Szeparációs szorongás gyermekkorban
Mit jelent az ún, szeparációs szorongás? Mi okozza ezt?
A kisbabák számára természetes módon hétről hétre, hónapról hónapra egyre jobban kitágul a világ. Mozgásfejlődésük (a kúszás, mászás, majd pedig a járás) segítségével egyre távolabb tudnak eljutni az anyától és ez az önállósodás az izgalmassága mellett sokszor rémisztő is a számukra. A lelki fejlődés során először 8-9 hónapos koruk körül minden baba átéli kisebb-nagyobb reakciókkal, rövidebb-hosszabb időszakkal azt az érzést, amit ún. szeparációs szorongásnak hívunk. Lényege, hogy az önállóság élményétől a baba meg-megriad és ilyenkor fokozottabban keresi szüleivel a kapcsolatot. A már stabil járás miatt másfél éves koruk körül a totyogónk még nagyobb önállóságot él át és ez fokozottan ijesztő, szorongáskeltő lehet számára.
Mit tanul a gyermek a szeparációs szorongás által? Miért fontos ez?
Ebben az időszakban bármilyen új dolgot elsajátít csemeténk, utána igyekszik feltölteni az “önbizalom-készleteit” az új képességei kipróbálásához. Ilyenkor kapaszkodót, biztonságot keres és fontos megtapasztalnia azt, hogy:
– kiben bízhat a világban, kire számíthat,
– milyen képességei vannak, ő mire képes, mit tud egyedül megtenni és mit nem,
– hol vannak a határok, mit szabad neki és mit nem.
Hogyan segíthet a szülő a gyermeknek?
Ezeken a lelki folyamatokon tehát természetes, hogy átmegy gyermekünk és a legtöbb, amit tehetünk, hogy magabiztosan és szeretettel fordulunk felé, türelmesek vagyunk hozzá, stabil és következetes kereteket, szabályokat alakítunk ki a számára. Őszintén beszélünk az esetleges elválásokról és figyelünk gyermekünk érzelmi szükségleteire. (Például: apának most el kell mennie dolgozni, de alvás/uzsonna után hazaér a közös játékra/vacsorára.) Fontos, hogy olyan dolgokat mondjuk, ami a napirendjében benne van, hogy tudja kötni ahhoz, még a kisebb gyermek is értse, mikor várhat haza. Ezt pedig minden körülmények között tartsuk be, hogy érezze megbízhat bennünk! A gyermekünk önbizalmát növeli, ha azt érzi, hogy bízunk benne, bízunk abban, hogy bármilyen nehéz is, képes megbírkózni segítségünkkel a helyzettel. Emiatt is érdemes az elválást őszintén kezelni, tehàt elmondani neki a forgatókönyvet és elköszönni tőle, mielőtt elindulunk. Az is lehet, hogy könyebb az elválás, amikor ő már benne van egy játékfolyamatban valakivel, ilyenkor a megoldás lehet, ha már előtte szólunk neki, hogy amikor már játszotok el fogok menni, és nem zavarlak meg a köszönéssel, de az esti fürdetésre/ reggeli ébredésre biztosan hazaérek.
Milyen esetben szükséges szakemberhez fordulni?
A szeparációs szorongást a pszichológusok akkor mondják kórosnak, ha a gyermek az elváláskor lelki fejlődésének nem megfelelő típusú, vagy túlzott mértékű szorongást él át.
Ennek tünetek lehetnek:
– tartós vagy túlzott mértékű aggódást él meg a kisgyermek attól, hogy egy számára fontos személyt elveszíthet
– tartósan aggódik, hogy egy nem várt esemény miatt el kell válnia a szeretett személytől
– az iskolába vagy más közösségbe járás tartós elutasítása az elválás félelme miatt
– az egyedül vagy a fontos személyek nélkül maradás tartós és túlzott félelme vagy elutasítása
– a korábban jól működő önálló lefekvést tartósan elutasítja, ha nincs ott a szeretett személy
– ismételt lidérces álmokról az elválás témájával kapcsolatban
– ismételten előfordulnak kínzó fizikai tünetek, mint például fejfájás, hasfájás, hányinger
Amennyiben a fenti tünetek közül több is ismerős, esetleg hetek óta megfigyelhető a gyermekünkön és tartós szenvedést okoznak számára, akkor érdemes gyermekpszichológus segítségét kérni a zavar pontos meghatározásához, illetve a lehetséges beavatkozások, megoldási lehetőségek feltérképezéséhez.
Mi állhat a szeparációs szorongás mögött?
A gyermekek viselkedési, érzelmi vagy kapcsolati zavarai mögött sok esetben a szülők kapcsolati (családi vagy egyéni pszichés problémái), kommunikációs, vagy nevelési nehézségei állnak. Akár a nevelők közti eltérő nevelési stílus is okozhat olyan családi-párkapcsolati konfliktust, amelyet gyermekünk belső konfliktusként él meg és különböző tünetekkel reagál rá. Ezekben az esetekben érdemes szakpszichológussal konzultálni, aki a szülő alapos kikérdezése (ún. anamnézis felvétel) és a gyermek szakvizsgálata után javaslatot tesz arra vonatkozóan, hogyan tudunk segíteni, milyen támogatásra van szüksége a gyermekünknek ahhoz, hogy az egészséges lelki fejlődése biztosítva legyen. Sokszor már a probléma megfogalmazása, átbeszélése is elegendő segítség a változáshoz, gyógyuláshoz.
További olvasnivalók a témában:
Oliver Jeffers (2005) A pingvin és a kisfiú. Pagony Kiadó (szorongásoldó mese)
Csóti Mariann (2006) Gyermekkori szorongás, iskolafóbia, pánikrohamok. Pro Die Kiadó
Lori Lite (2015) Buborékrepülés Kulcslyuk Kiadó (relaxációs technikák gyermekek számára)
Érdekli, Ön mennyire magabiztos a szülő szerepben? Szorongás kérdőívünkből kiderülhet.
