Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Jó napot! Segítséget szeretnék kérni! Van egy barátom 7 hónapja, ő az első nekem! Két hónappal ezelőtt egyáltalán nem törődött velem, nagyon sokat veszekedtünk, és nem beszéltünk egyáltalán… összebarátkoztam egy lánnyal aki nagyon rossz hatással volt rám,alkoholt fogyasztottunk és megcsókolt engem egy fiú egy játék végett, és a barátom utána nagyon kedves volt velem, és én elmondtam mi történt, ő nem tud bennem megbízni és nem tudom mit tehetnék, én nagyon szeretem őt és tényleg nem vágyom másik férfira, ez a 7 hónap alatt ő az exével élt amit csak most tudtam meg, de tudom hogy nem hazudik és nem szereti már, de a lány nevén is rajta a ház ezért nem akar elmenni a lány, de tudom hogy nagyon szeret engem ez a fiú, és nem tudom mit tehetnék hogy megbizzon bennem, amikor iskolába vagyok minden szünetben telefonálunk, mindent elmondok neki, mindig küldök képet hogy hol vagyok, igazából barátaim sincsenek már és a közösségi oldalon sem vagyok aktív! köszönöm a választ!
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy az Önben megfogalmazott kérdéseket érdemes lenne feltenni a barátjának, hogy ő válaszolhasson ezekre. A bizalmi kapcsolat helyreállítása egy őszinte beszélgetéssel kezdődhetne, lehetne tisztázni az okokat, sérelmeket, célokat.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Üdvözlöm!
Az lenne a kérdésem, hogy a munkahelyen szinte az összes kolléga csak is kizárólag egy kérdést ismer a napi találkozáskor, csak ezt az egy kérdést cifrázza.
Ami nem más mint a “MI ÚJSÁG?”/”MI A HELYZET?”
Viszont erre a “SEMMI”/”MINDEN RENDBEN” a válasz.
Bár igazából látványosan ez sem érdekli egyiket sem, mert sarkon fordul és megy a dolgára.
Ez amolyan hozott/tanult viselkedés a felmenőktől?
Ha megmondanám bármelyiknek is, hogy ne mondja/kérdezze ezt, mert én már gyerekkoromban sem szerettem hallani ezt a felnőttektől, akkor abból csak megsértődés/megharagudás lenne.
Hogy lehet az ilyet kezelni helyesen, tapintatosan?
Nem megbántva ezzel bármelyiket is.
Köszönöm a válaszát
Viktória
Kedves Viktória!
Abszolút megértem, hogy ezekből a sablonos, visszatérő kérdésekből és válaszokból elege van, ami frusztráló vagy zavaró lehet az Ön számára. Lehet, hogy mások sem értik ennek a jelenségnek a működését és, hogy hogyan lehetne ezen változtatni. Nem gondolom, hogy ez a sablonos távolságtartó köszönési „rítus” a felmenőktől tanult viselkedés lenne. Sokkal inkább feltételezem, hogy a szervezeti kultúra vagy az adott osztály működésének egy ki nem mondott, de mindenki által „elfogadott” jelensége. Olyan, mint egy íratlan szabály. Távolságtartást érzek benne, vagyis ha valaki ilyet kérdez, hogy „Mi újság?”, akkor valójában nem akar beszélgetni, nem vár el több választ annál, mint hogy „semmi” vagy „minden rendben”. Lehet, hogy illetlenség is lenne ennél többet válaszolni, hiszen az emberek reakciója, hogy sarkon fordulnak és mennek a dolgukra. De ha jól hallom, Ön azt szeretné, hogyha ilyen kérdést fel sem tennének egymásnak az emberek a munkahelyén? Vagy esetleg van olyan kollégája, akivel személyesebb, őszintébb tudna lenni? Ezen érdemes lehet elgondolkodnia.
Az ilyen sablonos kérdésekre tehát lehet hasonlóan semmitmondó válaszokat adni, elfogadva hogy ez az íratlan szabály és akkor nem lesz sértődés. De az ismétlődő forgatókönyvet meg lehet úgy is változtatni, hogy egy rövid és személyes reakciót ad a már jól ismert kérdésre, majd kíváncsian figyeli, hogy mit reagálnak erre. Javaslom, hogy próbálja ki, a változtatás lehetősége az Ön kezében van.
Üdvözlettel: Kovács Gábor
Miért van az hogy Halál félelmem van?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Ennek több oka lehet, ezekről blogbejegyzésünkben írunk:
Egyéni terápia keretén belül lehetne fényt deríteni az Önnél meghúzódó okokra.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Üdvözlöm!
