Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Lehet Skizofrén? Az lehet az, hogy valaki aki 1-2 éve pánikbeteg, fél a megőrüléstől, mondjuk este felfigyel egy gépizajra, ami pánikot vált ki belőle, emiatt 4 napja folyamatos pánikrohamjai vannak hogy hallja a hangot és hogy biztos skizofrén lesz, emiatt olyan erős a szorongás hogy remeg, dobog a szíve alig eszik ha igen azt is csak erőlteti, kerüli a társas életet mert fél hogy mások bolondnak látják, szorong, nem megy be dolgozni, csak háttérzajjal alszik, lement vidékre de ott is minden zajra rápánikol, ha játszik fülesbe nem hallja vagy ha valami hangosabb van nem hallja, csak csendben minden búgásra felfigyel, de nincsenek téveszméi, “nem beszélnek hozzá hangok”, nem értelme van annak a zajnak, csupán csak amint meghall valami hasonlót egyből pánikrohamja lesz, 4 nap alatt annyira kikészült, hogy alig beszél mert folyton szorong sípol a füle, és nem eszik kerüli a társas életet. Ez kezdődő skizofrénia? Vagy csupán generalizált szorongás vagy pánikbetegség súlyos formája?
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
Érdemes lenne a területékes pszichiátriai gondozót felkeresnie, hogy vajon a zajok miért is váltanak ki Önből ilyen mértékű szorongást (pl.szenzorosság vagy mizofónia állhat e a háttérben), illetve hogy a szorongás kezelésére javaslatot kapjon. A skizofrénia kizárása is a részletes első interjú s vizsgálat alapján történik.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKislányom nagyon félős, visszahúzódó természetű, már egésze pici kora óta. Az óvodában még egész jól ment a beilleszkedés, voltak barátai. Viszont az általános iskolánál ez megváltozott. Egy barátnője volt csak az osztályban, a többi lánnyal pedig hiába próbált barátkozni, nem fogadták be. Emiatt még jobban bezárkózott.
Emiatt voltunk egyszer egy pszichoterapeutánál, de érdemi segítséget nem kaptunk.
11 évesen új osztályba került, új osztálytársak. Az első pár hónapban nagyon jól alakult minden, bár azt azért láttam, hogy igazán közel egyik lányhoz sem került. 4 hónap után ugyanazokat mondogatja, amiket korábban. Hogy őt nem fogadják be, ott hagyják ha oda megy hozzájuk vagy elküldik. Pedig ő barátkozni szeretne, velük akar lenni.
És itt jön a kérdésem. Vajon miért nem tud a lányom beilleszkedni, barátkozni, másikhoz közelebb kerülni.
Lehet,hogy szorong már, a beilleszkedés miatt? Mivel tudnék neki segíteni, hogy tudnám úgy támogatni, hogy tényleges segítséget kapjon?
Kedves Krisztina! Köszönöm levelét. Igen, teljesen jól látja a kislánya “félős”/ szorongó természetű, feltehetően introvertált. Az iskolaváltás erre még pluszban rá- erősitett, az mindig megterhelő a gyermekek számára. Az jó hir hogy ez kezdetben alakult, az sajnos nem hogy majd relapszus (visszaesés) történt. Nem tudom megitélni, ennyi információból, hogy mi lehet az oka h gyermeke nem tud kapcsolódni, de javaslom h tartsanak “iskolán kivüli programokat, amelyben gyermekee szivesen részt venne(gyerekzsúr, uzsonna- zsiros kenyér party, közös korcsolya, bármi), hátha ezekben jobban megnyilna gyermeke.
