Jó napot!

Van egy konfliktusos helyzet,amely sokszor eszembe jut,és nyugtalanít engem.Ez egy kisállat halálával kapcsolatos.

Születtek nállunk cicák és a párom nem engedte,hogy mindet megtartsuk,ráadásul szerinte csak lánymacskát tarhatunk.

Az egyik kandúr cicát a rokonságába adta oda.Én mondtam neki,hogy annak a családnak nem akarom,hogy oda adja,mert gondok voltak már velük.Van egy 8 éves lányuk,aki velünk is szemtelenül viselkedett.Mikor eljött hozzánk vendégségbe,a szekrénybe lévő nadrágomba fújta az orrát,mikor bement a szobába.De a kommunikációja is lealázó volt velünk szemben.
De párom nem hallagatott rám,és azt mondta,ő tudja jó helye lesz a macskának.

Az én meglátásom mást mutatott,és éreztem,hogy baj lesz.

Egyszer elmentünk hozzájuk,ott volt a cica,de én szomorúnak láttam.
Meg volt nekem magyarázva,hogy jól van,csak most éppen úgy ül..

Később meghalt a cica,egy bizonyos idő után,azt a hírt kaptam.
Ő volt a legegészségesebb,-legelevenebb,-legjátékosabb cica az összes közül.
Nagyon rosszul érint,és fáj,ami vele történt.Nagyon nehezen dolgozom föl.Följönnek a vele kapcsolatos gondolataim.Szegény mit élt ott át,és mikor nállunk volt,akkor pedig szaladgált a jókedvtől.
Az jut eszembe,valahogy nem kellett volna hagyonom,hogy oda kerüljön,de tehetetlen voltam.
Amikor párommal találkozok,akkor mérges vagyok rá,és akik elkapták a cicát,azokkal kapcsolatosan is rossz érzéseim vannak.Feszültséget érzek magamba,és talán magamra is harakszok.Tudom már nem hozhatom vissza.Sokszor sírni tudnék ezen a helyzeten,de van hogy azt se tudok,nagyon tehetetlennek érzem magam.

Üdvözlöm! Nagyon régóta húzódik a problémám hiába voltam pszichológusnál nem segített, és most rosszabb lett a helyzet. Anyukám születésem után ott hagyott apukámnak, ő se foglalkozott igazán velem. Anyukám nem nagyon érdeklődik pedig született egy unokája 3 éves de nem hív, nem érdekli a problémáim. Férjhez mentem haza költözött pár utcával arrébb apósomhoz, ágyhoz kötött, anyósom kórházban van és haza költözött a párom. A kisfiam nem szeret ott lenni, nem is olyan a körülmény hogy oda vigyem. Minket itt hagyott, a kisfiúnkra nem sok ideje van így szegényt megviseli. Azt mondta a párom végleg haza költözik mert anyósomnak segít mikor haza megy. Össze vesztünk mert nem oldja meg hogy itthon aludjon legalább egy napot a kisfiával pedig van még 2 húga. Minket elküldött anyukámhoz Szegedre aki nem fogad minket. Itt maradtunk hirtelen egyedül. Nemtudom mihez kezdhetnék. 2 hete temettük el tatámat és nem támogatott. Akkor is csak a saját dolgaival volt elfoglalva. Értem hogy mindene az anyukája meg apukája de a kisfiát ezért miért hanyagolja? Mellette dolgozni jár. Telefonon se beszélnek nagyon mert apósom 2 másodpercenként hívja. Köszönöm ha elolvassa. Szép napot!

Udvozlom!evek ota szorongasos betegseggel kuzdok. Vannak idoszakok ,amikor elmulik, de az ev 12 honapjabol 7 honapig altalaban kiujul es nem mulik. Paroxat gyogyszert szedek ra , 10 mg ot, de nem segit most mar ez sem.
Valtozo korba is leptem 2 eve. Izuleti fajdalmak is elojottek, pedig evekig rendszeresen mozogtam. Most az sem megy.
Lehet ez meg jobb?

