Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Lányomról van szó, aggódok miatta. 2021 januárban kezdődött állkapocs fájdalommal, szájzárral a betegsége. Gnatológián, reumatológián kezelték, nem javult, csontkovácshoz fordult, aki nyaki csigolyáit kezelte, amely “roppant”. Ezután ingadozni kezdett a vérnyomása és a pulzusa, amelyeket rendszeresen figyel. Nyaki röntgen, CT kis eltérést mutatott, MR szerint műtéti teendő nincs. Ezt 3 idegsebésszel beszélte meg. A problémája, miszerint a fej mozgása szerint ugrál a vérnyomása, azóta is fennáll. Éjszaka is felébred rá, és rosszul van miatta, fullad, nyomásérzés a torkában, mellkasában, szapora szívverés. Állitja, hogy nyugodt, a nyaki csigolya okozza a tüneteit, arról, hogy pszichés eredetű, hallani sem akar. Nem tudom, mit tegyek, hová vigyem? 34 éves, budapesti. Hipochonder, amivel tisztában is van.
Köszönöm, ha segítenek.
Kedves Kérdező!
Ez a leírt helyzet valóban bosszantó lehet, és sok szorongást kelthet Önökben. Megértem, hogy aggódik és hogy a pszichés eredetre gondol, azonban mielőtt ilyen vizsgálatot, vagy kezelést igénybe vennének tennék egy javaslatot, amelyet ha szeretnének megfogadnak.
Mivel ahogyan leírta a képalkotó vizsgálatok mutattak eltérést, így én a biztonság esetére még kérnék konzultációt szakembertől. Attól, hogy a műtét nem indikált, előfordulhat hogy kezelés szükséges. Esetleg feltudnak keresni ortopédust, vagy gyógytornászt. Amennyiben továbbra sem ír egyik szakember sem kezelést elő, akkor javasolható egy pszichés vizsgálat.
Az lenne a kérdésem a pszichológus a post traumás stresszen hogy tud segíteni? Milyen technikákat csinál?
Kedves Kérdező!
ez a ptsd jellegétől és eredetétől függ, illetve a pszichológus módszertani képzettségétől. A legtöbb esetben dinamikus irányvonalon dolgoznak ilyen esetekben. Ez azt jelenti, hogy egy megfelelő biztonság megteremtése után szükséges megállapítani a trauma és stressz eredetét és azokat az életterületeket, amelyeket érint. Ezeket a dinamikusan orientált terápia során pedig igyekszünk közös munkával feloldani, csökkenteni. Van aki kognitív módszerrel dolgozik, itt főképp a tünetek csökkentése a fő szempont, és a mindennapi események megoldása. Azonban számos módszer található még, és a szakemberek is több módszert szoktak használni. amennyiben ógy érzi, foglaljon időpontot konzultációra és ott az adott, kiválasztott szakember részletesebb felvilágosítást tud adni Önnek.
Kedves Pszichológus!
Már nagyon régóta mindenben csak a negatívat és a rosszat látom úgy érzem hogy semmi sem sikerül az életben. Akármi történik velem jó vagy rossz rögtön negatívat látok benne, negatívan gondolok rá. Félek minden új dologtól és úgy érzem hogy rossz fog történni, vagy belekezdek valami új dologba és nem sikerül és úgy érzem nem vagyok képes rá. Túl gondolok mindent és nagyon sokat stresszelek szinte apró dolgokon sokszor.
Maga szerint ez miért lehet?
Kedves Kérdező!
Az élethelyzet, amit leírt nagyon nehéz lehet Ön számára. A folyamatos szorongás és félelem kimeríti az embert. Fontos, hogy milyen eseményeket követően, vagy kb. mióta érzi ezeket az élete során. Továbbá, hogy általánosságban érzi ezt minden téren, vagy vannak olyan helyzetek az élete során mikor nem érzi a szorongást? Ezeknek a félelmeknek sok oka lehet, melyet feltárni nehéz egy ilyen rövid leírás alapján. Azt javaslom, hogy keressen egy szakembert, akivel tudnak beszélgetni a félelmeiről részletesebben. Akár itt az oldalon is választhat, szakembereink szívesen segítenek Önnek, engem is bizalommal kereshet.
