Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
2024.12.20 - 2025.01.05-ig
a kérdés feltevés szünetel.
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
2024.12.20 - 2025.01.05-ig a kérdés feltevés szünetel.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Kedves Válaszoló!
Noémi vagyok, 22 éves egyetemista. Az én problémám az, hogy nehezen ismerkedek mostanában. Az előző ismerkedéseim a pasikkal mind elég rosszul és hirtelen értek véget. Mindig ők kerestek engem, de egyik napról a másikra csökkent az érdeklődésük felém, én meg mindig magyarázat nélkül maradtam, emiatt gyakran magamban keresem a hibát és úgy érzem nem vagyok elég jó és érdekes egy kapcsolathoz. Ez a problémám pedig a mostani ismerkedésemre is kihatással van, félek hogy ugyanez fog történni, mivel nem érzem magam elégnek és az önbizalmam is nagyot csökkent. Nem tudom mit tehetnék, hogy ne ragaszkodjak emiatt túlságosan hozzá és hogy ne vetítsem ki az előző tapasztalatokat. Nagyon rosszul érintene ha ez is úgy érne véget mint a többi, emiatt eléggé szorongok mostanában.
Kedves Levélíró!
Köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataidat és érzéseidet. Érthető, hogy az előző kapcsolataid hirtelen befejezése nyomot hagyott benned, és ez hatással van a mostani ismerkedéseidre is.
A kapcsolatokban történő visszautasítások gyakran többet árulnak el a másik fél érzelmi állapotáról vagy személyes körülményeiről, mint rólad személyesen. Fontos, hogy felismerd és tudatosítsd: a kapcsolati nehézségek nem feltétlenül tükrözik a te értékedet vagy vonzerődet. Lehet, hogy egyszerűen nem illettetek össze, vagy a másik fél nem volt kész egy elkötelezett kapcsolatra.
Javaslom, hogy fordíts időt önmagad felfedezésére, a saját értékeid megerősítésére kapcsolatoktól függetlenül. Ez segíthet abban, hogy magabiztosabban lépj kapcsoaltokba, és kevésbé érezd magad kiszolgáltatva a másik fél változó érdeklődésének.
Érdemes odafigyelned arra is, hogy miként viselkedsz a kapcsolataidban. Gyakran előfordul, hogy anélkül ismételünk bizonyos viselkedésmintákat, hogy tisztában lennénk velük, és ezek akadályozhatják a kapcsolatok mélyülését. Például figyelj oda, hogy ne vállalj nagy terheket csak azért, hogy bizonyítsd értékedet, vagy hogy elkerüld a visszautasítást.
Amikor szorongás fog el az ismerkedés során, fontos tudatosítani, hogy ez megnehezíti az igazi éned megmutatását és a kapcsolódást. Ilyenkor a legjobb, ha a jelenben maradsz, és a figyelmedet a beszélgetésre, a közös tevékenységekre irányítod, és nem arra, hogy mit gondolhat a másik.
Gondolkodj azon is, mit vársz egy kapcsolattól, és milyen tulajdonságokat tartasz fontosnak egy partnerben. Ez segíthet abban, hogy tudatosabban válassz, és nagyobb eséllyel találj olyan személyt, aki igazán illik hozzád.
Remélem ezek a gondolatok segítenek, és sikerül örömet találni az ismerkedésben.
Sárkány AnitaÜdvözlöm!
Nekem gyerekkorom óta elég nehéz életem volt, ami nem szűnt meg később, felnőttkoromra sem. Több évig tartó éhezés, nélkülözés, rendszeres lakhelyváltoztatás, veszteségek, bántalmazó párkapcsolat, megterhelő munkahelyek. Pár éve sikerült kiépíteni egy állandó környezetet és van egy rendes párom, aki jól bánik velem. Tragédiák és nehézségek főleg csak közvetetten érnek engem, az ő részéről, de konkrétan engem nem. Mégis rendszeresen vannak hangulatváltozásaim, és önbántó gondolataim, hogy “direkt” rosszat tegyek magammal. Ököllel ütöm a fejem, szándékosan megvonom magamtól az ételt, vizet, a hosszú hajamat levágnám teljesen pár centisre, összevagdosnám magam. Nem látom értelmét a holnapnak, vagy a létezésemnek. Nem okoz örömet semmi. Régóta nem kívánom az érintést, testiséget. Extrém fáradtságot érzek minden nap. Sokszor a legegyszerűbb feladatok is nehezek. Az örömtelenség is kínzó, pedig most tényleg Mindenem megvan!
