Jó estét kívánok! Én abban szeretnék segítséget kérni, hogy az ember hogy tudja a nagyon erős lelkiismeret furdalását enyhíteni abban az esetben, ha olyat tett, amin nem lehet változtatni? Hogy lehet a megtörténteket könnyebben, gyorsabban feldolgozni és elfogadni, hogy aztán újra a “régi” lehessek? Van erre valamiféle jól bevált módszer? Ha szükséges, szívesen leírom a történetet is. Köszönöm a segítséget!

Üdvözlöm. Egy bipoláris zavarban szenvedő barátomnak próbálok támasz lenni. Egyszerű patikus vagyok….és mondtam neki hogy itt valószínű pszichiáter segíthetne,de egy pszichológus útmutatása most jól jönne nekem…
az ő nevét és életkorát adtam meg.
Stressz, alvászavar, néha pánikroham kíséri. alig bír emberek közé menni mikor épp a depresszió-szakaszban van. Azt furcsállom,hogy mindig estére kitisztulnak a gondolatai, reggelre megint “kattog” nem lát kiutat,most a magánélet a munka a célok egyszerre omlottak össze.
De hogy lehet hogy este tisztább a feje,reggelre újra “xar az élet” fázis automatikus? (tisztában vagyok vele hogy nem ez a mániás-depresszió 2fázisa, hanem a rossz időszak kifejtése inkább… félreértések elkerülése érdekében ezt hozzáteszem)
ha bármi tippje lenne….valami útmutatója….megköszönném.
Már azt is köszönöm,hogy végig olvasta.
Minden jót!
Üdvözlettel: Kata

Jó estét kívánok! Én abban szeretnék segítséget kérni, hogy az ember hogy tudja a nagyon erős lelkiismeret furdalását enyhíteni abban az esetben, ha olyat tett, amin nem lehet változtatni? Hogy lehet a megtörténteket könnyebben, gyorsabban feldolgozni és elfogadni, hogy aztán újra a “régi” lehessek? Van erre valamiféle jól bevált módszer? Ha szükséges, szívesen leírom a történetet is. Köszönöm a segítséget!

Miért nem tudnak a férfiak engem szerelemből szeretni?
Kedves doktornő az a nagy problémám,hogy amikor együtt vagyok valakivel én nagyon tudom szeretni az illetőt szinte már betegesen. Nagyon ragaszkodó típus vagyok és ezt a pasik egyáltalán nem szeretik. Soha senki sem szeretett úgy engem mint én őket és senki sem ragaszkodott hozzám annyira mint én hozzájuk. De ez mindegyik kapcsolatomban így volt eddig. Most is van egy fiú akivel már 1 éve nyüstöljük egymást erőltetjük a kapcsolatot vagyis jobban mondva csak én erőltetem ő már nem. Nagyon sok probléma volt a kapcsolatunkban többek közt alkohol problémák mert ő sokat iszik és dohányzik is én meg ennek az ellentéte vagyok. 1 év utána megkaptam tőle,hogy a ragaszkodásomtól menekül meg,hogy nem hagyom őt élni. Sokan mondják,hogy nem tudnak megérteni engem miért ragaszkodom egy alkoholistához menjek el orvoshoz kezeltessem magam mert ez így nem lesz jó. Most is itt volt nálam 1 hete a pasim és csak kizárólag azért jött,hogy lefeküdjön velem semmi másért. Én meg abban reménykedtem,hogy megbeszéljük a kapcsolatunkat és újrakezdjük de nem így lett. Amióta elment tőlem nem is foglalkozik velem sőt leráz engem nem ír nem beszél velem és ez nekem borzasztóan fáj. A kínokat élem át minden nap tegnap is egész nap csak sírtam miatta de ő semmibe vesz. Tudom,hogy nem szeret már csak kihasznál és ezt nem tudom elfogadni. Futok utána mindig írogatok neki sms-eket de semmi választ nem kapok rá. Sőt a közösségi oldalon is letiltott,hogy ne tudjak neki írni 🙁 de ez megy már pár napja. Teljesen kikészülök miatta olyan perc nincs,hogy ne gondoljak rá. Nem tudom elhinni,hogy engem nem lehet szeretni szerelemből csak szexre vagyok jó. Miért baj az ha ragaszkodom a páromhoz? Miért nem szeretik ezt a pasik? Mit kell tennem ahhoz,hogy jó nő legyek és igazán tiszta szívből szeressenek ahogy én őket? Mit rontok el? Azt sem tudom megállni,hogy ne keressem őt ha 1 napig nem beszélünk már megőrülök. Pedig hányszor de hányszor megfogadtam,hogy mostantól nem fogom keresni de mindig megszegem a szavam 🙁 Nem bírom ezt tovább nagyon szenvedek már a megszállottja lettem ennek a pasinak de ő nem szeret engem 🙁 Tudja azóta változott meg ennyire velem szembe amióta elvetettem a gyerekét. 1 hónappal ezelőtt abortuszom volt amit ő nem akart elfogadni nagyon haragszik is rám emiatt. Mert ő akarta volna ezt a babát én viszont nem és ezt nagyon jól tudta ő is. Rám akarta erőltetni,hogy szüljek neki gyereket ha akarok ha nem. Én nem vállaltam be mert tudtam,hogy nem lett volna jó élete a gyerekemnek egy alkoholista apa mellett 🙁 Azóta változott meg a párom ennyire és bosszúból viselkedik így velem mert fáj neki,hogy elvetettem a gyerekét. De így láttam jónak és egyáltalán nem bántam meg semmit. Ennek ellenére is még mindig szeretem őt de ő viszont már nem 🙁 Lehet igazán soha nem is szeretett csak az volt a célja,hogy gyereket csináljon nekem. Nem tudom mit tegyek nagyon fáj ,hogy így viselkedik velem és én még ezek után is futok utána. Orvosi segítségre lenne szükségem. Ön mit tanácsol nekem? Mit csináljak ezzel a pasival? Tudom azt mondja Ön is,hogy felejtsem el ne keressem többé. De ez ami nagyon nehéz nekem mert ragaszkodom hozzá 🙁