Tisztelt Hölgyem/Uram

Munkahely elvesztésével indult több mint 1 évvel ezelőtt. Sajnos nyomdászként lakóhelyem közelében nem találtam állást, így segédmunkásként helyezkedtem el, két technikummal a hátam mögött. Nagyon mély depressziót szült ez a helyzet, az önbecsülésem, önbizalmam romokban.Alvászavarral már voltam pszihiáternél, kaptam xanaxot, hellex sr-t.De azóta is sajnos sírási rohamaim vannak, öngyilkossági gondolatok. Családom sem bír már felrázni. Az egyik nagyvárosban,ami 60 km-re van kaptam volna nyomdász állást 3 műszakban, de a feleségem nem egyezik bele az éjszakai autózásba az alvászavar miatt, 22-es csapdája.Reménykedtem ha újra azt csinálhatom amihez értek rendbe jöhet minden……..

Jó napot kívánok!
A párommal egy éve vagyunk együtt. Nem volt könnyű az összecsiszolódás, de nagyon sok munka árán éltünk meg harmonikus, szép időszakokat, egyre több területen tudunk jól együttműködni. Tíz év korkülönbség van köztünk, , ő 46 én 36, ő szakmunkás, én értelmiségi, mégis sok a közös érdeklődés, kirándulunk, kertészkedünk, sokat beszélgetünk. Nagyon szeretem benne, hogy pontos, megbízható, hihetetlen hatékonysággal intézi a gyakorlati dolgokat, a háztartást ketten vezetjük, sorolhatnám még sokáig az értékeit. Két területen azonban visszatérő gondjaink vannak: nagyon féltékeny és ha nehézség van, iszik, és ilyenkor más ember. Kimondta ilyenkor, hogy kevésnek érzi magát, fél, hogy elveszít. Féltékeny sokszor, ha a barátaimmal töltök időt vagy nehezen viseli, ha a munkám, nehezebb időszakaim miatt nem tudok annyira jelen lenni, mint általában. Életének mindig része volt a társasági nagyivás, ami nagyon megritkult, mióta együtt vagyunk, de időszakosan most is iszik,ilyenkor gyakran nem tud keveset inni, hanem részegségig, én pedig nem tudok együtt élni ezzel. Azt a határt megvontam, hogy ilyenkor elmegyek mellőle, nem állok már vitába vele részegen, azt mondom, ha majd kijózanodtál beszélünk. Legutóbb, egy nagyon hosszú és jó időszakunk után megint megjelent karöltve a féltékenység és az ivás. Nem tudom eldönteni, hogy alkoholbeteg-e, volt már teljesen tiszta éve is, a munkájában nem befolyásolja, a pénzt sem viszi el a háztól, a párkapcsolatunkat azonban megviseli. Úgy tűnik, nem elég az, hogy gyakran adok neki pozitív visszajelzést.Úgy ítélem meg, hogy itt két választásom van: vagy kilépek a kapcsolatból, vagy csak azzal a feltétellel maradok benne, ha segítséget kér, kérünk. Ez utóbbi esetében azonban bizonytalan vagyok. Már voltunk egy öt alkalmas párterápián, szabályokat leszögezni, határokat tartani segített, de azt láttam, hogy a párom érzelmi világát ez nem érintette. Nincs képem arról, hogy ha a párom belemegy a segítségkérésbe, milyen segítségre van szüksége, csoportra, egyéni terápiára? Úgy sejtem, hogy fontos neki ez a kapcsolat annyira, hogy belemegy ebbe, a kérdéses inkább az, hogy valóban beengedi-e azt. Hogyan tudok én azalatt az időszak alatt határokat tartani? Eddig együtt laktunk, de pár napja hazajöttem a saját lakásomba. Ha úgy döntök, hogy segítségkérés mellett adok még egy esélyt ennek a kapcsolatnak, hogyan lehet egyensúlyba hozni azt, hogy magamra is figyelek, de őt is támogatom, ha kéri? Honnan tudom, hogy jó úton vagyunk? Ilyen gyakorlati kérdések vannak bennem, hogy mivel teszek jobbat, ha eltávolodok tőle ezalatt az időszak alatt, külön lakunk, vagy együtt élünk és csak akkor jövök el, ha helyzet van, nem tudom. Tartok tőle, hogy ha túlságosan eltávolodok, az fölösleges szorongást szül benne, ha pedig nem változtatok, nem változik semmi. Tudom, hogy nagyon zavaros a levelem, reménykedek, hogy mégis tükrözi a gondomat. Előre is köszönöm a válaszát

