Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves pszichológus!
Agorafóbiám van,nem merek egyedül kímenni az utcára. 3 vagy 4 éve már itthon vagyok nem tudok dolgozni eljárni és pénzt keresni. A párom tart el és apukám segít. Én sosem szerettem ha eltarranak. Eltávolodtak az emberek tőlem ez miatt. A csalad, barát. Már csak a páromra számíthatok, meg apukám segít pénzzel. Városban élünk én meg mindig is utátam városban lakni. Nem szeretem a nyüzsgést, a zajt. Aki barátnőnek mondja magát csak akkor keres ha panaszkodni akar, én meg mindig meghallgatom. Visszafele már nincs így. A párom a haverhaival a gyerekeivel mindehova elmegy, velem nem mert nekem mindig azt mondja, hogy nincs pénz. 1 fizetésből 2 embernek nehéz megélni. Jó lenne ha már kapnák választ, mert én már írtam maguknak kb. 1 hónapja.
Üdvözlettel: Kitti
Kedves Kitti!
Köszönjük a levelét!
Írása alapján agórafóbiája elérte azt a súlyossággot, hogy nagy mértékben akadályozza a mindennapokban, munkában és pszichés jóllétben. Emiatt mindenképpen ajánlanám pszichiáter és pszichológus mielőbbi felkeresését, mert a szociális elszigetelődés akár súlyosabb következményekkel is járhat.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Már meg kerdeztem tőle ,hogy miért csinálja ezt .A válasz az ,hogy viccel csak nem kell mindenen meg sértődni. Nekem egyáltalán nem vicces és nem is tetszik ez a stilus. Nem lehet vele beszélni mert akkor is csak nevet meg hülyeség tul gondolod. Pedig sosem bántanálak téged. Csak az a helyzet az exem is mindig ezt mondta aztán még is meg tette. Hogy kezeljem ezeket a beszolasit ,ön szerint vagy mit tegyek ? Lépjek fel határozottan vele szembe ? De ezen csak nevet. Vagy nem szól hozzám egy ideig. Hogy tudnám megértetni vele ,hogy ezek nem vicces mondatok egyálatalán amiket nekem mond. 30éves már neki nem kene így viselkedni . Ön szerint mi lehet az oka ha egyik pillanatról a másikra át fordul egy férfi negatív íranyba és ugy mond egy háziasszonynak( cselédnek néz engem nem a párjának.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy Ön kijelölhet egy határt a párja számára, hogy mit tart elfogadhatónak s mit tart bántónak Ön. Ha ezeket ő nem tartja tiszteletben, akkor Önnek javasolt elgondolkodnia, hogy mi miatt tudna benne maradni a kapcsolatban, tud-e kompromisszumokat kötni vele.
Üdvözlettel:
Szabó LiliHa egy könyv kicsit ferdén van az asztalon már zavar és kényszert érzek hogy megigazítsam tehát, hogy párhuzamos legyen az asztal szélével. És ez bármilyen tárgyal. Az ikolában a padon mindent elrendek szépen, semmi ne érjen a másik tárgyoz. Vagy este laptopokat telepítettem és kényszert éreztem hogy be kell fejeznem ezért haj al 4-ig voltam fent mert addig nem nyugodtamamíg kész nincs. Ez régebben nem volt így ezeket most vettem észre.
Amik mostanában történtek velem nem gondolom hogy befojásolná a történteket de leírom. Annak a lány barátomnak akit 15 éve ismerek bevallottam hogy tetszik, de ő nem viszonozta és erre egy hétre összejött egy régi haverommal. És azóta ilyen chilles és szomorú zenéket hallgatok amire lehet vibeolni. Ami még fontos hogy kicsi vagyok de nagy darab. És zavar. Próbálkoztam lefogyni de 1 hétig birtam. Pedig tényleg nagyon zavar.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a stressz és a kudarc érzése válthatja ki a tüneteit, amely arról is árulkodhat, hogy nem tud megfelelően stresszt/konfliktust kezelni. Érdemes lenne akár iskolapszichológussal beszélnie, akár a területileg illetékes pszichiátriai gondozót felkeresnie, s segítséget kérnie.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Lili!
