Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Régóta szerettem volna ide fordulni most eljött az ideje,annyi stressz ér hogy egész nap sírok,nincs étvágyam senki nem ért meg és távolodnak el tőlem az emberek és engem okolnak,hiába mondom bárkinek el engem hibáztatnak és ez kihat rám nagyon
Kedves Kérdező!
Az Ön által leírt probléma rendkívül megterhelő, mindennapi közérzetét, funkcionálását átható lehet. Említi, hogy étvágytalansággal, szorongással, hangulati problémákkal, önváddal küzd, szociális kapcsolatait is érinti jelenlegi pszichés állapota. A levelében felsorolt tünetek depressziós epizódra is utalhatnak, ennek pontos kivizsgálása, a tünetek felmérése, a szükséges kezelési terv felállítása érdekében javaslom, hogy mielőbb keressen fel pszichológust, szükség esetén (pszichológus javaslata alapján) pszichiáter szakorvost.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Kedves Doktornő!
A párkapcsolatom szépen működik, a párom a tenyerén hordoz, megtesz mindent értem. Viazomt észrevettem hogy egyre kevesebb a szexuális aktus. Aggasztóan. Számomra a napi szex normális esetleg a heti 3-4 is még normális. Sikerült konkretizálni, hogy zavarja a túlsúlyom. A súlyom mindig ingadozik, de azoktam tudni kezelni, és nem vagyok kövér jelenleg sem, csak a hasamra rakódott fel kb 5 kg. Munkahelyvesztés, költözés, mindem változott, és most 60 helyett 65kg vagyok 162cm magassághoz. Voltam 42kg is, de akkor betegnek néztek. A combomat örököltem apukámtól, az masszív, a fenekem formás ami tetszik is a páromnak, csak a hasi zsír a baj. És ezért nem is kíván úgy. Sosem találkoztam még ilyen férfifval. 5 hónapja vagyunk együtt, az előző kapcsolataimban sosem volt ez probléma.Úgy érzem, így nem vagyok igazán a megfelelő párkapcsolatban, de lehet hogy ez csak egy eltúlzott női túlkapás. Tudnának számomra nézőpontot adni, hogyam kezdjem el ezt feldolgozni?Köszönöm
Kedves Kérdező!
Az Ön által említett témakör több kérdést, tisztázandó problémákat vethet fel. Természetesen, ahogyan Ön is említi, a testsúly nem egy állandó tényező, az élet során különböző okokból kifolyólag változhat, ingadozhat, ugyanúgy, ahogy a külső megjelenés egyéb formái is. Érdemes lehet párjával arról beszélgetést kezdeményezni, hogy számára mit jelent a külső megjelenés, milyen gondolatokat társít hozzá, illetve Önnek mit jelent a testsúly, hogyan befolyásolta eddigi életét, érintették-e az önértékelését ezzel kapcsolatos megjegyzések. Az egészséges párkapcsolatban egymás feltétel nélküli elfogadása az egyik alappillér, melyben a felek külső megjelenésének tisztelete, szeretete szintén fontos részt képez.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Jó napot!
Jelenlen érettségi előtt állok, viszont a problémám nem új eredetű. Nagyon hajlamos vagyok különböző kifogásokkal a számomra előre vivő fontos dolgokat halogatni. Legyen ez a pszichológusom ujra felkeresése, vagy különböző különórákra járás, stb…
Nem tudom miért csinálom ezt, tudom, hogy kene, de megis kibújok a felelősségeim alól, es ettől meg erősebb az önmarcangolásom.
Tudna esetleg valamit tanácsolni vagy lehetséges indokot a viselkedésemre?
A választ előre is köszönöm!
Kedves Karolina!
Köszönjük a levelét!
A halogatás mögött számos ok állhat, univerzális és egyéni tényezők is, emiatt ennek kiderítése mindenképp terápiás munka része lehet. Érdemes megfigyelnie, hogy ez az életének több területére kiterjed-e, vagy csak egyesekre, s ott mi lehet a háttérben, miről szól a kifogások többsége, vagy valóban fontos-e az adott dolog Önnek, vagy csak mások tartják annak. Emellett érdemes találnia valamit, mely kellően tudja Önt motiválni, egy jutalmat, vagy célt, ami segítheti a halogatás pillanatában. További tippek és lehetséges okok miatt ajánlom figyelmébe alábbi blog cikkeinket:
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jó napot kívánok!
