Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Kedves Doktor Nő!
Van egy 3éves gyermekem és elég korán sikerült a pelenkát elhagyni viszont kakilásnál kéri azt nem hajlando a wc-be elvégezni ennek esetleg van pszichés háttere vagy ez mitől lehet hogy csak pelusba kakil?
A másik probléma meg hogy minden alvásnál be kell fekudnom melle mert egyedul nem hajlando elaludni es ha esetleg ejszaka fel kell egyből keres hogy ott vagyok e mellette és ha nem akkor sír ez mitől lehet? JanuÁrban töltötte a 3életévét és oktoberóta jár ovoda kiscsoportba!
Kedves Dóra!
3 éves korban még teljesen elfogadható, ha egy gyermek a kakilást nem a vécében végzi, hanem a pelusban. Lehet pszichés háttere is, pl. szorongás, de mindenképp érdemes még időt adni annak, hogy a helyzet változhasson. A gyermekek – a fiúknál ez gyakrabban jellemző – a kakilásra sokszor úgy tekintenek, hogy ez egy olyan tevékenység, amit ők akarnak teljes mértékben szabályozni, és ez sokszor abban nyilvánul meg, hogy visszatartják, vagy nem a vécébe végzik a dolgukat. A testi egészség szempontjából nagyon fontos, hogy a kakilás rendszeres legyen, tehát kell őt támogatni abban, hogy zavartalanul végezhesse a dolgát – akár a pelusban is. Fontos a szülő részéről a támogatás és az elfogadás, de ezzel párhuzamosan fontos annak kommunikálása is, hogy az a cél, hogy majd valamikor a közeljövőben már a vécébe végezze a nagydolgát. Türelem és kitartás szükséges a szülő részéröl, nem szabad büntetni a gyermeket, ha nem tud a vécébe kakilni. Érdemes valahogy alakítani a helyzetet, hogy ez számára is egy cél legyen. Lehet vele beszélgetni arról, hogy a számára fontos felnőttek és a barátai is a vécében végzik a dolgukat, lehet ezt eljátszani is.
Az elalvással és a felriadással kapcsolatos nehézségek valószínűleg a szeparációs szorongás megnyilvánulásai. Noha már kb. fél éve jár oviba a kisfia, könnyen lehet, hogy ennek a hatalmas változásnak a lelki hatásait csak most éli meg. A szülőről való leválás és az óvodai beilleszkedés egy hosszú folyamat, aminek ez egy lépcsőfoka lehet. Itt is fontos az elfogadás, a türelem és a szeretetteljes hozzáállás. Ez a szülő számára fizikailag és lelkileg is megterhelő helyzet, hisz éjjel fel kell kelnie a kisfiához, akár többször is, de ez egy átmeneti állapot. Ilyenkor a szülők egy része beadja a derekát és egész éjjel a gyerek mellett marad, mások ragaszkodnak ahhoz, hogy a gyerek külön aludjon, és éjjel is visszakísérik az ágyba és kivárják, amíg elalszik. Mindkét megoldás működhet jól, ha nem kíséri a szülő részéről hibáztatás, kritizálás, elutasítás.
Üdvözlettel;
Györe RitaSokszor amikor megnezek egy sorozatot vagy filmet es mondjuk valakit szerettem benne, nagyon ,,kotodtem hozza” meghal(lelovik)akkor egyszeruen egy szomoru zene ugrik be es csak ezen jar az eszem,ha nem lat senki elkezdek sirni es alig kapok levegot.De probalom elnyomni ezt az erzest, mert azt hiszem depressziós leszek.Hirtelen mintha ,,lehulnek” es panikolnek,felnek de nem tudom mitol.Felek sokszor elmenni egyedul otthonrol,egyedul este az utcan lenni.Nem tudom miert szerettem azt a sorozatbeli ,,meghalt” szereplot,de amikor a fejemben beugrik az a kep ahogy meghalt akkor hirtelen sirni kezdenek es panikolnek.Neha ilyenkor faj a fejem.Es mostanaban a barataim elott (ahol en vagyok a vicces barat)sokszor azt jatszom jol vagyok de igazabol nem.Neha olyan ,,kilátástalan helyzet ” erzesem van.Azt hiszem hogy szegenyek vagyunk ,emiatt nehezebb lesz majd a jovom es minden lehetoseget ki kell hasznaljak,ilyenkor is panikolok.Ezen meghalt sorozatos szereplok nagyresze szegyeny.Mit tegyek?
