A borderline személyiségzavar családterápiás megközelítése

Korábbi blogcikkeinkben röviden áttekintettük a borderline személyiségzavar előfordulásának gyakoriságát és legfőbb tüneteit. Ezután az érzelmileg labilis személyiségzavar különféle megközelítéseit vesszük sorra, hogy jobban érthető legyen milyen tényezők játszanak közre a betegség kialakulásában és fennmaradásában. Jelen írásunk a borderline személyiségzavar rendszerszemléleti, családterápiás elméletével és ilyen szempontú  pszichoterápiájával foglalkozik.

Mi a családterápiás szemlélet kiindulópontja?

A család több mint az egyének összessége. Minden egyes család egy természetes módon fennmaradó, sajátos egyéni tulajdonságokkal rendelkező rendszer, ami kialakítja a maga szabálykészletét, és kidolgozza a tagjainak szánt szerepeket. Egy ilyen rendszerben az egyéneket erős, tartós, kölcsönös, többgenerációs érzelmi kötődések és lojalitások kötik egymáshoz.
A családok nem elszigetelten élnek, hanem függnek egymástól. A praktikus okokon kívül az érzelmi összetartozás és számos nem kézzelfogható igény kielégítése szempontjából is. Hagyományukat úgy tartják fenn, hogy a generációk egymásnak adják át a közös történeteket, így biztosítják a család folytonosságának élményét és alakítják tagjaik jövőre irányuló elvárásait. A sikeres működéshez a családtagoknak alkalmazkodniuk kell  a többi tag változó igényeihez csakúgy, mint a nagyobb rokoni hálózat, a közösség és általában a társadalom változó elvárásaihoz.
A jól működő család fennmarad, mint rendszer és segíti tagjait céljaik megvalósításában, szabadságot ad nekik a világ és saját maguk felfedezéséhez, miközben biztonságos hátteret nyújt.

Constantine elkülöníti az általa felszabadító és bénító kifejezéssel jelölt családi rendszereket. Míg az előbbi sikeresen kiegyensúlyozza a család szükségleteit és védi tagjai érdekeit, az utóbbit az jellemzi, hogy konfliktus esetén tagjai rosszul teljesítenek, vagy csak bizonyos családtagok kárára tudnak elérni valamit. A család megbénulása gyakran a labilis, rigid vagy kaotikus szabályok miatt történik.

A családterápia kiépült iskolái közül a transzgenerációs modellek az évtizedeken át fennálló mintáknak szentelnek kiemelt figyelmet. Képviselői azt vallják, hogy az aktuális családi mintázatok a származási család megoldatlan problémáiba ágyazódnak. Ezek, elrendezetlenségük miatt generációkon átívelő mintázatok formájában továbbra is fennállnak, ismétlődnek.
Bowen, a családrendszer elmélet kialakítója a családot érzelmi egységnek, egymást átszövő kapcsolatok hálójának tekintette, amelyet a legjobban történeti vagy többgenerációs elméleti keretben elemezve érthetünk meg. Elmélete értelmében minden ember legalapvetőbb problémája két létfontosságú erő egyensúlya: a családi összetartozásé és az egyéni függetlenségé. Ennek az egyensúlynak a birtokában a személy képes meghitt kapcsolatra a szeretteivel és el is tudja különíteni magát másoktól – nem temeti maga alá az, ami a családjában zajlik.

Milyen tényezők állnak az érzelmileg labilis személyiségzavarban szenvedő személy viselkedése mögött a családterápiás elmélet szerint?

A családkutatások a borderline személyiségzavar kialakulásában szerepet játszó korai környezeti ártalmak előfordulásának gyakoriságát és jellegzetességeit kívánják feltárni. Egyetértés van a kutatók között abban, hogy a kórkép hátterében sok, súlyos, multiplex gyermekkori ártalom áll.

