Anyukám és Apukám elvet tőlem OK nélkül 10.000 forintott és nem törődnek velem kihasználnak stb

Üdvözlöm . Fiorella keller vagyok 17 éves
3 éve van egy baratom és az utobi 2 évben mindig aszt gondolom hogy meg csal hogy jár az öröm lanyokhoz meg hogy ő a mutra gondol a volt nojejre hogy en nem vagyok neki jó hogy nem bécsül még hogy nem tisztel nem tudom mit csináljak most külföldön vagyok van egy kutyám ő is nagyon hianyzik és ara gondolok hogy nem fog még ismerni de a leg nagyob gond hogy a baratomal minden nap ősze veszek akar mit mond keresek valamit hogy bele kosék után sirok nem tudom mit csináljak de ez minden napos kérem Segicsen köszönöm

Üdvözlöm! Édesanyám és apukám külön mentek, ez nagy törés volt mindkettejük életében. Azóta anyukám elkezdett nagyon furcsán viselkedni, éjszaka elment pl több mint 10 km-t és vissza is gyalog, mondván hogy azt hitte abba a bizonyos házba be van zárva valaki és ki akarja szabadítani. Hangokat hall, éjszakánként nem alszik, inkább bibliát olvas, azt mondja megszállta valami. Velünk is ellenséges, nem tudja már kimutatni az érzéseit, vagy nagyon ritkán. Betegség tudata nincs, szerinte médium kellene hozzá, vagy valami ördögűző. Lehet ilyenkor ‘kényszeríteni’ hogy orvos meg tudja állapítani mi baja, és kezelni, vagy ha ő nem akarja akkor bele kell törődnünk? Köszönöm a válaszát! Szabina

Szép estét. Én gyermekneveléssel kapcsolatban szeretnék egy kis segítséget kérni. Kezdem az elején:párom nagyobbik gyermekéről (20 éves ) van szó. Párom pár éve elvált mert az exenek új pasija lett ( és rengeteg hitelt halmozott fel amit jelenleg is a párommal fizetünk és az ezzel járó bürokráciát dokumentumokat én inteintézem) a kisebb gyerekeket magával vitte de a 20 éves gyermeket ott hagyta a páromra és párom édesanyjára. A ráhagyott hitelek miatt páromnak külföldre kellett költöznie és kint munkát vállalni hogy mindent kitudjon fizetni. Na már most a nagyobbik gyermeke ezért a párom édesanyjával lakik, aki a válás előtt sem volt egy jó(állítólag) gyerek (sulit is abbahagyta, sok problema volt vele) de Mióta párom külföldön él semmit nem hajlandó otthon tenni, se iskola se tanfolyam se otthon segíteni (a nyugdíjas idős nagymama főz mos takarít rá jár a boltba – még a cigijét is ő veszi meg mert ő nem megy boltba mert ciki ) se munkát keresni vállalni csak otthon teng leng bulizni jár. Ezt mind apuka és én finanszírozom mert hát ugye jövedelme nincs. Ha kell valami azt mondja apukájának amit hallani akar ( általában utólag kiderül hogy nem fedi a valosagot) illetve csak ilyenkor keresi. Ezekből már az utóbbi időben egyre több probléma van párom és én köztem. mivel mi külföldön élünk a párommal (Itt ismerkedtünk meg) és a gyermekemmel mellette fizetjük párom az exe által okozott tartozatartozásokat és fizetjük mellette a gyerektartást (az édesanyával elő gyermekek után) valamint nagykorú gyermeke és es parom anyukajanak is utaljuk haza a penzt igy egyrol a kettore nem jutunk sose valamint abbol van a legnagyobb probléma hogy 20 évesen semmire nem hajlandó a párom gyermeke. Pl. Mikor hazamegyünk a házba mindent rendbe kell tennünk mindent mi fizetünk megjavítunk pedig lenne rá ideje…. továbbá munkát nem keres de azt hangoztatja hogy ő nem is megy el dolgozni mert az apja külföldön el köteles eltartani, ( tud az édesanyja által okozott tartozásokról sokszor átbeszéltük vele) és még ha el is menne max. Tavasszal még ősszel dolgozna mert neki a nyári téli szünet kell… továbbá otthon rettegésben tartja a nagymamáját mert mindennap buszra szolira edzésre el kéri a pénzt hiába mondja azt a mamája hogy nincs (próbáltunk kevesebbett küldeni hogy hátha akkor elmegy dolgozni) akkor ordít trágár szavakkal illett mindenkit csapkod és szétver mindent amit lát. És ha barmi probléma van otthon (majdmindennap alkot valamit) a párom testvére anyukája engem hívnak hogy mit csináljanak illetve hogy kibeszeljék magukból. Mire a párom maximum felhívja gyermeket ( vagy azt se) és leszidja ami 2 percig tart majd 2 perc után már viccelődnek és mintha misem történt volna. Ilyenekből vannak a párommal köztünk problémák mert én nem tudom azt szó nélkül nézni hogy a gyermeke hogy így beszél az apjával a mamájával családjával és mindemellett semmit sem hajlandó tenni és még az apját is kihasználja mind úgy hogy tudja hogy milyen helyzetbe hozta az anyja és ráadásul még ki is jelenti hogy az apja köteles őt eltartani fizetni mindent utána… nem tudom már mit tegyek hogy egyáltalán hogy tudnék segíteni és észrevétetni párommal azt is hogyha fogja a kezét mindig és mindent ő old meg azzal csak art magának és a gyermekének is és hogy tudom azt megértetni hogy ez a folytonos feszültség a mi kapcsolatunkra is rányomja a bélyeget, pedig tényleg ezen kívül semmi probléma nem lenne köztünk de már időnként azon gondolkozom hogy kelle ez így nekem mert soha nem veszi eszre hogy a saját gyermeke használja ki…. az a baj hogy próbálom én segíteni mindenhogy de egyszer az en erőm is elfog fogyni. Nem tudom mit tegyek. Remélem nagyjából érthető ahogy leírtam és tud nekem valami jó tanáccsal szolgálni. Köszönöm a segítséget

