Üdvözlöm.
Sefítségét szeretném kérni.

Kb 3 hete hogy a semmiből egyszer csak megfájdult a melkasom dohanyzás közben és ezt kisérte melkasi szuro fajdalom,légszomj.
Házi orvoshoz fordultam a panaszaimmal,és 0,5 mg-os fronint írt fel.El kezdtem szedni,minden este felet belőle.Most pár napja jobban lettem,de néha rám jön ilyen feszültség érzés,nyugtalanság és zavart közérzet.
Régebben kb 14 évessen jött rám először egy pánik roham ami tartott 1 hétig minimum.És onnatól kezdve jó párszor előjött.Buszon,vonaton,boltban,olyan helyeken ahol többen vannak.A lényeg az hogy érdemes pszciholóhushoz fordulnom? Ön mit javasol?

Jó napot kívànok azzal a problémával fordulok önhöz hogy kB két három hete kezdődött hogy reggel ébredés után ugyan olyan fáradt vagyok mintha nem aludtam volna, de ez egész nap megvan mikor elindulok otthonról ugyanúgy érzem ezt a nagy faratsagot sőt úgy érzem nem is tudok elmenni ahova szeretnék mert ugyerzem osszeesek bolt laborom két hónapja a vvt az 3,92volt más minden rendben ez bolt kicsit alacsony a hemoglobin. Az 120 as volt más nem volt eltero kérdeztem a haziorvos hogy nem kell e újabb labor azt mondta nem tanácstalan vagyok,többször volt olyan is hogy arra ébredtem hogy melegem van, és hogy ehhez társult rosszullet amúgy tavaly volt egy mikro tudoemboliam de arra szedek vérhigitot azt mondta az orvos ez idegi alap ōntől szeretném megkérdezni ez valóban az vagy más betegség is lehet
Kōszōnōm szépen

Tiszteletem!

Egy olyan kérdésem lenne, hogy járhat-e egy párkapcsolatból mindkét fél ugyan azon pszichológushoz? Nem párkapcsolati tanácsadásra, hanem rendes egyéni terápiás foglalkozásra külön-külön.
Elnézést, hogy ilyen kérdéssel zavarom, de nem találtam erre vonatkozóan sehol leírást.

Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Minden jót kívánok!

Jó napot. Arról szeretnék pszichológussal beszélni nálunk családon belül a meztelenség teljesen megszokott és rendszeres dolog…31 éves vagyok ,még a szüleimmel élek , anyukám 55 éves , apum 53 és napi szinten meztelenül vagyunk otthon mind a hárman… főleg anyukámmal ez miatt nagyon közeli és bensőséges a kapcsolat közöttünk….hogy pontos legyek nem izgat fel úgy mint egy férfit egy nő , részemről ez inkább imádat és csodálat anyukám iránt, amiért minden gond nélkül mutatkozik előttem meztelenül , van hogy reggeltől estélig ….ilyenkor legtöbbször én is meztelen vagyok ,de még sosem volt merevedésem anyukám előtt…. arról viszont beszéltünk már többször is hogy számomra mennyit jelent ez az egész , az viszont igaz hogy a mellein néha megakad a tekintetem…..erre már anyukám rá is kérdezett , a mellei iránt leginkább imádatot és csodálatot érzek… Anyukám 5 éves koromig szoptatott , nem tudom hogy a mellei iránti kötődésem ez miatt is lehet e , vagy csak simán azért mert nap mint nap látom a melleit… aztán még a másik dolog , hogy 26 éves koromban munkahelyi baleset után nyaktól csipőig bevoltam gipszelve és nem tudtam ez miatt egyedül zuhanyozni, ekkor anyukám szokott segíteni, ő mosdatott meg ,az egész testemet a nemi szervemmel együtt….addig is és azóta is az volt életem egyik legkülönösebb élménye, nem is annyira izgató mint inkább különös érzés volt mikor anyum ott hozzám ért ,első pár alkalommal nagyon zavarban voltam de aztán már nem…kb 10-12 alkalommal zuhanyoztatott meg anyum.

