Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Pszichológus!
19 éves lányom miatt írok. Néhány hónapja egy krónikus betegséggel, myasthenia gravis-sal diagnosztizálták. Ennek a tünetei izomgyengeség, kóros izomfáradékonyság. Mivel autoimmun betegség, szteroiddal akarják kezelni, aminek komoly mellékhatásai lehetnek.
A lányomnak régóta testképzavara van, később betegségfóbiája is lett, és a sport segített neki abban, hogy ezek csökkenjenek. Imádta a sportolást, az utóbbi években napi szinten edzett, látványosan örömét lelte benne. A betegsége, amíg nem kezelik rendesen, eléggé akadályozza ebben. Közben a gyógyszermellékhatásoktól is tart, hogy további krónikus betegségei lesznek tőle illetve a kinézete is megváltozik, hízni fog.
Teljesen maga alatt van. Úgy látom, gyászolja az egészséges gyermekkorát. Nincs kedve semmihez, a tanulmányait is hanyagolja. Elvittem már egy pszichológushoz, de nem tudott vele mit kezdeni. Van erre egyáltalán megoldás? Előre is köszönöm a válaszát.
Tisztelt Kérdező!
Nagyon sajnálom a lányát, mielőbbi állapotjavulást, jobbulást kívánok neki ezúton is! Jól beállított gyógyszeres kezelés mellett az állapotromlás megáll, javul, és az orvos utasításainak megfelelően akár még sportolhat is. Valóban félelmetesek lehetnek a leírt gyógyszermellékhatások, de egyáltalán nem mindenkinél fordulnak elő. Viszont a betegséggel kapcsolatos állapotromlás nem megfelelő kezelés mellett nem biztos, hogy megállítható. Azt gondolom érdemes lenne egy másik pszichológust keresni, akivel bizalmi kapcsolatot tudna kialakítani a lánya. Családterápia is jó megoldás lenne, ahol ön és a lánya (illetve többi családtagok is ha vannak) közösen részt vehetnek, ahol a társas támogatást meg tudná élni a lánya. Sok helyen akár online is szerveznek krónikus beteg fiataloknak csoportterápiát, ami szintén jó ötlet lehet, esetleg pszichodráma csoport szintén, ami pedig mozgásosabb, nonverbálisabb terápiás forma.
A területileg illetékes járóbeteg szakrendelésen beutaló nélkül TB alapon is tud időpontot kérni. (háziorvos tud segíteni pontosan melyik is ez) Ha még iskolába jár, kérheti az iskolapszichológus segítségét is, illetve a helyi pedagógiai szakszolgálat pszichológusát is felkeresheti, ők mind ingyenesen tudnak konzultációs segítséget nyújtani önnek. Krízis esetén, vagy nagyon szorongós helyzetben hívhatja ingyenesen https://sos116-123.hu/ a lelki elsősegély telefonszámot is, ahol skypeon vagy telefonon segítenek oldani a szorongást. Sok helyen a kórházban is elérhető osztályos pszichológus, a kezelőorvos segíthet összekötni önöket vele.
Pszichológiai segítség meglátásom szerint mindenképpen kellene, de lehet hogy kicsit több idő, míg megtalálják a megfelelő szakembert. Klinikai szakpszichológus, vagy egészség szakpszichológus végzettségű szakember lenne egyébként egyéniben a legjobb.
Mielőbbi jobbulást kívánok! üdvözlettel:
Jó napot! Azért írok Önnek, mert az elmúlt időben nem tudom túl tenni magam a halál gondolatán, azon, hogy egy nap szeretteim nem élnek majd, és ezt megtapasztalom, illetve azon, hogy én is egyszer “sorra kerülök”, és örökkévalóságig nem fogok létezni. Nem lesz tudatom, olyan lesz mintha aludnék, nem leszek semmi. És mind ez elkerülhetetlen, egyre közelebb van. Őrületbe kerget ez a gondolat, eddig csak esténként jelent meg, viszont az elmúlt hetekben minden nap, nem túlozva: folyamatosan jelen vannak az efféle gondolatok. Nem tudok normálisan élni már úgy érzem, folyamatosan síró görcsöm van, mikor itt lenne a érettségi is, nem tudok fókuszálni, hisz minden pillanatát a napomnak a halál félelme uralja. Nem tudom mit tudnék tenni, el fog-e ez múlni valaha vagy az életemet ilyen keservesen leszek kénytelen leélni? Pánik rohanom is volt már emiatt, már 4 hónapja, aztán 2 hónapja két közeli ismerősöm elhunyt autóbalesetben. Köszönöm előre is a segítséget!