Tisztelt címzett.
Én már lassan fél éve párkapcsolatban vagyok egy 36 éves férfivel. Magyon szeretjük egymást. A páromnak szexuális problémái vannak. Kérdezgetett a volt kapcsolataimról, érdekelte főképpen hogy mit értem el velük az ágyban, és a méretekről is fagggatott. Akkor még csak sejtettem, hpgx gond éehet vele. Én voltam olyan buta,hogy meséltem pár dolgot. Nem hagyja nyugodni, hogy a volt párom valamit elért nálam amit még nála nem. Én úgy érzem vele más pozicio felel meg és ezt képtelen elfogadni. Van ez a hülyeségr, hogy éeghpbb alar éenni, de nekem ő a éegjobb ezen a téren is. Tanácsralan vagyok nem tudok,hogy segíteni neki. Máar olyanra fajult a dolog, hogy nrm kivánja az együttlétet. Szeretnénk tanácsot kapni. Köszönöm.

Kedves dokotornő,párommal elég friss a kapcsolatunk,együtt élünk 8hónapja.Neki elég ködös múltja volt,drogozott,füvezett évekig.Mióta ismerjük egymást,mindent a háta mögött hagyott.Ez mind szép és jó,de a nemi életünk az semmi.Ő azt mondja,hogy ez a drogok miatt van,mert annó csak drog hatása alatt élt nemi életet.Ritkán próbálkozik,mert fél a beégéstől.Érzem,hogy szeret,csak erröl a dologról nem igazán lehet vele beszélni.,és már én is félek neki megemliteni.De ennek ellenére nagyon jó a kapcsolatunk.A véleményére lennék kiváncsi.Köszönöm.

Kedves pszichológus!

Olyan problémám van,hogy a párom kijelentette,hogy mostantól házasságig nincs szex. Eddig volt nemi életünk. Mit lehet ilyenkor tenni? Én szeretem a páromat csak nem tudom a vágyat hogyan csillapítsam meg én azt hittem, hogy hosszútávú kapcsolatban ez a nemi élet elfogadható.Előre is köszönöm válaszát!