Tisztelt Doktornő!

Segítségét szeretném kérni.A férjem 21 eve szerencsejátékfüggő.22 évesen kezdte el, amikor egy benzinkúton dolgozott.A szomszed bisztroban volt egy félkarú rabló.Aztán játéktereme és jart.Volt olyan is hogy én az alsó szinten dolgoztam ő meg az emeleti Casinoban játszott..Nagy szerelem volt a mienk..18 évesen ismertük meg egymást.Egy becsületes jóravaló fiú volt.Folyamatosan bajba került.. A benzinkúton ahol dolgozott eljátszotta a kollektíva pénzét..persze kimagyarazta.Titokban Én vettem fel Neki hitelt, hogy visszafizesse..
Aztan összehazasodtunk és született egy gyermekünk.Akkor kis időre abbahagyta de megint újra elkwzdte online formában ..aztán jött a sportfogadas.
Hozzateszem külföldön dolgozik és előtte is jól keresett a benzinkúton..
2017 ben havi szinten 300ezer Ftokat játszott el..Mindig azt mondta hogy vissza akarja nyerni a pénzt..csak ez hajtja és hogy Ő nem beteg..
Mostanra eljutottunk oda hogy engem okol, ha nem nyer..Szerinte én negatív hatással vagyok a játékra illetve azért nem nyer..Ha játék közben hívtam vagy sms-t küldtem akkor rögtön vesztett.. Szerinte tudat alatt én azt akarom, hogy! veszítsen..
Eljutottunk odáig hogy agresszív velem..nem tettlegesen hanem verbálisan..bezarkózik a hálószobába és játszik..
Ő azt mondja, hogy kikészítem és miattam kezdi el mindig..mert itthon folyamatosan piszkálom, semmi sem jó..ez igaz sajnos.
A 12 éves lányunkat nagyon szereti és a lányunk is imádja az Édesapját.
Nagyon jó Apa..ezért is nem váltam el Tőle.
De most már nem bírom ..
Tisztelt Doktornő kérem segítsen, adjon tanácsot.. mit csináljak.
Elnézést, hogy ilyen hosszúra sikeredett az írományom..

Köszönöm segítségét!
Üdvözlettel: Judit

Jó napot kívánok. Olyan ügyben keresem fel önt, nem is tudom hpgy fogalmazzak kismama vagyok és azon aggodalmaskodom .A páromat vagy a babát ha megszületik bántani fogom alvajárás közben ,de viszont nem tudok róla hogy alvajáró lennék .csak láttam cikket .és nagyon félek alig tudok aludni úgy is ha van mellettem valaki.előre is köszönöm .Szandi

Több mint 1 évig hazudtam a munkahelyéről a legjobb barátomnak aki beengedett a lakásába és rámbízta a kutyusát.