2019 július óta tudom hogy Sclerosis multiplex beteg vagyok. Sokan mondják hogy nem is gondolnák, hogy beteg vagyok mert mindig mosolygok.
Úgy érzem azóta nem tudok őszintén örülni semminek, ha sikerül akkor is fél percig tart és utána teljesen természetesnek veszem, hogy ez a dolog megtörtént, illetve szórakozás-barátkozás terén is elég zárkózott típus lettem.
Most kis babát szeretnénk a férjemmel, felmerült bennem, hogy nem fogom megélni azt az örömöt amire mindíg is vágytam, és persze szeretnék végre örülni dolgoknak ahogy régen.
Köszönöm előre is a segítségét.
Üdvözlettel
Alexandra
Kedves Alexandra!
Köszönöm, hogy megtisztelt levelével.
Nagyon sajnálom a diagnózisát, teljesen megértem, hogy nehéz örülni és hogy zárkózottá vált. Úgy gondolom, hogy egy gyászfolyamat zajlik a lelkében, ami az egészsége elvesztéséhez kapcsolódik. Ez felszínre hozhat félelmeket, negatív gondolatokat, hangulat-ingadozást.
Javaslom, hogy keressen fel egy pszichológust négyszemközti beszélgetésre akivel feldolgozhatja a veszteségét és megtanulhatja hogyan tud élni a diagnózisát elfogadva.
Üdv,
Üdvözlöm!
10 éve már, hogy szüleim válása miatt elköltöztünk a családi házunkból.
Az első költözésünknél 13 éves voltam, és úgy érzem, ezt a mai napig nem tudtam feldolgozni, pedig már nekem is gyermekeim és saját családom van.
Sajnos a gyermekkorom nem volt túl jó, a hajdani nevelőapám alkoholista volt, és a tettlegesség sajnos a mindennapjaink részét képezte, így túl sok jó emlékem nincs onnan, mégis nagyon megviselt a dolog. Évekig depressziós voltam emiatt, bár senki nem vette észre, és én is csak felnőtt fejjel látom át, hogy ez nekem mekkora traumát okozott. A mai napig hiányzik a hely, és a sírás kerülget, ha felidézem azt a lakást az emlékeimben, vagy mikor a közösségi oldalon látom képen a jelenlegi tulajt a régi kertünkben/házunkban. Úgy érzem, ha valamikor megtehetném, visszavásárolnám. Miért van, hogy egy sima költözést ekkora traumának éltem/élek meg, és hogyan tudnám ezt feldogozni? Miért vágyom vissza görcsösen, és hogy tudnám elengedni ezt? Köszönöm, ha válaszolnak!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne pszichológussal együtt megfejtenie, hogy miért vágyik vissza erre a helyre, ahol sok bántás érte Önt. Sajnos ennyi információ alapján nem lehet ezt megválaszolni. Olyan szakembert lenne javasolt felkeresnie, aki pszichodinamikus szemléletű is, hipnoterápiával vagy DREAM módszerrel dolgozik.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktor!
A 12 éves lányomban 1 év alatt fokozatosan erősödtek aggasztó jelek,mint pl. empátia és lelkiismeret hiánya otthon és az iskolában, önzőség, arrogancia, deviancia. Rosszindulatú,
” menő” baráti köre van,osztálytársat együtt csúfolnak.
Szerető családban él, naponta beszélgetünk,játszunk.20 éves nővére is velünk él,akivel minden rendben van,teljesen kiegyensúlyozott.
Kérem segítsen!Mit javasol?
Kedves Sausan!
Teljesen megértem az aggodalmát, hiszen fájdamas lehet tehetetlenül követni kislánya változásait. Úgy gondolom, hogy a leírt jelek már a kora serdülőkor időszakába való belépést mutatják. Biztos nehéz megértőnek és támogatónak lenni, de próbáljon még több teret biztosítani a közös programoknak, beszélgetéseknek, mutasson kíváncsiságot és érdeklődést (akár a “menő” barátnőkkel kapcsolatosan is), hogy a gyereke Önben továbbra is a bizalmasát láthassa. Javaslom az alábbi cikket, ez is segíthet, illetve Vekerdy Tamás könyveit, ott bővebben olvashat a kamaszkor küzdelmeiről, szépségeiről.