Jónapot!
Jelenleg teljesen elbizonytalanodtam,hogy helyre tudjuk-e hozni parkapcsolatunkat vagy sem,és ha igen mi lenne a megfelelő út rá . 3éve kezdődött barátság extrákkal és sajnos általában nem kellett küzdjön értem,sőt ami ennél rosszabb hogy alárendeltem magam teljesen és minden percben Ki akartam sajátítani magamnak,miközben azt éreztem akkor és hangoztattam is,hogy nálam jobbat nem talál … Utólag rájöttem,hogy egyáltalán nem nőként viselkedtem,pedig O 36éves tehát érettebb. Jelenleg lakást újit így O is és én is itthon lakok szüleimnél,de néha úgy érzem velem tervez,bizonyos megnyilvánulások jól,és amikor találkozunk akkor dicsér is,kimutatja szeretetét ,viszont amikor nem vagyunk együtt alig beszélünk,érzem,hogy fáradt,de én meg nagyon rosszul élem meg azt,hogy úgy érzem és baratnoim is azt látják,hogy én rengeteg energiát teszek bele,és ha én nem fektetek bele energiát akkor negyed ennyit se talalkoznánk (így is maximum 1-2napot találkoztunk a héten ) de sose írja le hogy hiányzom,legutóbb is szex előtt mondta csak,hogy hiányoztam neki . Viszont nem tudom hova tenni a dolgot mert egyik oldalt ezt érzem,hogy neki mindegy,ha én szeretnék nagyon akkor jó találkozzunk,jól érezzük magunkat együtt és a találkozás alatt azt érzem hogy szeret ,aztán hét közben felhív 5-10percre és szavakban nem is igazán nyilvánítja ki érzéseit.. ráadásul nemrég összevesztünk amikor közölte szó szerint idézem: “imádlak szeretlek mint ember ,de úgy nem vagyok szerelmes ” nem tudom hova tenni … Ráadásul én 3ev után szeretnék már tervezni olyan téren,hogy ne egyik napról a másikra kapcsolatba legyek hanem egy olyan pár mellett akivel érzem hogy nem kell aggodjak hogy elterveztünk valamit és abba maradt másnap … Nem tudom mit tehetnék hogy helyre hozzám,vagy engedjem el?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne a párjával tisztázni, hogy milyen irányba is tart a kapcsolatuk, milyen tervei vannak neki Önnel hosszútávon, mit szeretne elérni közösen a jövőben. Ebben tud párterapeuta is segíteni Önöknek, hogy tisztázódjanak a célok, vagy az esetleges problémák, amelyek a célokat akadályozzák.
Micskei Orsolya kolléganőm párterapeuta jelölt, vele is konzultálhatnak a problémáikról.
Az alábbi blogbejegyzésünket javasolt lenne elolvasnia:
Üdvözlettel:
Szabó LiliSzia!
Párommal 4 éve vagyunk együtt, ebből az utóbbi fél évben költöztünk össze, mindaddig távkapcsolatban éltünk. Én 29 eves vagyok, párom 33. Neki korábban nem volt komoly kapcsolata, én voltam az első számára. A szexuális életünk nehézkesen indult már az elejétől, de mindig csak vártam, hogy idővel majd jobb lesz. Sajnos ez nem így alakult. Próbáltam párom tudtára adni, hogy ez így nem jó nekem. Eleinte próbáltam kezdeményezni, de egy idő után belefáradtam, hogy nőként mindig én kell kezdeményezzek. Mikor ezt abbahagytam, az volt az érzésem, hogy páromnak egyáltalán nincs szándékában közeledni felém. Mindig kifogásokat talál (fáradtság, munka, továbbkézés);de számomra nem “normális”, hogy 30 évesen évesen hetek, néha hónapok telnek el még meg csak próbálkozás nélkül is. A szeretet meg van köztünk, de az én részemről már nincs szerelem. Ha nem látjuk egymást hetekig, nem érzem, hogy hiányzik. Most lassan úgy érzem, ha esetlegesen közeledne is felém szexuálisan, én nem vagyok abban a hangulatban, hogy próbálkozzunk. Inkább lakótársi viszony van köztünk, mint egy párkapcsolat. Az az érzésem, hogy prioritási sorrendben minden előrébb van mint a másik. 2 éve megkérte a kezem, mintha bebiztossitotta volna magát, hogy akkor én vagyok neki, és tovább nem kell dolgozni azért, hogy együtt legyünk. Én egyre távolabbinak érzem a kapcsolatunkat, nem törődünk egymással. Az elmúlt időszakban egy kollégám iránt többet érzek mint sima kollegai kapcsolat, naponta beszélünk (nem csak kettesben), nevetünk. Ezzel a kollégával eltöltött napi 5 perc boldogabbá teszi a napomat. Semmi nem történt köztünk, de boldogabb vagyok a társaságában, mint a párosban. Menthető a kapcsolat, vagy már teljesen kiégett? Ha nem egyezik a szexuális szükségletünk, mit lehet tenni? Attól félek, hogy ha most így 30 évesen, nem kívánjuk egymást, mi lesz ezek után?!
