Üdvözlöm! 44 éves vagyok, 24 éve kapcsolatban a feleségemmel, van egy 11 éves lányu7nk. Én úgy 5 éve külföldön dolgozom és rendszeresen hazajárok hozzájuk. A kiköltözéskor haraggal váltunk el a feleségemtől fizikailag. Az évek során azonban mindig beszéltünk, nem veszekedtünk, együtt töltöttünk minden időt békésen.Egy éve elmondta, hogy viszonya volt.Akkor úgy döntöttünk, folytatjuk.Szép nyarunk és közös időnk volt úgy novemberig, ekkor kezdett megváltozni.Tudtam, hogy újra viszonya van, ezt nemrég be is vallotta.Nagyon sokat beszélgettünk, besimerte hogy hibázott és én mondtam,így nem akarok vele élni tovább.Azonban amikor elbúcsúztattam őt és az közös életünk heves érzelmek közepette,akkor elmondása szerint vmi megváltozott benne.Elkezdett ölelni,szeretgetni és hogy adjak egy utolsó esélyt neki.Erre azt mondtam,ha ezt annak látja,éljen vele.Megígérte,hogy változni fog és lezárja a korábbi életét.Sajnos azóta személyesen nem találkoztunk,viszont írásban alig keres és csak rövid mondatokat ír,mert személyesen szeretne beszélni.Ez a bizonytalanság engem felőröl.Hogyan győzhetném meg,hogy adjon lehetőséget magunknak és ne kelljen a családunkat ilyen fájdalmas rombolásnak kitenni. Mi járhat a fejében? Köszönettel Zoltán.

10 éves kislányom problémája bő egy hónapja tart. Esténként, sötétedéskor elkezd szorongni, ahogy közeledik a lefekvés ideje, egyre feszültebb. Hasi panaszai is vannak. Azt mondja, fél, hogy nem tud elaludni. Hiába faggattam, hogy látott-e, hallott-e valami ijesztőt, állítja, hogy nem, csak egyszerűen elfogta ez az érzés egy ideje, hogy a közelünkben érzi csak biztonságban magát ha este van. Naponta szól, hogy ölelkezzünk, pedig én nagyon ölelkezős vagyok, eddig is jelen volt az életünkben az ölelés. Velem szeretne mindig aludni, olyankor nyugodt, és nincs semmi gond. Rajta kívül még két kislányunk van, az egyik fél éves, a másik hat. A fél évesünk kiságya is az én ágyam mellett van. Ha átjön aludni, a középső egyedül marad a gyerekszobában, ami természetes, hogy nem tetszik neki. Az alvás-elalvás körül így naponta gondok vannak.Így vagy úgy mindig összehozzuk, hogy mindenkinek jó legyen, de nehéz. Most kezd kamaszodni. Megjelentek az első pattanások is… De az elmúlt fél évben vele foglalkoztunk a legkevesebbet. A pici igényelte a folyamatos törődést, a középső lányunk pedig jött, bújt. Ő nem. Ha hívtam is, nagylányosan inkább mást csinált. Mitől lehet ez a szorongás benne? Testvérféltékenység? Vagy létezik ilyen kiskamaszkori hormonok okozta kavarodás ami ilyen szorongást hozhat magával? Vagy valami egészen más állhat a háttérben, amire nem is gondolok? Köszönettel, anyuka