Kedves Léda! Megértem helyzetét, nagyon nehéz lehet önnek ez az úgynevezett “szuperérzékenysége” és a kilátástalanság érzése egyaránt! Amennyiben a pszichés tünetek mellett testi tünetekben is megnyilvánul szorongása/frusztrációja, érdemes önismereti munkába kezdenie. A “pánikszerű” tünetek, valamint a depresszív “állapotának “megjelenése miatt javasolt a háziorvosa felkeresése is, és/vagy az “eltitkolt” szimptómák okán pszichiáter vagy klinikai szakpszichológus felkeresése is ajánlott.
Kollégáink állnak szíves rendelkezésére!
Lengyel KatalinÜdvözlöm Doktornő!
feleségemmel 35-éve élünk úgymond boldog harmonikus családi életet,egy 22-éves lányunkal.
a feleségem mindíg figyelmes,odaadó,s kedves volt mindenkivel,s segítőkész,nagyon jó lelkű ember.
2022-ben valami megváltozott, kevesebbet posztolt olyan fotókat ami velem kapcsolatos,s ugymond együlállóként köszöntötte a lányunk is születésnapon,gyermeknapon mintha nem léteznék.
gyanus lett,lenézően beszélt hozzám,kritizált,a házasélet privát része-1-éven át.csak immel,ámmal, mindez uj munkát kapott s ezután történt..kirobbant egy veszekedés,s mondta biztos a főnökére vagyok féltékeny.nem ment dolgozni ezután s a főnöke sem hívott engem megbeszélésre pedig a legjobb embere volt a nejem..mondtam a nejemnek figyelem fél éve,s mindent tudok.a válasza: felejtsem a fél-évet amikor figyeltem,s olyan házaséletet ad amit eddig soha!tagad!1-év eltelt ha felhozom hisztérikusan elrohan,nem beszél .kikészültünk.mindannyian.mit gondol,jogos a gyanum? mit tegyek! köszönöm válaszát!
Kedves László!
Ha jól értem a levelében arról számol be, hogy úgy gondolja, a felesége 1 évvel ezelőtt megcsalta Önt. Arra nem tudok válaszolni, hogy a gyanúja jogos-e, de abból amit leír egyértelmű számomra, hogy volt egy időszak a házasságukban amikor Ön elhanyagolva érezte magát és elveszítette a közel 35 éve tartó kapcsolatukba vetett bizalmát.
Az ennek hatására kialakult állapot biztosan nagyon megterhelő lehet mindkettejük számára. Javaslom, hogy próbálja meg nyugodt körülmények között, egy őszinte beszélgetés során tisztázni az érzéseit a feleségével. Ha mindketten nyitottak rá, akkor érdemes elkezdeni egy párterápiás folyamatot, amely segíti Önöket a kommunkiációban és egymás megértésében. Ha ez nem járható út, akkor keressen fel Ön egy pszichológust, akivel önismereti munka során feltárhatja bizonytalansága okait, dolgozhat kapcsolati nehézségeinek kezelésén.
Minden jót!
Tán-Cseh VivienJónapot. Olyan problémám lenne, hogy a férjem hazudott nekem, ami mögött állítólag pornófüggőség áll. Amikor bukta volt, képes volt a gyerekeink életére megesküdni, hogy nem csinált semmit, nem nézett semmit pedig egyértelműen lebukott. Még ezek után is hittem neki valamelyest, ezért felajánlottam egy hazugságvizsgalatot, hogy ott bizonyíthat. El is fogadta. Eljött, kiértékelhetetlen lett az eredmény, mert a rekeszizmát összeszorítva bent tartotta a levegőt, így semmit nem tudtam meg. Ez 8 hónapja történt azóta bevallotta a pornót, de szerintem más is van a háttérben, találtam emailt egy másik emailcíméről írva, hogy várja a képeket angolul és hasonlók. Annyira össze törtem amikor kiderült, hogy hazudott, hogy azóta sem térek magamhoz 8 hónaja. Járunk párterapiára, előtte voltunk pszichológusnál. Teljesen össze vagyok törve és kikelve magamból, olyan féltékenységi rohamaim vannak, hogy magam sem hiszem el. Sosem voltam féltékeny előtte? El fog ez múlni? Leszek még a régi? Köszönöm.
