Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Miomába nem lehet meghalni?
Kedves Julianna!
Miomával kapcsolatos kérdésekben olyan szakember véleményét kérje ki, aki annak a szervnek a szakorvosa, amelyben a mioma található.
Üdvözlettel:
Maróti EszterTisztelt Móra Katalin!
10 évvel ezelőtt özvegy lettem, 2 kiskorú gyermekkel. 4 év múlva rámtalált a szerelem. A párom hozzánk költözött a 4 éves kisfiával. Gyönyörűen éltünk, mint a mesében.
Hozzámentem feleségül. Az első perctől fogva egymás gondolatát is ismertük, egy húron pendültünk, a rezgés közöttünk működött/működik.
Aztán felnőttek a gyermekeim és itt jön a problémám.
A lányom egyetemet végzett, kissé depis, önértékelése nulla, nem egy törtető típus. Elhelyezkedni nem tudott. Jelenleg otthon van.
Fiam 18 éves múlt. Kezelhetetlen, ADHD-s. Nem enged beleszólást az életébe. Főleg nem a nevelőapjától.
Az ideje nagy részét a számítógép előtt tölti. Az otthoni munkába nagy könyörgések árán segít be. Nem tanul, de jegyei rendben vannak. Gyakorlatra nem jár be.Beteget jelent. Idén végez, ha végez.
A férjem azt mondta, hogy visszaköltözik (üresen áll a háza), ezt Ő tovább nem csinálja.
A legkisebbik sír, hogy nem akar menni.
Mit tegyek? Férjem és gyermeke vagy a gyerekeim?
Köszönöm.
Kedves Tünde!
Nem lehet könnyű most Önnek. Soraiból az derül ki, hogy a jelenlegi helyzetet patthelyzetként éli meg, úgy érzi választania kell gyermekei és párja közt.
Ugyanakkor utal arra, hogy korábban minden jól működött Önök között, sőt, most is van rezgés! Ez remek, ezek szerint a kapcsolatuk továbbra is szoros és erős érzelmi kötődés van Önök közt.
A gyermekei felnőttek, de feltételezem, hogy a problémák és a nehézségek nem ekkor kezdődtek. Az elmúlt évek során hogyan működött a család? Ön és a párja hogyan működtek (együtt) a gyermekek nevelésében a mindennapokban?
Mind a fia, mind a lánya esetében nehézségekről számol be. Ezeket hogyan kezelték eddig? Ha tudtak a gyermeknevelésben mindketten részt vállalni, mi változott meg? Úgy látja, hogy a gyermekével kapcsolatos nehézségek miatt akar a párja kilépni ebből a kapcsolatból?
Ezek mind olyan kérdések, amelyeket érdemes átgondolnia a jelenlegi helyzetben.
Ha ebben segíthetünk Önnek, kérjen időpontot konzultációra valamelyik munkatársunknál.
Üdvözlettel:
Móra Katalin
Mit jelent maomia?
Kedves Julianna!
Sajnos nem tudok segíteni Önnek. Számomra nem ismert ennek a szónak a jelentése. Ez nem egy pszichológiai szakkifejezés.
Üdvözlettel:
Maróti EszterJó napot kívánok!
Olyan problémával fordulok önhöz,hogy covidos vagyok 10napig itthon vagyok teljesen egyedül és nem beszéltem senkivel élőben már vagy 8napja.Egyedül élek!És elkezdtem érezni,hogy nem hiányzik az,hogy ki menjek és hogy emberekkel beszélgessek!Teljesen jól elvagyok egyedül is!Persze előtte is voltak már félelmeim azzal kapcsoltban,hogy egyedül kell mennem mindenhová és túlnyomó részben egyedül vagyok.Általában ha sötétedik akkor megyek ki a boltba és akkor viszem ki a szemetet is( persze ez a covid megbetegedésem ellőtről )nem tudom miért alakult ez ki!Sokszor elkezdtem a körmömet belenyomni a tenyerembe,hogy a fájdalommal amit akkor érzek ki tudjak menni emberek közé.Mert ha a fájdalomra koncentrálok elmúlik a félelem.Ezért próbálom kerülni a tömeget ha tehetem.Londonban élek szóval nem a legegyszerűbb kivitelezni.Nem mindig vagyok ilyen…viszont úgy érzem ha itthon vagyok nem érhet semmi rossz.Talán ebből is alakult ki ez az egész!Válaszát előre is köszönöm!