Akkor miért nem tudok boldog lenni?
Köszönöm válaszát!
Kedves Viktória!
A gyermekkor és a régmúlt traumái és sémái nem múlnak el maguktól. Függetlenül a jelen helyzettől, ezek a régi, gyermekkori, traumatikus belső érzések, megélések, önmagunkhoz és a világhoz való viszonyunk megmarad, bennünk “él” tovább, mint egy bennünk lévő gyermek.
A pszichoterápia során egyfelől ehhez a belső gyermeki énünkhöz megtanulunk kapcsolódni mint egy megnyugtató anya. Amikor valakinek nem volt megnyugtató szülő gyermekkorában, akkor a terápiában egy belső biztonságot adó szülői részt is ki kell fejleszteni, aki amikor a gyermeki rész fél, vagy bántaná magát, ahogyan gyermekkorban külső személy bántotta, akkor meg tudja védeni és meg tudja nyugtatni.
Az, hogy önmagát ennyire bántja, akár fizikailag is, ez annak a jele, hogy az a fajta szülői, bántalmazó minta, séma, ami gyermekkorában jelen volt, az beépült, és most önmagával csinálja azt, amit gyermekként külső személy(ek) tettek Önnel. Ez igazából nem az Ön személyisége, hanem egy belső működésmód, amit beépített önmagába, amit gyermekkorban látott, hogy így viselkednek a felnőttek.
Ezen a működésmódon van lehetőség változtatni a pszichoterápia során.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaTisztelt Doktornő!
Gyermekem aki 20 éves 2 év alatt 30kg -ot ĥizott.Mikor hízni kezdett elvittem endrokinologuhoz.Semmi gondot nem találtak.Sokat beszélgettem erről Vele,de azt mondta hogy Őt ez nem zavarja,és neki nincs kedve mozogni mert a gyakorlati helyén úgy elfárad lelkileg,hogy azután és semmikor nincs kedve semmilyen sporthoz.Mindennel megprobáltam motíválni.pl:receptek,életmódváltós olvasmányok,air feiers vásárlás,stb,de csak hízik és nem tudok sehogy hatni rá se én se az Édesapja,se a környezete.Megprobáltam,hogy nem hozom szóba semmilyen formába a dietát,életmódváltást.Akkor felszaladt 1-2 kg.Azt szeretném kérdezni mi húzodhat ennek a hátterébe?Már tehetettlen vagyok féltem az egészségét,.
Köszönettel:Varga Anna.
Kedves Anna!
Megértem az aggodalmát, és azt is, hogy sok mindent megtett és megtenne azért, hogy gyermeke egészséges életet éljen. Azonban fontos megértenie, hogy ez az ő belátása és elhatározása nélkül lehetetlen vállalkozás. Bár értem, hogy sok mindent kipróbált, amíg gyermeke nem néz szembe a problémákkal, addig nem lehet valódi változást elérni.
Érdemes végiggondolni, mi történt két éve, amikor az első plusz kilók felszaladtak. Történt-e az életében valami olyan változás, amivel nehezen küzdött meg, vagy trauma? Említette, hogy a gyakorlati helyen kimerült. A lelki fáradtság gyakran vezet kompenzációhoz, mint például a túlevés vagy mozgásszegény életmód.
Mi húzódhat a háttérben? A súlygyarapodás gyakran összefügg az érzelmi és mentális állapotunkkal. Lehet, hogy gyermeke az étkezést használja megküzdési mechanizmusként, hogy kezelje a stresszt, szorongást vagy depressziót. Az evés megnyugtatás lehet bizonytalan kapcsolatok, érzelmi hiány vagy tehetetlenség érzése miatt. Talán úgy érzi, az evés az egyetlen dolog, amit ő irányíthat.
Amit tehet Ön ebben a helyzetben, hogy támogató környezetet teremt gyermeke számára, ahol könnyebb egészséges döntéseket hozni. Beszélgessen vele nyíltan és támogatóan, próbálja megérteni, mi okozza a kimerültségét és motiválatlanságát.
Javaslom, hogy keressenek fel egy pszichológust, aki segíthet az érzelmi és mentális kihívások kezelésében. Szakember segítségével könnyebb lehet feltárni a súlygyarapodás mögötti érzelmi okokat és stratégiákat találni a stressz kezelésére, talán a gyereke is őszintébb és nyitottabb tud lenni.
