Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves Tanácsadó!
Továbbtanulással kapcsolatban szeretnék kérdezni. Régóta pszichológusnak szeretnék tanulni, egyetlen blokk, ami aggaszt ezzel kapcsolatban, hogy a saját nememhez is vonzódok, pontosabban mindkettőhöz. Ez akadályt jelenthet a képzés során? Pszichés problémának úgy tudom, nem számít.
Köszönettel:
Robi
Kedves Robi!
Köszönjük bizalmát és kérdését! Én úgy gondolom, hogy amennyiben Ön ezt a szakmát választja, és szeretné megtanulni, akkor annak nem lehet akadálya a leírt helyzet. Elsőként is, nyilván csak az fog tudni erről az információról akinek Ön elmondja. Másodsorban pedig azt gondolom, hogy a szakmai tudás a fő szempont és a megfelelő mentális és érzelmi felkészültség. Egyébként megfelelően tájékozott, a biszexualitás nem pszichés zavar. Ha Ön ezt a szakmát szeretné hivatásának, akkor úgy vélem ez ne legyen akadálya.
Üdvözlöm. Van egy 2 éves kisfiam, az lenne a kérdésem, hogy hiperaktivitasrol lehet e szó ha a gyermek egésznap pörög, leülni is csak max 1 percre tud de akkoris csinálnia kell valamit közben. Figyelem zavarrol úgy nincsen szó, akaratos az tény, de sokszor ha kérek tőle valamit azt oda hozza nekem, viszont nagyon hamar kiborul ha nem ugy van ahogy ő szeretné, nem sír hanem ordít torkaszakadtàból. Sajnos óvodai beiratáshoz szükséges iratot sem tudom megcsináltatni neki, mert nem képes egy fényképre megülni,elkezd orditani, es ellök magátol, nemhiszem hogy “csak a dac korszak” – rol lenne szó.
Nagyon hisztis, és lehet ennekoka a hiperaktivság?
Vagy ebben az esetben kikell vizsgáltatni?
Kedves Kérdező!
Megértem, hogy ez a fajta viselkedés a gyermek részéről frusztráló. Nem tudják, hogy mi miatt pürög, és valóban sok esetben a dackorszakra nem lehet mindent ráfogni. Kettő éves korban a gyermekeknél a motorikus mozgás nagyon előre szalad a fejlődésben, és a kognitív gyakran még egy picit lemarad ehhez képest. Ez idővel beéri egymást, és ilyenkor a gyermekek kicsit visszább lassulnak. Úgy vélem ha a figyelmi és koncentrációs készségei korának megfelelőek, akkor korai még hiperaktivitásról beszélni. A hiszti és a gyakori indulatos viselkedés mögött húzódhat más ok is, amennyiben ez fokozódik akkor esetleg érdemes egy személyes konzultációra elmenni a gyermekkel és ott több és részletesebb véleményt lehet meghatározni.
A 10 éves lányom bejött a szobámba azzal a kérdéssel, hogy mit hozzanak nekem anyuval az élelmiszerboltból miközben aludtam, mondam, hogy fáradt vagyok, de nem kell most nekem semmi, ő erre erősködött, hogy azért ezt meg azt kérek-e, mondtam alszom, dehogy kérek-e valamit, mondtam ezennel erélyesebben, hogy nem. Erre a lányom megsértődött és becsapta az ajtót.
Később aztán bocsánatot kértem, hogy nem rá voltam mérges, hanem én voltam rossz passzban mert az alvásból ébresztett föl.
Később aztán négyszemközt beszélgettek az anyjával, és az anyja mondja neki, hogy azért a lányom is bocsánatot kérhetett volna, hogy engem felébresztett, utána azt is mondta, hogy az anyját nyugodtan felébresztheti, ő nem fog kiabálni. Erre a gyerek az anyjának ezt megköszönte, hogy ő nem lesz kiabálós.
Mit vált ez ki a gyerekben? Nem azt, hogy az apuka a rossz, az anyuka meg a szent, aki soha nem haragszik?
