Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Jóestét! Azzal a problémával fordulok önhöz, hogy nagyon félenk vagyok és változtatni szeretnék rajta. Bármikor ha társaságban vagyok mindenki simán elbeszélget egymással, de én képtelen vagyok hozzá fűzni bármit is, pedig szeretnék. Attól félek hogy hülyeséget mondok vagy nem tudok normálisan válaszólni.És azt is észrevettem, hogyha valaki hozzam beszél nem tudok hosszú ideig a szemébe nézni. Mit csináljak? Köszönöm a válaszát!
Kedves Rebeka!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen nehézségekkel küzd a mindennapokban, ez bizonyára megnehezíti, hogy kapcsolódjon másokkal és élvezze a társas eseményeket. A szociális szorongás egy sokakat érintő probléma, ami ha nem foglalkozik vele, nagyobb mértékben is befolyásolhatja az életminőségét, én ezért mindenképpen azt javasolnám, hogy keressen fel pszichológust! Kognitív terápiás technikákkal, vagy sématerápiával sokat tud javítani azon, hogy hogyan kezeli ezeket a helyzeteket és fel tudják tárni, hogy miért alakult ki ez a szorongás önben.
Nagyon sok sikert kívánok!
Üdv, Rita
Tisztelt Habis Melinda!
25 éves férfi vagyok és egy elég nehéz időszakot éltem meg, valamiért most jött ki rajtam egy nagyobb stresszcsomag, ami eleinte folyamatos szédüléssel és furcsa látási zavarokkal járt, majd állandó mellkasi diszkomfort érzet következett (2 hónap nagyjából, de minden nap tapasztaltam a panaszokat). Koponya MR, EKG, szívultrahang, neurológiai vizsgálat, vérvételek (nagylabor is) és háziorvosi vizsgálatok következtek, ahol mindent rendben találtak, egy enyhe emelkedett szisztolés vérnyomás volt, de a stressznek tudták be, közben vérnyomásnaplót vezetve be is állt a normál tartományba.
Az elmúlt napokban már teljesen elmúltak a fent említett panaszok, jól érzem magam, nem érzek szorongást vagy depressziót a tünetek miatt, azonban a semmiből elkezdett fájni a vádlim a térdhajlat alatt. Természetesen nem ennek diagnózisát várom el online, csak egy egyszerű kérdés: Lehetséges, hogy egy vádlifájdalom is pszichés eredetű?
Kedves Martin! Nagyon tiszteletreméltó, hogy ilyen alaposan körbejárta az orvosi vizsgálatokat és kizárt minden szervi okot a problémájának felderÍtése érdekében. Igen-igen, elképzelhető hogy a pszichoszomatikus szorongása a végtagjaira (is) “kihat”, de érdemes lenne itt is kizárni az anatómiai elégtelenségeket.
Továbbá, fontos megjegyezni, hogy a lelki eredetű szorongását érdemes lenne pszichoterápiával “oldani”, kezeltetni, melynek érdekében számos kollégánk közül választhat oldalunkon.
Várjuk szÍves jelentkezését.Üdvözlettel: Lengyel Kata
Lengyel KatalinÜdvözlöm!
Párkapcsolati problémával küzdöm. Én parkinson beteg vagyok pár éve. Emiatt egyedül nem tudok kimozdulni a kapun kívülre. Párom pár évvel idősebb, van 3 gyermekünk. Neki van még egy gyermeke, akit nem vállalt fel, csak gyerektartást fizetett utána. A gyerek még megismerkedésünk előtt született (egy alkalmas “kalandból”). A gyerek a nevén van, mégis a mai napig azt állítja hogy nem. De láttam róla a papírt. Ő elég határozott és magabiztos ember. Itthon a házimunkában sem segít. Azt csinál amit akar, oda megy és akkor amikor akar. -Ha merek szólni valamiért, az nem tetszik. Általában az van amit ő akar.
Mondták már hogy túl gyenge vagyok hozzá. Mindig elfogadom amit ő akar. Csak sajnos a betegségem sokmindenben akadályoz. Nem tudom hogy mit csináljak. Úgy érzem hogy emiatt az egyik gyerekem “neheztel” rám, hogy mindig elfogadom azt amit az apja akar. A gyerekeink pedig nem tudnak róla hogy van 1 féltestvérük.Nem tudom mit csináljak, hogy valami változzon.