Kedves Kitti! Megértem nehéz helyzetét és együttérzek önnel. Biztosan nagy lelkierőt igényelt, hogy a párját hazugságvizsgálatra is ” kérte, és az is megterhelő lehetett hogy nem derült ki a fals eredmény miatt konkrétan semmi. Bár a párja “színt vallott”, mégis azt kell mondjam, hogy a bizalom visszaépülése hosszadalmas folyamat, és ahogy ön is írta: nagyon-nagyon törékeny dolog egy párkapcsolatban (is).Nagy örömmel olvasom, hogy párkapcsolati terapeutához járnak, bíztatnám ennek folytatására.A féltkenység megjelenése/nyomasztó érzése miatt pedig ajánlom az egyéni terápiát is- önismereti munka segítségével a pszichés elakadások az átdolgozása/ feldolgozása szintén indokolt. Kollégáink álllnak szives rendelkezésre az oldalunkon.
Lengyel KatalinJoestét! Én olyan dolog kapcsán szeretnék tanácsot kérni… hogy mit tegyek
Párom két alkalommal félre ment én elköltöztem a kislányommal ő pedig hetekig 1-2honapig volt együtt a két nővel (2 megcsalás között 1év telt el)
Azt állitja hogy nem volt velűk ugy együtt és vissza jött most hozzám mondta többet ilyen nem fordul elő engem szeret sajnálja az egészet stb.. vettűnk egy közös házat
Néha vannak viták azon kivűl én bennem néha lejátszodik minden ami volt és nemtudom hogy lépjek ezeken tul
Tudna e nekem segiteni?
Kedves Viktória!
A hűtlenség a kapcsolatban olyan súlyos tett, ami alapjaiban rengeti meg a másikba vetett bizalmat és kérdőjelezi meg a kapcsolat létét. A továbblépés pont ezért nagyon nehéz. Ennek a bizalomnak az újjáépítése nagyon sok időt és erőfeszítést igényel mindkét fél részéről, ha vállalják ezt a nehéz munkát közösen.
A legfontosabb kérdések ilyen esetben, amit át kellene gondolnia, hogy mi lehetett a hűtlenség oka? A párja mit nem kapott meg ebben a kapcsolatban és mit keresett a másik kapcsolatban? Milyen igénye nem teljesült ebben a kapcsolatban? Maga mit gondol erről?
Fontos azt is átgondolni, hogy mi a kapcsolatukat összekötő elem? Mit szeretnek egymásban? Miért akarják együtt folytatni a kapcsolatot? Mi az a közös érték, amiért vállalták egymás iránt a felelősséget? Mi köti magukat össze? Mi lenne annak a feltétele, hogy valójában megbocsásson a párjának azért, amit tett?
Remélem ezeknek a kérdéseknek az őszinte megválaszolása hozzásegíti ahhoz, hogy tovább tudjon lépni.
Üdvözlettel: Kovács Gábor – pszichológus
Úgy érzem mindeki hülyének nézz, itthon bármit csinálok kivagyok figurázva. Véletlenül rosszul mondok egy szót és idiótának nevezznek meg hülyében. Nehezen tudok kommunikálni az emberekkel már ez miatt inkább meg sem szólalok nehogy hülyének nézzenek. Biztos hogy kevés az önbizalmam , szorongok a sok ember között .
Egyik barátom is azt mondta hogy buta vagyok pedig szerintem nem is vagyok az. Sokszor hirtelen felindulásból csinálok valamit ami nen mindig sül el, ezen probálok változtatni.
De egyébként egy tök normális lány vagyok aki normális dolgokat szeret csinálni. Van hogy gyorsan probálok beszélni szerintem idegességből és nem jön ki helyesen helyes ki ejtéssel a számból a szó.
Tanácsoz szeretnék kérni merz elvagyok veszve kezdem azt gondolni magamról hogy tényleg hülye vagyok.
