Amit a gyermek közösségbe kerüléséről tudni érdemes

A közösségbe kerülés minden család életében mérföldkőnek számít. Ilyenkor a szülők a büszkeség mellett megélik a leválás fájdalmát is. Sokszor nehéz elengedni a felcseperedő gyermekünket, hiszen az anya-gyermek szimbiózis megszűnése űrt hagyhat maga után. Nagyon fontos tehát hogy hogyan működik a párkapcsolatunk, kellőképpen rugalmas-e a családunk, hiszen ez befolyásolja azt, hogy szülőként mennyire tudjuk gyermekünk önállósodási törekvéseit támogatni. Képesek vagyunk-e megsegíteni őt az új helyzetekhez való alkalmazkodásban.

Hogyan készülhetünk fel a változásokra?

Óvodába, vagy bölcsődébe kerülése során természetes a gyermek újtól való félelme. Ebben szülőként azzal tudunk segíteni, hogy ha a beszoktatás lehetőség szerint fokozatosan alakul. Jó, ha az első közösségben töltött nap előtt lehetősége van gyermekünknek tapasztalatot szerezni arról, arról hogy kikkel és hol kell majd nélkülünk maradnia.

Kedvező hatású, ha előre megismerheti a napirendet, illetve a gondozókat. A szülők számára is fontos megtapasztalás, hogy jó kezekben hagyják csemetéjüket. Amennyiben a szülő bízik a nevelőkben, a gyermek is átéli a magabiztosságát. Ez pedig számára is segíti a beilleszkedést. Sok szülő küzd bűntudattal amiatt, hogy nem tud elég időt tölteni gyermekével. Igen nehéz feladat a gyermeknevelésben és a munkahelyen is egyaránt helyt állni. Számukra fontos tudás, hogy abban, a gyermek milyennek éli meg a szülő-gyermek kapcsolatot: többet számít az együtt eltöltött idő minősége, mint a mennyisége. Ha a továbbiakban is nap mint nap szánunk időt utódunkra, segítjük őt a számára nehézhelyzetek átvészelésében, nem káros, ha napi több órát közösségben kell töltenie.

Milyen stratégiák segíthetik a szeparációt?

Amennyiben a kicsi nehezen szokja meg az óvodát/bölcsődét érdemes felajánlani valamilyen ún. átmeneti tárgyat, amivel nagyobb biztonságban érzi magát. A legtöbb gyermek szereti a plüssjátékokat, vagy az alvó cimborákat. Ezek arra valók, hogy a szülő távollétében kellemes érzésekkel töltsék el a gyermeket. A szülői szeretet folytonosságát biztosítják számukra. Fontos továbbá a kisgyermekek számára a kiszámíthatóság. Ha tehát szülőként megígérjük, hogy ebéd után érte megyünk, akkor mindenképpen tartsuk azt be.

A nap közben előforduló kellemetlenségeket kisebb gyerekeknél mindenképpen kérdezzük meg délután a gondozónőktől. Nagyobb gyermekekkel már el is játszhatjuk azt, hogy mi történt az óvodában. A közös játék teret adhat a beszélgetéseknek is. Ez abból a szempontból is lényeges, hogy megismerjük egymás nehézségeit, vágyait, személyiségét. A közös időtöltés segítségével pedig többek között megtaníthatjuk a konfliktuskezelést is csemetéknek.

Amennyiben gyermekünk nehezen szokik be a közösségbe, hosszasan sír, vagy három-négy éves kora után sem akar még más gyermekekkel játszani, érdemes először magunkba nézni. Az ilyen korú gyermek tünete ugyanis leggyakrabban a szülő szorongását tükrözi vissza. Amennyiben a szülő bűntudattal, vagy félelemmel küzd az elválás kapcsán, vagy bizalmatlan az ismeretlen emberekkel, a gyermek is fokozott szorongást élhet meg búcsúzáskor. Jó hatású, ha ilyenkor szülőként végiggondoljuk, mit üzen számunkra ez a nehézség. Szükség esetén szülőkonzultáció, vagy önismereti munka hasznos segítség lehet.

Milyen hibákat követhetünk el ebben az életszakaszban?