Kedves Erika! Megértem nehéz helyzetét, mégis annak szivből örülök hogy ennyire erős és “két lábbal áll a földön”! A diagnosztizált Parkinson kór is biztosan nehezíti az aktuális problémahálót, de ne adja fel. Igen, az a véleményem, hogy a túlzott szubmissziv magatartás egy párkapcsolatban nem mindig célravezető, de sajnos nincs elég információm arról hogy ez milyen fokú alárendelődést takarhat az önök párkapcsolatában. A gyermeknevelésben pedig azt a nézetet vallom, hogy mindig a szülő feleőssége, érzette mit oszt meg a gyermekével és hogyan próbálja meg beavatni/ nem beavatni a fiatalt a megterhelt kapcsolatba.
Ha elakadása tovább romlana, keressen az onlinepszichológia oldalon engem, vagy bármelyik másik kollégámat, várjuk szeretettel foglalását.
Üdv
Lengyel KatalinJó napot!
Már több éve küzdök szorongással, stresszel, a kényes szituációkban könnyen elsírom magam, nem tudom magam kellő képpen kifejezni, társaságban (nem baráti) szinte szóhoz sem jutok, úgy érzem elnyomnak és nem ismerik fel az értékeimet. Nem tudom jól kezelni a hirtelen változásokat, ideges, feszült leszek tőlük. Problémáim vannak a düh kezelésével, valamint nagyon érzékeny vagyok mindenféle erősebb fényre, zajra, szagokra, idővel testi tünetekbe is átmegy, mint a fejfájás, szédülés, hányinger. Mivel nehéz gyerekkorom is volt, már akkor elkezdtem látogatni pszichológust, szedtem gyógyszert is, sem egyik, sem másik nem ért el igazán hatást, még rövidtávon sem.
Szeretném megkérdezni, hogy ezek a dolgok kezelhetőek-e igazán, van-e remény, hogy egy nap majd nem sírom el magam ha a főnököm rám szól, vagy épp nem működik minden tökéletesen. Szeretném ezt az egész életmódot hátra hagyni, de fogalmam sincs hogyan.
Nagyon szépen köszönöm a válaszát!
Kedves Bianka!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen nehézségekkel kell megküzdenie a mindennapjai során, ez nagyon megterhelő lehet! Fontos lenne kideríteni, ha erre még nem került sor, hogy nem áll-e valamilyen neurológiai probléma a szenzoros érzékenység mögött? Teljesen elképzelhető, hogy nem, de jó lenne kizárni – amennyiben nem, valószínűleg ön szenzoros feldolgozási/integrációs nehézséggel, vagy szuperérzékenységgel is küzdhet. Ezek önmagukban is előforduló nehézségek, azonban lehetnek reakciók traumára, folyamatosan instabil gyerekkori körülményekre is. A kialakulás okát, azt, hogy hogyan tudja kezelni, együttélni az érzékenységgel, illetve csökkenteni a hatását a mindennapi életére, mindenképpen érdemes lehet pszichológussal megdolgozni! Sajnos ez valószínűleg nem rövidtávú folyamat, bár bizonyos mértékű javulást a mindennapokban relatíve gyorsan is el lehet érni, de fontos, hogyha elköteleződik a szakember segítsége mellett, akkor próbáljon meg kitartani a folyamatban, még ha lassúnak is érzi a haladást!
Próbáljon meg neurológussal és klinikai szakpszichológussal egyeztetni, hogy mi is lehet a probléma, mi állhat a hátterében, és annak megfelelően specializálódott segítséget keresni! Ha kiderül, hogy szuperérzékenység, engem is kereshet nyugodtan, sématerápiás eszközökkel minőségi javulást lehet elérni.
Nagyon sok sikert kívánok önnek!
