Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Maróti Eszter!
A férjem 2021. december végén hagyott itt engem és két gyermekünket. (2 és 4 évesek) Rögtön az új kapcsolatához költözött, innen jön minden alkalommal látogatni a gyerekeket. A férjem szeretné nyáron egy nyaralás alkalmával bemutatni nekik ezt az új barátnőt, akiről eddig még semmit nem mesélt nekik. (elképzelése, hogy a nyaralás utolsó két napján történne meg a bemutatás) Én ezt nem tartom jó ötletnek. (Idegen hely, idegen ember, egész napos program…)
A kérdésem az lenne, hogyan célszerű ezt a bemutatást megejteni úgy, hogy a gyerekek, akik amúgy sose nyaraltak nélkülem, és sose vitték még el tőlem ottalvásra, minél kevésbé sérüljenek az adott szituációban?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Levélíró!
Komplex helyzet amiről ír! Nagyon becsülendő, hogy ennyire figyel és szem előtt tartja a gyerkőcök érdekeit, ezzel teszi értük a lehető legtöbbet! Kevés az információm azzal kapcsolatban, hogy férje és Ön között milyen a kapcsolat, hogyan tudják kezelni a jelenlegi helyzetet. A hangsúlyt fontos a fokozatosságra helyezni! Nem teljesen világos, hogy a nyaralás milyen módon zajlana (Önök közösen mennének nyaralni, és a barátnő később csatlakozna, vagy a férje vinné a gyerekeket nyaralni, és annak a végére csatlakzona be a barátnő?). Azt javaslom, hogy először beszélgessenek a gyerekekkel a megváltozott helyzetről. Azzal biztosan sokat foglalkoznak, hogyaz elmúlt 3-4 hónapban miért állt be változás az életükben, apa már nem lakik otthon és ez mit jelent. Ehhez szép fokozatosan lehet adagolni az információt, hogy az apukájuk megismerkedett valakivel, aki fontos számára – tehát a gyerkőcök saját szintjén elmondani, hogy mi történik. Az ismerkedés sokféle képpen történhet, de itt is a fokozatosságra érdemes törekedni. Először valamilyen semleges külső helyszínen érdemes közös programot csinálni, amit a gyerekek élvezhetnek és ha van rá lehetőség Ön is ott van. Ha már valamiféle ismeretség kialakult, jöhet a következő lépés: előkészíteni az ottalvást (egyre növelt intervallumok, megegyezni abban, hogy mik a keretek, hánykor fekszenek a gyerekek, Önnel beszéljenek-e telefonon pl lefekvés előtt, stb..). Ahogy ezek haladnak előre, a nyaralást is elő lehet készíteni, figyelembe véve a gyerekek tempóját és azt, hogy milyen kapcsolat, élmények alakulnak az elkövetkezendő hónapokban.
Két könyvet szeretnék ajánlani a témával kapcsolatban:
Krähenbühl, Verena; Jellouschek, Hans; Kohaus-Jellouschek, Margarete; Weber, Roland: Mozaikcsaládok
Fischer Eszter: Modern mostohák
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt pszichológus.
Olyan kérdésem lenne önhöz hogy sajnos a családban történt egy tragédia.
A feleségem unoka hugának az apukája meghalt. És elmondták a kislánynák a kislány 6 és fél éves .
A kérdésem az lenne hogy maga szerint a kislánynak használna ha ott lenne a temetésen vagy csak ártana .
A többi hozzátartozó ki akarja vinni a temetésre de mi szerintünk nem tenne jót neki mert eléggé meg viselte a hír. És ráadásul egyszerre lesz két temetés mert az apukája legjobb barátja is el távozott és egyszerre lesz a 2 temetés.
Ön mit gondol javítana vagy rontana a kislány lelki állapotán ha ott lenne?
Kedves László!
