Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Üdvözlöm, Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy 16 éves lányom állítása szerint mindkét nemhez vonzódik, de majdnem egy éve egy lánnyal van kapcsolata,ami most derült ki. Náluk a család nagyon konzervatív, nem elfogadott a másság a részemről sem. Mi a helyes viselkedés, tiltsam, elfogadjam(amit nem tudok) Azóta sír, hogy én nem fogom ugyanúgy szeretni. Mi a helyes hozzáállás ehhez a helyzethez?
Köszönöm válaszát
Kedves Kérdező!
Érthető,hogy szülőként tanácstalannak érzi magát ebben a helyzetben, de fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy számos serdülőkorú fiatalt foglalkoztatnak a nemi identitással összefüggésbe hozható kérdések. Én semmiképpen sem javasolnám a tiltást, mert az magában rejtheti annak a veszélyét, hogy a lánya bizalma megrendüljön Önben, és a szóban forgó kérdés egyfajta tabuvá váljon Önök között. Ehelyett fontosnak tartanám,hogy nyíltan tudjanak beszélni a lánya érzéseiről, amihez viszont elengedhetetlen az elfogadó, ítéletmentes légkör megteremtése. Ha azonban úgy érzi, hogy nem tudnak erről őszintén és indulatoktól mentesen beszélni, érdemes szakember segítségét kérni. Ebben az esetben elsősorban a családterápiát javasolnám, de természetesen az egyéni pszichoterápia is hatékony lehet.
Tavaly júniusában volt életem első barátja, aki nagyon kedves és figyelmes fiatalembernek tűnt. Azonban amikor júniusban elvitt családjához bemutatni és elmentünk a szobájába filmet nézni, nem az történt amire számítottam. Többször belenyúlt a nadrágomba kérésem ellenére és tovább erőszakoskodott. Attól féltem, hogy ha húga nem szól, hogy menjünk le ebédelni, akkor meg is erőszakolhatott volna. Azóta nem tudom kifejezni érzelmeim mások iránt, teljesen bezárkóztam és említésszerűen is idén februárban voltam képes elmondani édesanyámnak, aki nem hiszem, hogy megértette mit akarok mondani azzal a célzással. Azóta egészségügyi problémáim is voltak, október óta állandó, erős fájdalmam van a derekamban. Az első orvos túladagolt Antidoloricával, a második nem tudott segíteni, jelenleg a harmadik utasításait követem, amivel valamelyest javult.
Sajnos nem merek beszelni a problémáimról családtagjaimmal és barátaimmal, mert úgy érzem, hogy meghallgatni megtudnának, de segíteni nem vagyok biztos benne. Hétvégente többször rám tör a depresszió vagy annak jelei.
Kedves Kérdező!
Nagyon sajnálom, hogy a volt barátja ilyen tiszteletlenül bánt Önnel. Ami történt már így is jelentheti azt, hogy neki erőszak áldozatául esett, az ebben való lelki sérülések elszenvedéséhez nem szükséges a konkrét behatolás. Ennek a traumának a feldolgozásához pedig szükséges volna a pszichológussal való négyszemközti konzultáció. Elképzelhetőnek tartom, hogy a testi tünetein is javítana mindez, a depresszív tüneteken pedig mindenképpen.
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdvözlöm!
Megpróbálok érthetően, röviden fogalmazni.
21 éves leszek, a párom akivel több, mint 2 éve vagyunk együtt pedig 24. Nagyon vonzódok hozzá, ha napokig nem találkozunk utána egy ölelés is elég, hogy vágyjak rá. Azonban 2 lakótársával lakik együtt. Van, hogy elvonulunk a fürdőbe. Mindig megfogadom, hogy többet nem teszek ilyet, néha undorítónak találom, de a vágy győzedelmeskedik. A lakhatási kérdés kb fél év múlva oldódik meg. Addig mi lenne a helyes, türtőztetni magunkat?