Kedves Doktornő!
Ferjemmel kapcsolatunk mar tobb eve megromlott, tavaly osszel kulon is koltoztem kislanyommal.
Akkor kezdtem internetes ismerkedesbe, ahol rogton ratalaltam egy ferfire, Milanra. Eloszor irogattunk, majd telefonon folytattuk ismerkedesunket. A problema, hogy tobbszori megbeszelt talalkozonk eddig sohasem valosult meg. Milan azt allitja, hogy egy buncselekmeny reszese, melybol megjegyzem, hogy rengeteg penze lett es engem nem akar bajba keverni, lezarja az ugyet es utana talalkozunk. Azonban mivel mar tobbszor rajta kaptam hazudozason nem vagyok benne biztos, hogy ez igaz-e vagy sem, ugyanis kulonbozo indokokkal allt elo a talalkozas elotti utolso pillanatokban, pl.baleset erte, kulfodre kell mennie stb., amikrol kesobb kiderult, hogy nem voltak igazak. Alando kapcsolatban vagyunk, mondhatom ugy, hogy benne vagyunk egymas eleteben, napjaiban. A minap ugyanazt foztuk egyidoben, csak ket mas helyen, kozben telefonos kapcsolatban voltunk. Milan rengeteg dolgot vasarolt nekem, telefont, tabletet, csokoladekat, ruhat, taskat stb.melynek egy reszet egyszer elhozta a lakasom ele (ugy hogy latta amikor hazamentem, de nem allt elem), masszor az ismeroseivel kuldte el nekem. A baratnoim szerint aggaszto, hogy Milan felesegul akar venni es gyereket akar tolem, mar az eljegyzesi gyurunket is megvette. Feltekeny a volt ferjemre, sokszor osszeveszunk emiatt es amiatt is hogy en kerulnem a hazassag es gyerek temat addig, ameddig nem jon el, hogy szemelyesen is megismerjuk egymast.
Bevallom, hogy beleszerettem. Nem tudtam volna elkepzelni, hogy ilyen letezik, de megtortent. Velunk el virtualisan. Kislanyomat is ismeri mar, delutanonkent kihangositva harman egyutt tanulunk. Baratnoim szerint en hiszekeny es naiv vagyok, Milannak pedig testi vagy szellemi fogyatekossaga van, ami miatt egy alomvilagot hitet el velem, melynek egesze egy nagy atveres, de en bizom Milanban, mert megigerte, hogy eljon.
Kivancsian varom valaszat, kerem segitsen!

Férjem az utóbbi időpont túl komoly, gondterhelt, merev, mérgesnek tűnő. Vágyom arra, hogy humoros, játékos kicsit csibészesen vagány legyen. Hogy udvaroljon, körülrajongjon. Ha mondom neki, akkor azt mondja, hogy ő megteszi ezeket. De úgy tűnik, hogy én mégis többre vágyom. Nagyobb szenvedélyre és arra, hogy ne legyen ennyire komoly, merev. Az is lehet, hogy ebben nem tud változni és így kell elfogadnom. Mit tudok tenni?

Már egy hete ugyanaz a szólánc van a fejemben, a szavak nem rosszak, de akkor is nagyon dühít, hogy nem birok másra gondolni, koncentrálni. Akármire gondolok mindig ott van a háttérben és nem megy el. Tegnap lett súlyosabb az előtt nem volt vészes, csak néha pár óránként feljött.

Jó napot!
A segítségét, tanácsát szeretném kérni. Körülbelül 3 – 4 hete jött nagyon erősen fel bennem ez a dolog. Az egyik legboldogabb párkapcsolatom volt a lánnyal (Barbival) nagyon szerettük egymást a távolság ellenére is. Viszont ahogy közeledünk 1,5 éves kapcsolatunk felé néha veszekedtünk ( nem nagy dolgokról: találkozási időpont gyakoriság, másik ismerete), viszont ez odáig tartott ki hogy végül szakítottunk. A problémám viszont az , hogy én nem tudom ki verni a fejemből és még mindig szeretem pedig már van másik párja (sőt azóta nem is beszéltünk csak egy alkalommal). Nem tudom mi lehet az oka. Lehet, hogy nyomós ok az, hogy korábban elvesztettem a szüleimet és ez csak a “csúcs ” a dolgok tetején. Esetleg ön szerint van erre van valami megoldás? Válaszát előre is köszönöm szépen.

Antiszociális vag,ok a párom halála óta…5 éve

Tisztelt Pszichológiai tanácsadás!

