Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves dokotornő,párommal elég friss a kapcsolatunk,együtt élünk 8hónapja.Neki elég ködös múltja volt,drogozott,füvezett évekig.Mióta ismerjük egymást,mindent a háta mögött hagyott.Ez mind szép és jó,de a nemi életünk az semmi.Ő azt mondja,hogy ez a drogok miatt van,mert annó csak drog hatása alatt élt nemi életet.Ritkán próbálkozik,mert fél a beégéstől.Érzem,hogy szeret,csak erröl a dologról nem igazán lehet vele beszélni.,és már én is félek neki megemliteni.De ennek ellenére nagyon jó a kapcsolatunk.A véleményére lennék kiváncsi.Köszönöm.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Érdemes lenne a párjának szexológus/szexuálpszichológus szakemberhez fordulnia, hogy vajon milyen félelmek azok, amik megakadályozzák őt a szexuális élet gyakorlásában. Ha jól értettem, írta, hogy anno droghatás alatt tudott szexuálisan teljesíteni, bennem felmerül kérdésként, hogy ez az alapprobléma a drog előtt is fent állt-e, azaz mennyire régről eredeztethető.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves pszichológus!
Olyan problémám van,hogy a párom kijelentette,hogy mostantól házasságig nincs szex. Eddig volt nemi életünk. Mit lehet ilyenkor tenni? Én szeretem a páromat csak nem tudom a vágyat hogyan csillapítsam meg én azt hittem, hogy hosszútávú kapcsolatban ez a nemi élet elfogadható.Előre is köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét.
A levele alapján úgy gondolom, hogy jogosan van összezavarodva a párja kijelentése miatt. Ki tudta fejteni a párja bővebben, hogy mi miatt változott az ő vélekedése? Írta, hogy Önnek lenne igénye a nemi élete. Érdemes lenne tisztázni, hogy a szexualitás minden formája kizárt-e nála, s ha igen akkor miért.
Az alábbi blogbejegyzésünket ajánlom elolvasásra:
Üdvözlettel:
Szabó LiliA mai nap beléptem a barátom facebookjaba és megláttam hogy az exevel beszélget és már egy találkozót is megbeszélték . És megkérte a lanyt hogy ne irjon neki ott többet mert én eszre veszem és felre fogok érteni és hogy telefonon hívja . Sajnos betegesen feltekeny vagyok bár ennek van is oka . Mit tegyek ilyen helyzetbe ha most tenyleg találkoznak ? Vagy mondjam el neki hogy tudok mindent az egészről és beszéljek a lannyal is hogy érezze at a helyzetem ? Nagyon tanácstalan vagyok 🙁 Köszönöm elore is a segítséget !:)
Kedves Kérdező! Csak egyféle kapcsolatot tud köztük elképzelni? A féltékenység sajnos minden résztvevőnek probléma. Ha szeretne, lehet ezzel foglalkozni pszichológussal való találkozás révén. Üdvözlettel
Tisztelt doktornő/doktor úr!