üdv: Lengyel Kata
Lengyel KatalinÜdv. Sok kategóriát felemészt a dolog. Szóval adott egy nő 32 éves és egy külső férfi rávilágított a kapcsolat hiányosságaira. A férfival 7 hónapon át szemeztek heti egy alkalommal találkoztak 2 percre(itt még nem beszéltek szinte semmit),utána filozofálgattak Whatsappon de már nem találkoztak és igazából mély vonzalma is van iránta,majd egy véletlen új találkozó alatt katarzist éltek meg ami után a nő visszamenekült a kapcsolatába. Ami megfigyelhető volt: alvászavar a hajnali üzenetek miatt,valamint ő írt a kiégésről és a túlélőüzemmódról. Ezeket kb 5.5 hónapja tartja,azóta nem lépett ki a kapcsolatából,de valószínűleg a tünetek fennmaradtak. Nekem nővérem élt át hasonlót,ő 1 hónapot bírt a szorongással,aztán feladta, kilépett a kapcsolatból. A nőt akiről írok a társadalmi elvárások tartanak a kapcsolatban,próbál lojális és hűséges maradni. Meddig tudja ezt fenntartani valaki? Illetve mi lesz ennek a vége? Ez önsorsrontás nemde?
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
Sajnos általános választ nem lehet megfogalmazni, hogy mennyi ideig élhet valaki egy kapcsolatban a leírt tünetekkel, valaki kevesebb ideig bírja, valaki pedig akár évekig. A 32 éves nő kapcsolatában is bármilyen fordulat bekövetkezhet, ami jó vagy rossz irányba viszi a történéseket. Érdemes lenne az adott személytől megkérdezni, hogy ő most hogy érzi magát, akar-e változtatni, ha igen, akkor mit fog tenni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm! Sajnos nem tudok elérhető pszichiátert pedig kaptam beutalót, de sokára vannak időpontok. Régebben is voltak kisebb pánik rohamaim, de most már negyedik hete olyan erős, hogy az őrület határán vagyok. Néha vannak hullámok amikor kicsit jobb, de érzem hogy határeset és minden pillanatban rettegek hogy megint eluralkodik rajtam. Félek a betegségektől, a haláltól a fájdalmaktól. Alig tudom már kezelni. Félek hogy megőrülök. Attól is hogy lehet valami agydaganatom van. Kérem segítsen. Gabriella.
Kedves Gabriella,
Köszönjük a levelét!
A levele alapján érdemes lenne minél előbb pszichiáter szakorvoshoz kerülnie. A háziorvosától kaphat sürgősségi beutalót, ezáltal közeli időpontra jogosult a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban. Illetve amennyiben lehetősége van érdemes lenne magánrendelést is néznie, ott is fogadnák Önt.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot! Segítsèget szeretnèk kèrni hogy mitől van hogy attól fèlek hogy a nagyobbik gyermekem meg hal de csak nála emiatt van hogy nagyon szorongok a kisebbik kislányoknak nincs ilyen èrzèsem hogy őt el fogom veszíteni hamar csak a nagyobbik lányomnál most lesz 8 èves ès fèlek hogy meg èrzès ès nem csak egy rossz gondolat tetteimben ezt a fèlelmet nem mutatom csak a gondolataimban van mindennap ès emiatt nagyon nehezek a mindennapok mert fèlek hogy meg hal vagy kiderül hogy halálos betegsège van tudom hogy szakembert kellene fel keresnem de sajnos mikor jobb egy kicsit akkor mindig el hesegetem hogy pszichológust keressek fel előre is köszönöm a válaszukat
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
Érdemes lenne szakembert (szakpszichológust) felkeresnie, hogy vajon a nagyobbik gyereke kora idézte ezt elő, vagy valami más állhat a háttérben. Egy többalkalmas beszélgetés fényt deríthetne erre.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot!Németorszagban élünk ,5 éves kislányom kesore kapott helyet oviba.(Itt nem kötelező).4 évesen kezdte nem sikerült beszoknia 2 hónap utann sem ,az elején turhetien ment aztán mind kevesebb ideig tudták ott tartani,jelzem ott kellett ülnöm az oviban ezalatt az idő alatt kint a padon 2 hónapon keresztül mindennap ( így hogyan szokjon be?), nem mehettem haza mert egyáltalán nem akart ott maradni az ovonő sem akart vele maradni mert hogy nem érti a nyelvet !Félt az óvónő től !Egy évet szüneteltettém és kerestem más ovit ,ott már két hét utann nagy dührohamokat kapott pár óra utann hogy nem marad mert fél és unalmas !Itt már az ovonő nem volt segitokesz ,kijelentette ha nem marad ki kell jelentkezni!Nagyon okos lány , gyönyörűen rajzol,táncol,abc majdnem tudja !Mi lehet a baj ?Csak a nyelv tudás hiánya ,nagyon el vagyok keseredve és elfaradva .A szülő hibaztatàsa ,végtelen (anyu érzései stb,) Nem alakult ki bizalmas kapcsolat az óvónő el és fél! Köszönöm
Kedves Levélíró!
