A kezeletlen depresszió következményei

A depresszió mindenkinél más formában jelentkezik, ezért sokszor nehéz megállapítani, hogy az észlelt tünetek mögött milyen betegség is állhat. A mai cikkükben a depresszió tüneteit ismertetjük röviden, súlyossági fokozatait részletezzünk, a különböző pszichoterápiás módszerek kezelési szemléletét mutatjuk be, s a kezeletlen állapot lehetséges következményeit szemléltetjük.

Milyen tünetekre érdemes felfigyelnünk?

A depresszió tünetei kiterjedhetnek az életműködés öt legfontosabb területére: az érzelmi, a motivációs, a viselkedési, a kognitív és a szomatikus funkciókra is. Ezeket a területeket alaposabban érdemes megfigyelni, s szükség esetén jelezni a szakembernek.
A depressziós tüneteket Comer öt csoportra osztja:
1.) Érzelmi tünetek. Ide sorolhatók a bánat, a reménytelenség, a szorongás, néha düh és idegesség; az örömre való képesség elvesztése. Gyakori a korábban fontos érzelmi viszonyok elsorvadása, a visszahúzódás a társas helyzetektől.
2.) Motivációs tünetek. A tünetegyüttes része a lendület és az energia hiánya, motiválatlanság,  fásultság, apátia és az életérzés csökkenése. Néha a pszichomotoros nyugtalanság ezeket a tüneteket elfedheti, de a látszat ellenére ilyenkor is jelen vannak. 
3.) Viselkedéses tüneteknél említhetjük a tevékenységek számának és színvonalának csökkenését, mivel a depresszióban szevedő betegek lelassulnak. A klinikai diagnózis támaszkodhat ezen felül például a depressziósok beszédére, mely halk, monoton, hezitáló; testtartásuk és mimikájuk is levertséget tükröz.
4.) Kognitív tünetek közé soroljuk a negatív énképet, az önhibáztatást, a szélsőséges pesszimizmust. Ezeket kiegészíti az intellektuális képességek, pl. a figyelem és koncentráció leromlása, illetve az emlékezeti problémák: a beteg a negatív dolgokra fokozottan emlékszik, de minden másban feledékeny és gyengén teljesít.
5.) A depresszió tünetei közül szociokulturális okból gyakran a vegetatív és fizikális problémák kerülnek előtérbe: a beteg ezekkel megy el az orvoshoz, és ez akár a téves diagnózishoz is okot adhat. A leggyakoribb szomatikus tünetek az alvászavar, étvágyzavar, testsúlyváltozás, szexuális problémák, ezen kívül fájdalmak, kellemetlen testi érzések is jelentkezhetnek (pl. gerincfájdalom).
Atípusos depresszió esetén nem a megszokott klinikai kép jelentkezik. Étvágytalanság helyett inkább fokozott étvágy, fogyás helyett hízás észlelhető, az alvászavar inkább fokozott alvásigényben jelenik meg. Gyakori a szomatikus tünetek miatti panaszkodás, szorongás, és az elhúzódó, gyakran szezonális lefolyás.

Enyhe, közepes vagy súlyos depresszió? Mit is jelent?

A depresszió diagnózis kialakításakor a súlyossági fok kiemelt figyelmet kapott. A súlyosság mértéke ugyanis jelentős szerepet játszik a terápia megválasztásában, az egészségügyi szolgálat igénybevételének szintjében, és az életminőségre gyakorolt rövid és hosszú távú hatásában.
A depresszió súlyossága szerint a következő súlyossági fokozatok különíthetők el Tölgyes leírása alapján:
Enyhe depresszió esetén a tünetek a páciensnek jelentős szenvedést okoznak, de legtöbb aktivitását a munkahelyi teljesítményben és a szociális aktivitásban fennálló nehézségei ellenére is folytatni tudja. Közepes depressziós epizód esetén a betegnek már nagy nehézséget okoz hétköznapi, megszokott aktivitásának a fenntartása is. Súlyos depressziós epizódban a korábban ismertetett tünetek közül több igen kifejezett, és jelentős szenvedést okozó formában észlelhető. Elvész az önértékelés, értéktelenség-érzés és bűntudat jelenik meg, gyakori öngyilkossági gondolatok és kísérletek, valamint sokszor számos testi panasz is jelentkezik. Kifejezett pszichomotoros gátoltság, lassúság vagy éppen izgatottság figyelhető meg, a beteg szokásos tevékenységeit már képtelen, vagy csak erősen korlátozott mértékben képes folytatni. Súlyos depresszió pszichotikus tünetekkel járhat, ilyenkor a súlyos depressziós tünetegyütteshez téveszmék, ritkán hallucinációk (pl. becsmérlő, vagy vádló hanghallások, rothadó szag érzése) társulnak, a pszichomotoros gátoltság megdermedtségig fokozódhat.