Üdvözlöm! Nyílt örökbe fogadással felneveltük gyermekünk,aki elől sosem titkoltuk,hogy nem a mi vérünkből van,de sajátunkként neveltük. Nem is merült fel ez a gondolat egészen 16 éves koráig. Itt megfordult a világ és a mi értékrendünk eltűnt.Gondoltuk ez a kamasz kór sajátossága.Voltunk már a gyermekvédelemnél,háziorvosnál,rendőrségen,de nem oldódott meg a problémánk.Ennek már több,mint hat éve.A gyerek22 éves és a szakadék csak nő gyerek és szülő között. Ott tartunk,hogy dolgozik,de nem az alapvető szükségletekért,hanem ha meg kapja a fizetést,jönnek a barátok,alkalmi barátnők,/akiket a házunkba hoz,hol ezt hol azt/. A fizetését zömébe ezekre költi,az alapvető szükségleteket,tőlünk várja el,ő meg heti húszezret elver. Mi szerény anyagi körülmények közt neveltük fel,de sosem szenvedett semmilyen hiányt! Ezt teljes felelősségem tudatában jelentem ki! S mivel most sem hetvenkedhetünk anyagilag ezért nekünk már anyagilag is pszichésen is már sok. Veszélyezteti a mi anyagi biztonságunkat is.Állandóan tartozásai vannak,jelenleg a tv-t sem hajlandó fizetni,már le is kapcsolták a tv-jét,de van fent maradó tartozás.Mikor ezt a levelet írom,akkor is háromheti keresetét,ami kb: háromszázezer körül volt,semmit nem tud felmutatni belőle! De hétvégéken ő volt a király,aki haza csak aludni járt,meg haza hozta fizetett nőt.Tudnék még nagyon sok mindent írni,de azt gondolom önnek is világos,hogy mivel nézünk szemben. Mi vissza fogott beosztó élete élünk,melyben ugyan úgy szerepet kap a szórakozás is a kirándulás is,de mi nem veszünk tudomást a 21.század őrültségeiről. Annyira sem méltatjuk,hogy ki próbáljuk! PL: Internet csak szükség szerint,hasznos dolgokra használjuk,face,napi 1 max 2 óra,élvezeti szerek nálam semmi,férjemnél van dohányzás,de kulturáltan, napi két sör este munka után,néha 1-2 koncertre menés,séta ,vagy valami kulturált szórakozás.Baráti kör szinte semmi,mert hamis emberekkel nem szép a világ számunkra. Néha alkalmanként esetleg össze jövünk valakikkel,de akkor mindig rá jövünk,hogy nem kell ez nekünk.A férjemmel a kapcsolatom a fiúnk miatt romlóban van,mert ki készít bennünket ez az egész! Ha nincs a gyerek otthon,mert van,hogy egy hétig oda dolgozik,teljesen jól meg vagyunk férjemmel. Nincs frusztráció,nincs olyan tényező ami a mi nézetünket zavarná.De a gyerek viselkedése miatt,pokol az életünk! Nem találok olyan szervet aki segítsen,ill. kötelezze a gyereket arra,hogy szakemberhez menjen! Mit tehet ilyenkor a szülő?A rendőr azt mondta,hogy kérhetek távoltartást és kész. Mi nem eldobni akarjuk a gyereket,hanem a tudatos életre nevelni. Vagy ha ez mögött pszichés zavar áll,akkor a megfelelő kezeléssel még vissza állítani amit lehet. Mi erre is nyitottak vagyunk,de a gyerek elzárkodzik ez elől,durva vissza utasító,a beszélgetések nem hatnak rá se a kényszerítés. Be gubódzik a szobájába és telefonozik alszik minden szerte szét dobálva,rendes ruhája akkor van ha mi veszünk neki.Már önön magára is veszélyes és mi ránk is. Hitelt fizetünk,az élet sem olcsó,és nem tudjuk tolerálni ezt a viselkedés formát,de legfőkép azt nem,hogy nem is hajlandó ezen javítani Szeretném kérdezni! Milyen szervhez forduljak,hogy a problémákat megoldjuk,és amit lehet még helyre hozzuk? Magától mindent elutasít,az ő nézetében mi vagyunk a rossz életűek. Ha mi nem támogatnánk már hajléktalan lenne,mert nem fizetné az albérlete vagy lakást sem.Minden pénzt elver,eliszik szinte két nap alatt egy havi jövedelmet ver el,és utána nincs csak a szegénység. Köszönöm a segítséget!

Tiszteletem, Doktor Nő!
Gábor vagyok, 23 éves és időnként nagyon erős szorongás lesz úrrá rajtam. Lehet szó kikapcsolódásról (pl elhívnak egy moziba, koncertre) vagy lehet szó munkáról és egyéb kötelezettségekről.

Fiatal koromban elég sokat szekáltak és terrorizáltak. Ez miatt nem mindig van önbizalmam és talán ez miatt szorongok. Nem tudom. Izgulok ha új, vagy akár szokványos dolgokba vágok bele. Reggelente munkába menni. Hétvégén kifogásokat keresek, miért nem megyek el a barátaimmal moziba.

Koncentrációs zavar/túlgondolás.
Hajlamos vagyok betegesen túl agyalni dolgokat. “Mi lesz ha.. De várjunk, ez így azért nem jó, mert… Inkább úgy kéne, hogy… ”
És észrevettem hogy ha valaki személyesen magyaráz nekem valamit, időnként olyan, mintha szitálna az agyam a beérkező szavaktól. Ez nem gyakori, de élőfordul.
Lehet ez azért, mert a szorongás miatt egy megfelelési kényszer van rajtam?:(
Megint túlgondolom talán. 🙂

Kérem hogy segítsen és türelmét előre is köszönöm!
Kellemes napot kívánok!