Köszönöm
Kedves Kérdező! A mindkettejüknek megfelelő hely megtalálása segítene, szerintem. Üdvözlettel
2 éve vagyunk együtt a párommal. A kapcsolat elején megbeszéltük, hogy nem szeretnénk gyereket. Most azonban fogamzásgátló mellett teherbe estem. Elmondtam neki, ő egyértelműen közölte, hogy volt egy megállapodásunk és szeretné, ha a józan eszemre hallgatnék és a gyerek elvetetése mellett döntenék. Sajnos ebben a helyeztben nem csak a józan ész és a racionalitás mérvadó számomra. Az érzelmek mást mondanak. 16 éve volt már egy vetélésem, ami akkor nagyon megviselt! Talán emiatt is az erős érzelmek az iránt, hogy ezt a babát meg kellene tartani, valamint, hogy én már 38 éves vagyok. Attól félek, ha elvetetem, akkor saját magammal nem fogok tudni szembe nézni és arra rá fog menni a kapcsolatunk. Ha nem vetetem el, akkor pedig arra megy rá a kapcsolatunk. Teljesen tanácstalan vagyok. Kérem segítségét!
Kedves Kérdező! Ezt közösen kell eldönteniük. Vajon párjának mi az ellenvetése. A racionalitás ebben a kérdésben valóban kevés, érzelmek e kérdésben nem kizárhatók, nem is szerencsés kizárni. A dilemmát azonban érdemes lehet átbeszélni személyesen pszichológussal is. Üdvözlettel
Jó napot!
Bele is vágnék a közepébe. Sajnos amióta szexuális életet (19 éves korom óta) élek a korai magömlés problémájával küzdök (most leszek 26 éves). A mostani kapcsolatom a 3. komolyabb kapcsolatom, de ez mégis más egy kicsit, mert ezt a lány szeretném a közeljövőben eljegyezni. A többi lánnyal is fennállt ez a probléma, de valahogy mégsem jutottam el odáig, hogy szakember véleményét kérjem ki hiába fontolgattam, de most itt úgy érzem szükséges és az utolsó lökést az adta meg , amikor a közelmúltbeli párommal történt vita során mérgében azt mondta “tovább tart levetkőzni, mint maga a szex”.
Mind a 3 lány jól kezelte a problémát, türelmes, megértő volt, de tudom, hogy ez véges dolog. A nők vágynak az érzéki szexre, de sokszor nem arra van szükségük, hanem, hogy félholtan feküdjön az ember szex után az ágyban. Szóval szeretném, ha legalább 20 percig gond nélkül bírnám és nem azon kellene forognom, hogy “ha most tempót váltok tuti elmegyek” vagy “na ebbe a pózban biztos nem fogom sokáig bírni”. Szeretnék felszabadult lenni és megszabadulni ettől a frusztrációtól.
Én mindig is azt tartottam szem előtt, hogy a páromnak legyen jó, minél jobban élvezze, mindent megkapjon, mindenféle kényeztetést, de amikor az aktusra kerül a sor, akkor nem tudom kontrollálni a magömlést. Teljesen rágörcsölök, hogy minél jobb legyen és csak erre tudok figyelni. Ördögi kör. Amíg orálisan kényeztetnek, vagy kézzel történnek a dolgok odalent, addig 15-20 percig is simán megy a dolog, de behatolás után kb 4-5 perc a max. Nem merek szex közben tempót váltani, mert tudom, hogy ha gyorsabban csinálom hamarabb vége, pedig a páromnak sokszor az tetszene, ha gyorsabb lenne a tempó. Ha már látom, hogy hamarosan orgazmusa lesz és érzem, hogy nekem is, akkor hagyom megtörténni a dolgot, mert nem szeretnék pont akkor lassítani vagy megállni, amikor Ő éppen “elmenne”.
Hozzátenném, hogy amikor olyan lányokkal voltam együtt, akik iránt semmit nem éreztem, akkor sokkal jobban bírtam. Sokszor ugye az alkohol is segített. Emiatt úgy gondolom, hogy nem odalent van a probléma, hanem fejben lehet valami.
Természetesen az interneten én is kutakodtam mit lehetne tenni, de ha nem muszáj nem szeretnék különböző nyomkodós technikákat alkalmazni szex közben, mert az megöli az egészet. Továbbá nem akarok előtte maszturbálni, mert úgy érzem az olyan lenne, mintha leköpném a nemi életünket. Nem szeretnék másra gondolni (valami undorító dologra) , hogy eltereljem a figyelmem, vagy az izgalmi szintem csökkenjen, mert akkor meg fejben nem vagyok ott a párommal és nem élem át azt, amit kellene. Azt sem látom megoldásnak, hogy duplázzunk, tehát kétszer legyünk együtt egymás után és akkor majd a második menetet jobban bírom. Nem várhatom el azt, hogy ha pl fáradt a nap végén akkor menjen bele ebbe, meg úgy általánosságban sem várhatom el, hogy Ő mindig készen álljon 2 menetre.