Pár éve vettem észre,szüleim válása után,olyan dolgok jöttek az életembe,hogy akár párkapcsolatban ilyen embereket vonzok be,és a párom is teheti ezt velem,de szülőmnél is előfordult,vagy egy helyre ahová megvagyok hívva vendégként ott is történt velem ez az eset.

Pl.Házigazda,vagy szülőm,vagy párom étkezéskor elkezd erőszakoskodni,hogy egyek még abból az ételből,ami kivan rakva az asztalra.Már senki nem eszik többet,de valamiért én leszek a célpont,akivel erőszakoskodnak.Hiába mondom nem kérek többet,több féle kifejezéssel,süket fülekre talál amit mondok.Ez folytatódik nagyon sokáig,és ahogy mondom nem szeretném azt a valamit,a másik fél,rögtön rá mondja a saját akaratát.Ezek félelmetes helyzetek számomra,és volt már,hogy az eröltető személy akarata végett tényleg rám eröltetett olyan ételt,ami nem esett jól nekem.Ezek a helyzetek általában váratlanul jönnek,és nem számítok rá.A legutóbbi párom,egy fagyit tukmált rám.Ugyan ez volt a helyzet,hiába mondom nem szeretném,tovább folytatta,a szóbeli erőszakoskodását.Majd annyira megilyedtem,hogy nem hagyta rá,hogy belementem a fagyi evésbe,de előtte mondtam is neki,hogy megvagyok fázva.

Számomra érthetelen helyzetek,hogy valaki miért csinál ilyet.
Egy szakember mit gondol erről,esetleg hogyan állíthatnám le az ilyen embereket?

Tisztelet Szabó Lili!

Tanulási, kapcsolatteremtési, önismereti, céltalanság és önbizalomhiányom van. Ezekben szeretnék segítséget kérni.

A középiskolai osztálytársaimmal nem tudtam jó kapcsolatott kialakítani,így nem is kedveltek soha. 2020 májusában végeztem volna a technikusival, de mivel nem tanultam így megbuktam. Tudom hogy kellene tanulnom pótvizsgára, de egyszerűen sehogy nem bírom magam rávenni, és ha nagy nagy nehezen ráveszem magamat hogy tanuljak nem tart sokáig. Ez lehet az is rá játszik hogy amit tanultam középiskolában az már nem érdekell. Most januárban elkeztem egy targonca okj tanfolyamot (1hónapos volt) itt se tudtam magamat rávenni a tanulásra és itt is úgy mentem el a vizsgára hogy egyszerse olvastam bele. Nem is mennt jól a vizsga, de valamiért nem buktattak meg pedig 1 összetett mondatot sem tudtam elmondani. 2020 szeptember óta tart az angol tanfolyamom ám erre se tanultam semmit pedig ebből is lassan vizsgáznom kellene. Azt se tudom hogy merre tovább a jövőben tanácstalan vagyok, jelenleg nincsenek barátaim mert nem tudok kapcsolatott kialakítani félek és nincs is önbizalmam hozzá + most hogy vírusvan így mégjobban elmagányosodttam. Hiába lakok a szüleimmel és testvéreimmel nem olyan jó a kapcsolatun, olyan semmilyen nem veszekedünk,nem is utáljuk egymást. Nem nagyon szoktunk beszélgetni és közös programokat se csinálunk. Szeptembertől elkeztem edzeni, de így most hogy be vannak zárva az edzőtermek ez az egyetlen célom is kudarcba mennt. Mert hát izmot építeni csak súlyzókkal lehet (mert most jelenleg vékony vagyok és gyenge). Az önbizalom növelés céljából kitalált programjaimat se tudom megcsinálni mert a vírus miatt be vannak zárva (siklóernyőzés, extrém barlang túra). Ön mit ajánlana a helyemben? 21 éves vagyok és mégsemmit nem értem el és attól tartok hogy nem is fogok.

Tisztelettel Tamás!