Éva
Kedva Éva!
Köszönjük a kérdését!
A COVID okozta tünetek és következmények sok embernek felerősítettek érzéseket, tüneteket, és ha leveléből jól értem, Ön is a betegsége kapcsán kezdte el érezni, hogy a kimozdulástól vagy más emberektől való tartás esetleg ennél több is lehet. A szorongásos megbetegedések több fajtájánál is megjelenhet ez, emiatt mindenképp ajánlanám Önnek pszichológus felkeresését.A diagnosztika mellett pedig egy szakember a tüneti kezelésben is sokat segíthet Önnek. A kimozdulási nehézség és a külföldön élés miatt elsősorban online terápiát ajánlanék Önnek, melyet később esetleg lehet személyesre is váltani. Megfelelő szakembert akár munkacsoportunkban is találhat, problémák széles palettájával foglalkozik több kollégánk is.
Üddvözlettel:
Gór Dóra
Jó estét!
Az egyik munkatársam nagyon furcsa. Már kb fél éve dolgozik nálunk. (Felszolgáló a szakmánk.) Azt kell tudni a kollégámról, hogy egyszerűen nem érti meg ha gyorsan beszélünk hozzá, látszódik, hogy nem érti amit mondok neki. Olyan mintha egy másik testben lenne. Ráadásul fapofát vág mindenhez. Nem mosolyog (ritka) de sosem fejez ki hangulatott az arc mimikájával. Nem látni hogy ideges, feszült, boldog. Semmi. A vendégekhez nagyon kedves. Már szinte túl is. Fiú, es még sosem hallottam volna, hogy felemelte volna a hangját. Mintha egy földön kívüli lenne és nem élne. Bocsánat hogy így fogalmazom meg de nem tudom jobban körül írni. Múltkor a táblára írt, és teljesen kocka bettűkkel és egy milimétert sem változtatott meg. Nem dőltek a betűi teljesen tökéletes volt. A másik fura az az volt, hogy az előre csomagolt cukrott egyenkét beigazított 200 előre csomagolt cukrot úgy, hogy a cukor felirat látszódott mindenhol. Mintha a gyártó csinálta volna
Köszönöm előre is a válaszát!
Kedves Eszter!
Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy értem, mit szeretne tudni vagy kérdezni.
Mindazok a viselkedésmódok, amiket leírt a kollégájáról, valóban különösek. Nyilván zavaró lehet munkahelyi környezetben, ha azt tapasztalja, hogy a munkatársa nem érti, amit Ön mond, és ráadásul az arcáról sem tud leolvasni semmiféle reakciót, érzelmet.
Ugyanakkor nagyon jó, hogy a kollégája kedves a vendégekkel. Az Önök szakmájában ez nagy előny. A szabályos írás, és a cukros zacskók pontos elrendezése szintén nagy segítség lehet a munkahelyükön. Némelyik tulajdonság, amelyet megemlített a munkatársával kapcsolatban egyaránt lehet hasznos és zavaró is – az aktuális helyzettől függően.
Ha azt szeretné tudni, Ön mint a kollégája mit tehet, hogy segítse őt, akkor azt javaslom, hogy próbálja őt elfogadni – a furcsaságaival együtt. Ha alakítani szeretne az önök közti kommunikáción, nyugodtan kérdezzen rá az érzéseire. Pl. “Ez egy kemény nap volt. Te is feszült vagy?”
Ha jól gondolom, nem csak ketten dolgoznak ezen a vendéglátóhelyen. Elképzelhető, hogy a többiek is hasonlóképp gondolkodnak a kollégáról, mint Ön. Számukra is furcsa lehet a mimika nélküli arc, vagy a cukroszacskók pontos beállítása. Próbáljanak figyelni arra, hogy a kollégájuk ne azt érezze, hogy furának tartják, hogy nem illik bele a közösségbe, vagy esetleg ki van zárva abból. Arra figyeljenek vele kapcsolatban, amit pozitívnak látnak.