3 hónapja tart a szorongásom amiatt, hogy kirúgnak az iskolámból. Pedig semmi olyat sem tettem még, amivel ezt elérhetem. Az egész egy szimpla negatív gondolattal indult egy barátomról, s amiatt, hogy ilyen gondolat “tört be a fejembe” a semmiből, szorongást váltott ki belőlem. Majd elkezdtek ilyen gondolatok keringeni bennem az osztálytársaimról és később a tanárjaimról is. Még az egész elején elkezdtem bizonygatni magamban, hogy nem mondtam ki a gondolataimat, de aztán rájöttem, hogy így csak magam generálom a problémát. Hamarosan rájöttem, hogyha szorongok, akkor nem tudok fókuszálni az iskolai feladataimra, ezért elkezdtem jobban beosztani az időmet, hatékonyabban tanulni, hogy több szabadidőm legyen, amit aztán aktívan töltök ki, hátha így csökkenthetem a stresszt. Így a szorongás alábbhagyott, de a negatív gondolatok megmaradtak. Ami a legfurcsább az egészben az az, hogy ez csak a jelenlegi sulimba van így, amikor visszamentem a régi iskolámba minden olyan volt, mint régen, nem szorongtam. De egyszer csak megjelent bennem ez a kérdés:”Miért járok ebbe a suliba? Mi értelme van? Miért nem rúgatom ki magam?” Természetesen ezeket nem akarom megtenni, de főleg az iskolában a tanárok előtt előjön a kényszer, hogy valami rosszat mondjak. De ezeket nem akarom megtenni. Ha nincs tanár a közelben, akkor elmúlik a szorongásom. (maximum csak legbelül félek, hogy kimondtam valamit, bár már ez is kezd elmúlni, mivel tudatában vagyok annak, hogy 3 hónapja tart és nem történt semmi). Se a diákok, se a tanárok nem vettek rajtam észre semmit, tényleg már csak a negatív gondolatokat szeretném örökre elfelejteni. Bízok abban, hogy, ha valamit mégis mondanék és bevallanám ezt a problémámat, akkor nem rúgnának ki, hanem komolyan vennék és kezelnék a problémámat. Az osztályfőnököm még a nyár folyamán írt a szüleimnek egy üzenetet, az előző évbe szerinte teljesítménykényszerem és pszichoszomatikus tüneteim voltak (és talán vannak?). De a szüleim végül úgy döntöttek, hogy nincs szükségem pszichológusra, bár ha komolyabban elbeszélgetnék velük, valószínűleg segítenének. Amíg nem szükséges nem szeretnék pszichológust igénybe venni, mivel nem szeretnék a szüleimre ráijeszteni. Elsősorban magamtól szeretnék helyrejönni. Mit tudok ebben az ügyben tenni? Változtassak az életmódomon? Esetleg töltsek több időt emberek közt? Mikor forduljak pszichológushoz? Mi válthatta ki ezt az egészet belőlem? A segítségüket előre is nagyon szépen megköszönöm!
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy ezeket a negatív gondolatokat nem elnyomni, vagy elfelejteni lenne érdemes, hanem megérteni. Mit üzennek azzal kapcsolatban, hogy jó-e itt Önnek? Min kellene változtatni ahhoz, hogy jól érezze magát a jelenlegi iskolájában? A szüleivel miért nem tud/akar beszélni ezekről a dolgokról? Az, hogy valaki segítséget kér egy pszichológustól, ha lelki kérdése/problémája adódik természetes.
Üdvözlettel:
Habis MelindaEgy 17 éves lány vagyok. Nagyjából egy éve vettem észre magamon, hogy szorongok tömegben, a tömegközlekedési járműveken. Mindig ha valaki nagyon közel áll hozzám, akkor lever a víz, a torkomban dobog a szívem, izzad a tenyerem. Bármikor,ha szerepelnem kell vagy a gondolataimat kell kifejtenem leblokkolok és nem jut eszembe semmi. Eltűnnek a gondolataim. Sokszor függök másoktól és félek a saját gondolataimat elmondanom. Azt hiszem, hogy bárki bármikor kirabolhat vagy megtámadhat. Sokszor érzem azt, hogy a közeli ismerőseim,barátaim utálnak. Bármikor sírni van kedvem, de nem tudok. Bántottam magamat mert a felgyülemlett érzéseimet nem tudtam, hogyan vezessem le.
Kedves Kérdező! Mindenképp javaslom, hogy serdülőkkel foglalkozó klinikai szakpszichológust keressen fel. Üdvözlettel
Tisztelt Doktornő!
Egy ideje azt figyeltem meg magamon, hogy egyre nehezebb a társaságban töltött idő.
