Mi az a pszichotrauma?
Többször hallom az emberektől hogy milyen traumatikus volt számára ez vagy az. A következő cikkben szeretném tisztázni, mit értünk pszichotrauma alatt, mit nevezünk egyáltalán traumatikus élménynek, illetve azt, hogy a traumát átélt személyek milyen tünetektől szenvedhetnek.
Mit jelent a trauma szó?
A pszichotrauma pontos definíciója a szakirodalom szerint: A személy olyan eseménynek az elszenvedője, szemtanúja, vagy involválódó alanya, amely halálos fenyegetettséggel, súlyos sérüléssel, a fizikális és pszichés integritás elvesztésével jár, amire az egyén intenzív félelemmel, szorongással, rémülettel, tehetetlenséggel reagál.
Milyen traumák léteznek?
Traumatikus élménynek nevezzük azokat történéseket, melyek kívül esnek a normál emberi tapasztalatok körén, azaz nem mindennapi élmények. Nem azért mondhatjuk azonban, hogy nem mindennapiak, mert ritkán fordulnak elő, hanem mert meghaladják az ember mindennapi alkalmazkodó képességét. A traumatikus élményeket a szakirodalom súlyossági fokozatuk alapján különíti el. Vannak az egyszeri társadalmi szintű traumatikus élmények, például természeti katasztrófák, terror cselekmények, tömegszerencsétlenségek. Ezen kívül van az egyszeri egyéni szintű, mely a személy ellen elkövetett erőszakos cselekmények (nemi erőszak, fizikai bántalmazás, családon belüli erőszak). Végül pedig vannak hosszan tartó, ismétlődő traumatikus élmények, ezek nagyon nehezen verbalizálhatóak, sok esetben csupán testi szinten kommunikálható tapasztalások, változatos testi és pszichés tünetegyütteshez vezetnek.
Hogyan hat ránk a trauma?
A pszichés traumákban közös az intenzív félelem, a kontrollvesztés, kiszolgáltatottság, megsemmisülés fenyegetésének érzése.
A traumatikus események hosszútávú változásokat hoznak létre az érzelmek, az emlékezet és a gondolkodás területén. Előfordulhat, hogy a traumát átélt személy nem emlékszik semmire, de erős intenzív érzelmeket él meg, ennek a fordítottja is igaz lehet, hogy mindenre részletesen emlékszik, de nincsenek érzelmei a történtekkel kapcsolatban. A trauma az ember éberségi szintjére is befolyással van, tehát az is előfordulhat, hogy a teste folyamatos készenléti állapotban van, de nem tudja miért.
Milyen hosszú távú hatása lehet a traumáknak? Mi az a poszttarumás stressz zavar?
A traumát átélt személyeknél poszttraumás stressz zavar diagnosztizálható, röviden PTSD, melynek számos tünete van, melyek három nagyobb csoportba oszthatók: hiperarousal (állandó veszélyvárás) emlékbetörés, beszűkülés.
A traumatikus élményt követően az ember önvédelmi rendszere folyamatos készenléti állapotra kapcsol, mintha a veszély bármely pillanatban újra megtörténhetne, ebből kifolyólag a személy könnyen megriad, ingerlékennyé válik, és alvási nehézségei is lehetnek.
A traumatúlélők jóval a veszély elmúltával újra élhetik az eseményt. Spontán módon betör a tudatba éber állapotban emlék bevillanásként, ezt nevezzük flashbacknek, vagy alváskor rémálmok formájában. Az újra éléskor az esemény teljes részletességgel tér vissza, emiatt a személy még egy biztonságos környezetben is veszélyben érezheti magát.
Előfordul, hogy az ember annyira kiszolgáltatottja a helyzetnek, és minden ellenállása hiábavaló, ebben az esetben megadja magát. A tehetetlen ember tudatállapota megváltoztatásával próbál védekezni. Tudatállapot módosulások állnak a PTSD harmadik fő tünete, a beszűkülés hátterében. A veszélyhelyzetek nem csak dühöt és rettegést válthatnak ki, hanem éppen ellenkezőleg, egyfajta távolságtartó nyugalmat. A személy ilyenkor úgy érezheti, hogy az események nem is vele történnek, hanem, mintha kívülről figyelné őket. Ezt a fajta módosult tudatállapotot nevezzük diszociációnak, mely a lélek védekezése az elviselhetetlen fájdalommal szemben. Gyakran jár együtt érdektelenséggel és érzelmi eltávolodással. Azok, akik nem képesek a disszociációra, alkohollal vagy különböző drogokkal próbálják ezt a fajta eltompító hatást elérni. A PTSD-ben szenvedő emberek próbálnak valamiféle biztonságérzetet kialakítani, és kontrollálni rettegésüket: beszűkítik az életüket. A traumát túlélők igyekeznek minden olyan helyzetet kerülni, ami a traumára emlékeztetné őket, ezáltal nem foglalkoznak a jövőtervezéssel, a kockázattal járó kezdeményezést is kerülik, ugyanakkor megfosztják magukat a sikeres alkalmazkodási lehetőségektől is. Bár a beszűküléses tünetnek védekező funkciója van a nagy lelki fájdalmakkal szemben, azonban ez a védelem nagy árat követel, mert beszűkíti és kiüresíti a túlélő életét, ezzel állandósítják a trauma hatását.
Mit tegyünk, ha trauma ért bennünket?
Amennyiben azt érezzük, hogy egy múltbéli esemény sokszor eszünkbe jut, gyakran vannak rémálmaink, vagy életvitelünkben jelentős változások történtek, érdemes gondolni az ezek hátterében meghúzódó lelki megterhelésekre. A traumák pszichoterápiás segítséggel feldolgozhatók, így a testi-lelki egészségünkre gyakorolt hatásuk megszüntethető.
Felhasznált irodalom:
Judith Herman (2003) Trauma és gyógyulás. Háttér Kiadó: Budapest