A gyermeknek is fontos tudni, hogy mi történik körülötte, hiszen látja azt, hogy valami gond van. 6 és fél évesen az ő érettségi szintjén kell neki elmagyarázni a történteket. Ebben nagyon sok mesekönyv áll rendelkezésre, amin keresztül a gyerekek megértik a történéseket. Ebben a korban nagyon élénk a fantázia tevékenység, így ha nem mondunk semmit, akkor saját maga indíthat el fantáziákat, amiről talán nem is beszél. Fontos vele a történtekről, arról ami őt ezzel kapcsolatban foglalkoztatja minél többet beszélni.
A temetésre, ha ő szeretne – vele megbeszélve – természetesen el lehet vinni. De fontos, hogy legyen ott egy olyan személy – akár közeli barát vagy egy családtag – aki ha a gyerek úgy gondolja el tud vele menni, arrébb tudnak vonulni. Csak olyan közelségbe vinni, ami neki is elfogadható. Fontos, hogy semmit nem szabad erőltetni. Ha pedig elviszik a temetésére, akkor előtte és utána is beszélgetni róla.
Üdvözlettel,
Kb 2 hónapja alvás zavarral küzdök.generalizàlt szorongást állapítottak meg. Tavaly covid miatt kórházba kerültem…és akkor jött elő ez szorongàs, hogy túlélem e vagy sem. Utána átlendültem ezen,de évvégén megint előzött, és azóta is tart. Kaptam gyógyszeres kezelés, elkezdtem pszichológushoz is járni..de az alvàs zavar továbbra is fennàll. Előre félek napközben, hogy nem tudok aludni, vagy csak pàr órát.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy tüneteit jeleznie kellene kezelőorvosának, hogy a gyógyszeres beállítást segíteni tudja. Időbe telik mire a megfelelő gyógyszer-kombinációt eltalálja az orvos, illetve a pszichoterápia is hosszútávon fejti ki a hatását.
Az alábbi blogbejegyzésünkben részletesen olvashat a betegségről:
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm. Remélem legalább egy jó tanácsot tudok kapni mit tegyek. Pánikbeteg vagyok már nagyon rég óta. 1 éve ha túlságosan szorongok a munka miatt.(nagyon felelősségteljes) Rosszul vagyok már úgy ébredek mintha halálra riasztottak volna. Öklendezek végtagjaim lezsibbadnak. Sajnos elég depressziós is lettem. Nincs életkedvem. Volt már eszembe öngyilkosság is. De van egy 14 éves kutyám nincs szivem itt hagyni. Nagyszüleimmel nevelkedtem de ők már meghaltak a szüleim csak a pénzt huzzák le rólam. Elegem lett az életből az emberekből..Nincs semmi ami itt tartana engem..nincs kinek elmondanom mit érzek. Nem ad senki tanácsot. És nincs pénzem méregdrága pszichológusokra..Köszönöm ha válaszol. Mit tegyek? Menjek be diliházba? Vagy gyógyszer? Egyszerűen tanácstalan vagyok.
Kedves Kérdező,
Elnézést a válasz késéséért, a megjelölt kolléganő helyett én tudok most válaszolni Önnek.
Én mindenképpen azt javasolnám a leírt tünetek alapján, hogy keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai gondozót, ahol tb alapon meg tudnák vizsgálni, s terápiás lehetőségeket is tudnának felkínálni Önnek. A legtöbb gondozóban klinikai szakpszichológus is dolgozik, akivel fel tudnák tárni a problémák és az érzései okát, s pszichoterápiás kezelésben tudna részesülni.
