Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
2024.12.20 - 2025.01.05-ig a kérdés feltevés szünetel.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Üdvözlöm!
11 éves kapcsolat, 9 éves gyermek. 1 éve vágtunk bele a házvásárlásba, sok probléma, sok küzdelem, és 1 hónap és vége. A férjem úgy érezte, elhanyagolom pár hónapa, ő ezt akkor nem mondta, bezárkózott és úgy döntött, ölelés, kézfogás, minden nélkül, neki ez így jó. Most azt mondta, nem szerelmes már belém. Nem tudja mi van vele, sokat volt magányos, nem tudja, szeret e bárhogyan. Jelenleg az ő rokonánál vagyunk. Azt kéri, ne menjek el, de fogadjam el, hogy ő ilyen, nem tudja, fog e szeretni. Ha elmegyek a fiammal, mindent elveszítek. Felelőtlennek érzem, hogy nem mondta akkor. Itt a Hitel 20 évre, a gyerekünk lelke, minden. Ha maradok, láthatom, de nem engedi, hogy közeledjek. Én is hibás vagyok, de a kommunikáció elmaradt. Nem tudom elfogadni, hogy lemondott rólunk 11 év után, és nem tud szeretni. Én nem akartam ezt soha mással, vele terveztem, nem bírom elviselni, hogy mással lesz boldog, és hogy én ennyire nem vagyok szerethető. Menjek, maradjak: Feladjam?
Köszönöm!
Kedves Levélíró!
Megértem, hogy nagyon megterhelő egy ilyen helyzet, és sokszor kilátástalannak is érezzük, de ne adja fel. A hosszú távú kapcsolatokban előfordulhatnak mélypontok és kommunikációs nehézségek. Az adhat némi reményt, hogy közösen tervezték az életet, hitelt vettek fel nem is olyan régen, és a gyermeküket is közösen nevelik. A problémához mindketten hozzájárultak valamilyen formában, és a megoldáson is közösen érdemes gondolkodni.
Ha nyitottak rá, érdemes lehet fontolóra venni a párterápia lehetőségét. Egy szakember segíthet abban, hogy mindketten kifejezhessék az érzéseiket, megértsék egymás szükségleteit, és dolgozzanak a kapcsolatuk helyreállításán. Lehet, hogy a férje jelenlegi állapota csak átmeneti, és a megfelelő segítséggel újra megtalálhatják az egymás iránti szeretetet és kötődést.
Ha nem fordulnak külső szakemberhez, akkor is fontos az őszinteség, saját magukkal, és a partnerükkel szemben is. Ha a férje valóban nem érzi már a szerelmet, és nem látja a közös jövőt, akkor az Ön számára is fontos lehet, hogy olyan környezetben legyen, ahol értékelik és szeretetteljes kapcsolatban élhet, és semmiképpen se maradjon egy olyan kapcsolatban, ahol a szeretet és a kölcsönösség nincs jelen. Bár ennek a gondolata még biztos megijesztheti, mert úgy érzi mindent elveszít, ahogy írta is, de ha benne marad egy érzelmileg elérhetetlen kapcsolatban, az nagyon kegyetlen, és újabb problémákat generál.
Ami a gyermeküket illeti, az ő jóléte és érzelmi stabilitása fontos szempont. Fontos, hogy mindkét szülő jelen legyen az életében, és támogató légkört biztosítsanak számára, akár együtt, akár külön. Nem is gondolnánk, de nagyon nagy hatással van a gyerekek lelki fejlődésére a szüleik házassága és kapcsolata. Ha az nem működik rendesen, hiába is élnek egymás mellett, a gyerekben károkat okoz. Ha valóban nem működik, attól még lehet egy hiteles anyukája, apukája, akik külön-külön hiteles életet élnek.
A döntés, hogy maradjon vagy menjen, nagyon nehéz, ezért fontos, hogy mérlegelje az összes lehetőséget, és esetleg egyéni terápiás segítséget is igénybe vegyen, hogy tisztábban lássa a saját érzéseit és szükségleteit. Megérteni, mi vezetett odáig, hogy elhidegültek egymástól, hogy nem merték megosztani egymással érzéseiket, problémáikat, és mit tehetnek a jövőben, hogy ezen változtassanak.
Én abban támogatnám, hogy ne helyezze most azt a súlyt a vállára, hogy eldöntse, maradjon vagy menjen. Inkább próbálja megérteni és feldolgozni, mi vezetett el idáig, és ha még a férje nem is partner ebben, azzal, hogy Ön változik, ő is fog. A válasz pedig egyértelmű lesz majd az Ön számára.