Üdv, Rita
szép napot kívánok! Igazából nem is tudom melyik kategóriát kellene választanom. A fiam F29 diagnózissal Izlandon van a pszihiátrián a kórházban. Ebben a hónapban már másodszor került ide. Kapott gyógyszert ( olansepin) , de nem biztos hogy beszedte, nem engedte a menyenmek hogy ellenőrizze. A kérdésem a 2 kislányukkal kapcsolatos ( 8 és 9 évesek) Látták hogy apukájuk furcsán viselkedik, néha sajnos velük is ( volt hogy széken kellett elaludniuk stb) Hogyan magyarázzuk el nekik milyen apuka betegsége? Most itthon vannak ( Szerbia) anyuka és a 2 kislány. Ha kérdezik őket- ismerősök- hogy apa hol van , azt kell mondaniuk hogy Izlandon maradt , a kórházat ne említsék. Tudom, hogy nem kell “eldicsekedni ” azzal ami most velük történik, de így meg lényegében hazudásra vannak kényszerítve. Helyes ez, nem ártunk vele? Amúgy is megviselte őket ez az egész – ott kint nem igazán tudnak a történtekről senkivel beszélni, mert még nem igazán beszélik a nyelvet. Psihológus látogatás tervben van…
Kedves Mária!
Ha jól értem, akkor a fő kérdése az, hogyan az unokái hogyan érthetnék meg, mi történik az apukájukkal. Jól értem? Ennek megértésében természetesen a pszichológus is segítheti a gyermekeket, de Önök, hozzátartozók vannak rájuk a legnagyobb hatással. Például, amikor a gyerekek kérdéseket tesznek fel apukájukról, akkor érdemes az életkoruknak megfelelő tömör, rövid és igaz választ adni, pont annyit, amennyit be tudnak fogadni. Ez segíti, hogy megértsék, mi történik az apukájukkal. Ha érzik a gyerekek, hogy bátran kérdezhetnek és őszinte hiteles válaszokat kapnak, akkor bizalmuk lesz máskor is kérdezni, amikor valamit nem értenek. Mindaddig kérdezni fognak, amíg nem értik és mindaddig válaszokat kell nekik adni, amíg kérdeznek. Fontos, hogy érezzék a bizalmat és érezzék, hogy bármikor fordulhatnak a felnőtthöz. A gyerekek ugyanakkor gyakran használják a képi és fantázia világot a feldolgozáshoz, ezért érdemes lehet figyelni és értelmezni a rajzaikat, történeteiket, hátha abban megjelenik valami fontos, amit kommunikálni akarnak.
A pszichológus látogatás során majd tegyék fel a kérdéseiket neki és biztos, hogy ő is sokat tud segíteni a specifikusabb kérdések megválaszolásában.
Sok szerencsét kívánva:
Kovács Gábor pszichológus
Üdvözlöm!
Kérdésem az lenne,hogy a másik Nagymama kissé megnehezíti az én dolgom.Ha ràm bízzàk az unokàkat,átjön és felhúzza őket hogy menjük àt hozzájuk.De mindig úgy mondja ha a másik Mama megengedett akkor mehetünk csak,vagy ha a nasik Mama megengedi akkor kaphatsz este 8 kor csokit.Persze ez másnak természetes lenne hogy nem kap,de ő szerintem azt szeretné elérni ,hogy a gyereknek az maradjon meg ha nem engedem,én legyek q rossz Mami.Ha én vagyok csak velük őt nem is emlegetik a gyerekek,de mikor atjön csak az ő nyakàba vannak.Unokàim 2,es3 évessek.
A saját gyerekeivel q másik Mamának nem jó a viszonya.Nagyon fáj ez nekem.Kiskoruk óta én segítek a lànyoméknak.De most hogy nagyobbak már ő ki akarja sajátítani őket.Minden megengedett nàla,szó szerint az esti csoki is
Szeretnék tanácsot kérni mit tegyek.Nagyon félek attól hogy a gyerekeket elforditja tőlem .Próbál rossznak beállitani előttük.Imadom az unokàim,sokat játszunk,festünk,rajzolunk,sok mondokat tanítok nekik.Ő nem.
Köszön
Kedves Màrkus Antalné!
Nagyon sajnálom, nagyon nehéz lehet, hogy úgy érzi, hogy el akarja fordítani az unokákat öntől – amennyiben van rá lehetősége, jó lenne, ha tudna beszélni erről vele. A szabályokat, amik a gyerekek napirendje, étkezése körüliek, a szülők alakítják ki általában, amihez minden fél, aki még vigyáz a gyerekekre, alkalmazkodik, hogy a gyerekeknek megfelelő rendszere legyen, ami nem változik nagyban attól függetlenül, hogy otthon vannak-e, vagy másnál. Természetesen nem kell mindent mindig ugyanúgy csinálni, és jó, ha valamilyen rugalmasság van a szabályokban, de a legjobb, ha őszintén tudnak ezekről beszélni egymással, hogy kinél mi és hogyan férhet ebbe bele. Fontos, hogy a gyerekek szükségletei legyenek előtérben – még ha ez néha szigorúságban mutatkozik is meg, a reális határok felállítása és következetességre törekvés nagyon fontos.