Az alábbi blogbejegyzést ajánlom a figyelmébe:
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Eszter! Párommal 5. éve vagyunk együtt, mialatt sosem volt stabilnak mondható kapcsolatunk. Kezdetben sokszor jöttek be a képbe más nők, ezt betudtam korábbi életvitelének, azonban a mai napig x havonta van valami ismerkedős applikáció (tinder, snapchat, randomchat, szexkamera). Ma szembejött velem egy videó amin egy lány live-ba “szeretkezik” párjával. Korábban erre a lányra is többször rákeresett párom (akkor még csak a fenekéről való posztokról volt híres) mikor eszembe jutnak ezek a dolgok,valamint hogy valószínűleg a mai napig nyomonköveti nagyon mélyen, kedvtelennek érzem magam, de közben lehet, hogy pont azért csinál ilyeneket mert én nem tudom túltenni magam rajtuk és talán újra “belekergetem”. Állandóan őrlődök, hogy miért nem vagyok elég, mit lát ezekben a nőkben, vajon minden férfi csinál ilyeneket? lázba hozza őket és bárki mással is ugyanezeket élném át? Ő 23 én pedig 24 éves vagyok. Nem tudom, hogy tegyem túl magam a korábbi sérelmeken.
Kedves Dorottya!
Teljesen megértem, hogy a párjának az ilyen jellegű rendszeres “kikacsingatása” bizalomvesztést és csalódást okoz és hangulatának csökkenéséhez vezet. Azt a következtetését, hogy maga kergeti bele a párját ebbe a függőségbe, irreális és egyoldalú következtetésnek tartom, mivel a függőség fenntartásáért legfőképpen a párja a felelős, tehát senkit nem lehet “belekergetni” egy függőségbe. Az ember maga felelős a döntéseiért. A megoldásért viszont mindketten felelősek, tehát tenni is tudnak ellene, ha beszélgetnek a problémáról. Például arról, hogy milyen szexuális vágyaik, igényeik vannak, amiről ha őszintén beszélnek és kifejeznek egymás előtt, akkor könnyebb azokat megvalósítani a párkapcsolaton belül és kevésbé érezheti az egyik fél, hogy a kapcsolaton kívül keresse az efajta kielégüléseket.
Javasolni tudom még azt, hogy keressenek egy olyan szakembert, párterapeutát, aki mindkettőjükkel együtt tudna beszélgetni és együtt keresnék a megoldást.
Remélem megtalálja a megfelelő segítséget!
Üdvözlettel:
Kovács Gábor
Jo estét köszönöm hogy meg halgat.A férjemmel 11ève élünk együtt.Az utobbi 3èvben fokozatosan romlott a házasságunk nem tudunk semmit meg beszélni,folyamatosan fèltèkeny,lelkileg nagyon bántalmaz fenyeget folyton.Tudom most fel merül a kérdés mièrt nem hagyom el.Az ok az hogy nem tudok hova menni3gyermekkel.Ő viszont nemnhajlandő el menni az albèrletből..Ő fizeti.Nekem nincs elèg jövedelmem egyenlőre.Folyamatosan válni akar be akarja fejezni a kapcsolatot gyűlöl mèg sem teszi meg.Kilátástalan minden nem tudom kihez hova forduljak.Minden hónapban fenyeget hogy nem fizeti ki az albérletet.Tudja jol hogy èn nem tudom.Válaszát előre is köszönöm ès azt is hogy meghalhat.
Kedves Katalin!
Köszönöm, hogy megosztotta a problémáját velünk.
A leírása alapján tényleg nagyon tehetetlen és védtelen helyzetbe került a férjével szemben. Ha nem tudják megbeszélni a problémákat és a bántalmazás is megjelenik a kapcsolatban, akkor ott mindenféleképpen külső segítségre van szükség a probléma megoldása érdekében. Főleg ha gyerekek is vannak a családban, akkor ott felmerül a gyerekvédelem szükségessége is, ezért javaslom, hogy minél előbb keresse fel a területileg illetékes Családsegítő és Gyermekvédelmi Szolgálatot és kérjen segítséget. Illetve ha az elköltözés mellett döntene, akkor egy közeli Anyaotthon jelenthetné az átmeneti megoldást, ami által távol kerülhetnének a bántalmazó apától.
A gyermekei által látogatott intézmények pedagógusai, vagy gyermekvédelemmel foglalkozó szakembereit is felkeresheti, akik támogatásukkal tudnák segíteni Önt a megfelelő segítséghez való eljutásban.
Bátorítom, hogy lépjen minél előbb, mert Önnek és a gyermekeinek segítségre van szükségük!