Üdvözlettel,
Sárkány AnitaKedves Tanácsadó, 12 éves, amikor megismertem, utána sokáig nem találkoztunk, majd 17 évesen együtt voltam vele. Akkor csak alkalmi kapcsolatban voltunk, de tetszettünk egymásnak. Aztán megint később, jött egy nő, akit feleségül vett. Én ezt tudomásul vettem. De Ő megint keresett, megint együtt voltunk, nagyon jó volt, azt mondta, hogy szerelmes belém. Én sose kerestem, mindig Ő jött, volt hogy 1 évig nem jött, de folyamatosan megjelent. Nekem is volt párkapcsolatom. A feleség tudott erről. Azt mondta sok embernek, hogy én egy b.d.s k.rv. vagyok, meg más durva dolgokat. Jött a férfi megint és szerelmet vallott ismét, fel akarta vállalni a kapcsolatot, de szörnyű dolgot tettem. 3 napja nem aludtam, fáradt voltam és 5 felsővezető előtt mondtam egy nagyon csúnyát a nőre: hogy “Te meg pénzért sz.p.d a férjedet”. Mivel csúnyát mondtam, elvesztettem egy nagy anyagi lehetőséget. És a férfi végül azt mondta, h nem vállal fel, mert nincsen elég pénzem, de szerelmes belém.
Kedves Zsófia!
Sajnálom, hogy ilyen sok viszontagságon ment keresztül – a férfivel való kapcsolata viszont nem változott. Sajnos sokszor előfordul, hogy a házas fél nem tud kilépni a házasságból, hiába ígéri, lehet, hogy ez valójában sosem fog megtörténni, így viszont folyamatosan fájdalmat okoznak önnek, neki és a feleségének is. Kérem, hogy gondolja át, hogy önnek ez így mennyire felel meg, mennyire elégíti ki önt, teszi boldoggá a jelenlegi helyzet. Ha a válasza az, hogy nem, vagy nem igazán, akkor viszont ön az, aki ezen változtatni tud, még ha nehéz is.
Ha segítségre lenne szüksége a döntés meghozatalában, vagy abban, hogy azt képviselni tudja, keresse bátran a kollégáimat, vagy engem!
Sok sikert és erőt kívánok önnek!
Rita
Üdv! A kérdésem a következő lenne kicsit bővebben kifejtve, az utolsó problémámmal kezdem ami jelenleg is nagyon megvisel nem tudom hogyan lépjek túl rajta, van egy férfi az életemben akivel 4 éve csak szexuális kapcsolatot élünk de nem szeretne tőlem többet ami engem nagyon bántott mert én szerettem, viszont az utóbbi időben úgy éreztem kezd ő is másképp viszonyulni hozzám állandóan azt akarta nála aludjak mindig átölelt hozzámbújt jeleket adott. 2 hete elkezdett furán viselkedni kiderült hogy szerelmes lett valakibe 2 hét alatt és hirtelen írta hogy nem találkozhatunk többet én összetörtem aztán ki derítettük hogy ki a lány és neki barátja volt akivel most így hogy kiderültek a dolgok szakított ezt a lányt sosem szerettem és egyszerűen nem tudom feldolgozni hogy ez a férfi mást szeret és már nem akar velem találkozni mert én nagyon szeretem és még sosem volt ilyen. Hogyan tudnám ezt feldolgozni? Mindenki ugyan ezt csinálta velem eddig
Kedves Bianka! Megértem fájdalmát és tanácstalanságát. Az ön leirása szerint- nem lehetett könnyű “szeretői/ alkalmi” kapcsolatban másodlagosnak lenni. Mivel 4 év hosszú idő, jogos a fájdalma, hogy a párja másba szeretett bele. Az ilyen külső kapcsolati háromszög, négyszög helyzet mindig kötődési nehézséget (is)jelez, melyet érdemes lenne szakember segitségével orvosolni/feldolgozni. Javaslom, figyelemtereléssel és egyéb programokkal enyhitse kétségbeesését- ön fiatal hogy egy terhelt kapcsolatban ilyen sokáig bennragadjon. Ha testi tüneteket is érez magán és lehangoltsága túlzott lesz, várjuk időpont foglalását honlapunkon. Szabad kollégáink állnak rendelkezésére..Üdv!
Lengyel KatalinKedves Eszter!
Abban szeretném a segítségét kérni, hogy a páromnál azt vettem észre hogy ha megbánt valamivel és ezt el is mondom neki akkor rövid időn belül olyan mintha tudatosan teremtené meg a körülményeket hogy újra bántson vele. Mi lehet ennek az oka?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Brigitta! Nehezen tudom megválaszolni levelét ilyen kevés információ alalpján. Természetesen megértem aggodalmát, nagyon furcsa és nehéz lehet az ismételt bántás és provokáció (ha az). Az más kérdés hogy az ön megélése valós-e, miért ez, s milyen helyzetben teremtődik meg az újra bántás ténye?.Milyen feltételeket és /vagy körülményeket teremt ehhez a párja, az sem egyértelmű számomra.
