Jo napot kivanok.
Azert irok mert nemtudom hogy mit jelentenek ezek az almok… 4honapos terhes vagyok, es egy 4eves kislany anyukaja. Nagyon szeretem oket.. Foleg a kislanyomat, imadom. Viszont van egy viszatero almom, a korulmenyek változók, viszont egyben mindig ugyan az, hatalmas fajdalom a szivemben, csalodas, felelem…es ezek okabol kifolyolag almomban en es a kislanyom meghalunk. Mingig hasonlo keppen zajlik le(vagy leugrunk, a hidrol, vagy vaalaki lelo minket, de mindig magamhoz olelve, sirva tartom) , a kislanyom megkerdezi fajni fog e, en sirva nyugtatom h minden rendben lesz es igy orokke egyutt leszunk. Vigyazni fogok ra… Ezutan felebredek es sirok, a kislanyom agya mellett ulok utana es fogom a kezet, es nyugtatom magam h minden rendben van. Itt vagyunk mind ketten es elunk.
Most h csak irom ezt onnek is folynak a konnyeim, nemtudom miert van ez. Felek valami borzalmas fog tortenni. Ezert igyexem minel tobb idomet a lanyommal tolteni, megolelni es a tudtara adni h szeretem.
Meg kell irnom hogy szerintem kozre jatszhat hogy vele a szules nehez volt, az orvosok mind kettonk eleteert küzdöttek. Majd mikor betoltotte a 2.eletevet autoval balesetet szenvedtunk, ahol konyebb serulesekkel korhazba is kerultunk. Gondoltam ra hogy a masodik terhessegem ezt most felszinre hozta, es ujra tudat alatt atelem ezt.. Kerem ha tud adjon valami tanacsot, velemenyt, mert mindenki azt mondja h ezek csak almok.

Szép napot.

22 éves vagyok. Pánik betegséggel fordulnánk onhoz, régebben egyszer talan kétszer is ki alakult nalam ilyen betegség. De nem tudtam miaz vagy mitol van, szoval egy napig tartott aztan el mult és nem is gondoltam rá, és elo se jott. De most egy honapja egyik naprol a másikra ki alakult, rosszul lét, félelem, szorongás, rosz gondolatok, alvás zavar, leginkább az hogy nem tudok meg felelni másoknak. 4. nap utan el mentem az kezelo orvosomhoz, és azt mondta hogy a stressz. Fel is ajánlott egy gyogyszert, a gyogyszerbol 1 szemet vettem be amit el kelett szopogatni, aztán el is multak a panaszok. De aztán rá pár napra ujra kezdtek jelentkezni ezek a gondok de már enyhébben, foleg mikor fáradt vagyok, vagy sportolás után ha tull sokat sportolok egy nap, olyankor kellemetlenul érzem magam gyengének, remegek is néha. De a gyogyszert nem szedem, csak elejinte vettem be 2-3 szemet belole, de ell határoztam hogy gyogyszer nélkul akarom le kuzdeni ezt az egészet, félek hogy rá szoknánk. Pedig nincs azzal gondom ha mennem kell valahova, nem félek attol, sokat jarok ki baratokkal, sportolni is el járok rendszersen, probalom el terelni a gondolataimat errol a betegségrol.
De mielott ki alakult ez a betegség, sokat voltam ithol talán egy egész Decembert joforman a szobámba toltottem, és januar elsejétol kezdodott ez a betegség. És észre vettem hogy ha alkalmanként meg iszok egykis alkoholt az is kiváltja nálam a tuneteket.
Maga szerint le tudom kuzdeni egyedul is ezt a betegséget ?
Vagy gyogyszer és orvos kell?
Válaszát elore is koszonom.

Jonapot.
Egy kérdésem lenne.
Rivotrilt szedek hosszú évek óta.(0.5mg.)
Ha este szeretnék meginni pár sört,kihat e a hatás egymásra,vagy esetleg hadjam ki az esti 1 dbot és ihatok rá keveset

Jó napot kívánok!