Kedves Dorina! Maximálisan együttérzek önnel, biztos hogy nehéz a családi életében ilyen becsmérlő, lekicsinylő véleményeket/negatív kritikákat kapnia. Ha aszociális kapcsolataiban, barátaitól is hasonlóan degradáló megjegyzéseket kap, az valóban még jobban letörheti/ csökkentheti a pozitív önértélelését. Ha felindultságból és hirtelen ötlettől vezérelve kommunikál másokkal, az szintén gyengíti a szociális térben való harmónikus működésmódját, pláne ha a beszélgetőpartnere “folytonosan” csökkenti önbizalmát. Ha szomatikus (testi) tüneteket is vél felfedezni magán, illetve ha az ön által felvázolt helyzet jelentősen terheli a mindennapi életvezetését, érdemes önismereti munkába kezdenie.
Kollégáink állnak szíves rendelkezésre.
Lengyel KatalinAzt vettem észre magamon az utóbbi időben, hogy amikor végre eljutok egy lánnyal a beszélgetésig (akár események, akár randin, stb), és az életben elért dolgokra kerül a sor (akár mentális, akár racionális színtéren) mindig elkezdem magam hitelteleníteni, főleg ha látom a lány arcán, vagy szavaiban a megbecsültséget, vagy hogy “csodál” ez miatt. Erre a reakcióm rögtön valami debilitáló dolog/sztori, amivel próbálom hitelteleníteni ezt a képet, hogy én mekkora nagyszerű ember vagyok. Ez a másiknak szerintem visszásan hat. Az én célom ezzel, hogy szerény maradjak. Hogy próbáljam bennük is kialakítani azt a reális képet, ami bennem van, miszerint nem vagyok nagy szám, nem vagyok csodálatra méltó, szimplán teszem a dolgom. Hogyan lehet ezt a furcsa kettőséget feloldanom? Miért lehet ez az első reakcióm, ha valaki így nyilvánul meg felém? Egyáltalán baj, hogy így reagálok? Lehet ez egy visszatartó erő abban, hogy kialakuljon egy párkapcsolatom? Előre is köszönöm!
Kedves Gergő!
Köszönjük a levelét!
Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy önmaga hiteltelenítése és leértékelése baj-e, mindenképp azt kell válaszolnom, hogy igen, hiszen ez nagy mértékben befolyásolhatja az önmagáról alkotott képet, önértékelését és önbecsülését, mely hatással lesz a kisugárzására és ezáltal a kapcsolódásaira is, legyen szó párkapcsolatokról, baráti- vagy családi kapcsolatokról. Ennek oka azonban több tényezőre is visszavezethető, s a kérdései megválaszolása nagyon jó alapot adhatnak egy önismereti terápiának, emiatt ezt a lehetséget ajánlom figyelmébe.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Párom 63 éves,szorgalmas,vidám,kedves, vállalkozó szellemű,aktív ember,együtt dolgozunk és rengeteget utazunk.Mindig is szétszórt volt,de az utóbbi hetekben megváltozott.Türelmetlen,mogorva, trágár, kötekedő lett. Hozzám nincs egy jó szava,azt nézi hol tud parancsolni, lehúzni, megbántani,gyakran kiabál velem és már másokkal is.Enervalt,semmi nem érdekli.Dolgozik,szereti a munkáját de most mintha minden idegesitené.olyan állandó robbanás ponton van.Többször elesett,a karját műteni kellett minden alkalom után.Most azt találta ki vesz egy nagy motort.Órakig böngészi a neten a sisakokat,dzsekiket.Ezt nem tartom jó ötletnek.Fáradekonyabb mint korábban de még jó a fizikai állapota,de feledékeny , szétszórt,mindig keres valamit,nem jutnak eszébe nevek,nehezebben fejezi ki magát.(a száját mozgatja,rángatja).Nem hajlandó beszélni az állapotáról.Féltekeny rám, 16 év van köztünk,de a viselkedésével inkább eltaszít magától.Mi lehet az oka a viselkedésének?
Kedves Nelli!
A levelében leírt “tünetek” (többször elesett, feledékeny, szétszórt stb.), viselkedés hátterében a párja életkorát figyelembe véve első körben mindenképpen neurológiai (mini stroke? vagy dementia?) és kardiovaszkuláris (vérnyomás?, szív vagy érrendszeri probléma?) kivizsgálás lenne adekvát. Amíg a szomatikus lehetséges okok nincsenek kizárva, addig pszichoterápia elkezdése nem célszerű, hisz a terápia akár egy fizikai változás, betegség feldolgozását is magában kell foglalnia, valamint a szomatikus okokat mindenképp szakorvosnak kezelnie kell.