Tisztelt Pszichológus!

Tanácsát szeretném kérni a követkető problémámmal kapcsolatban!

A férjem környete, a barátai, a munkatársai első perctől kezdve nem fogadnak el. Ez már több éve így megy.
Ő gazdag és befolyásos családból származik, és a barátai is. Egyesek első perctől kezdve ellenezték a házasságunkat, ennek hangot is adnak a mai napig.
Én szegény családból származom, egy faluból, és csak főiskolai diplomám van. Szerintük nem vagyok hozzá való. Rendeszeresen kapok tőlük sértő megjegyzéseket, a szüleimre, a származásomra, a végzettségemre, vagy átnéznek rajtam.
Ha mondom a férjemnek, az a válasza, hogy túl reagálom és csak poénkodnak velem.
Már több vitánk volt emiatt.
Eddig vagy rájuk hagytam, vagy visszaszólogattam nekik. Nem vezetett eredményre. Sőt, egyik reakcióm rosszabb hatást váltott ki, mint a másik.
Szeretném megtanulni kezelni ezt helyzetet!
Hogyan viselkedjek helyesen ezekkel az emberekkel?

Félek a számítógéptől. Nem merek semmit letolteni, attól tartok,hogy elrontok valamit. Most is épp egy játékot akartam letolteni amikor a vírusirtó elkezdett sipolni és úgy megijedtem, hogy egyből kikapcsoltam. Nem először fordul elo. Hiába megnyugtat mindenki egyszerűen remegek ha ilyesmi történik.

Kedves Cintia!

Párommal 2 éve vagyunk együtt.
Körülbelül 2-3 hete elkezdett egy lánnyal beszélgetni. Titkolózik előttem de lebukott.
Igazából nincs szó megcsalásról, viszont engem nagyon bánt a dolog.
Próbáltuk megbeszélni, elmondtam neki, hogy ez engem miért bánt és miért érint ennyire rosszul. Nem érti meg az én oldalamat és nem hajlandó a lánnyal megszüntetni a kapcsolatot.
Mostmár eljutottunk arra a pontra, hogy minden értesítést kikapcsolt, hogy ne tudjak róla, hogy mikor kommunikálnak egymással.
Találtam a telefonjában véletlen egy elég komoly témát: “hogyan lehet két embert szeretni egyszerre”
Na és itt, ebben a pillanatban minden össze omlott bennem.
Azt mondta semmi köze az egésznek a lányhoz, engem szeret, viszont én nem tudom mit gondoljak.
Azzal is érvelt, hogy mivel sosem találkoztak, így nem is tudna bele szeretni telefonon keresztül.
Valahogy mégsem hiszem el, mert valami miatt csak kötődik hozzá, ha nem tudja megtenni, amire kértem.

Ön mit gondol erről?
Előre is köszönöm a válaszát!

