A mesék szerepe a gyermeknevelésben

Magyarországon valószínűleg nincs olyan ember, aki nem hallgatott vagy nézett gyermekkorában meséket. Talán első olvasatra meglepő, de a mesék óhatatlanul átszövik életünk minden pontját. Gyerekként ezt olvassuk a legszívesebben és a történetek szeretete felnőttkorunkban is megmaradhat. Manapság nézhetjük őket a tv-ben, laptopon, telefonon is. Később, felnőttként sem kerülhetjük el a meséket. Persze lehet már nem olyan közvetlen módon találkozunk velük, mint gyermekként, de minden velünk történt eseményt elmesélünk barátainknak, családunknak. Bár úgy érezhetjük, a mesék nem túl lényeges szerepet töltenek be életünkben, nagyon is fontosak a fejlődésünk szempontjából.

Miért jó, ha mesélünk?

Érzelmi intelligenciánk kifejlődéséhez elengedhetetlen, hogy halljunk meséket gyerekként. A mesehősök a mi fejlődésünket mutatják be, és ugyanazt az utat járják be mint amit mi is. Persze szimbolikus értelemben. Amikor megindul egy hős az útjára, sosem teszi fel a kérdést, hogy ugyan már miért is induljak el. A komfort zóna elhagyása a mesékben egy lényeges esemény. Ilyenkor a szereplő nekivág a nagyvilágnak és szerencsét próbál. A gyermekeknek ez azt sugallja, hogy idővel önállóan is tudni kell élni és szerencsét próbálni a világban.

A mesének mindig van tanulsága

A hős, útja közben feladatokkal és akadályokkal találkozik. Akár a hatalmas erdő, vagy a hétfejű sárkány, az életben is találkozunk nehézségekkel, melyekkel szembe szállva megküzdhetünk és továbbhaladhatunk az utunkon. A mesék arra tanítanak, hogyha jön egy akadály akkor sem hátrálunk meg. A királyfi sem fordul vissza ha hirtelen elé áll egy hatalmas sárkány. A problémák az élet részei, de ezekre lehet/kell megoldást találni. Kádár Annamária életbátorságnak nevezi azt, mikor nem számolgatunk, vagy latolgatunk, hogy miképp is cselekedjünk, hogyan éri meg jobban. Egyszerűen az elénk kerülő helyzetekbe akkor is belelépünk, ha úgy tűnik, valószínű nem nyerünk. A mesékben ha nem lenne életbátorsága a hősnek, akkor miért rohanna egy olyan helyre szerencsét próbálni, ahol már sok más fiatal elbukott. A mi életünk során is, ha adódik egy lehetőség, sokszor hasznosabb bátran megragadni a lehetőséget, mintsem számolgatva feladni próba nélkül.

A mese hőse útja során nincs egyedül. Társak és segítők veszik körül, akik bátorítják vagy megkönnyítik a feladatai végrehajtását. Ahogyan a mesékben, az életben is időt kellene szánni a barátokra, az utunkba esők meghallgatására, megismerésére. 

Életünk során sok esetben választanunk is szükséges. Ezt szintén megtanítják a mesék a gyermekeknek. Legegyszerűbb esetben, csak a jó és a rossz közül kell választani, de olykor két úgymond ismeretlen úton is elindulhatunk. Mindkét úton találkozunk majd lehetőségekkel, és akadályokkal. Cselekedeteink fogják megmutatni milyen emberek is vagyunk. A mesék ezáltal megtanítanak két nagyon fontos tanulságot. Az egyik, hogy minden esetben lesznek feladataink. A jutalmak, vagy esetleg a végcél nem jön pusztán magától. Ezekért rendszerint küzdeni kell. A másik a frusztráció tolerancia. Nem minden történik meg azonnal. Gyakran hosszú időbe kerül, mire elérünk valahova és addig is folyamatos munkánk van benne. A késleltetés egy olyan képesség, ami a felnőtt korban mindenképp hasznossá válik. Céljaink elérése érdekében képesnek kell lennünk sok-sok energiát, munkát belfektetni és haladni előre. A mesehős ezáltal egy követendő példává válik a gyermek számára, akitől nem csupán érzelmi és erkölcsi tanítások sajátíthatóak el, hanem képességek és viselkedés formák is tanulhatóak.

‘Hamuban sült pogácsa’

Végül, talán a legfontosabb fogalom a hamuban sült pogácsa. Kádár Annamária könyvéből megtudhatjuk, hogy a fejlődés útja, és az élet erőforrások nélkül nehezen működne jól. A ‘hamuban sült pogácsa’ ezeket jelöli a mesékben. A főszereplőnk ezekkel felszerelkezve indul el útján és ezek a gondolatok,tapasztalatok mentén fogja értékelni a világot és önmagát. Ezeket a tanulságokat szüleinktől szerezzük be. Lényeges, hogy a mesélés során a szülők milyen bölcsességeket adnak át, vagy milyen nézőpontokat mutatnak be a gyermek számára. Ha a szülő szerint a világ gonosz, és csupán a múltat mint negatív események láncolatát képes elmesélni, akkor a gyermek is ekképp fog tekinteni a világra. Önmagára nézve pedig két alapvető üzenet van, amit magával kell vinnie. Az egyik, hogy szeretik és elfogadják a szülei. Ez megalapozza önértékelését és önbizalmát. A másik pedig az őszinte elismerés. „Ez igen, ezt jól csináltad!” A teljesítmény őszinte elismerése egy folyamatos megfelelést tud feloldani. A gyermek úgy érzi, hogy elért valamit és ez jó dolog.

Ajánlott irodalom:

Kádár Annamária: Lilla és Tündérbogyó kincset keres, 2018, Kulcslyuk Kiadó;
Kádár Annamária: A TE meséd. Történetek rólad, neked, 2018, Kulcslyuk Kiadó

Felhasznált irodalom:
Kádár Annamária: Mesepszichológia-az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban, 2012, Kulcslyuk Kiadó;
Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, 2013, Corvina Kiadó Kft.

A blogcikket munkacsoportunk korábbi tagja, Balogh Ádám pszichológus írta. Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége lelki problémái leküzdésében, forduljon bizalommal szakembereinkhez.