Nem most kezdődtek a problémáim, már voltam pszichológusnál a problémám miatt,de a Covid miat miatt az üléseket nem tudtuk folytatni. Utolsó alkalommal azt tanácsolták, hogy forduljak klinikai szakpszichológushoz. Mióta megszületett a fiam (13 éves) a szorongás, a félelem időszakosan felerősödik. Leginkább akkor, amikor beteg. Mióta megjelent a Covid a szorongás mindennapossá vált. Időnként pánikrohamaim is vannak. Frontint szedek szinte minden nap.Áprilisban átesett a család a betegségen. Édesanyámat majdnem elvesztettük. Az oltástól is félek, körülbelül annyira, mint a betegségtől. Folyamatosan fertőtlenítek, néha lehet hogy túlzásba is viszem(mások szerint). Már nem tudom kezelni a szorongást… Próbálom zenével, olvasással oldani,de nem járok sikerrel. 3 éve külön élek a férjemtől, egy új kapcsolatban, ahol 12 évvel fiatalabb párom. Érzelmileg nem érzem magam biztonságban. Szeretnék enélkül a folyamatos mellkasnyomás és a félelmet keltő gondolatok nélkül élni.
Köszönöm!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Sajnos a Covid helyzet a már meglévő szorongásokat felerősítheti. Érdemes lenne érdeklődni a korábbi pszichológusánál, hogy online tudja-e már fogadni Önt, hiszen vele már elkezdtek egy folyamatot. Nagyon sok szakember átállt az online munkára.
Az alábbi blogbejegyzésünkben írunk a Covid érzelmi hatásairól:
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm.
Kérném a segítségét.Nem tudom,hogy mit csinàljak.Párommal még àprilisban összekaptunk,nagyon csúnyàn.Bántottuk egymást szavakkal.Mivel sorozatosan évekkel ezelötti rágalmakat dobàlt a fejéhez,én visszavágásk azt mondtam neki ami tudtam,hogy megérinti.Azt mondtam,hogy van valakim.Nem volt persze.Mindig meg tudtuk beszélni vita után a dolgainkat.Most is erre számítottam.De sajnos nem ez lett.Dolgozott egy nőnél,felépítették egy bizalmi kapcsolatot,mint utóbb kiderült.Veszekedés után titokban elment hozzà.Azt mondja utólag,hogy csak azért ment mert nem volt kinek elmondani a fájdalmát.Őt választotta ki a telefonja névjegyzékéből.Gondolta a párom,ha ő meghallgatta a nő nyomorát akkor most biztosan a nő is meg fogja hallgatni.Meghalgatta persze.Utána tartották a kapcsolatot messengeren. Telefonon beszéltek.Párom júliusban hirtelen megváltozott és elkezdett velünk foglalkozni.De a bizalmi barátnő lebuktatta.Esküszik,hogy nem volt köztük semmi.Hiszek,nem hiszek.Fáj
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy mindkettőjüknél megrendült a bizalom a másik fél felé. A párkapcsolati bizalmi probléma helyreállítását párterápiával lehetne megoldani, ha kettőjüknek ez nem sikerül. Javaslom, hogy keressenek fel párterapeuta szakembert.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot kívánok nagyon remélem hogy amit most leírok az teljes bizalommal fogja kezelni ez a probléma velem már elég régen Elkezdődött körülbelül olyan nyolc éven a nővérem a hogy férjhez ment elhagyom minket szüleimről Azt mondta hogy már nem a szülei Többé én meghaltam számára én nekem akkor Elkezdődött egy ilyen nőkön képzavar konfliktusok a családban bulimiás lettem hét évig kezelted gyógyszerrel engem még mai napig kezelnek de az a gyógyszer amit szétszedtem A Rex et én az antidepresszáns Bár nem segített és visszamentem Egyétek orvoshoz aki azt mondta hogy pszichiáter vagy pszichológus kell a családom nem hallgat meg a nővérem a jó mivel visszatért hozzánk én vagyok a rossz bármit tesz a jó őt védik én mivel még itt vagyok velem ordibálnak volt olyan hogy kezet emeltek rá és én nem tudok még mindig azzal megbékélni hogy akkor elmentünk magamra hagyott engem is nem volt egy nővér akire felnézek és még mindig van Jó és én vagyok a rossz Engem senki nem hallgat
Kedves Réka!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen nehéz helyzetbe került, és azt érzi, hogy Önt senki sem hallgatja meg.