Köszönöm válaszodat!
Kedves Anna!
A szexualitás érzékeny téma. Az egyik, talán a legfontosabb terület, ahol megélhetjük az intimitást, fontos alapja egy kapcsolatnak. Az intimitás két ember közötti kapcsolatban azt a minőséget jelenti, ahol a leginkább megnyilvánul a másik iránti bizalom, ahol teljesen, minden sebezhetőségeddel együtt feltárod, megmutatod magad a másiknak. És megint csak nem a testiségre, a meztelenségre gondolok, hanem a lelkedre. Intimitás létrejöhet egy mély beszélgetésben, esetleg szavak nélkül is, és természetesen a szexben is.
Abban az esetben, ha azt érzitek mindketten, hogy szeretnétek javítani a szexuális életeteken, én külső szakember bevonását javasolnám, éppen azért, mert annyira érzékeny terület, ahol óvatosságra és figyelemre van szükség. Lehet, hogy egy egy-két alkalmas tanácsadás megoldja a dolgot, és az is lehet, hogy a hosszabb munka segít majd. Ezt az esélyt érdemes megadni magatoknak, hogy ne maradjon ki az életetekből és a kapcsolatotokból az élet egy ilyen fontos és felemelő területe.
Üdvözlettel,
Tisztelt Doktor Úr/Nő!
A problémám a következő. Párom külföldi, és március 3án 10 hetes kiküldetésre ment egy olyan országba, ahol szinte lehetetlen vele a kommunikáció, 44 nap alatt egy levél érkezett. Rettenetesen szorongok, aggódok érte. Kb két héttel elmenetele után egy keserű ízt kezdtem érezni a szám jobb oldalán. Mivel volt egy előzőleg kezelt fogam, a fogorvoshoz mentem aki gyökérkezelte is mert begyulladt, minden rendben sikerült, röntgen is szép, nincs gyulladás a számban sehol, se fogkő, a keserű íz mégis egy hónapja velem van, és már kifejezetten a nyelvemre koncentrálódik, étkezés után gyakoribb.Fogorvosi oka nincs, fülészeti sincs, reflux betegségem karban van tartva tehát nem tartom kiváltó oknak, ha kicsit is sikerül elterelni páromról az aggodalmaim, el is múlik a keserű íz, éjjel sem jelentkezik.Lehet ez stressz? Mióta elment a napok 85%ban sírtam, nagyon nagyon nehezen viselem ezt az egész helyzetet hiába tudom hogy május 22ét már együtt töltjük.
Köszönöm segítségét! (azt hozzáteszem hogy napi 2xfél 0.5mg rivotrilt szedek, nem érzem hogy használna, ezt még az előző orvosom írta fel a pánikrohamaimra tavaly).
Kedves Mónika!
Ha ilyen helyzet alakul ki egy párkapcsolatban az egyedüllét kezdeti szakaszában az emberek a szeparációs szorongástól szenvednek leginkább, alig elviselhetőnek írják le napjaikat. Ezt nagy mértékben befolyásolja az is, hogy korábban milyen volt a kapcsolat jellege, dinamikája: mennyi időt töltöttek együtt, mennyi volt a kommunikáció és akár az is, hogy mennyire volt ez a kiutazás váratlan vagy akár közösen megbeszélt választás. A tünetek mindezek bonyolult kombinációjából jöhetnek létre. Ahogy az utolsó mondatából kiveszem korábban is voltak szorongásos problémái pánikroham formájában, ami miatt gyógyszeres kezelésben is részesült. Így talán fontos lenne felkeresni korábbi orvosát, hiszen a korábbi problémára felírt gyógyszer nem biztos, hogy a mostanira is megfelelő és a tünetek csökkentése érdekében érdemes lehet őt felkeresni.