Tipikus hibák a közösségbe kerülés kapcsán, ha szülő kevésbé veszi komolyan ennek az életszakasznak a nehézségeit. Ha nem fordít figyelmet arra, hogy a család napirendjét az óvoda, vagy bölcsőde szabályaihoz igazítsa. Ha jobban belegondolunk, minden reggel 8-ra érkezni egy egyébként későn fekvő család számára nagy áldozattal jár. A pici gyermeknek pedig frusztráló, ha még képtelen egyedül étkezni és várnia kell a sorára. Érdemes ezeket az új szokásokat időben elkezdeni bevezetni, hogy a gyermeknek minél kevesebb újdonsággal kelljen egyszerre szembesülnie.

Amennyiben gyermek hisztizik, vagy hosszas írásban tör ki búcsúzáskor, értelmes erről beszélgettünk a gondozónőkkel. Gyakran kiderül, hogy az édesanya, vagy édesapa távozása után a gyermek igen hamar megnyugszik és a nap többi részében jól érzi magát. Amennyiben a gyermek már aludni is képes a közösségben, tudhatjuk, hogy el tudja engedni magát az új helyzetben. Fontos tehát hogy ne engedjünk a gyermek indulatkitörésének. Ha a szülők úgy döntöttek, hogy bölcsődébe adják gyermeküket, akkor ne adják fel ezt a tervet, hanem inkább segítsenek a gyermeknek a beilleszkedésben.

Hogyan segíthet a szülő a beilleszkedésben?

A nap végén szánjunk időt a szabad játékra, futkározásra. Így segítsünk neki a napközben történt frusztráló helyzetek feldolgozásában. A gyermekek még nagyon könnyen eljátsszák, vagy le rajzolják azt, ami foglalkoztatja őket. Érdemes ezt szülőként kihasználunk. Ha a gyermek le tudja rajzolni, vagy más módon kiadja magából azt, hogy hiányzik neki édesanya, vagy édesapa, akkor a szeparáció nem traumatizáló a számára.
A közösségbe szoktatás minden családban más nehézségeket okoz. Fontos, hogy szülőként ne legyenek túlzott elvárásaink ezzel kapcsolatban. Vannak olyan kisgyerekek, akiknek könnyen megy az új feltételekhez való alkalmazkodás, mások nehezebben szokják meg az új élethelyzetet.

Milyen családi nehézségek szokásosak ebben az életszakaszban?

Minden család számára változásokat tartogat a gyermek közösségbe kerülése. Gyakran az édesanya ilyenkor áll vissza a munkába. A kihagyott évek alatt számos változás történik akkor is, ha egyébként nem szükséges munkahelyet váltania. Számára is nagy stresszel jár ez az időszak. Az édesapák sokszor szintén nehezen élik meg azt, hogy a családfenntartó szerepet fel kell adniuk. Vesztenek jelentőségükből. Párjuk ismét más férfiak között mozog. A párkapcsolatnak is újra kell szerveződnie a változások miatt. Abban a családban, ahol csecsemő van, fokozott a férfi és nő egymásra utaltsága. A gyermek fejlődése által azonban nyitni kell a külvilág felé. Ez számos nehéz élethelyzetet tartogathat a párnak, mennyiben a köztük lévő érzelmi kötelék nem elég stabil.

A közösségbe kerülés tehát mind a gyermeknek, mind a felnőttek számára lehet egy nehézségekkel tarkított életszakasz. Az ilyenkor jelentkező problémák megoldása azonban megerősítheti az egyéneket és a család szerkezetét is. A gyermek érzelmi fejlődéséhez hozzátartozik a korának megfelelő mértékű frusztráció feldolgozásának képessége. Ennek kialakításában pedig rengeteget számít a minta, amit szüleitől és egyéb szeretteitől lát. Ne restelljünk tehát beszélni előtte a nehézségeinkről, megmutatni mit kezdünk saját frusztrációinkal. Amennyiben heves érzéseink vagy hosszan elhúzódó problémáink vannak, értelmes lehet szakszerű segítséget is igénybe vennünk.

A beszoktatás témájában munkacsoportunk alapítója és kapcsolattartó pszichológusa nemrég a TV 2 Mokka című élő műsorában Bárdosi Ildikóval beszélgetett. A felvétel az alábbi linken nézhető vissza.