Az üzenete helyenként kissé nehezen értelmezhető nyelvi szempontból, így nem vagyok teljesen biztos abban, hogy a megkezdett gyógyszeres kezelés jelenleg folyamatban van-e még. Javaslom, hogy konzultáljon kezelőorvosával a gyógyszeres kezelésről.
Az étkezési zavar olyan pszichiátriai kórkép, amelynek rendezésében pszichiáter és/vagy klinikai szakpszichológus tud Önnek segíteni. A jól beállított gyógyszeres kezelés mellett mindenképp javasolt az Önben felmerülő érzések, problémák tisztázása. A pszichoterápia segíthet Önnek abban, hogy a kapcsolatait jobban átlássa, énképe pozitív irányba változzon. Például a nővérével való kapcsolatát is érdemes lenne megvizsgálni és feltárni, hogy ennek zavarai milyen hatást gyakorolnak az önértékelésére.
Az étkezési zavar témakörében olvashat honlapunkon: Kilókban mért boldogság – Az evészavarokról dióhéjban – Online pszichológus (onlinepszichologus.net)
Problémájával érdemes klinikai szakpszichológus kollégáinkhoz fordulnia: Szakembereink – Online pszichológus (onlinepszichologus.net)
Üdvözlettel:
Maróti EszterKedves Orsi!
Először is köszönöm hogy válaszolt.
Lehet valahol be kellett volna jelolnom csak elmaradt de annyit megtenné hogy a válaszban a megszolitasnal nem a nevemet használja? Elég ritka név, így nagyon beazonosítható vagyok. Köszönöm előre is:)
Kedves Kérdező!
A teljes nevet módosítani szoktuk, a pszichológus válaszol rovatban feltüntetésre is kerül, hogy a név megjelenik. Kérésére módosítottam, de ha kérdező megad keresztnevet sokkal személyesebb neki címezni a választ. Amilyen nevet megad, úgy jelenik meg automatikusan a válasznál is.
Máskor is örömmel válaszolunk kérdésre, de a fenti szempontokat érdemes figyelembe venni.
Üdvözlettel,
Kedves Orsi,
felismertem, hogy párkapcsolatunkban számomra a legfontosabb a sex.3 évevagyunkegyütt. Mindeközben nagyonszeretem őt , serelmes vagyok, olykor betegesen féltékeny, amirenémileg van is okom (véletlenül felfedetem egy pajzan levelezést eygszer képeket is küldtek egymásnak egypasival)ez után sex közben beférkőzözz az agyamba hogy ez a személy közösula barátnőmmelmiközben én. A kérdésem lényege az ,hogy -mivel megrendeltem a eljegyzési gyűrűnket- szeretném tisztába tenni adolgokat. Hogyan lehet sulypontáthelyezéstkivitelezni , sexről történő sulypontáthelyezést. Tudatában vagyok hogy nekem ez túl fontos és neki nemanyira az ő hozzaallasat érzem egésszségesnek. énfolyton ezen kattogok. és mondta is hogy tulajdonkppen én eert vagok vele és elszégyeltem magam. Ami mégjelen vanhogy nem tetszik neki az oralis sex nejem meg nagyon fontos és imadom, adni is kapni is neki egyikse tetszik..Mi a technológiai sorrendje a sulypontáthelyezésnek ? köszönöm !!
Kedves Ákos!
Sajnos a pszichológiai problémákra nincsen bevált varázsige, hogy egyik napról a másikra át tudjuk állítani úgy a gondolkodásunkat, hogy a súlypontok megváltozzanak. Fontos kérdés hogy mit jelent, hogy Önnek a szexen van a hangsúly? Hiszen mindenkinek más és más az igénye, és nincs egy határvonal hogy eddig ez egészséges, utána pedig nem. Fontos lenne látni a kapcsolatuk működését, és tisztázni, hogy mi okozza a féltékenységet és a partnere miért megy bele ilyen jellegű beszélgetésekbe. Kinek mi fér bele a kapcsolatba, hol vannak a határok. Ami az Ön által érintett összes témakörben fontos. Az őszinte, nyílt kommunikáció sokat segíthet egymás igényeinek feltérképezésében, főleg akkor ha ilyen nagy lépésre készül elszánni magát, hogy megkéri a kezét.
Ha úgy érzi nagyon el van akadva, érdemes lehet erről részletesebben konzultálni néhány alkalommal egy szakemberrel.