Az első generációs vizsgálatok következtetései Zanarini, Paris és Zweig-Frank összegzése szerint
1.    a betegek életében gyakori a szülőtől való hosszas gyermekkori szeparáció, vagy az egyik szülő elvesztése.
2.    a szülőkkel való kapcsolat nagyon konfliktusos volta, amit nem eléggé gondoskodónak, nem eléggé szeretetteljesnek él meg a beteg. Sokkal kisebb része a szülőknek túlinvolvált, túlvédő.
3.    az apával való kapcsolat elégtelensége, az apa érzelmi bevonódásának, érdeklődésének hiánya. A beteg szubjektív megélése szerint az apával való negatív kapcsolat.
4. Az egyik szülő elégtelen működésének ellensúlyozására a másik szülő nem áll a gyerek rendelkezésére.

A második generációs vizsgálatok eredményei szerint a fizikai és szexuális abúzus a betegek gyermekkorában bizonyíthatóan gyakori. A szexuális abúzus szignifikánsan gyakoribb, mint más vizsgált betegségcsoportokban. A súlyos paraméterekkel jellemezhető gyerekkori szexuális visszaélés nagy valószínűséggel vezet a borderline kórkép kialakulásához.

A harmadik generációs családvizsgálatok különösen az elhanyagolás jelentőségére és a mindkét szülő részéről tapasztalható szülői szerep betöltésével kapcsolatos elégtelenségre hívják fel a figyelmet. A mindennapi családi interakciók diszfunkcionaitására teszik a hangsúlyt az egyes konkrét traumatikus események jeletnőségével szemben. Az elhanyagolás gyakran kiindulópontja a fizikai és egyéb bántalmazási formáknak és számos személyiségzavar kialakulásához vezet. A dramatikus alcsoportban a legsúlyosabb és leggyakoribb a nem megfelelő gyermekkori szülői bánásmód. Salzman és mtsai vizsgálatai szerint az enyhébb tünetekkel járó borderline betegek gyermekkorában ritka az abúzus előfordulása. Az enyhébb patológia az anyához való bizonytalan kötődéssel, az instabil gyermekkori érzelmi klíma hatásaival hozható összefüggésbe. Az alacsony szeretet és magas túlvédés kombinációja „érzelemmentes kontroll”-típusú gyerekkori kapcsolati tapasztalatokra utal – minden személyiségzavarban.
Silk és mtsai  kutatások áttekintésével konzekvensen alacsony családi kohéziót és magas konfliktusszintet jeleznek az érzelmileg labilis betegek családjában. Az együttélés szabályai kidolgozatlanok, a kontroll és a fegyelmezés következetlen, a mindennapokat a folyamatos instabilitás jellemzi. A betegek korai családi környezetét káosz és konfliktus uralja.

A borderline személyiségzavar (család)terápiája

Kernberg és Masterson szerint a leghatékonyabb a borderline személyiségzavar kezelésében az  intenzív feltáró pszichoterápia, ami a személyiség átszervezésére törekszik. Ennek lényegi eleme a terapeutával való stabil, bizalmi kapcsolat. Ennek kialakításához igen lényegesek az állandó keretek illetve a beteg érzelmei és viselkedése közötti kapcsolatának folyamatos figyelemmel kísérése. Nem elhanyagolható azonban, hogy a borderline zavar sajátossága az igen szoros, ámde ambivalens érzelmi kapcsolat a legközelebbi hozzátartozókkal, melyet érdemes családterápiás eszközökkel is megközelíteni. Ennek segítségével stabilizálható az egyéni terápiában elért változás, a család jobban alkalmazkodik a beteg állapotának javulásával járó családi egyensúly felborulásához, ami lehetőséget biztosít egy új, magasabb szinten való újraszerveződére. Segítségével kidolgozhatóak az együttélés szabályai, új konfliktuskezelési módok szilárdulhatnak meg.

A cikk korábbi pszichológusunk, Mangult-Varga Veronika jegyzete alapján íródott. Amennyiben négyszemközti konzultációt szeretne igénybe venni valamelyik pszichológusunknál, azt az alábbi linken teheti meg.

További olvasnivalók a témában:

Linehan, M. M. (2010) A borderline személyiségzavar kognitív viselkedésterápiája. Medicina: Budapest
Linehan, M. M. (2011) Készségfejlesztő gyakorlatok a borderline személyiségzavar kezeléséhez. Semmelweis Kiadó Budapest