Jó napot kívánok!
Lassan négy hónapja vagyok együtt a párommal. Nehezemre esik a múltját elfogadni. Az az igazság hogy a bizalmat is megingott felé amióta ugyanis viszi magával a telefonját akármit csinál. (az új munkahelyen óta) a kollégái (köztük egy nő) elhivta öt mekizni. (tehát hárman mentek volna) erről is úgy szereztem tudomást hogy a nő írt neki facebookon ezzel kapcsolatban. Kérdeztem tőle miért nem mondta? Azt válaszolta azért mert a nem ment volna főleg nem nélkülem. Én rairtama a nőre egy szóval nem mondott ilyet. A tegnapi nap folyamán kértem a páromat hogy mutassa meg a telefonját hogy mi oka van annak hogy sohasem hagyja a szobába a telefonját. Azt mondta nem adja oda. Többszöri szolasra sem. Legyenszives segítsen. Tanácstalan vagyok. És minden fele megfordult már a fejembe ami negatív dolog. Válaszát köszönöm.

Jó napot Kívánok!

Azzal a problémával fordulok most önhöz hogy hiába egész az életem mert hát csodás családom van két szép,egészséges gyermekem van mégis úgy érzem semmi sem jó az életemben. A családom csak akkor fordul hozzám ha anyagi támogatás kell vagy ha érdekükben áll. Elég sokszor azon tanakodom hogy szívesen elmenekülnék vagy egyszerűen véget vetnék az egésznek . Szinte napról napra élek . Nem tudom azt sem mit tegyek vagy hogy mondjam meg a családnak hogy nem akarok senki bankja lenni. Attól tartok ha ezt közölném akkor soha többé nem keresnének és nem is látogatnák az unokákat. Nagyon rosszul érzem magam a bőrömben.Küzdök túlsúllyal is mert idegességemben folyton eszek . Szeretnék kiutat az életemből és a helyzetemből.

Tisztelt Doktor Úr/Nő!
Pedagógus vagyok. Hospitáltam egy kolléganőnél testnevelés órán, aki sok labdás vad játékot játszatott a gyerekekkel, minek során egy labda eltalált. Letört a fogam és a szemüvegem is eldeformálódott. A kolléganő reakciója:”Ilyen puha labdától?” az asszisztensé pedig”ez csak lepattant”.Az órát nem szakították félbe, mintha mi sem történt volna. A főnökség reakciója: Nem kell jegyzőkönyv, úgyse fizetik ki, de sajnálják. Másnap mégis kértem a jegyzőkönyvet. Engem a dolog nem hagyott nyugodni, beszéltem a kolléganővel, aki hárított, mondván, neki a balesetemhez semmi köze. Én nem így gondolom.Ezután eldöntöttem, kerülöm és nem is köszönök neki. Erre utánam kiabált az úton, “Ne nézzél rám!” Nem néztem rá, pontosan ez irritálja. A kérdésem: Hogy álljak hozzá? Köszönni nem akarok, egyszerűen nem méltó arra sem. Ugyanakkor tartok tőle. Csak annyit tudok róla, hogy korlátolt, nagy pofájú, a vezetés se tud vele mit kezdeni, átlátszó ürügyekkel időnként nem jön be dolgozni, hazudós, képmutató, a férje gazdag, mégis lopja a színes papírt.
Mit várhatok az ilyen embertől? Mi a helyes viselkedés ilyen esetben?
Válaszát előre is köszönöm!

Jó estét kívánok!
Lassan egy éve élek párkapcsolatban. Már nem az első, nem is a második kapcsolatom, sajnos a második kapcsolatomban egy komolyabb bizalmi törés állt be, és tette tönkre azt, ezután sokat ittam és nem tudtam kontrollálni magam, féktelenül pasiztam. Azóta sorra mennek tönkre a kapcsolataim a beteges féltékenységem miatt. Mindig, mindenkiben ellenfelet látok, még attól is kiborulok, ha a párom megnéz valakit, vagy új ismerőse lesz valamelyik közösségi hálón. Nem tudom kezelni az indulataimat, és a bánatomat gyakran evésbe folytom.. labilis idegrendszerem van, túlérzékeny vagyok, és nem sokba nézem magam… egyik pillanatban sírok, a másikban nevetek.. odáig fajult a dolog, hogy a párom azt mondta, már nem érez úgy, mint eddig, annyit hisztiztem.. kiborító vagyok és magamat is idegesítem, de nem tudom kezelni saját magamat sem már… Kérem, segítsen.