Tanácsát szeretném kérni az alábbi helyzettel kapcsolatban.Az évekig jó barátnőm viselkedésében, akivel legmélyebb lelki titkaimat osztottam meg, nyomasztó változások jelentek meg.A közös spirituális érdeklődésünk kapcsolt minket össze, egyébként származásunk, iskolázottságunk tekintetében nagyon különbözünk. Ő egy egyszerű vidéki, jelentős túlsúllyal küzdő (evéskényszeres, húsevő), kapcsolataiban boldogtalan lány. Állítása szerint, előttem nem voltak komoly, bensőséges barátságai. Kölcsönösen inspiráltuk, támogattuk egymást, kit-kit a saját gyengesége szerint. Azt tudtam mindig, hogy felnéz rám, de mostanáig nyomát sem éreztem benne féltékenységnek. Hirtelen agresszív lett és mintha a bőrömbe akarna bújni. Átvette a szokásaimat, kijelentéseimet. Kezdi kisajátítani a barátaimat, másolva a szerepemet. Attól ijesztő, hogy nem csak idegenek előtt, hanem előttem, a szemembe is. Pld.:”ő vegetáriánus”. Mintha meghasadt volna a tudata. Milyen szem.zavar ez? Mit tegyek? Köszönöm
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a barátnőjét nem sikerült eléggé kiismernie. Az, hogy Önt idealizálta a barátnője, valószínű hozzájárulhatott ahhoz, hogy elkezdett féltékeny lenni Önre, s utánozza Önt. Sajnos nem tudom, hogy mi lehet a barátnője problémája, ehhez őt kellene külön megvizsgálni.
Érdemes lenne őszintén beszélnie Vele az érzéseimről, hogy mi minden változott benne, miért viselkedik így, talán így közelebb kerül a megoldáshoz.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot!
Az előző levélben kérdezte hogy az édesapámmal való kapcsolatom milyen. Az édesapám 2015-én hunyt el rákba. Egy ideig hiánya nagyon megviselt. előtte kapcsolatunk nagyon egysikú volt, de mindent megadott hogy nekem jó legyen. Semmi probléma nem volt köztünk. Az ázsiai férfiakkal való ismerkedésre meg nem találom a lehetőséget. A társkereső oldalon nincsenek fent olyan származású emberek és sajnos ismerősöm sincs aki tudna segiteni ebben. Csak sajnos nem tudom hol tudnám elkezdeni az ilyen ismerkedést. Nem találom a módját.
Máté Csilla
Kedves Kérdező,
A probléma feltárására több tényezőt kellene átbeszélni. Miért idealizálja az ázsiai férfiakat? Mikor, milyen események hatására kezdődött az irántuk való érdeklődés? Miért nem talál itthon ázsiai származású férfit (holott nagyon sokan laknak Magyarországon is)? Volt-e már fel társkereső oldalon, ahol leírta, hogy kikkel ismerkedne? Próbált-e már ismerkedni magyar férfiakkal?
Ez a felület csak rövid válaszadásra alkalmas, a feltárásra csak a konzultációs beszélgetés keretén belül lehet sort keríteni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot.segitseget szeretnék kerni ! Született egy kis lányunk és én azóta majdnem mindig ha rá nézek az jut eszembe h mi van ha beteg lesz (gyogyithatatlan)és el is képzelten h kórházba van és már azt is h el veszítsük..😕😕😕 pedig egészséges nagyon jó baba nem lenne okom ilyeneket gondolni ..mit tegyek h ezek a gondolatok ne jöjjenek elő 🤔😕😕😕
Tisztelt Kérdező!
