem van a baj, hogy mindenki eldob vagy elhagy. Vannak terveim a jövőre nézve de egyik sem érdekel már. Nincs kedvem semmihez. Leginkább alszok, sírok vagy csak nézek ki a fejemből. A barátommal való szakítás nagyon megviselt. Remgeteget fogytam. Állandóan csak rá gondolok. Már aludni se tudok mert pár óra alvás után fent vagyok és csak jár az agyam a volt barátomon. Nem tudom feldolgozni a szakítást, tele vagyok negatív és rossz gondolatokkal. Állandóan magamat hibáztatom és magamat marcangolom. Tudom jól, hogy ez nem lesz jó hosszú távon. Gondolkodtam, hogy egy szakember segítségét veszem igénybe de félek, hogy nem tudna rajtam segíteni. Félek a jövőtől, szorongok, hogy mi lesz velem. Nem tudok már a szobámban aludni 3 hete mióta szakítottak velem mert minden a volt barátomra emlékeztet. Folyton ott van a gondolataimban, úgy érzem már teljesen kikészültem lelkileg. Édesapámmal való kapcsolatomat se tudom feldolgozni. Mit tudnék csinálni, hogy ne gondoljak folyamatosan a volr barátomra, tudjak aludni, és érdekeljen újra a jövőm?

Ez normális reakció?
Ma azért nem mentem be postára, mert az egyik régi osztálytársam ott dolgozik és nem akarok találkozni vele, és nem akarom hogy kérdezgessen.
Ezt minek nevezik a pszichológiában, hogy egyes embereket elkerülök annyira, hogy akadályoz az ügyintézésben? De csak osztálytársakkal van így, nem akarom, hogy elkezdjen faggatni, hogy mi van velem és lásson, hogy nem vagyok tökéletes stb.

Tisztelt dr nő!
Olyan problémám lenne,hogy elkezdtem a jogosítványt 25.óránál tartok,viszont amint egy kis hibát is vétek ,teljesen összeomlok,nem tudok semmit megcsinálni,és utána nem is akarok menni órára.
Esetleg lenne valami ötlete ,mivel küzdhetném le ezt a szorongásom,vagy hogy hogyan tudnék jobban bízni magamban?
Előre is köszönöm

Tisztelt Pszichológus!

A problémámat kicsit nehéz szavakba önteni, viszont megpróbálnám. Eddigi életem során sosem volt baj a tanulmányaimmal. Tudom, hogy beképzeltnek hangozhat, de minden célomat ezen a téren anélkül értem el, hogy lényegében nem készültem rá (érettségin is; változóak a jegyeim 5-2ig minden, de megfelelőek)
Viszont most, hogy már egyetemre járok elveszettnek érzem magam.
Az egyik vizsgámon nem mentem át, és nem tudom mit kellene tennem. A második lehetőségnél tanultam. Életemben összesen talán nem tanultam ennyit , mint most a beugróra (18 oldalnyi fogalom, de sose tudtam magolni szó szerint). Nem érzem úgy, hogy sikerült volna.
Tisztában vagyok vele, hogy ez nem a világ vége, de azóta sikertelennek érzem magam; nem látom, hogy el tudnám érni a céljaimat.
Tanácsot szeretnék kérni, hogy hogyan tudnám elterelni a gondolataimat erről, mert amíg az nem sikerül, addig nem tudok koncentrálni a megoldásra. Jelenleg arra, hogy ténylegesen átmenjek.

Tisztelettel,
egy diák

Kedves Doktornő
A problémám hogy 3 honapos a kapcsolatom nem válal fel a közösségi oldalon ugy erzem valamit titkol.a viselkedése is sokszor furcsa 10 ev kor különbség van közöttünk.le tilt olyan embereket az en közöségi oldalamrol akit en nem ismerek de ő ismerosei.ha ra kerdezek nem ő volt.azt mondja neki nincs titka ő őszinte. De en nem igy érzem egesznap irkál es mar ez meg betegit valaszat előre is köszönöm