Mi a különbség a gyermek, serdülő és felnőtt pszichoterápia között?

Manapság nagyon sokféle módszert lehet találni a lelki problémák orvoslására. Az aurahegesztőktől, a kineziológuson át a masszőrig azt ígérik a szakemberek, hogy lelkileg is helyrehoz majd bennünket, ha igénybe vesszük a szolgáltatásait. Nehéz tehát eldönteni, vajon milyen hiteles és valóban kompetens szakemberhez forduljunk, ha segítséget szeretnénk kapni. Érdemes előre tisztázni önmagunkban, mit is
várunk ettől pontosan.
Az egészségügyben a lelki problémák orvoslásának módszere a pszichoterápia, ami azonban nagyon is sokféle attól függően, milyen problémánk van, mire keresünk éppen segítséget. Ha jobban belegondolunk akkor nyilvánvaló, hogy máshogy kell szakszerűen közelítenünk egy gyermekkori problémához (például ágybavizeléshez, vagy szeparációs szorongáshoz), mint egy kamaszkori konfliktushoz (például iskola mellé járáshoz), vagy felnőttkori nehézséghez. Mai írásunkban arról lesz szó, mely életkorokban mire számíthatunk a pszichológusnál.

A gyermekekkel zajló terápia sajátosságai

A szülő-gyermek kapcsolat nyilvánvaló nehézségei már akár a babavárás időszakában is elkezdődhetnek, ilyen esetekben szoktuk ajánlani a kapcsolatanalízist, ami abban segít, hogy a kismama jobban rá tudjon hangolódni pocaklakójára és a szülésre. Rögtön a szülés után is kialakulhatnak kapcsolati problémák,
például a szülés nehézsége, a várt idilli állapot elmaradása miatti csalódás is okoz sokszor csalódást a szülőkben. Ilyenkor nehezebb a baba igényeire hangolódni, pláne a sok külső elvárás és szorongáskeltő információáradat is negatívan befolyásolhatja a meghitt kapcsolódást. Ennek tünetei lehetnek például, ha a csecsemő sokat sír, vagy az édesanya nem tudja őt megnyugtatni. Ebben az életkorban javasolt a szülő-csecsemő konzultáció, melynek része a csecsemő vizsgálata, a szülő-baba interakció megfigyelése és a szülő neveléssel kapcsolatos kompetenciáinak bővítése. Fontos a szakembereknek segíteni abban a szülőket, hogy a szülő értse a gyermeke jelzéseit, annak sírására megfelelően reagáljon. A védőnő, gyerekorvos mellett ilyenkor a pszichológusok és laktációs szakemberek szerepe is fontos. Sok esetben az anyukák általános rossz hangulata előfordul pár napig közvetlenül a szülés után, amit a hormonok, családi dinamika változása, kialvatlanság, szoptatás körülményei is okozhatnak. Súlyosabb esetekben gyermekágyi depresszió kialakulása keseríti meg a család életét. A gyermekágyi depresszió során nagyon fontos, hogy az anyuka mindenben segítséget kapjon és soha ne maradjon csak kettesben a babájával, legalábbis addig, amíg a lelki élete nem stabilizálódik. Ha ilyet észlelnek, azonnali pszichológiai ellátásban kell részesülnie a családnak, külön figyelemben az édesanyának.

