Jó napot!
Az utóbbi időben előjött újra egy-két problémám, a szorongás mellett.
A múltbéli rossz tapasztalataim, illetve lelki problémáim miatt eléggé antiszociális lettem, tehát ha 5-6 embernél több van körülöttem, elkezdem rosszul érezni magam, arrébb kell mennem, egyszóval, minden porcikám el akar tűnni onnan.
Néha rájátszik a személyiségzavarom, amikor, ne nézzen hülyének vagy bolondnak kérem, de magammal vitatkozok, veszekedek.
Innen származik a szorongásom nagy része. A tudat, hogy más vagyok, hogy megbánthatok másokat, akaratomon kívül, hogy ezek miatt engem kiközösítenek vagy egyenest ˇ, idézőjelesen, kitagadnak a baráti körből. Igen, baráti kört említettem, hiszen szüleimnek nem mertem ezeket elmondani még. Nem értenék meg teljesen a dolgokat, mert nincs olyan rálátásuk, mint a baráti körömnek, akik eddig csak javítottak a helyzetemen.
Szeretném magamban elnyomni ezeket a dolgokat, újra, hiszen egyszer sikerült már, de az utóbbi idő eléggé megviselt és lám, ezek miatt újra, kisebb adagokban visszajöttek a dolgok. Mit tanácsol, mit kéne tennem?

Kedves hölgyem/uram
Olyan problémám van,hogy olykor bizonytalan a járásom és a beszédem elcsuklik a hangom,az ajkaim mindig kiszáradnak bizonytalanul érzem magam emberek közt és nagyon rosszul leszek ezért nem is dolgozom,mindig másokat nézek,hogy nekik sokkal jobb az életük elmennek bárhová,csak én vagyok ilyen mindent a szívemre veszek bárki bármit mond és évekig ezeken rágódom.Az anyukám gyerekkoromban mindig olyanokat mondott,hogy buta vagyok vagy csúnya,sok tanár is igy volt ezzel a tánctanárom kizárt egy táncból mert szerinte nekem nem megy nélkülem sokkal jobb volt ezt mondta annak idején. Nem bízom magamban,ha sikerem van akkor azt szoktam mondani,hogy nem nagy szám ezt bárki megtudja csinálni,szerencsém volt.

Jó napot kívánok! Ádám vagyok.
Hazudtam a barátnőmnek, és megcsaltam. Enyhítő tényező a csalás oka. Abszolút nem élveztem. Ocd m van saját diagnózis alapján. Tudom, h hülyeség a saját diagnózis. De én teljesen úgy gondolom, h az van. Erőszakos szexuális válfaja, sőt szinte az egész rám illik. Orvos kéne hozzá tudom.
Ami viszont fontos, h a barátnőmmel nem sikerült elélvezni rendesen sokáig. Nem tudtam, h meleg vagyok vagy sem. Egészen addig amíg ki nem próbáltam férfival. Már együtt voltam két hónapja barátnőmmel. Tudta, h ilyen problémáim vannak. Elmondtam őszintén. Biztatott, h tudjam meg mi a helyzet ilyen skypos cyber sex keretében..
Összejöttem a csávóval. Egy csók volt meg kétszer a szájába vette a farkam. De rendkívül ideges voltam. Tudtam, h amit teszek bűn. Abszolút nem állt fel! Csak két héttel később mondtam el a barátnőmnek. De mivel eléggé kiakadt ezért csak annyit mondtam, h egy csók volt. Viszont nem a teljes történetet,mert féltem, h elhagy. Azóta viszont rettenetes bűntudatom van. Nem bírom. Mit tegyek???? Üdvözlettel

Régóta elek külön a szüleimtől.
Próbáltam leválni egy párkapcsolattal de mindig ugyanoda visszaesem.közek lakunk mivel idősek vágynak arra hogy minél többet találkozzunk.
Meddőséggel küzdök 13 éve operáltak először.Hosszu idő volt hogy elfogadtam ezt a helyzetet.Ez is kihat a párkeresésre.
Az önbizalom fejlesztését nagyon fontosnak tartom.nem tudom milyen úton indulnak tovább.mi lenne ebben a korban a legfontosabb cél,a következö lépés ahhoz hogy ezek ellenére tartalmas életet élhessek és hogy magamat egy jó kapcsolatban tudhassam

Tisztelt Filep Orsolya!