Az óvodai beszokás minden gyereknél eltérően alakul, de ha nyelvi és kapcsolati nehézségek is jelen vannak, az jelentősen megnehezítheti a folyamatot. A sikeres adaptációhoz szükség van az intézmény részéről támogató, biztonságos környezetre, ahol a gyermek érzelmileg is tud kapcsolódni egy felnőtthöz. Ha ez nem alakul ki, az elválás a szülőtől szorongással járhat, és a gyerek érthetően nem marad ott szívesen.
A nyelvi meg nem értés ebben az életkorban különösen frusztráló lehet. Ha a gyermek nem érti, mi történik körülötte, nem tudja kifejezni, mit szeretne, vagy mitől fél, az bizonytalansághoz vezethet. Ilyenkor természetes, hogy a szülőt keresi, és nehezen válik el tőle. A dühkitörések sem állandó viselkedési problémát jeleznek, inkább a belső feszültség, tehetetlenség jelei.
A kislánya adottságai alapján nyitott, érdeklődő gyermekről van szó, akiben megvan a belső motiváció – de ehhez olyan környezetre lenne szükség, ahol fokozatosan, biztonságban kapcsolódhat másokhoz.
Tapasztalatom szerint egyes németországi intézményekben az elvárt önállóság és a kapcsolati viszonyok formálisabb jellege megnehezítheti a lassabban oldódó, nyelvi hátránnyal induló gyerekek befogadását. Ez nem rossz szándék, hanem kulturális különbség lehet – de fontos, hogy a gyermek számára így is kialakulhasson egy stabil, biztonságos kapcsolódási pont.
Érdemes olyan óvodát keresni, ahol nyitottak a differenciált beszoktatásra, illetve van tapasztalatuk többnyelvű gyerekekkel. Jó, ha a gyerek a közösségbe kerülés előtt rendszeresen találkozik a nyelvvel – játszótéren, játszóházban, meséken, zenén keresztül.
Javasolt gyermekpszichológus felkeresése is, aki segíthet megérteni, hogyan reagál a kislány az új helyzetekre, hogyan lehet az elválást, közösségi beilleszkedést támogatni.
Az lenne fontos, hogy a kislánya fokozatosan megtapasztalja, hogy az óvodai közeg kiszámítható, és olyan felnőttek veszik körül, akikhez biztonsággal fordulhat.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaPár kapcsolati problémák elnyomás szeretet hiány bizonytalanság ,tanácsra lenne szükségem valaki aki meghalgat.Noemi vagyok 32 éves tanácstalan vagyok nem tudom mit tegyek ahhoz hogy a párom végre észre vegye hogy mi mindent teszek érte.
Kedves Noémi!
A levelében leírtak alapján pszichológus szakemberre lehet szüksége, aki meghallgatja és feltérképezi azt, hogy milyen terápiára van szüksége a problémái megoldása érdekében.
Ha elolvassa szakembereink bemutatkozását, akkor az Önnek szimpatikus pszichológusnál foglalhat online konzultációs időpontot.
Remélem megtalálja a megfelelő szakembert!
Üdvözlettel: Onlinepszichológus team
Kovács GáborJó napot . Megcsaltam a párom és kiderült .
