Párom gyakran kiabál,ok nélkül,krónikus gerincbetegségem van, gyakran kell orvoshoz mennem, ilyenkor a párom veszekszik velem, kiabál, hogy már megint orvoshoz megyek, nem igazán értem miért csinálja. Páromnak gyermekkori traumája van, az egyik szülő alkohol problémákkal küzdött, folyamatos volt a terorizálás. Valószínű ezis okozta nála bizonyos érzelmi hullámzás! Miért viselkedik velem tiszteletlenül,idegesen, ingerülten, már azon is gondolkodtam hogy abbahagyom a kapcsolatot, mert sokszor soknekem,nem igazán foglalkozik velem, így még sok értelme nincs az egésznek. Mit tegyek?

Tisztelt Pszichológus!
Azert írok mert már nem bírom lelkileg, teljesen össze vsgyok omolva. Egy barátnőm aki van azonkívül teljesen egyedül maradtam azt érzem. Barátom van régóta de ő nehéz eset. Nem ért meg nem egy érzelmes típus, külön lakunk. Elég kemény az érzelmek téren. Nem szojzam neki már sose el mondani ha bánt valami vagy mi bánt mert ő nem olyan személyiség mint én. Az történt hogy a másik barátnőm megbantott. Már sokadik eset ez. Éreztem két napja hogy olyan mintha csak írnék írnék de mintha egy oldalú lenne. Szotlanabb. Meg kérdeztem mondtam valami rosszat vagy van valami baj hogy szótlan. Azt írta hülye vagy. Gondolkodni kéne de az neked úgysem menne. Nagyon rosdzul esett kijott a könnyem. Azóta nem írtam neki tegnap előtt volt ez. Azt reméltem titkon majd ír vagy valami hogy még bánta de nem. Sosem kér bocsánatot ahányszor csúnyán beszélt velem. Teljesen egyedül érzem magam. Élni sem akarok. A szüleimmel élek 30 éves vagyok. Sajnos olyan a helyzet már hogy idegesitenek mindig. Anyám mindenbe bele szól úgy csinál úgy vannak vekem mintha 5evee lennék. Rám erőltettek hogy jelentkezzek az oltasra nem akartam. Úgy hpktvket héten belül sorra kerülök. Minden nap kérdezte na hívtak e? Meg nem. Ma fel hívta a rendelőt hogy mi van és mondták hogy most egy ideig biztos nem kerülök sorra ezért a városi rendszerbe nézett időpontot holnap ráadásul olyan vakcinával amit nem akarok. Rettenetesen sok akit csinálnak ahogy csinálnak meg fulladok itthon. Most nincs munkám itthon vagyok egy ideje. Vajon mi lenne a megoldás? A barátom 7 év alatt nem vitt el innen hogy őssze költözni ő elvan otthon náluk. Nem bírom már tovább. Válaszát előre is köszönöm

Tisztelt Száraz Cintia!

Van egy gyermekem, akit hosszú évek óta egyedül nevelek. Szerettem volna társat és még gyermeket, de sajnos eddig nem sikerült. Mivel gyermekvállalás terén már szorított az idő, így hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, hogy spermadonor segítségével vállalok gyermeket. Ez sikerült is, várandós vagyok. Időközben azonban pont most megismerkedtem valakivel, aki egyre fontosabb a számomra. El szeretném mondani neki, hogy várandós vagyok és milyen módon. Nem szeretném őt elveszíteni. Mit javasol? Hogyan közöljem mindezt vele?
Előre is köszönöm.

Kedves Lili!

Már több, mint 10 éve foglalkozom azzal aktívan, hogy fejlesszen önmagamat! Úgy gondolom, hogy egy külső szemlélő aki valós segítséget tud ebben nekem adni az egy pszichológus lenne!

Minden mozgató energiám azon alapszik, hogy önmagamat megismerjem, minél jobban!

Kérem segítsen nekem abban, hogy rátudjon vezetni arra az útra amin megtalálom önmagam!

Előre is köszönöm!

Üdv,
Gábor

Üdvözlöm! Egy olyan kérdéssel fordulok önhöz, melyben választ szeretnék kapni, hogy mi az oka annak ha egy srác már nem mutataja ki felém az érdeklődését, sőt mi több, kerül. Megvolt a kölcsönös vonzalom és érdeklődés egymás iránt, bár egy nap közelebb kerültünk egymáshoz testileg is,de mind a ketten ittas állapotban voltunk. Úgymond kihasznált a srác, mivel a nap végére már nem szólt hozzám. Most ismét találkoztunk, bár látszólag került és úgy tűnt szégyelli magát, hiszen az a nap után egyáltalán nem írt és nem keresett, így elég kihasználva éreztem magam. Lehetséges hogy tényleg ez lenne az ok amiért kerül és szemkontaktust sem létesít, pedig előtte teljesen máshogy viszonyult hozzám? Lehetséges, hogy szégyelli magát és ezért viselkedik így?