Próbáljon beszélni az érzéseiről a másik nagymamával, lehetséges, hogy egyáltalán nem direkt csinálja és közösen meg tudnak úgy állapodni, hogy senki ne legyen “rossz” és “jó”, hanem mindketten jól tudjanak foglalkozni a gyerekekkel, ahogy nekik szükségük van rá.
Sok sikert kívánok önnek!
Üdv, Rita
Jó napot!
Már egy másfél éve történt hogy elvesztettem egy barátomat aki betegség miatt halt meg.Az orvosok azt mondták fel épül de mégsem így történt.Nem bírom feldolgozni a halálát és nem nagyon merek erről beszélni senkinek.Amióta meghalt nagyon hamar ideges leszek és robbanok.Mikor ez megtörténik frászt hozom a körülöttem lévőkre de nem tudok a dühömmel mit kezdeni.Halála előtt istenhívő voltam de mostmár képtelen vagyok hinni , mindent amit róla mondanak megkérdőjelezek és nem tudom hogy igaz e, nem tudom hogy az is igaz e hogy már a barátom jobb helyen van.A családja és a többi ismerőse ezt jól kezelik , de én nem.Nem tudok segítséget kérni másoktól ez valahogy sosem ment , de úgy érzem másfél éve egy gödörbe estem amiből nem tudok kiszabadulni.Nem értem ezt az egészet , hogy nekem ez miért ilyen nehéz miért történt ez és miért pont vele.Sokszor mikor jól érzem magam átjár az a gondolat hogy hogy van képem boldognak lenni míg ő sok évig szenvedett és lehet hogy most sem boldog.
Kedves Viki!
Nagyon együttérzek veled, borzasztóan nehéz lehet egy ennyire fontos személyt elveszteni és elfogadni, hogy már soha többet nem lesz veled és nélküle kell megbírkóznod az élettel. Írtad, hogy nem tudod feldolgozni a halálát, amivel nem vagy egyedül: egy személy elvesztését feldolgozni egyedül szinte lehetetlen. Szükséged lenne külső segítségre, egy gyászcsoportra, ahol megoszthatod a történetedet, mindazt, amin keresztülmész. Egy ilyen csoport támogatása óriási segítség lenne a gyászod megélésében és segíthetne, hogy tovább tudj lépni, hogy lehetsz boldog és élheted a saját életedet.
Szeptemberben indul egy online gyászcsoport, azt nagyon javaslom neked, itt találsz róla információt: https://gyaszportal.hu/events/online-gyaszcsoport-indul-kiskamaszoknak/
Ha a csoportos módszer nem szimpatikus neked, akkor egyénileg is elmehetsz egy pszichológushoz. A mi csapatunkban is kereshetsz, vagy a gyaszportal.hu oldalon is találsz, kimondottan gyásztanácsadót.
Remélem hamar megtalálod a számodra legjobb megoldást. Ne feledd, nem vagy egyedül a problémáddal és van jogod boldognak lenni.
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Tisztelt Szakemberek!
A lányaim 11, 15 és 25 évesek. Érdeklődni szeretnék, hogy probléma-e, hogy a 11 éves lányom nagyon gyakran a 25 éves lányommal szeretne aludni. Esetenként engedjük neki, mert talán így érzi magát biztonságban. Ha pl. éjjel rosszat álmodik, akkor is a nagy tesójához szalad. A nagy lányom lassan szeretne majd elköltözni. Félek, hogy nagyon meg fogja viselni a kishúgát, hiszen napközben is ő vigyázott rá óvodás kora óta.
Az lenne az első kérdésem, hogy normális-e, hogy ég a tesójával szeretne aludni?