Mielőbbi válaszát köszönöm

Kedves doktornő.
15 èves kamasz lànyom bejelentette,hogy biszexuàlis ès 2 hònapja egy lànnyal jàr együtt. Amit èn nem tudok elfogadni. Semmi bajom a melegekkel ,de a gyerekem nem lehet az. Nem èrtem mièrt teszi.Nincsennek baràtnői,mert senkivel nem talàlja meg a közös hangot csak ezzel akivel együtt jàr. Visszahùzòdò,sokat van a szobàjàba a kompjùter előtt. Különben intelligens,osztàly első nagyon talpraesett kislàny minden tèren. Nem tudom elfogadni,hogy lànnyal legyen együtt. Bem tiltom hogy talàlkozzanak ,de nagyon fàj ha tudom,hogy vele van. Kèrdèsem,hogy mennyire jellegzetes az ilyesmi a tinikre,vàltozhat-e a szexuàlis beàllìtottsàga kèsőbb? Hogy viszonyuljak a dolodhoz?Hogy tudnàm elfogadtatni magammal? Fèrjem nem tud semmit az egèszről nem merem beavatni fèlek tosszul reagàlna.

Szeptemberben lesz 2 éve hogy középsúlyos depresszióval diagnosztizáltak a kórházban. Amikor bekerültem oda már nagy problémám volt az alvással, megvádoltam a páromat olyannal ami nem volt igaz és tévképzeteim voltak.Kaptam Parnassan tablettát 10mg-ot és xanaxot.Jobban lettem a gyógyszerektől de a hangulatom most is rossz. Tavaly kijöttem külföldre dolgozni de nem tudtam visszamenni az országba további gyógyszerért. Így 7.5mgosat szedtem ezt megfeleztem az utolsó 3 hónapban. Az is jó volt számomra. De elfogyott és abba hagytam. Ezután teljesen pánikba estem hogy visszajön az a mély depresszió, nem tudtam aludni.Egyfolytában ezen jár az agyam fárasztóan. És felhívtam itt az orvost aki a jelenlegi állapotomra ami pánik, aggódás, szorongás Mirtazapinén írt ki másnap visszatelefonáltam egy másik orvossal tudtam beszélni és mondtam melyik gyógyszert szedem és mondta van ebben az országban is így azt kezdtem el szedni megint a 7.5mgosat. Ön szerint melyik gyógyszer lenne nekem most a megfelelő? Olvastam a parnassanról hogy hosszútávon inkább káros,és hogy nem lehet leszokni róla.Igaz ez? Meddig lehet ezt szedni?

Tiszteletem!

Van egy számomra fontos Hölgy,közel 3 éve vagyok vele rendszeres kapcsolatban online és telefonon.Sajnos azonban messze lakik,308 km-re.Meg nem találkoztunk,de szeretnénk.Szorongassal tölt el minket a távolság.Miket javasol tenni? Közösen szoktunk meditálni a Hölggyel,akit nagyon imádok.Hogyan tudnánk meg kozelibbe tenni a kapcsolatunkat? Koszonjuk.Üdv.:Imre

Jó napot!
A barátommal már 1 éve vagyunk együtt. Nagyon sokáig kitartottam én mellette, sok évig szerettem és vártam hogy legyen köztünk valami olyankor is mikor ő bunkó volt velem. Mielőtt összejöttünk volt egy pár friendzone a kapcsolatunkban. Először ő engem majd mondta hogy megpróbálná velem majd én friendzoneoltam le. Aztán egy idő után rá elkezdtünk találkozgatni és nagyon jól éreztük magunkat. Emlékszem hogy én picit nehezebben tudtam érzelmileg lépni hogy több legyen. Majd megkérdezte hogy a barátnője leszek e és igen-t mondtam. De olyankor nem éreztem magam olyan biztosnak a dologban de nem mondtam el mert szerettem volna is azért hogy legyen valami köztünk. Aztán így teltek az idők. És most ott tartunk hogy imádok vele lenni, hiányzik folyamatosan, imádok vele beszélgetni ha nincs velem és nagyon boldoggá tesz. De az agyam mindig ha például az a szó jön azt mondja hogy mivan ha nem is vagy belé szerelmes? És utálom ezt a gondolatot mert én nagyon szeretem. Imádom ahogy kinéz ahogy bánik velem. Viszont az agyam nem hagyja annyiban. És nem tudom mit tegyek ellene. A barátomnak meséltem és ő azt mondta nekem ne kitartásból legyek vele hanem szerelemből .És nagyon elkezdtem olyankor sírni és kertem hogy szorítson magához mert féltem h elenged és nyomást is éreztem a mellkasomban. Nem akarom elveszíteni, vele tervezem az egész életem. De nem tudom mit tegyek az agyammal. Hogy állítsam le h ne jusson eszébe.