Tisztelt Kérdező!
Azt gondolom, hogy érdemes lenne pszichológushoz fordulnia, a területileg illetékes járóbeteg szakrendelésen beutaló nélkül TB alapon tud időpontot kérni. (háziorvos tud segíteni pontosan melyik is ez) Ha még iskolába jár, kérheti az iskolapszichológus segítségét is, illetve a helyi pedagógiai szakszolgálat pszichológusát is felkeresheti, ők mind ingyenesen tudnak konzultációs segítséget nyújtani önnek. Krízis esetén, vagy nagyon szorongós helyzetben hívhatja ingyenesen https://sos116-123.hu/ a lelki elsősegély telefonszámot is, ahol skypeon vagy telefonon segítenek oldani a pánikot, szorongást.
Úgy gondolom, hogy az érettségi, mint egy nagy nagy stresszhelyzet triggerelhet több, korábban fel nem oldott, csak elfojtott szorongást, mint például a váratlan autóbalesetes halállal kapcsolódót is. Van, akinek segítő beszélgetésre van szüksége ahhoz, hogy ezek a félelmek szorongások oldódjanak, ezzel nincs egyedül. Mivel már nagykorú, a fent említett lehetőségek bármelyikén önállóan kérhet és kaphat segítséget, kérem ne várjon vele.
Üdvözlettel:
Kedves Doktornő. Az én problémém egy kissé összetett.
Rengeteget képzelődtem a parcserés szexen, a feleségem nem zárkózott el telyesen csak vart egy szimpatikus párra. A közös szexuális életünk szerintem rendben van elég gyakori. Előtte tudni kell, hogy nem tudtam szexuális aktust létesíteni más nőkkel mer nem volt erekcióm akkár hanyszor megpróbáltam nem szervi hiba mert a feleségemmel azonnal össze jön. Ez bosszant a legjobban hogy mit lehetne tenni. Visszatérve a párcserés szexhez ugyan ugy jártam nekem nem jött össze a hölgyel csak a feleségemmel, neki pedig természetesen igen.
Azóta nagyon rosszul érzem magam még gyogyszert is kellet bevegyek hogy megszünjön a nyomás rajtam.
Van egy új időpont a találkozásra es szeretnék mar bizonyitani is hogy nekem is megy.
Mit tegyek, hogy legyőzzem a félelmeimet?
Tisztelt Kérdező!
Úgy gondolom, ha ez a felállás konszenzuális és mindkettejük igénye, akkor érdemes lehet akár 1-2 konzultáció erejéig szexuálpszichológussal konzultálniuk, aki hamar fel tudja tárni, hogy a teljesítményszorongásának mi lehet az oka.