Üdvözlettel,
Sárkány AnitaJónapot!Nem tudom melyik téma kiválasztása lenne a helyes,nem érzem jól magam sem testileg sem lelkileg úgy érzem hogy teljesen összeomlott minden körülöttem, minden apróságon sírok, és kezdem nem önmagamat érezni, hibásnak érzem magam olyanért is amit egyáltalán megsem tettem, nem tudom hogy mi lenne az a dolog ami segíteni tudna, de ha segítenének egy válaszban hálás lennék, teljesen gyengének érzem magam, és úgy érzem hogy feladtam
Kedves Levélíró!
Nagyon sajnálom, hogy így érzel, de semmiképp ne add fel. Az, hogy sírsz az apró dolgokon is, és gyengének érzed magad, arra utalhatnak, hogy szükséged lehet támogatásra, hogy jobban érezd magad mind testileg, mind lelkileg. Azok az érzések, amikor magadat hibásnak érzed valamiért, amit nem is tettél meg, nagyfokú stresszre és szorongásra utalhatnak.
Persze a helyzetedről keveset tudok, de javasolnám, hogy próbálj meg beszélni valakivel, akiben megbízol: egy baráttal, egy családtaggal vagy akár egy pszichológussal. Néha az is segít, ha beszélünk az érzéseinkről. Emellett fontos, hogy odafigyelj a testi egészségedre is – elegendő alvás, kiegyensúlyozott táplálkozás és rendszeres testmozgás mind hozzájárulhatnak a jobb közérzethez.
Ha úgy érzed, hogy a helyzet túlterhelő, és nem tudsz megbírkózni vele, mindenképp fordulj szakemberhez, támogató csoporthoz. Légy türelmes magaddal, és kérj segítséget, ha szükséged van rá. Megérdemled, hogy jól érezd magad, ne add fel a reményt a helyzet javítására.
Sárkány AnitaJó napot. Az utóbbi időben rengeteg stressz és kellemetlen esemény ért. A párommal közös vállalkozásunkban egyre gyakoribb az ellentét, a vonzalom kihalt, már régóta hogy hiába próbáljuk visszahozni a lángot. A pénzügyi válság egy plusz stressz forrás. A kapcsolatban történt megcsalás, azóta minden más. Nem rég elvesztettük a kutyánkat, de a gyász sem össze kovácsolt, hanem inkább mégjobban magamba fordultam. Nem vágyom a közelségére, de mégis magányos vagyok. Hiányzik az életünk régi epizódja, amikor boldog kis család voltunk, de tudom hogy már sosem fogok úgy érezni iránta. Az elválás nehéz és hosszú, már régóta érik, és így a gyásszal még nehezebb minden. Nem
Tudom mit tehetnék. Semmi motivációm, csak létezem…mit tehetnék?
Kedves Alexandra!
Köszönöm a kérdését. Valóban nehéznek, megterhelőnek érződik az élethelyzet, amit leír. Azt gondolom, ha van rá lehetősége érdemes felkeresni egy szakembert, akivel átbeszélheti céljait, lehetőségeit és egy támogató kapcsolatból erőt meríthet azon döntések meghozatalához, amik által javíthat jelenlegi életminőségén, csökkentheti a zavaró, nyomasztó érzéseket.
Krízishelyzetben, támogató kapcsolatot jelenthet természetesen bármely közelében lévő, elérhető személy is, akivel bizalmi viszonyban van (családtag, barát), akivel őszintén megbeszélheti gondjait és aki segíthet átgondolni a lehetőségeit. A kapcsolat keresése a magányosság érzését is enyhítheti és új perspektívákat nyithat a helyzet továbbgondolásában.
Az első lépést már meg is tette a segítségkérés felé ezzel a levéllel, bíztatom, hogy keressen olyan lehetőséget, ahol további támogatsát kaphat.
Üdvözlettel,
Bálint Takács
Tisztelt pszichológus!