A gyermekekkel zajló pszichoterápia módszerei

A gyerek terápia esetében az első interjú és anamnézis felvétel a szülővel történik, ami egy-két alkalom.
Ez azért fontos, mert a gyerekek nem tudnak olyan kérdésekre válaszolni, mint például hány kilóval született, volt-e a családban lelki eredetű probléma, stb. Ez már a diagnosztikus szakasz része is és előfordulhat, hogy maga a diagnózis már ebből is tisztán látszik és az is, hogy a  szakpszichológus már ilyenkor vissza tud jelezni a családnak egy olyan aprónak tűnő összefüggést, ami meghatározó lehet a gyógyulás, vagy a tünetmentesség szempontjából. Ezután a gyermekkel való találkozás során folytatódik a diagnosztika (is). Ilyenkor bátran megbeszélhetjük a terapeutával azt is, hogy mit mondjuk a gyermeknek, miért jön majd ide. A szakpszichológus problémától és módszertől függően választja ki, hogyan diagnosztizál az erre meghatározott tesztbattériák segítségével (pl. szülőknek, tanároknak kérdőívek, iskolás gyereknek kérdőív, különböző tesztek rajz, játék, világjáték, figyelemteszt, neuropszichológiai tesztcsomagokkal stb.) segítségével dönti el, hogy a tünet, ami miatt felkeresték milyen okokra vezethető vissza. Ez azért is fontos, mert ezután a terápiás munka ennek mentén fog alakulni. Például lehet egy tünet, hogy az iskolás gyerek nem tud figyelni az órán. Ennek oka lehet az, hogy figyelemzavaros, ami mögött húzódhat biológiai probléma de az is, hogy túlzottan szorong, ami viszont már lelki eredetű, és az is lehet, hogy a figyelemzavaros gyermeknek már egy hatalmas szorongása is kialakult. Ezt a differenciáldiagnózist nagyon nagy valószínűséggel egy nem hozzáértő nem fogja tudni megmondani. A terapeuta akkor tud a legjobb segítséget ajánlani, ha tisztában van ezekkel a dolgokkal. Ezért sem ajánljuk a gyerekek terápiája esetében a nem képzett segítségeket, hiszen nagyon tévútra vihetik és egy életre szóló kárt tehetnek. Gyakran aspergeresnek, autisztikusnak diagnosztizálva egy kóros szorongást, kapcsolati problémát vagy éppen fordítva elsiklanak a neuropszichológiai háttér mellett és nevelési tanácsokkal bombázva borsos összegekért próbálják ‘jobb’ útra terelni a családot.

A gyermekterápia során 4-5 gyermekkel folytatott alkalom után kerül sor ismét egy szülőkonzultációra, amikor visszajelzést kapnak a szülők, illetve kérdezhetnek, továbbiakat megbeszélhetik a terapeutával.

A serdülők terápiájának sajátosságai

A serdülő konzultáció során, ha mindkét szülő beleegyezik (beleegyező nyilatkozattal), akkor a serdülő önállóan is járhat. Az első interjú, anamnézis, kérdőívek kitöltésére általában már képes a serdülő, illetve meg tudja kérdezni otthon a szüleitől, amire a diagnosztikában szükség van. Azért javasoljuk a szülőkkel való találkozást is legalább 1-1 alkalommal. Mind a serdülő, mind a gyerekterápiában a terapeuta a gyerek és a serdülő szövetségese, ami azt jelenti, hogy első sorban az ő gyógyulása érdekében dolgozik és a visszajelzéseiben is fontos szempont. Tehát, ha egy serdülő vagy egy gyerek megkéri, hogy ezt ne mondjuk el a szüleimnek, akkor az a terápiás térben marad, a terapeutát kötelezi a titoktartás a szakma előírásai alapján, ami alól csak nagyon szigorú esetben mentesül. Sokszor a szülők aggódnak emiatt, hogy mit mond el a terapeutának gyermekük, amit nekik nem. Kell-e emiatt aggódniuk? Semmiképpen nem, hiszen a terapeuta célja a gyógyítás, a testi és lelki egészség elérése, a szakmai segítségnyújtás a családnak a szakpszichológiai kompetenciájának megfelelően és nem a minősítés. Természetesen előfordulhat az is, hogy a terapeuta javasolja a szülőknek, hogy ők is fogjanak bele egy önismereti munkába, (hiszen lehet az oka a gyermek tüneteinek egy már a generációkon átívelő családi nehézség) menjenek pár- vagy családterápiára, aminek a segítségével azok a gócok fésülhetők ki, amelyekre a család nem lát rá és megnehezítik az életüket.