Kedves Kérdező,
Úgy látom aggódik, hogy esetlegesen rossz érzéseket váltott ki a kislányából. A gyerekeknek fontos megérteni a szülő érzelmi állapotait, így pl. azt, hogy Ön akkor éppen fáradt volt és a reakciója nem rá irányult, mindemellett a gyermeknek is fontos lehet a szülő felé kifejezni mit érzett éppen akkor (pl. valamiről szeretett volna beszélni). Fontos a gyermek mentalizációs készséget fejleszteni, vagyis azt a képességét, hogy önmagának gondolatokat, szándékokat és motivációt tudjon tulajdonítani, illetve más emberekkel kapcsolatban is ezt tehesse. Nem utolsó sorban egy jó gyakorlat lehet a gyermek érzelmi állapotainak visszatükrözése így pl. ” Látom, hogy rosszul esett neked amit apa mondott, viszont ő most fáradt. Tudod te is néha nyűgös szoktál lenni, ha keveset alszol, de ha felébredt biztos beszélhettek erről”. Olyan mintha félne attól, hogy a szabályok melyeket Ön igyekszik kialakítani a kislányával kapcsolatban valamiért haraghoz vezethetnek. Érdekes, hogy a párja válassza a gyermek felé ezt az erős érzést váltotta ki Önből, miszerint “anyuka szent és sosem haragszik”. Néha a szülőnek lehet bűntudata amiatt, hogy adott kereteket igyekszik betartattni a gyermekkel, ugyanakkor a keretek és szabáyok megértése és betartatása fontos nevelési elv. A gyermek egy idő után ezen kereteket és szabályokat nem csak otthon fogja tudni alkalmazni, hanem az óvodai vagy iskolai közegben, barátokkal, egyfajta önszabályozó rendszer kialakítását segíti elő. Amit a gyermek megtanul otthon azt később generalizálja más helyzetekben is és ez nagyon fontos szempont a gyereknevelés során. Érdemes lehet a gyermek édesanyjával átbeszélni a történést és megegyezni abban, hogy a gyermek felé mit képviseljenek szülőkként.
Remélem tudtam segíteni, köszönöm hogy bizalommal fordult hozzám.
Tisztelt Pszichológus!
A kapcsolatom a barátommal lassan 2 éve fennáll. A probléma a összeköltözéshez kapcsolódik, hiszen sokat beszélgettünk már erről, egy véleményünk is van róla, de még is úgy látszik és érzem is, hogy soha nem fog elszakadni otthonról. A szülei is olyanok, hogy építenek otthonra valamit a munkájával kapcsolatban csak úgy, mintha csak egy hasznos dolog lenne, közbe nekem úgy jön le, hogy csak oda akarják kötni valamivel még. Nekem olyan rossz érzésem van a jövővel kapcsolatban ezügyben. Ezt persze neki nem említem, mert csak balhé lenne belőle, mint minden alkalommal, ha valami hasonló történik. Maga szerint én gondolom túl vagy van valami alapja?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a párja elszakadási nehézsége fakadhat abból, hogy esetleg nehezen tud leválni a szülőkről.
A probléma amiről ír, már sok esetben felmerült, ezért írtunk belőle két blogbejegyzést is, amelyeket érdemes lenne elolvasnia:
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm! Segítséget szeretnék kérni. Adott egy olyan helyzet, hogy a van a kisfiam apukája, akivel szakítottunk, mikor megtudta, hogy terhes vagyok. Azóta eltelt 3 év,lezajlott az utolsó tárgyalás januárban. Nekem akkor mondott egy olyat, hogy esetlegesen megpróbálni újra együtt. Én azóta lesem minden vágyát, 2 hetente találkozunk, akkor estéként mindig van aktus. Az utóbbi időben már egyre rosszabbul vagyok lelkileg, hogy ezt csinálom, holott tudom, hogy nem kéne,de mégis megteszem, mert addigis magamhoz közel tudom őt. Ebben szeretnék Öntől segítséget kérni, mit javasol nekem? Engedjem el és lépjek túl rajta? Ha igen, hogyan? Ez a szeretet felé, bennem nagyon mély.
Előre is köszönöm a válaszát!
Klaudia
Kedves Kérdező!
Javasolnám pszichológussal vegye fel a kapcsolatot személyesen (vagy online), mert több beszélgetés szükséges ahhoz, hogy érzései tisztázódjanak és annak megfelelően tudjon döntést hozni.