Kitartást és bátorságot kívánok!
Üdvözlettel: Kovács Gábor
Tisztelt doktornő! Egy nagyon közeli személyről kérdeznék . Sok éve hogy orvosi problémákkal küzd. Egy sikertelen műtét amiből vastagbél sérülés lett, sokáig szenvedett miatta , fogászati problémák ami trigeminusz problémákat eredményezett , alergia egy költözés végett ami lichenset váltott ki és több más betegségek. Most orvostól orvoshoz jár de mindegyik valamiben hibázik és mind rosszabbul érzi magát a vizsgálatok után Úgy érzem, hogy máshol is kéne keresse a gyógyulást de erre nem tudom hogy hogy vegyem rá?? Erről nem akar még beszélni sem sőt ideges lessz ha ilyesmit szóban hozok. Köszönöm válaszát tisztelettel
.
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
Valóban nagyon jó a gondolata a testi és lelki állapotok kapcsolatáról, s ezt számos tanulmány és kutatás is bizonyította már. Testi betegségek előidézhetnek pszichés betegségeket, s ez ugyan olyan igaz fordítva is. Ez a felismerés azonban valószínűleg a közeli személynél még nem jött el, emiatt ellenséges Önnel szemben, ha erről beszél. Próbáljon neki időt adni erre, nem türelmetlennek vagy elárasztónak lenni. Ebben a fázisban megtette azt, ami az Ön része, tájékoztatta őt, beszélt a gondolatairól. A következő lépést már a személynek kell megtennie, felismernie a testi és lelki állapotok közti kapcsolatot és segítséget kérni. Ön nemtud helyette gyógyulni, ez az ő feladata.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Miért néztek le az emberek a külsőm miatt?
Általában a fejem miatt, lenyomorékoztak, vagy a test alkatom miatt a nagyobb, erősebb emberek. Értelmi fogyatékosok is néztek már.
Bámulnak, elkezdenek röhögni. Egyszerűen csak nem vettek ember számba.
Mi bajuk van az ilyen embereknek,akik másokat gúnyolnak a külsejével?
Főleg, hogy normál emberek szerint semmi baj a kinézetemmel és értelmes vagyok. Valaki szerint pedig furcsa vagyok.
De amúgy kb minden ember csúnya, kevés a “szép” ember.”
Felsőbbrendűnek gondolják magukat? Közben nekik is vannak testi hibáik.
Kényszer közösségekben tapasztaltam ezt,csoportokban. Mi az oka a piszkálódásnak?
Kedves Bence!
Köszönjük a kérdését!
Miközben olvastam a levelét, az fogalmazódott meg bennem, hogy valószínűleg nem jó emberekkel veszi körbe magát, hiszen kritizálják, lenézik, negatívan ítélik meg Önt a külseje alapján a belső értékek figyelmen kívül hagyásával. Ezen a vonalon elindulva érdemes lehet a kapcsolatait átvizsgálni és szelektálni, emellett pedig olyan emberekkel körbe venni magát, akiknek a társaságában pozitív visszacsatolást és megerősítést kap.
Hogy egyes emberek miért csinálhatják ezt? Ez valóban nagyon jó kérdés… Sok tényező járulhat ahhoz hozzá, hogy valaki ilyesfajta kritikát fogalmazzon meg mások felé, de gyakori mögöttes tartalom az önbizalomhiány, vagy a saját hibák felismerésének, elfogadásának képtelensége.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Az a problémám, hogy a szüleimmel élek. és minden este nézi anyu a híradót. Sok problémám van magánéleti és munkahelyi. Nem tudok állást szerezni, próbáltam állást szerezni, egy másik közeli faluba agráregyetemre jártam. Volt ismerősöm a cégnél, de csak kihasznált, mert azt hittem tud állást szerezni a cégnél.Vége lett a kapcsolatnak, és bosszút szeretnék állni a férfin aki becsapott, szexuálisan kihasznált. Ki is csúfolt, hogy nem vesznek fel dolgozni,mert a helyi iskolába épített a Bonafarm játszóteret.Úgy érzem,mikor a híreket mondják a híradóba mintha mindig engem csúfolnának. Lehet, ha úgy érezném, hogy én csúfolok másokat, mint ők akkor jobb lenne, szívesebben nézném őket.