Jónapot!
A párommal már egy éve együtt vagyunk és az elején a kapcsolatnak sokszor éreztem szexuális vágyat. Majd elkezdtem szedni a fogamzásgátlót és úgy érzem csökkent a libidóm. De nagyon hasfájós vagyok így muszáj voltam elkezdeni szedni. A nőgyógyászhoz az időpontom még hónapokra van és nem tudom mit tegyek. A barátom nagyon vágyik a szexre arra hogy egymáshoz érjünk. Bennem meg csak nagyon nagyon ritkán jön fel a dolog. Szeretném őt boldoggá tenni meg megadni neki azt az élvezetet. De mikor belekezdenénk azt érzem magamra erőltetem. Hozzáteszem hogy még csak orál volt köztünk mert nem sikerült még az első szex mert fáj próbálkozáskor így csak lassan haladunk. Viszont izgat a gondolata hogy ő nekem be tegye. Csak még nem tartunk ott és félek ha ott is fogunk nem fogom annyira kívánni a dolgot.

Üdvözlöm!

28 éves nő vagyok, még sosem volt párkapcsolatom. Az elmúlt időszakban egyre inkább foglalkoztat a gondolat, mert nagyon jó lenne valakivel együtt tervezni a jövőt, valakivel együtt lenni. Hiányzik a társaság és, hogy legyen mellettem egy férfi.
A munkahelyemen 2 éve tetszik egy férfi, aki több mint 10 évvel idősebb nálam. Elvált, van egy gyereke, egyedülálló. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag szörnyen vonzódni kezdtem hozzá, őszintén szólva nem tudom mi fogott meg benne. Külsőleg rendben van, de belűről “rohad”. Mindig én kezdeményezek beszélgetéseket, egy időben rendszeresen felhívtam, írtam neki üzeneteket. Sok mindent megosztottam vele, amit úgymond nem is kérdezett, de akkor úgy éreztem, hogy szeretnék vele mindent megosztani, így kitárulkoztam előtte, olyan dolgokat osztottam meg vele, amiket a saját szülőmnek sem mondanék el, annyira intim. Volt, hogy főztem neki, ezen kívül szívességeket tettem neki, próbáltam mindig a kedvében járni. Szó szerint hülyét csináltam magamból előtte. Néha úgy érzem, hogy játszik velem, szerintem jó érzéssel tölti el, hogy valaki érdeklődik iránta és a kedvében próbál járni. Egyszer nagyon kedves, segítőkész, érdeklődő, vicces (ez ritkábban fordul elő), máskor pedig bunkó, kiállhatatlan, vagy közömbös. Mivel munkatársak vagyunk, nem tudom őt kiverni a fejemből. Minden nap kapcsolatban vagyunk egymással, szó szerint naponta kell beszélnünk. Próbálom elfelejteni, de így nagyon nehéz. Beszéltem a főnökömmel, hogy segítsen ebben, de azt mondta, hogy gyerekes vagyok.
Nem tudom mi váltja ki belőlem ezeket az érzéseket. Vonzódom hozzá, de tudom, hogy nem lennénk egy jó páros, mivel hosszútávon nem érezném jól magam mellette. Néha azon gondolkozom, hogy csak az vonz benne, hogy elérhetetlen és, ha “megkaphatnám” már nem lenne annyira érdekes.
Azóta több párkapcsolati próbálkozásom is volt, 2 igazából, de mindegyik emiatt a férfi miatt fulladt kudarcba.
Nem értem, ha nem akar semmit, miért hintáztat? Nagyon aljas dolog az érzésekkel játszani.
Hogy juthatnék túl rajta? Próbáljam levegőnek nézni? Beszéljek a főnökömmel? Hidegüljek el tőle? Teljesen tanácstalan vagyok.
Köszönöm!

Egy napon egyik pillanatról a másikra beleszerettem a szomszéd fiúba. Azóta tisztelem szokásait és csinálom, nézem is. A körülötte lévő embereket is figyelem hogy hogy viselkedjek elötte. Nem tudok róla lemondani, és azt is azért kéne mivel 4 éve ismerjük egymást valószínüleg csak barátként ismer de mondósan nem tudom. Folyton rajta jár az eszem, alig alszok és -félék, hogy ez egy idő után még fog ártani. Lekéne mondanom róla? Hogyan? Vagy mit csináljak?
Panaszát írta: Kisfaludi Tamara!