Eleinte próbáltam tagadni elferdítve i az igazságot , nem akartam higy kiderüljön . Eltelt 5-6-hét haragban külön és teljesen megváltozott a nézetem . Nagyon megbántam amit tettem őszintén és rájöttem higy még mindig szerelmes vagyok bele .De ő már nem hisz nekem hazugságnak gondolja
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét.
Érdemes lenne párterápiás foglalkozáson belül a történteket közösen feldolgozniuk, az érzelmek átdolgozása és új közös célok felállítása sokat segíthetne a kapcsolatukon. Javaslom, hogy keressenek fel közösen családterapeuta szakembert.
Üdvözlettel:
Szabó Lili- Üdvözlöm!Kisfiam 10 éves Adhd az utóbbi idöben úgy vettem észre támadja az edesapát(Szavakkal leginkább )Az apa feltehetően nem diagnosztizált rejtett narcisztikus vonasokat mutat velem szemben ellnséges kiabál fenyeget stb!Jó ideje ilyen velem a dinamika újra újra ameddig rá nem jöttem erröl lehet szó!A kérdés a gyermekem lehetseges neheztel haragszik ezért nagyon csúnyakat mond az apjának utállak enyhe kifejezés!Van egy másik zavaró dolgo próbal az apa fenekéhez tartani pl játek kardot csipkedi az apját a fenékehez próbal nyúlni!Nem gondolom bántani akarja de nem tudom mit jelenthet ez a jelenség!?Velem és a testvérével szemben nem erőszakos!Elöre is köszönöm a segítséget!Természetesen van idöpont a kezelöorvoshoz!Elöre is köszönöm!
Kedves Nikolett! Köszönöm levelét. ha a kisfia az ADHD -s (diagnosztizált?), teljesen adekváltak ezek a tünetek amelyekről ön beszámolt-. A Verbális agresszió+ játékos, fantáziavilágba burkolt agresszió indokolt a fentiekben leiratak alapján. Ha a háziorvos (gyermekorvos) eredmény negativ, javalom hogy keressenek fel Gyermekjóléti/ nevelési tanácsadói szakszolgálatot, főként ha a probléma krónikusan fennáll, vagy súlyosbodik.
Üdv
Lengyel KatalinFérjem nem tudja megbocsájtani robogó balesetemet .Leesett a vérnyomásom , én a robogóról , agyrázkódás miatt sokáig kórházban feküdtem ‘ bár volt rajtam bukósisak . Azóta én sem tudok megnyugodni , öngyilkossági ötleteim vannak . Mit tegyek ? Gyógyszerektől sem vagyok jobban .
Kedves Sarolta!
A levelében leírt tünetek alapján úgy gondolom, hogy háziorvoshoz forduljon első körben, utána pedig a területileg illetékes pszichiáterhez, aki az agyrázkódás utáni állapotát felmérve tud gyógymódot javasolni.
Üdvözlettel: Onlinepszichológus team
Kovács GáborÜdvözlöm!
Azért keresem Önt, mert többféle tünetem egyszerre jelentkezik, és ez már nagyon megterhelő. Emberek között erős szorongást érzek, mintha nem lennék biztonságban vagy mindenki engem figyelne. Előfordul, hogy nem tudom eldönteni, valamit csak gondoltam, vagy tényleg megtörtént, mintha összemosódna a gondolat és a cselekvés. Gyakran törnek rám erős, kényszerű emlékek az életem különböző szakaszaiból, mintha újra átélném őket. Ezekhez gyakran hangok is társulnak a fejemben. Depressziós időszakaim is vannak, nehezen találok motivációt és örömöt. A tünetek együtt jelentkeznek, és szeretném megérteni, mire utalhatnak, illetve milyen segítség lenne megfelelő.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Dominik!
Nagyon nehéz lehet ezekkel a szorongásokkal együtt élni és a depressziós érzéseidet kezelni. Teljesen megértem, hogy megterhelő lehet ilyen érzésekkel élni az emberekkel való kapcsolatokban. Valószínűsíthető, hogy a rád törő emlékeket nem dolgoztad fel, ezért jönnek újra és újra elő.