A második kérdésem pedig az lenne, hogy normális-e az, hogy a nagy gyerekemnek 5 éve nincs párkapcsolata? Lefoglalták a tanulmányai, a munka, s az, hogy nekem segít, és vigyáz a kicsikre. Még mindig tanul, s közben dolgozik, de már szeretne párt találni, csak nem sikerül neki olyan fiút megismerni, akire vágyna.
Mit tanácsolhatnék a lányaimnak?
Előre is köszönöm!
Kedves Gréta!
Leveléből úgy tűnik, hogy a legnagyobb lánya pótanyuka szerepkört tölt be a legkisebb lánya életében már kisgyerekkora óta. Így érthető, hogy nagyon ragaszkodik hozzá, és biztonságban érzi magát vele. Valószínűleg ez mindkettejük számára egy megszokott, biztonságot adó helyzet. A kislánya számára azért, mert kiskoráben hozzászokott, hogy a nagytestvérétől kapta meg a figyelmet, a törődést, és a nagylánya számára is ismerős a pótanyuka szerep és jobban otthon érzi magát ebben, mint a felnőtt, önálló, párkereső szerepekben. Ugyanakkor mindenki számára fontos, hogy a családi szerepek tisztázva legyenek. A nagylánya felnőtt, természetes, hogy szeretne elköltözni, leválni. Érdemes őt ebben érzelmileg támogatni. Lehetséges, hogy ha különköltözik, az segít neki abban, hogy nagyobb fókusz és figyelem jusson a kapcsolatok építésére, ápolására, legyen szó akár baráti, akár párkapcsolatról.
A legkisebb lányával való kapcsolatában érdemes azt erősíteni, hogy ha problémája van, ha rosszat álmodik, először Önhöz menjen, Ön legyen az életében az a személy, aki ilyen helyzetben vigaszt , megértést ad neki. Tehát az Önök közti kapcsolat megerősítése fontos lenne. Töltsenek több időt együtt, beszélgessenek többet, próbáljon hozzá úgy kapcsolódni, ahogyan arra neki igénye van. (pl. ha ő szeret együtt filmet nézni, akkor szánjanak erre időt)
És legyen türelmes, hiszen olyan dolgokon próbál változtatni, amik régóta így működnek.
Mindkét gyermekének (illetve a középső gyermeknek is) érzelmi támogatásra, megértésre van szüksége Öntől elsősorban.
Üdvözlettel;
Györe RitaÜdvözlöm
Szeretnék segítséget kérni olyan szakembert keresek aki foglakozik hipnoterápiával Miskolcon.Jártam már terápiaára pár illetve egyéni beszélgetésre,foglalkozok önfejlesztéssel de olyan elakadásokat fedezek fel párkapcsolati illetve kapcsolati , családi téren amire úgy érzem tudatalattim feltárása hasznosabb segítség lenne.Részletekbe ezen platformon nem mennék… Reagálását előre is köszönöm.
Tisztelettel és üdvözlettel
Borza Klaudia
Kedves Klaudia!
Miskolcon nem vagyok ismerős, sajnos konkrét szakember ajánlással nem tudok segíteni. Érdemes érdeklődnie a korábbi szakembereknél, akikhez járt, ők talán tudják ki foglalkozik hipnoterápiával a környéken.
Üdvözlettel,
Takács Bálint
Bálint TakácsJó napot ! Az én problémám tavaly kezdődött nyáron mikor hirtelen nem kaptam levegőt , úgy éreztem majd meg fulladok dagad a torkom , nyelni alig tudok , sürgősségi re mentünk be injekciót kaptam gondolom nyugtatót mert papírt nem kaptam hogy mivolt az, nem lett jobb tőle csak nyugodtabb voltam majd el aludtam , azóta sűrűn rám jön csak úgy a semmiből ez az érzés , nem értem miért van , rendesen alszom és étkezem , van 2 fiú gyermekem 10 ev alattiak , ez mellé fel éve társult egy kis Tachykardia amire szedek gyógyszert bizoprolol 5 mg felét , de sűrűn a gyógyszer mellet is be dobog a szívem amitől meg ijedek , mert rossz érzést kelt bennem és rá pánikolok , alig merek este el aludni mert halál félelmet kelt bennem … ez megy szinte minden nap , nem értem miért nem gondolkozok semmin nem vagyok ideges típus , rendben van az életem nem vagyok stresszes mitől lehetnek ezek ? Anyukámat el vesztettem 2 éve az biztos hogy a hiánya fáj , szeretnék újra jól lenni és élni a minden napjaim
Kedves Rozália!