Azért fordulok magához ,mert néha vagy gyakran napi szinten dühkezelési problémám van.
Sajnos gyorsan felkapom a vízet kisebb-nagyobb dolgokon. Már hogyha hozzám szólnak már akkor kiakadok.
És ez sajnos kihat a családommal való együttéléssel is. Ezért gyakran összeveszek velük.
És nemtudom mit tehetnék, néha ugy érzem egyedül vagyok a problémáimal, és senki nem hallgat meg.

Remélem tud segíteni, vagy legalább valami tanácsot tud adni nekem, hogy megtudjam fékezni ez ami belölem tör ki .

Tisztelt Túri Márta Dóra!

Amennyiben a múltban történt nemi erőszak miatt a szexhez való viszonyom ambivalens lett (lényegében az öröm és az iszonyat kéz a kézben jár), úgy érdemes szexuálpszichológust felkeresnem, vagy inkább egy klinikai végzettségű pszichológus lenne számomra a megfelelő választás? Nem tudom, hogy mennyire befolyásolja a helyzetet, hogy borderline-os vagyok. Évek óta járok terápiába, fél éves kihagyás után most kezdenék újra bele. Két külön szakembert semmiképp nem szeretnék.
Előre is köszönöm a válaszát!

Tisztelt Virág!
Problémáim vannak a felsőoktatási létemmel.Járok Magyarországon egy egyetemre,(lényegtelen h melyikre) ,ahol sztem sokat kell tanulni,ami nem lenne baj mivel minden egyetemen sokat kell tanulni,de az viszont probléma,hogy nincs nagy mértékű motivációm az egyetemre mert az adott városban nem nagyon van értelmes program,színvonalas szórakozási lehetőség,így nem nagyon tud az ember feltöltődni.Ezen vonakodásomat én ignorálással fejezem ki,amin az ott lévő hallgatók és oktatók megsértődnek,így iskolai bántalmazás áldozata vagyok.Sztem az is nagyon nagy probléma ha az ember egyáltalán nem tud elfogadni semmilyen kritikát.Én egy másik városból jövök,és számomra az ottani emberek gondolkodása nagyon kirekesztő,az ő gondolatvilágukon kívül semmilyen más gondolatot nem fogadnak el,csak az ő gondolkodásmódjuk a megfelelő.Probálom fel sem venni,azonban egyre agresszívabbak.Mit lehet az ilyen iskolai bántalmazókkal szemben tenni?

Jó napot kívánok!
A mi történetünk ott kezdődik hogy van egy kislányom. Az édesapjával nem élünk együtt 2 éves kora óta.
Az édesapa rendszertelenül látogatja a gyermeket. Nincs vegzesunk mert úgy gondoltuk hogy megoldjuk egymás közt.
Nekem is azóta párom van illetve neki is.
Én úgy érzékelem hogy nem igazán érdekli őt a kislány mióta párja van, illetve a párjával egyáltalán nem jövök ki mert nagyon féltékeny rám.
Az apuka saját maga elmondta egyszer hogy azért nem hívja fel a lányát mert akkor a párja féltékenykedik hogy én nehogy bele szóljak a telefonba.
Erre oka nincs egyébként.
A probléma az hogy egy ideje a lányom egyszerűen nem akar menni hozzájuk. Ha néha fel is hívja öt az apja akkor sem nagyon akar vele beszélni tordeli a kezeit látszólag mintha zavarban lenne.
Sajnos rá kell beszéljem hogy menjen az apjához mert hiszti rohamot kap hogy ő nem szeretne menni.
Ha találkoznak akkor is látszólag zavarban van tordeli a kezét piszkálja a haját nem nagyon beszélget az apjával.
Viszont van hogy hiányolja és azt mondja szereti. Én szerintem elhidegult tőle picit vagy érzékeli hogy nem úgy foglalkozik vele ahogy kéne.
Viszont nem lehet vele megbeszélni semmit mert ha próbálom a barátnője féltékenykedik. Az apja mindenre kifogást hoz. Illetve engem ököl érte mert valószínű én téli beszélem a gyerek fejét. Pedig sosem tettem!
Igazából anyira engem hibáztatna már mindenért illetve a kislányt mert hogy ő nem akar menni azért nem keresi igazán hogy nem is tudok vele megbeszélni semmit.
Szeretnék pszihologusal beszélni erol hogy mi lehet ennek az egésznek az oka mert amíg én állítok bármit is addig ő nem hiszi el vagy csak kifogásolja nem tudom. De szeretném tudni a gyerekem mert áll így az apjához néha.

Jó napot! Van egy párom akivel 14 éve vagyunk együtt ez alatt két gyermekünk született egy 8 és egy 1 éves mindkettő fiú. A párom sofőrként dolgozik ami azt jelenti hogy elmegy reggel 6kor és össze vissza ér haza. Így nem nagyon tudok rá számítani. A második fiút úgy vállaltuk hogy megbeszéltük hogy megpróbál majd többet segíteni meg ilyenek. Persze nem így lett sőt a baráti társasággal maszekot vállalt szinte minden hétvégére.Össze is jött a Boti de közben egy nem várt esemény történt nálam egy nagyon kedves férfi kollégám akivel nagyon jó barátságot ápoltunk egymásra találtunk. Viszonyba kezdtünk. Neki sem volt jó a hátassága és hát mondjuk nekem sem elég magányos voltam. Ez az egész tartott októbertől januárig. Én ugye januártól már itthon pihentem a tehesség végéig. Utolsó találkozásunkkor megpróbáltuk lezárni ezt a viszonyt hogy majd beszélüni majd meglátjuk mi lesz. Annyit mondott jobb is hogy vége mert már kedett elkomolyabb érzéseket táplálni. Közben majdnem lebuktunk mert a felesége talált egy üzenetet de kibeszéltük ő is és én is a párommal. Persze hazudtunk és állítottuk hogy nem volt semmi. El is telt most már egy év. Nem találkoztunk csak futólag nem beszéltünk csak intettünk egymásnak de nekem mindig megdobbant a szívem és remegtem mint a nyárfalevél. Elég magányosnak érzem magam és próbáltam a párommal ezt megbeszélni de semmire nem jutottam. Na és erre a minap mentem az uton és jött velem szembe villog megállok és csak annyit mond hogy van egy kis időm beszélhetnénk. Persze belementem remegett mindenem kiszálltunk a kocsiból és persze egymának estünk. Kész voltam. Meg történt minden. Még órákkal a találkozás után is remegett mindem. Annyit mondott hogy az egy év alatt rengeteget nézte a erotikus képeimet amit küldtem neki. Persze számot cserélt ait figyel a felesége letiltott a közösségi oldalakról a felesége. Annyit mondott be kell szerezzen egy másik telefont hogy tudjunk beszélbi ezek után. Rengeteget fantáziál rólam. Mondjuk nekem sincs olyan nap hogy ne jutott volna eszembe bármiről.egyszerűen nem tudom elfelejteni pedig próbáltam magam és a gyerekek miatt. A párommal mostanában a szex sem jó. Amúgy is külön alszink 8 éve mert nagyon horkol én pedig nagyon ébren alvó vagyok mióta megszületett az első fiúnk. Próbálja úgy hogy nekem is jó legyen de nem megy. A szeretővel sem jobb a szex még is retentően hiányzik. Szeretem a párom de… Beleszerettem a szeretőbe is?? Van neki három gyereke köztük egy autista kislány is. Nem tudom mitévő legyek. A párom örökségéből szeretnénk bővíteni a házat de tiszta lelki furrdalásom van ez az egész miatt. Mind a kettő kell nekem. Nem tudom ki lesz ha visszamegyek dolgozni. Ráadásul a párom ott sofőr ahol a szerető és én is dolgozom. Mi tévő legyek??? Nem tudok dönteni. Nem tudom hogy a szex miatt kellek e vagy más miatt?de a páromat is szeretem!! Köszönöm a segítséget

szülès utàni depresszióval küzdök!

Üdv. A barátommal gimnazisták vagyunk, osztálytársak. Már egy ideje együtt vagyunk. Az elején inkább Ő volt betegesen féltékeny,ezért valótlan dolgokat gondolt bele mindenbe. Bennem akkor fel se merültek olyan dolgok amik mostanában szoktak. Emiatt nagyon sokat veszekszünk,és sírok, de mindig megígérem Neki, és magamnak is, hogy befejezem. Azután akaratom ellenére is rémeket látok, és hülyeségeket kérdezgetek Tőle, ami szerinte alaptalan, és amiket azután mindig megbánok. Bevallom, nincs túl sok önbizalmam, de az Ő elmondása szerint én vagyok a legszebb. Gyakran van olyan, amikor pl. tv-t nézünk és felbukkan egy szerintem csinos nő, ezután elkezdem nézni a barátom szemét, hogy vajon nézi-e vagy sem. És sokszor láttam úgy, hogy nagyon is nézi, ami nagyon zavart és egyből veszekedtem vele. Az osztályban van egy lány, akire allergiás vagyok, pedig nem is tartom se szépnek, se csinosnak. De ez a lány már korábban se tudott leszakadni a barátomról. A lány 2 évvel ezelőtt megbukott 2 tantárgyból, és egyből írt a barátomnak, hogy segítsen már neki tanulni a pótvizsgára. (A barátom mindig jó tanuló volt.) Én kértem rá, hogy ne menjen. De a nyár végén, mégis elment a lányhoz több alkalommal. A lány azután is hívta a barátomat, hogy menjen, de akkorra már teljesen ki voltam akadva, ezért nem ment. Szerintem itt kezdődött a lánnyal kapcsolatos probléma. Ezután volt, hogy videóchateltek, amit a lány meg is osztott facebookon. Volt, hogy tavaly a lány a barátomat kérte meg, hogy az iskolából vigyen már el neki házhoz egy papírt, mert elvileg ő nem tudott értemenni. Volt, hogy iskolában, amikor nekem külön órám volt az osztálytól, odaakart ülni a barátom mellé a lány, ami meg is történt. A barátom, nagyon szépen rajzol, engem is többször lerajzolt már. Viszont a lányt is lerajzolta, nem is egyszer, amire azt a magyarázatot kaptam, hogy a lány kérte rá. A barátom megígérte, hogy nem reagál többet a lány üzeneteire, ami hosszabb ideig úgy is volt. Aztán mégis visszaírt, és ki is törölte mindig a beszélgetést egészen mostanáig. A keresési előzményekben rendszeresen ott van a lány, beszélgetés meg sehol.
De nem csak erre a lányra, hanem az összesre féltékeny vagyok, aki csak hozzászól, vagy a közelében van. Nem tudom mit csináljak, már mindketten unjuk az emiatti veszekedéseket.
Válaszát előre is köszönöm!

Üdvözlöm!

25 éves nő vagyok, szeretnék segítséget kérni abban, hogy az állapotomat javíthatnám-e valahogyan vagy mindenképp szükségem van külső segítségre.
Viszonylag nehéz gyermekkorom volt (fizikai- és verbális bántások), és a családi állapotomból is gyorsan menekültem (válás, anyám depressziós, pánikbeteg, alkoholista és szerintem enyhén nárcisztikus is), párkapcsolataim sem indultak jól voltak/vannak gondok a szexualitással, ennek ellenére én egy pozitív személy vagyok és mindig tettem ellene, hogy ne legyen rajtam úrrá a rossz kedv.
Sajnos az utóbbi pár év nehézségei most látszanak tornyosulni bennem, mert minden igyekezetem ellenére az életem tett pár lépést, csak az a baj hátrafele (munka, párkapcsolat) Mostanában erősen szorongok. Szédülök, megy a hasam, nincs étvágyam, hullik a hajam és az alvásom is katasztrófa, pedig kimerült vagyok. Viszont ha éppen nincs stressz tényező, mondjuk hétvêge van és a párommal épp jól megvagyunk, akkor egész jól vagyok.
De elég egy rossz szó és máris elkezdek szorongni vagy dühöngeni ami napokig tart és teljesen kifáraszt. Máskor, ilyen rossz szakaszok után mindig jött egy lelkileg stabil időszakom, de a mostani állapot hónapok óta tart és nem javul. Alapjáraton az stresszel, hogy jelenleg nem tudok lépni se előre – se hátra, se munkában, se anyagilag. Igazából azt sem tudom, hogy ez egy múló rossz kedv vagy már depresszió lenne? Mit tehetnék?

Köszönöm előre is a választ,
Üdv

Jó napot kívánok!
Segítséget szeretnék kérni Önöktől,egy nagyon jó barátomról van szó,nem rólam.Amit tudni kell róla;ő egy amerikai 32 éves srác,egy floridai kisvárosban él a bátyja házában.Ő itt is dolgozik,ők egy autószerelő műhely üzemeltetnek a lakóhelyükön.David,így hívják a barátomat,komoly psichés problémákkal küzd évek óta,de ő nem hajlandó szakemberhez fordulni,semmivel,még a fogorvoshoz sem hajlandó elmenni.Ő nem megy sehová,azt mondja,valami láthatatlan erő visszatartja őt ebben.Évek óta nem hagyta el ezt helyet,maximum a sarkon lévő kis üzletbe sétál el néha energia italt és cigarettát vásárolni magának.Neki 13 éves korában testenkívüli élménye volt,állítólag ő a túlvilágon járt,de az amit ő leírt nekem,ez a pokol volt.Hosszú éveknek tűnt ameddig ő ott tartózkodott.De valaki vagy valami segített neki visszajönni.Szörnyű dolgok voltak amiket ő leírt.Amikor visszatért a testébe,sokkot kapott,az egész teste égett,szörnyű fájdalmai voltak,és elkezdett rohangálni mint egy őrült.Ekkor a bátyja,aki ott volt,kihívta a mentőket.Állítólag mindenre kivizsgálták őt a kórházban de semmi rendelleneset nem találtak.Továbbá az apja elvitte őt 2 psychológushoz is,de ők sem találtak semmilyen psychiátriai betegséget a kisfiúnál.Mindkét szakember azonban megegyezett abban hogy a fiú soha nem lesz “normálus” a túl magas IQ-ja miatt.(170) Ezt bizonyítani tudom én is,a beszélgetéseinknél kiderült hogy ő tényleg átlagon felüli intellektussal rendelkezik.18 éves korában elment a katona iskolába és bevonult az amerikai hadseregbe.Afganisztánt is megjárta.A hadsereget nem egészen tudom hogy miért hagyta ott.Ez kissé zavaros a számomra.De az biztos hogy az ott eltöltött idő és a dolgok amiket ott átélt,megviselték a psychikáját.A mai napig ez a két dolog (a túlvilagi experimenció és a katonaság) teszi pokollá és lehetetlenné az életét.Szinte állandóan rossz gondolatai vannak!Ő azt mondja,ezek nem az ő gondolatai.Ő azt mondja,ez valami démon ami megszállta őt.Öngyilkossági gondolatok ezek.Tehát ha pl.lát egy magasfeszültségű valamit,az a gondolat támadja meg hogy ő ezt fogja meg és üttesse agyon magát az árammal,vagy ha kést lát az asztalon,ugyanez a helyzet,de ami még rosszabb,hogy az is megfordul a fejében hogy másokat bántson,bár ezek eddig még csak gondolataiban vannak jelen,eddig még nem tett kárt sem magában sem másokban.Ő ezeket a gondolatokat állítólag kontroll alatt tartja,ignorálja.A másik dolog az alkoholizmusa.Rengeteget iszik!Bár amióta velem beszélget,lecsökkentette ezt is és a dohányzást is.Szerintem azonban ő még így is rengeteget iszik.Nagyon sovány,pedig pár évvel ezelőtt erősebb volt a fizikuma.Sajnos ott nincs aki segítsen neki,mert a bátyja is depressziós,ő gyógyszereken van.Mindkét szülőjét kb.3-4 évvel ezelőtt elveszítette egy hónap alatt.Ez szintén nagyon megviselte őt.Az apját ő ápolta végig,amíg meg nem halt.Abban az időben amikor megvált a hadseregtől,összejött interneten egy lánnyal,akihez odaköltözött az Egyesült Államok másik végébe és ott együtt élt vele kb.1-1,5 évig.De amikor az ő apja lebetegedett,hazautazott hogy segítsen.A barátnője nem várta őt meg.Akkor ő még depressziósabb lett és még többet ivott.Nekem félévembe telt amíg sikerült vele feldolgoztatnom ezt a szerelmi csalódását,lényegében azóta beszélgetek vele.És nagyon aggódom miatta,mert nem szeretném ha egyszer azt a hírt hallom hogy ő véget vetett az életének.Psychológushoz ő nem fog elmenni,az biztos,hacsak nem viszik őt oda erőszakkal.Az a kérdésem hogy én mit tehetek hogy ne legyen ebből tragédia és mi a diagnózis neve?
Előre is köszönöm a választ.
Tisztelettel.

Üdvözlöm! Gyermekem 3 éves lesz és még nem beszél,fontosnak tartom megjegyezni, de nem e miatt írok most. A probléma az, hogy minden egyes elalvás előtt dúdol és dobol a lábával. Mi lehet ennek az oka, és hogyan szoktassam le róla? Várom válaszát előre is köszönöm