A mai nap beléptem a barátom facebookjaba és megláttam hogy az exevel beszélget és már egy találkozót is megbeszélték . És megkérte a lanyt hogy ne irjon neki ott többet mert én eszre veszem és felre fogok érteni és hogy telefonon hívja . Sajnos betegesen feltekeny vagyok bár ennek van is oka . Mit tegyek ilyen helyzetbe ha most tenyleg találkoznak ? Vagy mondjam el neki hogy tudok mindent az egészről és beszéljek a lannyal is hogy érezze at a helyzetem ? Nagyon tanácstalan vagyok 🙁 Köszönöm elore is a segítséget !:)

Tisztelt doktornő/doktor úr!
3 hónapja tart a szorongásom amiatt, hogy kirúgnak az iskolámból. Pedig semmi olyat sem tettem még, amivel ezt elérhetem. Az egész egy szimpla negatív gondolattal indult egy barátomról, s amiatt, hogy ilyen gondolat “tört be a fejembe” a semmiből, szorongást váltott ki belőlem. Majd elkezdtek ilyen gondolatok keringeni bennem az osztálytársaimról és később a tanárjaimról is. Még az egész elején elkezdtem bizonygatni magamban, hogy nem mondtam ki a gondolataimat, de aztán rájöttem, hogy így csak magam generálom a problémát. Hamarosan rájöttem, hogyha szorongok, akkor nem tudok fókuszálni az iskolai feladataimra, ezért elkezdtem jobban beosztani az időmet, hatékonyabban tanulni, hogy több szabadidőm legyen, amit aztán aktívan töltök ki, hátha így csökkenthetem a stresszt. Így a szorongás alábbhagyott, de a negatív gondolatok megmaradtak. Ami a legfurcsább az egészben az az, hogy ez csak a jelenlegi sulimba van így, amikor visszamentem a régi iskolámba minden olyan volt, mint régen, nem szorongtam. De egyszer csak megjelent bennem ez a kérdés:”Miért járok ebbe a suliba? Mi értelme van? Miért nem rúgatom ki magam?” Természetesen ezeket nem akarom megtenni, de főleg az iskolában a tanárok előtt előjön a kényszer, hogy valami rosszat mondjak. De ezeket nem akarom megtenni. Ha nincs tanár a közelben, akkor elmúlik a szorongásom. (maximum csak legbelül félek, hogy kimondtam valamit, bár már ez is kezd elmúlni, mivel tudatában vagyok annak, hogy 3 hónapja tart és nem történt semmi). Se a diákok, se a tanárok nem vettek rajtam észre semmit, tényleg már csak a negatív gondolatokat szeretném örökre elfelejteni. Bízok abban, hogy, ha valamit mégis mondanék és bevallanám ezt a problémámat, akkor nem rúgnának ki, hanem komolyan vennék és kezelnék a problémámat. Az osztályfőnököm még a nyár folyamán írt a szüleimnek egy üzenetet, az előző évbe szerinte teljesítménykényszerem és pszichoszomatikus tüneteim voltak (és talán vannak?). De a szüleim végül úgy döntöttek, hogy nincs szükségem pszichológusra, bár ha komolyabban elbeszélgetnék velük, valószínűleg segítenének. Amíg nem szükséges nem szeretnék pszichológust igénybe venni, mivel nem szeretnék a szüleimre ráijeszteni. Elsősorban magamtól szeretnék helyrejönni. Mit tudok ebben az ügyben tenni? Változtassak az életmódomon? Esetleg töltsek több időt emberek közt? Mikor forduljak pszichológushoz? Mi válthatta ki ezt az egészet belőlem? A segítségüket előre is nagyon szépen megköszönöm!

Egy 17 éves lány vagyok. Nagyjából egy éve vettem észre magamon, hogy szorongok tömegben, a tömegközlekedési járműveken. Mindig ha valaki nagyon közel áll hozzám, akkor lever a víz, a torkomban dobog a szívem, izzad a tenyerem. Bármikor,ha szerepelnem kell vagy a gondolataimat kell kifejtenem leblokkolok és nem jut eszembe semmi. Eltűnnek a gondolataim. Sokszor függök másoktól és félek a saját gondolataimat elmondanom. Azt hiszem, hogy bárki bármikor kirabolhat vagy megtámadhat. Sokszor érzem azt, hogy a közeli ismerőseim,barátaim utálnak. Bármikor sírni van kedvem, de nem tudok. Bántottam magamat mert a felgyülemlett érzéseimet nem tudtam, hogyan vezessem le.