Üdvözlettel:
Móra Katalin
Üdv. Van egy férfi akivel ismerkedünk neten 3 hete. Eddig jól ment de kiderült hogy élete során 15 nővel feküdt le. Engem ez nagyon zavar. Fiatal korában volt ilyen nőcsàbàsz. Most 36 éves. Mit tegyek hogy ne legyek ennyire féltékeny? Ez már beteges. A szexben is rossz vagyok, az eddigi nőit
nem tudom lepipàlni ebben. Pl nem szeretem az oràlt. Köszönöm válaszát.
Kedves Levélíró!
Leveléből úgy tűnik, hogy a féltékenysége hátterében az önmagával kapcsolatos leértékelő gondolatok, az alacsony önértékelés állhat. Érdemes ezekre az önleértékelő gondolatokra, mint pl “Az eddigi nőit nem tudom lepipálni.”, mint kritikus hangok, amik negatív módon, büntetően próbálják az embert motiválni arra, hogy jobb legyen. Azonban sajnos ezek lehetetlenné teszik, hogy saját magát értékesként, elfogadhatóként és szerethető nőként lássa, akivel megéri párkapcsolatban lenni. Próbálja meg fülön csípni ezeket a negatív gondolatokat és megvizsgálni, hogy vajon mi támasztja őket alá és mi szól ellene! Amennyiben úgy érzi egyedül nehezére esik szembeszállni ezekkel a negatív gondolatokkal, keressen fel pszicohlógust egyéni konzultáció céljából!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Bezártság érzés. Nem tudok bent megmaradni a lakásban. Lombikra járunk mert sajnos természetes úton nem sikerül teherbe esnem. Az első lombik nem sikerült amit egy hete tudtam meg. Mindig a nappaliban a kanapén adta be párom a szurikat a hasamba és azota abban a helységben rossz lenni. Ezáltal az egész lakásban rossz bent lenni. Ha kint vagyok a levegőn sokkal jobb. Bent mindig sírok és ki ke mennem a levegőre.
Kedves Levélíró!
Nagyon szomorú és fájdalmas élmény lehet, hogy az első lombik program nem volt sikeres. Ilyenkor érezheti azt, hogy kudarcott vallot, felerősödhet a félelem, hogy mi van ha nem sikerül később, felerősödhet a szorongás. Úgy gondolom, szüksége van időre, hiszen most az első lombik lezárulásával egy gyászfolyamatnak le kell zajlania: az elképzelés, hogy a lombikprogramból megfogan babájuk és minden, amit elképzelt, most messzebre került. Ugyan a veszteség nem végleges és újra megpróbálhatják, ha úgy érzik készen állnak, most mégis fontos, hogy türelmes és megértő legyen magával! Érthető, hogy a nappali, ahol a szurikat kapta, most olyan emlékeket, érzéseket hívnak amelyek nem jók. Javaslom, hogy támaszkodjon szeretteire, beszélgessenek sokat, ossza meg félelmeit, nehéz érzéseit, engedje meg nekik, hogy szeressék és biztassák! Emellett az önmagával való együtt érzés is kiemelt fontosságú, teljesen érthető, hogy most ne könnyű Önnek. Amennyiben úgy érzi egyedül nem tud megbirkózni a helyzettel, javaslom, hogy keressen fel pszichológust, aki segíthet az élmény megdolgozásában és a lombik programmal kapcsoaltos sajátos lelki nehézségekkel való megküzdésben!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
A koronavírus járvány miatt megharagudott a párom rám mivel az idős szüleimmel élek akik betegek így amikor kiderült hogy a párom több munkatársa és közvetlen családtagja covidos lett mondtam hogy maradjon otthon erre nagyon megharagudott máskor színte minden nap találkoztunk most alig akar velem találkozni úgy haragszik többször elmondta hogy amikor covidosak voltak a munkatársai azt mondtam hogy ne gyere most pedig jöjjek! Haragszik rám mit tegyek már bocsánatot kértem de nem igazán segített most hétvégén én mentem át hozzá de érzem hogy még mindig haragszik és nem nagyon akar velem találkozni! Azt hiszi hogy direkt nem akartam vele találkozni és most ezt adja vissza nekem! Mit tegyek hogy ne haragudjon és ugyanolyan legyen a kapcsolatunk mint előtte? olyan jól megvoltunk
Köszönöm segítségét!