Milyen típusú pszichoterápiás kezelések léteznek a depresszióra?

Többféle pszichoterápiás módszert lehet alkalmazni depresszióban szenvedőknél, ezek közül most néhányat ismertetünk részletesebben.
Szupportív terápia az aktuális élethelyzetek feltárására és megoldására összpontosul, a beteg erőforrásaira, konfliktusmegoldó készségére épít. 

Pszichoanalítikusan orientált terápiák közül elsősorban a dinamikus formát alkalmazzák a depressziós betegek körében, célja az egészséges viselkedés erősítése, a fejlődést akadályozó tényezők megszüntetése. A pszichodinamikus terapeuták a beteg tudattalan folyamataira tudatosítására törekednek, a fájdalom forrásának feltárására, megértésére s a tőle való megszabadulás megtanítására. Eszközként a szabad asszociációs módszert használják, amely által a terápia során értelmezik a beteg asszociációt, álmait, ellenállását és az indulatáttételes reakcióit, segítenek a múltbeli események vagy érzések újraélésénél és újraértelmezésénél. Elővigyázattal kezelik a betegek sajátos indulatáttételeit és a depressziósoknál megjelenő fokozott függőségi érzésre. A pszichodinamikus terápia célja a betegek függőségigényének folyamatos csökkentése, felvértezésük a veszteségek könnyebb elviselésére s életük ennek megfelelő átalakítására.
Pár és családterápia olyan esetekben alkalmazható, amikor a depresszió kiváltásában és fenntartásában párkapcsolati vagy családi diszharmónia szerepet játszik. Gyakran a házastárssal való kapcsolat a szocializáló szülőkapcsolat mintájára szerveződik. A kapcsolat dinamikája még a depresszió súlyos fokában is megmutatkozik, ha párterápiás helyzetben látjuk a beteget. A jellegzetes viszonyulás-formák és kapcsolódási minták felismerésére figyelmet kell fordítani ebben a terápiás formában is.
Több tanulmány szól a viselkedésterápia alkalmazásáról depressziós betegek kezelése esetében. Peter Lewinsohn viselkedésterápiás eljárása kidolgozásakor abból a feltevésből indult ki, hogy a depresszió oka a pozitív megerősítések számának a csökkenése. A terapeutának az a feladata, hogy örömteli eseményeket és tevékenységeket biztosítson, következetesen megerősítse a nem depressziós viselkedést s fejlessze a szociális készségeit. A terapeuta számára az első lépés az örömforrás lista összeállítása s annak a megállapítása, hogy a kliens milyen tevékenységekben leli az örömét, majd rábeszélése arra, hogy állítson össze egy hetes programot belőlük. A terapeuták kontigencia – kezelési tréninget is alkalmaznak, amely során következetesen figyelmen kívül hagyják a kliens depresszív viselkedését s csak a konstruktív megjegyzésekre s megnyilvánulásokra reagálnak. A szociális készségek fejlesztésére a személyiséghatékonyság-tréningnek elnevezett csoportterápiás módszert is alkalmazzák, amelynél a csoporttagok a szemkontaktus, az arckifejezés, a hanghordozás és a testtartás segítségével támogatják egymást a „kifejező”, expresszív viselkedésmódok elsajátításában. A viselkedéselemzés során leírják a beteg tünetként jelentkező magatartását, mindig abban a szituációban, amelyben megjelenik. Számos esetben az elvárt magatartás hiánya jelent tünetet. Tehát szituáció-tünet együttesében gondolkodnak. Ugyanilyen részletességgel elemzik azokat a környezeti reakciókat, amelyeket a beteg tünetei váltanak ki. Külön regisztrálják az önkontroll – viselkedéseket, vagyis, hogy milyen módon próbál a beteg védekezni tünetei ellen. A tájékozódás kezdetén felbukkanó automatikus gondolatláncok, logikai hibák és a mögöttes attitűdök példáján elmagyarázzák a kognitív eljárás lényegét.