Azzal a problémával fordulnék önhöz,hogy sokszor érzem azt,hogy étvágytalan vagyok,ha idegeskedem vagy stresszes vagyok.Amint elmúlik a stressz újra jóízűen tudok enni.Példa erre,ha a barátommal összeveszünk,és nem érzem azt,hogy megbeszéltük volna a dolgokat azonnal ideges leszek,ha akár nem válaszol azonnal az üzenetemre,vagy úgy ahogyan én szeretném ideges leszek,de amint ír egy szép szót vagy küld egy szivet vagy kedvesen viselkedik velem,elmúlik a stressz és semmi bajom utána.Ezt a problémát szeretném megoldani,úgy érzem mindennél jobban szeretem a barátom nem szeretném elveszíteni és ha valamiért nem érzem ezt a biztonságot depresszióba esek.Nem szeretném ha ez rámenne a kapcsolatomra,tanulásra vagy esetleg az egészségemre!
Válaszát köszönöm előre is!
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Az, hogy a kisebb bizonytalanság vagy az egyértelmű pozitív megerősítés hiánya ekkora stresszt vált ki Önből, az megterhelő mind az Ön számára pszichésen és fizikailag is, mind pedig a kapcsolatukat is terheli.
Azok a problémák, feszültségek, amik a felnőtt párkapcsolatokban megjelennek, de józan ésszel mi magunk is túlzónak, irreálisnak érezzük – ezek általában a gyermekkorból fakadnak. Például gyermekkorban, ha bármikor, bárkivel bizonytalan volt a kapcsolat vagy egyedül kellett otthon lennie vagy a családban feszültségek voltak pl. a szülők között, esetleg válás stb. stb. ezek a gyermekkorban átélt szorongások, egyedüllét, netán elhagyatottság érzés jelenhet meg a felnőttkori kapcsolatban is, amikor nincs ott melletünk a párunk vagy nem ad egyértelmű jelzést, hogy szeret.
A pszichoterápiában ezek a tudattalan gyermekkori szorongások vagy akár traumák feldolgozásra kerülnek, megszelidülnek és ezáltal a jelenben lévő kapcsolatra már nem lesz hatással.
Buzdítanám, hogy kezdjen el egy önismereti terápiát, amiben a múlt feldolgozása szabaddá teszi egy boldog jelen megélésére és egy biztos kötődés kialakítására!
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaKedves Cím!
Fiatal, 20-as évek elején járó lány vagyok, aki még sosem volt kapcsolatban. Valahogy sosem jön úgy össze, hogy ismerkedjek vagy randizzak. Igen, még randizni se randiztam sose. Nincs is az ismeretségi körömben igazán sok lehetőség, szóval már applikációk segítségét is igénybe vettem. Azonban ezekből is csak jobbra húzás lett, de semmi beszélgetés. Akikkel el tudnám képzelni, eddig összesen néhány fiú, ők pedig mindig kiléptek az életemből. Akik esetlegesen megkeresnek, ők nekem valahogy nagyon nem jönnek be, nem éreztem náluk a szimpátiát. Sokan kérdezgetik, miért nincs már, és nem szégyellem-e. DE, nagyon. Az önbizalmam ezáltal sehol sincs, de kicsit tartok attól is, hogy ha itt lenne az alkalom, akkor sem nyilnék meg, mivel tapasztalatlan vagyok és szerintem ciki ilyen korban ez már. Illetve a korombeliek nem igazán díjazzák ezt. Nem tudom, hogy mit tehetnék, hogy kikerüljek ebből az ördögikörből, ehhez kérném a segítséget.
Köszönöm, előre is
Kedves Levélíró!
Először is szeretném megköszönni, hogy megosztotta a gondolatait és érzéseit ebben a helyzetben. Érthető, hogy a jelenlegi helyzete frusztráló lehet, de ne feledje, hogy nincs egyedül ezzel a tapasztalattal, és sokan vannak, akik hasonló kihívásokkal szembesülnek. Tehát ne érezze cikinek, kellemetlennek.
Először is fontos: a kapcsolatok hiánya vagy a randizási tapasztalatok hiánya semmilyen módon nem csökkenti az értékét, mint ember. Mindannyiunk életútja különböző, és nincs “helyes” vagy “rossz” út, amikor a kapcsolatok kiépítésére kerül sor.
Ami az önbizalmát illeti, próbáljon meg fókuszálni arra, ami boldoggá teszi, energiával tölti fel, függetlenül attól, hogy ez másokkal vagy egyedül történik. Az önbizalmat belülről kell megerősíteni, és ez gyakran azáltal történik meg, hogy időt szentelünk magunknak és azoknak a tevékenységeknek, amiket szeretünk.