Üdvözlettel,
Tisztelt Szakértő,
közel 1 éve vagyok együtt a párommal, én már 3 éve elváltam, ő pedig egy nagyon kacifántos válási folyamat kellős közepén van.
Rajongott értem kapcsolatunk elején, bókolt is – ezért nem értem hogy mostanában miért borul ki, ha szóvá teszem hogy ezek az apró bokok hiányoznak. Soha nem kiabálunk egymással, en azt gondolom hogy megtanultam jól kommunnikálni, tanulva előző házasságomban elkövetett viselkedésemből. Nagyon sokat segítek neki, az elet minden területén, a válásban is, hogy ne tegye tönkre őt az ex, támogatom anyagilag, érzelmileg és az egészségében is. Latom hogy szeret, és tisztel, megvan az intimitás is, de hiperérzékeny, mindig vigyáznom kell, nehogy ingoványos terepre tévedjek, mert azonnal zár. Igen, feltekeny vagyok, nem is tudom azonban hogy ez klasszikus féltékenység-e… pl.hallgattunk zenét, mire párom megjegyezte hogy “istenem milyen jól nezett kiez a nő” (énekes). Erre én megjegyeztem, hogy ilyeneket nekem miért nem tud mondani.. teljesen kiakadt. Hogy őneki ez nehéz.. és most egy darabig megint ne várjam, nert az olyan lenne mintha azért mondaná mert kierőszakoltam. Nem. Nekem az esik rosszul, hogy másról miért tudja ilyen könnyen mondani, nekem miért nem? Azt gonfolom hogy sokszor erőmön felül segítem, finomakat főzök minden este. Gyertyafényes, halkzenés vacsorákkal várom, gyógyítom ha fáj valamije, és az ágyban is jó vagyok. Jók vagyunk.
Bennem van a hiba?
Vagy hagyjam az egészet – már a gondolat is letaglóz – mert nem fog tudni úgy szeretni ahogy nekem jó?
Vagy változnom kellene? De hogyan? Lehet hogy túl sok vagyok – és ha nekem így jó, akkor ő hagyja, de ha nekrm támad igényem, akkor inkább ennyit nem fektet a kapcsolatba?
Nem tudom mitévő legyek. Szeretem. Nekem ő kell. Ezt ki is mutatom és mondom is. Azt szívesen hallja. Jólesik neki. Nekem is jólesne…
Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
A válás sok érzelmet felkavar, és bár ha párja Önt szereti, Önnel létesített kapcsolatot, a válás egyben egy gyászfolyamat is, és sok érzéssel, akár zaklatottsággal, érzékenységgel járhat. Lehet, hogy ő erről nem szívesen beszél. Érdemes lenne szerintem átgondolni, hogy Ön szeretne e erről beszélni vele, ha nem javulna a helyzet párterápia is segíthet.
üdvözlettel Száraz Cintia
Kedves Cintia!
Pár hete férjem teljesen bizalmatlan lett velem, miután egy régi ismerős, bejelölt a közösségi oldalon ismerősnek, én pedig visszajelöltem. Soha semmi közünk nem volt egymáshoz, egy helyre jártunk szórakozni, a barátnőm tetszett neki annak idején. Ez olyan lavinát indított el a páromnál, hogy azóta csak a múltammal foglalkozik, kérdezősködik, kényes kérdései vannak, a férfi ismerőseimet nézegeti, mit honnan ismerek!!! Én válaszoltam minden kérdésére őszintén, de ő ezt nem tudja sajnos elfogadni, úgy gondolja, hogy kímélni akarom, azért nem mondok el mindent. Nekem nehéz őt látni, ahogy próbál, de nem tud bízni, én igazságtalannak érzem, amit velem csinál, nem jutunk egyről a kettőre. Közben érzelmileg közelebb kerültünk egymáshoz, de ő folyamatosan őrlődik. Én okot soha nem adtam rá, hogy így viselkedjen velem, szeretem őt és ő is engem, hamarosan 17 éve vagyunk együtt, van két szép gyermekünk, anyagi biztonságban vagyunk…Nekem is , neki is nagyon nehéz ez a helyzet. Mit tanácsol, mivel tudnánk helyrehozni a kapcsolatunkat? Kértem, hogy kérjünk segítséget, de ő úgy gondolja, kettőnknek kell ezt megoldani. Én is így érzem, de nem megy ! Előre is köszönöm a válaszát!