A potencianövelő gyógyszerekkel vigyáznék, amennyiben ilyen gyógyszerre utalt, és nem nyugtatóra, vagy egyéb gyógyszerre, a potencianövelők ugyanis szívbetegeknek nem javasoltak, csak orvosi vizsgálat után, ugyanis akár még egy rejtett kardiovaszkuláris betegség esetén is tudnak komoly panaszt okozni. Ellenben amennyiben mindketten vágynak a párcserére, javaslom önnek, hogy legyen egy kötetlen ismerkedős alkalom az aktus előtt a párral, (ha egyébként nem volt ilyen, vagy esetleg eggyel több alkalom, ha de) ahol iszogatnak, vagy beszélgetnek, így ön is jobban tudna hangolódni a majdani aktusra, továbbá önnek hasznos lenne a relaxációs gyakorlatokkal próbálkoznia megelőzőleg, (pl. youtube csatornánkon is talál ilyen videókat, poscastokat) ami segítené leküzdenie az izgalmakat, segíthetne egy nyugodtabb hangulatba kerülnie. Esetleg hasznosak lehetnek továbbá gyógynövényes alapanyagú relaxációt elősegítő teák, pl. citromfű, kamilla, és ha közösen ötletelnének párjával azon, hogy önnek mi növelné a biztonság- és komfortérzetét az adott (teljesítmény) helyzetben, ez lehet egy ismerősebb környezet, tárgy, félhomály stb., esetleg ha a partnerecsere előtt a párról készült fotó társaságában lenne együtt a párjával, amit el tudok képzelni, hogy kicsit deszenzitizálná a párcserés frusztráló helyzetet, és fokozná az “ismerősség” érzését. Ha fel tud fedezni olyan szituáció(ka)t, mely nem szexuális jellegű, de teljesítménnyel kapcsolatos, és ahol szintén leblokkolt korábban, vagy ahhoz hasonlót érzett, felfedezheti azt a korai, korábbi érzelmi helyzetet, amely érzelmi linken keresztül esetleg hasonlít erre a sikertelenségérzésre, amelyet a párcsere kapcsán korábban megélt.
Üdvözlettel:
- Tisztelt Pszichológus!
11 éve élek párkapcsolatban.
Sajnos az utóbbi időben a párom sokszor játszmázik sértődéssel.
Nagyon nehezen viselem ezeket az “incidenseket”. A legutóbbi eset veszekedésbe torkollott, hiába próbáltam megbeszélni a dolgokat, csenddel vert, követelte, hogy kérjek bocsánatot. Még pár hete visszatudtam fordítani a dolgokat, de mostanra ellenséges és hajthatatlan lett. Akármit mondok vádaskodik, ha vehemensebben válaszolok bármire is.
Kértem, hogy ne hagyjon ott ha vehemensebben válaszolok, azzal intézett el, hogy ha így viselkedek akkor ő nem tehet mást mint otthagy /pl: a bolt közepén/. Nagyon fáj ez nekem, nem viselkedett így velem soha, és támogatott mindig. A kapcsoltaunk a bizalomra épült, nem kicsinyes játszmákra. Ha ő hibázik és elnézést kér, azzal is példát akar statuálni mostanra. Gyerek lettem a kapcsolatba, nem felnőtt. Egészségügyi problémája miatt a szex ellaposodott, nem kezdeményez egyáltalán, de így nekem sincs kedvem.
Mit tehetnék?
Éva
Kedves Kérdező!
Levelét olvasva érezhető, hogy nagyon nehéz problémákkal nézhet szembe párkapcsolatában, gyermeki szerepbe kényszerülve érzi magát. Említi, hogy kapcsolatuk korábban bizalommal teljes, emberi játszmáktól mentes volt. Levelében írt arról is, hogy párjának egészségügyi problémái is vannak, mely szintén érinthetik az ő hangulatát, közérzetét, önértékelését. Érdemes lehet párjával egy biztonságos légkört teremtve hosszabb beszélgetést kezdeményezni, közösen feltárni, hogy milyen nehézségeket élnek meg a kapcsolatban, illetve személyesen mik zavarják Önöket a mindennapokban. Lehetséges, hogy régebb óta a háttérben meghúzódó kérdések, dilemmák merülnek fel, melyekkel a párja jelenleg sértődött magatartással, a helyzetből való kivonulással próbál meg megküzdeni. Az emberi játszmákból való kilépés úgy lehetséges, hogy megszakítja azt a reakciómódot, amit eddig használt. Tehát amennyiben Ön eddig éreztette haragját, csalódottságát amikor párja sértődéssel reagált, érdemes lehet kívül helyezkedni a szituáción, önmagában tudatosítani, hogy a párja most sértődött, nem belemenni a konfliktushelyzet fokozódásába. A későbbiekben, amikor párjával ismét van verbális kommunikáció, megkérdezni tőle, hogy ilyen helyzetben mire lenne szüksége, hogyan lehet ismét kontaktus Önök között. Amennyiben úgy érzi, hogy a kapcsolati szituáció nem javul, és párja is szeretne változást elérni, javaslom a párterápia megfontolását.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Maróti EszterÜdvözletem!