Fusztrált és zavart vagyok, ha meg kell szólalnom előfordul hogy dadogok vagy megrándul egy arcizmom. Ezek akkor még erősebbek ha egy adott témában tájékozott vagyok és ez meglepi a hallgatóságot. Van egy olyan jelenség is amikor kisebb társaságban csak állunk egymás mellett és én közben ide oda mozgolódok, hogy találjak egy biztos pontot ahol nem látszik rajtam az idegesség. Előfordul hogy félek az éles tárgyaktól. Semilyen előzezes problémám nem volt egész életemben. Van pár dolog amit esetleg nem dolgoztam fel magamban és ezek okoznak valamilyen disszonanciát?
Kedves Kérdező!
Kérdésére pszichológussal való több alkalmas beszélgetés deríthet fényt. Javaslom emiatt pszichológus felkeresését, vele tud megegyezni egy esetleges terápia szükségességében, amennyiben szeretné tüneteinek hátterét megismerni és azt feldolgozni.
üdvözlettel:
Tisztelt Doktor Nő!
Kérem segítsen rajtam. Nagyon kivagyok készülve állandó gyomor és szívfájdalommal. Van egy kilenc hónapos kislányom az elmúlt hetekben észrevettem, hogy ha meghallom, hogy sír és akár csak egy kicsit is náthás egyből olyan szinten ijedek meg, hogy pánik félelmem lesz pláne ha ez éjszaka történik. Lezsibbad a kezem, szorítást érzek a gyomromban és a szívemben és szint lebénulok. Általában éjjel egyszer szokott fel kelni és ha ez nem így alakul hanem többször ébred meg én nagyon kétségbe esek. Odáig fajult a dolog pláne, hogy most náthás lett, hogy ha az éjszakára gondolok síró görcsöm lesz és lebénít a félelem. Kérem segítsen mert úgy érzem összeroppanok.
Julianna
Kedves Julianna!
Két tanácsom van: az egyik, hogy forduljon pszichiáterhez, aki megállapítja, kell-e gyógyszer, a másik (és mindkettő egyformán fontos), hogy forduljon pszichoterapeutához is. A legjobb lenne ún. baba-mama konzultációt végző terapeuta, pl. a Vadaskertben is dolgoznak ambuláns keretek között ilyen terapeuták. Ez utóbbira ugyanis a kislányt is viheti magával. Ha valamiért nem sikerülne személyesen elmenni terapeutához rendszeresen, akkor hozzám is fordulhat online, de szerencsésebbnek tartanám, ha személyesen tudna eljárni pszichoterápiára. A pszichiáter felkeresése lenne az első számú teendő most.
üdvözlettel:
Tisztelt Doktornő!
Olyan kérdéssel fordulok önhöz,hogy anyukám 4éve elvesztette az élettársát daganatos megbetegedésben. Úgy gondolom a mai napig nem dolgozta ezt fel és magában örlődik, fél az érzéseitől ezzel kapcsolatban. Kedzi a környezetét is eltaszítani magától, munkàba menekül. Folyamatosan gyomor problémàkkal küzd de szervi baja nincs ezer egy orvosnál járt amit lehetett vizsgàlatot elvégeztetett magán, de semmit nem talàltak. Idegenek felé pozitív képet mutat magàról. Hogy tudnék neki segíteni, hogy elmenjen egy szakemberhez? Ha megemlíteni tagad, hogy ő nem bolond…, De tudom hogy kellene a segítség neki. 🙁 Nem akarom, hogy rosszra forduljon a dolog és még a végén tényleg beteg lesz.
Köszönettel:T. Tímea
Kedves Tímea!