A féltékenység hátterében is lehet akár a dementia, akár a meggyengült fizikai erőnlét miatt kialakult belső bizonytalanság. Ennek pszichoterápiás feldolgozása a szomatikus ok ismeretében tud adekvát lenni.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaSzép estét.
2012 től szenvedek pánikbetegségben
Azóta gyógyszerez is volt idő szak mikor abba hagytam de ujra elő jön a szorongás.
Jelenleg december óta szedem ujra a gyogyszer de valamiért nincs hatása nem érzem jol magam napi szinten pánik rohamok.
Scippat szedek napi 1 tabletta
Kedves Kérdező,
ha úgy érzi, hogy az Ön által szedett gyógyszer nem hatásos mindenképpen keresse fel pszichiáterét, aki felírta Önnek a gyógyszert és jelezze felé ezt. Ha ez megtörtént keressen fel egy pszichológust, hogy a gyógyszeres terápia kiegészítve legyen pszichoterápiával is.
Minden jót,
Megcsalt a párom 8honapon keresztül nem változot.Azt monta ha csetelek férfiakal az neki elég lesz söt teljesitcsem a vágyát feküdjek le egy másik férfival még ezek után bele mentem hogy bizonyitsam hogy szeretem .Lealázott elmondta az egész családnak a gyerekeimnek közbe kiderült hogy végig fészbukon azt nézte hogy csaljon meg .Más nöknek azt hazudta hogy megromlott a kapcsolatunk pedig akkor voltunk a legboldogabbak.Ö kereste a férfit lebeszélt mindent söt kézségesen végig nézte és még élvezte is söt még utána két napig elhitette hogy szeret .Két nap után lealázott az igazamé mett megigérte ha ezeket megteszem neki nem lesz több áll facéja és nem csal meg.De azota áll fészbukon állandoan azt nézi hogy csaljon meg és még nem is bánja nem értem most ez megcsalás ha ö is ott van .Sosem adta meg azt meg nem szeretett ugy mint a szeretöjét mert mig ö szerelmet kapott azt nézte hogy tegye boldogá adig én csak alázást kapok.Kérem valaki irja meg nekem miért.Elöre is köszönöm
Kedves Jázmin!
A párjával való kapcsolata valószínűleg nem a bizalomra és a hűségre épült, ha a megcsalás ennyire áthatotta a kapcsolatot. Érthető tehát a sok negatív érzése, amit a párja felé érez. Ez egy bántalmazó kapcsolatnak tűnik, ami nem tartható fent sokáig sérülések nélkül. Javaslom, hogy beszéljen a párjával a felmerült problémákról őszintén és nyíltan, hogy rendezni tudják azokat és megtalálják együtt hogy mi lenne a legjobb megoldás Önöknek.
Minden jót kívánok!
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Üdvözlöm
Párommal együtt éltünk Angliában, én visszaköltöztem Mo-ra. Nem mondtuk ki, hogy vége van de azt se, hogy együtt vagyunk. Valójában magam sem tudom, hogy lenne a legjobb. Rengeteget veszekedtünk, de voltak jó dolgok is. Mindig mindenért én voltam a hibás, hogy semmit nem tettem érte ő pedig megadott nekem mindent..
Jelenleg azzal fenyegetőzik, hogy megöli magát és a sokadik Frontint szedi be a mai nap folyamán..
Nem eszik, nem alszik. Neki szeretnék leginkább segítséget kérni, mert ez nem normális amit csinál.
Tudom az sem normális amit én csinálok,hogy nem tudom eldönteni, hogy akarom-e őt.
Neki minden napja azzal telt,hogy boldoggá tegyen én meg nem törődtem vele.
Nagyon hazavágytam,de attól is félek milyen lesz egyedül nélküle.Ő pedig retteg egyedül nélkülem.
Nem képes semmire egyedül.Nagyon labilis az idegrendszere, volt mikor meg is vert és rengeteget üvöltözött ha nem foglalkoztam vele.
Ha kimondanám/nánk hogy legyen vége nem tudom mit tenne.Én vagyok a mindene
Kedves Attila!
A “se veled, se nélküled” kapcsolat felörli mind a két felet. Párja sem tud élni, Ön sem tud nyugodtan élni. A bizonytalanság az egyik legnehezebben elviselhető állapot. Ráadások több ezer kilóméterrel van a párjától, ami még jobban nehezíti a helyzetet.
