Jó napot kívánok!
A párommal egy éve vagyunk együtt. Nem volt könnyű az összecsiszolódás, de nagyon sok munka árán éltünk meg harmonikus, szép időszakokat, egyre több területen tudunk jól együttműködni. Tíz év korkülönbség van köztünk, , ő 46 én 36, ő szakmunkás, én értelmiségi, mégis sok a közös érdeklődés, kirándulunk, kertészkedünk, sokat beszélgetünk. Nagyon szeretem benne, hogy pontos, megbízható, hihetetlen hatékonysággal intézi a gyakorlati dolgokat, a háztartást ketten vezetjük, sorolhatnám még sokáig az értékeit. Két területen azonban visszatérő gondjaink vannak: nagyon féltékeny és ha nehézség van, iszik, és ilyenkor más ember. Kimondta ilyenkor, hogy kevésnek érzi magát, fél, hogy elveszít. Féltékeny sokszor, ha a barátaimmal töltök időt vagy nehezen viseli, ha a munkám, nehezebb időszakaim miatt nem tudok annyira jelen lenni, mint általában. Életének mindig része volt a társasági nagyivás, ami nagyon megritkult, mióta együtt vagyunk, de időszakosan most is iszik,ilyenkor gyakran nem tud keveset inni, hanem részegségig, én pedig nem tudok együtt élni ezzel. Azt a határt megvontam, hogy ilyenkor elmegyek mellőle, nem állok már vitába vele részegen, azt mondom, ha majd kijózanodtál beszélünk. Legutóbb, egy nagyon hosszú és jó időszakunk után megint megjelent karöltve a féltékenység és az ivás. Nem tudom eldönteni, hogy alkoholbeteg-e, volt már teljesen tiszta éve is, a munkájában nem befolyásolja, a pénzt sem viszi el a háztól, a párkapcsolatunkat azonban megviseli. Úgy tűnik, nem elég az, hogy gyakran adok neki pozitív visszajelzést.Úgy ítélem meg, hogy itt két választásom van: vagy kilépek a kapcsolatból, vagy csak azzal a feltétellel maradok benne, ha segítséget kér, kérünk. Ez utóbbi esetében azonban bizonytalan vagyok. Már voltunk egy öt alkalmas párterápián, szabályokat leszögezni, határokat tartani segített, de azt láttam, hogy a párom érzelmi világát ez nem érintette. Nincs képem arról, hogy ha a párom belemegy a segítségkérésbe, milyen segítségre van szüksége, csoportra, egyéni terápiára? Úgy sejtem, hogy fontos neki ez a kapcsolat annyira, hogy belemegy ebbe, a kérdéses inkább az, hogy valóban beengedi-e azt. Hogyan tudok én azalatt az időszak alatt határokat tartani? Eddig együtt laktunk, de pár napja hazajöttem a saját lakásomba. Ha úgy döntök, hogy segítségkérés mellett adok még egy esélyt ennek a kapcsolatnak, hogyan lehet egyensúlyba hozni azt, hogy magamra is figyelek, de őt is támogatom, ha kéri? Honnan tudom, hogy jó úton vagyunk? Ilyen gyakorlati kérdések vannak bennem, hogy mivel teszek jobbat, ha eltávolodok tőle ezalatt az időszak alatt, külön lakunk, vagy együtt élünk és csak akkor jövök el, ha helyzet van, nem tudom. Tartok tőle, hogy ha túlságosan eltávolodok, az fölösleges szorongást szül benne, ha pedig nem változtatok, nem változik semmi. Tudom, hogy nagyon zavaros a levelem, reménykedek, hogy mégis tükrözi a gondomat. Előre is köszönöm a válaszát

Tisztelt Doktornő!