Hello szia!
Abban kérném a segítségedet mihamarabb, ha lehet, mert kezdek egyre jobban padlón lenni.
Félek a váltoástól. Hamarosan iskolát fogok váltani mert a mostani nem megy, de mégis ott szeretnék maradni ahol vagyok. Mennék a másik suliba is mert az olyan ahová eredetileg is szerettem volna, de nem akarom. Itthon rengeteg barom lett és nem csak korombeliek. Félek itt hagyni őket, mert ott egyedül lennék. A legjobban az egyik fiú barátomat nem hagynám itt, mert minden délután talizunk, buszozunk, beszélgetünk. Lett egy biztonságos környezet amit nem akarok elhagyni. Napok óta órákon keresztűl sírok és van mikor a suliban jön rám valamikor pedig az utcán vagy a buszon. Engem ez lelkileg- testileg- pszichésen megvisel.
Kérem segítsen. Köszönöm mihamarabbi válaszát.

Kedves Szabó Lili!
Én írtan még az előbb a házasság előtti szexxel kapcsolatban. A kérdésére válaszolva igen mindenfajta szexuális dolgot szeretne megtagadni. Mert most elkezdett egy keresztény videóst nézni a youtubeon és nagyon megváltozott a hozzáállása. Eddig tényleg minden rendben volt és én szeretem.De hogy tudnék vele erről beszélni? Probáltam már de egyenlőre nem sikerült. Miért olyan nagy bűn ha eddig meg volt?

Esténként nehezen tudok aludni, letört vagyok. Gyakran volt pánikrohamom és napi szinten szorongok…max 3-4órákra nem nagyon gondolok erre. Sulit is otthagytam ez miatt. Lassan fél éve van ez.

Édesapámmal már évek óta nem beszélek, kiskoromban és most is félek tőle, egy háztartásban élünk vele. Anyukám é tis a nővérem sem beszél vele…
Ez pedig befolyásolja a férfiakhoz való hozzáállásomat, 25 évesen még nem volt párkapcsolatom, aki udvarolt, azt elhajtottam. Tavaly augusztusban elhívtam kávézni egy fiút, azt mondta, hogy: ‘Majd egyszer.’ Azóta semmi…
Az lenne a kérdésem, hogy hogyan tudnám leküzdeni a férfiak iránti félelmemet?
A válaszát előre is köszönöm!

Megismerkedtem egy csalàdos férfivel a munkahelyen,ö azt àllitja szerelmes belém,de közben megvàdol hogy megcsalom pedig nem vagyunk egy pàr,nekem is van férjem csalàdom,szóval azzal a férfival csak ott bent talàlkozunk azon kívül sehol,egyszer feküdtem le vele,szóval ràmerölteti ezt az egész kapcsolatot,én nem akarom ezt,sokszor elmondtam neki hagyjon békén,én nem akarok felmondani ez miatt,erröl persze nem tud a férjem hohy mi van mit tegyek hogy b4lékén hagyjon?

Tisztelt pszichológus!

Hogyan kell egy hirtelen törésből felàllni, ha tudom és akarom is a pàrommal folytatni?

Együtt élünk külföldön, ezért nem tudok hazamenni tanàcsadàsra.

Varàzslatos a kapcsolatunk, minden szinten passzolunk, csodaként éljük meg. Ezért harcolok ennyire.

Pàromat sokszor megcsalta az előző baràtnője. Dúrva lesz amit írok: ezt ő akkor megpróbàlta szexuàlis jàtékká formàlni, hogy arra élvezzen el. Ez nàla akkor perzerzióvà alakult. Darabig nàlam is próbálta bevezetni, de én hűséges típus vagyok. Azóta megbeszéltük hogy le tud erről tenni, de bennem akkor és ott eltört valami. Kiàbràndultam.

Egy banàlis rossz mozdulat, ami kettétört bennem valamit. Ezen a szakaszàn màr túl vagyok, begyógyult a seb… Ami viszont nem tud: visszahőkölök ha a közelembe jön, rettegek mikor csinàl valami hülyeséget, nem tudok oldódni a közelében.