A tapasztalat hiánya miatti félelem teljesen normális, de fontos, hogy ez ne tartsa vissza attól, hogy nyitott legyen az új kapcsolatokra. Minden kapcsolat és randi lehetőséget ad arra, hogy tanuljunk magunkról és másokról, és ezek a tapasztalatok segítenek bennünket abban, hogy jobban megismerjük saját igényeinket és határainkat.
Ami a randiappokat és az ismerkedést illeti, lehet, hogy érdemes lenne kicsit szélesebb körben is megfontolni az ismerkedést. Próbáljon meg részt venni új tevékenységekben, csatlakozni csoportokhoz, amelyek érdeklődési körébe tartoznak, vagy akár csak gyakrabban eljárni barátokkal. Mindez segíthet abban, hogy új embereket ismerjen meg.
Végül, ha úgy érzi, továbbra is küzd az önbizalom hiányával és a párkapcsolati nehézségekkel, érdemes lehet szakember segítségét kérni.
Bízom benne, hogy ezek a gondolatok segítenek némi támpontot adni, és emlékeztetni arra, hogy értékes és szerethető ember, függetlenül attól, hogy éppen hol tart az életútján. Szégyenkezni pedig egyáltalán nem kell. Fiatal még, ön előtt az élet.
Üdvözlettel:
Sárkány Anita
Tisztelt Hölgyem/Uram!
Szeretnék egy szakmai javaslatot a következő esetre.
Férjem állandóan hülyéskedik a 4.5 éves kislányunkkal, de nem jó értelemben.
Pl. el kell mennie és hívja, hogy gyere, elmegyünk fagyizni játszóterezni. Kislányunk már veszi a cipőjét. Aztán mikor már ott áll az ajtóban férjem közli vele hogy dehogy jöhet, el kell intéznie valamit oda nem tudja magával vinni. És jön sírva hozzám.
Máskor pedig amikor készülődtünk a játszótérre de én még bementem a gyerekszobába megetetni a kicsit, a kislányom nem tudta hol vagyok férjem azt mondta neki hogy anya már elindult nélküled. Fut oda a gyerek az ablakhoz és elsírja magát. Kiabálok a szobából h itt vagyok, akkor már a férjem is mondja neki és szalad be teljesen rémülten h azt hitte itt hagytam! 😥
Szeretnék egy szakmai véleményt arról hogy mit okoz ez a gyerekben. Mert a férjem nem akar rosszat de nem érti meg hogy rossz amit csinál. Esetleg konkrét cikkeket erről az esetről.
Köszönettel:
Kedves Kérdező!
Megértem “elkeseredését, kétségbe esését a párja vicces dolgai miatt. Ebben az életkorban az úgynevezett szeparációs félelem/ szorongás felütheti a fejét, és/vagy a “férje” gyermekük irányába történő Fals információ-közvetitése bizonytalanságot okozhat a kislányában. Ha erre a kulcsszóra rákeres, tájékozódhat az interneten….
Üdvözlettel
Lengyel KatalinSzép napot én azért fordulok önökhöz mivel csak önök tudnak ilyen helyzetben segiteni . Az az igazság én nem olyan reg vagyok tul egy 11 éves kapcsolaton amiből született 3 gyermek de mink mar nem vagyunk egyutt
.. és ugye ebböl kifolyólag nekrm lett egy másik kapcsolatom de viszon akivel egyutt vagyok neki 12 éves kapcsolata ment tonkre de viszon neki is van 3 gyermek..
és ugye bar a volt felesége most nagyon azon van hogy valahogy vissza tudja kapni de nem egyszer se nem kétszer probálta meg a jelenlegi parom a volt feleségével
és ugye ami engem érint én ugye nagyon megszerettem … de tegnap fel tettem egy olyan kerdest neki hogy szereti e meg a volt feleseget a szive melyen es o azt feletr hogy igen de szart sem ér vele
és nekem ezzel olyan sebet hagyott a szivembe hogy két napja csak sirok
és nrm tudom mit tegyek ..
Kedves Kitti!
Megértem elkeseredését és szomorúságát. A párkapcsolatokban rendszerint vissza-visszaköszön az “ex-ek” emléke, sajnos (vagy nem sajnos) ezteket nem lehet meg nem törtétté tenni. Ha a párja válasza felzaklatta, azt tanácsolom, hogy nyilt őszinte kommunikácóval probálják meg orvosolni a problémát! Ha nem sikerülne, állunk szives rendelkezésre ,az oldalunkon megtaláható kollégáink közül választhat.