A tüneteid alapján azt tudom javasolni, hogy szükséged lenne egy szakembert felkeresned, pszichológust vagy pszichiátert, akivel együtt megtalálhatnátok a szorongásaid okát és a depresszióból való kiutat.
Addig is néhány tanács a kellemetlen emlékeid kezeléséhez: próbáld leírni őket egy naplóba, mintha egy párbeszédet hallanál, vagy mintha egy filmet néznél. Ha leírod a történéseket és a hozzájuk kapcsolódó érzéseidet, kezelhetőbbé és talán érthetővé válhatnak számodra.
Remélem sikerül megtalálnod a megfelelő segítséget és a kiutat a szorongásból!
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Tisztelt Pszichológus!
Egy rövid történetet osztanék meg:
28 éves vagyok. Úgy érzem az életben sokat elértem a koromhoz képest (van jól fizető munkám, autóm, házam stb) nagy céljaim vannak, pedig nehéz háttérből indultam. Középiskolában, egyetemen többször voltam szerelmes de ezek viszonzatlanok voltak. Jelenleg van egy 2 éves kapcsolatom jelenlegi barátnőmmel. Nekem volt 6-7db pár hónapig tartó kapcsolatom, de ezek mind a szerelem érzet hiánya miatt értek véget. A jelenlegi páromnak én vagyok az első. Éreztem vonzalmat az első 2-3 hónapban, aztán hazaköltözött (200kmre lakik) és 2-3 hónapig havonta 1szer találkoztunk, talán itt hűlt ki a dolog. Beszélgettünk akkoriban, jobbra fordultak a dolgok, de valahogy nincs meg az a gyomorban érződő vágy. Rengeteg közös tulajdonságunk van, közös programok, jól kijövünk, el tudom képzelni a közös jövőt, rossz szót nem tudok róla mondani, de valahogy a szerelem érzet hiányzik, pedig próbálkozom. Fog ez valaha változni? Reális így a közös jövő?
Kedves Levélíró!
Ilyen dilemmákkal sokan szembesülnek, különösen akkor, amikor egy kapcsolat már túllépett a kezdeti szenvedélyes szakaszon, és mélyebb, tartósabb kötődés formálódik.
Azt írja, hogy jelenlegi párja minden szempontból jó társa, jól működnek a hétköznapok, közös céljaik, érdeklődésük van – ugyanakkor a gyomorban érződő vágy vagy a klasszikus szerelemérzet hiányzik. Ez nem ritka tapasztalat, különösen azoknál, akikben erős a belső mérce, a szenvedélyes, mély szerelem iránti vágy, és akiknél ez az érzés eddig inkább viszonzatlan formában jelent meg.
A szerelem érzete nem mindig egyforma intenzitással és formában van jelen – és nem is minden kapcsolat indul klasszikus szerelem első látásra forgatókönyv szerint. A kötődés, az elköteleződés, az intimitás gyakran csendesebben, lassabban alakul, különösen, ha a kapcsolat elején távolság, megszakítás, vagy bizonytalanság nehezíti a folyamatot. Azt is említi, hogy párja néhány hónap után hazaköltözött – ez is egy olyan szál, ami érdemes lehet arra, hogy mélyebben megnézzék: mi motiválta ezt a döntést, hogyan hatott ez Önökre érzelmileg, mit indított el Önben.
A kérdés, hogy fog-e ez változni, részben azon múlik, hogy mit ért szerelem alatt, és mennyire képes elfogadni, hogy az érzelmi közelség nem mindig jár együtt szenvedélyes lángolással. Ugyanakkor az is fontos, hogy ha hosszabb távon hiányérzet marad Önben, ha újra és újra azt tapasztalja, hogy próbálkozik ugyan, de a vágy mégsem születik meg, akkor ezt érdemes komolyan venni – nem feltétlenül a kapcsolat felől nézve, hanem saját működése, szükségletei felől.