Lányomról van szó, aggódok miatta. 2021 januárban kezdődött állkapocs fájdalommal, szájzárral a betegsége. Gnatológián, reumatológián kezelték, nem javult, csontkovácshoz fordult, aki nyaki csigolyáit kezelte, amely “roppant”. Ezután ingadozni kezdett a vérnyomása és a pulzusa, amelyeket rendszeresen figyel. Nyaki röntgen, CT kis eltérést mutatott, MR szerint műtéti teendő nincs. Ezt 3 idegsebésszel beszélte meg. A problémája, miszerint a fej mozgása szerint ugrál a vérnyomása, azóta is fennáll. Éjszaka is felébred rá, és rosszul van miatta, fullad, nyomásérzés a torkában, mellkasában, szapora szívverés. Állitja, hogy nyugodt, a nyaki csigolya okozza a tüneteit, arról, hogy pszichés eredetű, hallani sem akar. Nem tudom, mit tegyek, hová vigyem? 34 éves, budapesti. Hipochonder, amivel tisztában is van.
Köszönöm, ha segítenek.

Az lenne a kérdésem a pszichológus a post traumás stresszen hogy tud segíteni? Milyen technikákat csinál?

Kedves Pszichológus!
Már nagyon régóta mindenben csak a negatívat és a rosszat látom úgy érzem hogy semmi sem sikerül az életben. Akármi történik velem jó vagy rossz rögtön negatívat látok benne, negatívan gondolok rá. Félek minden új dologtól és úgy érzem hogy rossz fog történni, vagy belekezdek valami új dologba és nem sikerül és úgy érzem nem vagyok képes rá. Túl gondolok mindent és nagyon sokat stresszelek szinte apró dolgokon sokszor.
Maga szerint ez miért lehet?

Jónapot!
Jelenleg teljesen elbizonytalanodtam,hogy helyre tudjuk-e hozni parkapcsolatunkat vagy sem,és ha igen mi lenne a megfelelő út rá . 3éve kezdődött barátság extrákkal és sajnos általában nem kellett küzdjön értem,sőt ami ennél rosszabb hogy alárendeltem magam teljesen és minden percben Ki akartam sajátítani magamnak,miközben azt éreztem akkor és hangoztattam is,hogy nálam jobbat nem talál … Utólag rájöttem,hogy egyáltalán nem nőként viselkedtem,pedig O 36éves tehát érettebb. Jelenleg lakást újit így O is és én is itthon lakok szüleimnél,de néha úgy érzem velem tervez,bizonyos megnyilvánulások jól,és amikor találkozunk akkor dicsér is,kimutatja szeretetét ,viszont amikor nem vagyunk együtt alig beszélünk,érzem,hogy fáradt,de én meg nagyon rosszul élem meg azt,hogy úgy érzem és baratnoim is azt látják,hogy én rengeteg energiát teszek bele,és ha én nem fektetek bele energiát akkor negyed ennyit se talalkoznánk (így is maximum 1-2napot találkoztunk a héten ) de sose írja le hogy hiányzom,legutóbb is szex előtt mondta csak,hogy hiányoztam neki . Viszont nem tudom hova tenni a dolgot mert egyik oldalt ezt érzem,hogy neki mindegy,ha én szeretnék nagyon akkor jó találkozzunk,jól érezzük magunkat együtt és a találkozás alatt azt érzem hogy szeret ,aztán hét közben felhív 5-10percre és szavakban nem is igazán nyilvánítja ki érzéseit.. ráadásul nemrég összevesztünk amikor közölte szó szerint idézem: “imádlak szeretlek mint ember ,de úgy nem vagyok szerelmes ” nem tudom hova tenni … Ráadásul én 3ev után szeretnék már tervezni olyan téren,hogy ne egyik napról a másikra kapcsolatba legyek hanem egy olyan pár mellett akivel érzem hogy nem kell aggodjak hogy elterveztünk valamit és abba maradt másnap … Nem tudom mit tehetnék hogy helyre hozzám,vagy engedjem el?