Ahogy írtam, minden szinten jó a kapcsolatunk, ezért vele akarok maradni. Konkrét technikàja kéne, hogy ezt elengedjem, hogy túl tudjam magam tenni, hogy ugorjak ki a bajból?

Köszönettel:

Adrienn

Jo napot kívánok!kérdezni szeretnék ??pánikra szorongasra bromazepamt szedek egy negyedet és extraveralt …2 éve így szedem és nem sok a javulás ,Mit kellene tegyek ??mi a megoldás erre ?? koszonom szépen!

Mi állhat a munkakerülésem hátterében, elítélendő?
23 éves fiatal férfi vagyok.
Könnyen találok munkát, lelkesen megyek el az állás megbeszélésre.
De amikor reggel fel kell kelni 1. napom lenne inkább nem megyek, be vagy mondom a főnöknek, nem -e lehetne később kezdeni? ilyen megbízhatatlan vagyok, volt már hogy előző nap mondtam hogy holnap jövök, de nem mentem.
Máskor elmegyek de 1 nap után otthagyom, leghosszabb munkaviszonyom ami bejelentett volt 2 hónap volt.
Alapból reggel úgy érzem magam, hogy inkább lőjjenek fejbe.
Máskor nem alszok rendesen, mert rám jön a sírás.
Anyáméknál lakom, most kezdtem el tanulni távoktatásban és rá fogok szorulni hogy elmenjek komolyabban dolgozni, mert nem lesz elég a tandíjra és a jogosítványra sem.
Az otthonról való elköltözést 30 éves korom körül tervezem, amikor már lesz normális szakmám,keresetem amiből fent tudok tartani lakást és nem nyomorogni egy fél szobás albérletben.
van egy érettségim és egy befejezetlen szakmám, amiről nincs vizsgabizonyítványom, az is frusztrál hogy elmondjam az igazat, ezt is hogy kéne mondani jártam 2 évet, de nincs róla bizonyítványom? csak az év végiek, ezért olyan munkákra jelentkezek, amik 8 általánoshoz kötöttek. És kis városban élek, ahol nincs sok lehetőség, mindig ugyanazok a cégek hirdetnek.
pedig sokan mondták már, hogy miért ilyen munkákra jelentkezek, értelmesebb vagyok annál. Iskolában is sokáig kiemelkedő voltam.
Akarok én dolgozni, csak az érzelmeim nem engedik vagy nem tudom.
túlságosan kritikus vagyok magammal és másokkal.
Eddig el voltam abból a pénzből, amit a pár hónapos munkáimmal kerestem. De ahhoz hogy előrébb lépjek ez nem elég. Valamit adni is kell a világnak és akkor kapok.
Olyan mintha az egóm nem engedné, hogy ilyen proli munkákat végezzek, az önbecsülésem meg alacsony ahhoz hogy jobbra pályázzak.
Tény hogy anyukám eléggé el kényeztetett gyerek koromban.
Az a gond, hogy nagyon át látom a helyzetemet és a világ dolgait, de gyakorlatba bugdácsolok.
Lehet depresszió? Mert félni nem félek a munkától, csak ez a reggeli, esti “minek keljek fel majd holnap, hagyjon mindenki békén, csak feküdni akarok a takaró alatt” érzés, a kritikus gondolkodás. és a magány, hogy nincs kiért dolgozni, akihez munka után oda bújhatnék 🙁
Csak hazaesek és mi van utána?
Közben frusztrálnak a társadalmi elvárások is, hogy egy fiatalnak milyennek kéne lennie, már stabilan dolgozni, esetleg még egyetemre is menni. Máskor meg elutasítok minden társadalmi normát.
De tényleg egyik nap hú de jó találtam munkát, megyek dolgozni, másnap meg fekszek a takaró alatt sötétben egész nap.