Mivel nincs információ a levelében arról, hogy legbelül mi van a párjában, milyen gondolatok, fantáziák, érzések kavarognak benne, milyen gyermekkori traumák lehettek az életében, amik most aktiválódhattak, most milyenélethelyzetben van, van-e támogató személy(ek) mellett – így semmilyen ötletet, tanácsot, segítséget nem tudunk adni. A feszültség oka a párkapcsolatuk bizonytalanságából (is) ered, ezért mindenképp jó lenne legalább 1-2 alkalommal együtt egy párterápiára bejelentkezni, ahol ez a bizonytalanság feloldható, helyrerakható lenne. Az, hogy utána hogyan, milyen formában folytatnák vagy zárnák le a kapcsolatot – ez is a közös megbeszélés témája lehet. Külön, a másik nélkül ez a kérdés korrekt módon nem tisztázható.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos Hadassa
Üdvözlöm
Párommal együtt éltünk Angliában, én visszaköltöztem Mo-ra. Nem mondtuk ki, hogy vége van de azt se, hogy együtt vagyunk. Valójában magam sem tudom, hogy lenne a legjobb. Rengeteget veszekedtünk, de voltak jó dolgok is. Mindig mindenért én voltam a hibás, hogy semmit nem tettem érte ő pedig megadott nekem mindent..
Jelenleg azzal fenyegetőzik, hogy megöli magát és a sokadik Frontint szedi be a mai nap folyamán..
Nem eszik, nem alszik. Neki szeretnék leginkább segítséget kérni, mert ez nem normális amit csinál.
Tudom az sem normális amit én csinálok,hogy nem tudom eldönteni, hogy akarom-e őt.
Neki minden napja azzal telt,hogy boldoggá tegyen én meg nem törődtem vele.
Nagyon hazavágytam,de attól is félek milyen lesz egyedül nélküle.Ő pedig retteg egyedül nélkülem.
Nem képes semmire egyedül.Nagyon labilis az idegrendszere, volt mikor meg is vert és rengeteget üvöltözött ha nem foglalkoztam vele.
Ha kimondanám/nánk hogy legyen vége nem tudom mit tenne.Én vagyok a mindene
Kedves Attila!
Ha jól értem, akkor mindkettőjüket nagyon megviselte ez a szakítás, ami a hazaköltözésével vált valósággá. A sok veszekedés, a kapcsolatba fektetett aránytalan szeretet és a kölcsönös függőség feltehetően felemésztette a kapcsolatot. Valamint feltételezem, hogy mindezekről a problémákról nem tudtak még őszintén és nyíltan beszélni, amire pedig nagy szükség lenne a kialakult helyzetben. Vagyis arra, hogy átbeszéljék a kapcsolatot és meghallják egymás igényeit.
Önnek talán az segítene, ha át tudná gondolni, hogy mit is akar most az élettől, mik a tervei, céljai az életben. És hogy mit tud még tenni a párjáért, akinek maga sokat jelentett.
Javaslom még azt is, hogy egy pszichológus szakemberrel szánjon rá néhány alkalmat, hogy átbeszéljék a felvetett kérdéseket. Az oldalunkon kereshet olyan szakembert, akit szimpatikusnak tart és felveheti vele a kapcsolatot.
Sok erőt kívánok a maga előtt álló csaták megvívásához!
Üdvözlettel: Kovács Gábor – tanácsadó szakpszichológus
lehetett a
Szép napot kívanok!
Van egy 3és fél éves kislányom.
Az apját nem ismeri,az eddigi páromat tekinti apjának.
Szakítottunk és nem tudom hogyan és mit mondjak neki hogy a lehető legkevésbé sérüljön lelkileg.
Nem tudja még hogy nem az igazi apja és hogy ezután nem fog vele találkozni.
A segítseget előre is nagyon köszönöm!
Kedves Kérdező!