Kedves Veronika!
Ezek a gondolatok nagyon nyomasztóak lehetnek, amivel nagyon nehéz lehet együtt élni, és az életminőségét is jelentősen ronthatja. Azt javaslom, hogy minél hamarabb keressen fel egy pszichiáter szakember, akivel tud beszélni ezekről a problémákról és gyógyszeresen segíthet esetleg ezeket a csúfolással kapcsolatos gondolatokat enyhíteni. A területileg illetékes Pszichiátriai Gondozóban térítés mentesen kaphat segítséget.
Ha úgy érezné krízisben van, vagy csak beszélni szeretne valakivel hívja a nap 24 órájában, bármely szolgáltatótól ingyenesen hívható 116-123-es számot!
Üdvözlettel,
Kedves Micskei Orsolya!
27 éves vagyok. Édesapám miatt elég nagy apakomplexus alakult ki nálam, amivel évekig iszonyatosan küzdöttem. Iskolás éveim alatt a fiúk vertek és csúfoltak is. Képtelen voltam megbízni egyben is, sose szeretett egyikük se. Nem volt még párkapcsolatom. Pár éve elkezdtem dolgozni taxisok között, akik rengeteget segítettek az önbizalmamon. Lett pár férfi barátom, sokat lendített az önbizalmamon. Akkor jött ő. Tudtam, hogy nem történhetne semmi, mert el van köteleződve. Mégis ő annyira nyitott felém minden téren, hogy belementem. Soha nem volt ilyen jó a kémia, mint vele. Elhitette velem, hogy szeret, és ki is mutatta. Nem feküdtem le vele, de azért 1-2 dolog történt, 5 évig tartott kb.,az fáj a legjobban, hogy mindent tagad. Már nem beszélünk.Szerettem, még mindíg szeretem és nem tudom magam túltenni rajta. A munkába menekültem, és átkozom magam a naivitásomért. Félek soha többé nem bízok senkiben. Ő volt az első akit ennyire közel engedtem.
Mit tegyek?
Virág
Kedves Virág!
A probléma, amit leírt, nagyon összetett, és abból,amit megosztott arra lehet következtetni, hogy erős gyerekkori gyökerekkel is rendelkezik. Ezeknek az összefüggéseknek a megértéséhez és a feldolgozáshoz mindenképpen szakemberhez kellene fordulni segítségért, hogy a jövőben jól működő, egészséges kapcsolatokat tudjon kialakítani.
Üdvözlettel,
Tisztelt cím! Az a problémám hogy szeptemberben meghalt a férjem és nagyon nehezen bírom feldolgozni az elvesztését. Ebben kérem a segítségét
Köszönöm!!
Kedves Kérdező!
A végső búcsú után általában még hosszú hónapok telnek el, amíg a gyászoló ismét nyitni kezd a környezete felé. Sokan azt gondolják, egy-két hónap alatt lezajlik a neheze, és a külvilág is ezt várja el a gyászolótól. Furcsának találják azt a személyt, akinek gondolatai még ezután is az őt ért veszteség körül forognak. Holott a teljes folyamat valójában ritkán zárul le egy éven belül, az érzéseket az egymást követő ünnepi dátumok – pl. születésnap, karácsony – újra és újra felerősíthetik, és az is természetes, ha az egyéves évforduló ismét nehezebb érzéseket hoz elő.
Lelki támaszt azonban nemcsak olyan személy nyújthat, aki szakképzett ezen a téren, hanem bárki, akiben a gyászoló bízik, meghallgatja. A hasonló vagy azonos veszteséggel küzdőket speciális csoportok is támogathatják a gyász feldolgozásában. Ezeket azonban a haláleset után körülbelül egy évvel szoktuk ajánlani. A Napfogyatkozás Egyesület hirdet olyan csoportokat, amelyek a gyászfeldolgozást szakemberekkel segítik, ezekről érdemes a gyaszportal.hu weboldalon tájékozódni.