Üdv. Hosszú évek óta alkoholistaként él édesanyám és emellett nőttem fel.
Sok borzalmas emlékem van és sok tapasztalatom arról, hogy mire képes az alkohol. Édes anyám a legkisebb érzelmi gondokat sem tudja feldolgozni mindenre a megoldás az alkohol már önmagára veszélyes és a környezetére is esik kel egész nap fekszik és csak piál nem látom már számára az esélyt a szebb jövőre. Munkanélküli nem is próbál tenni azért hogy jobb legyen. Alkohol elvonóra nem hajlandó menni mert azt mondja semmi baja. Csak a gond és probléma van vele 1 hónapja eltörte a vállát majd az üvegajtónak is nekiesett kitörve belőle az üveget. Nem hajlandó semmilyen segítséget elfogadni. Higiéniás és ön ellátó gondokkal küzd (bevizel) nem eszik és csak alkoholt iszik 1-1,5 hétig tart kb egy italos maraton utána 3-4 napig próbál regenerálódni majd újra kezdi. A zugivókra jellemzők illenek rá dugdossa a boros flakonokat és nagyon erőteljesen hazudozik sokszor már nem tudja megkülönböztetni a valóságot és téveszméktől. Nem tudja sokszor ,hogy reggel vagy este van, hogy milyen nap van. Ha megpróbálom kiönteni az alkoholt őrjöngeni tombolni kezd mint egy hisztiző gyerek sikongat dobálja magát. 2 évvel ezelőtt olyan súlyos volt az állapota, hogy mentőt kellett hívni aztán bekerült egy szenvedélybetegeket kezelő intézménybe 3 hónapra ,de 3 hétig volt józan miután kénytelen voltak haza engedni. Nem tudom mit kéne tennem kezdek depresziós lenni az életerőmet kedvemet teljesen felemészti dühös vagyok rá és sajnálom is egyben mert mikor józan akkor teljesen normális. Olyan mintha két személyisége lenne a normális édesanyám és az utálni való alkoholista.

Milyen megoldásra van lehetőség ez ügyben?
Választ előre is nagyon szépen köszönöm.

Kedves Doktornő.Szorongásaimra,pánikbetegségemre escitaloprám gyógyszert kaptam.5 hétig szedtem 10mgot.Egész jól hatott elmúlt a halálfélemem,megőrülestől való félelmeim és több testi panaszom is.Viszont nem lettem tünetmentes.Tértek vissza tüneteim.A pszihiáterem felemelte az adagom 15mgra 6napja.Most megint úgy érzem magam mint aki visszaesett.Pánikrohamom van,rosszullétek,szorongás,félelmek hogy megörülök.Ez az emelés miatt van?Ismét kell pár hét hogy ez az adag beálljon vagy nem jó ez a gyógyszer.Pszihiateremet egyenlőre nem érem el 2 nap múlva fogad.Köszönöm válaszát.

Uj kapcsolatba léptem de a gyerek az apjánál maradt az iskola miatt 9-éves de nagyon hiányzik a gyerek és a megszokot régi kapcsolatbani dolgok sokat vagyok egyedül

Kihűlt kapcsolat és férji hűtlenség miatt elköltöztem a közös lakásból. Úgy adódott, hogy a gyermekemnek lakásra lett szüksége ezért átmenetileg átadtam nekik a lakásom és visszaköltöztem a férjemmel közös házba. Természetesen neki már új kapcsolata van, bár papíron nem váltunk el, de gyakorlatilag igen. Heti 6 napon tudomásul tudom venni ezt az állapotot, egyszer – egyszer azonban kitör belőlem a düh az új nője miatt. Én már nem akarok tőle semmit, ezért nem értem, hogy miért nem tudok közömbös lenni vele és túl tenni magam a helyzeten. Talán írigy vagyok? Miért izgatom magam azon, hogy mással van, ha nekem nem kell? Szégyellem is magam, hogy újra és újra veszekedést kezdek. Hogyan tudnék túljutni ezen?

42 éves férj 23 évi házasság után szakít. Okot mondani nem tud. Élni szeretne. Üresnek érzi magát. Elmondása szerint szereti a feleséget. Harmadik fél nincs. Nem költözik el, de szinte csak aludni jár haza. Ez mi? Van remény rá, hogy a férj “felébred”?