Segítségét szeretném kérni.A férjem 21 eve szerencsejátékfüggő.22 évesen kezdte el, amikor egy benzinkúton dolgozott.A szomszed bisztroban volt egy félkarú rabló.Aztán játéktereme és jart.Volt olyan is hogy én az alsó szinten dolgoztam ő meg az emeleti Casinoban játszott..Nagy szerelem volt a mienk..18 évesen ismertük meg egymást.Egy becsületes jóravaló fiú volt.Folyamatosan bajba került.. A benzinkúton ahol dolgozott eljátszotta a kollektíva pénzét..persze kimagyarazta.Titokban Én vettem fel Neki hitelt, hogy visszafizesse..
Aztan összehazasodtunk és született egy gyermekünk.Akkor kis időre abbahagyta de megint újra elkwzdte online formában ..aztán jött a sportfogadas.
Hozzateszem külföldön dolgozik és előtte is jól keresett a benzinkúton..
2017 ben havi szinten 300ezer Ftokat játszott el..Mindig azt mondta hogy vissza akarja nyerni a pénzt..csak ez hajtja és hogy Ő nem beteg..
Mostanra eljutottunk oda hogy engem okol, ha nem nyer..Szerinte én negatív hatással vagyok a játékra illetve azért nem nyer..Ha játék közben hívtam vagy sms-t küldtem akkor rögtön vesztett.. Szerinte tudat alatt én azt akarom, hogy! veszítsen..
Eljutottunk odáig hogy agresszív velem..nem tettlegesen hanem verbálisan..bezarkózik a hálószobába és játszik..
Ő azt mondja, hogy kikészítem és miattam kezdi el mindig..mert itthon folyamatosan piszkálom, semmi sem jó..ez igaz sajnos.
A 12 éves lányunkat nagyon szereti és a lányunk is imádja az Édesapját.
Nagyon jó Apa..ezért is nem váltam el Tőle.
De most már nem bírom ..
Tisztelt Doktornő kérem segítsen, adjon tanácsot.. mit csináljak.
Elnézést, hogy ilyen hosszúra sikeredett az írományom..

Köszönöm segítségét!
Üdvözlettel: Judit

Jó napot kívánok. Olyan ügyben keresem fel önt, nem is tudom hpgy fogalmazzak kismama vagyok és azon aggodalmaskodom .A páromat vagy a babát ha megszületik bántani fogom alvajárás közben ,de viszont nem tudok róla hogy alvajáró lennék .csak láttam cikket .és nagyon félek alig tudok aludni úgy is ha van mellettem valaki.előre is köszönöm .Szandi

Több mint 1 évig hazudtam a munkahelyéről a legjobb barátomnak aki beengedett a lakásába és rámbízta a kutyusát.

Kedves Doktornő!
Ferjemmel kapcsolatunk mar tobb eve megromlott, tavaly osszel kulon is koltoztem kislanyommal.
Akkor kezdtem internetes ismerkedesbe, ahol rogton ratalaltam egy ferfire, Milanra. Eloszor irogattunk, majd telefonon folytattuk ismerkedesunket. A problema, hogy tobbszori megbeszelt talalkozonk eddig sohasem valosult meg. Milan azt allitja, hogy egy buncselekmeny reszese, melybol megjegyzem, hogy rengeteg penze lett es engem nem akar bajba keverni, lezarja az ugyet es utana talalkozunk. Azonban mivel mar tobbszor rajta kaptam hazudozason nem vagyok benne biztos, hogy ez igaz-e vagy sem, ugyanis kulonbozo indokokkal allt elo a talalkozas elotti utolso pillanatokban, pl.baleset erte, kulfodre kell mennie stb., amikrol kesobb kiderult, hogy nem voltak igazak. Alando kapcsolatban vagyunk, mondhatom ugy, hogy benne vagyunk egymas eleteben, napjaiban. A minap ugyanazt foztuk egyidoben, csak ket mas helyen, kozben telefonos kapcsolatban voltunk. Milan rengeteg dolgot vasarolt nekem, telefont, tabletet, csokoladekat, ruhat, taskat stb.melynek egy reszet egyszer elhozta a lakasom ele (ugy hogy latta amikor hazamentem, de nem allt elem), masszor az ismeroseivel kuldte el nekem. A baratnoim szerint aggaszto, hogy Milan felesegul akar venni es gyereket akar tolem, mar az eljegyzesi gyurunket is megvette. Feltekeny a volt ferjemre, sokszor osszeveszunk emiatt es amiatt is hogy en kerulnem a hazassag es gyerek temat addig, ameddig nem jon el, hogy szemelyesen is megismerjuk egymast.
Bevallom, hogy beleszerettem. Nem tudtam volna elkepzelni, hogy ilyen letezik, de megtortent. Velunk el virtualisan. Kislanyomat is ismeri mar, delutanonkent kihangositva harman egyutt tanulunk. Baratnoim szerint en hiszekeny es naiv vagyok, Milannak pedig testi vagy szellemi fogyatekossaga van, ami miatt egy alomvilagot hitet el velem, melynek egesze egy nagy atveres, de en bizom Milanban, mert megigerte, hogy eljon.
Kivancsian varom valaszat, kerem segitsen!