Ha nem érzékel változást, keressék fel az iskolai tanácsadót, hogy rálássanak arra, egyéb okok húzódhatnak meg a háttértben?
Üdvözlettel,
Szorongás,nyugtalanság,reménytelenség érzet napi szinten kinoz .varga gyógygombat szedek,spitomimt irt a haziorvos de nem szeretnek függő lenni tőle, volt egy teljes méhkivétel műtétem ,ezt azerrt irom hogy esetleg nem működhetnek a hormonok rendesen már .4 éve volt a műtét ,teljessen uralja az éltem ez a szorongas panikérzés,nyugtalanság
Kedves Kérdező!
A levelében említett szorongás, reménytelenség, nyugtalanság érzete kimerítő, zavaró, életvitelét negatívan befolyásoló lehet. Megemlítette, hogy 4 éve komoly műtéten esett át, mely pszichés és hormonális változásokat is okozhatott. Javaslom, hogy kezelőorvosával beszéljen arról, hogy Ön tart a gyógyszerelés kapcsán az esetleges hozzászokástól, függőség kialakulásától. Tüneteinek csökkentése, problémáinak feldolgozása érdekében javasolt lehet pszichológus szakember felkeresése is.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Kedves Szakértô,
2 és fél éve együtt élek egy közepesen súlyosra diagnosztizált OCD-s beteggel(45 éves hölgyel).Mondanom sem kell,hogy az egész életmódunkat alapvetôen határozza meg az állapota.Ez olykor már-már szürreális megoldásokat és szokásokat követel meg.Ezeket én már mind megszoktam,kompromisszumokkal élek,hogy mégis együtt maradjunk .Viszont.Olyan hátbozongatóan szélsôséges,ijesztô,néha paranoid dührohamok is elôfordulnak nála,ami az elviselhetetlenség határát nem csak súrolják hanem át is lépik.Nem tudom mással jellemezni mint,hogy ömlik belôle a malícia és a gyûlölet.Pár óra,esetleg nap után ez a fázis enyhülni látszik.Amikor megismerkedtünk volt hasonló állapotban.Elkezdett antidepresszánsokat(újra) szedni,amitôl sokat javultak az érzelmi viharai(jobb szó a tornádó ciklonnal felütve,ami éles repesszeket is reptet a levegôben).Az OCD je nem javult sajnos ettôl.Váltogatják a gyógyszereit és a legutolsó után jött újra ez a katasztrófa.Mit tehetnék ,hogy javuljon a helyzet?
Kedves Kérdező!
Nehéz időszakot élhet most meg, leveléből látszik, milyen alkalmazkodó és kompromisszumkész társ! Amikor az ember mentális problémával küzdővel él, az bizony nem csak a magának a mentális problémával küzdőnek, hanem a környezetének is nagyon nehéz tud lenni. Sokszor érezheti magát az ember tehetetlennek, lehet megbántott, kiszolgáltatott és még sok más érzés is megjelenhet. Ilyenkor előfordul, hogy hozzátartozóként is érdemes segítséget kérni, keresni. Ez többféle képpen is történhet. Egyrészt saját maga is sokat tanulhat könyvekből, melyek hozzátartozóknak szólnak, például borderline személyiségzavarosok hozzátartozóinka a következő könyv kifejezetten sokat segíthet: Paul T. Mason MS, Randi Kreger: Ne lépkedjük tojásokon! (2015). Másrészt kérhet szakmai segítséget is! Leveléből úgy látom, hogy párja kezelés alatt áll. Ez olyan szempontból szerencsés, hogy amikor hozzátartozóként a tünetek súlyosbodását, változását észleli, párja tudtával Ön is jelezheti a kezelők felé a változást, hiszen ez lehet, hogy fontos információ és segíthet a megfelelő kezelés kialakításában is. Másrészt bevett szokás, hogy a kezelők találkoznak 1-1 alkalommal a hozzátartozókkal is, annak érdekében, hogy a páciens mentális zavarának természetéről beszélgessenek, illetve arról, hogy milyen módon viszonyuljanak a jellemző kritikus, nehéz helyzetekhez. Amennyiben ez nem elégséges, akkor egyéni konzultáció keretein belül érdemes pszichológus segétsígét kérnie, aki segíthet Önnek megbírkózni a mindennapok nehézségeivel. Amennyiben párja ön- és/vagy közveszélyessé válik (nem részletezte, hogy a repeszeket reptető tornádó pontosan mit jelöl), abban az esetben mentőt szükséges hívni.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Kedves Pszichológus!
