A kevert szorongásos és depressziós zavar tünetei

Szerző: Habis Melinda | Már 20,2018 | Blog | depresszió, pszichoterápia, szomatizáció, szorongás

Gyakran előfordul, hogy szorongunk, vagy lehangoltak nagyunk. Életünk természetes velejárója, hogy vannak olyan helyzetek, melyek felkavarnak bennünket, vagy túlzott stresszel járnak. Egy költözés vagy munkahelyváltás például mindenképpen érzelmileg is megterhel bennünket. (Érdekességként megemlítjük, hogy vannak pozitív változások is, melyek legtöbbünk számára érzelmi stresszt jelentenek, ha érdekli melyek a leggyakoribbak ezek közül, kérdőívünkből megtudhatja.) Veszteségek esetén is teljesen normális és egészséges reakció a lehangoltság. Kezelendő problémát akkor jelent, ha hosszan, hónapokon, vagy éveken keresztül fennáll a negatív hangulat, aggodalmaskodás vagy a fokozott testi-lelki feszültség nyomán kialakul valamilyen tünet például fáradékonyság, alvászavar, ingerlékenység. A kevert szorongásos és depressziós zavar diagnózisát olyan esetekben adjuk, amikor a tünetek nem eléggé erősek, vagy túlzottan sokfélék ahhoz, hogy a depresszió és a különféle szorongásos zavarok kritériumait kielégítsék. Általában a kevert szorongásos és depresszív zavarban szenvedő személyek nem fordulnak szakmai segítségért, hiszen a tünetek kevésbé markánsak. („Mindig is aggódós voltam, gyakran van gyomorgörcsöm az új helyzetektől.”) Gyakran a környezet és a beteg maga is személyiségvonásnak tartja az aggódást, melyet el kell fogadni. Ez azonban a legtöbbször nincs így, megfelelő kezelés mellett jó életminőség alakítható ki, vagy a tünetek akár teljesen elmúlhatnak.

Mik a kevert szorongásos és depressziós zavar leggyakoribb tünetei?

Testi tünetei lehetnek például a remegés, a szapora szívverés, a szájszárazság, vagy a gyomorgörcs. Legtöbbször emellett aggódás, nyugtalanság áll fenn. Amikor egy speciális élethelyzetben lépnek fel a fenti tünetek, általában nem szorongásos depressziót, hanem alkalmazkodási zavart diagnosztizálunk. A megterhelő életesemények érthető módon megterhelik a megküzdési képességeinket, szervezetünk fokozott vegetatív reakciója ilyenkor a hatékony szembenézést szolgálhatja. Ahogy fentebb írtuk, akkor kell a segítség, ha az alkalmazkodás önerőből nem megy (pl. munkaképtelenség, vagy túlzottan heves, kínzó tünetek jelentkeznek) vagy a stresszhelyzet elhúzódik. A kevert szorongásos és depressziós zavar esetén ez nem így van, a tünetek a stresszhelyzet elmúlta után is megmaradnak, a betegek gyakran ezt észre sem veszik. („Mindig rossz alvó voltam”)

Az enyhe szorongásos és depressziós tünetek gyakran régóta fennállnak, nehezen összekapcsolhatóak konkrét konfliktussal vagy életeseménnyel. Emiatt a kezelés is hosszadalmasabb lehet.

A kevert szorongásos és depressziós zavar kezelése

A látszólag enyhe tünetek gyakran nehezen befolyásolhatóak, ezért egyénileg megválasztott antidepresszívum és pszichoterápia kombinációjára reagálnak a legjobban. Mivel ez általában egy krónikus zavar, kezelése is elnyúlik, akár évekig tarthat, hiszen idővel az aggodalmaskodás természetes reakcióvá, ennek okai pedig evidenciákká válnak, a berögzült viselkedéseket pedig mindig nehezebb megváltoztatni, mintha egy újonnan kialakult zavart kezelnénk.

Legfélelmetesebb ellenségünk (…) a saját idegrendszerünk. A bennünk lévő feszültség bármelyik pillanatban kész átalakulni valamilyen látható tünetté.
George Orwell (angol író, kritikus, újságíró)

Érdekli, vannak-e szorongásos tünetei? Kérdőívünkből választ kaphat e kérdésre.