Üdvözlettel,
Üdvözlöm!
A problémám banális, mások számára szerintem érthetetlen, számomra is. Jó kapcsolatban élek a férjemmel és két gyerekemmel (a kicsi 2 éves). Szeretem az életem csak egy kicsit mókuskeréknek érzem, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Egy héttel ezelőtt láttam a színházban egy darabot és azóta a főszereplón nem tudom túl tenni magam. Mérhetetlen szomorúsággal és csalódottsággal gondolok rá, hogy nem lehet az élete része. Az utóbbi napokban sokat sírok is ez miatt a helyzet miatt és fogalmam sincs mi tévő legyek, honnan van ez az érzés hogy úgy érzem szeretem. Hogy egy olyan életet szeretnék élni, aminek ő a része. A mindennapjaim minden percében ott van ő a gondolataimban és ez miatt iszonyúan levert vagyok. Abszurd az egész és szánalmas. Csak egy varázsigét szeretnék, amit ha elmondok eltűnik ez az egész érzés.
Kedves Kérdező!
Banális probléma nincsen, minden problémával foglalkozni kell, ami akadályozza a kiegyensúlyozott mindennapi életvitelt. Ahhoz, hogy kiderüljön miért lett ekkora hatással a mindennapjaira ez a színházi darab, ahhoz fontos lenne tudni több részletet. Milyen darab volt? Mi volt a főszereplő sorsa és mi az az élet, amit él és maga is szeretne. Lehet érdemes lenne erről egy pszichológussal néhány alkalommal konzultálni, ha ekkor erővel hatott a mindennapjaira.
Üdvözlettel,
Kedves Orsolya,
Kérdésem lenne, hogy hogyan kezelhetném a gondjaimat a férjemmel a legjobban.
Férjemről röviden: 29 éves, informatikában dolgozik, régen járt pszichológushoz,azt mondták,hogy lehet Aspergere van, de nem akarja teszteltetni magát, mert be kellene vonni a szüleit hozzá. Anyukájával elég toxikus kapcsolata van, anyukája szereti mindig megmondani a tutit, és ezért sokat kiabál az anyukájával. Könnyen elveszít dolgokat, folyamatosan babrálnia kell valamivel, és elég impulzív (például csapkod maga körül, veri az asztalt),ha nincs jó kedve azt másokra vetíti le. Mostanában ez egyre rosszabb, szinte bármit mondok, félreértelmezi, és hibáztat, azzal, hogy “miért mindig ő a hibás”. Próbálok vele nyugodtan beszélni, elmondani mit érthetett félre, megérteni az álláspontját, de csak provokálni kezd, amivel egy idő után sajnos én is kijövök a sodromból, és akkor én vagyok az aki az egészet “túldrámázza”. Nem tudom mit tegyek, pszichológushoz nem akar többé menni..
Kedves Krisztina!
Szerintem érdemes lenne a férjet meggyőzni egy újabb terápia vállalásához, főleg akkor ha ez a kapcsolatukban is problémát okoz. Az Asperger felmérésére online módon is van már lehetőségünk és a szülők bevonása felnőtt esetén egyáltalán nem szükséges. Fontos lenne kideríteni hogy ilyen irányú e a probléma vagy valami más, hiszen a megfelelő diagnózissal megfelelő segítséget kaphat, ami nagyban tudja javítani az életminőségüket.
Üdvözlettel,
Tisztelt Szakértő!
Egy éve van egy párkapcsolatom, mindketten válás után vagyunk két gyerekkel. nem élünk együtt, de sok időt töltünk kettesben és négyesben 8az én két gyermekemmel) is, a párom gyermekei az édesanyjukkal élnek.
A kérdésem az lenne, hogy van-e annak akár rám, akár a kacsolatunkra nézve negatív jelentése, hogy a párom az együtt töltött egy év alatt nem mutatott még be a gyerekeinek? Ő sem találkozik velük túl sokat, de ennek ellenére nekem mégis valahol rosszul esik ez, de nem tudom, jogos-e az érzésem, hogy ezzel azt fejezi ki, nem vagyok annyira fontos neki, amennyire én tartom annak a saját életemben? Rosszul vagy jól látom ezt? Tudna segíteni.
Kedves Ágnes!