Évek óta megkeseríti az életem a betegségektől való félelem. Amikor jól érzem magam és a közelmúltban voltam orvosi kivizsgáláson, egy ideig minden rendben. Aztán mikor eltelik néhány hónap és észreveszek magamon valamilyen tünetet, azonnal a legrosszabbra gondolok. Néha már azt gondolom, az orvos biztos nem látta jól a vizsgálaton, és mégis van valami ott. Amikor velem egyidősek betegségét/halálhírét hallom, teljesen bepánikolok. Tudom, hogy ez nem egy gyorsan megoldható probléma, de létezik esetleg mégis valami “instant” elővehető technika, ami segít ezekben az időszakokban?
Köszönöm, hogy időt szánt rám.
Tisztelettel
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy túlzottan figyelheti magát, s aggódhat saját egészségi állapota miatt. Érdemes lenne kognitív viselkedésterápiás módszerrel dolgozó pszichológus szakembert felkeresnie, aki tudna Önnek gyorsan elővehető technikákat tanítani.
Az alábbi blogbejegyzésünkben írunk bővebben a leírt problémáról:
Miért nem segít senki a bajomon? – A hipochondria betegségről
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Üdvözlöm!
Volt egy nagyon jo parkapcsolatom naagyon szépen indult,de a partneremnek van egy életvezetesi tanacsadoja aki minden teren beleszol az életébe(vallalkozásába,tevékenységeibe , kapcsolatunkba ) olyannyira hogy teljes mértékben tönkre tudta tenni a kettőnk kapcsolatát és a páromat egy önző emberré változtatta. Közös gyermekünket elvetette zsarolással engem teljes mértékben megalazott és betegnek nyílvánított. Sok esetben velem zsarolta ha a kapcsolatban marad akkor ők egy közös cégukbol is képesek voltak kitenni. Nekem a tanacsado teljesen masokat tanacsolt mint a páromnak direkt ellentetes tanacsokat adott nekünk. Engem nyugtatott hogy segit helyrehozni de a partneremet arra buzditotta mihamarabb szabaduljon meg tőlem.
Kéredezem én ez normalis? Mit tudok tenni?
Köszönettel
Kedves Bernadett!
Együttérzek Önnel, nagyon nehéz lehet megélni, hogy egy “jóakaró” miatt a kapcsolatuk tönkremegy, és azt érzi, hogy nem tudja befolyásolni a történéseket a kapcsolatukban.
Nyilvánvaló, hogy a párja számára nagyon fontos ez a “tanácsadó”, így ha Ön ellene foglal állást, azt a párja valószínűleg támadásként fogja megélni. Úgy tűnik, hogy ez a tanácsadó manipluálja a párját, aki emiatt torzan láthatja a helyzetet és az Önök párkapcsolatát. Érdemes átgondolnia azt, hogy milyen volt a kettejük kapcsolata korábban, abban az időszakban, amikor a tanácsadó még nem volt jelen. És érdemes ebből az időszakból megfogalmazni azt, ami most hiányzik Önnek a kettejük kapcsolatából. Próbáljon kommunikálni erről a párjával.
Leveléből kiderül, hogy volt egy megszakadt várandósság a kapcsolatukban. Fontos, hogy az ezzel kapcsolatos érzéseit megfogalmazza, a veszteség feldolgozása megtörténjen.
Érdemes tisztázni, mit vár ettől a kapcsolattól, mit szeretne ebben a kapcsolatban megélni? Hisz-e, bízik- e abban, hogy ez a kapcsolat megmenthető? Ön mennyire távolodott el érzelmileg a párjától?
Akár egyedül, akár szakember segítségével érdemes a fenti kérdéseket körbejárnia.
Üdvözlettel;
30 év után elhagyott a férjem. Miatta mentünk Németországba. Nem beszélek németül, nincs munkám. Fiam 17 éves az iskolája miatt nem tudunk haza jönni.Ki vagyok a férjemnek szolgáltatva.Húsvétra haza jöttünk órákat beszél a szeretőjével.Nem érdekli hogy nekem nagyon fáj,fizikailag is.3-4 órákat alszok,14 kg őt fogytam.A kiborulásaimra agresszív válaszai vannak. A családom nem tudja, hogy 1 éve elhagyott.nem bírom feldolgozni.komolyan felkéne adnom az életem.Tuom hogy itt a fiam de ez neki se jó hogy így lát engem.csak mi van ha nem tudná ezt feldolgozni.de szerintem igen.