A problémám az lenne hogy: most 6 hetes terhes vagyok, van egy 5 és egy 1,5 éves gyerekem. Egyszerűen semmi türelmem nincs feléjük az égvilágon. Folyton ordítok velük. A kicsi rossz alvó. Egyszerűen azt érzem felrobbanok. Nem mellékesen most anyósoméknal lakunk mert újítjuk a házunkat. Ő is megjegyezte, hogy “milyen rossz anya” vagyok. Ezen sem tudom túl tenni magam. Nem vagyok én rossz anya, de nem bírom most kordában tartani a dolgokat. Mit tegyek? Félek, hogy baja lesz a babának és persze a 2 kislányommal sem akarok ordítani. Köszönöm a segítségét!

tisztelt doktor ur, szeretném meg kérdezni hogy mutassam ki a barátnomnek hogy el vagyok nélkule is,, mert az a gond hogy mostanaba csak pénzt kér nincs kaja most mast vasarolt, nem jott meg a családi, mult hét csutortok ota 60 ezret kért, azt mondta gyerekre kolti nem kér tobbet de aztan megint hogy a családnak vett kaját ugy érzem nem mond igazat, csak le akar huzni, azt mondja szeret, és hogy kérjek kolcson valakitol hogy tudjak adni neki pénzt, teljesen hulyének nezz, mit tetszik tanácsolni? koszonom

Tisztelt doktor nő!

Olyan problémám lenne, hogy a legutóbbi szilveszeri bulinál kicsit sokat ittam, és utána elég durva hasi fájdalmam volt, hányás..stb amire az orvosok sem tudták a választ, hogy miért mivel volt már hogy ennél sokkal több alkoholt is fogyaszottam. De elkönyveltük annak, hogy nem birom az alkoholt ezért nem iszok többet. Viszont mióta az az eset megtörtént azóta ez a dolog minden alkalommal előjön ha valahol máshol töltöm az estét. Hiába nem iszom egy kortyot sem illetve hiába a legjobb barátaimnál vagyok, mikor eljön az este elkezd a hasam görcsölni, néha tompa fájdalmam van, hányingerem. Ez néha enyhül ha olyan a téma amiben kicsit “elveszek” és nem gondolok arra hogy fáj. Viszont többnyire mindig vissza jön és ez addig van meg amég nem hányok illetve nem jövök haza aznap este/másnap minnél előbb addig nem enyhül ez a dolog. Ebből gondolom, hogy ez nem feltétlen fizikai probléma ami már fent áll hanem inkább lelki, olyan kérdésem lenne, hogy ezt hogyan lehetne orvosolni? Pszichológusra pénzem nem nagyon lenne, a szüleimnek pedig erről az “ötletemről” nem beszéltem, hogy mi van ha ez lelki okokból eredendő rosszullét. Hasonló az érzés mint mikor 9. osztályba mentem, akkor is nyugtatóteával sikerült túlélni az első pár hetet!

Várom mihamarabbi válaszát!

Tisztelettel, Tamás!

Kedves Dóra!

A tapasztalataik szerint van valóban reális esély arra, hogy egy borderline-osnál teljesen elmúlnak a tünetek, vagy ez csak egy ábránd, és legfeljebb a tünetek enyhülése várható, de annak is kicsi a valószínűsége?
Évek óta járok terápiára, de csak egyre rosszabb minden. Nem egy módszert és nem egy szakembert próbáltam már, de senki és semmi nem tudott segíteni eddig.
Nem gondoltam az öngyilkosságra elsődleges megoldásként, de mi van akkor, ha egyszercsak elfogynak a módszerek és a lehetőségek? Érdemes egyáltalán próbálkozni?

Jó napot kívánok!
Nem tudok elfelejteni egy férfit, bárhogyan is szeretném. Én elvált vagyok, 2 gyermekem van, 8 éve élek az élettársammal. Kapcsolatunk ellaposodott. Összejöttem az első szerelmemmel, aki házas. Titkos viszonyt folytattunk és fél évig. Nagyon boldog voltam vele, ha lehet ilyet írni, még jobban beleszerettem. Úgy éreztem ő is így van vele. Aztán hirtelen közölte velem hogy összejött az első szerelmével és velem szakitott. Feleségétöl el fog válni ( ezt nekem is ígérte de folyton halogatta) és felvállalják egymást ( ezt is ígérte….). Nem bírom feldolgozni hogy már nem hozzám tartozik. Étvágyam nincs, aludni nem tudok, állandóan rá és az együtt töltött időkre gondolok. Tisztában vagyok vele hogy el kell engednem , de képtelen vagyok erre. Próbálom lefoglalni magam, ismét közelebb kerültem az élettársamhoz, de mikor egyedül vagyok rám törnek az emlékek és csak sírok, sírok. Vajon létezik az, hogy olyan embert szeretünk tiszta szívvel aki dobott minket? Sokat ígért nekem, és most mindezeket mással váltja be. Mindent elhittem neki, ezért sem bírom elengedni. Pedig igyekszem. Mit tehetnék még?