L.
Kedves Kérdező!
Egyetértek Önnel, párterápia segíthet. Ha erre férje nem hajlik, neki lenne érdemes egyénileg segítséget kérnie, hiszen ő maga is szenved és Önnek is szenvedést okoz a viselkedésével.
üdvözlettel Száraz Cintia
Édesapâm 4 éve sajnos elhunyt és nem tudom feldolgozni. Mit tudnék tenni, hogy könnyebben menjen?
Kedves Kérdező!
Érdemes lenne pszichológust személyesen felkeresni, aki tud segíteni a gyászfeldolgozásban.
üdvözlettel Száraz Cintia
Tisztelt Hölgyem/Uram,
A problèma a házasságommal van. 5 ève vagyunk házasok, van egy ugyanennyi idős lányunk is. A felesègemmel nem tudjuk a szülès után fokozatosan kialakult elhidegülèst megbeszèlni. Sokszor próbáltam, de azt mondja hogy “nekem mindig valami bajom van”. Házas èletet kb 8 hónapja nem èlünk semmilyen formában. Az anyósommal èlünk együtt, akinek a nejem szerintem túl sokat enged beleszólni a nevelèsbe. Vele nem jó a kapcsolatom, a nejem folyton őt pártolja. A nevelèsből kiveszem/vettem a rèszem mindig. Főzès, takarítás, gyerek fürdetès, plusz minden nap a szabadidő nagy rèszèt velem tölti ha otthon vagyunk. Váláson gondolkodom, mert a nejem nem akar változtatni, de válni sem, viszont semmiről nem hajlandó beszèlni. Ha pedig az anyósommal vita van akkor a nejem megüt,vagy azt mondja húzzak el. Nem bírok megbirkózni a gyerekem elhagyásának a tudatával, de közben úgy èrzem teljesen kiègek. Fèlek hogy a lányom meggyűlöl. Ennek a feldolgozásában szeretnèk segítsèget kèrni, mi lenne a helyes döntès?
Kedves Ferenc!
A probléma, amit leír elég komplex és döntés, amit szeretne meghozni nagyon nehéz. A gyermekvállalás mindig változást hoz egy kapcsolatba, formálódni a szerepek, a prioritások. Máshová kerül a fókusz. Ezekről azonban érdemes beszélni. A válásról való döntés meghozatala előtt azonban érdemes lenne egy párterápiába kezdeni a konfliktusos helyzetek rendezésére és egy közös döntés meghozatalára, ami akár a válás, akár az együttmaradás lehet. Ez azért is fontos, hogy egy kiélezett szülők közötti konfliktusos helyzetben a gyermek a lehető legkevesebbet sérüljön.
Párterápiára online munkacsoportunkban is van lehetőség.
Üdvözlettel,
Tisztelt Doktornő!
Leírom röviden az előzményeket.
16 éves koromba elkezdtem támogatásért találkozni m férfiakkal és helyrehozni az életemet anyagilag , próbáltam melette diákmunkát is de nem jutottam egyről a kettőre 27 éves vagyok most anyagilag teljesen rendeződtek a dolgaim, lett szakmám , munkahelyem ,főiskolára járok álmaim megvalósításában szinte teljesült , hogy azt tanulhatom amit szeretnék a munkahelyemet is szeretem.Mégis kapcsolatot nem tudok kialakítani egyszerűen nem tudom elviselni már férfiak közelségét, érintését és semmit ami ezzel kapcsolatos.Rosszul vagyok ha hozzám érnek.
Mi lehetne a megoldás?Fog ez változni?