Megprobalom rőviden megfogalmazni , szóval nálam az a helyzet hogy 2012 óta pánik beteg vagyok depreszioval vegyítve ezt tudom voltam is ra kezelve kórház gyógyszer stb . Lassan 2 éve nem szedek ra semmi nem voltam tünet mentes de nem kellet ra a gyógyszer megpróbáltam anélkül élni , most vagy két napja fura gondolatok győtörnek , vagy egy 8 honapos kislányom aki teljesen egyedül nevelek minden segítség nélkül , olyan dolgok ugranak be a fejembe meg rossz ha ra gondolok felfordul a gyomrom és el kezd menni a hasam ,
élőlényekkel vagy a kislanyommal vagyok egy légtérben, és egy pillanatra az ugrik be, hogy bántom azt a lényt (kisbaba, kisállat, ember). Pl. ledobni az erkélyről, beleállítani a kést, leönteni forró vízzel, olajjal. DE! Én ezt nem akarok! Sem megtenni, sem gondolni. Isten őrizzen, hogy bántsak valakit! És nem is bántok senkit, soha nem is tettem, nem is tenném; sőt lelkizős nö vagyok, felkavarnak a rossz hírek a tv-ben, vagy már az is, ha veszekedést látok, hallok valahol. Segítőkész embernek tartom magam, nem gonosznak. Ezek ilyenkor úgy jönnek elő, hogy pl. mosogatom a kést (mindig gyorsan el is szoktam rakni a vágó-szúró dolgokat a helyükre), vagy olajban sütök valamit, és ott fekszik a kicsi kutyám vagy a kislanyom gyorsan el visszem őket onnan , mittol jönnek ilyen szörnyű gondolatok és miért mikor a kislányom az életem értelme . Kérem segítsen egy válaszal megkoszonem . Amúgy szkizofrén lennék esetleg ?rettenetesen félek nehogy elboruljak éstörténjen valami . Köszönöm

Az személyiségprobléma ha az élet minden területe gátolt?
Nincsenek kapcsolataim, nehezen találok munkát. Semmi sem megfelelő.
Várom a sült galambot de nem adok cserébe semmit. Mintha hiányozna a személyemből az adok-kapok. Tehát az hogy tennem kell valamit azért hogy előre jussak.
Mintha csecsemő lennék, aki nem tesz semmit de tátja a száját és kapni akar.
Mintha nem lenne semmi bennem az előrejutás érdekében. Simán lemondok egy munkát, mert fáradt vagyok és aludni akarok. Utána meg fogom a fejemet, hogy ezért nem mentem dolgozni és maradtam munkanélküli.
várom hogy hozzám alkalmazkodjanak.
Máskor meg nem akarok elvállalni ilyen alja gyári munkát, de mivel nincs normál végzettségem ezért ehhez hasonlók lennének.
Lehet hogy kisbaba koromból van valami elakadás? Amikor ezeket meg kellet volna kapnom, de nem tudták megadni.
Valahol lehet olvasni erről? Én a nárcizmust találtam. De azok sikeresek az életben és meg se fordul a fejükben hogy baj van velük, nekem meg igen. Én se bírom ha leértékelően beszélnek velem. Dühkitörés előfordul. Néha ha kérdeznek, érdeklődnek tőlem úgy érzem felelősségre akarnak vonni és sarokba szorítanak.
Zárkózottnak mondanak.
Hogyan változhatnék babából felnőtté? Ideje lenne. Magamnak meg tudom oldani a személyiségfejlesztést? Mert érzem hogy valami nem oké. Mindig ugyan abba a gödörbe rohanok. Ami a nincs munkám és nem teszek semmit az előrejutás érdekében csak ülök és fejben lejátszom hogy mit tudnék tenni de nem tudom cselekvésbe fordítani. Vagy csak simán lusta vagyok.
Ja és annyira zavar a kudarc hogy messziről elkerülöm. Nem csinálok jogositványt mert összeomlanék ha nem sikerülne a vizsga. Pedig az elméleti és az egészségügyi lazán meglett elsőre, de a vezetés más. Nem birnám elviselni a hibákból, bénázásból adódó kudarcot. Az oktató esetleges cinikus megjegyzéseit, volt már dolgom arrogáns oktatóval.
Eléggé magam alatt vagyok mert magam alatt vágom a fát úgy hogy néha fel se tűnik.
Nem látom a döntéseim következményeit.
Fejben oké így csinálom és rendben lesz. De nem csinálom úgy.
Már 3 éve ezt a mókuskereket járom.
Ez a probléma első ránézésre mi lehet?
Kapunyitási pánik? Vagy komoly személyiségzavar?
Mert problémám az is hogy nyissak az emberek felé.