Nagyobbik unokám 2,5 éves kislány, aki a kistestvér érkezésekor 3 napig folyamatosan rám volt bízva. Nem az otthonukban, hanem nálunk tartózkodtunk. Természtesen sokat hiányolta anyukáját, de igyekeztünk lekötni a figyelmét, játszottunk vele bent és szabadtéren egyaránt. Mesét olvastunk, gyurmáztunk, szerepjátékokat játszottunk, aminek témáját mindig ő választotta. Kertészkedtünk, kutyáztunk, játszótéren voltunk, kerékpározott.
Szeretetteljes légkör vette körül, jól érezte magát. Az anyukája és kistetvére hazaérkezésének napja óta azonban minden találkozáskor hangoztatja, hogy “Nem szeretem a nagyit!” és többnyire elutasítóan viselkedik velem. Csak velem. Kérdésem, hogy ez mivel magyarázható és mit tehetek a kapcsolatunk helyreállításáért? Valamit rosszul csináltam? Saját 3 gyermekünknél nem tapasztaltunk hasonlót.
Köszönöm a választ!
Kedves Edit!
Biztosan nagyon rossz megélni azt, hogy elutasítást kap az unokájától azok után, hogy 3 szép napot töltöttek együtt! Azonban ne aggódjon, nem csinált semmit rosszul. Az unokája reakciói vélhetően pont arról szólnak, hogy azt érzi, hogy milyen jó volt együtt és mennyire nehéz elfogadni, hogy az a 3 közös nap már nincs. A gyerekek a változásokat olykor könnyen, máskor nehezebben élik meg, és gyakran megfigyelhető, hogy valamilyen változás hatása csak később figyelhető meg náluk.
Igyekezzen továbbra is sok időt együtt tölteni az unokájával, és ha a jövőben is ezt a negatív elutasító reakciót kapja tőle, próbálja megfogalmazni felé, hogy Ön szomorú, amikor ezt hallja, mert Önnek nagyon jó érzés volt sokat vele lenni. Fogalmazza meg, hogy mennyire szereti és mutassa ki felé öleléssel, gesztusokkal. Ebből meg fogja érteni az unokája, hogy az Ön érzései felé akkor sem változnak, ha épp nincsenek együtt, és akkor is, ha Önnek van már egy másik kisunokája is.
Üdvözlettel;
Jó napot!
Az egyik ismerôsöm elmondása szerint sokszor nincs kedve beszélgetni senkivel ilyenkor szótlanul ül vagy magányosan tevékenykedik. Miért lehet ez? Ez normális? Nincs szociàlis fóbiája. Talán súlyos depresszió?
Kedves Szilvi!
Ez egy teljesen normális személyiségvonás is lehet. Nem vagyunk egyformák, mindenki máshogy tölti azt az időt, amikor éppen nincsen kontaktban senkivel. Az intovertált személyeknek több ilyen időre lehet szükség, míg az extravertáltak jobban szeretnek többet kontaktusban lenni.
Akkor van gond, ha az ismerőse is problémaként is éli ezt meg.
Üdvözlettel,
Jó napot kívánok!
Mivel az emberek jönnek mennek az életünkben ezért vannak akikkel idôvel megszakad a kapcsolat. Viszont ha én megkedvelek valakit akkor nem tudom elengedni teljesen. Túl nehéz engedni embereket az életembôl ez szenvedést, letargikus állalotot tud okozni.(túlzott ragaszkodás emberekhez) Már tini koromba is így volt. Mi lehet ennek az oka? Mit tehetnék hogy jobb legyen?
Üdvözlettel:Linett
Tisztelt Kérdező!