Sajna pszihológusra nincs pénzem.nincs jövőm,csapdába vagyok.Ésszel tudom,mit kéne csinálnom…engednem el lépjek túl,de hogy…Szerettük tiszteltük egymást.Most meg én egy nárcisztikus ember vagyok..nem vállalok felelősséget semmiért.az is kiderült,hogy én vittem csődbe a családot.ő semmibe nem hibázott.olyanokat mond hogy ha tehetném magam is elhagynám.
Vagy az életemet.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a kapcsolatuk felbomlása mély sebeket ejthetett Önön. Érdemes lenne a leírt tünetek miatt (kevés alvás, fogyás, sírás) pszichiáter szakorvost felkeresnie kint (tb alapon is akár). Kísérővel javasolt mennie, aki tud jól németül. Amennyiben ez nem megoldható, fel lehetne vetni, hogy addig visszajön Magyarországra amíg itthon keres fel pszichiátert, s a gyógyszereit beállítják (amennyiben szükségesnek találja az orvos a gyógyszeres kezelést). Itthon tb alapon pszichoterápiás ellátást is kaphat. A problémáiról javasolt lenne a családtagjaival is beszélnie, hátha ők is tudnának segíteni Önnek az orvos felkeresésének megszervezésében vagy kivitelezésében.
Az alábbi blogbejegyzésünket érdemes lenne elolvasnia:
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy az előfordulhat e,hogy gyermekkori szexuális bántalmazásom emlékei nem valósak?Az emlékek tinédzser koromban törtek felszínre,de kb óvodás koromban történtek. A családom a mai napig nem hisz nekem,legalábbis úgy tesznek,mintha nem lenne valós a dolog ,ezért már én magam is megkérdőjelezem a saját épelméjűségemet!Velük nem is tudok beszélni a történtekről,szőnyeg alá lett söpörve már 20 éve,ami mindig is nagyon bántott!
Előre is köszönöm megtisztelő válaszát!
Üdvözlettel:
Noémi
Kedves Noémi!
Köszönöm, hogy megtisztelt levelével. Azt javaslom,hogy keressen fel személyesen pszichoterapeutát ahol kiadhatja magából a 20 éve felgyűlt fájdalmat, valamint feloldható a trauma és a bántalmazás következményeivel is tudnak foglalkozni. Javaslom az alábbi cikket elolvasásra, ez is segíthet.
Üdvözlettel,
Jó napot! Kétszeres nagypapa lettem 2 és fél éve,a két lányom megajándékozott 2 fiú unokával, akik 2 hónap különbséggel születtek.Abban szeretnék öntől segítséget kérni,hogy mi lehet az oka annak,hogy az egyik unokám,aki még velünk lakik a lányomékkal,egyszerüen nem bír elviselni,ha szólok hozzá vagy viccelek vele egyszerűen sikoltozik és jelzi hogy távolodjak tőle,mindenki mást szeret és elfogad,de engem nem.Pedig semmit nem tettem,és ez van már 4 hónapja,nagyon fáj nekem ez és lelkileg teljesen megvisel,hogy bárki a családból ölelgetheti,puszilhatja,én pedig rá sem nézhetek.Kérem adjon valami tanácsot,mert teljesen kivagyok borulva,várom válaszát,tisztelettel:István.
Kedves István!
Gratulálok a kétszeres nagypapasághoz. Sajnálom, hogy ilyen rosszul éli meg a kisunokája “elutasítását”, de megértem, hiszen biztosan szeretne minél több önfeledt időt vele tölteni. Ebben az életkorban még nagyon érzékenyek a gyerekek és a kisgyerek reakciója nem annak szól feltétlenül, hogy az adott felnőtt számukra szerethető vagy nem. Sok kisgyerek akár attól is megijed ha az adott felnőttnek vastagabb a hangja vagy szúr a szakálla például, de ez a tartózkodás az idő múlásával megoldódik, Ugyanakkor minden gyerek másképp működik, így az is érthető ha a másik unoka másképp viszonyul Önhöz.