Üdvözlettel
Lengyel KatalinKedves Doki!
Nem tudom pontosan melyik kategóriába soroljam ezért tettem az egyébbe. Nagyjából 4-5 hónapja kezdődött. Már több, mint 1 éve élek a párommal boldog kapcsolatban. Nincs baj a munkahelyen, jól megy mellette a vállalkozás.
Előfordul esténként, hogy elalvás után “rámászok” a páromra, ezt nem tudatosan teszem. Pár másodpercig csókolózunk, aztán visszafekszem aludni. Eddig mindegyikre emlékeztem halványan.
Mai (2024.05.08.) volt az első, hogy egyáltalán nem emlékeztem rá, a kedvesem mondta reggel. Nincs baj a szexuális együttlétünkkel.
A párom azt mondja őt nem zavarja, viszont engem igen, hogy nem tudatosan teszem mindezt.
Mi lehet a probléma?
Kedves Attila!
Az éjszakai tudattalannak tűnő szexuális közeledés (ha nem erőszakos jellegű) normális. Szerencsére a párját nem zavarja, de mégis számos oka lehet ennek a magatartásformának. Érdemes kivizsgálni mi is az, ha zavaró az életében javaslom, hogy keressen fel szakembert-. Az oldalunkon tett látogatása után a számos kollégánk közöl választhat, várjuk szeretettel.
Üdvözlettel:
Lengyel KatalinTisztelt Hölgyem,Uram
A barátnőmmel kapcsolatban merültek fel kérdések. Azt hiszem segítségre szorul és ebben szeretnék megerősítést, vagyis a véleményére lennék kíváncsi. A tünetei a következőek, hangulatváltás,reggel minden rendben délután már semmi sem, és ez elég gyakori. Fáradékonyság, sok alvásra van szüksége. Beszéd megváltozása, lelassul a beszéde, nagyon halk és monoton. Nem reagál a kérdéseimre. Érdektelenséget mutat írántam, azt mondja már n szeret és nem kellek neki, holott egyik pillanatban még igen és aztán nem. Majd másnap minden rendben egy kis ideig majd előről kezdődik minden. Egyedül akar lenni, nem akar beszélni senkivel, esetleg motyog valamit de ha nem értem és visszakérdezek már nem mond semmit. Ezek a fő tünetei. Mint említettem egyik nap minden rendben aztán jön ez az egész és elmúlik majd megint kezdődik, majd szünet és ez így megy. Erős depresszió elleni gyógyszert találtam nála, tavaly írták fel neki, de nem használt belőle egy szemet sem.
Kedves Roland!
Mindenképpen indokoltnak tartom a területileg illetékes pszichiátriai gondozó és/vagy Háziorvos mielőbbi felkeresését!
Ha egyedül ön nem boldogul, a szűkebb családi körből is kérjen segitséget, mert haladéktatanul orvosolni kell a problémát.
A párja mentális állapota- az ön leirása szerint-is aggasztó, ne késlekedjen a segítségkéréssel.
Üdvözlettel:
Lengyel Katalin1, Miért van az, hogy minden döntésemet valakinek jóvá kell hagyni?
Tudom, hogy ez egy gondolat a fejemben maganról, de mégis nehéz a legkisebb döntést is meghoznom.Mi segítene?
Szenvedek tőle.
2, Miért vagyok írígy? Mióta meghalt a párom (4 éve) semmit nem akarok senkinek adni, leginkább a rokonaimnak. Pl.van 2 gitárja a páromnak és el kellene ajándékozni az egyiket legalább, és mintha a kezem levágnák ha valamilyen dolgát oda akarom adni. Hogyan tudom ezt legyőzni?
Köszönöm szépen a segítséget előre is!
Kedves Ilona.
A feldolgozatlan gyászreakció rendszerint megterheli a pszichikumot. Teljesen megértem ragaszkodást a tárgyakhoz, és azt is hogy fesziti önt a döntésképtelenség és a tanácstalanság. További megrekedtség/állapotromlás esetén javaslom szakember felkeresését: az oldalunkon számos kollégánk közül választhat, állunk rendelkezésére.