A ragaszkodás és a kötődés mindenkinél egyéni, és a saját élettörténetből, korai kötődési mintázatokból fakad. Ezt a fajta kötődést, amit öb leír, dependes (függő) vagy kodependens kötődésnek mondjuk. Hátterében egészen sokféle dolog állhat, legtöbbször a családi minták is befolyásolják. Ezirányban olvashat bővebben, nálunk például az alábbi cikk jelent meg, melyet ajánlok figyelmébe:
Vannak csoportos foglalkozások, önsegítő csoportok is olyanoknak, akik hasonló problémákkal küzdenek, pl. a http://www.tarsfuggok.hu/ oldalon olvashat erről bővebben. Egy pszichológussal való terápiás kapcsolat, egyéni terápia szintén segíthet átlendülni ezen a nehézségen.
Üdvözlettel:
Kedves Helga!
6 éve szereztem meg a jogosítványom, viszont azóta is küzdök a vezetési félelmemmel. Egyedül egyáltalán nem merek vezetni. Soha nem volt balesetem, és másét sem láttam. Mégis, már akkor is felszökik a pulzusom és elönt a víz, remegek, ha csak két útnyit teszek meg.
Sokszor hallom a bezzeg ha nekem lehetne jogosítványom…kezdetű mondatokat, és azt, hogy mindenki fél az elején, viszont azt is nehezen viselem, ha más beleavatkozik ebbe az ügybe. Zavarnak a kéretlen tanácsaik.
Érdemes kényszerítenem magam a vezetésre akkor is, ha nem érzem a biztonságot?
Van rá mód, hogy leküzdjem ezt, és magabiztosan tudjak vezetni?
Előre is köszönöm válaszát!
Kedves Eszter!
Nagyon nehéz helyzetben lehet, együttérzek Önnel! Nem könnyű egy erőteljes félelmet leküzdeni.
Nem javasolt ilyen helyzetben kényszerítenie magát a vezetésre. Sokkal jobb lenne, ha fokozatosan, lépésről-lépésre tudná legyözni a félelmeit. Nagyon jól megfogalmazta, hogy nem érzi a biztonságot és ez visszatartja. Jó lenne, ha úgy tudna haladni, megküzdeni a félelmeivel és mindig kicsit kijjebb tolni a határait, hogy közben nem érzi azt, hogy a biztonságérzete egyáltalán nincs meg.
Kezdhetné ezzal, hogy megfogalmazza, mi mindentől fél a vezetés kapcsán. Lehet, hogy hosszú listát kap, de az is lehet, hogy csak egy-két dolog lesz ezen a listán.
Ha pontosan tisztában van a félelmeivel, maga az egész helyzet már nem lesz annyira félelemkeltő, hanem csak annak bizonyos elemei. Ez segíthet abban, hogy a félelmek ne nőjenek tovább és ne váljanak általánossá.
Miután összegyűjtötte a félelmeit, egyet válasszon ki (pl. nem veszek észre egy stoptáblát a közlekedésben), és elkezdhet azzal tudatosan foglalkozni. Figyelheti mások reakcióját abban a helyzetben, vagy próbálhat pici lépéseket tenni a konkrét félelem kapcsán. Megteheti pl. azt, hogy nem a forgalomban vezet azonnal, hanem egy félreeső, kevéssé forgalmas területen, vagy olyan időpontban vezet, amikor nagyon kicsi a forgalom. Eldöntheti, hogy Önnek egyszerűbb a helyzetet kezelni, ha egyedül van, vagy inkább olyan ember társaságában gyakorolja a vezetést, akiben bízik. Akár vehet néhány gyakorlati órát oktató mellett, mielőtt egyedül vezet.
Több lehetőség is van, és Önnek kell kiválasztani azt, ami az Ön igényei szerint a legjobb. Ne várja el magától, hogy azonnal megoldja a helyzetet, inkább alakítson ki egy tervet, menetrendet a fejében. És ne szégyelljen segítséget kérni. A magabiztos vezetés fejben és a rutin alapján dől el. Viszont nem tud rutint szerezni, ha a félelmei lebénítják. Foglalkozzon a félelmeivel, és kezdjen el tenni ellenük. Ha megtapasztalja azt, hogy egy félelmét sikerül legyőznie, utána már sokkal könnyebben fog tudni egy következő félelmével foglalkozni.