Remélem, ha nem oldódik meg helyzete, pontosÍt az adatokon, s akár honlapunkon felkeresi valamelyik kollégánkat is. Üdvözlettel
Lengyel KatalinÜdvözlöm,tanácstalan vagyok és szorongok emiatt.Párkapcsolatban éltem az eleje minden szép és jó volt,szinte tökéletes,nagyon jó volt,a páromnak volt egy téveszméje hogy esetleg más után vágyok,de ez nem igaz,többször megpróbáltam vele megbeszélni nem sikerült időközönként felmerült ez köztünk.Vettünk közösen egy házat ami ujítgattunk is bővítettünk is de a párom családja elkezdte őt hátulról fúrni hogy miért van az én nevemen stb le fogom húzni,ilyesmi és ez eléggé eldurvult egy kis idő után nagyon csúnyan össze is vesztünk,ezt megelőzve azért voltak egyéb bajok,nem beszéltünk beszélgettünk egymással pl. emiatt és ezután 40évesen és anyuékhoz is költöztem.Eltelt lassan 2hónap,de úgy gondolom a párommal meg tudnánk beszélni ezt a dolgot,hiányzik a komfort zónám az otthonom a párom is,de anyuék azt mondták ha vissza megyek nincs ide vissza út biztos hogy meg haragudnának. Mi a helyes,mit tegyek,mert harcol a szivem az eszemmel és nem tudom.Veszítsek el mindent?Választás elé tesznek.
Kedves Levélíró!
Megértem, hogy a jelenlegi helyzet nehéz, és szorongást okoz Önnek. Fontos lenne először saját érzéseit és szükségleteit tisztázni, megérteni.
Ha úgy érzi, párjával meg tudják beszélni a problémát, kezdje ezzel. Hiszen vele élt párkapcsolatban, vele volt közös otthona. A kommunikáció és a bizalom alapvető a párkapcsolatban, és lehet, hogy most, két hónap távollét után mindketten nyugodtabban és nyitottabban állnak hozzá a beszélgetéshez.
A család véleménye és támogatása fontos, de még fontosabb, hogy Ön döntsön, és meghatározza, mennyire veszi figyelembe mások véleményét. Érdemes mérlegelni, milyen mértékben szeretné beengedni a családi nyomást a párkapcsolatába, és megtalálni az egyensúlyt saját szükségletei és az elvárások között.
Szülei lehet, hogy aggódnak. Érdemes lehet kideríteni, mi húzódik meg az ultimátum mögött. Nem biztos, hogy az Ön esetében is így van, de gyakran tapasztalom, hogy ha az egyik fél sokat panaszkodik, megosztja a párkapcsolati konfliktusokat barátokkal, családdal, és kevésbé osztja meg a jó dolgokat, a környezet automatikusan egy negatív szemüvegen látja a partnert, és sokkal kritikusabb, hiszen szinte csak a negatív oldalát látják. Emiatt sokkal védelmezőbb magatartást tanúsíthatnak.
Megosztotta, hogy párja féltékeny és bizalmatlan volt korábban, és voltak vitáik. Ezek tisztázására érdemes lehet szakember segítségét kérni. Komplexnek tűnik az esete. Ha tanácsolhatom, kezdje saját magával, bízzon abban, hogy rendelkezik azokkal a készségekkel, tudással, és erőforrásokkal, hogy egyedül is tudjon dönteni. A párjával, bárhogy is alakul, érdemes megbeszélni a történteket. Vagy azért, hogy továbblépjenek és rendezzék a kapcsolatukat, vagy pedig, hogy el tudják egymást engedni és lezárni.
A szüleivel való együttélés, feltételezem, átmeneti, míg nem talál jobb lehetőséget. Ne féljen attól, hogy elveszti őket. Ha megpróbálja megérteni az ő álláspontjukat, lehet, hogy ők is engednek.
Ha úgy dönt, szakemberhez fordul, keressen minket bizalommal. Bízom benne, sikerül a dilemmát megoldani, és rendeződik a konfliktus.
Üdvözlettel,
Sárkány AnitaTisztelt Hölgyem/Uram,
borzasztóan sokat szorongok és magamat hibáztatom folyamatosan, mert túl sok trauma ért engem. Most kezdek szedni szertralint. Nem tudom nem magamat hibáztatni. Mit lehet tenni ilyen helyzetben? Mi segíthet?
Kata
Kedves Kata!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen nehéz helyzetben van érzelmileg – az antidepresszáns szedése egy jó kiindulás a szorongás és negatív gondolatok leküzdésében (pszichiáter szakorvossal egyeztetve), azonban én mindenképpen arra bíztatnám, hogy keressen fel egy pszichológust, vagy klinikai szakpszichológust, hogy a gyógyszeres kezelés mellett a lelki okokkal is foglalkozzanak. Azzal, hogy folyton önmagát hibáztatja, erősíti a negatív hangulatot és a szorongást, azonban ez a gondolkozási mintázat megváltoztatható, ahogy az önt a múltban ért traumák is megdolgozhatóak. A honlapon több szakember van, aki tud segíteni önnek ebben, ha úgy dönt, hogy belevág a terápiába, forduljon hozzánk bizalommal!