üdvözlettel Száraz Cintia
Jó napot kivánok! Azzal a probléval fordulok önhö hogy 5 éve depresszios vagyok voltam Pszichológusnál kétszer is nem segitettek és úgy érzem már nem tudom kezelni 2017-ben probáltam öngyilkoságot elkövetni nem sikerült megtaláltak aludni nappal tudok csak éjszaka nem elfáradok abba is ha csak ki megyek anyukám meghalt nevelő anyám és a rendes apám nem ért meg csak a rossz szavakat kapom tőlük kérem segitsen nem birom így tovább ezt az egesz helyzetet minden nap kin szenvedés előre is köszönöm
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
A leírt tünetek alapján úgy gondolom, hogy Önnek elsősorban pszichiáterrel kellene beszélnie a tüneteiről, gondolatairól, érzéseiről. Ebben az állapotban lehet gyógyszeres kezelés segítene Önnek, amelyet ki lehetne egészíteni pszichoterápiás kezeléssel is. Azt javaslom, hogy a területileg illetékes pszichiátriai gondozóval vegye fel a kapcsolatot (amennyiben elmúlt 18 éves), s kérjen időpontot vizsgálatra.
Az alábbi blogbejegyzéseket ajánlom az Ön figyelmébe:
Üdvözlettel: Szabó Lili
Egy ideje,nem tudok úgy párommal lenni.
/Távol dolgozik/
Önmagában szembesűltem azzal,hogy..
1. Visszatérő bajom akad odalennt
2. Nehezenadom át neki magam,nem érzem úgy a biztonságot feltétlen .
3.Ennek ellenére egészséges igényem lenne,napi többalkalommal is.
Sőt mintha beállítottság is különbözne vagy másként nyílvánúl meg. Valahogyan elsiklik. Akkor is,ha intenzívebb az aktus vagy ha érzelmesebb.
Tény,akadt régebben molesztálás,zaklatás is.
Ami utóhatása egy időben eltűnt.
Pl nem bírtam wct lehúzni ,kényszeres cselekedeteim voltak . ÍNem bírtam erőszakosabb embereket kezelni, de gyengéktől meg menekülök .
Valamiért mellém tapadtak,tőlem kértek évére mert beteg is lettem,tudtam nemet mondani.
Nem tudom mit csináljak. Eleve hiába léptem szintet,érzelem stb téren. Szexuálisan visszatérően megint a megszeeppent énem élem.
Eleve elhíztam is ,de ez is védelem teltség is és stressz is.
Mikor csinos voltam,akkor inkább csak szexeltek volna velem ,ráadásul úgy,hogy prostis legyek vagy megváltoztatak volna .De ezt kinőtem és volt segítség is egy időben. Nem tudom miért érzem most ezt
Létezik,hogy ennyire visszalök a bezátság érzetben és,hogy távol van a pár ,de,hogy úgy legyen komplexusom és félelmem,ami kb molesztálás idejé volt. ?Eleve rémámok gyötörnek olykor,kb mint kamaszként és kisgyerekként.
Akad ismerős,akikkek beszélgetek időnként,nappal minden kb oké mégha mensi stb miatt néha amúgy is néha kellemetlen a közérzet,de éjjelente más a helyzet. Nagyon zavar .
Hirtelen nem tudom kitől kérdezzem ezt így,mert volt inzultus is ,de most nincs direkt,de rejtett erőszakot újra érzek és elnyomást ,pedig x idő telt el
Hosszan még beszélni serm beszéltem .Fel sem fogtam. Amúgy is több minden történt és nem is tudtam ráhagolódni. Suli volt stb ..Így is csoda,hogy sikeren elvégetem a vizsgákat stb .
De gondolom a lelkembnek ,most lett elege úgy,hogy hiába próbáltam hinni stb előre menni,felépíteni ezt-azt még családot is szerettem volna mégis falakba ütköztem. Lelki közeget sem találtam hosszan ,kimerülem. Eü bajom lett IR,Endo gyanu babáról is le kellett mondani ,hisz legyengültem .
Olyan dolgoktól félek,amiktől csekélyen vagy..Csomó helyen voltam,még egyedül is helyeken helyt álltam ,mintha nem is én lennék Ilyesztő Mit csnáljak? Lehet pár levél váltást tenni,hogy ráébredjek valójában mitől van ezaz ? Merre lépjek? Akad kédés stb ill kibeszélni,megbeszélni,helyre rakni,ami lényeg ,amíg igazán nem tudok elmenni valahová ?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes lenne szakemberhez fordulnia a problémáival. Valószínűleg összefügghetnek a leírt tünetek (szexuális zavar, önértékelési probléma, hangulatingadozás stb.), amelyeket a mostani járványhelyzet felerősíthet.