Tisztelt Cím!

Nem tudom hogy működik ez, még sosem csináltam ilyet, de már jobb ötletem nem maradt….
Az igazat megvallva nem rólam van szó, van egy ismerősöm, aki beteg…
Körülbelül egy éve ismertem meg, akkoriban úgy gondoltam, ő a legerősebb ember a világon, ő segített nekem, viszont az elmúlt hónapokban elindult a leejtőn..
Már egy-két hónapja sikerült rábeszélnek, hogy forduljon orvoshoz, elvileg jár már, bár én már azt sem tudom, mit hihetek el neki…
Folyamatosan csak veszekszünk, nagyon különbözőek lettünk az elmúlt időben, csak stresszeltük egymást minden mondatunkkal, én próbáltam neki segíteni, de ehhez már én nagyon kevés vagyok, nem bírom el a terhet… az egészre ráment az én életem is.
Szóval két héttel ez előtt ő maga írta azt, hogy ne beszéljünk többet, mert mindkettőnknek jobb lesz. Mindent elfogadtam úgy, ahogy ő szeretné, kulturáltan váltunk el.
Rá egy hétre írt, engem a hideg rázott, hogy mi lehet a baj… de nem volt semmi, csak úgy írt, minden megbeszélt ellenére.
Megkértem, hogy maradjunk a megbeszélteknél, és ne beszéljünk. Egészen normálisan megbeszéltük ismét, majd elköszönt, blokkolt minden internetes felületen… nem így gondoltam az elválást, de gondoltam, ha jó így neki, rendben…
Majd fél óra múlva írt, hogy nem érti mi történt, valaki feltörte a profilját… Nem csak egy felületről beszélek, tehát azt állította, több fiókját is feltörték és engem blockoltak mindenhol… Ezt a mai napig nem hiszem el, hogy gondolhatja, hogy én ezt elhiszem, vagy nem is értem, mit gondol….
Kértem tőle egy kis időt, mert összezavarodtam.. nem tudtam, mit tegyek.
Ennek egy hete, írtam neki végül, hogy továbbra is szeretnék a megbeszélteknél maradni – ne beszéljünk.
Újra megbeszéltük, minden vita nélkül… Le kellett volna abban a pillanatban blockolnom, amint elköszöntünk de nem tudtam megtenni, félek, hogyan reagálna rá.
De újra írt… és újra… Folyamatosan lelki terrorban tart, azzal tart maga mellett hogy “sötét dolgokról” beszél, utalásokat tesz, hogy bántani fogja magát, és én nem tudom mit higgyek, nem bírom ezt a helyzetet, nem akarok neki válaszolni, mert pontosan tudja, hogy ez nekem fáj és meg fogom tenni, de félek, mi történik ha nem válaszolok….
Se családja, se barátai, tényleg csak én vagyok neki, de én már félek tőle, félek akkor ha ír, félek attól, ha nem, és félek neki bármit is válaszolni, vagy nem válaszolni… Én ehhez már kevés vagyok, és nem tudom, mit tegyek.
Szeretném ezt privátan kezelni, de nincsen rá módom, tehát… köszönöm, ha valaki tud segíteni!