Egy teljesen természetes érzést él át, melyet minden gyermekéhez erősen kötődő anyuka életében megjelenik és ami az anyai szeretetből fakadó féltésből táplálkozik. Sajnos mivel azonban ez a féltés, félelem az ön esetében egészségtelenül nagy mértékben felnagyítódott és gyakorlatilag egy tárgyiasult szorongásnak tekinthető, javasolom, hogy mielőbb keressen fel pszichológust, akitől akár már egy pár alkalmas beszélgetés során válaszokat kaphat és megoldási módokat ennek a legküzdésére, továbbá közösen megtalálhatják vajon ez a félelem miből táplálkozik, milyen korábbi szorongások aktiválódtak az ön esetében újra. A pszichológus, pszichoterapeuta továbbá segíthet önnek abban is, hogy kiderítse esetleg poszpartum depresszió részjelenség része lehet -e ez a szorongás, ami viszont további komolyabb terápiás beavatkozást tesz indokolttá. TB alapon a területileg illetékes mentálhigiénés gondozójában, járóbeteg szakellátásán is jelentkezhet segítségért.
üdvözlettel:
Tisztelt Pszichológus!
Olyan problémával küzdök ,hogy nyugalmi állapotban teljesen normális pulzus melett ha elmegyek plazmát adni akkor nem engednek mert mihelyst rám teszik a vérnyomásmérőt egyből elkezd a pulzusom az egekbe emelkedni 120-140 környéke,ekkor azt mondják,hogy 5 percet pihenjek akkor megint visszaáll normálisra (kitapintom a csuklómon).
Majd eltelik az 5 perc ismét hívnak mérni de akkor megint csak felszökik 120 fölé.
Ezért már 2szer nem engedtek plazmát adni sajnos.
Ön szerint mi lehet a bajom,már 3szor voltam kardio kivizsgáláson de nem találnak semmi bajt.
Válaszát köszönöm és várom!
Tisztelt Kérdező!
Volt-e esetleg olyan alkalom, amikor plazmaadás során rosszul lett, esetleg infúziót kellett kapnia? Félt-e esetleg véradástól, vérvételtől, injekciótól korábban? Valóban, a plazmaadás kissé másabb, hangulatosabb a környezet, és jobban is szokták bírni a “tűfóbiások” is, de elképzelhető, hogy egy korábbi rossz élmény, tapasztalat, -akár csak az attól való félelem, hogy megint felmegy a pulzusa és ismét nem hagyják plazmát adni- aktiválhat egy olyan ördögi kört, aminek során ismétlődik a szorongás, “pánik” és tényleg újra felmegy a pulzusa. Hasonló elven működik a fehérköpeny – hipertónia is, amikor a páciensnek csak az orvos jelenlétében magas a vérnyomása. Itt is egy korábbi rossz egészségügyi élmény váltja ki a hirtelen “vészreakciót”. Amennyiben kardiológiai kivizsgálás során biztosan nem találtak eltérést, és háziorvosa, ill. a plazmaadó orvosa szerint is egészséges, egyebekben adhatna plazmát, érdemes lenne a plazmaadás előtti kötelező vizsgálat előtt amikor megérkezik pár apró relaxációs gyakorlatot elvégeznie, innia egy pohár vizet, lassan kortyolgatva, kicsit szusszannia, “megérkeznie”. Ilyen gyakorlatokat youtube csatornánkon is talál akár hallgathatja is előtte őket.
Ha nem sikerül ezekkel az apró trükkökkel megoldania a problémáját, javasolom, hogy személyesen keressen fel pszichológust, aki a segítségére lehet. TB alapon a területileg illetékes mentálhigiénés gondozó kollégái tudnak önnek segíteni.
Üdvözlettel:
Üdvözlöm!
A testvéremmel van problémám.
Édesanyánk 3 éve halt meg,az öcsém 16 éves volt ekkor.Ketten éltek,az öcsém apjának szállodája van,ő már évekkel korábban külön költözött,de nem váltak el.Az öcsém nevelésébe soha nem folyt bele,fontosabb volt a munkája.