Milyen esetekben ütközik nehézségbe a depresszió kezelése?

Annak ellenére, hogy a pszichiátriai zavarok súlyosan károsítják a betegek munkateljesítményét és életminőségét, a betegek többsége, körülbelül 60%-a nem fordul orvoshoz különböző okokból panaszai miatt, és emiatt nem kap megfelelő kezelést. A depresszió a világon mindenütt aluldiagnosztizált és alulkezelt betegség. Sokszor a háziorvos nem ismeri fel a betegséget, s nem küldi további kivizsgálásra, vagy nem megfelelő szakorvosi rendelésre továbbítja a betegeket. A páciensek olykor meg is nehezítik helyzetüket a testi kórhoz való ragaszkodásukkal, mert gyengeségnek, vagy szégyennek tartják lelki betegségüket. Sokszor hipochondernek, vagy hisztérikusnak vélhetik őket, ezért a betegek eltitkolják pszichés panaszukat a stigmatizációtól való félelem miatt. A pszichés betegségek stigmájáért a nem megfelelő ismeretterjesztés és az alacsony pszichológiai kultúra is okolható, mely nehezítik a betegségek nagyobb arányú felismerését. 

Milyen következményei lehetek a kezeletlen depressziónak?

A kezeletlen depressziónak olyan súlyos következményei lehetnek, mint például csökkent munkateljesítmény és hatékonyság, kiesés rövidebb vagy hosszabb távon a munkából a hiányzások következtében, vagy akár a munkahely elvesztése is. A betegek tudatmódosító szerek (pl. drogok, alkohol) segítségével is megpróbálhatják hangulatokat befolyásolni, elfedve a tüneteiket. Ez hosszú távon alkohol és drogfüggőségi problémát is okozhatnak náluk. Sokszor akár a tettleges öngyilkosságig is eljutnak, vagy sikertelen öngyilkossági kísérlet során maradandó szövődményekkel és következményekkel (pl. rokkantság) kell szembe nézniük, amely tovább fokozhatja az önbizalom csökkenését, illetve a kapcsolatteremtési és kapcsolattartási nehézségeket okozhat. Egyes kutatások úgy találták, hogy az öngyilkosságoknál a depresszió, mint betegség az esetek 35-79%-ban fordult elő.

Amennyiben problémájára ráismer a cikkben, s szeretne segítséget kapni, szeretettel várja az onlipszichologus.net csapata négyszemközti online konzultációra.
A Blogbejegyzést Szabó Lili írta, akihez időpontot négyszemközti konzultációra az alábbi linken tud foglalni.

Felhasznált irodalom:

Buda, B. (2004) Pszichoterápia. Akadémia Kiadó, Budapest.
Comer, R.  J. (2005) Hangulatzavarok. In A lélek betegségei. Osiris Kiadó, Budapest.
Lask, J.(2004) A család és kontektusa. In Kurimay, T. (szerk) Családterápia és családkonzultáció. Concidencia, Budapest.
Perczel, F.D., Mórotz, K. (szerk) (2010) Kognitív viselkedésterápia. Medicina, Budapest.
Rihmer, z., (2004) A depresszió, mint orvosi értelemben vett betegség. In Popper, P. Rihmer, z., Tringer, L.(2004) Rosszkedv, szomorúság, depresszió. Saxum, Kaposvár.
Szádóczky, E., Herr, J. (2003) Hangulatzavarok. In Füredi, J., Németh, A., Tariska, P., (szerk) Belső, N., Treuer, P. (társszerk) A pszichiátria magyar kézikönyve. Medicina Könyvkiadó, Budapest.
Tölgyes, T. (2003) A felnőttkori depresszió, Hippocrates folyóirat V. évfolyam 6.szám, Dzeta Kiadó, Budapest.