Javaslom, hogy keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai gondozót, ahol részletes interjú alapján tudnák diagnosztizálni, s a megfelelő kezelési lehetőségeket biztosítani (pl.pszichoterápia).
Az alábbi blogbejegyzéseinket is érdemes lenne elolvasnia:
Lelki immunrendszerünk erősítése a koronavírus járvány idején
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Szabó Lili!
Soha nem fordultam még pszichológushoz, de most úgy érzem egy szakértő véleményét is meg kell hallgatnom. KB 3 hete a párom megkérte a kezem a 3.évfordulónkon. Én 35 ő pedig 32 évesek vagyunk. Elég viharosan indult a kapcsolatunk, én egy nehéz időszakon voltam túl, de a megismerkedésünkkor már lelkileg stabil voltam. Ő viszont drog és alkohol problémákkal küzdött, illetve a volt párjátol se tudott elszakadni lelkileg, mindemellett folyamatosan flörtölt másokkal az internet keretein belül. Miért maradtam vele, erre a mai napig nem tudok jó választ adni, de talán mert láttam benne a jó embert. Nehéz időszakon mentünk át, neki nem volt semmije amikor megismerkedtünk mellettem meglett mindene, imádok utazni így viszonylag hamar elhívtam magammal. Ezáltal megszerette ő is,és lett egy közös szenvedélyünk,így rengeteg helyre eljutottunk. Sok szép emlék. A drog és alkohol problémája kB 2,5 évig rányomta a bélyegét a kapcsolatunkra, sokszor előfordult hogy szégyelltem a viselkedését és nem is értettem miért vagyok vele. Fél éve viszont teljesen megváltozott, nem nyúl semmilyen tudatmódosítóhoz, nem iszik, meg a cigit is letette és megprobal figyelni az egészségére. Ezt az embert már sokkal jobban el tudtam képzelni a jövőmben és nagyon büszke is vagyok rá. Sajnos ami a kapcsolatunk elejétől nem működött a szex. Ő nem igényli. Nekem ez nagyon furcsa volt, magamban kerestem a hibát. Sokszor sértette a nőiessegemet is amikor próbálkoztam volna és csak mosolyogva arrébb tett. A másik dolog hogy mindenki másnak bókolt, az exének az ismerősének dícsérte a kívánatos testüket Stb. Amikor megismerkedtünk akkor voltam életem legjobb formájában, izmos sportos alkatom volt amiert sokat dolgoztam de ő engem sose dicsért, nem kívánt, nem bókolt nem nézett rám nőként. Megkérte a kezem, 3 hete a konyhában, pont úgy mint az exének. Tegnap este pedig elmondtam hogy ő szeret engem mint társat de nem szerelmes belém. Az exe volt az egyetlen szerelme. De nem akarja h elhagyjam mert ő boldog velem, azért adta a gyűrűt is mert komolyan gondolja. Az exének is adott, akit utánna meg is csalt. Létezik az hogy 2 ennyire eltérő ember mégis boldog legyen, úgy hogy ha én őt választom le kell mondanom a szexről és a szerelemről? Szeretek vele lenni. Vele megtanultam élvezni az életet, mintha újra kamasz lennék mellette. Senkitől nem kaptam meg ennyi szeretet, csak megpuszil, hozzámbuj, átölel, mindig udvariasan beszél velem. Amellett imádja a gyerekeket és tudom h nagyszerű apa lenne. Mindig is egy jo embernek akartam gyereket szülni hogy az én gyerekemnek olyan apja legyen aki szereti őt. Viszont azt érzem hogy ő még nincs kész a felnőtt életre. Talán 10 év múlva egy nála jóval fiatalabbal. Nem tudom mit tegyek kilépjek ebből a kapcsolatból, vagy próbáljuk meg helyretenni? De hogy lehet helyretenni ha szerelmet nem csak szeretet érez /és mégis feleségül akar venni/?
Elnézést a kicsit hosszúra sikerült levélért, de próbáltam picit átfogó képet adni magunkról.
