A szorongás kognitív viselkedésterápiája

Mi az a szorongás?

A szorongás irracionális, tárgy nélküli félelem. Facilitáló (serkentő) és debilizáló (gátló) hatása is lehet, tehát önmagában nem kóros. Ezekről a hatásokról korábbi, fentebb belinkelt írásainkban részletesen is szóltunk. Kórossá akkor válik, ha intenzitásában, időtartamában túlzott mértékű. Tüneti szinten a szorongást igyekszünk tárgyiasítani, hogy elkerülhetővé váljon. Tárgy nélküli szorongás formái a generalizált szorongásos zavar és a pánikzavar. Tárgya van a szorongásnak fóbia, hipochondriázis, és kényszerbetegség esetén. Ha érdekli, vannak-e szorongásra utaló tünetei, kérdőívünk kitöltése után megtudhatja.

Milyen szorongásos zavarok vannak? Ezek hogyan kezelhetők kognitív viselkedésterápia segítségével?

A leggyakoribb szorongásos zavarok a pánikbetegség, a különféle fóbiák, a kényszeres zavar és a hipochondirázis (betegségektől való félelem). A kognitív-viselkedésterápiás megközelítés az adott helyzet téves értelmezésének koncepciójából indul ki.

Pánikbetegség esetén a pánikroham testi érzetek téves, katasztrofizáló értelmezésén alapul Pl. heves szívdobogás kapcsán szívrohamtól fél. A katasztrofizáló értelmezés azt jelenti, hogy a valóságosnál súlyosabbnak értékeli az eseményeket. Ennek hatására a szorongás fokozódik, melynek testi jelei felerősödnek (péládul szívdobogás, hányinger, ájulás vagy zsibbadás érzés).
A terápiában ennél fogva a katasztrofikus ítéletek korrekciója történik, emellett a szorongás kezelésében hasznos technikák elsajátítása (pl. légzésgyakorlat, relaxáció) zajlik.

A fóbiák kapcsán 3 fő típust különíthetünk el: agorafóbia, szociális fóbia, specifikus fóbia.
Az agorafóbia lényege a veszélyesként átélt helyzeteknek való kitettség biztonságot jelentő személy hiányában, illetve ahonnan nem lehetséges, vagy nehezített a menekülési lehetőség. pl. zsúfolt, zárt helyek, közlekedési eszközökön utazás- azaz a fizikai korlátozottság helyzetei.Agorafóbia kognitív viselkedésterápiájában feltérképezzük a szorongást provokáló helyzeteket, az elkerülő viselkedés jellemzőit, a jelentésadási jellemzőket, tünetet fenntartó tényezőket, megküzdési mechanizmusokat. Célunk a helyzet átértékelése, és a megküzdési stratégiák bővítése.

Szociális fóbia esetén a személy negatív értékeléstől, kritikától, elutasítástól fél. Szociális fóbia kapcsán az önmegfigyelés módosítása a cél, hiszen ekkor a személy a társas helyzetben fokozottan figyel önmagára, mely szorongásos tüneteit fokozza.

Specifikus fóbia esetén a szorongás adott tárgyra, helyzetre vonatkozik, pl. állatok, magasság, stb. Az egészségszorongás vagy hipochondriázis esetén a testi tünetet valamely súlyos betegség jeleként értelmezi. A terápia főbb pontjai a tünetekről való naplóvezetés, tünetek magyarázatainak bővítése, viselkedéses feladatok, mint pl. elkerülő viselkedéssel való felhagyás (vizsgálatokra járás), negatív hiedelmek módosítása.

A kényszerbetegség kapcsán kényszergondolatok és/vagy kényszercselekedetek fennállásáról van szó.
A terápiában a kényszercselekedetek megszűntetésére irányul az ún ‘expozíció és válaszmegelőzés’ módszere, melynek során a személyt kiteszik a szorongáskeltő helyzetnek, de a kényszercselekvést nem hajthatja végre. Az ún ‘habituációs tréning’ lényege, hogy a kontrollálatlannak vélt kényszergondolatokat mederbe tereljük.
Kényszerbetegség esetén kiemelendő a fokozott kontrolligény, gyenge bizonytalanságtűrés, irreális felelősségvállalás, rossz kockázatbecslés, perfekcionizmus, a gondolatok jelentőségének túlbecslése. Kognitív technikákkal ezen szempontokkal is foglalkozunk.

Felhasznált irodalom:

Perczel-Forintos, D; Mórotz, K. (szerk)(2010) Kognitív viselkedésterápia. Medicina Könyvkiadó Zrt, Bp.
Beck, A.T; Emery, G. (1985) A szorongásos zavarok és fóbiák kognitív szemlélete. Animula Kiadó, Bp.
Kopp, M; Fóris, N (1995) A szorongás kognitív viselkedésterápiája. Végeken Kiadó.

Javasolt irodalom:

Davis, M; Robbins Eshelman, E; McKay, M. (2013) Stresszoldó és relaxációs módszerek. Park Könyvkiadó, Bp.