Érthető, hogy aggódik az édesanyjáért, de csak úgy tud pszichológus segíteni, ha ő szükségét érzi, és igénybe tudja venni a segítséget. Talán az segíthet, ha elmondja neki, hogy a pszichológus nem feltétlen, sőt kifejezetten az a ritka, hogy “bolondokat” kezel, bár nem tudom mit ért édesanyja bolond alatt, gondolom, a pszichiátriai betegekre gondol, akiket pszichiáter kezel elsődlegesen. Talán segít, ha ön elmondja neki, hogy különbség van a pszichiáter és pszichológus tevékenysége között is. A pszichológus foglalkozik az élet szokásos nehézségeinek elviselésének segítésében is, ilyen például a gyász is, mely ha elakad, az depresszióhoz vezethet, mely már mindenképp kezelésre szorul. Van olyan blogunk is a honlapon, mely a gyászról szól, van, ami a depresszióról, van, ami a pszichológus-pszichiáter különbségről. Talán segít ezek elolvasása is. Mindezek mellett vannak, akik szégyellik, ha segítségre van szükségük, hasznos lehet, ha azokra a panaszokra támaszkodva javasolja édesanyjának a pszichológust, melyektől ő szenved, hisz a lényeg ennek a szenvedésnek az enyhítése. A pszichológushoz fordulásban sokszor az segít, hogy a szenvedés már elér egy olyan mértéket, melyet a személy és a környezete nehezen vagy nem tud elviselni. Lehet, hogy ő még viseli, ezért hasznos lehet, ha ön elmondja neki, mit lát rajta és miért szeretné, ha segítséget venne igénybe.
üdvözlettel:
Tisztelt Doktornő!
Olyan kérdéssel fordulok önhöz,hogy anyukám 4éve elvesztette az élettársát daganatos megbetegedésben. Úgy gondolom a mai napig nem dolgozta ezt fel és magában örlődik, fél az érzéseitől ezzel kapcsolatban. Kedzi a környezetét is eltaszítani magától, munkàba menekül. Folyamatosan gyomor problémàkkal küzd de szervi baja nincs ezer egy orvosnál járt amit lehetett vizsgàlatot elvégeztetett magán, de semmit nem talàltak. Idegenek felé pozitív képet mutat magàról. Hogy tudnék neki segíteni, hogy elmenjen egy szakemberhez? Ha megemlíteni tagad, hogy ő nem bolond…, De tudom hogy kellene a segítség neki. 🙁 Nem akarom, hogy rosszra forduljon a dolog és még a végén tényleg beteg lesz.
Köszönettel:T. Tímea
Kedves Kérdező!
Kérdését a rendszer véletlenül kétszer küldte el, az imént megválaszoltam.
üdvözlettel
Kedves Cím!
2 éve elváltunk, akkor 5 és 7 évesek voltak a gyerekek. A kisebbik gyerekem inkább apás volt. És most Ő róla szeretnék kérdezni. Miért hiszi azt, hogy haragszom, mérges vagyok rá, ha időnként rászólok (nem kiabálva).
Kedves Kérdező!
Hadd kérdezzek vissza. Mennyire szoktak a családban nemet mondani, határokat húzni? Milyen eszközökkel? Hogy jelzi a gyermek, hogy fél tőle, Ön mérges rá?
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdvözlöm! 44 éves vagyok, 24 éve kapcsolatban a feleségemmel, van egy 11 éves lányu7nk. Én úgy 5 éve külföldön dolgozom és rendszeresen hazajárok hozzájuk. A kiköltözéskor haraggal váltunk el a feleségemtől fizikailag. Az évek során azonban mindig beszéltünk, nem veszekedtünk, együtt töltöttünk minden időt békésen.Egy éve elmondta, hogy viszonya volt.Akkor úgy döntöttünk, folytatjuk.Szép nyarunk és közös időnk volt úgy novemberig, ekkor kezdett megváltozni.Tudtam, hogy újra viszonya van, ezt nemrég be is vallotta.Nagyon sokat beszélgettünk, besimerte hogy hibázott és én mondtam,így nem akarok vele élni tovább.Azonban amikor elbúcsúztattam őt és az közös életünk heves érzelmek közepette,akkor elmondása szerint vmi megváltozott benne.Elkezdett ölelni,szeretgetni és hogy adjak egy utolsó esélyt neki.Erre azt mondtam,ha ezt annak látja,éljen vele.Megígérte,hogy változni fog és lezárja a korábbi életét.Sajnos azóta személyesen nem találkoztunk,viszont írásban alig keres és csak rövid mondatokat ír,mert személyesen szeretne beszélni.Ez a bizonytalanság engem felőröl.Hogyan győzhetném meg,hogy adjon lehetőséget magunknak és ne kelljen a családunkat ilyen fájdalmas rombolásnak kitenni. Mi járhat a fejében? Köszönettel Zoltán.