Férjem az utóbbi időpont túl komoly, gondterhelt, merev, mérgesnek tűnő. Vágyom arra, hogy humoros, játékos kicsit csibészesen vagány legyen. Hogy udvaroljon, körülrajongjon. Ha mondom neki, akkor azt mondja, hogy ő megteszi ezeket. De úgy tűnik, hogy én mégis többre vágyom. Nagyobb szenvedélyre és arra, hogy ne legyen ennyire komoly, merev. Az is lehet, hogy ebben nem tud változni és így kell elfogadnom. Mit tudok tenni?

Már egy hete ugyanaz a szólánc van a fejemben, a szavak nem rosszak, de akkor is nagyon dühít, hogy nem birok másra gondolni, koncentrálni. Akármire gondolok mindig ott van a háttérben és nem megy el. Tegnap lett súlyosabb az előtt nem volt vészes, csak néha pár óránként feljött.

Jó napot!
A segítségét, tanácsát szeretném kérni. Körülbelül 3 – 4 hete jött nagyon erősen fel bennem ez a dolog. Az egyik legboldogabb párkapcsolatom volt a lánnyal (Barbival) nagyon szerettük egymást a távolság ellenére is. Viszont ahogy közeledünk 1,5 éves kapcsolatunk felé néha veszekedtünk ( nem nagy dolgokról: találkozási időpont gyakoriság, másik ismerete), viszont ez odáig tartott ki hogy végül szakítottunk. A problémám viszont az , hogy én nem tudom ki verni a fejemből és még mindig szeretem pedig már van másik párja (sőt azóta nem is beszéltünk csak egy alkalommal). Nem tudom mi lehet az oka. Lehet, hogy nyomós ok az, hogy korábban elvesztettem a szüleimet és ez csak a “csúcs ” a dolgok tetején. Esetleg ön szerint van erre van valami megoldás? Válaszát előre is köszönöm szépen.

Antiszociális vag,ok a párom halála óta…5 éve

Tisztelt Pszichológiai tanácsadás!

Pár éve vettem észre,szüleim válása után,olyan dolgok jöttek az életembe,hogy akár párkapcsolatban ilyen embereket vonzok be,és a párom is teheti ezt velem,de szülőmnél is előfordult,vagy egy helyre ahová megvagyok hívva vendégként ott is történt velem ez az eset.

Pl.Házigazda,vagy szülőm,vagy párom étkezéskor elkezd erőszakoskodni,hogy egyek még abból az ételből,ami kivan rakva az asztalra.Már senki nem eszik többet,de valamiért én leszek a célpont,akivel erőszakoskodnak.Hiába mondom nem kérek többet,több féle kifejezéssel,süket fülekre talál amit mondok.Ez folytatódik nagyon sokáig,és ahogy mondom nem szeretném azt a valamit,a másik fél,rögtön rá mondja a saját akaratát.Ezek félelmetes helyzetek számomra,és volt már,hogy az eröltető személy akarata végett tényleg rám eröltetett olyan ételt,ami nem esett jól nekem.Ezek a helyzetek általában váratlanul jönnek,és nem számítok rá.A legutóbbi párom,egy fagyit tukmált rám.Ugyan ez volt a helyzet,hiába mondom nem szeretném,tovább folytatta,a szóbeli erőszakoskodását.Majd annyira megilyedtem,hogy nem hagyta rá,hogy belementem a fagyi evésbe,de előtte mondtam is neki,hogy megvagyok fázva.

Számomra érthetelen helyzetek,hogy valaki miért csinál ilyet.
Egy szakember mit gondol erről,esetleg hogyan állíthatnám le az ilyen embereket?

Tisztelet Szabó Lili!

Tanulási, kapcsolatteremtési, önismereti, céltalanság és önbizalomhiányom van. Ezekben szeretnék segítséget kérni.