Jó napot. Szeretnék segítséget kérni. A problémák adottak és elég sok minden gyülik bennem és sajnos mostanában többször jár a fejemben az hogy bárcsak nem léteznék. Az egyedüli dolog ami megakadályoz az az, hogy nem szeretném a családomat, barátaimat bántani, hisz nem tudom képesek lennének megbocsátani nekem és boldogok lenni. Elsö problémám a kapcsolataimban vannak. Nem volt egy sikeres kapcsolatom sem. Mindig bántottak (lelkileg) és voltam én már anorexiás is emiatt. Szerencsére ebböl kilábaltam. A mostani párommal 6 éve vagyunk együtt és decemberben eljegyzett. A mostani kapcsolatom sem felhötlen. Félrelépés és a mai napig más társaságát keresi. Azt mondja nem lép túl egy határt de nekem egy leendö férjnél és apánál nem fér bele az, hogy embereket hív fel hogy párszor pettingeljen. Nem tudom jó döntés e mellette maradni és vállalni a kockázatot, hogy talán rosszabb lesz, akár túllépi a határt, válás, esetleg gyermekelhelyezési per, stb. Az emberek meg tudnak változni? Mivel sosem becsültek meg, most is úgy érzem eltapostak, nincs önbizalmam, nem érzem magam sem nönek, sem szépnek. Ha a saját országomban élnék, lehet könnyebben tudnék dönteni, de a párom külföldi és az ö országában élünk. Mindenem itt van, hazautazásom rengeteg kiadás lenne és kb. 0-ra redukálnám amim van. Mit tudnék tenni? Mi lehet a helyes döntés. Legalábbis hogy eltereljem a gondolatom erröl a megszünni létezni dologról. Mikor “tiszta” a fejem, mindig azon gondolkoztam hogy ezek az emberek olyan gyávák és csak a saját érdekeiket nézik, de most hogy benne vagyok ebben, teljesen másképp látom a dolgot. Sajnos mostanában csak nyugtatóval tudok normálisan aludni. Szeretnék segítséget kérni. Mint írtam sok minden történt az életemben, de azt hiszem ez az az ok ami ezt a helyzetet okozza. Várom mihamarabbi válaszát és köszönöm elöre is a segítséget.

A nőknek mennyire fontos hogy a pasinak milyen végzettsége, munkája van?
Én például minimálbért keresek.
Nem jártam egyetemre.
Huszas éveim elején vagyok. Anyáméknál élek.
Az fontos hogy kemény legyek?
Mert nekem ilyen hiedelmeim vannak hogy sok nőnek fontos. És kiröhögne. Emiatt utasítana el.
De furcsa mert a munkanélküli alkoholistának is van szép barátnője.
Én emiatt folyton hazudok és szorongok elmenni randizni. Vagy odamenni lányokhoz, mert szégyenlem hogy nincs semmim amivel felvághatnék.
Multkor is amikor irtam a lánynak, kérdezte mit dolgozok, leírtam de rossz érzéseim voltak és szégyeltem magam. Egyáltalán miért kérdezi mit dolgozok.
A másik hogy a kinézetemet is szégyenlem, mert nem vagyok egy nagy darab pasi. 170 cm vagyok. Nincs olyan férfias hangom.
Pedig azt mondják a lányok, hogy helyes vagyok.
Gyakran előfordult hogy a lány udvarolt nekem, keresett.
Vagy akinek bejövök annak, akkor is tetszenék ha kiderülne hogy ilyen hontalan vagyok?
Szerintem az lesz, hogy keményen tanulok, kigyúrom magam 30 éves koromra. Szép autó.
Csak a jogsival is hontalankodok egy ideje.

Címzett: Szabó Lili Doktornő

Tisztelt Doktornő!