Én arra biztatnám, hogy továbbra is maradjon szeretetteljes és figyelmes az unokájával. Legyen kitartó és hagyja meg számára azt a határt, hogy ő közeledjen amikor úgy érzi.
Üdvözlettel,
Szép napot! A kérdés rendkívül kényes. A minap a 7éves kislányom elmesélte hogy apa (nevelő apa) a kezébe adta a nemi szervét és huzogatatta majd kis idő múlva pisi szerű fehér folyadék jött ki ( mindketten tudjuk mi) a párom tagadja hogy megtörtént illetve hogy a kislány kérte hogy megfoghassa mert kíváncsi és megígérte hogy többet bem fordul elő! Persze én egyből albérleteket kezdem nézni egyenlőre sajnos anyagilag nem tudom meglépni viszont féltem a kislányom! Ezelőtt sosem történt ilyen pedig neki is volt egy kislánya (ő már felnőtt) elhihetem addig is hogy nem történik meg újra?! Lehet ez tényleg egyszeri alkalom!! Megfélelmitva nincs a kislány úgy látom mert ugyanúgy ragaszkodik (apukához) Előre is nagyon szépen köszönöm a válaszokat!
Kedves Kérdező!
Az Ön által említett eset valóban rendkívül sok kérdést, kétséget vethet fel. Lehetséges, hogy kislánya jelenleg nem mutatja pszichés károsodás jeleit, viszont a későbbiekben, akár évek elteltével is megmutatkozhatnak traumatizáció jelei a pszichoszexuális fejlődésében. Javaslom, hogy mielőbb keressék fel a területileg illetékes családsegítő-és gyermekjóléti szolgálat intézményét, kérjenek segítséget.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Tisztelt Pszichológus!
Szeretnék segítséget kérni a gyászom feldolgozásában. Édesapukám hirtelenséggel öngyilkos lett. A tehetetlenség érzete mardos, mert nem láttam rajta semmi erre utaló jelet, még aznap is szokványosan viselkedett. Egyedül érzem magam és rengeteg megválaszolatlan kérdés van bennem, amire talán sosem kapok választ. Legfőbb kérdés a ‘miért’… Érzelmi vihar dúl bennem, mert egyrészről szeretem és nagyon hiányzik, másrészről meg düht és csalódottságot érzek, hogy csak így egyik pillanatról a másikra itt hagyott. Próbálom visszafejtegetni a történteket, hogy vajon mi nyomaszthatta ennyire belülről és, hogy miért nem beszélt róla. Semmi káros szenvedélye nem volt. Érthetetlenül állok és most úgy érzem, hogy csak sodor magával az élet. Egyenlőre nem tudom visszaidézni a szép emlékeket, olyan mintha nem emlékeznék.
Ön szerint mi az, amit én magam megtudok tenni a gyógyulásom érdekében?
Előre is köszönöm szépen a válaszát.
Kedves Fanni!
A legtöbb öngyilkosságot elkövető hozzátartozójánál gyakori, hogy bűntudatot érez. Ott van az az érzés, hogy talán lehetett volna tenni valamit a történtek megakadályozására. Fontos lenne elfogadnunk, hogy semmilyen mértékben nem vagyunk felelősek hozzátartozóként az öngyilkosságáért. Teljesen normális, hogy válaszokat keresünk a “miértekre”, azonban fel kell készülnünk arra, nem biztos, hogy valaha találunk is válaszokat.
A gyászfolyamat gyakori része a harag érzése, hiszen a másik itt hagyott minket. Ez az öngyilkosság esetében még inkább így van. A harag megélése sokszor félelmetes lehet, azonban ha felismerjük, elfogadjuk és kifejezzük ezeket az érzéseket, utána megnyugodhatunk.
Az öngyilkosságot elkövető tettét racionálisan sokszor nem lehet megérteni. Az illető olyan állapotban kerül tette elkövetésekor, amelyben számára az öngyilkosság az egyetlen megoldása annak, hogy véget vessen a fájdalomnak és szenvedésnek. Előfordulhat, hogy nehéz örömteli pillanatokat felidézni az elhunytról, mert az öngyilkosság rátelepszik egész személyére, és még a szép emlékek is megkérdőjeleződnek.
Üdvözlettel,