A középiskolai osztálytársaimmal nem tudtam jó kapcsolatott kialakítani,így nem is kedveltek soha. 2020 májusában végeztem volna a technikusival, de mivel nem tanultam így megbuktam. Tudom hogy kellene tanulnom pótvizsgára, de egyszerűen sehogy nem bírom magam rávenni, és ha nagy nagy nehezen ráveszem magamat hogy tanuljak nem tart sokáig. Ez lehet az is rá játszik hogy amit tanultam középiskolában az már nem érdekell. Most januárban elkeztem egy targonca okj tanfolyamot (1hónapos volt) itt se tudtam magamat rávenni a tanulásra és itt is úgy mentem el a vizsgára hogy egyszerse olvastam bele. Nem is mennt jól a vizsga, de valamiért nem buktattak meg pedig 1 összetett mondatot sem tudtam elmondani. 2020 szeptember óta tart az angol tanfolyamom ám erre se tanultam semmit pedig ebből is lassan vizsgáznom kellene. Azt se tudom hogy merre tovább a jövőben tanácstalan vagyok, jelenleg nincsenek barátaim mert nem tudok kapcsolatott kialakítani félek és nincs is önbizalmam hozzá + most hogy vírusvan így mégjobban elmagányosodttam. Hiába lakok a szüleimmel és testvéreimmel nem olyan jó a kapcsolatun, olyan semmilyen nem veszekedünk,nem is utáljuk egymást. Nem nagyon szoktunk beszélgetni és közös programokat se csinálunk. Szeptembertől elkeztem edzeni, de így most hogy be vannak zárva az edzőtermek ez az egyetlen célom is kudarcba mennt. Mert hát izmot építeni csak súlyzókkal lehet (mert most jelenleg vékony vagyok és gyenge). Az önbizalom növelés céljából kitalált programjaimat se tudom megcsinálni mert a vírus miatt be vannak zárva (siklóernyőzés, extrém barlang túra). Ön mit ajánlana a helyemben? 21 éves vagyok és mégsemmit nem értem el és attól tartok hogy nem is fogok.

Tisztelettel Tamás!

Tisztelt doktor úr/hölgy!

Párom egy hónap alatt két hozzátartozóját is elvesztette. Azt vettem észre, hogy nem nagyon akar tudomást venni a történtekről. Magában tart mindent, és egyre ingerültebb emiatt. Szeretnék vele beszélgetni, de nem tudom hogy álljak neki. Esetleg bíztassam arra, hogy keressen egy pszichológust? Tudna tanácsot adni, hogyan tudnák segíteni neki?

Üdvözlöm!
36 éves vagyok, a problémám a következő:
4 éve ismertem meg a jelenlegi párom, aki 14 évvel idősebb, nekem is és neki is vannak gyerekeim/i, és már van egy közös is, az én gyermekeim velünk élnek. Mindig voltak köztünk szóváltások, kiabálások, egyet nem értések. Sokszor cikizi a kinézetem (miért nem megyek szoláriumba, fodrászhoz stb), de egyszerűen annyira nehéz 3 gyerek mellett és még iskolába is járok. Kb egy éve egy heves szóváltás után annyira kiabált (és hiába csitítottam, hogy felébrednek a gyerekek), hogy leöntöttem szódával, erre hozzámvágta a kávés bögrét. Máskor ha összevesztünk és meg akartam ölelni hogy ne veszekedjünk hozzálökött a falhoz. Volt, hogy a pár hónapos babát altattam, berontott a szobába és ordítozott én pedig kitoltam a szobából, aztán rámrontott, nekiszorított a falhoz és fojtogatott, hogy mégegyszer hozzá ne érjek.(egy hétig a keze lenyomata a nyakamon volt) Novemberben nagyon eldurvult a helyzet, mert napokig tartó nem beszélés után, mikor megint kiabált újra leöntöttem szódával, és a telefonja elázott (nem lett semmi baja), fogta az enyémet és szilánkosra törte. Nagyon mérges lettem, és hirtelen a kezem ugyébe került nyomtatót vágtam az ágyra, amire ő fogta a fejem és teljes erőböl a földhöz csapta. El is ájultam, agyrázkódasom lett, bocsánatot kért. Azóta ha vitázunk mindig kritizálja a rendet, ha a babával elnyom az álom délután, ha 3 napig nincs együttlét. (Nem miattam). Próbáltam vele beszélni, de nem megy mert csak a saját igazát hajtja, nem érti meg, hogy mi bajom. Ez csak a töredéke amit most leírtam, nagyon nagyon sok problémánk van. Nagyon szomorú és boldogtalan vagyok.