Nekem étkezéssel kapcsolatban lennének kérdéseim. Bízom benne hogy tud nekem segíteni, tanácsot adni.
Kira elég rossz evő, bár ez mostanában picit talán javult már. Most adok neki ilyen étrend kiegészítőt. Persze nem ettől javult mert ezt csak pár napja kapja. Ami a fogára való azt általában megeszi, de ez pár ételben kimerül… Virsli, szalámi, zsemle, croissant, krémlevesek.
Régebben megette a gyümölcsöt is zöldségeket is.. De ez mára elmúlt.
Tisztában vagyok vele hogy minden gyerek más és más… És van mikor rosszul esznek van mikor jobban… Tehát ez végül gondolom hogy majd azért jobbra fordul… Emiatt annyira nem is aggódok, mert pl én is rossz evő volt a gyerekként.
A másik dolog ami sokkal inkább aggaszt…. Ha valakit lát enni elhányja magát…
Ha pl valaki ugyanazt eszi mint ő akkor nem…
De ha pl valami másfélét akkor öklendezik és már többször elő is fordult hogy el hányta magát…
Ez miért lehet? Vagy mi miatt lehet? Ezt is kinövi egyszer? Októberben kezdett oviba járni…. Ott nem eszik, visz magával tízórait de szinte sose eszi meg.
Kinn élünk Ausztriában… Biztos az is közrejátszik hogy nem magyar közegben van az oviban…. De ez a mást látok enni és elhányom magam…. Nem most kezdődött… Már régebben.
Mit gondol mi lehet ennek az oka?

Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm.
Szép napot kívánok!

Üdvözlettel:

Szilvia

Tisztelt Doktor No/Ur!

Mas valaki javaslatara kerestem fel az oldalt, mert felismertem egy
problemamat es valtoztatni szeretnek rajta.
Roviden tomoren, ugy tunik “energiavampir” vagyok. Sajnos jo uton haladok afele, hogy tonkre tegyem az eletet egy szamomra fontos embernek, es parjanak.
A rengeteg cikkben ami az interneten kering, legtobbszor az ilyen emberek felismeresere, es az ellenuk valo vedekezesre adnak tanacsot, de arra, hogy hogyan ne legyunk azok arra szinte semmit. Ugy tunik mintha minden ember a “verado” oldalon allna, es a masik oldalrol szo sincs. Magamrol par szot. 41 eves hazas, gyermektelen ember vagyok. Tobb mint 10 evvel ezelott, az akkor meg baratnoi statuszban levo holggyel jottunk ki
Londonba, majd par evre ra hazassagot kotottunk, ami mostanra igen
megromlott, es kilatasban van a valas is. Tervezem a hazakoltozest, es nem 100% hogy parban.
A nyar folyaman megismerkedtem egy kedves parral, akikkel nagyon jo az egyutt toltott ido (strand, horgaszat stb.) sokat nevetunk, megertjuk egymast, szinte napi kapcsolatban vagyunk. (az urral holggyel egyarant)

A holgy nagyon empatikus, es itt jelentkezik a gond. Kerdez, valaszolok es teny, hogy jolesik valakinek elmondani a problemamat, ugyanakkor erzi azt, hogy leszivom minden energiajat. A dolog termeszetesen nem tudatos es van, hogy probalok segiteni, de neha az csak olaj a tuzre. Ertelem szeruen ez negativan hat az o parkapcsolatukra is, ami nagyon nem jo. Szeretnek nekik/magamon segiteni azzal, hogy mindezt egeszseges mederbe tereljem/tereljuk. Fontosak szamomra mindketten, es ugy erzem en is nekik, de az hogy kimeritem oket, es problemat okozok az rossz. Nyilvanvaloan nem szeretnem elvesziteni oket, foleg a sajat hibam miatt.

