szeretem a női lábakat és a magassarkút is nyalogatni miért

Jó napot kívánok, a segítségégüket szeretném kérni. Anyukám állapota teljesen leromlott demens lett idődős otthonba került, de ez olyan hírtelen történt fél éve. Előtte kórházban volt elkapta a covidott és amikor haz került nem tudta ellátni magát rám maradt nem hagyott aludni teljesen kimerültem, es azóta nem sikerül vissza térnem a régi életemhez. Gyógyszreket szedek, 2 féle antidepresszánst, nyugtatót, altatót.
Így éjszska alszom de a nappalok nehezek, dolgozmi is aligtudok.
Kérem segítsenek.

Jó Estét! 25 éves nő vagyok, volt egy 8 éves párkapcsolatom, amely 3nappal ezelőtt ért végett! Ebben a kapcsolatban folyamatosan voltam lelkileg és testileg is bántalmazva. 3nappal ezelőtt ez egy kicsit el durvult és az orrom eltörött.. Ő azt mondja ezt nem szerette volna, véletlen volt! Ezek után ő úgy döntött hogy jobb ezt a kapcsolatot le zárni, mert nem szeretne többet bántani engem… Az én problémám az, hogy még mindig azt érzem szeretem nem akarok nélküle élni és, ha hívna vissza mennék hozzá. A családom szerint ez nem normális és örülnöm kellenne,hogy véget ért! Ez már nem az első esett volt hogy egy egy vita után külön töltöttünk pár hónapot de mindig tudtam, hogy vissza tér hozzám! Most tudom, hogy már nem fog,és magam hibáztatom ezek miatt! A kérdésem az lenne,hogy miért nem tudom őt elengedni, és miért magam hibáztatom?? Válaszát előre is köszönöm!

Üdv. Segitsèget szeretnék kérni. Van egy 26 éves lànyom,és egy 4 éves kisunokám. Apukája probàlja eltiltani a kuslàny tölem. A kuslánynak nagyon hiànyzom,nagyon ragaszkodik hozzám,de ritkàn làt. Ebböl kifolyolag lett a kislànynak széklet problèmàlya,ezt a gyerekorvos is alàtàmasztotta kb.1 ève. Javasoltàk a szülöknek hogy vigyèk el pszihologushoz,de ez nem tötrènt meg. Azota is van olyan hogy nem kakil a gyerek ,mert ha érzi hogy kell,akkor elbulyik a sarokba es vissza tartja. Van olyan hogy jön a kaki,mert kakus a bugyi.Azt szeretném megkèrdezni Öntöl hogy mit tudnèk tenni,hogy a kislàny rendbe legyen? És hogy ezt lelki ok kivàlthatja e? Válaszàt köszönóm szèpen. Aggodó nagymama!