Kedves Zoltán!
Hogy a felesége fejében mi járhat, esetleg bizonytalan-e a házasság fenntartásában, arra ő tudna választ adni. Valóban egy hosszabb, személyes beszélgetésre lenne szükség önök között. Csak írásban tudnak kommunikálni? Esetleg skype-on, viberen, kamera segítségével nem tudnak beszélni? A közös döntés meghozása segítene szerintem.
üdvözlettel:
10 éves kislányom problémája bő egy hónapja tart. Esténként, sötétedéskor elkezd szorongni, ahogy közeledik a lefekvés ideje, egyre feszültebb. Hasi panaszai is vannak. Azt mondja, fél, hogy nem tud elaludni. Hiába faggattam, hogy látott-e, hallott-e valami ijesztőt, állítja, hogy nem, csak egyszerűen elfogta ez az érzés egy ideje, hogy a közelünkben érzi csak biztonságban magát ha este van. Naponta szól, hogy ölelkezzünk, pedig én nagyon ölelkezős vagyok, eddig is jelen volt az életünkben az ölelés. Velem szeretne mindig aludni, olyankor nyugodt, és nincs semmi gond. Rajta kívül még két kislányunk van, az egyik fél éves, a másik hat. A fél évesünk kiságya is az én ágyam mellett van. Ha átjön aludni, a középső egyedül marad a gyerekszobában, ami természetes, hogy nem tetszik neki. Az alvás-elalvás körül így naponta gondok vannak.Így vagy úgy mindig összehozzuk, hogy mindenkinek jó legyen, de nehéz. Most kezd kamaszodni. Megjelentek az első pattanások is… De az elmúlt fél évben vele foglalkoztunk a legkevesebbet. A pici igényelte a folyamatos törődést, a középső lányunk pedig jött, bújt. Ő nem. Ha hívtam is, nagylányosan inkább mást csinált. Mitől lehet ez a szorongás benne? Testvérféltékenység? Vagy létezik ilyen kiskamaszkori hormonok okozta kavarodás ami ilyen szorongást hozhat magával? Vagy valami egészen más állhat a háttérben, amire nem is gondolok? Köszönettel, anyuka
Kedves Anyuka!
A levelében leírt jelenség lehet hogy szeparációs szorongásra utal, melynek mindig van valamilyen oka, mely pszichológiai vizsgálat segítségével tárható fel. Itt írunk bővebben az elválástól/alvástól való félelemről.