Nagyon szép napot kívánok!
Rita
Szabó RitaTisztelt Maróti Eszter!
A kislányom nagymamája (férjem édesanyja) kezd eltűnni az életünkből mióta megszületett második unokája (férjem húgának a gyereke) . A napi videó hívások heti egyre szűkültek, a két hetente látogatások kb. 3-4 havira. Ekkor is ott van a másik unoka és a nagymama szinte csak vele foglalkozik. Pluszban nehezíti a helyzetet, hogy szinte egy időben született a kishúga és az unoka testvére is, így az én figyelmem is megoszlik, bár ezt úgy vettem észre hogy jól viseli, nagyon szereti a húgát.A probléma az, hogy nagyon jó volt a kapcsolatuk a nagymamával és a kislányomon azt látom, hogy borzasztóan hiányolja. Hogyan tudnék neki segíteni ennek feldolgozásában?
Kedves Izabella. Megértem fájdalmát és tanácstalanságát. Nagyon nehéz lehet most önnek azzal szembesülni, hogy a másik unoka “kedvesebb” és kedvezőbb helyzetben van. Főleg úgy érezheti a mellőzöttséget, hogy ennyire gyakoriak voltak a nagymama- látogatások a mindennapjaikban. Én azt gondolom, minden család esetében más-más az igények jelentkeznek a kapcsolattartási gyakoriságra, de véleményem szeint ezt mindenképpen pontositani szükséges/ a nagyszülővel. Javaslom, nyiltan és őszintén beszéljenek erről a problémáról és hátha kompromisszumot tudnak kötni, amelytől ön és unoka is jobban érzi majd magát.
Üdvözlettel
Lengyel KatalinÜdvözlöm! A problémám az hogy évek óta nagyon izzad a tenyerem. Zavar a hétköznapokban. Mikor nagyon izzad bedagad a kézfejem. Mit tehetek ellene? Nem érzem hogy ideges lennék. Nem tudom mi lenne a megoldás.
Kedves Mónika!
A tenyérizzadás valóban általában szorongásos tünet szokott lenni, de van, hogy más szomatikus problémának is lehet a jele. A fokozott izzadás az egész testfelszínre is kiterjedhet, de lehetséges, hogy csak 1-1 meghatározott területen jelentkezik (tenyér, talp, homlok, hónalj). Hyperhidrózis manuum a neve, ha a tenyéren van fokozott izzadás.
Testi betegségekhez társulva lehet: klimax, gyógyszermellékhatás, pajzsmirigy túlműködés, egyes daganatos betegségek, izületi betegségek, fertőző betegségek stb. Ezeket a lehetséges szomatikus betegségeket ki kell zárni, mielőtt szorongásos okkal magyaráznánk a jelenséget.
Tenyérizzadás tüneteinek a csökkentésére a DermaDry készüléket ajánlották azok a páciensek, akik ezzel a kellemetlen tünettel küzdöttek. Az ő ajánlásukkal írom. Sajnos, amennyiben nincs a háttérben lévő ok feltárva és orvosolva, úgy a készülék használata magát a tenyéren jelentkező izzadást csökkenti, de sajnos akkor más testtájon szokott fokozottabb mértékű izzadás megjelenni. Igazából tartós megoldást a kiváltó ok kezelése adja. Amennyiben szorongásos hátterű, úgy a szorongás (pl. teljesítményszorongás, “Mit szólnak majd…?”, “Jó, amit csinálok:::?!” stb.) feldolgozása, átdolgozása a cél.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaAzzal a problémával fordulnék Önhöz, hogy férjem a nárcisztikus személyiség típusba tartozik és szereretnék a jelenleg felmerült problémánkra megoldást találni.
Az elejétől tisztában voltam ezzel a problémával és nem volt egyszerű vele a helyzet, megtanulni kezelni az Ö énjét, de úgy érzem, hogy sikerült. Majd most olyan problémával szembesültünk, hogy a tavalyi évben összeházasodtunk, idén megszületett a 2. gyermekünk is, majd ő “besokalás ” címén itt hagyott engem két kicsi gyermekkel, egy két évessel, és egy 4 hónapos babával. Költözés, vele járó papírmunkák, gyermek születése, ezzel járó ügyek intézése.
Én úgy érzem, hogy ami tőlem telt azt megtettem. A szívemet és lelkemet is kiírtam,neki, hogy mennyire szeretem.
Egyenlőre nem tudja, hogy mit akar, hogy akarja e velem, velünk folytatni az életet. Mindenre az a válasza, hogy “Nem tudom…” Neki időre van szüksége.