Előre is köszönöm a válaszát.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levelében nagyon sok kérdést fejteget, amire úgy gondolom, hogy csak a párjával együtt lehetne válaszokat találni. Én mindenképpen azt javasolnám, hogy keressenek fel közösen párterapeutát, s együtt próbáljanak válaszokat találni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliNapok òta nem alszom,tùl sok mindenen gondolkozom,nagyon sok èrzèsem ès gondolatom van amit nem tudok hova tenni
Kedves Levélíró,
Megterhelő élethelyzetben alvászavar jelentkezhet. Érdemes lenne felkeresnie szakembert, hogy a kínzó gondolatait át lehessen beszélni. Ha még iskolába jár, iskolapszichológus felkeresése is ajánlott.Az alábbi blogbejegyzéseinket az alvászavarról írtuk, javasolt elolvasnia, sok hasznos információt talál bennük:
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktornő! Egy munkahelyi kollégáról írnék akit valahogy szeretnénk “kezelni” de olyan furcsa személyiség h nem tudjuk milyen kommunikációs technikák vagy egyéb probléma megoldó stratégiák segíthetnének. A kollega nő 48 éves zömében egyedülálló két gyermeket egyedül felnevelt családanya . Mit kezdjük vele? Milyen problémái lehetnek a háttérben h mindig ő akar a figyelem központjában lenni , minden áron ! Akár szabályt is szeg csak fele forduljon a figyelem. Mindig mindent másként csinál mint a többiek , törekszik az olyan egyrni ujjotadokra amikre semmi szükség . Próbálja meggyőzni amkornYezetet h az ő elgondolása a jó, olyan területen is ahol neki nincs se képzettsége se rutinja. Feltűnően utánozza közben meg az irodatársát ( haj híradás, ruha , szokások ) Kinézetre mindig ki kell tűnnie közülünk , több színű elénk körömlakkok felemás színű tornacipő . Közben gyerekes megnyilvánulásokra jellemzik mint Mickey egeres karóra aki valahol Eger hangon hány óra . Mindenben részt kivan venni , értelmetlen tanfolyamokon, neki mindenhol ott kell lenni amire lehetőség van . Legyen az nyelv óra vagy színház vagy vmi tréning. Szabadság után kerdezgeti mennyire hiányzott , hiányzott e. Nem történhet egy magán beszélgetés nélküle amibe ő ne folyna bele. Annyira sok hogy már kezelhetetlen. Mit lehet vele tenni mivel lehetne vissza venni belőle kicsit. Megértetni vele h a kevesebb néha több mind öltözködésben mind viselkedésben . Amúgy egy értelmes jószívű segítőkész nő . Persze ha
vmi ő az első aki ott van még azt sem tudja miről van szó de segít … Szóval kis segítség kellene nekünk kollégáknak hogyan tudnánk hatékonyan őt “visszavenni” kicsit . Milyen ember ő aki ennyire impulzív ? Mi lehet a háttérben ? Tudunk segíteni ? Szeretnénk … Válaszát előre is köszönöm . Üdvözlettel : Varga Dóra
Kedves Dóra!
A leírt információk sokat elmondanak a kolléganőjéről, azonban a vele történő beszélgetések nélkül csak a fantáziára és az elképzelésekre van bízva, hogy mi is állhat pontosan a viselkedése hátterében. Elemzésekbe, és következtetésekbe bocsátkozni úgy vélem nem lehet ilyenkor, hiszen Önök mindig csak egy oldalról látják őt. Mindig a munkahelyi kolléga szerepet tekintik, így sok minden fontos információra nincs rálátásuk. Mindenképp fontos, hogy segíteni szeretnének, és hogy aggódnak érte. Ezek nagyon pozitív dolgok, és erős munkaközösséget jeleznek. Azt tudnám javasolni, hogy ha van rá módjuk, akkor szervezzenek egy csapatépítő napot, vagy akár több alkalmas fejlesztő tréninget is szervezhetnek, szakemberi vezetéssel. Az ilyen alkalmak során sok konfliktus, vagy kommunikációs hiba felszínre kerül, és a megoldásuk is egyszerűbbé válik.
Szép napot kívánok!
Azt szeretném kérdezni hogy lehet bipoláris zavarom attól hogy környezet változásban volt részem 1,5éve?!
Spanyolországban élek 1,5éve és csak a barátom van nekem itt,nem ismerek senkit,nem beszélem rendesen még a nyelvet és ez miatt elkezdtem stresszel-ni már több mint 1éve.