Tisztelt Doktornő!
Szeretném megkérdezni, hogy mit tehetek, ha egy Klinikán súlyos sérelem ért, megaláztak, visszaéltek a hatalmukkal? Megmásították a Zárójelentés adatait? Epilepsziás vagyok, műtéti beavatkozásra szántam el magam, de nem sikerült. Az osztályra kikerülésem után 6 napig voltam “megfigyelésen”, ahol a semmilyen problémát nem okoztam. Így is van leírva a Zárójelentésbe pontosan: “A megfigyelésünk teljes ideje alatt rohammentes volt, együttműködő, térben és időben orientált, további kórházi kezelésre nincs szükség”.
De: az utolsó esti gyógyszerek között -számomra- ismeretlen tabletta is volt. Érdeklődésemre -válasz helyett- az ápolóval hátracsavartatták a kezemet és a számbatömték. Éjfél körül a mosdóba mentem volna, de az ápoló a folyosón meglátott, felkapott, letépte rólam az alsóneműmet, körbetekert pelenkával és az ágyamhoz kötözött. (Közben káromkodott és nagyon csúnyán beszélt, tegezett…stb.) Így feküdtem hajnali fél 1-től reggel fél 7-ig. 10 órakor pedig a fent leírt tartalmú Zárójelentéssel a kezemben, mint gyógyult: hazamehettem! Panaszlevelemre először nem reagáltak. A Pécsi Klinika vezetője közölte, hogy mindent “JÓL” csináltak.
Többszöri kérdésemre egyszer -nagyon flegmán- válaszolt. Kijelentette, hogy minden beavatkozás az orvosi előírásoknak megfelelően történt, és a részéről befejezettnek tekinti az ügyemet!
De én nem tudok beletörődni az igazságtalanságba. Ha nem volt rohamom, nem voltam rosszul, miért kötöttek az ágyhoz, ha rohamom volt és ilyen embertelen beavatkozást kellett alkalmazni, az miért nincs benne a Zárójelentésbe? A betegjogi képviselő is jogosnak találta a panaszomat és (gondolom), a megkeresésének a hatására a Klinika adjunktusa bocsánatkérő levelet írt! Ezt én úgy ítélem meg, hogy elismerték, hogy hibáztak.
A megkapott dokumentáció újabb meglepetést tartogatott. Az iratok között találtam egy “kézzel írkált lapot, ahol orvos utasítására, önveszélyes állapot miatt” kellett a rögzítést alkalmazni. Úgy fogalmazott, hogy este a sötétben az ágyam mellet találtak, majd mászkáltam. De az iratok között az egyik olyan bejegyzést tartalmaz, hogy csak bottal tudok járni! Szerencsére még soha életemben nem volt bot a kezemben. A Házirendet is aláírták helyettem azzal a megjegyzéssel, hogy a “beteg aláírásra alkalmatlan állapotban van”. Ez egy visszadátumozhatott irat lehet. Ugyanis sehol, se a lázlapon, se a a napi -ápolónők által vezetett- iratokon semmilyen utalás nincs a beavatkozás jogosságára! Hogy lehet ilyen elképesztő viselkedést tolerálni?
Beszéltem a pszichológusommal is, aki megerősítette az állításomat és aláírásával igazolta, hogy nálam ilyen probléma nem volt. Azt is leírta, hogy orvosi hiba epilepsziás beteget rögzíteni!
Tisztelt Doktornő! Szeretném kérni a véleményét, hová lehet fordulni, az elszenvedett sérelmeimre hogyan keressek vigaszt?
Bár az igazsághoz tartozik, hogy ma írtam újra Dr. Sebestyén Andornak és kértem az ügy újravizsgálását. Az illetékesek felelősségre vonását. Nem tudom mi lesz a válasza, már csak azért sem, mert megírtam Neki, hogy a Klinika nagyon felelőtlenül gondolkodik! Milyen alapon találtam meg a dokumentumaim között egy olyan iratot, ahol a velem együtt ott feküdt minden beteg nevét és problémáját tartalmazza? Ez -szerintem- kimeríti az orvosi titoktartás fogalmát! Szeretnék küzdeni, hogy kiderüljön az igazság, nem adom fel. Jó lenne, ha elérném, hogy ezentúl soha ilyen ne fordulhasson elő más beteggel! A Klinika ne bánhasson így a rászoruló emberekkel! Mert a betegeknek jogaik is vannak, aminek a betartásáért a Klinika felelős! Nagyon megköszönöm a válaszát!
Tisztelettel! Júlia