Anyu halála után öcsém nálunk élt fél évig,majd visszaköltözött anyu házába,az apja fizeti a rezsit,de nem költözött haza,nem is hívta az öcsémet,hogy éljen vele. Én majdnem minden hétvégén lementem hozzá,ott is aludtam,kitakarítottam,kicsit beszélgettünk.
tavaly szültem meg 2. gyermekem,azóta érzem,hogy az öcsém egyre távolságtartóbb.A szülés környékén nem tudtam menni hozzá,de mindig hívtam,hogy ha tud jöjjön ő,de nem jött.
Mostanában ritkán megy be az iskolába-tavaly megbukott,elhanyagolja magát,napokig nem fürdik.Az apja szállodájában tölti a napjait,ha adnak valami feladatot segít,de szerintem sokszor csak lóg.Úgy látom nincs jól,ezt be is vallja,de nem mondja el a problémáját,lekoptat,ha keresem.Hogy tudnék segíteni?
Tisztelt Kérdező!
Javasolnám, hogy vegye fel a kapcsolatot az öccse édesapjával és fogjanak össze az öccse ügyében. Ha lehet, érdemes lenne közösen beszélni vele, amikoris elmondhatnák az észrevételeiket a hangulatáról, a megváltozott viselkedéséről, és nyílttá tehetnék, hogy önökhöz bármikor fordulhat, őszintén beszélhet. Ha módjuk van rá, érdemes lenne őt pszichológushoz is irányítani, amennyiben motivált lenne rá az öccse, valószínűleg jót tenne neki a segítő beszélgetés. Ezeket az alkalmakat jó lenne ismételni, tisztává világossá tenni a rendszerességüket, minden bizonnyal nagy szüksége és igénye van a törődésre. Valószínűleg túl fiatalon maradt magára, kellett önellátóvá válnia, hiányzik neki a valahová, valakihez tartozás mindennapos élménye, esetleg a gyászt sem tudta megfelelően feldolgozni. Van- e gyanújuk esetleg szerhasználatra egyéb függőségre? Úgy gondolom ilyen irányokban kellene elindulniuk.
üdvözlettel:
Nagymama vagyok. Unokim 38 és 22 hónaposak. Lányom mindkét gyermeket bölcsődébe iratta, hogy együtt maradjanak. A nagyobb Fiú gyermeknem kora szerint már óvódába kellene jrnia. Jót tesz a gyerekeknek ez a fajta együttmaradás? Nem húzza vissza a nagyobb gyermeket a fejlődésben? Iskolába is egyszerre akarja majd indítani őket.
Kedves Kérdező!
A nevelési-oktatási intézményekben (óvoda, bölcsőde) a gyermekek különböző életkorú csoporttársakkal találkozhatnak, együtt tevékenykedhetnek, tanulhatnak egymástól. Természetesen a kisebb gyermekek számára idősebb csoporttársaik lesznek a húzóerők, általuk akár gyorsabban is elsajátíthatnak új készségeket, tapasztalatokat nyerhetnek több területen. A gyermek fejlődését közvetlen úton nem gátolja a vegyes életkori közösség, amennyiben a gondviselők biztosítják számára az autonómiát és saját életkori szintjének megfelelő feladatokkal bízzák meg, az elvárásokat az ő korosztályához viszonyítják. Érdemes lehet megkérdezni az édesanyát, hogy miért fontos neki, hogy a gyermekek együtt kezdjék az óvodát, vannak-e félelmei a gyermekek külön csoportba helyezésével kapcsolatban, hogyan funkcionálnak együtt és külön-külön a testvérek.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Üdvözlöm.A most 16éves lányomat 5éves kora óta egyedül nevelem. Szerelmes lett az apjával együtt élő nő fiába. Engedélyem nélkül ott is maradt az iskolakezdés idejére is, pedig úgy beszéltük meg, hogy csak a nyári szünetet tölti ott. Nem volt semmi gond köztünk, de a rózsaszín köd teljesen elvette az eszét. A fiú irányítja, birtokolja, és a lányomnak minden lépéséről be kell számolnia felé. Ahol lakom, itt van helyben az iskola is. Szeretném ha innen járna továbbra is. Az apjáéknál, ahol a lányom tartózkodik, jelenleg fűtés sincs a helységben, nincs is kialakítva hogy meg oldott legyen a fűtési lehetőség. Nem beszélve arról, hogy folyamatos az italozó életvitel napi szinten. Egyszóval szeretném a lányomat itthon tudni. Félek, hogy elkallódik.