Nagyon nagy hangulat ingadozásaim vannak lassan napi szinten. Egyszer nagyon vidám oldalamat mutatom és ”hiperaktív,, magamat mutatom de viszont van ennek a másik oldala is. Amikor csak szomorú vagyok és nem tud senki semmi felvidítani engem,és mindenen el tudom sírni magamat.
Kedves Kérdező!
A bipoláris affektív zavar egy olyan komplex probléma, mely nem állapítható meg az Ön által leírtak alapján. Javaslom, keressen fel klinikai szakpszichológust, aki segíthet felmérni és kezelni a problémáját. Amennyiben további információkat szeretne olvasni a bipoláris affektív zavarról, az alábbi cikket ajánlom a figyelmébe:
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Több éve /31 év/ jól működő vállalkozásomat 2008 óta sorozatos problémák terhelik (több tízmilliós tartozások a megbízók részéről, elnyert, majd visszamondott szerződések következmények nélkül, … ezek kicsiben nagyban folyamatosan.) A cégem 2008.-ig családi vállalkozás volt, de a fentebbi problémák miatt -hál istennek a gyerekeimnek sikerült stabil munkahelyet találniuk.- A feleségem, aki sosem akart a cég munkájában részt venni, azóta, de főleg most folyamatosan piszkál sokszor tudatlanul, ami főleg abban nyilvánul meg,hogy egy javaslatomra, -ami általában a gyerekeink, unokáinkkal kapcsolatos – a gondolkodás nélküli elutasító “nem”, vagy az érkezésükre való utalásnál az ijedt “itt maradnak ebédre, vagy vacsorára?” kérdés az azonnali! ez nagyon zavar. Már csak azért is mert alakmakkor ez okoz problémát neki. /pl: énekkeri tagok, fodrász, stb. / Megjegyzem: sajnos vagy 25 évig zugivó volt, amit mi tudtunk, de ezt nem ismerte el. Volt ilyen- olyan kezeléseken, de semmi haszna nem volt. Jelenleg kb: 1,5 éve nem iszik, de erősen dohányzik: Ezt senki nem csinálja a családban. Neki a családi vonásai (anya, fivér, hasonló hozzáállású) Kérem Önöket, adjanak valami tanácsot, mit tegyek. Kezdek teljesen kiborulni, mivel igen sok egyéb gazdasági problémáim vannak jelenleg is. u.i: Volt pszichiátereknél, de aki nem tetszőt mondott neki, azt lehordta mindennek, és nem ment vissza. A gyermekeink nem nagyon akarnak már ezzel foglalkozni, unják. Teljesen egyedül vagyok a sok problémával. Mit tegyek? kérem adjanak tanácsot! Előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Megterhelő lehet ennyi nehéz helyzetben helytállni. Levelében úgy tűnik a fő motívum a magára maradtság érzése. Feleségétől, gyermekeitől nem kapja meg a támaszt, amelyre vágyik. Fontos lenne megfogalmaznia, hogy mire lenne szüksége, milyen érzések vannak Önben. Mire lenne szüksége a feleségétől: esetleg megértésre, teher megosztásra, arra, hogy nyitott legyen a gyermekeik, unokáik jelenlétére? Mire lenne szüksége a gyermekeitől: talán több beszélgetésre, támogatásra a vállalkozással kapcsolatos nehézségekben, figyelő fülekre? Ha fel tudja fedezni szükségleteit és érzéseit, akkor kommunikálni is könnyebb a környezete felé és megértő fülekre találhatnak.
Ezen kívül érdemes számba venni, hogy milyen egyéb erőforrások állnak a rendelkezésére a helyzettel való megküzdéshez, akár felidézni, hogy korábban miként tudott megbirkózni egy-egy nehéz helyzettel. Egyrészt érdemes streszcsökkentő módszereket tudatosan bevetni (legyen az valamilyen sport, hobbi, relaxáció, meditáció). Másrészt végiggondolni, hogy kik azok a személyek az életében a családján kívül, akikhez társas támogatásért fordulhat.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt Doktor Úr/Doktornő!