Jó napot! Sajnos megijedtem ettől a vírustól és nem merek kimenmi az utcára! Irt a házi orvos xanaxot de nem nagyon hasznàl! Kérem segítsen!!

Tisztelt Doktor Úr.
Egy szàmomra nagyon nagy gonddal fordulok Önhöz.Ismeretlenül is bízva segítségében.
Apum 2éve halt meg.Mi itthon együtt élünk Anyum.a lànyom a férjem és én egy szép nagy kertes hàzban.Sajnos azt veszem észre.hogy Anyum..aki 76 éves..pénzt küld v.kinek.vagy lehet több embernek is.akik szép szavakkal kicsaljàk tőle.Alig pàr szót tudok kihúzni belőle erről a dologról.Sajnos úgy tűnik.hogy egy 60 éves férfi hàlójàba is bekerült.aki hàzassàggal szédíti…àllítólag a jövő héten érkezik és Anyum szerint feleségül veszi őt.Egyszerűen nem tudom.hogy mit csinàljak..a szàmlàjàhoz nem enged.egész nap a mobilt nyomja.Semmit nem csinàl.csak ez foglalkoztatja.Amúgy mindig labilis idegrendszerű volt.Napközben nyugtatózott.este altató.Xanax.Seduxen.Valsartan.
Szeretnék tanàcsot kérni..hogy mit tegyek.kihez forduljak.rendőrség vagy orvosok?A nagy csalódàs.ami làtható hogy lesz félek.hogy egy komoly összeroppanàst fog eredményezni..
Szakértő tanàcsàt előre is köszönöm
Tisztelettel.

Feleségemmel szemben ülve idegesítően meredten bámulom és Ő hívja fel rá a figyelmemet én észre sem vveszem. Hogy tudok leszokni róla. (Meggyőződésem, hogy negfelelési kényszer van a háttérben)

Az alábbiakban szeretnék némi segítséget, iránymutatást kérni. 58 éves férjemmel két gyermeket neveltünk fel. Lanyunk 19 éves, most érettségizett, fiunk 24 éves, most fejezte be az egyetemet. Tanulmányaiban volt vizsgák átvitele, emiatt fél év halasztás és a diplomamunkáját is többször újrakezdte, angol szakirodalomból nehéz témát válsztva végül ötös lett a szakdolgozata. Főképp a fiammal nem találom és találjuk a férjemmel a közös hangot. Mivel eddig nem dolgozott, csak alkalmanként diákmunka, freestyle foci fellépés, ezekért némi zsebpénz, így most is mi tartjuk még el. Megírta az önéletrajzát és elküldte két helyre /japán szakfordító diplomával keres állást/. Sportol folyamarosan, vannak gimis és sport körből barátai és két éve barátnője. Mi velünk szülőkkel nem talál közös hangot már több éve, zárkózottnak mondanám, nem szólrunk bele sem az iskola, sem a párválasztásba. Azt hittem, ha nagyobb lesz, fog itthon segíteni /de nem teszi magától egyik sem, én meg rosszul élem meg, hogy szólni kell, a lányunk néha magától jobban segít/. Röviden úgy érzem, pénzt adjak, de nem beszélget velünk, ha kérdezzük róviden válaszol, de nem tudunk beszélgetni mint felnőtt a felnőttel és elvárásaink se legyenek. A fiunk alvászavarral és pszichoszomatikus tünetekkel is küzdött, kivizsgálták, szervi szívproblémát nem találtak.Most pszichiáterhez jár. Nem tudom, hogy kezeljem, hogy ne zárkózzon be, de ne is nyomasszam, legyen es milyen elvárásom, vagy ne legyem semmi? Szóljak hozzá, vagy ne szóljak? Hogyan segítsem a leválást rólunk, szülőkről? Azt tudja és mindig hangsúlyoztuk is, hogy szeretjük őket és számíthatnak ránk, de már azt is szeretnénk látni, hogy haladnak előre a maguk felnőtt útján. Ugyanakkor nem zárnak ki teljesen az életükből. A lányunk igényli a beszélgetést velúnk, ha otthon van, neki is van barátja egy éve és barátnői is. Nála az iskola- és munkahely választás okoz nehézséget.