A felnőtt pszichoterápia sajátosságai

A felnőtt pszichoterápia során szerencsés, ha a kliens önszántából fordul a pszichológushoz, nem a párja vagy szülője veszi rá, hogy változtasson. Amennyiben a probléma szorosan kapcsolódik a házassághoz/párkapcsolathoz, érdemes  lehet párterápiás megközelítést alkalmazni. Jó esetben tehát a kliens motivált, nyitott arra, hogy megértse a viselkedése mozgatórugóit és annak másokra gyakorolt hatását.
A felnőtt pszichoterápia alapvetően verbális módszerekkel dolgozik, de lehet találni mozgás és művészetterápiás lehetőségeket is. Ezek segítségével könnyebb lehet a testi és lelki érzések integrálása, megfogalmazása.

A pár és családterápia szemléletmódja

Minden egyes család egy sajátos tulajdonságokkal rendelkező rendszer, ami kialakítja a maga szabálykészletét, és kidolgozza a tagjainak szánt szerepeket, különös tekintettel a szülők és a gyermekek szerepeire. A sikeres működéshez a családtagoknak alkalmazkodniuk kell egymás változó igényeihez és vágyaihoz valamint a nagyobb rokoni hálózat, illetve a közösség változó elvárásaihoz. Ha a család valamilyen ok miatt (például feldolgozatlan veszteség, gyakori változások, vagy súlyos egészségügyi problémák) miatt nem elég rugalmas, valamiféle tünet keletkezhet, ami a családi rendszer működésének zavarát tükrözi. Leggyakoribb, hogy ez a gyermek viselkedésének megváltozása, hiszen a kiskorúak mindenre reagálnak, ami körülveszi őket és valamilyen módon hat rájuk. A szülők párkapcsolati feszültségei ezért a gyermek tünetében is visszatükröződnek. Emiatt a családterapeuták fontosnak tartják a teljes család megismerését, hogy a problémáról minél teljesebb képet kaphassanak. Ezután pedig megbeszélik, hogy mely üléseken mi a cél, amivel dolgoznak és ahhoz mely családtagok megjelenése szükséges. A családterápia eszköztára igen színes, a kreatív (például rajzolás, gyurmázás) és mozgásos eszközök, valamint a házi feladatok is a módszer részét képezik.

Ha érdekli, hogy a párja és Ön között levő konfliktusok kezelési módja mennyire káros a gyermekük számára, kérdőívünk kitöltése után megtudhatja!

Mit érdemes tudni a pszichoterápiáról?

Pszichoterápia során hiszünk abban, hogy csak a kliens az (legyen gyermek vagy felnőtt) aki meg tudja mutatni valamilyen formában, pontosan milyen elakadásai, nehézségei vannak – függetlenül a diagnózistól. A gyógyulási képességeit és rejtett erőforrásait, lelki dinamikát egy képzett szakemberrel a közös munka során felszínre tudja hozni, tudatosítani tudja. A szavak a terápiás térben nagyon fontosak. Ha egy olyan ember próbál terápiát tartani, akinek nincs meg a megfelelő önismerete, szakmaisága, szakmai háttere, szupervíziós lehetősége nagyobb kockázattal érheti a klienst olyan inger, ami a gyógyulását veszélyezteti. (Pl. a terapeuta, nem ismeri fel az indulatáttéteket, hasonló nehézséggel küzd, ezért nem tud objektív maradni). Egy magára valamit adó terapeuta nem vállal például olyan klienst, akinek a problémája számára is érzelmileg megterhelő (pl. éppen gyászol a terapeuta is).

Összefoglalásként elmondható, hogy azért javasolt a lelki problémákra pszichoterápiás megoldást keresni, mert a szemlélet lényege az, hogy a klienst teszi kompetenssé a saját problémái megoldásában. Gyermekek problémái esetén például bevonja a szülőt a gyógykezelésbe. Ezáltal hosszú távon is eszközöket ad a beteg (és családja) kezébe azzal kapcsolatban, hogy minél kielégítőbb életminőségben folytathassa napjait a terápia befejeztével is.

Kíváncsi rá, hogy a párja és Ön között levő konfliktusok kezelési módja mennyire káros a gyermekük számára? Kérdőívünkből megtudhatja!

A blogbejegyzést munkacsoportunk korábbi tagja, Filep Orsolya Veronika írta.

Felhasznált irodalom:

Vertó Á (szerk.) (2008) Gyermek és ifjúságpszichiátria. Medicina Könyvkiadó. Budapest