Kedves Maja!
A probléma, amit leírt nem lehet könnyű a maga számára és az az élethelyzet sem lehetett könnyű, amit akkor élt meg. Ez hagyhatott magában sebeket, sérelmeket. Azt gondolom ezeknek az átbeszélésére fontos lehet keresni egy pszichológus szakembert, akivel át tudják beszélni a történteket és a problémát.
Ajánlom munkacsoportunk tagjait!
Üdvözlettel,
Tisztelt Szakember! A baráti társaságunk egyik tagja általában nagyon kedves, segítőkész, teljesen rendben van, egyre gyakrabban viszont egy pillanat alatt, teljesen megváltozik és kiabál, semmi nem tetszik akár össze is töri a keze ügyébe akadó tárgyat. Nem tudom mi válthatja ki olyan mintha akár egy hirtelen időjárás változás is okozná, mert a legtöbb esetben nem lenne erre semmi más oka. Semmi magyarázatot ilyenkor nem találunk erre a reakcióra. Néhány óra elmúltával ismét minden a régi. Ez valamilyen betegség lehet? Mi a teendő, szóvá tenni nem merjük.
Kedves Kérdező!
Ilyen helyzetekben fontos lehet a viselkedés mögé nézni. Óvatosan közelítve megkérdezni a családtagot/barátot, hogy ő saját magán érzékeli-e ezeket a változásokat, ha igen, van-e valami olyan külső szemlélő számára nem egyértelmű vagy látható dolog, ami ezt kiváltotta belőle. Ha ez számára is problémát jelent és nyitott rá, akkor érdemes pszichológus szakemberhez irányítani őt.
Üdvözlettel,
Külföldön élek 2 éve, édesanyám tavaly lett rákos beteg. A kemoterápiás kezelése most kezdődött el, ezért hazajöttem meglátogatni, mivel általában szezonálisan dolgozom- de most télen sem jöttem haza,főleg a kovid miatt. Szerettem volna vele lenni a kezdeti nehézségekben, támogatni lelkileg és fizikailag is, mivel édesapám ápolja, aki szintén súlyos beteg-egymásra vannak utalva-pár hét múlva pedig vissza kell utaznom, mert kezdődik a szezon.
Szeretek külföldön élni, ott látom hosszú távon a jövőm, de bűntudatom van, hogy amikor szükség lenne rám, nem vagyok a családtagommal és kicsit önzőségnek is érzem ezt a részemről. Ugyanakkor szeretném a jövőmet bebiztosítani a saját utam járni és nem szeretnék függeni senkitől.
Mi az arany középutat ebben a helyzetben? Szívem szerint nem mennék vissza, amíg anya nem gyógyul meg, de most van itt az idő, hogy végre ki tudnám használni a lehetőségeimet a karrierem fellendítéséhez, az anyagi önállósághoz és nem akarom elszalasztani, annyit küzdöttem, hogy végre ideáig eljussak, most kell ezt megragadni.
Annyira jó lenne ha velem lenne a családom, de én itthon nem tudom az álmaimat megvalósítani és kicsit úgy érzem, ez a helyzet most visszatart és örlődöm az önmegvalósítás és bűntudat-önzőség között. Tényleg önző vagyok ha nem maradok itthon? Sokat tudnék az egészségéhez hozzájárulni, de közben meg én mennék tönkre lelkileg, mert néznem kell a szenvedését..
Kedves Kérdező!
Fontos lenne, hogy az édesanyjával/szüleivel tudjanak beszélni ezekről a kérdésekről/kétségekről, amik magában felmerültek és nyomasztják. Az őszinte és nyílt kommunikáció sokat tud segíteni ebben a helyzetben. És ami talán a legfontosabb, hogy a szülők az érzelmi támogatását érezzék, és az nem feltétlenül egyenlő a fizikai közelségével.
Üdvözlettel,
Jó napot!