Üdvözlettel;
A problémám az, hogy nem tudok megmaradni egy munkahelyen sem.
Volt 1 éves, 1 napos,pár napos, 1 hetes, 2 hetes, hónapos, alkalmi munka és sok más munkaviszonyom. 27 éves vagyok. 7 éve próbálkozok a munkahelyekkel,közben sokszor voltam munka nélkül, éltem albérletben, szüleimnél, aztán munkásszálláson, utána megint vissza a szüleimhez, mert felmondtam mindig, nem bírtam a munkahelyi közeget. Szerencsére szüleim anyagilag segítenek.
Általában az a baj, hogy szorongok közösségben és munkavégzés közben is. Otthon düh kitöréseim vannak, impulzív vagyok, meggondolatlan, igazából minden bajom van, hangulat ingazadozások is. Reggel már rosszul vagyok, ha be kell menni valahová közösségbe, olyan védtelennek, kiszolgáltatottnak érzem magam. Szeretnék valahogy beilleszkedni egy munkahelyre, jelenleg csak betanított operátori gyári munkákra van így lehetőségem 3 műszakban.
Ha nem tudok normálisan dolgozni, előbb utóbb koldus sorsra jutok.
Szégyenlem.
Valami tanács, hogy ezzel mit lehet kezdeni?
Kedves Zoltán!
Az erős impulzív és hangulati tünetek miatt javasolnám, hogy keressen fel egy pszichiáter szakorvost (akár magán, akár területi illetékesség útján). A gyógyszeres kezelés sokat tud segíteni, hogy könnyebb legyen közösségbe bemenni, kisebb legyen a szorongás. Emellett jó lenne terápiás munkába is kezdeni, hogy a kiváltó okot megtalálják.
Üdvözlettel,
Üdv, Azt szeretném tudni, hogy honnan ismerem fel ha tényleg megbánta amit csinál a párom vagy csak manipulál? Ha mégis kilépnék a kapcsolatból, akkor hogy tegyem, hogy ne tegyen kárt se magában se szeretteimben se cuccaimban? Ezekkel fenyegetőzött elég komolyan konyhakéssel is leginkább azt akarja én öljem meg,rászorítja a kezemet a kés nyelére és a torkához szorítja, mert depressziós nélkülem nincs értelme…Szerencse hogy már kissé immunins lettem ezekre. De most már azt gyanítom, hogy esetleg pszichopata is,ezért szeretném tudni hogy ismerem fel a valódi megbánást. Nem szereti ha eljárok barátokkal ha hobbimra társastáncra, ha felköszöntöm exeim- akik csak barátság extrákkal voltak nekem, mert jó emberek és belegabalyodtam ilyen helyzetekbe,nincs miért féltékenynek lennie rájuk.Akibe szerelmes voltam, vele nem tartok kapcsolatot. Meggyógyítható? Hova küldjem? Köszönöm válaszát!
Kedves Kata!
Köszönjük, hogy bizalommal fordult hozzánk ebben a nagyon nehéz helyzetben. Ha erőszakos helyzet alakul ki, mindenképpen azonnal hívja a 112-t és kérjen segítséget. Abban az esetben, ha ön- vagy közveszélyesség alakul ki, az érintett pszichiátriai kezelésre kötelezhető.
Emellett ajánlom a NANE Egyesületet, ahol hasonló problémákkal küzdő nőknek nyújtanak segítséget.
Üdvözlettel,
Üdvözlöm!
3 hónapja egy egészségügyi probléma miatt orvoshoz fordultam.
Néhány perces kivizsgálás után a dr. elmondta, hogy a tüneteket okozhatja daganat, mely lehet jó vagy rossz indulatú, így következő lépés CT vizsgálat lesz.