Az Ön gyermeke fiatal életkora ellenére is észlelni fogja az élethelyzeti változást. Amennyiben az Ön volt párjával a gyermeke szoros kapcsolatot alakított ki, erős kötődés volt közöttük, mindenképp érdemes mielőbb említést tenni arról, hogy volt párja már nem lesz jelen az Önök életében. Fontos megfogalmazni a kislány által is érhető módon, hogy nem a gyermek az oka a szakításnak, ő nem tehet erről. Kizárólag Önök között született ez a döntés, hogy ne legyenek súlyos konfliktusok, ne kényszerüljenek olyan kapcsolatba, ami nem fenntartható és ezzel a gyermeknek ne ártsanak. Fontos, hogy biztosítsa kislányát a szeretetéről, és arról, hogy teljesen rendben van, ha gyermeke a volt párja iránt haragot, negatív érzéseket táplál, vagy súlyos hiányérzete alakul ki, szomorúságot él meg.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Üdv idén érettségizem.Heti 5x edzem csapatban viszont mostanában így félúton azt érzem semmi kedvem semmihez, elfáradtam. Sírni szoktam néha,akkor jobb. Osztalyomhoz sem szeretek bejárni,az edzés adja a napjaim értelmét,sokat vagyok egyedül. Barátaim szerint depressziós kezdek lenni. Maximalista is vagyon sajnos. Hétvégente inni szoktunk sokat kikapcsolódás céljából.
Kedves Kérdező!
Levelében említi, hogy kedvetlennek érzi magát, sír, fáradtságot él meg, sok időt tölt egyedül. Az érettségi éve nagyon sok fiatal életében egy megterhelő, nehéz időszak, vízválasztó a gyermek és felnőtt lét között. Sok pedagógusra és a médiatartalmakra is sajnos jellemző, hogy az érettségi előtt álló diákokat riogatják, hogy az “egész életük múlik ennek a vizsgának az eredményén”. Ezt rendszeresen hallani rendkívül frusztráló lehet. Említi, hogy maximális teljesítmény elérésére törekszik, mely most lehetséges, hogy kiterjed az iskolai előmenetelére, az edzésre, a jövőjének tervezésére és a szociális életben való jelenlétére is. Ezeken a területeken a lehető legjobb eredménnyel helytállni nagyon megterhelő feladat, mely letargiához, hangulatingadozáshoz, állandósult szorongáshoz is vezethet.
Amennyiben úgy érzi, a hétvégi kikapcsolódások, baráti találkozók nem elegendőek a stressz csökkentéséhez, érdemes lehet pszichológus szakember segítségét igénybe vennie.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Tisztelt Pszichológusnő!
2008-ban váltam el. Akkor 3, 5 és 14évesek voltak a gyermekeim. Mindenféle segítség nélkül egyedül neveltem őket. Most 30, 21 és 19 évesek. A legnagyobb külföldön él négy éve. Három éve házas. A középső egy éve él vidéken, és 12 hetes kismama. Minden héten hétfőn és kedden itthon van, mert Budapesten jár iskolába. A párja egy hét múlva megy ki misszióba fél évre, s a lányom addig haza fog költözni hozzám. De miután a párja haza jön a küldetésből, vissza költöznek, akkor már hárman Győrben. A legkisebb szintén vidéken él (a középsővel egy városban), ő egyetemista s a hétvégéken haza utazik hozzám.
Egy éve élek egyedül, de eddig nem éreztem ennek nehézségét, nem jelentett problémát, hiszen a fentebb leírt módon jöttek mentek a gyerekek. Mostam, főztem rájuk, gondoskodtam róluk.
Most úgy érzem, ahogy kezdenek kiszállni a családi fészekből, egyre kevésbé vagyok részesei az életüknek. Azt hiszem az elengedés, ami nehézséget jelent. Ebben kérnék segítséget.
Kedves Kérdező,
egy természetes életciklus váltás történik most családjukban. Ha a fészekből kirepülnek a gyerekek a szülőknek lehetőségük nyílik újradefiniálni identitásukat. Azaz eddig élete nagy részét az anya szerep töltötte ki, most pedig teret kaphat egy másik szerep vagy szerepek, amelyek fontosak Önnek. Érdemes elgondolkoznia azon, hogy milyen olyan tevékenységek vannak, melyeket szívesen csinál. Gondolkozzon el rajta, hogy ha nem az édesanya identitása van a felszínen, akkor milyen másik identitás tartozik még Önhöz. Ez egy természetes krízis. Ha úgy érzi egyedül ezt nem tudja megoldani, akkor érdemes szakember segítségét kérni.