Kedves Kérdező!
A kommunikáció nagyon fontos, elképzelhető, hogy párja nem értette, hogy miről szól valójában Önnek az hogy, amíg covidosak a munkatársai nem szeretne vele találkozni. Sokszor természetesnek gondoljuk, hogy amit érzünk és gondolunk, az más számára is egyértelmű, azonban ez korántsincs így. Segít ha úgy viszonyulunk a másikhoz, mint, aki nem tudja mi zajlik bennünk. Érdemes lehet elmagyarázni, hogy nagyon szereti és fontos Önnek, de idő szülei miatt felelősséget érez és nagyon szeretné megóvni őket a pandémiával szemben. Hiszen ők idősebbek, gyengébb a szervezetük, ezért kiemelten fontos, hogy ne kapják el a betegséget! Érdemes kihangsúlyozni, hogy ettől függetlenül szereti és fontos Önnek, tehát reagálni azokra a félelmekre, amik a párjában felmerülnek!
Bízom benne, hogy ez a nyílt kommunikáció, segít párjának megérteni, hogy mi zajlott Önben!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Jelenleg ismerkedem egy Amerikai lánnyal. Az utóbbi 3 hétben minden nap beszélgettünk. Munkába menet felhívott, munkából hazajövet is felhívott. Video chat, minden. Elkezdett kialakulni egyfajta függőség mindkettőnkben (észrevétlenül) és konkrétan mondtuk a másiknak, hogy “utállak”, hiszen megvoltunk egyedul, és most konkrétan “beleszerettünk” a másikba. Mivel én sokkal inkább hajlamos vagyok érzelmekről beszélni, így többször volt ez téma, mint amennyit ő szerette volna. Elmondta, hogy meg van bennem minden, amit valaha egy férfiban keresett. Elmondta őszintén az érzéseit. Ezek után ő úgy érezte, már nincs értelme érzelmekről beszélni, és besokallt. Úgy érezte, elszívom az energiáját. Ezért az utóbbi időben próbáltam neki időt adni, nem szóba hozni semmilyen érzelmi dolgot. Tegnal felhívtam, minden rendben volt, jót beszélgettünk, de utána írásban megint előjött az érzelem nagyon közvetetten, és rögtön bezárt. Az lenne a kérdésem, hogy hogy kellene nekem ehhez viszonyulni?
Kedves Levélíró!
Leveléből úgy tűnik, Ön igazán mély kötődésre képes és érzelmeivel is kapcsolatban van, nem repülő üzemmódban van jelen kapcsolataiban. Egy kapcsolatban mivel két ember van, fontos a szükségleteik, igényeik meghallgatásra, figyelemre és válaszra találjanak, hogy egymás igényeit tiszteletben tudják tartani. Érdemes végiggondolnia, hogy hogyan érinti Önt a jelenlegi helyzet? Mik az Ön igényei, szükségletei ezzel kapcsolatban, hol vannak a határai? Vajon mi lehet az oka, hogy a hölgy úgy érzi elszívta az energiáját? Ön is lát ebben valamiféle rációt, hogy Önnek fokozott az igénye az érzelmekkel való foglalkozása, vagy inkább a hölgy zárkózik be az átlagosnál jobban? Ha ezt végiggondolta és nyitott rá a hölgy, a fontos tényező az ő hozzáállása is, saját élményei, vajon miért olyan nehéz az érzelmeihez kapcsolódnia, miért zárkózik el ilyen mértékben ha érzésekről van szó. Minél inkább értik, hogy mi történik és miért történik, annál nagyon eséllyel fognak tudni egymáshoz közeledni.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Jó Napot kívánok!Borzasztóan félek a várandós állapottól. Az elmúlt évben közel 2ónapos várandósságom szakították meg,pontosan ezen okokból kifolyólag. Szeretnék babát,de a félelmeim erősebbek ennél. Nem tudom,ezen hogy tudnék átlendülni és fogalmam sincs kihez fordulhatnék. Volt egy 6éves lelki-fizikai bántalmazó kapcsolatom. Azóta pszichés problémáim vannak. Kérem segítsen nekem.