Van e rá mód, hogy ezt vissza lehessen fordítani benne? Befolyásolni?
Köszönöm válaszukat!
Kedves Kérdező!
Mielőtt bármit is válaszolnék, szeretném hangsúlyozni, hogy vigyázzon magára. Két kisgyerekkel Önnek most elsősorban támogatásra és megértésre van szüksége. Ha a férje ebben nem tudja vagy nem akarja támogatni, legyen maga mellett olyan barát vagy családtag, aki minden téren tud segíteni. Ne feledkezzen meg saját mentális és fizikai egészségéről sem, hiszen így tudja a legjobban támogatni gyermekeit és kezelni a kihívásokat.
Van mód arra, hogy javítsanak a kapcsolatukon, de ehhez mindkettőjük elkötelezettségére szükség van. Csak Ön egyedül nem tudja megoldani a problémát. A nárcisztikus személyiségjegyekkel rendelkező emberek gyakran nehezen ismerik fel mások szükségleteit és érzéseit, mivel saját igényeik és elvárásaik állnak előtérben, de ahogy korábban írta, Ön ezekkel vélhetően tisztában van.
Lehet, hogy a költözés és a gyerekek érkezése elvonta a figyelmet a férjéről, és előfordulhat, hogy ő mások szemében látja magát értékesnek. Ha Ön csodálja és rajong érte, ebből töltekezhet és jónak láthatja önmagát. Azonban, ha Önnek problémái vagy igényei lesznek (ami érthető és jogos is, főleg ebben az életszakaszban), ő kibillenhet az egyensúlyából, és nem tudja megtartani a kapcsolatot. Nem minden esetben az a legjobb megoldás, hogy bármi áron visszaszerezzük a partnerünket; néha az is lehet jó döntés, hogy továbblépünk. Ehhez persze érdemes szakember segítségét kérni, hogy objektíven segítsen kitisztázni az érzéseket.
A kérdése arra is irányult, hogy lehet-e őt befolyásolni. Néhány ötlet:
- Próbálja megérteni, miért döntött úgy, hogy elhagyja a családját. Lehet, hogy túlterheltnek érezte magát, vagy nem találta a helyét a családi szerepben. Az empatikus hozzáállás segíthet abban, hogy megnyíljon és kommunikáljon az érzéseiről.
- Beszéljen a közös célokról, hangsúlyozva, mennyire fontosak ezek mindkettőjük számára, és hogy együttműködve hogyan tudják elérni őket.
- Dicsérje meg őt azokért a pozitív tulajdonságokért és cselekedetekért, amelyek Ön szerint hozzájárultak a családi életükhöz. A nárcisztikus emberek gyakran igénylik az elismerést és a dicséretet.
- Adjon neki időt és teret, hogy átgondolja a döntését. Ne próbálja meg erőltetni a visszatérést, mert ez ellenállást válthat ki.
- Ha beszélnek, emlékeztesse őt a közös élményekre és boldog pillanatokra, amelyeket együtt éltek át. Ezek az emlékek segíthetnek abban, hogy újraértékelje a család fontosságát és az együtt töltött idő értékét.
- Ha esetleg nyitott rá és van rá lehetőségük, javasolhat párterápiát, ahol egy szakember segítségével közösen dolgozhatnak a problémáik megoldásán és a kapcsolatuk helyreállításán.
Talán a legfontosabb, hogy dolgozzon saját önértékelésén és személyes fejlődésén. Ha a férje látja, hogy Ön erős, magabiztos és képes a nehézségekkel megbirkózni, ez pozitív hatással lehet rá és motiválhatja őt a visszatérésre és ebből Önnek is előnye származik. De hangsúlyozom, a kapcsolat attól (is) kapcsolat, hogy abban mindegyik félnek lehetnek problémái, rossz napjai, és mindketten tesznek erőfeszítést arra, hogy ez működjön. Fontos, hogy mindkét fél érezze, hogy számíthatnak egymásra.
Ha úgy érzi, hogy a helyzet túl nehéz és megterhelő, kérjen segítséget szakembertől.
Remélem picit tudtam segíteni, és bízom benne, hogy sikerül túljutni a nehézségeken.
Üdvözlettel:
Sárkány Anita31 éves multam és nem érdekel semmi nincs semmi életcélom,semmi nem motivál!
Akármibe belekezdek hamar abbahagyon!
Eléggé félek az új dolgoktól!
Nem járok emberek közé mert szorongok!
Ráadásul más életét kell csinálnom ami egyáttalán nem érdekel!
Őszintén a testvérem életét aki már itt sincs mert összeveszett a szüleimmel!
Kérdésem annyi,hogy hogyan tudnék ezen változtatni?
Kedves József!
Teljesen érthető, hogy nem motivált, semmihez sincs kedve, ha nem a saját életét élheti! Amikor nem vagyunk benne a saját életünkben, nem tudunk onnan pozitív visszacsatolást sem kapni, hiszen nem azokat a tevékenységeket csináljuk, amik feltöltenek, nem azok a céljaink, amiket valóban el szeretnénk érni, nincs kedvünk emberek közé menni, hisz nem az a közeg van körülöttünk, amit, akiket mi választottunk. Sokáig nem jó benne lenni egy ilyen élethelyzetben, mert teljesen kiég az ember, depresszióssá válhat vagy más pszichés probléma jöhet elő.
Az, hogy ezen hogyan tudna változtatni, azt nem egy ilyen rövid email válaszban leírni. Valamint egy csomó egyéb információra is szükség lenne – Milyen életet él pontosan? Milyen korlátai és lehetőségei vannak az életében? Mit szeretne? M?i az, ami feltölti? Mi az, ami visszatartja a változásban? Mik a külső elvárások és a belső igények? Ezek hogyan egyeztethetőek össze és ha nem, akkor min lehetne változtatni, módosítani? Hogyan tudná kivívni a családban, hogy teljes jogú, önálló, felnőtt emberként a saját életét élhesse? stb.stb.
Mint látja, sok szempontot kell megvizsgálni és ezek alapján kidolgozni egy “szabadulási” tervet.
Amennyiben ezt komolyan és mélyen elhatározta, úgy biztatnám, hogy ehhez vegyen igénybe terápiás segítséget. Amikor ennyire mélyen benne vagyunk egy helyzetben, sokszor nem tudunk tisztán látni pl. a kivezető megoldásokat, a lehetőségeket vagy éppen lebeszéljük magunkat, hogy úgy sem fog menni, nem lehet kivitelezni.
Üdvövzlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaTisztelt Pszichológus!
A kérdésem arra irányulna, hogy 1-2 éve nem olyan a szexuális vágyam mint korábban. Régen a gondolatomra is működött az erekcióm most pedig csak hosszabb stimulálásra és nem tartós és nem elég merev. Semilyen szert nem próbáltam még. Van-e megoldás, ha van milyen? Eléggé aggaszt ez a dolog, hogy nehogy még rosszabb legyen.
Köszönöm a választ.
Kedves Kérdező!
Az Ön esetében fontos lenne elkülöníteni az erekciós zavart a vágyzavartól. Vágyzavarról akkor beszélünk, ha a szexuális vágy elvesztése az elsődleges probléma, és nem más szexuális diszfunkcióknak, például erekciós zavarnak a másodlagos következménye. A szexuális vágy hiánya nem akadályozza meg a szexualitás élvezetét vagy az izgalmat, de kevésbé valószínűvé teszi a szexuális aktivitás kezdeményezését.
A nemi vágy csökkenése az évek előrehaladtával természetes és gyakoribb azoknál, akiknek nincs párkapcsolatuk. Kutatások is alátámasztják, hogy a nemi vágy bonyolult érzelmi és neuroendokrin szabályozás alatt áll, és minden olyan betegség, érzelmi állapot vagy gyógyszeres hatás, amely ezt a bonyolult szabályozást érinti, befolyásolhatja a nemi vágyakozást és aktivitást. A csökkent szexuális vágy legfontosabb előrejelzői és rizikófaktorai közé tartozik az alkohol- és szerfogyasztás, egészségügyi problémák, depresszió, érzelmi problémák, stressz, negatív szexuális élmény, a partnerkapcsolat hiánya vagy feszültség a párkapcsolatban, valamint az idősebb életkor.
Első körben azt tanácsolom, hogy derítse ki, hogy valóban vágyzavarról van-e szó. Nem mindig könnyű megítélni, hogy a nemi ingerelhetőség csökkenése miatt romlott-e a merevedés, vagy az elégtelen merevedés miatti kudarcok vezettek a nemi aktivitás csökkenéséhez. A kezelés szempontjából el kell különíteni, hogy elsődleges (primér) vagy másodlagos (szekunder) zavarról van-e szó. A másodlagos zavarokat organikus betegségek vagy gyógyszerhatás okozhatja, ezért érdemes lehet orvost felkeresni. Gyógyszeres kezelés lehetséges, de az inkább a merevedési zavar kezelésére szolgál. Férfiaknál a vágyzavar mögött leggyakrabban organikus okok állnak, amelyeket tesztoszteronpótlással lehet orvosolni.
Az elsődleges, más okkal nem magyarázható vágyproblémának nincs specifikus kezelése, ezt egy szexuálpszichológussal tudja megbeszélni, miután feltárták a problémákat. Ha például rendszeres pornónézés és önkielégítés is szerepet játszik, az csökkentheti az érzékenységet, és egyre erősebb ingerekre lehet szükség.
Hogy megnyugodjon, javaslom, hogy keressen fel orvost, hogy kizárhassa az organikus okokat. Ha organikus ok áll a háttérben, azt gyógyszeresen lehet kezelni. Ha nem, érdemes szexuálpszichológussal konzultálni, akár ezzel párhuzamosan is.