A tachycardiának számos különböző típusa van. A sinus tachycardia a szívfrekvencia tipikus növekedésére utal, amelyet gyakran edzés vagy stressz okoz. De vannak szabálytalan aritmiák (szívritmusok) által okozott tachycardia típusok. Ezért első körben nagyon fontos lenne egy differenciáldiagnosztikai vizsgálat, hogy a levelében leírt tünetek mögött kardiológiai zavar áll, vagy nem. Amennyiben a kardiológiai okot kizárták a szakorvosok, akkor lehet tovább menni pszichés okok feltárása felé.
A kardiológiai betegségek nagyon sokszor járnak együtt pánikszerű tünetekkel (NEM pánik betegséggel!!), mivel a szívben található szinuszcsomót a szív agyának is szokták nevezni, mivel az agyhoz hasonló sejtekből áll, és az agyhoz hasonlóan a szív szabályozását végzi. Ezért is van az, hogy a szivet kevéve és egy folyadékkal teli tálba helyezve önállóan, az agy nélkül is működik. Ez azért fontos, mert amint problémát észlel a szív működésében, azonnal “bepánikol”, azaz vészjelzéseket küld. DE ez nem pánikroham! És ennek a kezelése kardiológiai probléma.
Emellett azt is figyelembe kell venni, hogy a szív és az agy között van egy oda-vissza ható kapcsolat. Azaz például autogén tréninggel tudatosan alacsonyabb vérnyomást és pulzusszámot tudunk elérni vagy éppen ha stressz alatt vagyunk, akkor magasabbat. Tehát van mód arra, hogy saját magunk “megnyugtassuk” a szivünket. Valamint arra is van lehetőségünk, hogy ha szívprobléma van, pl. tachycardia, akkor azt lenyugtassuk és ne ijedjünk meg, amivel csak rontanánk a helyzeten. Ezek az önmegnyugtató technikák, módszerek terápiában megtanulhatóak.
Amit még kiegészítésként leírnék, hogy a pánikrohamra az a jellemző, hogy nem stressz, fizikai megterhelés vagy rossz dolgokon való elmélkedés közben tör az emberre (ez sokkal jellemzőbb kardiológiai betegségeknél). A pánikzavart egyfajta vészjelzésként is fel lehet fogni, hogy a lélek jelzi, hogy valami az életében nincs a helyén, valamin kéne változtatni, amivel szemben úgy érzi, hogy tehetetlen (gondoljon a tömegpánikra, ahonnan a nevét kapta a betegség). Terápia során a pánikbetegség esetében fel kell tárni azt a helyzetet, problémát (kapcsolati, egzisztenciális, fel nem dolgozott gyász stb.) amivel szemben a lélek tehetetlennek érzi magát.
Összefoglalva: több lehetséges ok lehet a tünete mögött, aminek a feltárása differenciáldiagnosztikával és mélyinterjúval lehetséges.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos Hadassa
Úgy érzem, hogy az érzelmi csapom néha elszokott “dugulni”. Mert soknak érzem néha, amiket érzek és magam sem tudom feldolgozni, kezelni. És akkor elzárom, mert már sok és csak sírni tudnék, ha nem zárok rajta. Mit tehetnék ilyen esetben, hogy ne zárjak be, de ne is roppanjak össze tőle?
Nem szeretném, hogy a párom szenvedje emiatt, mert ilyenkor a kommunikációi képességem is olyan mintha lebutulna baráti ” fokozatra “.
Kedves Zoltán. Megértem nehéz helyzetét és együtt érzek önnek. Az érzelmi intelligencia és a kommunikációs képesség/ kézsség fejleszthető, amely tanulás útján tud stabilan és adekváltan működni.A párkapcsolati működését is nagymértékben tudja javitani, ha érzelmi intelligenciáját pallérozza. Az fontos, hogy mielőbb érzékelje, ha már nem tud önállóan úrrá lenni “érzékenységén, sirásán, túlcsordulásán”, keressen fel szakember pszichoterápiás kezelés, konzultáció céljából.
Ennek érdekében állunk szives rendelkezésére, várjuk szeretttel (oldalunkon a kollégáink közül választhat).