Kedves Levélíró!
Nagyon szorongáskeltő lehet, hogy ilyen kettős érzései vannak a gyermekvállalással kapcsolatban – hogy egyszerre vágyik valamire, de közben nagyon fél is valami miatt. Arról nem ír, hogy félelmei milyen jellegűek, de javaslom, hogy olvassa el a válaszom végén található cikket, hátha talán benne olyat, ami segítséget adhat ezekkel kapcsolatban. Mindenképpen úgy gondolom, hogy érdemes lenne pszihológushoz fordulnia, hogy megfelelő segítséget kaphasson mind a tramuatizáló párkapcsolati élmények, mind a a várandóssággal, mind a megszakított terhesség miatti félelmek, nehéz érzések feldolgozásában. A háziorvosa tud beutalót adni a területileg illetékes pszichiátriai gondozóba, ahol pszichiáter és klinikai szakpszichológus kollégák tudnak Önnek ellátást biztosítani.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Az eddigi kapcsolataim során mindig megjelent bennem erős féltékenység és bizalmatlanság a párommal szemben. Akárhányszor tapasztalom, hogs egy kicsit elhidegülnek vagy csak jó pár óráig nem írnak vissza napokig azon rágódom, hogy biztosan azért mert megcsalnak. Többször is beszéltem már erről az aktuális párommal, aki megpróbált megnyugtatni, hogy nincsen mi miatt aggódnom, de sajnos valahogy nem tudtam elhinni, mert ha képes lenne megcsalni miért ne tagadhatná le könnyedén? Legszívesebben folyamatosan az üzeneteiket csekkolnám és azt, hogy épp hol vannak, de annyi önfegyelem még van bennem, hogy ezt ne tegyem. Bármivel is próbálkoztam idáig a féltékenység és a bizalmatlanság nem múlt el. Anyukámat rgyszer megcsalta a párja, akivel évekig együtt volt, és én ezt sajnos végignéztem. Feltételezem, hogy emiatt érzek így. De mivel ez rettenetes mérgező viselkedés és semmiképp sem előrevezető szeretném ezt leküzdeni, és arra szeretnék választ kapni, hogy mégis hogyan lehetne?
Kedves Kérdező!
Meghatározó lehet egy gyermekkori élmény, hogy azt látta, egy bensőséges, intim kapcsolatban is érheti csalódás az embert. Emellett sok más tényező is közrejátszhat a bizalmatlanság fennállásában – akár további gyermekkori élmények, akár saját tapasztalatok, saját párkapcsolati mintázatok. Úgy gondolom, hogy érdemes lenne egyéni konzultáció formájában pszichológushoz fordulnia, aki segíthet Önnek megbirkózni a bizalmatlanság érzésével és az ilyenkor jellemző katasztrofizáló gondolatokkal, mint pl.: Biztosan azért nem ír vissza, mert megcsal. Javaslom, hogy amikor egy-egy ilyen negatív gondolat felbukkan, próbálja meg megkérdőjelezni azt: gondolja végig, mi az ami alátmáasztja a gondolatot és mi az ami ellene szól. Ezek segítségével alternatív magyarázatok is megjelenhetnek a gondolataiban, melyek enyhíthetik a szorongását, rossz érzését.
Emellett javaslom, hogy olvassa el alábbi cikkünket a témával kapcsolatban:
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Jó napot kívánok! A segítségét szeretném kérni az lenne a problémám hogy vissza húzódó csendes vagyok Ismeretlen helyeken vagy Ismeretlen társaságban ami persze teljesen normális de viszont ha hozzám szólnak vagy bármit kérdeznek tőlem akor egyszeruen le blokkolok és nagyon nehezen össze vissza beszélek-válaszolok mint aki meg van zavarodva hülyét-bolondot csinálok magamból akaratom ellenére a viselkedésemmel, beszédemmel stb és már elso be nyomásra is azt hiszik h bolond vagyok de en nem nevezném magam annak vagyis én nem tartom magam bolondnak mivel bocsánat de egy bolond nem észleli magán h valami probléma volna vele vagy valami ilyesmi és mindig ha haza érek el gondolkozok azon h úristen megint bolondot csináltam magamból mint gondolhattak rólam stb stb
És a másik problémám az lenne hogy eléggé szegyenlos is vagyok például egy egyszeru dolgot is szégyenlek mint a vezetés de egyszerűen nem tudom miért csk egyszeruen ha bele futok egy ismerősbe szégyenlem még azt is h vezetek!