Én írtam a fogletöréses munkahelyi balesetemről.
Először is köszönöm a gyors választ és kiegészítésképpen hagy feleljek az Önben felmerült kérdésekre.
A helyzetben,(amikor az eset történt) a tény közlésén kívül nem mutattam ki a haragomat. Megijedtem, és megdöbbentem az illető érzéketlenségén és közönyén, majd kiszaladtam a mosdóba kiöblíteni a vérző szám és felmérni a fizikai károsodásom, s hívni a fogorvosom. A számonkérés később jött, ott is csak a neheztelést érezhette, mikor elmondtam, hogy felelősnek tartom, hogy ez nekem mennyibe került és a károsodás még akkor is maradandó, ha felépítik a fogam, hisz nem lehet már úgy használni, mint előtte. Eleinte felfogni sem volt hajlandó amiről beszélek, aztán tagadta, hogy neki lenne ehhez bármi köze. Nem tudom, ha káromkodok, vagy elátkozom, és kiengedem akkor a dühöm, mi lenne most a helyzet. Nem akartam lemenni a szintjére. Le kellett volna? Lehet, abból értett volna? Ha már nem tett semmit, legalább egy bocsánatkérést, némi megbánást vártam, de már tudom, erre hiába várok. Most csak annyit akarok, hogy soha többé ne legyen semmi közöm hozzá. A közelébe se mennék, ha lenne rá mód, de nagyon szeretném, ha tudnék úgy elmenni mellette, mintha nem is létezne, bárhogy fel akarja hívni magára a figyelmet, fordítja ki a dolgokat s játssza, hogy én vagyok a rossz ő pedig az ártatlan sértett fél.

Üdvözlettel! Szibet

Jó napot kívánok.
A következő a problémám.A volt férjem lelki terrorban tartott és még most sem tudok vele szembe szállni és minden alkalommal sikerül felelmet keltsen bennem.A kislányunk miatt sajnos nem tudom megszakítani vele teljesen a kapcsolatot.Fenyegetozik hogy elveszi tőlem a kislányt bírósági úton,amire semmi esélye,ezt tudom,de mégis sakkban tud tartani engem.Hogyan tudnék ezzen túllépni?Hogy szembe tudjak szállni vele?Van esetleg valamilyen módszer amivel túl tudnék jutni ezen?Sajnos már a kislamyomon is észre vettem hogy nem mer vele szállni,es kérni sem mer tőle semmit.
Válaszát előre is köszönöm.

Mért nem tudok aludni
Mért nem tudom ki kapcsolni az agyam
Mert ijedek meg ha fel ebresztenek
Mert alszok eberen

Kedves Pszichológus!
Szeretnék segitséget kérni ,mert nem tudom mit tegyek…A barátommal 9 év együttélés után szakitottunk ,9 éveig is jártunk….közösen vigyáztunk egy gyerekre de mivel ö a gyám én elmentem onnan hazaköltöztem anyukámhoz. Pontosabban én szakitottam mert megint durva volt velem….megsokalltam már lehetne mit mesélni erröl a 9 évröl…. beismerte hogy hibázott és h ö volt hülye de ő mindenáron könyörgött nekem hogy adjak még egy esélyt. Nem tettem meg…De mikor 6 napig folyamatosan a nyakamra járt és sirt már akkor is furcsa volt a viselkedése. Mikor utoljára találkoztam vele akkor is fura volt csak akart volna még egy esélyt ,de nem adtam ezért elköszönt tölem és célzott az öngyilkosságra. Nem csak tölem köszönt el aznap még jopár ismeröstöl…egy barátnömtöl is ,aki megijedt és felhivta az anyját ,h mit tegyen , aki ugy tett hivja ki a rendöröket. A rendörök megtalálták mentöt hivtak hozzá és bevitték a pszichiátria zárt osztályára. Már ott kezdte a kötekedést mondta a többieknek ,h nekem meg ne mondják h hol van…Utána a gyereknek akire vigyázztunk közösen, ugy tett h ha meglát köszönni se fog az utcán….a gyerek már fél töle szolt az anyjának h keressen másik gyámot az anyja talált is és még bent volt a korházba közölte vele hogy költözzön el onnan. 2,5 hétig volt a korházba aztán kiengedték a korházbol… de több mindenkitöl tudom h zavart…. Velem meg agressziv-durva tipus az egyik közös barátunknak megtiltotta h nekem bármibe segitsen. Amikor mentem dolgozni pont szembe jött velem az utcán de olyan szinten kikerült mikor észrevett h szándékosan irányt változtatott szinte mondhatni elfutott csakhogy ne kelljen mellettem elmennie…Aznap este a facebook-on felköszöntöttem egy másik közös barátunkat is akit rádásul én már régebb ota ismertem mint ö, amint meglátta olyat irt oda h te a barátaimnak ne kivánjál semmit és egy csomo felkiállto jel…borzaszto durva velem…mit lehetne tenni? félek még a végén egyszer nekem fog jönni. aztán egy barátnöm akinek mellesleg jo barátja az én volt barátom messengeren beszéltek mert a legjobbarátja messze él ….ugy tett a volt barátom h még mindig nem dolgozta fel a dolgokat nem tette tul magát rajta… Ezt se értem h mit nem dolgozott fel? Elöbb utobb az a lakhatása megszünt volna és azt magának köszönheti h vége lett a lakhatásának rádásul még mindig nem hajlando elköltözni onnan pedig a gyerek az uj gyámnál van ö meg már több mint egy hete kijött a korházbol nem is értem mit keres még ott… rajtam elvileg már tul kellett h lépjen ha ilyen ocsmányul viselkedik velem akkor nem értem ezt se mit nem dolgozott fel? Tényleg nem tudom megérteni öt mostmár mindig ez a gyülölködés fog menni csak azért mer nem adtam még egy esélyt? Elöbb utobb képes lesz még nekem is jönni? Szinte lesi az alkalmat h mivel tud belém kötni azt érzem. Kérem segitsen…mit lehetne tenni?