Az, hogy szakitsam meg veluk a kapcsolatot es oldjam meg a problemamat az eleg egyertelmu es szaraz tanacs, es teny, hogy nekem is eszembe jutott, de pontosan ezt nem szeretnem, es emiatt fordulok szakemberhez tanacsert.
Olvasva, hogykik az energiavampirok, tobbnyire magamra ismerek, es ezen szeretnek valtoztatn!
Ezt az oldalt Mindennapi Pszichologia weboldal egyik allando szerzoje
ajanlotta miutan felkerestem ot a problemammal.
Bizom benne, hogy tud adni valamifele epito jellegu tanacsot, hogy hogyan “gyogyuljon ki” az ember az “energiavampirsagbol”.
Tudom, hogy nincs egyertelmu recept mindenre,
de talan Onnek van otlete, hogy merre induljak, merre keressem a helyes
iranyt.
Elore is koszonom a segitseget!
Maradok tisztelettel!
Alex

Egy 18 éves lány vagyok, régebben voltam már pszichiáternél és pszichológusnál is. Akkor az önbántalmazás és az öngyilkossági kísérleteim miatt,ami a mai napig is bennem vannak és nem tudok előlük menekülni,főleg a gondolatok elől nem. Ez az egész 4 éve kezdődött,folyamatosan fáradtnak érzem magam,de nem csak fizikailag,hanem lelkileg is. Egyszerűen nem látok kiutat semmiből sem,egyre csak a csalódások sorát élem meg,semmi sem jó..ebből már nincs kiút úgy vélem. Mind emellett még az önutálatom is megnehezíti a napjaimat. Belenézek a tükörbe és egy dagadt,ronda és értelmileg nem elég embert látok. Minden egyes evésnél bűntudatom van..nem akarok enni..én..én csak nem akarok érezni,nem akarom a körülöttem élőket is pusztítani. Elég volt a családomat ezekkel tönkre tennem..sosem bocsájtom ezt meg magamnak!!!!!!

Néha nagyon jó a kedvem . Rengeteget nevetek poénkodok, viccelődök. Hülyeségeket csinálok… és jó érzés.
De mostanság nagyon sokszor van az , h nm beszelek. Csak csendbe vagyok , nm lehet hozzam szólni. Nem érdekel semmi . Ilyenkor zenét hallgatok és bambulok .Valami bánt belül sok minden és ezt elem át. Van úgy h napokig nm veszek csak ha muszaly . És ez eléggé fel tűnő mivel altalaba ennek vagyok az ellentéte és sokan megszólnak érte h mi a bajom ilyenkor . De …. nm tudom . Ezt már gyerek koróm óta csinálom. De most egyre gyakoribb .

Tisztelt Doktornő!
Nem is tudom, hogy hol kezdjem… Valami nincs rendben az életemben, és ezt már egy ideje észrevettem. Nem szeretnék személyesen szakember segítségét kérni, ezért írok Önnek, hátha tudna segíteni. Tavaly történt egy fordulópont az életemben, aminek köszönhetően valahogy nem találom újra a helyem. Most úgy alakult, hogy feltudnám építeni újra azt, ami a célom volt akkor, de nem vagyok benne biztos, hogy ez a helyes út számomra. De úgy vagyok vele, hogy azért megpróbálom újra felépíteni azt, amit egykor szerettem volna, hátha visszatér belém a lelkesedés, és nem az étkezésbe temetkezem. A másik dolog pedig, hogy van egy nagyon jó barátnőm, akinek csak egy apró szava hatalmas lelkierőt adott nekem mindig, de most valahogy úgy érzem, hogy eltávolodtunk egymástól. Mivel Amerikában él, ezért csak az interneten tudjuk tartani a kapcsolatot, de két hete találkoztunk. Akkor nem volt távolságtartó, de úgy érzem, hogy csak azért volt számára érdemleges a találkozás, mert hasznot akart belőle húzni. Fáj a lelkemnek, mert tényleg hatalmas helyet foglal a szívemben, de aggódom és érzem, hogy bizony valami nincs rendben. Lehet megunta a barátságunkat? Az a baj, hogy beszélni nem szeretnék neki erről, mert akárhányszor próbáltam konkrétan rákérdezni, kudarcba fulladt. Nem tudom, hogy mitévő legyek…

Kedves Doktor Úr/ Doktornő!