Üdvözlettel:
Lengyel KatalinMi lehet a gond? A párommal 1 éve vagyunk együtt, mégis hónapok óta csak hadakozunk egymással nap mint nap, az elején mintha valami disney mesébe csöppentem volna, aztán összeköltözés után ( ami elég hamar megtörtént kb. 2 hónap után) minden megváltozott. Jöttek a szürke hétköznapok es kicsúszott a kezünk közül mindaz ami az elején volt. Egyre jobban távolodtunk el és én pedig egyre jobban vágytam valamire ami már nem volt , a törődésre. Egyszer ő is elismerte hogy kevesebbet foglalkozik velem, de azóta sem változott semmi, folyamatosan ha én ölelném, szeretgetném úgy nevez hogy ragacs, szexuálisan is folyamatosan visszautasít vagy ha megtörténik akkor szerintem azert mert szólok neki, hogy nekem ez kevés és többre vágyom. Amikor mondom neki lépjen ki ha nem engem akar azt mondja de engem akar, mégis a tettek teljesen mást mutatnak, és nem értem. Sok a vita, és mostanában valamiért minden nap eszembejut hogy el kellene engednem ezt, mert nekem ez így nem jó.
Kedves Gréta!
A filmekkel ellentétben a szerelem nem mindig rózsaszín, sajnos – ahogy írta – idővel a szürke ezer árnyalata bekúszik a rózsszínbe! De ez nem jelenti azt, hogy a szürke hétköznapokkal el kell vesznie a szerelemnek, a romantikának! De meg kell találni a helyet, időt a mindennapokban is – és ez igen tudatos tervezést is igényelhet.
Másfelől a kapcsolatot erősítheti az is, hogy pont szürke hétköznapokban is mindketten megélik, átélik, hogy a másik ott van Önök mellett. A sok apró napi szokás, rutin (pl. reggeli együtt kávézás, esti filmnézés stb.) szintén tudja mélyíteni és erősíteni a párkapcsolatot.
Mivel ezek nagyrészt tudatos hozzáállást kívánnak, ezért érdemes együtt megbeszélniük, hogy mik azok a dolgok, amikre külön-külön vágynak a mindennapok stresszes napjaiban, mi az, amit pozitívan tudnának egymásnak akár csak napi 10-15 percben megadni. És hétvégére meg lehet nagyon feltöltő, közös élményt nyújtó programokat szervezni.
Az összeköltözés azért is hozza elő ezeket a problémákat, mert akkor a kapcsolat az élet részévé (mintegy megszokott, természetes dologgá) válik ellentétben a randevús időszakkal, ahol a szürke monoton napokból kilépve éljük hát a randevú különleges élményét, érzését. DE az élet részeként megélt párkapcsolat ami a biztonság, támogatás, elfogadottság, együtt-vagyunk érzését tudja megadni, ami az élet egyik legfontosabb érzési.
Amennyiben nem tudják megbeszélni, hogy hogyan tudnák a szürke hétköznapokat szinesebbé tenni érzelmileg is, akkor 1-2 alkalmas pszichoterápia során ezt át lehet beszélni a terapeuta, mint moderátor segítségével. Ha szeretik egymást, mindenképp érdemes a legelején ezt megbeszélni, nehogy idővel a szürkeség, a “semmi” elnyelje a szerelmüket!
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaKedves Hölgyem!
Gyerekkoromat átjárta az állandó félelem és rettegés. Édesapám bántalmazta (verbális, fizikai) Édesanyámat és bátyámat, engem annyira ugyan nem, de mégis végig kellett néznem, és rettenetesen szenvedtem. Azóta egész életemet a másokon való segítés és odaadás jellemez, ezen a területen is dolgozok mindig, nagyon szeretek másoknak segíteni. Azonban gyermekeim és férjem állandó elvesztésétől rettegek, ha nincsenek velem. A félelmeim miatt sokszor ingerült vagyok velük. Egy állandósult idegfeszültségben élek. Szeretnék lazább, kiegyensúlyozottabb lenni velük, azért is mert kezdik átvenni a gyerekeim a félelmeimet, a férjem pedig az állítólagos agresszív kommunikációmra nagyon erősen, durván, reagál, amitől ismét rettenetesen szenvedek. A család érzelmi légkörére rossz hatással van a belőlem áradó állandó idegesség és a férjem erre történő reakciója.
Viszont a családtól távol kiegyensúlyozottnak, produktívnak és viccesnek érzem magam.
Köszönöm válaszát!
Kedves Barbara!