Már a kezdeményezéssel is problémáim vannak, mert alapból Ő már nem kívánja úgy a szexet, nem csak azért, mert rövid, hanem azért is, mert folyamatosan ezen agyalok, felhozom a dolgot és keserűvé teszi a napjainkat.
Gyógyszereket nem szedtem rá soha és nem is nagyon szeretnék, de ha nincs más mód akár azt is bevállalnám. A lidokainos óvszer segített ezen a dolgon kicsit, de akkor megintcsak nem érzem azt, amit kellene.
Szomorúnak és nagyon dühösnek érzem magam (önmagamra haragszom), mert igazságtalannak érzem azt, hogy valaki akár 1,5 órán át is bírja gond nélkül, én meg a párommal nem bírom még 10 percig sem. Amikor a tükörbe nézek egy olyan embert látok, aki még a barátnőjét sem képes rendesen kielégíteni.
Remélem elég információt írtam le és hogy el tudnak valamilyen tanáccsal látni! Válaszukat előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna önismereti munkát kezdenie, megértenie, hogyan függ össze a fokozott félelme, hogy a párját szexuálisan nem elégíti ki a korai magömlésével. Szerintem nagyon jó, hogy szereti ezt a lányt, próbál elköteleződni mellette, de ezek az érzések fokozzák a megfelelés iránti vágyát, melyek csökkentik a szexuális teljesítményét.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTöbb évig tartó és kezdetben jól működő párkapcsolatom válságba került. A kialakuló problémákat nem tudtuk megbeszélni, mindketten elzárkóztunk. Olyan területeken értek negatív válaszok, melyek számomra fontosak, nem éreztem, hogy meg vagyok becsülve és szeret a párom, nem kaptam támogatást, az utóbbi két évben szinte már nem is együtt csak egymás mellett éltünk.
Végül szakítottam. Nem láttam más lehetőséget. Azóta sorozatban visszatérünk egymáshoz, de én már 3-szot szakítottam vele. Legutóbb azért, mert úgy éreztem, hogy ez már nem megy nekem, nem tettem semmit a kapcsolatért, nem akartam semmit elmondani neki, nem esett jól a közeledése. Aztán másnap felhívtam, hogy csináljuk vissza az egészet és megpróbálok most én is küzdeni, de most sem érzem jól magam a kapcsolatban. Igazából egyik döntésemben sem érzem jól magam. Nem segít a mérlegelés. Döntésképtelen vagyok.
Kedves Kérdező! Pszichoterápia vagy pszichológiai tanácsadás segíthet. Üdvözlettel
Tisztelt doktornő/doktor úr!
3 hónapja tart szorongásom amiatt, hogy kirúgnak az iskolámból. Pedig semmi olyat sem tettem még, amivel ezt elérhetem. Az egész egy szimpla negatív gondolattal indult egy barátomról, s amiatt, hogy ilyen gondolat “tört be a fejembe” a semmiből, szorongást váltott ki belőlem. Majd elkezdtek ilyen gondolatok keringeni bennem az osztálytársaimról és később a tanárjaimról is. Még az egész elején bizonygattam magamnak, hogy nem mondtam ki ezeket. Ami a legfurcsább az egészben az az, hogy ez csak a jelenlegi sulimba van így, amikor visszamentem a régi iskolámba minden olyan volt, mint régen, nem szorongtam. Hamarosan rájöttem, hogyha szorongok, akkor nem tudok fókuszálni az iskolai feladataimra, ezért elkezdtem jobban beosztani az időmet, hatékonyabban tanulni, hogy több szabadidőm legyen, amit aztán aktívan töltök ki, hátha így csökkenthetem a stresszt. De egyszer csak megjelent bennem ez a kérdés:”Miért járok ebbe a suliba? Mi értelme van? Miért nem rúgatom ki magam?” Természetesen ezeket nem akarom megtenni, de főleg az iskolában a tanárok előtt előjön a kényszer, hogy valami rosszat mondjak. De ezeket nem akarom megtenni. Ha nincs tanár a közelben, akkor elmúlik a szorongásom. (maximum csak legbelül félek, hogy kimondtam valamit, bár már ez is kezd elmúlni, mivel tudatában vagyok annak, hogy 3 hónapja tart és nem történt semmi). Se a diákok, se a tanárok nem vettek rajtam észre semmit, tényleg már csak