Az lenne a kérdésem, hogy ha szedek napi 2 szem 0,25 mg Frontint, arra rá fogok-e szokni? 2 napja kezdtem el, felírta a háziorvos a fent írt protokol alapján. Meddig kell szednem hogy tünetmentes legyen, elmúljon végleg a pánikroham, hány hétig? Kávé mellé szedhetem? Kérem segítsen, nem szeretnék rászokni. Mindenki mást mond, van aki azt mondja rá lehet, van aki szerint nem. Mindegyik orvos mást mond, nem őszinték. Hogyan kell fokozatosan elhagyni?

Előre is köszönöm ha e-mailben válaszolna!

Kis korom óta van egy “lyuk” bennem, ami az évek során egyre nagyobbodik. Kis korom óta magányos és kirekesztett voltam, Valamint rengetegen bántottak, elárultak és cserben hagytak. iskolákban és a gyermek otthonban kirekesztettek. A gyermek otthonban meg terrorizáltak. Ezek után mindig ha ránézek akárkire, kivétel nélkül mindenki ellen gyűlöletet érzek csak. Valamint 2 éve láttam 2 videót, ami sajnos rontott a helyzeten. Abban a 2 videóban az emberiség sötét oldala volt. Azóta egyre jobban kezdem gyűlölni az embereket. Kíváncsi vagyok, hogy most bennem van a hiba, vagy mi…

Tisztelt Hölgyem/Uram! Négy éve vagyunk együtt a párommal. Az elején minden nagyon jól indult — bár szorongással, pánikrohamokkal és önbizalomhiánnyal küzdök, pont egy olyan időszakomban találtunk egymásra, amikor nagyon jól éreztem magam a bőrömben és ezek a problémák minimálisan voltak jelen. Azóta (főként családi és személyes problémák miatt) a helyzet hol rosszabbodott, hol jobb lett, de az elmúlt két-három évben sok konfliktusunk volt emiatt. Folyamatosan járok terápiára, egy éve váltottam pszichológust, és azóta összességében látom a problémáimat, és azt, hogy sokat kell majd változnom, hogy újra egyensúlyban legyek önmagammal. A párommal nagy dolgokon nem szoktunk veszekedni, azokat mindig meg tudjuk beszélni, inkább apróságokból szoktak óriási veszekedések kerekedni. A pszichológusom azt tanácsolta, hogy egy időre szeparáljam magam mind a családomtól, mind a páromtól (úgy éreztem, ő a szakításra gondol), és csak magammal foglalkozzak, mert csak így tudok megerősödni, én azonban, bár azt látom, hogy a családomtól tényleg függetlenednem kell, a páromat nem szeretném elhagyni. Régebben ez beteges ragaszkodás volt, de ma már bele tudok gondolni, hogy milyen lenne külön, és tudom, hogy “nem halnék bele”, de nagyon szeretjük egymást, és nem szeretnék rá esélyt adni, hogy esetleg elveszítsem, mert közben talál valaki mást (hiába szeretném, hogy boldog legyen, együtt akarok maradni vele). A kérdésem igazából az lenne, hogy hogyan dolgozhatnék úgy önmagamon, hogy közben párkapcsolatban maradok? Ha hibázok, sokszor visszaesünk oda, hogy a párom szerint “úgysem fogok megváltozni”, amit meg is értek, mert ez a pár év nagyon nehéz volt számomra. Ennek ellenére bízik abban, hogy sikerül változnom, de mindketten tudjuk, hogy ez nagyon nehéz lesz, mert a párkapcsolatunk egész dinamikája meg fog majd változni. (Ha eddig veszekedés volt, én mindig hagytam, hogy ő legyen az erősebb és “alávetettem” magam, amit bár ő nem szeret, sajnos ezt a mintát hozta otthonról és nehéz neki, hogy egyenrangúan, tisztelettel oldjuk meg ezeket a gondokat. Neki is vannak sérülései, kettőnké pont kiegészítik egymást, így a gyógyulásom során is biztos lesznek konfliktusaink, de mindketten hajlandóak vagyunk ezekkel megküzdeni.) Eddig annyit kértem tőle, hogy ha lehet, akkor hadd kezdhessek tiszta lappal, és ha mondjuk olyan gondolatai támadnak, hogy “már megint ezt csinálom”, legalább ne mondja el nekem, hogy ne kezdjem el marcangolni magam. Minden probléma az önutálatomból, a szorongásomból, a negativitásomból és abból fakad, hogy úgy érzem, nem kellek senkinek. Azonosítottam már a sémákat és a gyökereket, amikből ezek a dolgok fakadnak, most jön az a rész, ahol megküzdök velük. Kivitelezhető ez egy párkapcsolatban? Ha igen, milyen tanácsokat adna? Hálás köszönettel: egy reménykedő.