Reális közös jövőt akkor lehet elképzelni, ha az érzelmi igények – bár lehet, hogy nem tökéletesen – de elégségesen találkoznak. Egy kapcsolat alapja nemcsak a szeretet vagy a közös célok, hanem az is, hogy a másikban társat tudunk-e látni – úgy, ahogyan nekünk arra szükségünk van.
A levele alapján azt érzem, hogy egy összetettebb érzelmi folyamatról van szó, amit kívülről nehéz pontosan megítélni. Ezért is lehet hasznos néhány pszichológiai konzultáció, ami segíthet Önnek megérteni, hogy amit most tapasztal, az egy feldolgozható belső elakadás-e, vagy milyen kapcsolatra vágyik valójában, és hogy a jelenlegi kapcsolat mennyiben tud ehhez kapcsolódni.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaSzép napot!
20 éves nő vagyok
Leginkább azért írok, mert úgy érzem segítségre van szükségem, de nem tudom komoly-e a bajom.
Van egy saját belső kialakított világom.Egy könyvsorozat és annyira a részemmé vált hogy a valóság és a fikció összemosódik. Az agyam a valós eseményeket is történetté alakítja. A napom teljes nagyon nagy részében ebben a világomban élek.
Van egy karakter (férfi)akihez annyira kötődöm, hogy teljesen valóságosnak érzem a fájdalmat, féltékenység, szerelem, úgy érzem hogy összetörték a szívemet, folyamatosan szorongok.
Úgy élem meg ezt a karaktert mitha tényleg élő ember lenne, az érzéseim is olyanok iránta.
Nagyobb fájdalomat élek át mint amikor szakításon mentem keresztül vagy amikor egy családtagom meghalt. A depresszíó az elszigeteltség az életem része lett, mivel nekem már ez a valóságom, és félek belőle kilépni, mert ha eltűnik a valóság üres. Mingíg a valóságban a kitalációval való párhuzamot keresem.
Valós probléma ez amivel foglalkozni kell?
Kedves Boglárka!
A leveledet olvasva az volt a megérzésem, hogy ezzel a férfi karakterrel annyira azonosultál, hogy szinte a hatalma alá kerültél, teljesen beszippantott, és nagy szükséged van arra, hogy a felé való érzéseidet kifejezd. Feltételezem, hogy ez a karakter egy olyan szülőfigurát testesít meg számodra, ami nem elérhető, vagy amit nem kaptál meg. Érdemes átgondolnod, hogy mit és kit testesít meg ez a karakter számodra, ami elindíthat téged egy önismereti úton. Ehhez persze jó lenne választanod egy mentort vagy szakembert, aki tudna segíteni neked ezen az úton, hogy ne tévedj el és felismerd, hogy hogyan tudod megkülönböztetni a valóságot a képzeleted által létrehozott karaktertől.
Bátorítalak, hogy keress fel egy pszichológus szakembert, akit szimpatikusnak találsz és aki segít eligazodni ebben az összezavarodott helyzetben.
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Üdvözlöm! Egy éve élek párkapcsolatban, szeretem a páromat. De nem tudom, hogy voltam e belé szerelmes és, hogy a jelenlegi érzelmem elég e ahhoz, hogy tényleg hosszú távon kitartsak mellette. Eddig sajnos különféle okok miatt nem volt nagy tapasztalatom hosszú párkapcsolatokban, de ettől még sok nővel sem volt tapasztalatom. Most felmerültek problémák. És amiatt félek kicsit, hogy eszembe jut, hogy lehet vágyam lenne más nők iránt. Viszont mint társ a jelenlegi párom iránt sok potenciált érzek a kettőnk rendkívül jó kapcsolata miatt. Csak hát ott vannak a kételyek…
Kedves Imre. Köszönöm levelét és őszinteségét.Megértem helyzetét és dilemmáját. A érzelmi hőfok egy kapcsolatban nem mindig ugyanazon a hőfokon ég, de természetesen az ön belső iránytűje a mérvadó.Arról nem irt, hogy milyen problémák merültek fel párkapcsolatában, kevés az információ, de ehhez is csak azt tudom javasolni, hogy az ön döntése kell legyen. Ha elakadna és továbbra is kételyek ársztják el, állunk szives rendelkezésére a szakembereinkkel. Várom önt akár én is, a honlapon megtalálja szabad időpontjaimat…..