Állunk rendelkezésére.
Sárkány AnitaVerbális bántalmazó apánál elhelyezett gyerek mindkét szülő jelenlétében üveges tekintetű, elmegy az anya mellett, nem mer az anyára nézni ,nem köszön. Anyukával együtt tölött időben kiegyensúlyozott, mosolygós, a közösségi élet része.
Apukánál töltött időben a szeretett fociedzésekre nem jár, kifogásként a lábát fájlalja. Anyukánál töltött időben szívesen vesz részt az edzésen.
Mi lehet a lelki háttérbeli ok? Milyen hatással van apuka a kisgyerekre?
Kedves Anikó: Mélyen átérzem fájdalmát és agggodalmát.Bizakodásra ad okot, hogy a gyermek édeanyával való kapcsolata kiváló. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy ilyen kevés információ alapján- amit ön leirt- nem tudok válaszolni arra, hogy az apával való kapcsolatban mi okozta a törést és milyen hatás/ ellenhatás állhat fent. Az egyértelmű, hogy a gyermek háritása (lábfájdalom), valamilyen lelki sérelemre enged következtetni. Javaslom, hogy mély/tartalmas beszélgetésekkkor a gyermekétől “puhatolózzon” és nagyon óvatosan tegye mindezt, illetve a helyileg illetékes Gyermekjóléti Intézetnél/ osztályfőnoknél, edzőnél is lehetne segitséget kérni!(nem tudom hány éves a gyermek).
Üdvözlettel
Lengyel Katalin
Szep napot!
Jelenleg úgy érzem, hogy útalom az életem. Nem így képzeltem el az egészet hajdanán. Van egy lányunk aki kezelhetetlen pszihiátriai kezelt 6 éves. Azt mondja napi szinten, hogy hogyan ölné meg az anját és ezeket le is rajzolja. Sajnos feleségem is stresszes ez miatt.Nincs kedvem beszélgetnisem, ha nem muszáj akkor nem is beszélgetek. Nem tudom, hogy hogyan csinaljam vagy mit tegyek. A munkám sem okoz örömöt és a hobbim sem. Voltak céljaim és terveim az életben de sokszor megkaptam, hogy hülyeség, és nem lehet ebből megélni.
Belefáradtam az egész bizonyításba és küzdelembe.
Felkelni sincs kedvem, nagyon kimerítő belegondolni is, az elkövetkezendő napba, felkelni és vegigcsinálni.
Nem látom a holnapot és nem tudom hogyan haladjak tovább.
Ugy erzem egyedül vagyok a gondolataimmal, az érzeseimmel.
Kedves Zoltán!
Nagyon nehéz lehet azt megélnie, hogy sem a családjában, sem a munkájában nem éri el és nem éli meg az ember azt, amire vágyik.
Olyan helyzetben, amikor az ember számára nehézséget okoz a tervezés, nem jó érzésekkel gondol a jövőre, érdemes minél nagyobb figyelmet fordítani, és a fókuszt átirányítani a jelen megélésére, illetve csak rövid időre – akár néhány napra tekinteni előre a tervezésben. Viszont segíthet, ha rövidtávon tervez. Segíthet, ha minden napra ad magának elvégzendő feladatokat, amiknek az elvégzését nyomon is követi, vissza is jelzi saját maga felé.
Nehéz előidézni és megteremteni az öröm érzését, akkor, amikor az ember azt tapasztalja, hogy azok a tevékenységek, amik korábban örömöt okoztak, már nem adják meg ezt az érzést. Mégis meg kell próbálni valahogy megteremteni a jó megéléseket, az öröm érzését a mindennapjaiban. Ehhez nem kell nagy dolgokra gondolni; akár egy csésze finom kávé is elég lehet valamiféle jó érzés megéléséhez. Érdemes próbálnia ezeket a pici dolgokat tudatosan becsempészni a mindennapjaiba. És ne adja fel, ha egy-két próbálkozás után nem érzi azt, hogy könnyebb, vagy jobb Önnek.
A mozgás, a szabadban tartózkodás biokémiai, mentális és lelki síkon is segíthet abban, hogy az ember egy picit jobban érezze magát a bőrében. Érdemes tehát a mozgást, a sétát beépíteni a mindennapijaiba, még ha most úgy érzi is, hogy ez nem okoz örömöt az Ön számára.
Nem írt arról levelében, hogy mióta áll fenn Önnél ez a kedvetlenség, motiválatlanság, lehangoltság, de a soraiból arra lehet következtetni, hogy már hosszabb ideje. Mindenképp jó lenne szakember segítségét kérnie; pszichológust és pszichiátert is érdemes felkeresnie.
Nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy a gyermeke és a felesége is nehéz helyzetben vannak; szükségük van Önre és szükségük van egymásra, ahhoz hogy a családon belüli nehézségeket meg tudják oldani. Ez egy folyamat, ami kitartást, erőt igényel Öntől és a többiektől is, remélem sikerül erőt gyűjtenie ehhez a munkához;
Györe Rita
Üdvözlöm!
Milyen pszichés hatása lehet egy gyerekre, ha hazugságok kimondására, hazugságok leírására készteti egy felnőtt ember, ha olyan közegben kell lennie, ahol verbálisan zaklatják, az önbizalmát rombolják? Egy olyan felnőtt ember, aki ilyen dolgokat már valaha elkövetett, az meg tud változni, vagy folytatni fogja az eddigi viselkedését?
Köszönöm válaszukat.
Kedves Anikó!
Az Ön által leírt “tünet”, viselkedési mód mögött egy speciális szeméyliségműködésmód áll, ami a gyermekre sokkal komplexebb módon lehet kihatással. Az, hogy pontosan milyen hatással van pl. egy apuka vagy nagyszülő viselkedése a gyermekre, az a gyermek személyiségétől, a számára fontos másik személy(ek) személyiségétől, azzal a személlyel való kapcsolatától, az életkorától, kortársakkal való kapcsolat, iskolai vagy edzéseken elért sikerek stb. stb. stb. ezer egyéb tényezőtől is függ. Ez azért pozitív dolog, mert lehet, hogy arra a személyre nincs ráhatása, de a többi egyéb tényezőből többre lehet hogy van befolyása, és így a gyermeket érő negatív hatást tudja ellensúlyozni, pozitív módon megerősíteni az önbizalmát, elég erőssé tenni a személyiségét, hogy ő maga ki tudjon kerülni ennek a hatása alól és ő maga tudja ezt – ha más nem, de önmagában kezelni (ez utóbbiak életkorfüggőek!!). Így Ön sem él át tehetetlenséget, ami tehetetlen dühhöz vezet.
Az, hogy konkrétan lássa és megértse a másik személy működésmódját abból a szepontból fontos, hogy tudja kezelni, felmérni a gyermekre való hatását. Ha ezt más tisztán látja, akkor el lehet kezdeni feltérképezni azokat a lehetőségeket, egyéb más pozitív kapcsolatokat, területeket ahol a gyermek megerősítést, elfogadást, pozitív visszacsatolást kap, és ezeket megerősíteni vagy újakat kiépíteni. Ebben a folyamatban nagyon fontos, hogy lással, értse a gyermek személyiségműködésést, belső dinamikáját, gyenge pontjait és erősségeit.
Buzdítanám, hogy ezeknek a feltárásához, megismeréséhez keressen egy tapasztalt szakembert, akivel pár ülés alatt ezt átbeszélhetik!
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaAz osztályomban mindenki utall 7 evig bantott 2 lány es toluk nagy nehezen 7 ev bántalmazás utan es 1 év önkárosíttas után kifagadtam elmondtam mindent osztály főnökömnek az ügy meg is lett oldva de ez idő alatt mindenki akit bántottak a szárny alá bújt ezzel nem is lett volna semmi baj csak az ami pár napja történt.nekem mentálisan nem vagyok toppon.nekem szigorú szüleim vannak,megvoltunk beszelve egy lánnyal akit sárának hívnak hogy ott alszunk baratnönknél csak az anyukám nem engedte meg ez nem is volt baj.ők ittak persze nem iszom sosem . berúgtak en p nem ,hazajöttem busszal es felhívtak mivel az egyik lány talalgatott hogy en ilyet meg olyat mondtam miközben nem is nekem az Emma mindennél fontosabb volt o volt az első barátnőm akiben igazan bizhattam es persze o a csajnak hitt nem nekem ki is jott a baj.az osztályban ok a vezér egyenisegek ha ők bunkók valakivel akkorr mindenki más.7 évig voltam egyedül és nagyon rossz dolog.meg akarok halni semmi nem jo otthon sem.utalom magam
Kedves Zsófia! Teljes métékben együttérzek önnel, nagyon nehéz lehet a helyzete. A kortárscsoportok kapcsolati agressziója (ha verbális is)nagyon tud ártalamas s bántó lenni. a barátnők közt rivalizálás, féltékenység nem ismeretlen ebben a korosztályban, és nagyon sajnálom hogy az osztályfőnőke nem segitett. Ha még mindig fennállnak ezek a szituációk, javaslom hogy a intézményben lévő iskolapszichológust is tájékozatassa (ha van). Nagyon tanácsos lenne a szülőkkel is őszintén beszélni problémáiról, mégha szigorúak is érdemes lenne. Továbbá ha suicid gondolatai vannak szakember kezelését is javaslom illetve krizispontok felkeresésée is ajánlatos. (112 -es számon).
Kollégáink is állnak rendelkezésre, a honlapon tud választani. üdv
Lengyel Katalin