Tisztelt Pszichológus!
Több éve pánikbeteg vagyok.Szedtem antidepresszánst, és egy antipszihotikumot.Kezdetben nyugtatóan hatottak. És sajnos el is hízlaltak.Úgy érzem mintha, inkább ártott volna a gyógyszer minthogy használt volna.Plusz amióta anyu elhunyt, apámmal gondok vannak. Ő nem ért a pénzhez,és felesleges dolgokra eltapsolta plusz rám fogta, és legalább 200 szor elmondtam, hogy miattad, miattad, miattad vettem fel a hitelt. Nos van kb 1millió tartozás, ebből rám lett költve kb 100ezer forint.Bűntudatot kellt bennem, de ilyen célozgatásokkal. És utána olyan maró gúnyos szöveggel ki is figuráz engem. Például:Fiam valamikor még ebben az évben kiviszed a szennyes ruháimat a fürdőszobába?! Erre én azt félelem, hogy mindjárt, mert pont a lehető leg rosszabb pillanatban mondja ezt. Elfeledkezem róla, majd újból szól például ezt mondja. Majd csak ki kerülnek azok a ruhák maguktól a mosógépbe. Ekkor ingerült leszek, és azt mondja. Bónuszként kiviheted a pisis vedremet is. Erről persze a környezetünk nem tud.
Fenyegetőzött, már öngyilkosággal is. Én hallottam a mérgező szülőkről,Susanna Forward írta, de még nem olvastam ki a könyvet. Felismertem a helyzetet, hogy anyám is mérgező szülő volt, és apám is az. A könyvben van egy rész, hogy szembesíteni kell azzal amikor ártott.Tegnap mondtam neki hogy emlékszel, hogy ebben a kisboltban közröhely tárgyává tettél. Meg amikor egy volt barátnőm itt volt akkor is…
Elismerték, de én elhagyottan érzem magamat. Mindent én csinálok itthon.
Azt tervezem, hogy amint kezd tavaszodni, a kismotorommal mindíg egy picit arrább menni, mert agórafóbiám is van. Konkrétan 3éve nem hagytam el a falut. Azt nem tudom, hogy utána, hogyan tovább… Az önbizalmam apám letörte. Bocsánat, hogy így írom le, de apám mindíg egy tehén telepre küldene xart lapátolni. Közben nekem van egy szakács szakmám.De apám kezd elbutulni is. Én nem gondoltam volna, hogy apám az utolsó 5,maximum 10évében ilyen elviselhetetlen ember lesz. Többször is cserben hagyott már. ☹️ Szóval nem tudom, hogy amikor kitörök az agórafóbia rabságából utána mit tegyek?! Mert Végülis, ha ki mennék külföldre nem is nagyon lenne értelme apámhoz visszajönni… Nem tudom ☹️ Régen ábrándoztam, hogy mellettem lesz bármi is lesz, de nem. Él, de számtalanszor hülyére vett. Várom válaszát. Üdvözlettel

Szépjónapot.

28 éves férfi vagyok.Azzal a problémával fordulnék Önhöz, amely néhány hete jött elő nálam. Félek a meleggé válástól. Úgy kezdődött, hogy láttam egy filmet a tv ben amiben éppen egy három másodperces jelenet elejéig két csávó csinálta. Abszolút nem vonzott a dolog csak pont odanéztem. Akkor jött elő ez, hogy Úr Isten mivan hogyha meleg leszek. Abszolút nem vonzanak a férfiak se testileg se sehogy. Már melegpornora is rakerestem próbáltam rá maszturbálni, de az undor kapott el, hogy ott csokoloznak. Azt tudni kell hogy páromnak hormonális es önértékelési problémái vannak és nem kívánja a szexet évek óta. Van hogy havonta egy alkalom vagy kéthavonta történik valami. Ezért maradt a pornó és a szexuális vagyak ezáltal történő megélése. Már lassan ez pornofuggose nőtte ki magát. Mindig féltem a szextől olyan módon , hogy elelvezek hamar. Ezért kicsit szorongok ha oda kerül a sor hogy végre szeretkezunk de ez nem csak nála előző kapcsolataimban is megvolt. Azt akarom hogy élvezze o is de tudom hogy ez 3 5 perc alatt nem megy neki. Volt rá példa hogy azt mondta csak azért szexel velem hogy kielegitsen. Volt hogy abba kellett hagyni mert láttam a fején hogy unja és csak bambul. Vendeglatasban dolgozom. Eddig nem jött elő ez a probléma nem is agyaltam rajta hogy jaj mi lesz ha meleg leszek. Most hogy viszont van időm több is mint kéne állandóan ezen stresszelek. Alapból is egy stresszelos fajta vagyok. Eddig homofobnak tartottam magam beszéltem vele ezekről azt mondta legyek elfogadobb a melegekkel. Én elfogadom őket. Mar magmnak is inkább bebeszelnem hogy meleg vagyok csak ne szorongjak már ezen. Kérem segítsen mi baj lehet velem? Miért stresszelek olyanon ami rám abszolút nem igaz. A libidom is eltűnt, és már a pornót is egy bizonygatasnak érzem hogy tényleg nem vagyok az.