A CT csak 7 héttel később történt meg,s én eddig a poklok pótlát éltem át, rettegtem a betegségtől.
Megtörtent a vizsgálat, maximálisan egészséges vagyok, viszont a lehetséges daganat gondolata teljesen megváltoztatta a gondolkodásomat, még sokszor sírok, ha eszembe jut.
Azt gondolom, túl érzékenyen fogom fel a helyzetet. Hogyan tudnék túllepni ezen?
Kedves Kérdező!
Nagyon nehéz lehetett 7 héten át folyamatosan abban a bizonytalanságban lenni, hogy van-e egy esetlegesen, életveszélyes megbetegedése. Egy ilyen tapasztalás, fel tudja erősíteni az ember veszélyérzetét, illetve olyan kritikus egzisztenciális kérdéseket vethet fel, melyeket nem tud az ember könnyedén helyre rakni. Érthető, hogy szeretné, ha ennek a megterhelő helyzetnek az érzelmi következményei lecsillapodnának, megszűnnének. Számos dolog felerősítheti a helyzethez fűzfődő nehéz érzéseit, például ha volt a családban daganatos megbetegedés, családban történt halál eset, akár fiatal korban, illetve számos más esemény is kifejtheti a jelenben a hatását. Mindenképpen érdemes társas támogatást keresni, családja, barátai személyében, beszélgetni a megélt nehézségekről, érzésekről. Emellett a naplóírás is segíthet strukturálni érzéseit és feldolgozni ezt az élményt. Amennyiben úgy érzi ezek nem elégségesek, illetve panaszai a következő hetekben sem változnak, akkor javaslom, hogy egyéni konzultáció formájában kérje pszichológus segítségét.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Szép napot!
Elég bizonytalan vagyok saját magamban az utóbbi időben. Palyakezdő vagyok, úgy gondolom, ideje lenne kirepülni a családi fészekből, viszont sokszor elbizonytalanodom. Van 3 sokkal fiatalabb testvérem, akik nevelésében kamasz korom óta részt veszek. Sokszor bennem van, hogy költöznek is, meg nem is. Nagyon nehezen tudnám ott hagyni a gyetekeket. Tudna tanacsot adni abban, hogy tudnám elhatarozni magam valamilyen irányba?
Köszönöm válaszát!
Kedves Kinga!
Köszönjük a levelét!
Levele olvasása közben a kapunyitási pánik, mint a fiataloknál megjelenő gyakori jelenség jutott eszembe, melyről az alábbi blog cikkünkben részletesebben is olvashat.
Másrészt az a kérdés fogalmazódott meg benne, hogy vajon mi miatt nehéz otthagynia a családját, mi a szerepe a jelenlegi helyzetben és ez vajon kötelesség vagy saját elvárás? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásával talán közelebb kerülhet önmagához, önmaga szükségleteihez is, melyek segíthetik a leválását és a saját útjának megtalálását.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tetszik egy férfi aki 51 éves. Párkapcsolatban él. Az elmúlt pár hétben tudtomra adta, hogy le akar feküdni velem, mivel kapcsolatban vagyok én is mondtam, hogy nem lehetséges. Utoljára kérdezte meg ezt tőlem számomra nyilvánvaló, hogy mást nem akar csak szexet. De valamiért többet érzek mint amit kellene és tudom, hogy ő sosem fogja viszonozni. Hogyan tudom elfeljteni, vagy túltenni magam rajta? Mit tegyek?
Tisztelt Kérdező!
Talán érdemes lenne onnan megnézni ezt a kérdést, hogy a jelenlegi párkapcsolatában, amihez egyébként hűséges, vannak-e hiányok, és ha igen mik azok, esetleg elégedetlen-e valami miatt, ami miatt érzelmileg elkezdett mégiscsak kifelé fordulni ebből a kapcsolatból? Illetve az 51 éves férfi iránti gyengéd érzései összefüggésben lehetnek -e ezekkel a hiányokkal, ha vannak? Mennyiben a fantáziája által kiszínezett, elképzelt vágyott fantáziákból táplálkoznak ezek az érzések, és mennyiben a másik férfi valós jelleme, viselkedése, ön felé fordulása alapján érzi ezeket?