Tisztelt Doktornő!

Egy ideje azt figyeltem meg magamon, hogy egyre nehezebb a társaságban töltött idő.
Fusztrált és zavart vagyok, ha meg kell szólalnom előfordul hogy dadogok vagy megrándul egy arcizmom. Ezek akkor még erősebbek ha egy adott témában tájékozott vagyok és ez meglepi a hallgatóságot. Van egy olyan jelenség is amikor kisebb társaságban csak állunk egymás mellett és én közben ide oda mozgolódok, hogy találjak egy biztos pontot ahol nem látszik rajtam az idegesség. Előfordul hogy félek az éles tárgyaktól. Semilyen előzezes problémám nem volt egész életemben. Van pár dolog amit esetleg nem dolgoztam fel magamban és ezek okoznak valamilyen disszonanciát?

Tisztelt Doktor Nő!

Kérem segítsen rajtam. Nagyon kivagyok készülve állandó gyomor és szívfájdalommal. Van egy kilenc hónapos kislányom az elmúlt hetekben észrevettem, hogy ha meghallom, hogy sír és akár csak egy kicsit is náthás egyből olyan szinten ijedek meg, hogy pánik félelmem lesz pláne ha ez éjszaka történik. Lezsibbad a kezem, szorítást érzek a gyomromban és a szívemben és szint lebénulok. Általában éjjel egyszer szokott fel kelni és ha ez nem így alakul hanem többször ébred meg én nagyon kétségbe esek. Odáig fajult a dolog pláne, hogy most náthás lett, hogy ha az éjszakára gondolok síró görcsöm lesz és lebénít a félelem. Kérem segítsen mert úgy érzem összeroppanok.
Julianna

Tisztelt Doktornő!
Olyan kérdéssel fordulok önhöz,hogy anyukám 4éve elvesztette az élettársát daganatos megbetegedésben. Úgy gondolom a mai napig nem dolgozta ezt fel és magában örlődik, fél az érzéseitől ezzel kapcsolatban. Kedzi a környezetét is eltaszítani magától, munkàba menekül. Folyamatosan gyomor problémàkkal küzd de szervi baja nincs ezer egy orvosnál járt amit lehetett vizsgàlatot elvégeztetett magán, de semmit nem talàltak. Idegenek felé pozitív képet mutat magàról. Hogy tudnék neki segíteni, hogy elmenjen egy szakemberhez? Ha megemlíteni tagad, hogy ő nem bolond…, De tudom hogy kellene a segítség neki. 🙁 Nem akarom, hogy rosszra forduljon a dolog és még a végén tényleg beteg lesz.
Köszönettel:T. Tímea

Tisztelt Doktornő!
Olyan kérdéssel fordulok önhöz,hogy anyukám 4éve elvesztette az élettársát daganatos megbetegedésben. Úgy gondolom a mai napig nem dolgozta ezt fel és magában örlődik, fél az érzéseitől ezzel kapcsolatban. Kedzi a környezetét is eltaszítani magától, munkàba menekül. Folyamatosan gyomor problémàkkal küzd de szervi baja nincs ezer egy orvosnál járt amit lehetett vizsgàlatot elvégeztetett magán, de semmit nem talàltak. Idegenek felé pozitív képet mutat magàról. Hogy tudnék neki segíteni, hogy elmenjen egy szakemberhez? Ha megemlíteni tagad, hogy ő nem bolond…, De tudom hogy kellene a segítség neki. 🙁 Nem akarom, hogy rosszra forduljon a dolog és még a végén tényleg beteg lesz.
Köszönettel:T. Tímea

Kedves Cím!
2 éve elváltunk, akkor 5 és 7 évesek voltak a gyerekek. A kisebbik gyerekem inkább apás volt. És most Ő róla szeretnék kérdezni. Miért hiszi azt, hogy haragszom, mérges vagyok rá, ha időnként rászólok (nem kiabálva).