Korábbi bejegyzésünkben részletesebben olvashat a gyász folyamatáról:
Üdvözlettel,
Szexfüggő vagyok?
Kedves Lajos!
Ahhoz, hogy a kérdésére válaszolni tudjunk, vagy tanácsot adni Önnek, szükség lenne a probléma részletesebb leírására.
Üdvözlettel,
Tisztelt Cìm! Párommal 2,5ève vagyunk együtt, ám sok minden törtènt a kapcsolatunkban sok bántás, de mindent túl èltünk mert annyira szerettük egymàst. Az utóbbi 1-2hónapban viszont sokat öltük a másikat.. Egyik nap veszekedtünk mielőtt ő az èdesanyukájáèkhoz utazott. Mikor hazajött azt mondta, hogy elköltözik. Nem vettem komolyan, mert többször volt már ilyenről szó, mégsem tudtunk egymás nèlkül èlni. Egy hete tényleg megtette ès elment, azóta kètszer találkoztunk,hideg volt, de láttam, hogy hajlik még rám. Tegnap is találkoztunk volna, de lemondta, mert hogy nincs kedve és mègsem tartja olyan jó ötletnek mert nem szeret most úgy èrzi.. Pár napja pedig mèg aztmondta.. Ezek után nagyon kiborultam, de nem is válaszol a regènyekre, amiket ìrtam. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek, vagy hogy mi járhat az ő fejèben, de ahogy szerettük egymást sosem gondoltam volna, hogy ezt teszi majd velem, egyik napról a másikra. Nem tudom hogyan folytathatnám tovább, hiszen ő a mindenem!
Kedves Kérdező!
Néha mindannyiunk életében adódnak olyan időszakok, amikor más fényben látjuk a megszakadt párkapcsolataink helyét és szerepét. Ilyenkor a megszokottnál is jobban vágyhatunk ezekre a valaha, sőt, talán még mindig sokat jelentő érzésekre és kapcsolatokra, az azokkal együtt múltba vesző harmóniára, békére, vagy az egymással és az életünk eseményeivel való kiengesztelődésre.
Szakítás után gyakran tapasztaljuk, hogy a külön jobb lesz egy jóval összetettebb kérdés. Ennek oka, hogy a szakítás egy gyászfolyamat is egyben, amelyen keresztül kell menni. Az, hogy ez a folyamat mennyire intenzív, függ a kapcsolat mélységétől és hosszától. Annak az elfogadása, hogy egy párkapcsolat, amelybe vágyainkat, fantáziáinkat, jövőképünket, terveinket vetítettük, véget ért, egyáltalán nem magától értetődő. Egy gyakran hosszú és fájdalmas folyamaton kell ehhez végigmenni. Mindez persze függ attól, hogy kit veszítettünk el, milyen szerepet töltött be az illető, illetve az adott kapcsolat az életünkben.
Bárhogy is ér véget a kapcsolat, tény, hogy elveszíteni valakit, akit igazán szerettünk, kemény dolog, fájni fog. Olyan érzéseket tapasztalhatunk a gyász folyamán, melyekkel még sosem találkoztunk. Minden ember, minden kapcsolat megismételhetetlen, így minden gyászfolyamat is egyedi.
Üdvözlettel,
Tisztelt Doktorno!