a negatív gondolatokat szeretném örökre elfelejteni. Bízok abban, hogy, ha valamit mégis mondanék és bevallanám ezt a problémámat, akkor nem rúgnának ki, hanem komolyan vennék és kezelnék a problémámat. Az osztályfőnököm még a nyár folyamán írt a szüleimnek egy üzenetet, az előző évbe szerinte teljesítménykényszerem és pszichoszomatikus tüneteim voltak (és talán vannak?). De a szüleim végül úgy döntöttek, hogy nincs szükségem pszichológusra, bár ha komolyabban elbeszélgetnék velük, valószínűleg segítenének. Amíg nem szükséges nem szeretnék pszichológus segítségét igénybe venni, mivel nem szeretnék a szüleimre és a környezetemre ráijeszteni. Elsősorban magamtól szeretnék helyrejönni. Mit tudok ebben az ügyben tenni? Változtassak az életmódomon? Esetleg töltsek több időt emberek közt? Mikor forduljak pszichológushoz? Mi válthatta ki ezt az egészet belőlem? A segítségüket előre is nagyon szépen megköszönöm!
Kedves Kérdező!
Szerintem most érdemes pszichológust felkeresnie, mert a negatív érzések és gondolatok nem szoktak attól elmúlni, hogy megpróbálunk nem gondolni rájuk. Ettől csak felerősödnek és elszaporodnak. A tanára visszajelzését is érdemes volna komolyan venni. Milyen ellenérzése van a pszichológusokkal szemben? Mi állhat amögött, hogy egyedül akarja megoldani, ezt a kínzó, egyedül megoldhatatlan helyzetet? Mennyire szokás segítséget kérni a környezetében?
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Hölgyem/Uram!
25 éves férfi vagyok. Nem voltam még eddig nővel (érdekel a gyengébbik nem, azonban nem vagyok vonzó számukra), férfival viszont igen (mindeddig négyszer). Csupán orális szex volt. Viszont miután elélveztem, minden alkalommal elmúlt a szexuális izgatottság érzése, és nem vonzott a férfitest sem, csakis izgalmi állapotban. A legutolsó alkalommal azonban nem tudtam elélvezni, és az erekció elmúltával nem is állt fel a péniszem. Azóta 1 hét telt el, és nem érzek szexuális vágyat az önkielégítésre sem. Erekcióm erotikus videók nézése közben van, de nem annyira kemény a péniszem, mint máskor, és vágyat sem nagyon érzek. Lehetséges, hogy a női nem hiánya, illetve a férfiakkal való együttlét kihat a szexuális potenciámra?
Előre is köszönöm a választ!
Kedves Kérdező!
A szexualitás egy érzelmileg erősen meghatározott testi folyamat. Ezért az, hogy milyen élményei vannak olyan emberekkel, vagy tárgyakkal, melyek nem vonzzák Önt nem mérvadók azzal kapcsolatban, hogy milyen lenne az együttléte egy potenciális szerelmi partnerrel. Javaslom annak a kérdésnek az átgondolását, önismereti munkával való megközelítését, hogy miért nem kezdeményez párkapcsolatot, ha vannak nemi vágyai. Miért érzi nem kellőképpen vonzónak magát a szemükben.
Ha igényli munkacsoportunk bármely pszichológusa szívesen segít körbejárni ezeket a kérdéseket, időpontfoglalás után.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJo napot kivanok.
Azert irok mert nemtudom hogy mit jelentenek ezek az almok… 4honapos terhes vagyok, es egy 4eves kislany anyukaja. Nagyon szeretem oket.. Foleg a kislanyomat, imadom. Viszont van egy viszatero almom, a korulmenyek változók, viszont egyben mindig ugyan az, hatalmas fajdalom a szivemben, csalodas, felelem…es ezek okabol kifolyolag almomban en es a kislanyom meghalunk. Mingig hasonlo keppen zajlik le(vagy leugrunk, a hidrol, vagy vaalaki lelo minket, de mindig magamhoz olelve, sirva tartom) , a kislanyom megkerdezi fajni fog e, en sirva nyugtatom h minden rendben lesz es igy orokke egyutt leszunk. Vigyazni fogok ra… Ezutan felebredek es sirok, a kislanyom agya mellett ulok utana es fogom a kezet, es nyugtatom magam h minden rendben van. Itt vagyunk mind ketten es elunk.
Most h csak irom ezt onnek is folynak a konnyeim, nemtudom miert van ez. Felek valami borzalmas fog tortenni. Ezert igyexem minel tobb idomet a lanyommal tolteni, megolelni es a tudtara adni h szeretem.
Meg kell irnom hogy szerintem kozre jatszhat hogy vele a szules nehez volt, az orvosok mind kettonk eleteert küzdöttek. Majd mikor betoltotte a 2.eletevet autoval balesetet szenvedtunk, ahol konyebb serulesekkel korhazba is kerultunk. Gondoltam ra hogy a masodik terhessegem ezt most felszinre hozta, es ujra tudat alatt atelem ezt.. Kerem ha tud adjon valami tanacsot, velemenyt, mert mindenki azt mondja h ezek csak almok.
Kedves Kérdező!
Az álmokkal az ún. analitikusan orientált pszichoterápiák foglalkoznak. Ilyen végzettségű pszichoterapeutát érdemes felkeresnie.
üdvözlettel:
Szép napot.
22 éves vagyok. Pánik betegséggel fordulnánk onhoz, régebben egyszer talan kétszer is ki alakult nalam ilyen betegség. De nem tudtam miaz vagy mitol van, szoval egy napig tartott aztan el mult és nem is gondoltam rá, és elo se jott. De most egy honapja egyik naprol a másikra ki alakult, rosszul lét, félelem, szorongás, rosz gondolatok, alvás zavar, leginkább az hogy nem tudok meg felelni másoknak. 4. nap utan el mentem az kezelo orvosomhoz, és azt mondta hogy a stressz. Fel is ajánlott egy gyogyszert, a gyogyszerbol 1 szemet vettem be amit el kelett szopogatni, aztán el is multak a panaszok. De aztán rá pár napra ujra kezdtek jelentkezni ezek a gondok de már enyhébben, foleg mikor fáradt vagyok, vagy sportolás után ha tull sokat sportolok egy nap, olyankor kellemetlenul érzem magam gyengének, remegek is néha. De a gyogyszert nem szedem, csak elejinte vettem be 2-3 szemet belole, de ell határoztam hogy gyogyszer nélkul akarom le kuzdeni ezt az egészet, félek hogy rá szoknánk. Pedig nincs azzal gondom ha mennem kell valahova, nem félek attol, sokat jarok ki baratokkal, sportolni is el járok rendszersen, probalom el terelni a gondolataimat errol a betegségrol.
De mielott ki alakult ez a betegség, sokat voltam ithol talán egy egész Decembert joforman a szobámba toltottem, és januar elsejétol kezdodott ez a betegség. És észre vettem hogy ha alkalmanként meg iszok egykis alkoholt az is kiváltja nálam a tuneteket.
Maga szerint le tudom kuzdeni egyedul is ezt a betegséget ?
Vagy gyogyszer és orvos kell?
Válaszát elore is koszonom.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Úgy gondolom, hogy problémáján érdemes lenne pszichológussal együtt dolgoznia, mivel nem biztos, hogy egyedül sikerül megküzdenie a tünetekkel. A területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tud tb alapon kérni segítséget, vagy magán úton.
Több blogbejegyzésünkben írtunk a szorongásról, érdemes lenne az alábbiakat elolvasnia:
https://www.onlinepszichologus.net/kereses?search=szorong%C3%A1s
Üdvözlettel:
Szabó LiliJonapot.
Egy kérdésem lenne.
Rivotrilt szedek hosszú évek óta.(0.5mg.)
Ha este szeretnék meginni pár sört,kihat e a hatás egymásra,vagy esetleg hadjam ki az esti 1 dbot és ihatok rá keveset
Kedves Kérdező,
Sajnos közöttünk nincs pszichiáter szakorvos, ezért kérdésével keresse fel kezelőorvosát.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot kívánok!
Nekem étkezéssel kapcsolatban lennének kérdéseim. Bízom benne hogy tud nekem segíteni, tanácsot adni.
Kira elég rossz evő, bár ez mostanában picit talán javult már. Most adok neki ilyen étrend kiegészítőt. Persze nem ettől javult mert ezt csak pár napja kapja. Ami a fogára való azt általában megeszi, de ez pár ételben kimerül… Virsli, szalámi, zsemle, croissant, krémlevesek.
Régebben megette a gyümölcsöt is zöldségeket is.. De ez mára elmúlt.
Tisztában vagyok vele hogy minden gyerek más és más… És van mikor rosszul esznek van mikor jobban… Tehát ez végül gondolom hogy majd azért jobbra fordul… Emiatt annyira nem is aggódok, mert pl én is rossz evő volt a gyerekként.
A másik dolog ami sokkal inkább aggaszt…. Ha valakit lát enni elhányja magát…
Ha pl valaki ugyanazt eszi mint ő akkor nem…
De ha pl valami másfélét akkor öklendezik és már többször elő is fordult hogy el hányta magát…
Ez miért lehet? Vagy mi miatt lehet? Ezt is kinövi egyszer? Októberben kezdett oviba járni…. Ott nem eszik, visz magával tízórait de szinte sose eszi meg.
Kinn élünk Ausztriában… Biztos az is közrejátszik hogy nem magyar közegben van az oviban…. De ez a mást látok enni és elhányom magam…. Nem most kezdődött… Már régebben.
Mit gondol mi lehet ennek az oka?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm.
Szép napot kívánok!
Üdvözlettel:
Szilvia
Kedves Szilvia!
Teljesen normális, ha egy kisgyermek válogatós. Ha Önök észszerű keretek közt ráhagyják (nem adnak neki nassolnivalót, amikor megéhezik), hogy mit eszik meg abból, amit eléjük tesznek, akkor előbb-utóbb enni fog. A hányással kapcsolatban pedig azt gondolom, hogy érdemes volna gyermekpszichológust felkeresniük. Ez egy olyan tünet, ami sok mindent jelenthet. Hogy az Önök esetében mit, azt részletes anamnézis és szakvizsgálat után lehet megmondani.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Doktor No/Ur!
Mas valaki javaslatara kerestem fel az oldalt, mert felismertem egy
problemamat es valtoztatni szeretnek rajta.
Roviden tomoren, ugy tunik “energiavampir” vagyok. Sajnos jo uton haladok afele, hogy tonkre tegyem az eletet egy szamomra fontos embernek, es parjanak.
A rengeteg cikkben ami az interneten kering, legtobbszor az ilyen emberek felismeresere, es az ellenuk valo vedekezesre adnak tanacsot, de arra, hogy hogyan ne legyunk azok arra szinte semmit. Ugy tunik mintha minden ember a “verado” oldalon allna, es a masik oldalrol szo sincs. Magamrol par szot. 41 eves hazas, gyermektelen ember vagyok. Tobb mint 10 evvel ezelott, az akkor meg baratnoi statuszban levo holggyel jottunk ki
Londonba, majd par evre ra hazassagot kotottunk, ami mostanra igen
megromlott, es kilatasban van a valas is. Tervezem a hazakoltozest, es nem 100% hogy parban.
A nyar folyaman megismerkedtem egy kedves parral, akikkel nagyon jo az egyutt toltott ido (strand, horgaszat stb.) sokat nevetunk, megertjuk egymast, szinte napi kapcsolatban vagyunk. (az urral holggyel egyarant)
A holgy nagyon empatikus, es itt jelentkezik a gond. Kerdez, valaszolok es teny, hogy jolesik valakinek elmondani a problemamat, ugyanakkor erzi azt, hogy leszivom minden energiajat. A dolog termeszetesen nem tudatos es van, hogy probalok segiteni, de neha az csak olaj a tuzre. Ertelem szeruen ez negativan hat az o parkapcsolatukra is, ami nagyon nem jo. Szeretnek nekik/magamon segiteni azzal, hogy mindezt egeszseges mederbe tereljem/tereljuk. Fontosak szamomra mindketten, es ugy erzem en is nekik, de az hogy kimeritem oket, es problemat okozok az rossz. Nyilvanvaloan nem szeretnem elvesziteni oket, foleg a sajat hibam miatt.