Üdv!
Lengyel KatalinVan egy 11 éves kisfiam akit imádok de ő pár hónapja már nem ölel nem akar puszit adni és nem mondja hogy szeretlek pár hónapja teljesen az ellenkezője volt nekem ez nagyon hiányzik hozzáteszem nem történt probléma köztünk ő azt mondta amikor megkérdeztem hogy miért lett ilyen hogy anya kamaszodom az lenne a kérdésem hogy ez normális ebben a korban ??
Kedves Erika!
Igen, kiskamasz korban a fiúknak sokszor már “ciki” az édesanyjukkal a testi ölelés, mivel az olyan “gyerekes”.
Az, hogy a fiát meg tudta erről kérdezni és ő erre teljesen nyíltan, őszintén válaszolt, az a kettőjük közötti nagyon jó kapcsolatra utal.
A gyermek növekedésével a szülő-gyerrmek kapcsolat változik, mivel a gyermekkel való kapcsolódás formája változik. Ez nem azt jelnti, hogy csökken a szeretet!!!! A szeretet, a kötődés kifejezési, megnyilvánulási módja változik. Az újszülöttnél a napi gondoskodás, etetés, ringatás a legfőbb összekötő tevékenység, óvodás korban már az együtt játszás, kisiskolás korban talán az, hogy együtt megbeszélik, mi történt iskolában. Kamasz korban sokszor akár a beszélgetés, akár egy közös tevékenység, hobby (túrázás, biciklizés stb.), közös vacsora, ami az együtt élményt adja mindkettőjüknek. Nagyobb kamasz korban már a tevékenységeket javarészben önállóan szervezi a gyermek, ott a beszélgetés, közös étkezés ami hangsúlyosabb. Ezek a változások azt segítik elő, hogy olyan “csatornákra” tud átmenni a közös, együttes élmény, kapcsolat, ami aztán felnőtt korban is meg tud maradni, amikor a gyermek már önálló családot alapít – így végig a szeretet kifejezésének meg lesz a lehetősége.
Továbbra is őrizzék meg ezt a jó kapcsolatot a változások mellett, és főként ezt a nyílt, őszinte kommuniikációt, ami Önök között van!
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaAnyukámmal nem igazán jövök ki, nem tudom kezelni a problémáimat mindenen gyorsan fel kapom a vizet. Idegességemben legtöbbször sírok vagy valamit dobálok, ütök. Szeretnék segítséget kérni! Ez mitől van?
Kedves Adrienn!
A leveledet olvasva azt feltételezem, hogy valami vagy valaki hiányzik az életedből, talán egy fontos szükségleted nincs kielégítve, ami miatt ideges és feszült vagy. Nyilván szeretnél anyukáddal jobb kapcsolatot és nyugodtabban kezelni a problémáidat. Elsőként azt javaslom, hogy próbáld azt beazonosítani, hogy mire vágysz, mire van szükséged? Mi hiányzik? Ezt le is írhatod egy naplóba, egyszerűen csak kezdj el írni magadról, a gondolataidról, az érzéseidről. Legyél őszinte magaddal, csak hagyd, hogy kiírd magadból minden gondolatodat. Utána olvasd vissza, mintha nem te írtad volna és próbáld meg kiolvasni a sorok közül, hogy mire van szüksége annak, aki azokat a sorokat írta. Utána pedig gondold ki, hogy hogyan tudnád megadni magadnak azt, amire szükséged van. Mi lenne az első lépés? Mi lenne az első dolog, amit meg tudsz tenni magadért? A vágyaid érdekében?
Ha van olyan ember az életedben, aki elfogadóan meg tud hallgatni és tud bátorítani (például anyukád, vagy egy barátod) meséld el neki ezeket a gondolatokat, vágyakat és hátha utána még több erőd lesz megtenni az első lépést.
Drukkolok neked, kezdd el, képes vagy rá!
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Jó napot,
én abszolút nem bírom az apámat, de az anyum sem. Az apum az én 100%-os ellentétem.