Üdvözlettel: Lengyel Kata
Lengyel KatalinTisztelt Sárkàny Anita!
A 20 éves lànyom miatt fordulok Önhöz.
13 éves kora óta problèmás a viselkedése, leginkàbb a fèktelen szabadságvàgy jellemzi.
Önfejű, nem fogadja el az iránymutatást tőlünk szülőktől. Itthon lakik, a mindennapjait leginkább a telefonozás teszi ki. Munkahelye 1 hónapja szűnt meg. Ott megállta a helyèt, és nyoma sem volt annak a viselkedésnek amit itthon tanusít.
Ősellensègnek tart minket, a minap azt mondta nem tudja feltalálni magát itthon… igazàból nem is kommunikàl velünk, ha kèrdezzük sem szívesen válaszol. Aztán a szemünkre veti hogy nem tudjuk mi van vele. Nem szeret itthon lenni, de elköltözni se tud vagy nem akar.
Tavaly ért véget egy 2,5 éves kapcsolata, ami nagyon rosszul érintette ès azóta méginkàbb nehèz vele. Àllandó mehetnèkje van, igazàból sehol sem érzi jól magàt.
Màr nem tudom hogyan közeledjünk hozzà. És fèlek nehogy valami tudatmódosító szerhez nyúljon.
Kérem adjon tanácsot.
Köszönöm.
Kedves Levélíró!
Ebben a korban gyakori a kapunyitási pánik, a megrekedés, a leválás problémája.
A 20 éves kor egy kritikus átmenet: a lánya felnőtt, azonban érzelmileg és anyagilag még függő helyzetben van, ami belső feszültséget, dühöt eredményezhet. Ahogy írta, a kapcsolata is véget ért, ami felerősítheti a bizonytalanságát, és ezek a mehetnékek ahogy Ön fogalmaz, egyfajta kísérletek lehetnek, hogy kezelje a belső ürességet, vagy a jövőtől való félelmet.
Az, hogy a munkahelyén megállta a helyét, pozitív jel, mert azt jelzi, hogy képes jól működni.
Sokszor előfordul, hogy ha elviselhetetlen a kamasz/fiatal felnőtt, arra vágyik, hogy törődjenek vele, értsék meg anélkül, hogy ő erről beszélne, ez egyfajta gyermeki regresszió.
Hogy mit tehetnek? Próbálják meg elengedni az operatív kérdéseket (Mikor keresel munkát? Mit ettél?). Ehelyett használjanak értő figyelmet. Például: “Látom, hogy mostanában nagyon nyugtalan vagy, és talán nehéz neked itthon. Szeretném, ha tudnád, hogy itt vagyunk”.
Mivel felnőtt emberről van szó, fontos, hogy legyenek elvárások (pl. házimunka), de ezek ne utasítások, hanem a közös együttélés szabályai legyenek. Ez segíthet neki abban, hogy ne gyereknek érezze magát, akinek lázadni kell.
Megértem, hogy aggódik a tudatmódosító szerek miatt. De itt is hasonlóan járnék el, nem a tiltásra helyezném a hangsúlyt, hanem a saját érzéseimről, beszélnék, pl. hogy féltem, aggódom.
Bár nem ismerem a történetüket, de ha 13 éves kora óta jellemzi a szabadságvágy, akkor lehet, hogy érdemes lehet kicsit visszavonulni a tanácsadó szerepből, mert minél inkább segíteni akarnak, annál jobban fulladozhat ettől.
Érdemes lehet szakembert felkeresni, akár Önöknek, akár a gyereküknek, ahol biztonságos keretek mellett tudnak beszélni a problémáról, elengedésről, hatorokról, elakadásról.
Üdvözlettel:
Sárkány Anita