Üdvözlöm,
Viszonylag frissen jöttem ki egy válásból, majd hamar megtetszett valaki, aki hasonlít az előző páromra. Talán meg sem ismertem rendesen és ráhúztam az előző párom tulajdonságait. Főleg a hibáit.
Aztán megjelent bennem egyfajta pánik, hogy túlságosan hasonlít az előző páromra és féltem, hogy ezzel együtt biztosan meg fognak jelenni a korábbi kapcsolatban előforduló problémák. Ennek a gondolatától is megijedtem és el akartam taszítani magamtól ezt az érzést, vagy ezeknek a problémáknak az előfordulásának az esélyét, tehát megszakítottam az új párral való a kapcsolatot.
Ilyen esetben mi lehet a megoldás? Fel lehet oldani ezt a múlttól való félelmet, és azt, hogy akaratlanul is összehasonlítjuk az előző és jelenlegi párunkat? Milyen módszerrel lehet ezen dolgozni?
Vagy egy másfajta típusú pár megoldás lehet a problémára? Mármint olyan, aki nem juttatja eszünkbe az előző párt.
Vagy ez egy olyan helyzet ami mindig kísérteni fog, és újra előjönni, hogyha nem oldjuk meg.

Üdvözlöm! Egy 24 éves srác vagyok aki még nem volt nővel,de már nagyon szeretne. Nagyrészt a szülők is rájátszottak erre hisz, gyerekkoromtól szorongásban volt részem, illetve egyfolytában csesztettek, bármi jót tettem kinevettek,meg nem érdekelte őket. Tehát önbizalomból nem kaptam keveset. Nem tartom magam külsőre borzasztónak,sőt volt már barátnőm is,illetve pár lánnyal kavartam már. Egyszer az egyik lánnyal majdnem megtörtént,de ránk nyitottak, és így nem sikerült a dolog,sőt a kapcsolatnak is vége lett ezáltal. Egyébként továbbra is a szülőkkel élek. Elmentem egy prostituálthoz,egy könnyebb megoldást választva, kölcsönös franciázás volt,de nem volt merevedésem a stressz miatt. Kudarcként éltem meg. Továbbra sem mondtam le erről a dologról,mert nagyon akarom, és nem csak pornó filmeket nézni. Olvastam igazából több önfejlesztő könyvet is ezáltal és próbálok relaxációs technikákat. Az utóbbi időben lehetett volna barátnőm,de féltem belemenni a találkozásba,vagy akár többe,mert mi van ha nem fogadja ezt el,hogy még nem voltam lánnyal, és megint ott a kudarc lehetősége. Kérem segítsen,hogy mit tegyek, köszönöm válaszát. Szép napot.