Azt képzeli magáról, hogy ő a világ legokosabb embere, pedig ő egy nagyon buta ízetlen, önimádó, egoista ember. Nem fogadja el mások véleményét, ha valamit ő gondol, akkor automatikusan abból indul ki, hogy az úgy van, ahogy ő gondolja és nem máshogy. Nem fogadja el és nem tiszteli mások véleményét. Ha csinál valamit és könnyíthet mások kárára a saját életén, akkor megteszi, merthogy “úgysem tudja meg senki, hogy én (mármint az apám) voltam”.
Az anyum is utálja őt. Ők nem is beszélgetnek egymással, de együtt lakunk 3-an. Lakásban is kerülik egymást. Az anyum már mondta nekem, hogy, ha én nem lennék, akkor már rég elvált volna tőle. (Az apumon kívül) Mindenkinek jobb lenne, ha nem lenne velünk. Már nem bírom.
Örülök, hogy én nem vagyok olyan, mint ő.
Létezik valamilyen pszichológiai magyarázat, arra, hogy hogyan lehet, az hogy én a saját apám 100%-os ellentéte vagyok? Hiszen ő nevelt fel.
Kedves Péter!
Igen, lehetséges, hogy Ön teljesen más, mint az apja. Genetikailag nagyrészt nem a szüleinkre, hanem a nagyszülőkra, nagybácsikra vagy nagynénénkre hasonlítunk.
Számomra viszont az Ön helyzetében nem is az lenne az elsődleges kérdés, hogy Ön hasonlít vagy sem az apjára, hanem az, hogy mit tud kezdeni ezzel a helyzettel, hogy minél kevésbé határozza meg az Ön életét. Egy ennyire erőteljes negatív élmény, hatás, működésmód igen nagy hatással lehet a gyermekre, aki ezzel vagy azonosul és olyan viselkedéseket vesz fel, mint a domináns személy, vagy ellenazonosul, azaz teljes mértékben elutasítja és önmagának is tiltja azokat a viselkedéseket, amiket a domináns személy mutat és amivel szemben ellenérzete vagy akár utálata van. Az ellenazonosulás is ugyanolyan rossz, mint az azonosulás, hiszen nem a saját életét éli, nem a saját döntése és válassztása alapján él. Pl. agresszív apa esetében minden “agressziót” letílt, ami az egészséges önvédelmet, önérdekérvényesítést is blokkolja. Két pólusban, két kategóriában tud csak gondolkodni – vagy agresszív vagy békés, miközben ez egy skála. Tehát az, hogy Ön 100%ban az ellentéte az apjának, az lehetséges, hogy inkább ellenazonosulást takar.
De hangsúlyozom, a legfontosabb az lenne, hogy az apjától függetlenedni tudjon nem csak anyagilag, hanem érzelmileg is. Vagyis ne az apja viselkedésén bosszankodjon, azon járjon az esze, hanem a saját jelenén és jövőjén gondolkodjon, az telítse be az életét.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaJó napot tisztelt hölgyem/úram . Páromal kapcsolatban szeretnék írni ő 22 éves lány én 28 éves férfi 6 éve vagyunk együtt. Sajnos olyan problémával küzd hogy ha el megyünk akár egy étterembe akár koncert, strand , akár intim szféra hogy nem tudja a pillanatott megélni hanem azon gondolkozik hogy ki mit gondol róla ez olyan szinten hogy ha egy ruha nem ugy all rajta mint egy modellen már egy vásárló központba se szívesen lép be . De az étteremben is azon agodik hogy a 6/8 ik asztalnál ülő ember mit gondol rola . S intim reszen is ilyen szégyenlős zárkózott. Kérdésem az lenne hogy milyen szakiranyu pszichológust keresünk fel . ( ő tisztaban van ezzel es be is ismeri hogy segítségre van szüksége) tehat az élet minden területén ilyen .
Kedves Zsolt!
Sajnálom, hogy a barátnője ilyen magas szintű szorongást él meg a hétköznapi szituációkban is – nagyon nehéz lehet neki ez a mindennapokban. Amennyiben ő szeretne változni és motivált, valószínűleg klinikai szakpszichológus tud segíteni megfelelően ilyen szintű szorongásos tünetek esetében. A sématerápiát is javasolnám, ha esetleg szabad klinikust nem talál, azzal a módszerrel jól megdolgozható, hogy honnan ered a szorongás, miért ilyen hangsúlyos a jelenlegi élethelyzetben.
Sok sikert és kitartást kívánok neki a változáshoz!
Üdv, Rita