Arra, hog egy kapcsolatban mikor jön el az idő a család bemutatására, annak nincs egy bevett strandardja, ez minden esetben és családban egyéni. Érdemes lenne beszélnie erről a párjával, kifejezni, hogy Önt ez foglalkoztatja, zavarja, és meghallgatnia a párja álláspontját is. Lehet, hogy ő teljesen másképp gondolkodik, mint Ön, ezért érdemes ezt nyílt és őszinte kommunikációval tisztázni.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdvözlet! Vezetni tanulok. Az oktatóm szociálpedagógiát végzett, szexmâniás férf.A lehető legtöbb órát akarja eladni. 3 sikertelen vizsgám volt. A köv.dátumot a vizsgára csak 3 hét múlva adja, és ennyi kihagyás után persze, hogy 6-10 órát még vennem kell. Az ülésén hâtradöl, mikor állunk, és elkezd mélyen a szemembe nézni. És én leutánzom akaratomon kívül. Hátradőlök és szemezünk. Majd elkapom a fejem. Mosolygott is az egyik “szemével”,én nem, kipattantam a kocsiból. Vettem a kabátom, ő utánam hajolt és úgy beszélt, mintha az âgyba lennénk, negédesen, mint aki kérlelni akar. Majd vicsorogva, morogva, dühösen oldalra kapta a fejét. Elmentem. 3 hét után mentem megint. Az egyik szememet kezdte erősen nézni, ledermedtem,aztán a szám és az arcom lentről felfelé. Hamarosan én pontosan ugyanezt csináltam. Később erősen, meredten nézte az arcom,mintha szugerâlna.Beszélni ezzel kapcs. nemszokott. Félek tőle! Neve van, vizsgabiztos is egyben, kitud velem cseszni ha akar,nincs értelme váltani.
Kedves Emese!
Levele alapján végig azt éreztem, hogy a férfi viselkedése mélyen kimeríti a szexuális bántalmazás fogalmát, hiszen kihasználja az alá-fölérendeltségi viszonyukat és visszaél az Ön kiszolgáltatott helyzetével. Érdemes vele kapcsolatban élesen meghúzni a határait, meddig mehet ő el, és mi az, ami Önnek már sok. Ha ezt továbbra sem tudja tartani, akkor érdemes elgondolkodni az oktató váltáson, akkor is, ha befolyása van. Érdemes ebben az esetben esetleg egymásik, közeli városban gondolkodni és nem hagyni magát és a helyzetét kihasználni.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jó napot kívánok.
Van egy fiu aki szerelmes belém,1 éve szerelmes belém..elvileg.meg csokolt és azóta is csokoloztam vele de azt vettem észre hogy nagyon szorongok ha megcsókol…félek hogy nem engem akar hanem a testem…ezért nagyon zárkózott vagyok vele.hiaba csokolozok vele már 1 éve akkor is mindig rideg vagyok…sose keresem és ő sem ír rám…csak néha…ő17 éves én 18.felek hogy egyszer annyira el lazulás vele hogy több is lessz…ezért folyton abba hagyom a csókot és kérdezi mindig mi a baj.
..kezét is meg fogtam és néha úgy érzem szerelmes vagyok bele…de nem tudom …nagyon félek.sosem vetkoztettuk le egymást csak csokoloztunk és olelgettuk egymást.mit tegyek ….folyton bűn tudatom van …ha vele vagyok…senkivel nem érzem jól magam…nagyon szorongok a parkapcsolattol…félek hogy el hagynak és át vernek…ezért inkább nem közeledtem senkihez.onertekelesi és testkep zavarom is van…ha néz engem a srác akkor el pirulok.nem tartom a szemkontaktust vele.
Kedves Kérdező!
Ha úgy érzi, hogy ez lehetséges, akkor érdemes félelmeiről és kételyéről beszélni a fiúval, hiszen az errő való nyílt kommunikáció és a másik fél segítsége segíthet ezek oldásában. Érdemes azt is kifejezni, hogy Ön még nem áll készen szexuális együttlétre, ha ezt érzi, a határai legyenek ebben tiszták. Emellett pedig a férfiakkal való viszonyával, testképével és önértékelésével kapcsolatos problémákkal érdemes lenne szakember felkeresnie, hiszen az ezekkel való foglalkozás hosszú távon javíthatja a kapcsolódását és a másokhoz és magához való viszonyát.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jó estét kívánok.
A szorongásaim meg akadalyoznak mindenben…
Pl…suli után haza jövök és nem csinálok semmit…baratim vannak 1-2 …
Osztalytarsaimmal már három év alatt sem nagyon sikerült össze melegeknem …jelenleg végzős vagyok….és mindig szorongok a jelenlétük közelébe..de leginkább mindenkivel szemben…
A fiúkkal nem nagyon jövök ki….de lányokkal sem….nem vagyok barátkozó típus…
Félek hogy rosszat mondanak a hátam mögött és ezért nem keresem mások társaságát.