Kedves Kérdező!
Az Ön által említett problémával nagyon nehéz lehet szembesülni szülőként. Első lépésként érdemes lehet egy átlagos, nem feszült légkörben eltelt nap végén leülni a lányával beszélgetni, megismerni az Ő érzéseit és véleményét jelenlegi kapcsolatáról, élethelyzetéről. Érdemes lehet érdeklődni, mit jelent számára ez a kapcsolat, közölheti vele, hogy anyaként nagyon aggódik érte, elmondhatja, miket érez jelenleg. Fontos lehet őszintén beszélnie saját érzelmeiről és meghallgatnia lányát. Amennyiben úgy érzi, a gyermeke egészségét, testi -lelki fejlődését negatívan befolyásoló körülmény áll fenn, melyet segítség nélkül nem tudnak megszüntetni, érdemes lehet felkeresni a területileg illetékes Családsegítő-és Gyermekjóléti Központot.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Üdvözlöm
Nyugodt baba volt figyelte a körülötte lévő dolgokat,személyeket vissza mosolygott mindenkire mozgása megfelelő volt kúszás tartott nagyon kevés ideig pár nap aztán mászott 10 honaposan kapaszkodva lepegetett 12 hónaposan önállóan járt, labdát rúgta pápázott,tapsolt puszit küldött testvérét utánozta, apukája erkezesen megörült munka után,szakadt elé nagy mosollyal, játékokkal megfelelően játszott, könyveket szerette babanyelven beszélt,jatek telefonnal telefonált másnak nem hagyta hogy felvegyek puszilják csak játszott velük volt személy akitől sírt minden alkalommal.. Majd a korona vírus sülyosbodo helyzet miatt karantent tartottunk velünk egy háztartásban élő idős,krónikus beteg dédi és párom krónikus betegsége miatt meg nem kapnak oltást ez több hónap volt családot ablakban látta integetett,mosolygott. Aztán májusban alig figyelt a nevére egyedül játszott mesét szerette nézni nem integet stb elmelyülbe játszik egyedül nem figyel ránk. Bujocsjazni szeret.mi az oka?
Kedves Kérdező!be
Az Ön által leírt probléma bizonyára aggasztó lehet a család számára. Említette a koronavírus miatti karantént. A hosszabb ideig tartó bezártság, megszokott életkörülmények megváltozása negatív hatással lehet a kisebb gyermekekre, hiszen ők még nem értik, mi miért történik, csak azt érzékelik, hogy teljesen máshogy zajlanak a mindennapok (nem lehet kimenni, beszűkül az élettér, nem lehet másokkal találkozni). Sok esetben nehéz lehet alkalmazkodni a kicsiknek ilyen komoly, mindennapi életvitelt érintő eltérésekhez, ez sok esetben járhat irritált hangulattal, étvágytalansággal, levertséggel, társas tevékenységektől való izolációval. Nagyobb változások esetén megtorpanás, visszaeső is gyakran tapasztalható a gyermekek fejlődésében. Ön említette, hogy gyermeke esetében a kúszás rendkívül rövid idejű volt, bizonyos szociális ingerektől sírva fakadt, jelenleg nem figyel a gondozóra, nem reagál, ha nevén szólítják. Ezekkel a problémákkal kapcsolatosan érdemes lehet a területileg illetékes Pedagógiai Szakszoláglat vagy Korai Fejlesztő Központ intézményében kezdeményezni a gyermek állapotfelmérését.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Üdv! Szóval én biológiailag nő vagyok és már kb 3 éve vívódok hogy most transz vagyok e vagy sem. Picinek nagyon fiús voltam és a lányos dolgok sose érdekeltek (most se nagyon) és volt egy olyan amikor még 7.es és 8.os voltam és folyton azt kívántam minden lefekvésnél hogy mire felkelek legyek fiú de sikertelenül.Amikor 8.-os voltam rá jöttem hogy a lányokat szeretem,azóta volt párkapcsolatom is és jelenleg is van egy barátnőm. Félek neki, barátaimnak és főleg családnak beszélni ezekről az érzésekről hisz tudom hogy szeretnek de nagyon tartok a reakciójuktól, ha elmondanám nekik hogy fiú akarok lenni és szeretnék szakállat stb. sokszor én magam is félek ezektől az érzésektől és próbálom magamban elnyomni.amikor először feltörtek bennem ezek az érzések(3 éve)akkor le vágattam a halyam és mindenki fiú ként kezelt ami jól esett viszont bennem volt egyfajta bűntudat is hogy mégis mit csinálok. Vissza növesztettem a hajam és 3-4 hónapra elmúltak ezek az érzések de nyár eleje óta újra vannak
Kedves Kérdező!
Az Ön által leírt helyzet nagyon komplexnek tűnik, valószínűleg sok félelem és bizonytalanság lehet Önben. Fontos, hogy szerettei részéről elfogadó légkör veszi Önt körül. Érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy hogyan kapcsolódott a bűntudat érzése ahhoz a helyzethez, amikor levágatta a haját és mindenki fiúként kezelte Önt. Szükség lehet arra, hogy elmélkedjen azon, mit jelent Önnek maga a transzneműség, hogyan képzelné el ideális életét és ideális énjét, miket tenne, hogyan viselkedne, hogyan jellemezné magát legideálisabb esetben. Amennyiben nagy szenvedésnyomást él meg, negatívan hat önre ez a bizonytalanság, és úgy érzi, elakadt a problémával, javaslom pszichológus szakember felkeresését.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Jónapot az én problémam az lenne hogy 14 éves lány vagyok és van egy barátom akivel lassa fél éve vagyok együtt és már azt hogy bisexuális lennék ezelőtt is éreztem csak elmúlt most újra el kezdtem ezt érezni elmondtam az édesanyámnak és a barátomnak hogy félek hogy az vagyok és meg nyugtattak hogy nem vagyok az ők nem érzik ezt ami nagyon jól esett. Viszont félek hogy az vagyok én nem szeretnék olyan lenni olyat is olvastam és anyukám is mondta hogy a tinédzser kori hormonok tombolnak csak és hogy erre semmi nem utalt gyerek koromban az öltözködésem ks lányos és anyukám szerint túl sok a filmekben az LMBTQ és be beszéltem magamnak. Ha lezbikusokat nézek fel izgulok de utánna néztem ez heteróknál teljesen normális. El tudnám képzelni lánnyal de ugy mégsem. Már sírtam is miatta. Előre is köszönöm csak meg nyugvást szeretnék. Remélem minnél hanarabb elmúlik ez az érzes mert ha arra gondolok vagy azt érzem az vagyok görcsbe áll a gyomrom ha meg azt érzem nem vagyok meg byugszok és jól érzem magam ez is arra utal hogy nem vagyok se bi se lezbi? Előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Leveléből érződik, hogy nagyon sokat foglalkoztathatja Önt a biszexualitással, illetve a saját nemhez vonzódással kapcsolatos kérdéskör, mely már nyomasztó, frusztráló lehet Önnek. Fontos lehet Önnek a társas támogatás, szerettei részéről érkező megnyugtató szavak, a figyelem és értő elfogadás. Az Ön életkorában teljesen természetes a szexuális kíváncsiság, a szexualitással kapcsolatos képek, egyéb tartalmak iránti érdeklődés, a nemi vágy fokozódása. Lehetséges, hogy hallott már Alfred Kinsey-ről. Az ő nevéhez fűződik a Kinsey-skála, mely egy nullától hatig terjedő skálán méri az emberek szexuális orientációját. A 0 jelenti a teljesen heteroszexuálist, a 6 pedig a teljesen homoszexuálist. Kiderült, hogy a legtöbb ember valahol a kettő között van, teljesen természetesnek mondható, hogy akár azonos nemű személyekről készült képek vagy egyéb tartalmak láttán szexuális izgalmat érez valaki, esetenként akár azonos neműekkel kapcsolatos szexuális tartalmú álmok is megjelenhetnek, mely még nem jelenti azt, hogy az illető valóban a saját neméhez vonzódik vagy biszexuális. Mindez inkább a kíváncsiságról, szexuális vágyak sokszínűségről, újdonságkeresésről, identitáskeresésről szólhat sok esetben. Amint Ön is leírta, valóban számos LMBTQ témájú film és egyéb tartalom elérhető napjainkban. Érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen érzéseket váltanak ki ezek Önből, esetleg szembesült-e környezetében az LMBTQ személyekkel kapcsolatos negatív kritikákkal, megjegyzésekkel. Az Ön által átélt folyamat és az ehhez társuló félelmek teljesen természetesek lehetnek, a serdülőkor velejárói. Érdemes lehet érzéseiről minél többet beszélgetnie szeretteivel, akiktől megnyugvást, támogatást, megerősítést kap.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
A nagymamim stressz miatt jelenleg frontint szed (6 hónapja),kvantiaxot 25mg szed,kb 1 hónapja,de szerintünk nem használ mert nagyon lenyomja,sok mellékhatása is elő jött.Pl:izomgörcs,nátriumszint hiány.Kvantiaxot szeretné abbahagyni,hogyan tegye?Köszönöm!
Kedves Kérdező!
Ön bizonyára aggódik nagymamája egészségi állapotáért, szeretné, hogy a lehető legjobban érezze magát. Az Ön által említett gyógyszerek valóban okozhatnak túlzott fáradtságot, aluszékonyságot, energiahiányt. Amennyiben az adagokat szeretnék módosítani, illetve a gyógyszer szedésének abbahagyására való igény merült fel, feltétlenül szükséges konzultálni a kezelőorvossal, aki a nagymamájának felírta az említett gyógyszereket. Szakorvosi kontroll, tájékoztatás nélkül semmiképp sem tanácsos a gyógyszer szedésének abbahagyása. Mindenképp fontos megemlíteni a zavaró mellékhatásokat, a beteg és a környezetében élő személyek által tapasztalt változásokat.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Tisztelt Dr.Nő/Úr! Azért fordulok önhöz mert nagyon bizonytalan vagyok. A párom nagyon tisztelet tudó és kedves segítőkész volt velem szemben . És kb. 2 hónapja változott a dolog. 4évig voltam egy verbálisan és fizikálisan bantalmazó kapcsolatban amiből sikerül ki lépnem. El mondtam neki az elején nem türőm el többé senkinek ,hogy terorizaljon lelkileg vagy fizikálisan bántalmazzon. Mindig azt mondja sosem bántanálak. De sajnos megbánt szavakkal. Ki nevet olyan dolgok miatt is ami nem vicces és komoly probléma akár. Már nem pakol el maga után nem mosogat el vagy épp a szemetet sem viszi ki. Pedig eddig ki vette a részét a házi munkából. El pakolok utána. És mondom neki egy köszönöm esetleg. Az a válasza nagyon helyes !Meg kell nevelni az aszzonyokat. Mert az a dolguk mossanak ,főzzenek ,takarítsanak majd este pihennek. A Férfiak dolga csak el menni munkába és haza érve pihenni. Nagyon ki ábránditt a viselkedése . És nem volt ilyen . Ha beszélek vele ,hogy állítson magán. Kinevet.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy Ön lehet ismét egy bántalmazó kapcsolatba került. Érdemes lenne beszélnie a párjával, hogy mi minden esik rosszul Önnek meg miért. Próbáljon meg vele nyíltan kommunikálni, hogy mi is változott benne az elmúlt 2 hónap alatt.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