Ha valóban úgy döntött, hogy nem akar “csak szexet ” a másik féllel, érdemes lenne azzal a kapcsolattal törődni, foglalkozni, ápolni, ami mellett letette a voksát, és megnézni, hogy egyébként az még megtölthető -e tartalommal, érzésekkel is, (vagy sem?) emellett elfogadni a saját magában kavargó érzések jelenlétét is, és időt hagyni magának arra, hogy kitisztázódjon magában minden. Természetesen mindezekhez pszichológus segítségét is kérheti.
üdvözlettel:
Tisztelt Pszichológus!
Egészen gyerekkoromtól problémáim vannak azzal, hogy nem érzem magamat biztonságban akkor, hogyha nincs közelemben olyan ember, akiben megbízom (ez kiskoromban az édesanyám volt, most főként az esetleges páromra hárul). A külföldi idegen csoportos utazásaimat is megkeserítette ez már a múltban.
Az elmúlt időszakban szinte minden embert elvesztettem magam körül, véget ért egy párkapcsolatom is, és teljesen egyedül érzem magamat. Nagyjából három hete kegyetlen szorongást élek át a napom nagy részében, és estefelé, amikor sötétedik, elkezdődnek ezek a már szinte pánikszerű félelemhullámok átfutni rajtam. Igyekszem ezeket lekezelni önmagamnak, ami kisebb-nagyobb sikerrel meg is történik, viszont amint valamilyen érzelmi hatás ér, teljesen kiborulok. Nagyon leterhel fizikailag, és mentálisan is, megnehezíti az elalvásomat. Magányosnak érzem magam, és már-már betegesen kötődöm az életemben megmaradt pár emberhez ,viszont a családomhoz nem.
Hogy tudok ezen változtatni?
Kedves László!
Biztosan látott már olyan gyereket, aki a szülőbe csimpaszkodik, szobáról szobára követi, nem akar tőle eltávolodni, bölcsibe, oviba menni vagy külön tölteni az éjszakát, egyáltalán elaludni. A gyerekkori szeparációs szorongás jelenségét aligha kell bárkinek bemutatni, ám az állapot felnőttkori verziójáról lényegesen kevesebbet beszélünk. Pedig a felnőttkori szeparációs szorongás nagyon is létezik.
A felnőttkori szeparációs szorongás zavar kezelése hasonló az egyéb szorongásos zavarok kezelésére alkalmazott eljárásokhoz. Különféle terápiák javallottak lehetnek: kognitív viselkedésterápia, csoportos terápia, családterápia, dialektikus viselkedésterápia, gyógyszerek, például antidepresszánsok.
Más szorongásos zavarokhoz hasonlóan a felnőttkori szeparációs szorongás is hatással lehet az életminőségére, de az állapot megfelelő terápiával kezelhető. Javaslom, hogy mindenképpen keressen fel egy egészségügyi szakembert.
Üdvözlettel,
Kedves Segítők!
Fiatal nő vagyok, tartós, boldog párkapcsolatban élek vőlegényemmel. Ennek ellenére a legtöbb idős férfival tudatosan vagy éppen nem tudatosan, flörtölök, kétértelműen viselkedem, vicces, mosolygós, nyitott vagyok, pajzán vicceket mondok. Nem tudom, hogy mi okozza ezt, azaz egyáltalán nem akarok semmilyen kapcsolatot tőlük, mégis ezt váltják ki belőlem, és nem tudom, mi kapcsolja be ezt az agyamban, de nagyon szeretném kontrollálni.
Köszönöm a segítséget!
Kedves Anna!
Fontos lenne a problémát minél részletesebben feltárni, hogy annak a kiváltó okát megismerhessük. Ehhez elengedhetetlenül szükséges lenne egy szakember segítsége, akivel ezt át tudják beszélni.
Üdvözlettel,
