A pánikzavarról röviden

Először is fontos tisztáznunk, hogy mit nevezünk pánikrohamnak. Ez általában egy néhány percig tartó szorongásos roham, mely riasztó testi tünetekkel jár mint szédülés, izzadás, remegés, hányinger, szapora szívverés, mellkasi fájdalom. A pánikbetegség tüneteiről részletesen írtunk korábban. Gyakran éppen e tünetek miatt sokan azt gondolják, hogy szívrohamuk van, és csak több hasonló rosszullét és számos negatív orvosi lelet után szembesülnek azzal, hogy pánikzavarban szenvednek.

Mit érdemes tudni a pánikrohamokról?

A pánikrohamok bármikor jelentkezhetnek, éjjel és nappal egyaránt. Gyakran társul agorafóbiával: ilyen esetben az ember kerüli az utazást, mivel retteg attól, hogy olyan helyen következik be a roham, ahonnan nem könnyű távozni. Pánikroham alatt érezhetünk halálfélelmet, de jellemző érzés a megőrüléstől való félelem is. Akár már egy-két pánikroham után kialakul egy állandó szorongás és aggódás, hogy mikor és hol fog kialakulni újból a rosszullét. Emiatt az ember hajlamos egyre inkább beszűkíteni az életterét, előfordulhat, hogy semmit nem mer csinálni, vagy nem meri egyáltalán elhagyni az otthonát azzal az indokkal, hogy nehogy rosszul legyen.

Mi okozza a pánikrohamokat?

Úgy tűnhet, hogy a pánikzavarnak nincs pszichológiai tartalma, mivel nem szűkíthetők le egy meghatározott helyzetre, körülményre, ezért bejósolhatatlanok. A rohamok látszólag derült égből jönnek, mindenféle ok nélkül. Pánikzavarban szenvedő betegek gyakran számolnak be arról, hogy az egyik pillanatban még nyugodtan végezték munkájukat és a következő pillanatban, amikor például éppen elindultak haza, hirtelen rosszullét tört rájuk.

A pánikzavar mögött azonban mindig valamilyen pszichés tényező áll, ezért alaposan meg kell vizsgálni a rohamok körülményeit, és az adott személy élettörténetét. Egy kutatásban pszichológiai interjút vettek fel pánikbetegekkel. Minden esetben azonosítani tudtak, olyan stresszorokat melyek az első pánikroham kialakulását megelőzték. A vizsgált személyekben közös volt, hogy mindegyikük életében szerepelt valamilyen veszteség élmény. Ezek a veszteségélmények sokszor összefüggtek a szülőkhöz, vagy más fontos személyekhez fűződő kötődés veszélybe kerülésének élményével. Az interjúk részletes elemzése során sajátos szorongás mintázatot fedeztek fel, amelyekben szerepet játszott a gyerekkori kortárs kapcsolatok nehézsége, a nem eléggé támogató szülőkapcsolat és a csapdába esettség érzése. A legtöbb vizsgálati személynek nehézséget okozott saját dühének, agressziójának kezelése. Több más vizsgálat szerint a pánikzavar erős összefüggést mutat a szülőktől való elszakadással a szülők halálával. Különösen az anyától való korai szeparáció áll szoros kapcsolatban a pánikzavar kialakulásával. A pánikzavar bizonyos esetben kapcsolati veszteség következménye lehet, értelmezhetjük egyfajta bonyolult gyászreakcióként is. Azonban azt is hozzá kell tennünk, hogy azok a személyek akik pánikzavarban szenvednek rendelkezhetnek egyfajta neurofiziológiai sérülékenységgel, mely hajlamossá teszi őket arra, hogy bizonyos környezeti tényezők fennállása esetén így reagáljon a szervezetük Arról, hogy miért alakul ki a pánik zavar itt is írtunk, részletesen.

Hogyan kezelhető a pánik?

Sokféle technikát lehet alkalmazni a pánik tünetek kezelésére, mint figyelem elterelő technikák, légző gyakorlatok, melyek megtanulásában egy pszichológus hatékony segítséget nyújthat. Ám ezek pusztán tüneti kezelésre szolgálnak, ami akut fázisban nagyon jól jöhet, de a hosszú távú megoldást mégis annak feltárása adhat, hogy megtaláljuk, mi okozza a pánik rohamot, mitől alakulhatott az ki. A pánikbetegség hatékony kezelési módjairól, korábbi blogcikkeinkben részletesebben is szóltunk. A kongitív- viselkedésterápiás szemléletéről pedig itt írunk.

Felhasznált irodalom:

Glen, O. Gabbard (2016). A pszichodinamikus pszichiátria tankönyve, Oriold és Társai Kft., Budapest.

Ajánlott irodalom:
Gábor S. P.(2011). A pánikbetegség felismerése és kezelése. Vox Medica Kiadó Kft., Budapest.