Kedves Levélíró!
Nehéz lehet, hogy nem tudja megmutatni magát, azt ami Önben van, nem tudja úgy megosztani a gondolatait és érzéseit ahogyan szeretné! Úgy gondolom, hogy érdemes lenne egyéni konzultáció keretein belül pszichológus (lehetőség szerint klinikai szakpszichológus, vagy klinikai szakpszichológus jelölt) segítségét kérnie. Az egyéni folyamatban felderíthetik, hogy szorongásai, félelmei, szégyen élményei hátterében mi állhat, és miként dolgozhatnak panaszai enyhülésén, oldásán. Amennyiben tb-s úton szeretné elindítani a folyamatot, keresse fel háziorvosát, aki a területileg illetékes pszichiátriára adhat beutalót. Ott pszichiáter és klinikai szakpszichológus kollégák nyújtanak segítséget Önnek.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Nekem az ébrenléti önműködő fantáziáim annyira erősen hatnak rám, mintha valóság lenne. Tehát ugyanazt idézi elő a lelkemben és a testemben is mintha ténylegesen megtörténne velem xy dolog. Pozitív is, negatív is erősen hat rám. Ezen kívül nagyon erősen azonosulok szinte bármivel vagy bárkivel amit látok.
Sajnos fantáziáim olyan erősek tudnak lenni, hogy nagyon terhelően hatnak rám és teljesen más tudatállapotba kerülök főleg ha a képzeletem éppen valamilyen negatív – akár borzalmas, horrorisztikus – eseményt pörget az elmémben. Ugyanazt a szorongást rossz fizikai állapotot idézik elő mintha ténylegesen megélnék egy traumát.
Félek attól is, hogy mivel az agyam egy része nem tud különbséget tenni és ezért valós életeseményekként élem meg ami a fejemben velem történik az a memóriámba is legalábbis tudat alatt majd úgy raktározza el az agyam, mint valóságos múltat…
A pozitív és “semleges” hangulatú fantáziák is ilyen erősek. Mi ez, mitől lehet ez velem?
Kedves Kérdező!
Nehéz lehet, hogy ilyen mértékben ki van téve mind saját érzelmeinek, mind az Önt érő ingereknek, a környezetének! Az elmondottaknak sok minden állhat a hátterében. Arról nem ír, hogy járt-e már bármilyen kivzsgáláson ezzel kapcsolatban. Javaslom, hogy keresse fel háziorvosát, aki a fizikai kivizsgálást el tudja indítani, érdemes egy neurológiai kivizsgáláson résztvenni. Amennyiben nincs fizikai háttere, pszichológus segítségével érdemes felderíteni, hogy vajon milyen tényezők (korábbi élmények, élettörténeti események, alap természet, alapsémák, stb) járulhatnak hozzá ahhoz, hogy fokozott beleélőképesség, érzelmi reaktivitás jellemzi. Ennek felderítését követően egyéni célok meghatározhatók a terápiás folyamatban (pl.: saját határok erősítése, nagy feszültségű érzelmekkel való megküzdés fejlesztése – midez attól függően, hogy mi áll a háttérben).
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt Maróti Eszter!
A férjem 2021. december végén hagyott itt engem és két gyermekünket. (2 és 4 évesek) Rögtön az új kapcsolatához költözött, innen jön minden alkalommal látogatni a gyerekeket. A férjem szeretné nyáron egy nyaralás alkalmával bemutatni nekik ezt az új barátnőt, akiről eddig még semmit nem mesélt nekik. (elképzelése, hogy a nyaralás utolsó két napján történne meg a bemutatás) Én ezt nem tartom jó ötletnek. (Idegen hely, idegen ember, egész napos program…)
A kérdésem az lenne, hogyan célszerű ezt a bemutatást megejteni úgy, hogy a gyerekek, akik amúgy sose nyaraltak nélkülem, és sose vitték még el tőlem ottalvásra, minél kevésbé sérüljenek az adott szituációban?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Levélíró!