Anyukámmal kapcsolatban szeretnék segítséget kérni. Jelenleg kórházban fekszik, súlyos beteg. Emiatt, és egyéb múltbéli megpróbáltatások, traumák miatt érzelmileg teljesen padlóra került. Azt mondja, hogy elege van a betegségéből, önmagából, és hogy nem bírja tovább. Szerintem már meggyógyulni sem akar. Ma már az előírt diétát is megtörte, mondván “úgyse számít”. Próbáltam egy kis lelket önteni bele, de nem tudom sikeres volt-e.
Fogalmam sincs, hogyan segítsek neki. Tudom, hogy ez egy komplex probléma, de mivel kórházban van, nem tudok neki azonnal pszichológust szerezni.
Lenne valami tanácsa, hogy hogyan tudnám érzelmileg kicsit talpra állítani?
Esetleg chat-ben van-e lehetősége sürgősen beszélni egy pszichológussal? Próbáltam ilyen lehetőséget keresni, de eddig nem találtam.
Előre is köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!
Nehéz és tehetetlen érzés lehet így látnia az édesanyját. Amikor az ember egy krízishelyzetbe kerül, jelen esetben egy súlyos betegséggel kell szembenéznie, szeretne mással foglalkozni, megszabadulni a rá nehezedő rossz érzésektől, gondolatoktól, de képtelen, hiszen éppen egy krízist él át. Fontos teret adni ilyenkor a felszínre törő érzéseknek. Sokszor a problémaközpontú megküzdés útjában az intenzív érzések állnak. Ha ezek enyhülnek azáltal, hogy kifejezi a személy akár beszélgetés vagy éppen egy saját magának írt levélen keresztül, könnyebb előre tekinteni. Segíthet, ha hagyja édesanyját kifejezni az érzéseit, úgy hogy közben mellette van. Például “Nem tudom elképzelni, hogy min mész keresztül, de itt vagyok, hogy meghallgassalak, ha szeretnél róla beszélni.” Ijesztő lehet arra gondolni, hogy édesanyja nem is akar meggyógyulni, de fontos megérteni, hogy egy súlyos betegség esetén természetesek az Ön által is leírt indulatok, érzések (elege van, nem bírja). Ha el tudja ezt fogadni, talán közelebb juthatnak a beszélgetés során ahhoz, hogy édesanyjának mire lenne szüksége ebben a helyzetben: figyelő fülekre, figyelme elterelésére, ölelésre, biztatásra esetleg segítségre abban, hogy újra felfedezze miért lenne jó, ha meggyógyulna?
Chat felületet sajnos nem ismerek, ahol szakemberhez fordulhatna. Javaslom, hogy kérdezze meg a kórházban, hogy van-e lehetőség az osztályon pszichológus kolléga segítségét kérni az édesanyja mellé (általában van rá lehetőség). Addig e-mailben vagy telefonon fordulhat lelkisegélyszolgálathoz a nap 24 órájában, az alábbi elérhetőségeken:
116-123
sos116123@gmail.com
Kitartást kívánok ebben a nehéz helyzetben!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Nagyon röviden leírom a történetemet. Soha nem voltam magammal megelégedve külsőre. Régen évekig karatéztam, akkor kicsi volt a mellem és a fenekem, akkor azért nem. Most kicsit felszedtem magamra most van mellem és fenekem, ami nagyon tetszik, de ezekhez máshol is társul zsír. Nem merek edzeni, mert nem akarok elveszíteni a “nőies” jegyeimet.
A családomban volt egy nagy törés, édesanyám depressziós lett, nyugtatókon élt évekig, ehhez társult a gonosz viselkedés. Ezt úgy értem, hogy ha rosszul érezte magát, mindig másokon töltötte ki.
Édesanyám stílusát átvettem, hiszen jó pár évig ebben éltem, a tinédzser korom legelejétől. Ezt sajnos a párkapcsolatomban is használom.
Az első koronahullám idején hazaköltöztem, mert addig együtt éltünk. Ekkoriban csak hétvégén találkoztunk, hét közben az egyetem miatt stresszes voltam és ő emelett még magányos is volt. Ekkor elkezdett egy régi ismerősével szexchatelni. Én ezt megtudtam és akkor még jobban tönkre ment az önbecsülésem. Ezt azóta is próbálom feldolgozni. Volt egy megint rossz állapotunk, akkor megint elkezdett nőknek irkálni, de olyan stílusban, hogy várható volt, hogy senki nem fog neki visszaválaszolni. Láttam, hogy olyan nők Facebookját nézte, akik sokkal dögösebbek nálam.