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdvözlöm! Nyílt örökbe fogadással felneveltük gyermekünk,aki elől sosem titkoltuk,hogy nem a mi vérünkből van,de sajátunkként neveltük. Nem is merült fel ez a gondolat egészen 16 éves koráig. Itt megfordult a világ és a mi értékrendünk eltűnt.Gondoltuk ez a kamasz kór sajátossága.Voltunk már a gyermekvédelemnél,háziorvosnál,rendőrségen,de nem oldódott meg a problémánk.Ennek már több,mint hat éve.A gyerek22 éves és a szakadék csak nő gyerek és szülő között. Ott tartunk,hogy dolgozik,de nem az alapvető szükségletekért,hanem ha meg kapja a fizetést,jönnek a barátok,alkalmi barátnők,/akiket a házunkba hoz,hol ezt hol azt/. A fizetését zömébe ezekre költi,az alapvető szükségleteket,tőlünk várja el,ő meg heti húszezret elver. Mi szerény anyagi körülmények közt neveltük fel,de sosem szenvedett semmilyen hiányt! Ezt teljes felelősségem tudatában jelentem ki! S mivel most sem hetvenkedhetünk anyagilag ezért nekünk már anyagilag is pszichésen is már sok. Veszélyezteti a mi anyagi biztonságunkat is.Állandóan tartozásai vannak,jelenleg a tv-t sem hajlandó fizetni,már le is kapcsolták a tv-jét,de van fent maradó tartozás.Mikor ezt a levelet írom,akkor is háromheti keresetét,ami kb: háromszázezer körül volt,semmit nem tud felmutatni belőle! De hétvégéken ő volt a király,aki haza csak aludni járt,meg haza hozta fizetett nőt.Tudnék még nagyon sok mindent írni,de azt gondolom önnek is világos,hogy mivel nézünk szemben. Mi vissza fogott beosztó élete élünk,melyben ugyan úgy szerepet kap a szórakozás is a kirándulás is,de mi nem veszünk tudomást a 21.század őrültségeiről. Annyira sem méltatjuk,hogy ki próbáljuk! PL: Internet csak szükség szerint,hasznos dolgokra használjuk,face,napi 1 max 2 óra,élvezeti szerek nálam semmi,férjemnél van dohányzás,de kulturáltan, napi két sör este munka után,néha 1-2 koncertre menés,séta ,vagy valami kulturált szórakozás.Baráti kör szinte semmi,mert hamis emberekkel nem szép a világ számunkra. Néha alkalmanként esetleg össze jövünk valakikkel,de akkor mindig rá jövünk,hogy nem kell ez nekünk.A férjemmel a kapcsolatom a fiúnk miatt romlóban van,mert ki készít bennünket ez az egész! Ha nincs a gyerek otthon,mert van,hogy egy hétig oda dolgozik,teljesen jól meg vagyunk férjemmel. Nincs frusztráció,nincs olyan tényező ami a mi nézetünket zavarná.De a gyerek viselkedése miatt,pokol az életünk! Nem találok olyan szervet aki segítsen,ill. kötelezze a gyereket arra,hogy szakemberhez menjen! Mit tehet ilyenkor a szülő?A rendőr azt mondta,hogy kérhetek távoltartást és kész. Mi nem eldobni akarjuk a gyereket,hanem a tudatos életre nevelni. Vagy ha ez mögött pszichés zavar áll,akkor a megfelelő kezeléssel még vissza állítani amit lehet. Mi erre is nyitottak vagyunk,de a gyerek elzárkodzik ez elől,durva vissza utasító,a beszélgetések nem hatnak rá se a kényszerítés. Be gubódzik a szobájába és telefonozik alszik minden szerte szét dobálva,rendes ruhája akkor van ha mi veszünk neki.Már önön magára is veszélyes és mi ránk is. Hitelt fizetünk,az élet sem olcsó,és nem tudjuk tolerálni ezt a viselkedés formát,de legfőkép azt nem,hogy nem is hajlandó ezen javítani Szeretném kérdezni! Milyen szervhez forduljak,hogy a problémákat megoldjuk,és amit lehet még helyre hozzuk? Magától mindent elutasít,az ő nézetében mi vagyunk a rossz életűek. Ha mi nem támogatnánk már hajléktalan lenne,mert nem fizetné az albérlete vagy lakást sem.Minden pénzt elver,eliszik szinte két nap alatt egy havi jövedelmet ver el,és utána nincs csak a szegénység. Köszönöm a segítséget!
Kedves Kérdező!
Megértem a gyermeke miatt érzett aggodalmát! Levele alapján családterápia megkezdését javaslom, egyrészt amiatt, hogy ne nőjön a szakadék tovább a fiuk és Önök közt, másrészt hogy a férjével való kapcsolatát ne rombolja a kialakult helyzet. Mivel a fia jogilag már felnőtt, nem úgy hat rá a nevelés, ahogy azt Önök szeretnék, ezért mindenképp szükséges a külső, szakszerű segítség.