Az, hogy szakitsam meg veluk a kapcsolatot es oldjam meg a problemamat az eleg egyertelmu es szaraz tanacs, es teny, hogy nekem is eszembe jutott, de pontosan ezt nem szeretnem, es emiatt fordulok szakemberhez tanacsert.
Olvasva, hogykik az energiavampirok, tobbnyire magamra ismerek, es ezen szeretnek valtoztatn!
Ezt az oldalt Mindennapi Pszichologia weboldal egyik allando szerzoje
ajanlotta miutan felkerestem ot a problemammal.
Bizom benne, hogy tud adni valamifele epito jellegu tanacsot, hogy hogyan “gyogyuljon ki” az ember az “energiavampirsagbol”.
Tudom, hogy nincs egyertelmu recept mindenre,
de talan Onnek van otlete, hogy merre induljak, merre keressem a helyes
iranyt.
Elore is koszonom a segitseget!
Maradok tisztelettel!
Alex
Kedves Alex!
A változás, amit el szeretne érni, hosszú távú pszichoterápia keretein belül érhető el, mert a pszichés folyamatok, a személyiség strukturája csak apró lépésekben változtatható meg a pszichoterápia keretein belül. Londonban vannak jó magyar anyanyelvű pszichoterapeuták, nem tudom mikortól költözne haza, de az is opció lehet, hogy skype-on megkezdi a terápiát és ha hazajön személyesen folytatja. Ha pl. Budapesten fog élni, persze akkor pesti kollégát érdemes keresni. Honlapunkról is választhat szakembert, ha abban a városban rendelnek, ahova ön költözni fog.
üdvözlettel:
Egy 18 éves lány vagyok, régebben voltam már pszichiáternél és pszichológusnál is. Akkor az önbántalmazás és az öngyilkossági kísérleteim miatt,ami a mai napig is bennem vannak és nem tudok előlük menekülni,főleg a gondolatok elől nem. Ez az egész 4 éve kezdődött,folyamatosan fáradtnak érzem magam,de nem csak fizikailag,hanem lelkileg is. Egyszerűen nem látok kiutat semmiből sem,egyre csak a csalódások sorát élem meg,semmi sem jó..ebből már nincs kiút úgy vélem. Mind emellett még az önutálatom is megnehezíti a napjaimat. Belenézek a tükörbe és egy dagadt,ronda és értelmileg nem elég embert látok. Minden egyes evésnél bűntudatom van..nem akarok enni..én..én csak nem akarok érezni,nem akarom a körülöttem élőket is pusztítani. Elég volt a családomat ezekkel tönkre tennem..sosem bocsájtom ezt meg magamnak!!!!!!
Kedves Levélírő!
Mi lett a pszichiáterrel és a pszichológussal? Fontos lenne hosszú távú pszichoterápiába járnia. Illetve vannak Budapesten olyan intézmények, ahol intenzív kezelést tudnak biztosítani, beutalóval lehet ezekre a helyekre jelentkezni, pl. Thalassa Ház, Tündérhegy, OPAI pszichoterápiás részleg. Ha ez nem opció, ambulánsan mindenképp érdemes lenne pszichoterápiát igénybe venni.
üdvözlettel:
Néha nagyon jó a kedvem . Rengeteget nevetek poénkodok, viccelődök. Hülyeségeket csinálok… és jó érzés.
De mostanság nagyon sokszor van az , h nm beszelek. Csak csendbe vagyok , nm lehet hozzam szólni. Nem érdekel semmi . Ilyenkor zenét hallgatok és bambulok .Valami bánt belül sok minden és ezt elem át. Van úgy h napokig nm veszek csak ha muszaly . És ez eléggé fel tűnő mivel altalaba ennek vagyok az ellentéte és sokan megszólnak érte h mi a bajom ilyenkor . De …. nm tudom . Ezt már gyerek koróm óta csinálom. De most egyre gyakoribb .
Kedves Levélíró!
Írja, hogy bántja valami és ingadozik a hangulata. Iskolapszichológus, ha van az iskolájában, a megfelelő pszichológushoz tudja önt irányítani, ha nincs, akkor szülei segítségével egy serdülőkkel foglalkozó klinikai szakpszichológust lenne érdemes felkeresni.
üdvözlettel:
