Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Céltalanság, a munka bírásom nem jó. Ha túl hajtom magam akkor zavart vagyok… Stb…
Kedves Kérdező!
Levele rövid, de több kérdéskört is említ. Úgy tűnik megfogalmazódott Önben, hogy segítségre van szüksége. Elsőként a céltalanságot említi, azonban arról nem ír, hogy ezt általánosságban, munkájával kapcsolatban esetleg magánéletében tapasztalja? Az is fontos kérdés, hogy mióta érzi magát céltalannak, történt-e valami, amikor elvesztek szeme elől a céljai. Azt írja munkabírása nem jó, és arról számol be, ha túl sokat/túl keményen dolgozik, akkor zavarttá válik. Amennyiben céltalansága a munkájára is vonatkozik, szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy annak ellenére, hogy most céltalannak érzi magát, vannak olyan időszakok, amikor nagy erőfeszítéseket tesz a munkájába. Érdemes lehet megfigyelni, hogy motivációja miként változik, vannak-e olyan tényezők (például feladatok típusa, valakinek a társasága), amelyek befolyásolják. Betegségeként említi a skizofréniát, ezért érdemes fontolóra venni, hogy panaszai ezzel is kapcsolatban állhatnak. Javaslom keresse fel kezelőorvosát (pszichiáter) és számoljon be neki az Ön által említett nehézségekről, így megfelelő segítséget kaphat.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdvözlöm! A problémám a következő lenne. Az egész éltem nehéz volt eddig is. 3 éve ismerkedtem meg párommal, akinek már volt egy akkor 4 éves kislánya, akit ő nevelt. Nekem ezzel elsőre sem volt semmi problémám. Aztán sajnos úgy alakult, anyósomnál kellett lakunk, de nagyon nem jöttünk ki egymással,ezért majdnem szakítottunk is. Én sajnos az állandó érzelmi “terror” miatt nyugtatót kezdtem szedni, melyet két éve abba is hagytam, miután elköltöztünk szüleimhez. Sajnos egyenlőre nem tudunk más megoldást. Párom kislánya azonban folyamatos hisztikkel és kiabálásokkal nehezíti meg a mindennapokat. Nem tudjuk már, mit tegyünk. Szüleimnek is egyre nehezebb ezt elvisleni. Imádjuk a kislányt, én is sajátomként, de egyre nehezebb a mindennapokban. Munkám sincs két éve. Párommal is néha vannak gondok. Egyszerűen már nem látom a kiutat. Kezdek idegileg tönkremenni, és nagyon sokszor érzem, jobb lenne ha nem lennék. Nem akarom páromat és a kislányt elhagyni, ki tenni, de egyre nehezebb. Néha már egyszerűen csak egyedül akarok lenni, úgy hogy senkit ne lássak, senki ne szóljon hozzám. Édesanyámtol is minden nap hallgatok. Elfogyott az erőm. Mit tegyek?
Köszönöm előre is a válaszát!
Kedves Levélíró!
Nem könnyű helyzet, amikor felnőtt emberként, szüleinkkel vagy párunk szüleivel kell osztoznunk a hétköznapokban. A közös fedél, számos kérdést felszínre hozhat, mint például mennyire sikerül a szülőknek felnőttként elfogadniuk gyermeküket, mennyire sikerült a megfelelő mértékű leválás, illetve tud-e felnőttként viszonyulni az ember a szüleihez. Azonban emellett zajlik az Önök élete párként, családként és egyénenként is. Ezen területek egyszerre generálnak megoldandó helyzeteket, problémákat, amelyek nagy mértékű feszültséghez vezethetnek, amellyekkel fontos foglalkozni! Látható, hogy a helyzet meglehetősen összetett. Úgy tűnik a feszültség egyik fontos forrásának, párja kislányának viselkedését gondolja. Javaslom, hogy olvassa el a dühkitörés lélektanáról szóló cikkünket ( a linket alább találja). Segíthet jobban megérteni, hogy mi történik kislányban, és azt, hogy miként függhet össze viselkedése a családban jelenlévő feszültséggel. Szervezete erőteljesen jelez, úgy tűnik hiányzik Önnek a személyes tér, a lehetőség arra, hogy visszavonuljon: feltöltődhessen, kiadja a stresszt, a gondolataiba merülhessen. Azt javaslom hallgasson erre a jelzésre és adjon magának “énidőt”, amikor a saját öröméért tesz dolgokat, amikor saját magával foglalkozik. Ez történhet például valamilyen hobbi gyakorlásával, egy kellemes sétával, valamilyen stresszoldó technika gyakorlásával (meditáció, légzőgyakorlatok, sport), gondolatainak leírásával és még sok más módon. Amennyiben van rá lehetősége keressen fel pszichológust, akivel dolgozhatnak azon, hogy csökkenjen a belső feszültsége. Mivel az Ön által felvázolt problémák a teljes családját érintik, jó ötletnek tartom családterapeuta felkeresését, amennyiben a család többi tagja is nyitott a változtatásra!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt Ádám!
Nagyon rosszul érzem magam attól, hogy úgy érzem a családomon kívűl senki nem szeret igazán, nincsenek barátaim, akikkel eddig kapcsolatom volt mindenki kibeszélt és tönkretette a lelkemet és úgy érzem mindenki aki beszél velem azt is csak muszájból vagy aki megsajnál az is csak szánalomból teszi, közben a hátam mögött ő is kibeszél.
Úgy érzem nincs egy igaz társam és még sok dolgon nem lehettem ezek miatt túl amin a korsztályom nagy része már túl van( sex, bandázás a városban-senkise hív ugye, stb..)
Ön szerint mit csináljak hogy elfogadjanak és szeressenek és ne csak púp legyek mindenkinek a hátán és akarjon velem szexelni a kiszemeltem?
Mit tanácsol, ahhoz, hogy jobb legyen az életem?
Jelige: egy elkeseredett tinilány
Kedves Kérdező!
Megértem elkeseredettségét, hiszen tinilányként nem egyszerű megfelelni minden szociális és társasági szabálynak, normának. Rossz érzés megtapasztalni, hogy mindenki csak kihasznál, pletykál. Fontosnak tartom, hogy Önben is biztos sok érték van, és ezeket Önnek is látnia kell. Az, hogy felismeri mások valódi énjét, és észreveszi, hogy csak átverik, vagy azt hogy megbízhatatlanok önmagában is érték. Nem teszi egyszerűvé a barátkozást, azonban ezek szerint jó emberismerő. Mivel nem tudom, hogy a párkapcsolatok terén hogyan próbálkozik, esetleg mik történtek Önnel, így abban konkrét tanácsot nem tudok adni, azonban a honlapon rengeteg kapcsolati cikket talál, amelyek hasznosak. Azt javasolnám, hogy ha van lehetősége, akkor mindenképp keressen egy pszichológust személyes beszélgetéshez is, hogy eltudja mondani érzéseit, gondolatait. Ezt akár itt online formában is megteheti. Bátran kereshet minket!
Jó napot kívánok
Szeretném kérdezni hogy több mint két hete nyomast érzek a fejemben szédülök… Házi orvosom vizsgálata után minden rendben talált cukor vernyomas szaturacio
Tudni kell. Rólam hogy nagyin oanikolok ha valamit észleltek magamon állandóan google nézem h minek a tünetei bekepzelem a leg rosszakat
Ha reggel fél kelek semmi bajom el telik egy kis idő elkezdek szedulni és nyom a fejem
Gyogyszet nem veszi ki
Sokat be vettem az utóbbi időben fájdalom csillapító
Van két kis gyermekek nagyon aggodos anyuka vagyok
Sokszor szorít a mellkasom is
Fáradt vagyok pedig szedem a vitaminokat minden nap
Kérem segítsen mert már lassan meg örülök a minden napi rosszul lettol
El kell látnom a gyerekeimet
Ki vagyok teljesen ettől h félek valami nagy betegségem van
Orvoshoz menni nem merek 😪
Kedves Kérdező!
A folyamatos félelem és a tünetek megtapasztalása nagyon szorongató lehet Önnek. A rendszeres aggódás és feszültség okozhat fejfájást és szorító érzést a mellkasában. Amennyiben történt orvosi vizsgálat, mindenképp fontos hogy ezt a folyamatost stresszt és szorongást csökkentse. Azt javaslom, hogy amennyiben teheti keressen fel szakembert, akár online módon is. A pszichológusi folyamat segíthet Önnek, hogy jobban rálásson félelmeire, és hogy könnyebben levezesse a mindennapi stresszt.
Tisztelt Dr Úr. Dr Nő
Szeretnék segítséget a gyerekek viselkedésével kapcsolatban. 3 fiam van. 9,4 és egy 1hónapos. A 9 éves fiammal még a terheségem előt fordult valami. Egyszerűen nem tudok vele mit csinálni. Nagyon nehezen fogad szót, csak vergődés után.
Nagyon sokat játszik a telefonján. Őszintén nekem se sok időm van meg nem is igazán tudok mindőjükkel úgy foglalkozni ahogy ők szeretnék. Ha a középsővel foglalkozom akkor a nagy sérződik meg és vergődik hogy őt már nem szeretem, nem szereti senki, ugyan ez fordítva is. Nagyon sokat kell vele, velük kiabálni, mert egyszerűen szófogadatlanok. Semmit nem lehet tőlük kérni. Ha kiesznek valamiből valamit hadják az asztalon a zacskoját. És ha szólok hogy megint nem tudták a szemetet kidobni megint csak a vergődés. Ha szólok hogy jöjjön csináljuk meg a házit megint csak vergödve.
Ha próbálok vele elbeszélgetni a tanulásról vagy az itthoni dolgokról egyböl támadásnak veszi és megint csak fel csattan hogy mindig csak vele van kiabálva öt senki se szereti, hol ott akkor nem is kiabáltam csak próbáltam vele beszélni, de egyszerűen nem tudok. És már kétségbe vagyok esve hogy mit rontottam el mért nem lehet vele beszélni.
Kedves Kérdező!
Megértem az aggodalmait! Az anyai feladatok nem egyszerűek, ráadásul három gyermek mellett nehéz igazságosnak és türelmesnek maradni. A testvérek közti ellentétek és konfliktusok könnyedén lecsapódhatnak Önön, így olyan érzés keletkezik, mintha semmi nem lenne jó. Nem hiszem, hogy megoldhatatlan lenne a helyzet. A szabályok lefektetéséhez én azt javasolnám, hogy maradjon mindig következetes. Akár leülhetnek közösen és átbeszélhetik a szabályokat együtt. Itt a lényeg, hogy Ön irányítson mint szülő, de a gyerekek azt érezhetik, hogy nekik is van szavuk. Továbbá mindenképp fontos a közös időeltöltés. Megértetni a gyerekekkel, hogy ezek a közös idők mindenkinek feltöltőek. Ilyenkor próbáljanak meg csak egymással foglalkozni. Több részlet hiányában sajnos sokkal több segítséget nem tudok adni, azonban ha úgy érzi, hogy nem tud megbírkózni a terhekkel, akkor nyugodtan kereshet minket konzultáció céljából is.
Tisztelt Doktornő!
A kislányom nem akar rágni, és nem eszik még kanállal, pedig már lassan 2 éves lesz. Fejlődési rendellenességgel született, donga lábbal, az anyósom anyukája engem hibáztat, mert a terhességem alatt sokat ültem törökülésben, pedig genetika, anyukám is donga lábas volt. A férjem azt mondja, miattam nem rág a gyerek, mert bátortalanul etettem. Anyukám folyamatosan kritizál, hogy hogyan etetem a gyereket, ez etetések rémálmok nekem. Anyósom folyamatosan piszkál, hogy ennek a gyereknek már rég kanállal kéne ennie, és önállóan innia. A gyerek csat tabletre hajlandó enni, ha elveszem tőle hisztizik. Ma megütöttem, és nagyon szégyellem magam miatta, mert nem akarom, hogy neki is szörnyű gyerekkora legyen, mint nekem volt. Két éves koromban molesztáltak, és mikor kislányként elmondtam anyukámnak, ő azt mondta, hogy ne mondjam el senkinek. Ráadásul mindig azt mondogatta, hogy olyan gonosz vagyok, mint az apám- 20 éves koromban skizo affektiv zavaros lettem, és a hangok ugyanezt mondták, mint amit anyukám mondott nekem kiskoromban. Legszívesebben elmennék valahová nagyon messzire, de nem akarom cserben hagyni a kislányomat. A férjem folyamatosan kritizál, kiabál velem és utasítgat, az anyósom szerint egy szar anya vagyok, anyukám azt mondja, hogy a betegségem óta semmit sem változtam. Elegem van, ki akarok szállni…. Ön szerint mit tegyek?
Tisztelettel:
Adrienn
Kedves Adrienn!
Együttérzek azokkal a problémákkal, amikkel küzd. A probléma azonban nagyon összetett és a megoldáshoz vezető úton valószínűleg több irányba kellene elindulni. A gyerekkel kapcsolatos problémákat valószínűleg érdemes lenne megmutatni egy szakembernek, hogy a fejlődésében vannak-e lemaradások és, ha igen, akkor azok milyen mértékűek. Szükséges lenne az esetében egy alapos, részletes kivizsgálás. Az ilyen jellegű problémák kis korban még nagyon jól fejleszthetőek. A saját maga problémájával kapcsolatban szükséges a pszichiáterrel való rendszeres kapcsolattartás és a gyógyszeres kezelés monitorozása, a megfelelő gyógyszeres terápia beállítása és esetleges pszichológusi segítség kérése a kis gyermekkori traumák feldolgozása érdekében és a jelenlegi élethelyzet stabilizálására.
Üdvözlettel,
Üdvözlöm !
3hónapja összejöttem egy 15 évvel fiatalabb férfival.Pár hete megváltozott és az utolsó találkozásunk is elmaradt egy kifogás miatt.Gondoltam ennyi,de azóta is folyamatosan keres.Ezzel összezavart es megkérdeztem van -e még kedve találkozni.Azt válaszolta van kedve,csak…es jött egy csomó dicséret velem kapcsolatban és a kifogás.A fő oknak azt állította,teljesen maga alatt van, mindenféle problémák miatt.A kérdésem csak annyi lenne,milyen okai lehetnek,amiért még mindig beszélni akar velem?
Kedves Kérdező!
Nehéz lehet eligazodni, ha az ember nem egyértelmű visszajelzéseket kap. Látható, hogy kíváncsi arra, hogy mik párja motivációi a jelenlegi helyzetben, mi tartja Ön mellett, ha közben valamiért mégiscsak nemet mond. Erre a a valódi választ csak párja tudja, ezért úgy gondolom, hogy a kommunikáció kiemelt fontosságú lenne ebben a helyzetben. Amennyiben erre párja nem nyitott, segíthet ha végiggondolja, hogy vajon milyen pozitív aspektusai lehet párja szempontjából az Önnel való beszélgetésnek (például: jó Önnel beszélgetni, vonzó, figyelmes?). Elképzelhető, hogy az Ön által képviselt értékek azok, amelyek miatt a problémák ellenére is keresi a társaságát.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Szép napot.
Az lenne a problémám,hogy elég sokat dolgozom két műszakban is tehát nem igazán van időm személyesen felkeresni egy szakembert. Próbáltam interneten keresgélni de nem találtam semmit ami hasonló lenne ehhez. Volt már egyszer pánikrohamom azt tudom hogy milyen érzés, de van ez a másik dolog ami már évek óta fennáll néha néha elöjön de mostanában egyre gyakrabban. Talán akkor sűrűbben amikor fáradtnak érzem magam de van amikor csak úgy minden ok nélkül. A gondolataim a fejemben nagyon hangosak és olyan mintha saját magammal kibálnék a fejemben. Nem rossz gondolatok hanem csak amire épp gondolok az úgy hangzik a fejemben mintha valaki nagyon agresszíven ordítana. Ilyenkor mindig megijedek, bepánikolok mert nem értem mi lehet ez. Remélem tud nekem segíteni, előre is köszönöm szépen.
Kedves Levélíró!
Sajnos nekem az összes lehetséges időpontom foglalt online terápiára, de ajánlom magam helyett Túri Mártát, szintén a honlapról.
üdvözlettel Száraz Cintia
Szép napot!
Az ok amiért írok, az-az, hogy már lassan 4 éve pánik beteg vagyok. Nagyon sok probléma gyűlt össze az évek során, amit igazából nem is tudnék leírni egyetlen üzenetben. A legnagyobb problémám az, hogy nem tudok beszélni belső feszültségeimről, szorongásaimról. Azt érzem ha nem beszélek valakivel, meg fogok fulladni, eddig bírtam a hallgatást, és azt, hogy úgy tegyek hogy minden rendben van. Ezt játszom már egy jó pár éve, hogy megfeleljek itthon, az egyetemen, és a körülöttem levő embereknek. Elfáradtam! Nincs olyan ember akinek erről tudnék beszélni, az én “szakmámban” akinek lelki gondja van, azt elítélik!!! Nem tudom kihez fordulhatnék… ha így folytatom, tudom hogy nagyon rossz vége lesz. Szorongásom folyamatosan csak nő.. napról, napra! Hiába mutatom azt hogy erős vagyok.. nem vagyok az! Nincs már kedvem mosolyogni, és megfelelni! Nem tudom hogy mitől félek.. halál? felnőtté válás? vagy csak egyszerűen nincs senki iránt bizalmam? Nem tudom.. nos.. ezért van szükségem segítségre! Még ha nehéz is kimondani.. már nem tudom egyedül ezt megoldani.. fáradt vagyok!
Kedves Kérdező!
Klinikai szakpszichológus vagy pszichoterapeuta tud Önnek segíteni. Ilyen szakembert lenne érdemes felkeresnie.
üdvözlettel Száraz Cintia
Jó napot kívánok!
Évről-évre nehezen találok új barátokat. 16 évig űztem egy küzdősportot. Nekem ott alakult ki még gyerekként a baráti köröm. Pár emberrel együtt szoktunk lógni, bandázni, szórakozni, bulizni reggelig. Az iszogatásoknál is több jó élményekben volt részem. Azon belül megismerkedhettem a barátaim barátaival is. Így bővült a társaságom. Ez volt a pozitív dolog az életemben.
Most lesz 4 éve, hogy kiléptem attól a csapatból, ahol sportoltam. Teljesen más ok miatt. Senkivel semmi bajom nem volt. Mindenkit szerettem. Nem fogadták el a váratlanul ért bejelentést. Óriásit csalódtam bennük. Mindenki hátat fordított nekem. Nem értem még most se az okát. Számomra a barátnőm maradt meg nekem, mint egyetlen barát. Szeretem őt nagyon a mai napig. Rövidesen jön az esküvőnk napja.
Úgy érzem barátok nélkül üres az életem. Olyan nehezen ismerkedek új emberekkel. Számomra, ahol társaságban lehetek az a munkahelyem. Senki nem keresi a társaságomat. Szoktunk beszélgetni. Nem merem megkérdezni, hogy tudunk-e találkozni. Egyszerűen félek. Még messengeren se merek beszélgetni velük. Például beülni egy moziba, vagy kávézóba. Úgy érzem vannak bent olyan személyek, akikről nem tudom, hogy bírnak-e, vagy nem bírnak-e. Sose szerettem kezdeményezni életem során, mert semmi jó nem sült ki a dologból. Az előző baráti körömben sokszor gondoltak rám.
Ha éppen nézegetem a facebookomat és meglátom a volt barátaimról aktuális fotókat akkor úgy elsápadok az irigységtől. Ugyanez van, ha a kollégáim együtt töltenek el időt a szabadidejükben. Arra nem gondolnak soha, hogy ki az akire számítani lehet. Úgy érzem az életemben mindenki csak kihasznált.
Egyetlen egy személy mégiscsak írogat rám messengeren, hogy mi van velem. és szintén felhív. Nem merem felhívni, mert félek, hogy hülyeséget fogok mondani. Ő is a volt kollégám a jelenlegi munkahelyemről.
Nekem már nem úgy megy a barátkozás mint azelőtt.
Kedves Kérdező!
Érdemes ilyenkor tisztázni a régi barátokkal, miért fordultak el Öntől. A félelem legyőzésében pszichoterápia is segíthet.
üdvözlettel Száraz Cintia
Segítséget szeretnék kérni
Kedves Levélíró!
Üzenete nagyon rövid, de a téma megjelölésből úgy tűnik, hogy valami miatt aggódik, szorong. Amennyiben úgy érzi, hogy egyedül nem tud megbirkózni ezekkel az érzésekkel, javaslom, hogy keressen fel pszichológust, vagy pszichiátert. Erre van lehetősége magán úton is, vagy a területileg illetékes járóbetegellátó intézményben (szakrendelés) is kereshet tb által finanszírozott segítséget.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Kedves szakértő!
Miért van az hogy mindig ugyanazokat a típúsú férfiakat vonzom magamhoz akikeket nem akarok? Pl én nagyon utálom ha egy férfi cigarettázik meg iszik. És mégis valahogy az ilyeneket vonzom be a tróger züllött alakokat akik semmire se valók csak az idegeimet teszik tönkre. Én nagyon cigaretta és alkohol ellenes vagyok mindennél jobban utálom mind a kettőt és valahogy mégis olyan társat vonzok be aki vagy dohányzik vagy iszik vagy mind a kettőt csinálja és ezáltal nem tudok velük kijönni és csak a veszekedések mennek az én idegeim meg teljesen kikészülnek. Már ez a második ilyen kapcsolatom hogy a párommal a cigaretta miatt kell vitázzak mert ő rám akarná erőltetni hogy fogadjam el pedig én nem tudom ha megölnek akkor sem. A cigi meg az alkohol iránti gyűlöletem már gyerekkorból ered mivel én ebbe születtem bele sajnos édesanyám és édesapám is szívta azt a rohadt cigit sőt apám pluszban még ivott is egy alkoholista volt. Akkoriban ugye nem volt szokás kimenni az udvarra bent szívták a lakásban és nekem kisgyerekként ezt mind el kellett viseljem. Azóta utálom mind a kettőt. Sőt ha ez még nem lenne elég mind a két szülőmet ezek miatt a szarok miatt veszítettem el. Az aput az alkoholizmus miatt az anyut meg a cigaretta miatt. És a pasijaim ezt nem tudják megérteni hogy én a cigit nem fogom megengedni egyiknek sem akkor inkább hagyjanak el. Unom már hogy mindig az ilyeneket vonzom. Vajon miért van ez???
Kedves Levélíró!
Érthető, hogy gyermekkori élményeiből fakadóan erős ellenérzései vannak a dohányzással és az alkohol fogyasztással kapcsolatban! Amikor párkeresésre adja az ember a fejét, fontos végiggondolni, hogy milyen partnert keres. Mik azok az elvárások, amelyekből úgy érzi nem tud, nem szeretne engedni, mi lenne túl nagy kompromisszum. Úgy tűnik az Ön esetében a cigarettázás és az alkohol fogyasztás nem elfogadható, így érdemes az ismerkedés elején tisztázni a (leendő) partnerével, hogy ebben nem szeretne engedni.
Javaslom, hogy olvassa el az alábbi cikkünket, mely a párválasztásról szól:
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt Hölgyem!
21 éves lány vagyok. Januárban voltam mell ultrahangon, ugyanis egyre erősebb fájdalmat éreztem a bal mellemben, de kiderült, hogy semmit nem találtak. Eközben már éreztem, ami a mai napig tart (már 5 hónapja), hogy amikor nagyobb levegőt veszek egy furcsa érzést érzek a hátamban. Ez főleg fekve és ülésnél van. Nem fáj, nem nyom, nem szúr csak kellemetlen. Mint, amikor valakinek hurutos köhögése van és az lenne a hátamban. Ez tudom, hogy hülyeség, de ehhez tudnám a legjobban hasonlítani.
Majd most már 3 hónapja főleg reggelente nagyon csúnya köhögésem van, hurutos. A bőröm is helyenként az egész testemen száraz, de nem látszik, csak ha odanyúlok érzem.
Egy hónapig volt szédülésem is főleg fekve, ez most úgy tűnik elmúlt.
Viszont néha mindkét hónaljamban elképesztő fájdalmat érzek, ezek pár napig tartanak, elmúlnak majd megint visszatérnek.
Ennyi “gondom” még sose volt mint most. Ezek lehetnek attól is, hogy mivel november óta online oktatás van szinte nem mozgok semmit csak a gép előtt ülök?
Nagyon kétségbe vagyok esve, hogy mitől lehet ennyi minden nekem.
Covidos elvileg nem voltam.
Előre is köszönöm a válaszát!
Dorka
Kedves Kérdező!
Ijesztő lehet ezeket a testi panaszokat tapasztalni. Fontos lenne a fizikai kivizsgálás, hogy megérthesse a panaszai eredetét. Első körben javaslom, hogy keresse fel háziorvosát, aki segíthet megfelelő szakellátást keresni, amennyiben szükséges.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Szép estét… Igazából nem tudom,hol kezdjem… 13 éve ismerjük egymást a férjemmel, a kapcsolatunk eleje, az első 3 év elég rögös volt, mert mint utólag kiderult volt kapcsolata amikor megismerkedtunk, csak én nem tudtam róla… Fél év után derült ki… Akkor már (vagy még) nagy erzelmek voltak részemről és az övéről is, de nehezen szakított anyagi dolgok miatt mint utólag kiderult, aztán 3 év után végre véglegesen úgy döntött én kellek engem szeret velem akar élni… Minden szép volt, jól éltünk, dolgoztunk mindketten nyilván kisebb nézeteltérések voltak de ezt betudtuk az össze csiszolódasnak… A férjem amúgy egy igen zárkózott, nehezen megnyíló ember, társaságban sem túl beszédes befelé forduló, én az ellentéte vok, nagy a szám, mindent egyből kimondok ami vszínű nem jó, elég heves vok, de mellette az évek alatt megtanultam, kicsit nyugodtabb lenni…
Szóval éltük az életünket, osszehazasodtunk 6 éve, meg született a kisfiúnk 3 éve… És boldogok voltunk! A kisbabánk születése után kezdődtek a gondok, nyilván nem közvetlenül de kb 1 éves kora körül el kezdte mondogatni a férjem, hogy hiányzom neki mindenhogyan, szeretne visszakapni a feleségét… Én mondtam neki, hogy ez átmeneti állapot illetve annak hittem… És teltek az évek, meg most 2 hónapja is mondta, hogy nem érzi magát férfinek mellettem, és nem foglalkozom vele… Próbáltam, azt hittem lagalabb is, voltak szép napok de így utólag látom mit rontottam el és hol, valóban nem foglalkoztam vele csak éltem az életet s gyerekkel itthon csináltam a teendőket és öt semmibe vettem, de szerettem nem éreztem soha olyat hogy nne szeretném, csak életünk egymás mellett… Most el akar hagyni, illetve nem tudja, hogy szeret e annyira hogy megpróbaljuk újra… Annyira fáj és annyira szereznem visdzafotgatni az időt és szeretni öt úgy, ahogy megerdemli… Ezért kérnék segítséget, hogy mit tegyek mivel teszek jót? Ha rlengedem és hagyom, hogy történjenek a dolgok vagy ostromolja a szeretetemmel? Annyira kétségbe vagyok esve… Szeretem őt és nem akarom elvesziteni nagyon fontos nekem! Tudom, hogy hibáztam, de mit tegyek hogy ne borulnak ki? Hogy kezeljem? Nem szeretném ha a kisfiam megsínylené ezt az egészet… Köszönöm válaszát
Kedves Levélíró!
Leveléből érződik, hogy nehéz Önnek ez a bizonytalan helyzet. Ilyenkor segít, ha családjához, barátaihoz fordul, és kifejezi aggodalmait, félelmeit, esetleg kiírja gondolatait. Az emberi kapcsolatok, legyen szó szerelmi, családi vagy baráti kapcsolatról folyamatosan változnak az idő múlásával. Ahogy visszatekint az eddig együtt töltött időre, úgy látja több figyelmet, odafordulást és törödést kellett volna, kellene adnia férjének. Ahogy minden probléma megoldásában, a párkapcsolati nehézségek esetén is a probléma felismerése az első lépés. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben betöltött szerepének megvizsgálása jó kiinduló pont lehet a változáshoz. Ön két lehetőséget említ: “elengedi és hagyja, hogy történjenek a dolgok” vagy “ostromolja a szeretetével”. Én úgy gondolom, hogy e két opció között, sok árnyalat létezhet. Mindamellett, hogy teret ad férjének, hogy gondolkozzon, tisztába kerüljön az érzéseivel, motivációjával, ostromlás nélkül is kifejezheti felé meglátásait, és szeretetét. Amennyiben férje nyitott a közös változtatásra, javaslom, hogy keressenek fel párterapeutát.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt doktornő ,
Van egy közeli ismerősöm , aki mindenből viccet csinál . Olyan vicceket , amelyek nem viccesek mások számára , de ő meg van győződve róla, hogy mások ezeken jókat nevetnek . Ezt miért csinálja ?
Kedves Kérdező!
Kutatásokkal támasztották alá, hogy az emberek több, mint 90%-a átlagosan viccesnek, vagy az átlagosnál viccesebbnek tartja magát. Úgy tűnik közeli ismerőse is hasonlóan vélekedik magáról. A humorral kapcsolatban fontos, hogy szubjektív. Mindenki eltérő tartalmakat talál humorosnak, viccesnek pedig azt tartjuk, akivel hasonló dolgokon nevetünk.
A humor egyik fő funkciója a feszültségoldás, a feszültség csökkentése. Nem véletlen, hogy például a pandémia idején, szinte végtelen mennyiségű vicces tartalom, mém készül, ami a vírushelyzettel járó nehézségekre reflektál. Jó eszközként szolgálhat negatív érzéseink elengedésére. Elképzelhető, hogy a gyakori viccelődés, valamilyen háttérben húzódó feszültséget takar. A humor másik fő funkciója a szórakoztatás. Mivel közeli ismerőse viccesnek tartja magát, elképzelhető, hogy csupán szeretné környezetét felvidítani, jól szórakozni.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