Ingyenesen a helyi családsegítő szolgáltatnál találhatnak ilyen lehetőséget. Magán keretek között Pergel-Száraz Cintia vagy Mangult-Varga Veronika családterápiával foglalkozó pszichológus szakemberünket ajánlom.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTiszteletem, Doktor Nő!
Gábor vagyok, 23 éves és időnként nagyon erős szorongás lesz úrrá rajtam. Lehet szó kikapcsolódásról (pl elhívnak egy moziba, koncertre) vagy lehet szó munkáról és egyéb kötelezettségekről.
Fiatal koromban elég sokat szekáltak és terrorizáltak. Ez miatt nem mindig van önbizalmam és talán ez miatt szorongok. Nem tudom. Izgulok ha új, vagy akár szokványos dolgokba vágok bele. Reggelente munkába menni. Hétvégén kifogásokat keresek, miért nem megyek el a barátaimmal moziba.
Koncentrációs zavar/túlgondolás.
Hajlamos vagyok betegesen túl agyalni dolgokat. “Mi lesz ha.. De várjunk, ez így azért nem jó, mert… Inkább úgy kéne, hogy… ”
És észrevettem hogy ha valaki személyesen magyaráz nekem valamit, időnként olyan, mintha szitálna az agyam a beérkező szavaktól. Ez nem gyakori, de élőfordul.
Lehet ez azért, mert a szorongás miatt egy megfelelési kényszer van rajtam?:(
Megint túlgondolom talán. 🙂
Kérem hogy segítsen és türelmét előre is köszönöm!
Kellemes napot kívánok!
Kedves Gábor!
A szorongása, amit leír elég nehezen viselhető lehet önnek, ez a benyomásom a leveléből. Ha fel tudna keresni egy klinikai szakpszichológust vagy pszichoterapeutát, segítene pszichoterápiával szorongását enyhíteni. Az is opció, hogy elmegy egy autogén tréning vagy ún. mindfulness csoportba, ezek szorongás csökkentő módszerek. Főleg az utóbbi (mindfulness) képes arra, hogy az állandó aggodalmakat legyőzze. Ilyen csoportok Budapesten sok szakembernél elérhetőek, vidéken változó. Összességében tehát egyéni pszichoterápia és csoportterápia is segítségére lehet a szorongás kezelésében.
üdvözlettel:
Hello szia!
Abban kérném a segítségedet mihamarabb, ha lehet, mert kezdek egyre jobban padlón lenni.
Félek a váltoástól. Hamarosan iskolát fogok váltani mert a mostani nem megy, de mégis ott szeretnék maradni ahol vagyok. Mennék a másik suliba is mert az olyan ahová eredetileg is szerettem volna, de nem akarom. Itthon rengeteg barom lett és nem csak korombeliek. Félek itt hagyni őket, mert ott egyedül lennék. A legjobban az egyik fiú barátomat nem hagynám itt, mert minden délután talizunk, buszozunk, beszélgetünk. Lett egy biztonságos környezet amit nem akarok elhagyni. Napok óta órákon keresztűl sírok és van mikor a suliban jön rám valamikor pedig az utcán vagy a buszon. Engem ez lelkileg- testileg- pszichésen megvisel.
Kérem segítsen. Köszönöm mihamarabbi válaszát.
Kedves Kérdező!
Nem tudom a szüleivel milyen kapcsolata van, de érdemes lenne megosztania velük az érzéseit. Fontos, hogy tartsa a mostani barátaival a kapcsolatot, mert úgy veszem ki a leveléből, hogy ők biztonságot jelentenek önnek. Az új helyen is remélhetőleg lesznek olyanok, akikkel tud majd barátkozni. A változások mindig nehéz helyzetek, az a fontos, hogy legyen ebben valaki lelki támasza, legalább 1 valaki. Ha az iskolában van iskolapszichológus, ő is tudna önnek segíteni.
üdvözlettel:
