Üdvözlöm .Ingyenes ez a tanácsadás? A probléma amiért meg kerestem 2 éve tart kb. Az anyosom nem fogad el menyének egyáltalán minddenek el hord nyomdafestéket nem türő szavakat használ. A halálomat is kivánta már. A párom nem áll mellém mindig az anyukáját véddig és már nem tudom mit tegyek. A családja teljesen ellenem van már nem csak az anyukája .Sajnos panaszkodni szokott a párom nekik de nem mindent mond el . Csak a saját sérelmeit. Velem viszont nem beszéli meg mi bántja .Részletesebben el mondok mindent ha válaszolt. Megoldást szeretnék találni erre a helyzetre .köszönöm előre is.

Szép estét,
Ahogyan feljebb megjelöltem nagyon gyakran vannak dührohamaim és utána nagyon nehéz lenyugodnom. Borzasztó számomra,hogy nem tudom kezelni és nem tudok hatni erre. Hárfaművészkénz fontos lenne megtanulnom kezelni ezeket a problénákat és nagyon érdekelne az oka,hogy miért nem tudok úgy normálisan lenni ideges ahogyan mások miért ennyire extra számomra. Hirtelen haragú temperamentumos ember vagyok de néha teljed mértékben felismerem,hogy dühkezelési problémáim vannak főleg kapcsolatomban de itthon is előfordul. Utána nagyon megbánom amiket mondtam és egy szomorúságot érzek és szorongást,hogy emiatt talán nem fognak szeretni a szeretteim. Amikor lenyugszom teljesen reálisan átlátom a dolgokat és normálisan tudok reagálni dönteni. Ezt az állapotot szeretném kezelni.
Tudna e ebben segíteni?

Üdv,
Szabina

Tisztelt Cím, évek óta este lefekvéskor elképzelem, hogy a férjemet rajtakapom, hogy megcsal, kiosztom és elválok. Nagyon kiborít a dolog, nagyon betegesnek érzem és nem tudok rájönni, honnan jön ez az egész. A férjem nem adott rá okott az elmúlt 24 évben, előttem hagyja a telefonját, laptopját zárolatlanul, minden héten szerelmeskedünk 2x ami mindig ennyiszer volt. Néha vitáznak, de nem ezt érzem oknak. Milyen félelmek lehetnek a dolog mögött amit meg kellene vizsgálnom? Előre is nagyon köszönöm a választ

Tiszteletem!24 éves vagyok közel 3 éve vagyok együtt a párommal és őrülten szeretem a páromat ő számomra a mindenem,az életemet is odaadnám érte! A lényeg az,hogy 1 hónapja céges bulin rengeteget ittam(tudom ez nem mentség)de elcsattant 1 csók 2 nővel, az egyikkel volt tipi tapi is de semmi több! És őrülten fáj ez nekem hatalmas bűntudatom van mert én nem vagyok ilyen ember soha nem is tettem ilyet és ehhez hasonló dolgot sem. Őrülten szeretem a páromat a világon mindennél jobban mert ő a mindenem és soha az életbe nem volt még ilyen jó ember mellettem!A párom részben tudja csak a storyt, nem a teljes valóságalapját. De akkor is nagyon összetört és én így még egyszer nem akarom őt látni, és nem szeretném őt elvesziteni mert nem tudnék nélküle élni,nagyon megbántam ami történt, tudom emberek vagyunk hibázunk midnnyájan,de akkor is:(Voltam papnál is gyónni és feloldozott! Nincsenek szavak mennyire megbántam ezt az egészet bárcsak vissza lehetne tekerni az időt! elmúlik a bűntudat idővel?

Jó napot èn kis mama vagyok ès pánik beteg semit nem szedek rà mióta várandós vagyok de elèg gyakran vannak pánik rohamjaim fel megy a pulzus akár 140-150 re is ès alapból is sok ien 100-110 körül van az èrdekelne hogy ez a babàra nem lesz kàros 35 hetes vagyok
És én ezel a betegsègel nem voltam meg orvosnal kardiológián már volt még nèztèk a szívemet semi el vàltozàs nincs,úgy hogy ez is jön magàtol és nem tudok micsinalni ràm jön a nagy szív dobogàs fèlelem melegsèg remegès kb 2 ève van ez így és azóta nem tudom èlni az èletem normális módon.

Kedves szakértő! 33 éves nő vagyok nekem az a legnagyobb problémám hogy mindig olyan férfiakat vonzok magamhoz akik semmire nem valók. Nem komolyak, nagyon csórók, gyerekesen gondolkodnak, nem tudnak bánni a pénzzel csak elszórják, veszekedősek, mindig csak manipulálnak és engem állítanak be a rossznak amikor ez fordítva van nagyon sok esetben. A jelenlegi párom is egy nárcisztikus ember sokat olvastam az ilyen típusú pasikról és rá tökéletesen illik ez a leírás. Az exem is egy nárcisztikus személyiség volt. Nem tudom miért de valahogy mindig az ilyenekbe botlok bele és utána nem tudok szabadulni a kapcsolatból mert nagyon ragaszkodó típus vagyok és ezt kihasználják. Meg azt is hogy társfüggő vagyok. Nem tudok én ilyen férfiakkal boldog lenni én tudom a szívem legmélyén hogy ennél sokkal többet érdemlek mégsem tudok változtatni. A jelenlegi kapcsolatomban sem vagyok boldog csak egy álca az egész hogy lássák az emberek hogy én is boldog vagyok pedig ha tudnák hogy ez nem így van. Ja meg a másik hogy mindig olyan férfit vonzok be akinek van valami káros szenvedélye pl dohányzás, alkohol. Én meg utálom mind a kettőt soha nem voltak káros szenvedélyeim sőt egyenesen gyűlölöm a cigarettát is meg az alkoholt is. Ezért nem is értem hogy miért olyan társat választok aki használja ezeket az élvezeti szereket. Ez tudatalatt van?? Azt mondták nekem többen is hogy gyerekkorból ered a probléma. Amit láttam gyerekként azt vonzom be. Pl a szüleim is dohányoztak mind a ketten apám is meg édesanyám is én meg a bátyám viszont nem. A nővérem meg igen. Apánk alkoholista volt és veszekedős agresszív ember. Nem lehet hogy miatta vonzom be az ilyen tróger pasi típust?

Jó napot kívánok!
Nem akartam orvoshoz fordulni, de rá kellett jönnöm, hogy muszáj. Alapvetően könnyen megoldok mindent és jó a probléma megoldó képességem is, de manapság elvesztem.Sokkal többet sírok, érzékenyebb vagyok, nem érdekel, ami eddig, a munkahelyen egyre nagyobb rajtam a nyomás és ráteszi a bélyegét a párkapcsolatomra is. Nem tudok szépen beszélni a párommal és türelmetlen vagyok, szexualitás terén is csúszok lefelé. Mindennel úgy vagyok, hogy alkalmazkodom annak érdekében, hogy minden rendben legyen de érzem, hogy minden más területen ez kijön rajtam, hogy nincs rendben ez így. De sokszor elgondolkozom, hogy csak én dramatizálom túl. Nincs kivel beszéljek, nincsenek barátaim sem. Szerencsére csak ritkán, eddig 2x volt olyan gondolatom, hogy karcolom a kezem. Olyankor ökölbe szorítom a kezem és arra gondolok, hogy azzal nem oldok meg semmit és álomba sírom magam.
Kérem segítsen, mit tegyek, hogy jobb legyen?

Tisztelt Cím!

Édesapám egy befelé forduló, hallgatag ember, aki sosem mutatja ki az érzéseit. Nagyon kevés időt töltünk együtt, akkor is keveset beszélünk egymással. Mondhatni édesanyám a kapocs közöttünk. Gyerekkorom óta próbálok megfelelni apámnak minden téren, sikertelenül. A legtöbbször a beszélgetés vége vita, vagy pedig az, úgy érzem rögtön felrobbanok a méregtől és nem tudom levezetni a feszültséget. Kevés időt töltök otthon, elmondása szerint depressziós amiért nem vagyok itthon. Ugyanakkor egyáltalán nem nyit felém ha lehetőség van rá, csak nagyon ritkán. Az édesapja gyermekkorában meghalt az anyja nevelte fel. Gondolom ez hatással van arra, ahogy viselkedik velem. Viszont néha attól félek, a vége egyszer az lesz, hogy megszakítjuk a kapcsolatot.
Előre is köszönöm a válaszát és az iránymutatását.

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Menyasszonyom és gyermekem édesanyja 8 év után külön úton szeretne továbbmenni, nem akarja velem folytatni tovább. Van egy 2,5 éves kislányunk, születése után nagyon sok mindent elrontottunk, nem figyeltünk eléggé egymásra. Neki mindig is voltak a régmúltból nehézségei, a kislányunk nevelése pedig úgy tűnik nagy falat lett mindkettőnknek. Imádjuk a gyermekünket, de ő kissé elhanyagolt engem, én pedig emiatt elfordultam tőle. Állítása szerint az elmúlt fél évben folyamatosan érezte, hogy érzelmileg eltávolodik tőlem, majd most hirtelen azt mondta, hogy semmi érzése felém, nem is tud/akar nyitni már. Voltak néha jelzések, de soha nem került arra sor, hogy bármiféle megelőzés, komoly beszélgetés is legyen, hogy tényleg nagy a baj, csak hirtelen egy lezárás. Az első 6 évünk csodálatos volt, szinte álompár voltunk. Néha még most is azt érzem, hogy nem 100%-ig biztos benne, hogy így kellene ennek történnie, de túlságosan nehéznek érzi, hogy nyisson újra felém. Voltunk párterápián is, de ő nem akar a közös cél felé menni, hogy segítsen valaki újra egymás felé terelni minket. Mindenünk megvan, közös otthon, szép gyerkőc. Mit érdemes tennem, egyáltalán tudok-e bármit is?

Tisztelt Doktornő/Doktor úr!

Az elmúlt hónapokban folyamatos szorongás lett úrrá rajtam. A munkahelyemen szabadságoltatás volt, így sokkal több időm maradt, amit mondhatni magamra fordíthattam. Ez idő alatt számtalan betegséget és tünetet véltem magamon felfedezni. Így többször voltam orvosnál és kivizsgálásokon. A megnyugtató eredményeket követően is folyamatosan az Interneten kerestem a tüneteim okát és újabb tüneteket fedeztem fel magamon. Tudom, hogy a környezetem számára is nagyon megterhelő ez, hiszen saját magam számára is az. Sokat olvastam a hipochondriáról és szinte mintha az én esetemet írták volna le a betegség leírásánál. Még az is igaz, hogy felnagyítom a tüneteimet. Egy példa: a torkom jobb oldalán gombócot éreztem és úgy láttam a tükörben, mintha meg lenne duzzadva a mandulám. A Google segítségével többféle komoly betegséget tudtam volna azonosítani, majd elmentem a háziorvosomhoz, aki szerint még csak gyógyszert sem kell szednem. Sokszor nincs semmilyen tünetem ha közösségben vagyok, azonban ha egyedül, akkor rögtön különféle betegségeken kezdek el gondolkozni. Nem kedvelem a tükröket, mert arra adnak lehetőséget, hogy a testemen elváltozásokat kereshessek. Ez állandó feszültséget okoz. Jelenleg is orvosi kivizsgálásra járok egy tünetcsoport miatt, de már a testem más részein is felfedezek újabb tüneteket (illetve olyanok is aggasztanak, amelyeket korábban is vizsgáltattam). Hozzá kell tennem, hogy a nagy laboros vérképem és vizeletem tökéletes, illetve a vérem véradásra is alkalmas, amelyet már fel is használtak. Mégsem tudok megnyugodni. Nem szeretnék olyan emberré válni, akinek az határozza meg az életét, hogy orvoshoz jár. Korábban is néha-néha előjöttek ehhez hasonló gondolatok, de az akkori nagyon mozgalmas életem miatt hamar elfelejtődtek és csak éltem nyugodtan az életemet. Az elmúlt tíz évben azt hiszem összesen nem jártam annyit orvoshoz és kivizsgálásra, mint az elmúlt két hónapban. Néha már arra is hajlamos vagyok, hogy egy tünetre gondolok sokat, akkor azt érzem is magamon. Kérem a tanácsukat abban, hogy valóban hipochondriában szenvedhetek e. Néhány hónapja koronavírusos voltam és felmerült bennem, hogy a betegség szövődményeként alakult ki nálam ez a mérhetetlen szorongás. Kérem, adjanak tanácsot abban is, hogy tudatosan, magamnak hogyan tudnám ezeket a gondolatokat kontrollálni. Nem vagyok sem szkeptikus, sem ellenző a pszichológusokkal, terápiákkal szemben, viszont úgy gondolom, hogy ha korábban volt elég akaratom, hogy ne hatalmasodjon el a szorongásom, akkor most is lehet. Amennyiben önerőből nem tudom leküzdeni a félelmeim természetesen segítséget kérek hozzáértőtől. Mit gondolnak annak fényében, hogy felismerem a problémát lehet esély arra, hogy könnyen felülkerekedjek rajta?

Bízom benne, hogy hamari válaszuk az első lépés lesz a problémám megoldásában, melyet előre is köszönök Önöknek!

Udvozlom
A problémàmat nem igazàn tudtam besorolni egyik kategoriàba sem. Probàlok tomoren fogalmazni.
A munkàmat nagyon koràn hajnali 4-kor kezdem és gyalog jàrok dolgozni nem tul messze csak 20 perc de még nincs kozvilàgitàs. Viszont egy pàr hete valaki kovetett és meg akart tàmadni de szerencsém volt nem lett baj. Viszont azota minden reggel remegek ha elindulok itthonrol. Vettem minden féle onvédelmi eszkozt ami mindig a kezemben van és szàmtalanszor lejàtszottam a fejemben ha megtàmadnak mit tegyek, de mégis ha meg làttok egy autot vagy valaki remegek, leblokkolok, leizadok és meg sem birok szolalni. Hogyan tudnàm kontrolàlni a testemet? Vàrom vàlaszàt. Koszonom

Üdvözlöm.A most 16éves lányomat 5éves kora óta egyedül nevelem. Szerelmes lett az apjával együtt élő nő fiába. Engedélye nélkül ott is maradt az iskolakezdés idejére is, pedig úgy beszéltük meg, hogy csak a nyári szünetet tölti ott. Nem volt semmi gond köztünk, de a rózsaszín köd teljesen elvette az eszét. A fiú irányítja, birtokolja, és a lányomnak minden lépéséről be kell számolnia felé. Ahol lakom, itt van helyben az iskola is. Szeretném ha innen járna továbbra is. Az apjáéknál, ahol a lányom tartózkodik, jelenleg fűtés sincs a helységben, nincs is kialakítva hogy meg oldott legyen a fűtési lehetőség. Nem beszélve arról, hogy folyamatos az italozó életvitel napi szinten. Egyszóval szeretném a lányomat itthon tudni. Félek, hogy elkallódik.

A problémám fogalmam sincs mi ezen a ponton, szerintem túl sok gyülemlett fel. Mozgáskorlátozottként születtem, 14 éves korom – az anyám halála óta szorongok és 19 éves korom óta nehezen tudom elhagyni az otthonomat is ha egyáltalán eltudom. A szorongásom pár évvel ezelőtt kényszerbetegségbe fordult. Voltak enyhébb problémáim az alvással, de olyannyira nem mint mostanában. Két hónappal ezelőtt a nagyanyámnál akivel élek mellrákot diagnosztizáltak. Múlt hét óta, mióta elkezdték a kemoterápiás kezelését az alvásom szinte teljesen eltűnt. Félek elaludni hátha valami rossz történik vele, rendszeresen 2-3 órákat alszom. Korábban nem volt gond az étvágyammal – gyakran volt/van hányingerem és gyomorpanaszaim a stressz miatt, de az utóbbi néhány napban teljesen elment az étvágyam. Segítséget szeretnék kérni mert a nagyanyám egész életemben támogatott és ő számomra a legfontosabb személy és most szüksége van a segítségemre, de ebben az állapotban nem hiszem hogy megtudom adni neki hiszen engem is alig tartom a lábamon lelkileg. Hosszú időbe telt de belátom hogy segítségre van szükségem de nem tudom kihez vagy milyen területre specializálódott szakemberhez forduljak. Nem szeretnék gyógyszert szedni de ha ez segít a javulásban nem zárkózom el tőle.

Hogyan fogadhatnám el magam?
Az a helyzet hogy alacsony vagyok kb 167-170 cm. És Zavar. Férfi vagyok. Testalkatra se vagyok valami nagydarab.
Sokat hallani hogy a nőknek a magas pasik kellenek. Ami amúgy igaz.
Ha elutasít valaki mindig azt hiszem hogy a magasságon miatt teszi. Amúgy van benne valami. Múltkor is beszéltem egy nővel ő 173 cm volt, mondta hogy nem fontos, de kicsit zavarja és én erre agresszívan reagáltam és elhordtam mindennek. Ez egy internetes ismerkedés volt.
Volt már nőkkel sokféle próbálkozásom, ismerkedések, randik, futó kalandok. Mondjuk ők idősebbek is voltak nálam jóval.De randiztan már korom belivel is, vele meg egyszerűen megszakadt a beszélgetés pár találkozás után. De valamiért a sokkal idősebb nőket keresem. 40-50 korosztályt.
De elutasítottak az első alkalom után, vagy találkozás után, mert fiatal vagyok. De persze egy másik sráccal aki szintén fiatal volt, vele meg együtt vannak.
De akkor miért feküdt le velem? Miért csókolózott velem?
Át megyek agresszív stílusban ha elutasítás ér.
Valaki mondta már hogy a képeken azért nagyobbnak tűntem mint élőben, de nem erre fogták az elutasítás okát.
Mindenféle nővel ismerkedek, írogatok, találkozok, akivel tudok szexelek rögtön. Mert tudom hogy senkinek nem kellenék, hosszabb távra biztosan nem, mert alacsony vagyok.
Persze mással meg össze jönnek rögtön.
Olvasom ilyen anonim fórumokon is, hogy a férfi legyen magas stb. Jóval magasabb.
Arról szerintem senki se tehet, hogy milyen magas.
Párkapcsolatom még sose volt. Bár valahogy nem is bírnám szerintem.
Pedig látni sok törpét kapcsolatban. 150-160 centis emberkéknek is van felesége. Amúgy is adja magát, különben nem nagyon léteznének alacsony emberek. Apám 160 cm. Mondjuk ő egy agresszor. Mellé még sikeres sportoló is. Anyám magasabb nála kb 10 centivel.
Azt mondják helyes arcom van.
Amikor az utcán megyek gyakran figyelem az embereket és örülök, ha alacsonyabbat látok, akadnak bőven. De a magasaknak minden olyan egyszerű, elég csak létezniük.
Mondjuk én nem is vagyok gazdag, sikeres meg semmi.

Tisztelt Doktornő!

Férjem alkoholista, minden nap fogyaszt alkoholt, ám ezt a tényt nem hajlandó tudomásul venni. Szerinte napi 2-3 sör nem jelent alkoholizmust. A több évnyi vita okán idén válókeresetet nyújtottam be a bíróságra. Azóta heti váltásban neveljük a hat- és a négyéves lányunkat. Teljesen más nevelésben részesítjük így a gyermekeket, akiken az alábbi tünetek jelentek meg az elmúlt időben: alvászavar, hirtelen dühkitörések, hirtelen hangulatváltozások, alvajárás. Legutóbb lányaink arról számoltak be, hogy apánál dobozból alkoholmentes, gyümölcsös sört ittak. Elmesélték, hogy apjuknál a tv előtt alszanak el, nem olvas estimesét sosem, fogukat sem mindig mossa meg. Többször jelezte írásban az apjuk, hogy nem tudja ellátni olyan színvonalon a szülői gondoskodást, mint én. Tanácsot szeretnék kérni, hogy összefüggésben lehetnek-e ezek a tünetek a nagy nevelési különbséggel, illetve pszichológus tud-e abban segíteni, a gyermekek megismerése után, hogy a most rögzült heti váltást a bíróság a gyermekek javára döntse el. Illetve lehet-e a gyermek számára káros az alkoholmentes sör fogyasztása?

Köszönettel:
S. Piroska