Lassan 19 éves leszek és nem volt sose párkapcsolatom …ha egy fiu szerelmet vall akkor leginkább el vonulók és hetekig nem beszélek vele….félek a parkapcsolattol …szorongok ha valakit meg kell ölelnem vagy esetleg ha a közelében vagyok….esténként sokat sírok..mindig rondának látom magam….sose bulizok….sosem megyek el itthonról.
Mit tegyek?….mindig úgy érzem hogy biztos valaki engem nevét ki ..
Ha tömegbe vagyok akkor azt hiszem mindenki engem néz…ezért utalom a szemkontaktust…
Kedves Kérdező!
Nagyon fontos érzéseket és élményeket osztott meg, bátran tette, hogy megkeresett minket. Mint iskolapszichológus, nagyon átérzem a helyzetét. Sajnos egyre gyakoribb, hogy a diákok nem találják a szorongásból kivezető utat. Tényleg mindenben megakadályoz bennünket, amivel egyedül nagyon nehéz megküzdeni. De szerencsére több lehetőség is van, hogy a szorongása oldódjon. A szüleivel beszélt már ezekről az élményeiről? Vagy feléjük is bizalmatlan? Mert ha nem, és érzelmileg elérhetőek a számára , akkor első körben feléjük nyisson. Esetleg a családban van olyan rokona, akivel ezekről a szorongásokról őszintén próbált már beszélni? Illetve írta, hogy van egy-két barátja, ami azért bíztató számomra. Javaslom, hogy írjon nekik valami kedveset cseten, a jócselekedetek ugyanis visszaszállnak az emberre és örömet okoznak.
Még három javaslatom van, ahonnan segítséget kaphat: az első, hogy amint véget ér a téli szünet, keresse fel bizalommal az iskolapszichológust az iskolában és kérjen tőle segítséget. A második egy azonnali segítség, a telefonon elérhető Kék Vonal Lelkisegély (Számuk: 116 111, vagy kek-vonal.hu). A harmadik lehetőségként pedig megkeresheti online a pszichológus kollégáink egyikét, akit szimpatikusnak talál és akivel együtt építhetik a bizalmat, hogy jobban érezze magát a bőrében.
Üdvözlettel:
Kovács Gábor
Jó napot kívánok. Anyósommal egy udvaron élünk. Amint lehet megnehezíti az életemet. Már 5 éve nem beszélünk. A férjem minden reggel nála kezdi a napot, kávéznak. Délben ugyan ott kávéznak. Ki jelentette, hogy neki mindig az anyukája lesz az első helyen. Lassan a munkába töltöm a napjaimat, csak hogy ne lássam, hogy minden szabad idejét ott tölti. Amint itthon van, a neten lóg. Sajnos már nem tudom, hogyan kezeljem a helyzetet. Szeretném, ha velem is töltene egy kis időt. Reggel ébredés után hozzám nem szól, előbb öszeülnek fél órára a mamával. Kezdek bele fáradni, hogy mindig csak 3.helyen vagyok. Mit tegyek? Próbáltam elmondani, hogy mi bánt, azt mondta beteg vagyok, menjek orvoshoz. Szerencsém, hogy manikűrös vagyok, rengeteg vendéggel találkozok, beszélgetek, de ők nem a férjem. Tanácsot szeretnék kérni. Köszönöm szépen! Anyós az édesapámat sem tűri meg az udvaron. Féltékeny. Csak az legyen boldog, akit ő akar. Azt mondta a fejszét a hátába döfi, ha be jön apum. Egyedül vagyok 🥺
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a férje nem tudhatott teljesen leválni az anyukájáról. Erről a problémáról írtunk blogbejegyzéseket, érdemes elolvasnia:
A férjével való kapcsolaton javasolt lenne közösen dolgozniuk párterápiával dolgozó szakemberrel. Amennyiben a férje nem partner ebben, érdemes lenne felderíteni az okokat, hogy ő miért áll ellen, illetve ő hogyan érzi magát az Önnel való kapcsolatában. Próbáljon meg őszintén beszélni vele az érzéseiről, gondjairól, illetve arról, hogy Ön milyen változásokat szeretne a kapcsolatukban, s meddig tudja ugyanilyen formában folytatni így.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
