Igaz történetek

Mindannyiunkat érnek veszteségek, történnek velünk hétköznapi tragédiák (például betegségek, egy szerettünk halála, párkapcsolati vagy munkahelyi krízisek). Igaz törtrénetek rovatunban olvasható történeteket az élet diktálja, de mi magunk (és klienseink) írjuk őket túlélhető történetekké. Bemutatjuk hogyan dolgozzuk fel a traumákat, miként kovácsolunk végül erőforrást abból, amibe akár bele is roppanhatnánk.

Az itt megjelenő történeteket csak minimálisan (a beazonosíthatatlanság kedvéért) módosítottuk. Célunk ezzel a rovattal, hogy Kedves Olvasóink is inspirációt merítsenek és kezükbe vegyék életük irányítását. Ha Ön is megosztaná velünk történetét, szeretettel várjuk levelét az info@onlinepszichologus.net elektronikus levél címre.

Karácsonyra hangolva

Ez – mint ahogy a lelki egészségről szóló írásom – sem szakmai írás, ezért is nem a blogbejegyzések rovatba került. De igazából nem is egy névtelen igaz történet. Inkább egy valós tapasztalatokon alapú elmélkedés, szárnybontogatás. A keddi blogcikkünk folytatása, némi gondolatébresztő célzattal. Írta: Bala Beáta „Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az
BŐVEBBEN

Hogyan tettem le a cigit?

Kislánykoromban a barátnőmmel sokszor néztük a nálunk pár évvel idősebb fiatalokat, akik már bátran cigiztek jártunkban-keltünkben. Időnként elképzeltük, hogy majd ha mi is “nagyok” leszünk, akkor például beülünk egy kávézóba, finom habos kávé mellett beszélgetünk és cigizünk, mint a felnőttek. Mindez a 90-as évek elején volt és akkoriban még ez az elképzelés elég valóságos volt
BŐVEBBEN