18 éves lettem ès elkoltoztem a születésnapomon otthonról azert mert szuleim nem fogadták el, hogy meleg vagyok es a baratnomekhez koltoztem fel eve. Nagyon megviselt lelkileg es most jott ki rajtam ez az egesz dolog, mivel szuleim nem jottek utanam en meg probaltam elni az eletem, de nem akartam a szuleimet megbantani csak elfogadasra vagytam. Szeretem oket es nem tudom hogyan tegyem jova amit tettem, hiszen tudom hogy en is hibaztam. Estenkent mindennap mostaban sirok, mert erzem, hogy az eszem es a szivem ket kulonbozo dolgot szeretne es nem tudom mi tevo legyek.
Elore is koszonom válaszát, illettve hogyha tud tanacsot adni azt is megköszönöm.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne megpróbálni családterápia segítségével rendezni a nehézségeiket,s megoldást találni a jelen helyzetre.
A másság felvállalásáról írtunk korábban egy bejegyzést a honlapunkon, érdemes lenne elolvasnia, sok hasznos információ található benne:
A coming-out (előbújás) és az erre adott reakciók pszichológiai vetülete
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Doktornő / Doktor Úr!
27 éves vagyok, majdnem 2 éve házas. Jelenleg az első gyermekünket várjuk a férjemmel. Most járok a hetedik hónapban, és sajnos problémák adódtak a szexuális életünkben.
Néhány hete kezdődött az egész. Sajnos azt érzem, hogy nekem egyáltalán nincs kedvem a dologhoz, sőt kb. két hónappal ezelőtt elég kellemetlen, fájdalmas volt számomra az együttlét, azóta ez az érzés csak fokozódott bennem. Sem akkor, sem azóta nem nyújt semmilyen fizikális élvezetet számomra az együttlét, és ezt a férjem is észrevette. Ő próbál alkalmanként közeledni hozzám, mert ugyanolyan vonzónak talál, mint korábban, én nem is utasítom vissza a közeledéseit, mert nem szeretném, ha elhanyagolva érezné magát, és mert bízom mindig benne, hogy az adott alkalom majd ugyanolyan élvezetes lesz mindkettőnk számára, mint a terhességem előtt, ám ez sajnos nem így van.
Az vett rá, hogy szakembert keressek fel, hogy tartok attól, hogy kezdünk eltávolodni egymástól, és a férjem az élvezetet előbb-utóbb más nőnél fogja keresni, ha nem javul a helyzet. Már le is ültünk megbeszélni a dolgot, ő is és én is elmondtuk a problémáinkat egymásnak, de attól félek, hogy ez kevés lesz.
A segítségét szeretném abban kérni, hogy orvosolható-e ez a probléma, ha igen akkor hogyan?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Először is engedje meg, hogy gratuláljak előre is a babához! Nagyon sok boldog és örömteli pillanatot kívánok Önöknek!
Szeretném megnyugtatni, hogy hét hónapos terhesként nem jelent feltétlenül gondot, vagy problémát az, hogy kevésbé élvezetes a szexuális aktus. Ahogyan leírta, hogy korábban sem volt megfelelő az élmény, úgy vélem még az is normálisnak mondható. Persze mindenkire másképp hat a terhesség időszaka, azonban a második trimeszter időszakától egyre inkább hormonálisan és fizikálisan is átalakul a teste. Rengeteg olyan új érzés jelenik meg, ami mindenkire másképp hat, és ebbe sajnos beletartozhat, hogy a szexualitás, vagy az aziránti vágy csökken. Érzékenyebbé vállhat a teste, így már nem jelent ebben az időszakban ugyanolyan élményt az aktus mint korábban. Fontos hangsúlyozni, hogy ezen időszak alatt! Párjával most egy új időszakba léptek, más szintre kerül a kapcsolat. Itt több típusú intimitás kapcsolódik majd be. Nagyon jól tették, hogy leültek és megbeszélték az érzéseiket, azonban a legfőbb módszer itt jelenleg a türelem és a megértés. Erre a pár hónapra még alkalmazkodniuk kell a változáshoz, és ha mégis igénylik, akkor más formákban örömet okozni egymásnak. Én úgy gondolom, ha képesek megbeszélni, és az intimitást kicsit másképp is nyújtani egymásnak akkor a szülést követően visszaáll minden, sőt elmélyültebbé válik a kapcsolatuk. Természetesen ha igényt éreznek rá, akkor már a mostani időszakban is tudnak szakemberi segítséget kérni, akár itt nálunk online formában is.