8 honappal ezelott elkaptam egy nemi betegseget, amitol azota is szenvedek.Az oka az volt, hogy szinte soha nem tudtam nemet mondani senkinek,ha szexrol volt szo. Hajthatatlan vagyat ereztem, hogy lefekudjek idegenekkel s szerettem ha kozben megalaznak.Szidtam magam a betegseg miatt s nem ertettem, miert voltam ilyen(egyebkent boldognak ereztem magam az eletben)Szuleim 5 even at valtak s veszekedtek (5 es 10 eves korom kozott).10 eves koromban a nagybatyjam egyszer a peniszet mutogatta nekem s letapizta a nemiszervemet.En akkor ott nagyon lesokkoltam. Hazamentem, de soha senkinek nem mertem errol beszelni.Honapokig remalmok gyotortek, buntudat s szegyen.Utana valo evekben inkontinenciam volt. Tinikoromban s meg maig is sokszor leittam magam, ami szintem egyejszakas kalandokkal tarsult.Komolyabb kapcsolataimat mindig meguntam.El is valtam.Lehetseges, hogy a szexualis zaklatas tette tonre a szemelyisegem? Onbizalmam se volt soha nagyobb tarsasagban…az ital segitett
Kedves Dóra!
A pszichés traumákban közös az intenzív félelem, a kontrollvesztés, kiszolgáltatottság, megsemmisülés fenyegetésének érzése. Amennyiben azt érezzük, hogy egy múltbéli esemény sokszor eszünkbe jut, gyakran vannak rémálmaink, vagy életvitelünkben jelentős változások történtek, érdemes gondolni az ezek hátterében meghúzódó lelki megterhelésekre. A traumák pszichoterápiás segítséggel feldolgozhatók, így a testi-lelki egészségünkre gyakorolt hatásuk megszüntethető.
Mindenképpen javasolnám minél hamarabb személyesen pszichológus szakember felkeresését a trauma feldolgozására.
Korábbi bejegyzésünkben olvashat részletesebben a szexuális bántalmazásról:
Üdvözlettel,
Kedves szakértő!
Lassan 2 éve lesz már hogy benne vagyok egy olyan párkapcsolatban ami nem tesz boldoggá sőt inkább úgy érzem hogy mérgez engem és lehúz. A páromban nagyon sok dolog van ami nem tetszik amit egyszerűen nem bírok elviselni. A kapcsolatunk első 3 hónapja ami szép volt utána jöttek csak a problémák sorba. Nem vagyunk egymáshoz illők ez mindig bebizonyosodik. Ő egy végtelenül idegbeteg ember aki önző csak magára gondol a kapcsolatba nem tesz bele semmit egyedül csak én akarom hogy működjön ő nem. Sokszor megmondtam neki hogy ez így nem jó változzon meg erre ő mindig azt mondja hogy nem akar megváltozni mert ő úgy jó ahogy van legalábbis szerinte. Az a baj hogy komolytalan nem lehet rá számítani semmiben soha nincs pénze nem tudja beosztani csak szórja. Próbáltam erre is megtanítani de ő nem akarja. Mindent megtettem úgy érzem de hiába.Csak mérgez engem ez az ember és nem ért meg. Egy pokol az életem mit tehetnék? Társfüggő vagyok 🙁 az a legnagyobb baj.
Kedves Marika!
Az ilyen típusú kapcsolatból való kilépés gyakran terápiás segítséget igénylő probléma, mert sokszor a tünetek mögött meghúzódó traumákat, sérüléseket fel kell dolgozni a felépüléshez. A terápia során sikerülhet megérteni, hogyan fókuszáljon a saját szükségleteire, és hogy nem kell más felnőtt emberekért felelősséget vállalnia. Nyugodtan képviselheti magát, és mondhat nemet is.
A társfüggőt a szűkebb és tágabb környezete is hajlamos lehet kihasználni, hiszen látják, hogy szívesen viszi a hátán mások gondjait. Elképzelhető, hogy a kodependensnek elege lesz, és kilép egy ilyen kapcsolatból, de sajnos terápiás segítség nélkül ezt követően jellemzően újra csak hasonló, megmentésre váró emberekkel kerül kapcsolatba. Úgy is mondhatnánk, van egy érzéke ahhoz, hogy kiszúrja azokat az embereket, akikkel a már jól ismert mintát követheti.
A társfüggőségről részletesen olvashat korábbi blog bejegyzésünkben:
Üdvözlettel,