Komplex helyzet amiről ír! Nagyon becsülendő, hogy ennyire figyel és szem előtt tartja a gyerkőcök érdekeit, ezzel teszi értük a lehető legtöbbet! Kevés az információm azzal kapcsolatban, hogy férje és Ön között milyen a kapcsolat, hogyan tudják kezelni a jelenlegi helyzetet. A hangsúlyt fontos a fokozatosságra helyezni! Nem teljesen világos, hogy a nyaralás milyen módon zajlana (Önök közösen mennének nyaralni, és a barátnő később csatlakozna, vagy a férje vinné a gyerekeket nyaralni, és annak a végére csatlakzona be a barátnő?). Azt javaslom, hogy először beszélgessenek a gyerekekkel a megváltozott helyzetről. Azzal biztosan sokat foglalkoznak, hogyaz elmúlt 3-4 hónapban miért állt be változás az életükben, apa már nem lakik otthon és ez mit jelent. Ehhez szép fokozatosan lehet adagolni az információt, hogy az apukájuk megismerkedett valakivel, aki fontos számára – tehát a gyerkőcök saját szintjén elmondani, hogy mi történik. Az ismerkedés sokféle képpen történhet, de itt is a fokozatosságra érdemes törekedni. Először valamilyen semleges külső helyszínen érdemes közös programot csinálni, amit a gyerekek élvezhetnek és ha van rá lehetőség Ön is ott van. Ha már valamiféle ismeretség kialakult, jöhet a következő lépés: előkészíteni az ottalvást (egyre növelt intervallumok, megegyezni abban, hogy mik a keretek, hánykor fekszenek a gyerekek, Önnel beszéljenek-e telefonon pl lefekvés előtt, stb..). Ahogy ezek haladnak előre, a nyaralást is elő lehet készíteni, figyelembe véve a gyerekek tempóját és azt, hogy milyen kapcsolat, élmények alakulnak az elkövetkezendő hónapokban.
Két könyvet szeretnék ajánlani a témával kapcsolatban:
Krähenbühl, Verena; Jellouschek, Hans; Kohaus-Jellouschek, Margarete; Weber, Roland: Mozaikcsaládok
Fischer Eszter: Modern mostohák
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt pszichológus.
Olyan kérdésem lenne önhöz hogy sajnos a családban történt egy tragédia.
A feleségem unoka hugának az apukája meghalt. És elmondták a kislánynák a kislány 6 és fél éves .
A kérdésem az lenne hogy maga szerint a kislánynak használna ha ott lenne a temetésen vagy csak ártana .
A többi hozzátartozó ki akarja vinni a temetésre de mi szerintünk nem tenne jót neki mert eléggé meg viselte a hír. És ráadásul egyszerre lesz két temetés mert az apukája legjobb barátja is el távozott és egyszerre lesz a 2 temetés.
Ön mit gondol javítana vagy rontana a kislány lelki állapotán ha ott lenne?
Kedves László!
A gyermeknek is fontos tudni, hogy mi történik körülötte, hiszen látja azt, hogy valami gond van. 6 és fél évesen az ő érettségi szintjén kell neki elmagyarázni a történteket. Ebben nagyon sok mesekönyv áll rendelkezésre, amin keresztül a gyerekek megértik a történéseket. Ebben a korban nagyon élénk a fantázia tevékenység, így ha nem mondunk semmit, akkor saját maga indíthat el fantáziákat, amiről talán nem is beszél. Fontos vele a történtekről, arról ami őt ezzel kapcsolatban foglalkoztatja minél többet beszélni.
A temetésre, ha ő szeretne – vele megbeszélve – természetesen el lehet vinni. De fontos, hogy legyen ott egy olyan személy – akár közeli barát vagy egy családtag – aki ha a gyerek úgy gondolja el tud vele menni, arrébb tudnak vonulni. Csak olyan közelségbe vinni, ami neki is elfogadható. Fontos, hogy semmit nem szabad erőltetni. Ha pedig elviszik a temetésére, akkor előtte és utána is beszélgetni róla.
Üdvözlettel,