Segítséget szeretnék kérni. 29 éves férfi vagyok és édesanyámmal, aki 6 éves korom óta egyedül nevelt fel, egészen az elmúlt pár évig nagyon jó kapcsolatban voltunk, de valahogyan azt vettem észre, hogy megváltozott. Komor és kötözködő lett, mindenbe bele akar szólni, amit csinálok és semmi sem jó neki. Örökké kritizál és megsértődik mindenen. Pár éve nagy lépésre szántam el magam, elköltöztem otthonról, de még mindig hetente, kéthetente haza járok, mert szeretek otthon lenni, a nyugodt gyerekkorom érzését élem át ilyenkor újra. A tényleges problémák akkor kezdődtek, amikor megismerkedtem a párommal, akivel sajnos jelenleg távkapcsolatban élünk és csak hétvégente tudunk találkozni. Azóta édesanyám még jobban megváltozott, folyamatosan szidja és bántja a páromat, ha a párom eljön hozzánk, sokszor jelenetet rendez, persze mindezt úgy, hogy a párom háta mögött és nekem szidja folyamatosan. Sokszor próbálom győzködni, hogy a párom nem ilyen, vagy olyan, de hajthatatlan. Szerinte más nő való hozzám és nagyon megváltoztam, mióta vele vagyok és teljesen más nőt képzelt el nekem. Az igaz, hogy nem hagyok már rá édesanyámra mindent és igyekszem a saját utamat járni, de ez őt nagyon bántja, mikor nemet mondok neki és nem tudok így neki megfelelni. Sokszor hívjuk közös programokra a párommal, de nem akar jönni, vagy megsértődik és gyorsan kitalál valamit, hogy miért ne kelljen részt vennie a programon, de utána napokig azt hallgatom tőle, hogy én nem foglalkozom már vele, csak a barátnőm és a csavargás éltet. Édesanyámmal elmentem kettesben egy hosszúhétvégére nyaralni, mert szükségünk van privát anya-fia programra, de szerettem volna, ha egy napot a barátnőm is csatlakozna, de édesanyám akkor is hisztirohamok közepette tudatta, hogy ő nem hajlandó elviselni a barátnőmet és tönkre akarom tenni a közös nyaralásunkat. Ígért nekem egy nagyobb összegű pénzt is egy magánjellegű dologra, de mikor aktuálissá vált volna, akkor megtagadta tőlem, mert szerinte nem úgy viselkedem, ahogyan ő azt elvárja, így elég durva anyagi veszteség is ért ezáltal. Az is nagyon durva dolog volt, mikor hónapokra kitiltotta a barátnőmet a lakásából, nem vihettem oda, mert rettegett, hogy elkapja a koronavírust, majdnem engem is kitiltott, mert találkoztunk a párommal. A barátnőmnek ez nagyon fáj és már nem tudja kezelni ezeket a dolgokat és mindig a fejemhez vágja, hogy nem tudok elszakadni anyától és kisfiú vagyok még. Szerintem ez nem igaz, mert önálló életet élek, de szeretem anyát és szeretném, ha boldog lenne és nem okoznék neki fájdalmat. Tényleg lazábbra kellene venni a köteléket vele? Vagy szakítsak a párommal és jobban figyeljek anyára? Nincs neki senkije, csak a mamám a szomszéd lakásban és a barátja, akitől külön él és aki alig foglalkozik vele. Nagyon elszomorít engem ez az egész, mert úgy érzem, hogy két tűz között vagyok és úgy érzem, hogy elveszítem az édesanyámat. Nagyon bánt a dolog, hogy miattam nem boldog, mert máshogy cselekszem és élek, mint ahogy szerinte megfelelő lenne, de szeretném a saját utamat járni, szeretném, ha elfogadná a páromat és a döntéseimet. Félek, hogy a páromat is elveszítem, mert már nagyon nehezen viseli ezt az állapotot és már ő is kezdi megutálni édesanyámat a viselkedése miatt és már nem szeret eljönni hozzánk, mert fél, hogy megint bántás éri és cirkusz lesz. Kérem, legyen kedves nekem tanácsot adni, hogy hogyan is tudnám kezelni ezt a dolgot, mi a helyes lépés és hogyan lehetne békében, szeretetben élni egymás közt.

Tisztelt Címzett!
Testvéremmel nincs rendben minden. Jelenleg 29 éves, nő.

A probléma a következő:
Saját magára sok figyelmet szentel, viszont környezetére semennyit. Saját lakásában évek óta rendetlenség van, semmit nem pakol el maga után, nem mosogat, semmit nem tart rendben. Teljes káosz van a lakásában. Viszont, mint írtam saját magára nagyon ad. Ruhák, műköröm, stb.

Ezen felül, ha felajánjuk neki, hogy mi atmegyunk kitakaritani neki, akkor dührohama lesz, és menekül, mindenkit szid.

Mi lehet a probléma vele? Hogyan lehetne segíteni rajta?

Köszönöm előre is!