Üdv! 🙂
Nekem egy vezetéssel, trauma-feldolgozással kapcsolatos kérdésem lenne.
Lassan egy éve kezdtem el vezetést tanulni 24 évesen, az elején voltak nehézségeim, de szépen lassan fejlődtem. Az oktatóm kedves volt, bár néha kihoztam a sodrából (nem vágott semmit a fejemhez vagy ilyesmi), olykor érezni lehetett a feszültséget. Mivel az ember a legkevesebb időből és pénzből akarja megúszni próbáltam mindig mindent jól csinálni (egyébként is nagyon maximalista vagyok).
Amint ki lett tűzve az első vizsgám időpontja a teljesítményem a padlóra zuhant és nem igazán éreztem az összhangot saját magammal. Úgy éreztem hogy pár hete nagyon jól tudtam csinálni mindent és utánna mintha képtelen lennék a dolgokra bárhogy is próbálkoztam. Meditáltam, stresszkezeltem de sehogy sem jött javulás.
Az első vizsgán kb. 10 perc után megbuktam, olyan érzésem volt mintha nem is én vezettem volna. Tompa voltam és nem tudtam irányítani a figyelmem.
Ezután valami megváltozott, oldottabb lettem a vezetési órákon, szépen vezettem, magabiztosan. Az oktatómmal is jól éreztem magam. A második vizsgán sokkal kevésbé voltam ideges, magabiztosan mentem, de túl közel húzódtam a jobb oldalhoz, így vége lett a vizsgámnak. Pedig valóban úgy éreztem sikerülhet.
Ezek után mindig minden jól ment a vezetési órákon, az oktató is mondta hogy már nem tud nekem mit tanítani, tökéletesen, dinamikusan, magabiztosan megyek. Persze itt apró hibák beleférnek, a vizsgán semmi kb.
A vizsgákon viszont mintha más ember lennék. Olyan belső feszültség van bennem hogy remeg a lábam, pedig magamat nem érzem idegesebbnek mint egy egyetemi vizsga előtt. Nem tudom mikor és hol mélyült el nálam ez a trauma. Bármit elrontok, az bukás, egy olyan ember dönt erről akivel sosem találkoztam még és pár perc alatt eldönti hogy szerinte tudok e vezetni vagy sem. Senki nem mondhat semmit a védelmemben, nem próbálhatom meg újra, nem javíthatok.
Már minden pénzem ráment, 5 sikertelen vizsgán vagyok túl, pálya alkalmasságira kell mennem, ami borzasztó megalázó. Mert sokszor még maguk a vizsgabiztosok is megdicsérnek hogy nagy ügyesen vezetek, csak hát leblokkoltam, vagy túl lassan néztem be a jobb kezes utcába, vagy túl messze álltam meg a patkától…. De nagyon ügyes vagyok, nagy kár.
Nem tudom kezelni a szituációt, nem látom amit amúgy igen, nem tudok reagálni a dolgokra amikre egyébként igen. Mintha nem is én vezetnék a vizsgákon. Képtelen vagyok 120%-on teljesíteni. Ideges vagyok, vagy túlkoncentrálok, túlgondolok, biztosra megyek az sem jó, ha valamire véletlenül nem figyelek, kicsi vagy nagy dolog az sem jó. A lábam remegését se tudtam egyszerűen kontrollálni, így többször lefulladok, amitől még idegesebb leszek.
Nem tudom hogy mi tévő legyek, hogy tudnék továbblépni? Hogy lehetne leküzdeni a traumám? A képességem meg van a vezetésre, de olyan mintha a vizsgára alkalmatlanná váltam volna. Próbáljak meg oktatót váltani (hiába kedvelem az oktatóm) hátha a megváltozott környezet segít?
Előre is köszönöm válaszát!

Jó napot!

Ingyenes a beszélgetés?
Kovács Kitti vagyok és a voltam magán pszichológusnál, csak abba kellett hagynom mert nem tudtuk fizetni. Azt mondta a pszichológus, hogy agorafóbiám van. Nem merek kimenni egyedül az utcára. Most nem tudok a pszichologushoz járni egyedül nem tudom megoldani és csak gyötörnek a lelki gondok.

Tisztelt pszichológus!

Van egy lányom, aki most tizennégy éves. Volt egy fiú ikertestvére, aki még a terhességem idején halt meg. A lányom már kiskorától fogva nagyon fiús, ami a viselkedésében és a stílusában is megmutatkozik. Ahogy pedig kamaszodott, ez nem elmúlt, hanem még inkább megjelent nála. Mostanában elgondolkodtam azon, hogy talán mindez a halott testvére miatt lehet. Talán így próbálja “életben tartani”, hogy szinte az életét éli a sajátja helyett. Vajon van bármi köze hozzá? Vagy ha nem, akkor mi lehet ennek a “fiússágnak” az oka?
Előre is köszönöm a választ!
Barbara

Tisztelt doktor úr/nő!
Azzal a problémával fordulnék Önhöz, hogy bár 2 éve élek szexuális életet, egyre nagyobb teher. Élvezem, el tudom engedni magam együttlét közben. Azonban utána 2 héttel mindig csak azon tudok agyalni, mivan ha terhes vagyok, ha lecsúszott az óvszer, kifolyt egy kis sperma véletlen, vagy valahogy odajutott pl. orális szex közben a zuhany alatt a vízzel, amit persze nem vettem észre. Sokszor kering ez a fejemben, páromnak sokáig szólni sem mertem, mert tudtam, ilyenkor busszús lesz, ő tudja, hogy odafigyelt és nincs baj. Hiába látom, hogy nincs nagy esély a terhességre, félek és stresszelek folyamatosan. Semmilyen más védekezési módszert nem alkalmazunk az óvszeren kívül. (Egészségügyi okok miatt hormonális fogamzásgátlás kizárva)
Hogy küzdhetem le ezt a félelmet? Van erre megoldás? Egyszerűen csak ne szeretkezzünk?
Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelettel: V. Enikő

Tisztelt dr. Nő/Úr!
Van egy barátom aki az utóbbi időben többször is hazudott nekem, és gyanús lett. Visszagondolva a korábbi hónapokra, jóval többször is hazudott. Az interneten olvastam utána, ahol a kényszeres/patologiás hazudozó fogalmát találtam illetve erről információkat. Elég sok esetben egyeztek azok a tulajdonságok, amik ezzel járnak, ilyen például az is, hogy sok olyan nem valós történetet mesélt el, aminek igazából nem volt értelme hogy hazudjon. Mivel nem vagyok szakember, és az interneten rengeteg információ van, úgy gondoltam szakember tanácsát szeretném kérni, ezért fordulok Önhöz.
Mit lehet abban az esetben tenni, ha nagy a valószínűsége, hogy egy barátom kényszeres hazudozó?
Egy közös barátunkkal beszéltem, aki szintén aggódik miatta és említette, hogy a barátunk korábban már beszélt neki róla, hogy a középiskolában is volt ilyen, hogy hazudott sok embernek, viszont kiderült és egyedül maradt.
Én arra gondolok, hogy nyilván neki is vannak olyan dolgok amik esetleg gyengeségek/hiányosságok (és persze minden embernek) viszont ő a hazugságokba menekül, hogy ezeket elfedje és barátokat szerezzen, valószínűleg mert alacsony az önbecsülése. Nagyon szeretnénk segíteni rajta, ezért szeretnék tanácsot kérni Öntől. Mit tehetünk ebben az esetben?
Válaszát előre is köszönöm!

Üdvözlöm!
Úgy érzem segítségre lenne szükségem! A családból és a baráti körömben úgy gondolják hogy hipochonder vagyok, sajnos nekem is megfordult már a fejemben.

Jo napot kivanok.
30.èves vagyok.
Kb 2 ève jelentkezett elösször a pánik betegségem.azota evvel élek,ès napi 2db 0.25 frontint veszek be de sajnos nem segit,nem javultak a 2 év alatt.nagyon nehéz igy el nem,3 gyemek edes anyja vagyok.szeretnèk segítséget kérni.Ki szeretnèk ebből gyógyulni.válaszát előre is köszönöm.
Edit

Szép estét!
Szeretném kérni a segítségét egy döntésben.
33éves férjezett, 2gyermekes anyuka vagyok,az életemről regényt lehetne írni, persze nem panaszkodom a tanuló pénzt megfizettem, 15évesen megszöktem otthonról egy fiúval az otthoni körülmények miatt tőle van az első gyermekem most ő már 14eves fiú, a kapcsolatunk gyerek szerelem volt éretlen, szétmentünk a gyermeket én neveltem semmi gyerektartás és kapcsolat az apjával, 1éves volt mikor megismertem a mostani férjem akitől van még egy fiam ő most 4éves, 13éve vagyunk együtt és ebből 5eve házasok,jóban rosszban,vitáztunk sokat ahogy ki is békültünk,meg mondom őszintén hogy soha nem éreztem azt a hű de szerelmes vagyok beléd érzést, viszont szerettem, szerettem azt hogy jó ember, hogy lehet rá számítani hogy megbízható,vhogy biztonságban éreztem magam vele, viszont kb fél eléggé elhidegültünk egymástól, ez persze az én hibám is, mind ketten dolgozunk és itthon is csináljuk a házat stb, nem fordítottunk kellő figyelmet egymásra, a 13 év alatt sehol sem voltunk kettesben pihenni kikapcsolódni, rengeteg problémával kellett szembe néznünk, de vhogy mindig én voltam az aki hangosan ki is mondta hogy mit gondol vagy érez ő nem,ha veszekedtunk próbáltam mindig úgy hogy jól érveljek és nem kiabálni hogy értse nem az a szándékom hogy direkt belekössek hanem hogy pl vmi változzon, de ő nem bírja vissza fogni magát ő mindig túl akár kiabálni hogy miért nem tudom, hiába mondom neki hogy nem kell kiabálni itt vannak a gyerekek legalább őket nézze, ha eldurran az agya nem nézi, most legutóbbi veszekedésunk alkalmával kaptam tőle 3pofont,ő azt mondta hogy kiprovokáltam viszont nem így van, próbáltam vele vmit megbeszélni és odáig jutottunk hogy ő megint elkezdett kiabálni mire én meglöktem és erre kaptam a 3pofont egymás után, amin úgy meglepodtem hogy kiabáltam vele hogy álljon le hogy nem látja hogy mit csinál!?? Erre leállt és még azt mondta hogy én kezdtem, ki hívtam a rendőröket közben össze pakoltam a cuccait amit értem és ki dobtam az utcára mondtam neki hogy ha nem akarja hogy el vigyék őt szedje össze és pucoljon anyjáékhoz, el is ment, persze itt laknak ők is faluban, nem értem hogy az az ember aki eddig a biztonságot jelentette nekem hogy válhatott a szememben ennyire idegenné, beszéltünk rá 2napra,nem mert addig fel jönni sem, láttam hogy szégyenli magát bocsánatot is kért, de nem hatott meg engem, persze megbocsájtottam neki mondtam hogy nem haragszom csak fáj hogy ezt megtette velem főleg a gyerekeim elött, azóta eltelt egy hét, jön minden nap csinálja az itthoni dolgokat kinnt mondta hogy nem hagyja hogy egyedül csináljam meg itt a fia is látni akarja, mondtam neki hogy szeretnék elválni erre ő sírva hogy így meg úgy szeret minket és nem akarja hogy el váljunk, mondtam neki hogy nem tudok ehhez hogy viszonyulni, de mivel sokat köszönhetek neki és csak azt nézem hogy amúgy jó apa ezért adjon 1honapot és ha le telik az 1honap és még mindig nem tudok ezzel mit kezdeni akkor elválunk, ki készültem lelkileg, persze nem mutatom a család előtt de minden nap sírva alszom el, az a cserfes szókimondó vidám nő meghalt, nem tudom hogy dolgozzam fel és hogy mit tegyek, úgy érzem hogy csak a megszokás ami össze tartott minket és így hogy meg is ütött vmi meghalt bennem, félek hogy ha újra kibékülünk újra megteszi én nem vagyok az a megalázható,csöndben lévő nő aki nem meri elmondani a véleményét és félek hogy én csak az állatot hozom ki belőle, egy ideig csend van de olyan nincsen hogy 2embernek mindenben ugyanazok a nézetei így lesznek viták és azt tudom hogy a vitáink nem épitőek inkább rombolók, nem tudom a homokba dugni a fejem, viszont itt a kicsi imádja az apját, és szeretem én is még ezek ellenére de már bennem van a félelem, nem tudom hogy mit tegyek 😭

Üdvözlöm!
Tanácsot szeretnék kérni. Egy évvel ezelőtt beleszerettem a szomszédomba aki mellesleg a férjem rokona. Mindketten családosok vagyunk. Neki is van kér gyermeke és nekem is. Az én házasságom elég viharos. Pár alkalommal találkozgattunk titokban. Aztán úgy hozta a sors hogy elköltözöm a férjemtől mert nem bírom tovább ő azt mondta velünk tart. De nem így lett a családod választotta. Azt mondta azért mert gyáva de nem akar elveszíteni. Azóta is beszélünk azt mondta adjak neki még egy esélyt bebizonyítja hogy tényleg változtatni fog nem tud nélkülem élni. Nem tudom mennyire bízhatok ezek után benne én szeretem tiszta szívemből többször próbáltam szakítani vele de egy hétnél tovább nem bírtuk. De soha nem én kerestem meg mindig ő volt aki keresett. Nem tudom mit tegyek, tanácstalan vagyok. Szenvedek nagyon. Válaszát előre is köszönöm!

Major Csilla vagyok! Daniella a Lányom 20 éves. Tegnap éjjel öngyilkosságot követett el, xanaxot szedett ve elég sokat a Barátja megmentette azzal hogy idöbe észre vette. Viszont Daniella sokat hazudik úgy nekünk szüleinek, mint a barátjának, most ezek kiderült ék és ezért lett öngyilkos. Szakember kellene neki de magától nem fog elmenni mi tévő legyek?

Jó estét. Ott kezdeném hogy 20 éve vagyunk házasok, és tavaly decemberben kiderült hogy a feleségem újra szerelmes lett a volt barátjába. Igaz hogy az elmúlt két évben érzelmileg elhanyagoltam, de amúgy mindent amit csak lehetett én csináltam. A 3 gyereket is szinte mindig én vittem mindenhová. Azóta is folyamatosan tartják a kapcsolatot, pedig azt mondta hogy velem marad, de már testi kapcsolat sincs köztünk hónapok óta, még ölelést is nekem kell eröltetni. Nem tudom mit tegyek. Ebben kérném a segítségét. Tisztelettel