Ezek óta folyamatosan féltékeny vagyok. Nézegetem a Facebookját, az emailjeit.
Nőgyógyászati okok miatt, gyermeket “kell” vállalnom, mert ki tudja később lehet e. Nagyon szeretném, de a párom azt mondja, hogy jelen kapcsolati állapotunkban nem akarja.
Elmondta mik a problémái velem, én próbálok mindent megtenni, amiket mondott. Én csak azt kértem, hogy közeledjen felém egy kicsit. Ő ezt nem tartja. És ilyenkor megint előjön a féltékenykedés.
Azt látom rajta, hogy rosszul esik neki a hozzáállásom, de úgy érzem, hogy napról napra csak távolodunk egymástól. Ő nem tudja kifejezni az érzéseit, nem tanították meg neki. Látom rajta, hogy szeret és én is szeretem, de ez így nagyon nem jó irány.
Nem tudom mit kéne tennem.
Kérem segítsen, ha tud.
Köszönettel:
Egy lány
Kedves Kérdező!
Köszönöm, hogy megosztotta a történetét.
Leveléről az jutott eszemben, hogy milyen nehéz lehet úgy elhinni, hogy szeret minket valakik, ha önmagunkat nem szeretjük, nem tartjuk elfogadhatónak. Ez önmagában is táptalaja lehet a féltékenységnek, de a leírásából az látszik, hogy párja valóban más nők felé fordul, amikor feszültség van Önök között. Emiatt sajnos érezheti úgy, hogy az Ön gondolata megerősítést kap, miszerint más nők “dögösebbek”. Egy ilyen helyzetben sebezhetővé válhat, így talán természetes, hogy intenzív érzelmekkel reagál. Fontos lenne megtalálni, hogy honnan ered az alacsony önértékelése és megerősíteni az önmaga iránti szeretet. Ebben sokat segíthet, ha szakemberhez fordul és egyéni terápiában foglalkoznak a kérdéssel. A témában hasznos gondolatokat fogalmaz meg Kristin Neff, az Együttérzés önmagunkkal című könyvében.
Levelének másik fontos kérdése a gyermekvállalás. Ez egy olyan komplex kérdés, amelyet mind az Ön, mind párja, mind vágyott gyermeke irányából kell körüljárni. Érdemes végiggondolni a gyermekvállalás motivációit, azt, hogy milyen hatással lenne az életére, életükre. Vajon párkapcsolatuk szempontjából itt van-e az ideje a gyermekvállalásnak? Biztonságos, stabil, szeretetteli otthonba érkezne-e a gyerkőc? Ennek átgondolásában, amennyiben párja is nyitott rá, a párterápia is sokat segít.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Kedves Ádám!
A jelenlegi helyzetben online oktatásban veszek rész már lassan egy éve. Az előadasaim az egyetemen videó konferenciák formájában valósul meg.
Az órák alatt a tanárok által feltett kérdésekre nem merek válaszolni. Ez az órákon nem okoz komolyabb problémát de a vizsgáim alatt is előjön ez a probléma.
Azt szeretném kérdezni hogy van-e esetleg olyan jó tanácsa ami menten esetleg elindulhatnék a probléma megoldása felé?
Előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
A jelenlegi helyzetben sok kihívás előtt állunk. Az online tér sokak számára új helyzeteket hoz elő, más kapcsolódásokat igényel. Fontos kérdés, hogy ez a fajta szorongás a személyes jelenlét során is előfordul e. Ilyenkor lényeges kérdés, hogy mi az ami meggátolja a megszólalásban. Milyen félelem jelenik meg Önben? A vizsgahelyzetekben gyakran szorongunk, hiszen egy teljesítmény helyzetben vagyunk, azonban ha azt érezzük hogy nincs elegendő tudásunk, vagy nem fogunk tudni válaszolni akkor bizonytalanná válunk. Ez a bizonytalanság fokozódhat egy szorongássá, ami csökkenti a teljesítményt. Az önismeret és önértékelés fejlesztése nagyon fontos, ez egy hosszan tartó munka az ember életében. Azt javaslom próbálja meg átgondolni mi miatt érzi kevésnek a tudását, mi miatt fél ha mások hallják gondolatait, válaszát.