Sajnos a gyermekkori traumák során gyermekként átélt érzések, félelmek, tudatos vagy tudattalan fantáziák a saját felnőttkori családunkban megjelenhetnek függetlenül attól, hogy akár a jelenlegi családja jóforán semmiben sem hasonlít a gyermekkori családi helyzethez.
Nagyon pontosan megfogalmazta, hogy milyen félelmei vannak, és bár látja irreallitását, mégsem tud ez a nagyon erős érzéssel mit kezdeni. Ez jelzi azt, hogy ez nem a jelenről szól, nem a jelen helyzet, család ami ezekre az intenzív félelmekre alapot adni, hanem egy múltbeli traumás félelem, ami valamilyen módon “bekúszott” a jelen életébe.
Miként írta, a családon kívül kiegyensúlyozott, produktív és vicces – ilyen az Ön természete, személyisége, ha a múlt “démonai” nincsenek ott Ön mellett és nem riogatják, minként gyermekként is sok dolog félelemmel töltötte el.
Az, hogy a családi körben, a gyermekeivel, férjével való kapcsolatában is önmaga tudjon lenne, mindenképpen a régi traumákat fel kéne dolgozni, elgyászolni ami kimaradt (pl. a biztonság érzése) és a múltba visszatenni. És akkor a jelent meg tudja élni a valódi mivoltában. És a jelenben ahogy írta sok szép dolog van, gyermeki, családja, munkája – ezeket felszabadultan tudja élvezni.
Buzdítanám, hogy terápiában kezdje el a múlt feldolgozását, átdolgozását és főként megszelíditését!
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaJó napot kívánok!panikbetegseggel kezelnek,cipralexet szedek,de mégis nagy mértékű szorongást érzek hogy nehogy öngyilkos legyek vagy bantsam a gyerekeim.miert lehet ez? Nem jó a kezelés amit kapok? Válaszát köszönöm.
Kedves Enikő!
Több tisztázandó kérdés van, amik megválaszolása, ismerete nélkül nem tudunk választ adni, hogy mi állhat a háttérben? Pár kérdést felsorolnék, hogy ezek mentén talán el tud indulni a válasz felé, DE az lenne a legjobb és a legszakszerűbb, ha legalább egy alkalommal ezt szakemberrel átbeszélné, akár a pszichiáterével, aki a Cipralex-t Önnek felírja.
Milyen régóta szedi a Cipralexet? – az antidepresszáns kezelés elején, kb. 1-1,5 hónapig a szorongásos tünetek, öngyilkossági késztetések felerősödnek, ezek elvileg 2. hónapra elmúlnak. Amennyiben ezek a gyógyszer mellékhatások 2 hónap után is fennállnak, érdemes megbeszélnie a kezelőorvosával, hátha egy másik antidepresszánsnál nem jönnek elő ezek a mellékhatások vagy akár kombinált gyógyszer vagy dózis emelés is szóba jöhet.
Gondolati vagy késztetés szintjén van jelen a gyermekei felé irányuló bántás, agresszió? Azaz csak gondolatként átsuhan vagy késztetést is érez arra, hogy valamilyen módon ártson a gyermekeinek? Ennek hátterében akár kényszergondolat, kényszerbetegség (OCD) is állhat, ami leginkább antidepresszáns és pszichoterápiás kezelés kombinációjában a leghatékonyabb kezelni.
Amennyiben agresszív kényszergondolatok jellemzik, akkor vannak emellett más kényszergondolatok vagy akár kényszercselekvések is?
A szorongás, pánikroham mikor jelentkezik, mikor a legerősebb, mi az, ami kiváltja vagy felerősíti?
Milyen a párkapcsolata? A gyermekei milyen életkorúak? Van segítsége nagyszülők, párja részéről? Munkába jár, ha igen, mennyire stresszes a munkahelye? Van valamilyen betegsége (kardiológiai, pajzsmirigy stb.)? Tud eleget aludni? Tud kikapcsolódni? stb. stb.
Mint látja, nagyon sok kérdés van, és még ennél is több információ kéne, amik elengedhetetlenek ahhoz, hogy Önt komplexen tudjuk látni és ennek megfelelően tudjunk személyre szabott segítséget nyújtani és a kérdéseire helyénvaló válaszokat adni.
Buzdítanám, hogy akár a kezelőorvosával, akár egy pszichológussal beszélje át az élethelyzetét, kapcsolatait!
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos Hadassa
