Segítség, le akarok válni a szüleimről!
A címben megfogalmazott gondolat a serdülőkor alapvető érzése, ami komoly lelki vívódást okoz. A serdülőkor jellemzően 14-17 éves életkortól indul, befejezése napjainkban gyakran elhúzódik. A fő lelki kérdés ennek során, hogy ‘gyermeknek maradni vagy felnőtté válni’?
Ha szimbólumokban szeretnénk megérteni a serdülőkort, akkor az évkör hónapjai szerint legjobban a május-június hónapokkal szimbolizálható jól vagy a Bika és az Ikrek csillagképek átmeneti időszakával hasonlítható. Ezek az évek nagyon intenzív érzelmekkel, álmodozásokkal teli időszakot takarnak az életút során.
A serdülő alapvetően keresi a helyét a világban, egyfajta újjászületésért küzd: a saját identitás kialakulásának időszaka ez. (Korábbi cikkünkben említettük az Eriksoni modellt, mely segít ennek megértésében).
Antalfai Márta művészet- és meseterapeuta modellje szerint ez az időszak a Hófehérke meséjével is jól leírható, vagyis az álmok, ideálok kora ez, amikor a serdülő még csak ízlelgeti a külső világot.
Rengeteg lelki nehézséggel tartkított időszakról van szó. Egyrészt a serdülő személyiségének kialakulásával egyidőben küzd az eddig beépült szülői mintákkal, másrészt kialakul egy küzdelem a leválásért, amit az anyagi függőség is megnehezíthet.
Mik a tipikus nehézségek kamaszkorban?
Anna Freud, a híres pszichológus Sigmond Freud lánya négy módot határoz meg a szülőktől való érzelmi leválásra, ennek tipikus problémáira:
- a serdülő az érzelmeit hirtelen visszavonja és átviszi egy külső személyre (péládul hirtelen párt talál és hozzá kezd el ragaszkodni a szülei helyett)
- érzelmeit ellentétesre fordítja, trónfosztás, lázadás figyelhető meg. (Tehát tagadja, hogy kötődne a szüleihez.)
- érzelmeit saját magára vonja vissza, nárcisztikus regresszió, nagyzolós ábrándok jelentkeznek. (Bezárkózik, elmagányosodik, a külvilág szerepét lebecsüli.)
- ellenáll a lelki folyamatnak és a valóság követelményeit elutasítja, kisgyermek akar maradni. (Tartósan korábbi életszakaszokra jellemző viselekdések jelennek meg.)
Mit javasol a kamaszok szüleinek a pszichológus?
Mivel a serdülőkorban amúgy is rengeteg lelki feladata van gyermekünknek, szülőként a legjobb, ha bízunk benne és a képességeiben, hogy meg tudja oldani ezeket. A legfontosabb továbbra is a bizalom a kapcsolatban és az együttműködés megőrzése. Tehát ha kamaszunk próbálgatja határait, éreztessük vele, hogy támogatjuk a kísérletezésben, de vannak határok és természetesen számíthat ránk baj esetén.
A serdülőkorban meg kell élnie gyermekünknek a saját családjának az elfogadását, megharcolnia saját testének az elfogadásáért és megtalálnia az identitását (kidolgoznia a saját későbbi felnőtt szerepeit).
Anna Freud pszichoterapeuta elmélete szerint a serdülőkorban a lényeg a változás, akár szélsőségek között is, a baj akkor van, ha a serdülő nem változik.
A serdülőkor kimenetele az identitások alakulásában:
- elért identitás (a döntések meghozatala sikeres, a serdülő elindul valamilyen úton)
- korai zárás (hamar elköteleződik pl egy pálya mellett, de nem éli meg az identitás kialakulásához hozzá tartozó bizonytalanságot)
- moratórium időszaka (hosszan zajló folyamat, amikor haladékot ad magának) Például megfigyelhető ez, később is, amikor a fiatal több képzésbe is belekóstol, esetleg felsőoktatási tanulmányait váltogatja, minden évben új szakot próbál ki, de egyik sem teszik neki. Nem dönt.
- diffúz identitás (nem tudja mit akar, mindent kipróbál, de nem tud elköteleződni egy végkifejlet mellett, ezért sokmindent csinál egyszerre)
Hogyan segíthet a család a gyereknek, hogy minél könnyebben vészelje át a serdülőkort?
A pszichológusok szerint a lelkileg magtartó közösség tud a leginkább segíteni ebben az időszakban. A család részéről fontos az önértékelés, önbizalom táplálása, ugyanakkor kell, hogy legyenek határok, ami a serdülő szorongását csökkenti, még akkor is, ha küzd a határok ellen. Ebben a korban a kortásaké a főszerep, amellett, hogy a magányra és elvonulásra is szüksége van gyermekünknek. Segítsük olyan kortársközösségek megtalálásában, ahonnan építkezhet a továbbiakban, legyen az egy sportolói, művészeti, önismereti, tanulói közösség vagy olyan, ami gyermekünk számára vonzó. Másrészt mindenképp adjunk lehetőséget arra, hogy egyedül lehessen naponta valamennyit, el tudjon vonulni valamennyi időre zavartalanul a szobájába vagy ha nincs saját szobája, akkor valahogy oldjuk meg, hogy legyen saját ideje-helye ahol zavartalanul álmodozhat, gondolkodhat.
Mikor szükséges szakmeberhez fordulni?
A serdülőkor olyan változatos tud lenni, hogy nehéz megmondani, hogy pontosan mikor szükséges szakemberhez, hiszen itt a szélsőségek teljes tárháza is “normális” lehet, ha ideig-óráig tart. Szakemberhez akkor biztosan érdemes fordulni, ha nagy a szenvedés, ha a serdülő gyermeknek fizikai tünetei vannak vagy ha nekünk, szülőnek van szükségünk egy kis támogatásra ennek az időszaknak a feldolgozásában.
Felhasznált irodalom:
Antalfai Márta: Személyiségfejlesztés komplex művészetterápiával
Bach Beatrix Regina: Személyiségfejlesztés komplex művészetterápiával órai jegyzet 2018. 01.21.