Jó napot kívánok! Van egy 6 és fél éves kisfiam. Szeptemberben iskolába megy. Teljesen szoba tiszta volt éjjel is nappal is. Mivel év vesztes így 2x járja a nagycsoportot. Először az első nagycsoportos koraban jelentkezett a bepisiles vagy csak becsúrgott,de volt hogy alvás közben teljesen bepisilt. Nem volt mindennapos 2-3 hét utan abba hagyta. Most sem teljesen bepisil becsurog es csak utana megy pisilni es ilyenkor titkolja, képes addig a pisis nadragban lenni amíg valaki észre nem veszi és átöltözik.Hiaba mondjuk küldjük pisilni mindig azt mondja hogy nem kell de amikor meg mar kimegy akkor mar bevan csúrogva.Azt vettem észre hogy a hosszabb szünetek utan csinalta ezt a téli és nyári szünet után amikor újra ment oviba akkor 2-3 heteig becsúrgott es utana abba hagyta,hónapokig semmi es a nyári szünet utan megint ez volt.Már probaltuk igaz csak meg 2 honapja a jutalmazást amit tanacsolt a gyerekorvos de az is csak 11 napig tartott hogy teljesen szaraz volt. Ez a becsúrgas sajnos mar 2018 novembere ota megy. Hiaba büntetjük meg hogy nem nezhet tv-t,nem tablettozhat,nem vidojátekozhat,kimosatom vele a pisis bugyijat,azt mondom hogy nem mehet iskolaba vagy elmondom mindenkinek nem nagyon erdekli csak kinevet.Az egyik ovónő azt mondta ne foglalkozzak vele mert az ő gyereke is bepisilt 6 éves koraig. A másik óvónő es a gyerekorvos is azt mondta hogy vigyem el a nevelesi tanacsadoba pszhiológushoz baja nem lesz igy mondtak hogy kiderítsek miert csinalja biztos valami bantja es igy reagal ra. De erről az apuka hallani sem akar nem engedi hogy elvigyem mert szerinte megviselne a gyereket ha ilyen helyre vinnem. A gyerekorvos is hiaba mondta neki ő ra sem hallgat hogy ha most nem derítik ki miért csinalja az iskolában még rosszabb lesz. Az teny hogy van olyan csoporttarsa aki allandoan verekszik es van amikor ráfogja a dolgot erről beszeltem az óvónővel es azt mondta hogy az en fiam is verekszik mert megvedi magat vissza adja mert peldaul a dadus azt szokta mondani nekik hogy adjak vissza a másiknak addig nem nez oda ne menjenek mindig arulkodni. Ha ráparancsolunk vagy megigertetjük vele hogy ne pisiljen be akkor többé kevésbbe müködik és nem pisil be. Már teljesen kétségbe vagyok esve hogy miért csinalja ezt amikor eddig nem volt ilyen problema. Az teny hogy en nagyon szigorú vagyok és szokta is mondani hogy fel tőlem,de muszaly mert nekem nem nagyon fogad szot az apjanak igen. Sajnos az apukaval sem vagyunk egy hullamhosszon ha en azt mondom neki hogy nem akkor ő azert is megengedi. Megy az apjahoz panaszkodni es ő megengedi most mar ő is probalna fogni mert nagyon eleven de mar neki sem nagyon fogad szot. Kerem adjon tanacsot mitévő legyek. Válaszat előre is köszönöm!