Üdvözlöm,
Azért keresem, mert párkapcsolati problémáim vannak.
13 éve vagyok házas, 12 évig éltünk anyósommal egy háztartásban ami rengeteg konfliktus forrása volt.
A férjem rendszeresen az édesanyja mellé állt és nem akart elköltözni tőle.
Minden vitában mellé állt és neki adott igazat. olyan esetekben is amikor azt mondta, hogy állítólag részegen mentem haza az egyetemről, pedig nem is iszok alkoholt (ebben az időben még egyetemre jártam.).
Többször megvádolt elég súlyos dolgokkal, és nekem kellett bocsánatot kérnem mindenért, amit el sem követtem.
Anyósom azt vallotta, hogy ha valaki férjhez megy akkor csak a férj családja számít.
És emiatt mindig a férjem családja számított, hozzájuk kellett alkalmazkodni mindenben.
A saját családomat hanyagolnom kellett akkor is, amikor valami haláleset volt a családban, és én mellettük szerettem volna lenni.
5 év után már válságban voltunk, de akkor jöttek az ígéretek,hogy minden megváltozik. és elköltözünk.
Többször Állt ki mellettem ezek után a férjem, de csak még több konfliktus lett, azonban elköltözni még valamiért mindig nem akart.
Megígérte, hogy keresünk telket ahol tudunk építkezni. De valamiért nem volt jó semmi…..
Teltek az évek és nem volt változás….
Másfél évvel ezelőtt már nem tudtam tovább várni és mondtam hogy el szeretnék válni…
csak ekkor jutott el oda, hogy költözzünk albérletbe….
De az anyjával szemben a mai napig nem tud őszintén beszélni semmiről….
Már fél éve külön élünk egymástól, de valójában az időnk jó részét mégis együtt töltjük….
Nem akar elválni….. de nem is élünk együtt….
Nem tudok benne bízni, de valamiért mégsem tudom teljesen elengedni…
Új életet kezdhetnék mással, mert van valaki az életemben, aki viszont borzasztóan rosszul kezeli, hogy a férjem ilyen nagy szerepet játszik az életemben, és hallani sem akar arról, hogy bármilyen formában is tartsam a kapcsolatot a férjemmel.
Nem tudom , hogy miért nem tudom elhagyni a férjem, és miért nem tudok mással új életet kezdeni.
Nem tudom, hogy mit tegyek, hogyan tovább?
Előre is köszönöm a segítségét!

712kati Tisztelt xy. 4 hónapja találkoztam egy 30 éves férfivel egy társkereső oldalról. Én 26 vagyo.Azota mikor találkozunk felhőtlenül boldogok vagyunk.kissé csendes természetű, őszinte mosolyú magass jóképű férfi.Az egyetlen már az enyém vagy az övé nem tudom rögeszmés probléma vele,hogy folyton gyönyörű nőket követ instagramon,facebookon.Eleinte nem zavart ahogy lett kis szabad időm folyton néztem,napirenden voltam igy észre vettem,hogy némely nő kitörlödik pl fb -ről, most kérdéses,hogy ki töröl kit.Kérdezni nem merek egyszer kérdeztem meg, hogy lesz e nő a szülinapon ahova megy, már leszolitott,ne legyek féltékeny.Amugyis butaság lenne idegen bejelölt nők miatt veszekedni.De nem értem ő ha ilyenekről álmodik miért van velem? Magamon kell segitsek minden egyes uljon követet nő fáj és ront az önbizalmamon össze vissza gondolok mindent addig amig nem talalkozunk.1 héten 2 3 szor szoktunk a távolság miadt, akkor is szótlanul de őszinte mosolyal es öleléssel bujunk egymáshoz.Mit tegyek,hogy ne foglalkozzak ezzel és ne nézem mit csinál neten?