Üdvözletem!
Egyedülálló édesanya vagyok, van egy 16 éves lányom. Én a mai világ normáit teljesen elfogadhatatlannak tartom, nem normális ahogy a mai tizen- huszonévesek viselkednek. Ez az internetes magamutogatós őrület meg végképp kiborító. Ennek fényében én a lányomat is teljesen az ellentétére neveltem, formáltam. Egészen eddig semmi baj nem is volt, a város legkiválóbb gimnáziumába jár, szín ötös tanuló, szófogadó gyerek. Azonban mi panelban lakunk, és nagyon sok itt az olyan fiatal, akiknek a viselkedésével nagyon nem értek egyet. A felettünk lévő lakásban egy félig arab fiatalember él, a 18-19 éves barátnőjével, és az ő baráti körükhöz tartozik az előbb említett lány. Sokszor van náluk ő is, és a barátja is. A lánnyal már külsőre is szerintem gondok vannak. Sminkeli magát, akkora pillái vannak hogy csak na, szakadt, itt-ott kivágott ruhákban jár, amiből kint a válla, van hogy erős vörös rúzzsal az ajkán jelenik meg, bő pulcsikat, sapkákat hord amin mind mind trágár szövegek találhatók, ki van tetoválva, és egy internetes közösségi videózós oldalon is jelen van, ahol ismert embernek számít. Természetesen trágár zenék szövegeire tátog, táncol. 20 éves, én úgy gondolom bőven egyetemen lenne a helye, ehelyett ő egy éjszakai bárban dolgozik mint pultos.
Ez a lány van a lányom előtt. A videóit is leste egy darabig, amikor megtudtam azonnal letiltottam róla, de azzal nem tudok mit kezdeni hogy nap mint nap látja ezt a lányt, és azt vette a fejébe, hogy ez a lány a példaképe, és olyan akar lenni mint ő. Sajnos ezt nem tudom kiverni a fejéből, pedig már próbáltam. Mit tehetnék, hogy ne ilyen olcsó lányok legyenek a példaképei, hanem okos, jó modorú tanult emberek? Illetve hogy ez a lány kicsit vegyen vissza, hordjon normális ruhákat, és fogja vissza magát.

Olyan problémám van hogy van egy nevelt gyeremekem aki 2 hetente jön hozzánk van 2 saját is! Az apa a közös! A nevelt kisfiunal anyukának kizárolagos felügyeleti joga van így nem igen tud a párom beleszólni a nevelésbe! 8 éves a fiú! Az anyuka valós rémtörténeteket mesélt el a fiunak! Majd megengedte neki, hogy megnézze az Elient horrorfilm! Elmagyarázta a gyermeknek ezt az ért nézheti meg mert felnötteknek való mesefilm! A kistesok akik 4 évesek továbbmesélte mit hallott otthon! Szeretném kérdezni, hogy ez normális dolog? Milyen hatással lehet ez a gyermekre?

Jó napot!

18 éves vagyok, lány. Jelenlegi helyzetem kívülről nem is tűnik rossznak, csak saját magamban élem át a feszültséget.
A szüleim együtt vannak, van egy testvérem, de nem igazán szoktunk beszélgetni itthon. Együtt vagyok a párommal aki iránt nem tudom eldönteni az érzéseimet….egyik pillanatban szeretem de döntően inkább gyűlölöm…főleg ha hozzámér.
Pár éve megismerkedtem egy lánnyal akit nagyon megkedveltem, Állandóan vele töltöttem az időt…bármit eldobtam csak hogy vele lehessek. Ő 2 éve elköltözött az országból (egyébként ő most 29 éves). És nagyon sokszor hiányzik nekem, vele akarok lenni ahellyett, hogy itt vagyok.
Egyre jobban erősödik bennem az az érzés hogy mennyire szeretem és hogy….szerelmes vagyok belé.
Próbáltam elmondani a szüleimnek de csak azt hajtogatták hogy “hogy lehetek ilyen szemét a párommal” és hogy szerintük a párom nagyon szeret és nem tehetem ezt vele….. aztóta pedig fel sem hozták ezt a témát. Nagyon egyedül érzem magamat. Nem tudok szexuálisan vonzódni egyáltalán….és csak egy tárgynak érzem magam amit a lárom kihasznál…nagyon fáj amit csinál de úgy érzem nem mondhatom el….
Egyrolytában feszült vagyok és ideges. És mániákusan kezdtem el tanulni hogy ha rosszabbra fordulnának a dolgoka akkor kimehessek a barátnőmhöz külföldre. A legszívesebben ott lennék vele.
Nem tudom elmondani, hogy mi a helyzet velem.

Mellékesen szólva 14 éves korom óta 3 öngyilkossági kísérletem volt. 3 pszichológusom és 1 pszichiáterem is volt. Pánikbetegnek tituláltam a rohamaim miatt.
Rohamom azóta nem volt, csak nagyon lelasssultam, kevesebbet szocializálódom. Pszichológusom, sem pszichiáterem nincs jelenleg. És nem is hiszem hogy mostanában lesz mert a szüleim rossz dolognak tartják ezt az egészet.