Tisztelt Cím!
A férjemmel kapcsolatban szeretnék kérdezni. 44 éves, több diplomás férfi, két gyermekünket neveljük együtt.
Mindössze kb. 2 éve vettem észre, hogy a férjem időnként, általában hétvégékhez közel pornó videókat néz éjszakánként. Sajnos bennem ez alapvetően egy nagyon negatív érzést vált ki (a pornótól undorodok). A szexuális együttléteink heti alkalmakra korlátozódnak. A pornó nézése a férjem részéről eleinte kb. 23 órától 2 óráig, aztán 3, 4 óráig tartottak, ám tegnap éjjel gyakorlatilag le sem feküdt, amikor a kicsi fiam és én már keltünk fel. Szinte a “vég-tevékenységen” majdnem rányitottunk… Amikor finoman rákérdeztem, azt mondta, hogy ő a nappaliban a díványon aludt, ami nem igaz, mert egyrészt többször felébredtem éjjel és hallottam a film hangjait, másrészt a dívány párnái és a takaró rajta érintetlen volt.
Azt szeretném megtudni, hogy ez mennyire normális? Nem a pornó nézése, hanem az, hogy egy egész éjszakán keresztül maszturbál vagy csak nézi… magam sem tudom, mit művel… De sajnos másnap emiatt nagyon hidegen viselkedek, mert ezt már nem tudom tolerálni és ezt ő is tudja…
Válaszát előre is köszönöm!

Jó estét kívánok! Én abban szeretnék segítséget kérni, hogy az ember hogy tudja a nagyon erős lelkiismeret furdalását enyhíteni abban az esetben, ha olyat tett, amin nem lehet változtatni? Hogy lehet a megtörténteket könnyebben, gyorsabban feldolgozni és elfogadni, hogy aztán újra a “régi” lehessek? Van erre valamiféle jól bevált módszer? Ha szükséges, szívesen leírom a történetet is. Köszönöm a segítséget!

Üdvözlöm. Egy bipoláris zavarban szenvedő barátomnak próbálok támasz lenni. Egyszerű patikus vagyok….és mondtam neki hogy itt valószínű pszichiáter segíthetne,de egy pszichológus útmutatása most jól jönne nekem…
az ő nevét és életkorát adtam meg.
Stressz, alvászavar, néha pánikroham kíséri. alig bír emberek közé menni mikor épp a depresszió-szakaszban van. Azt furcsállom,hogy mindig estére kitisztulnak a gondolatai, reggelre megint “kattog” nem lát kiutat,most a magánélet a munka a célok egyszerre omlottak össze.
De hogy lehet hogy este tisztább a feje,reggelre újra “xar az élet” fázis automatikus? (tisztában vagyok vele hogy nem ez a mániás-depresszió 2fázisa, hanem a rossz időszak kifejtése inkább… félreértések elkerülése érdekében ezt hozzáteszem)
ha bármi tippje lenne….valami útmutatója….megköszönném.
Már azt is köszönöm,hogy végig olvasta.
Minden jót!
Üdvözlettel: Kata