Jonapot kívánok segítségre lenne szükségem párkapcsolta téren már bele örülök ebbe az egész témába jo lenne ha egy kivülálló meghalgatna és elmondaná ilyenko mit kell tenem

Miért kell egy párkapcsolathoz egzisztencia?
Ha nekem nincs akkor nem lehet partnerem? Internetes fórumok alapján erre következtek. Amúgy egyéjszakás kalandjaim, szex volt már sok.
De nem értem miért kell ahhoz elköltöznöm a szüleimtől hogy legyen párkapcsolatom?
“Selejt, degenerált, defektes, mamahotel” ilyen jelzőkkel illetik azokat aki 30 felett a szüleivel él. Én nem gondolnám hogy ez baj.
Mi köze van egy kapcsolathoz az autónak például? Veszek egy használt bmw-t akkor máris többet érek?
A másik a munka. Egyeseket miért zavar ha valaki segédmunkásként melózik? Én is segédmunkás vagyok és teljesen megfelel ez a munka. Nem akarok stresszelni felelősségteljes munkakörben. A segédmunka manapság pont eleget fizet.
Furcsák az emberek, nem értem őket…
Kezdek rájönni hogy egy párkapcsolatnak nincs értelme a szexen kívül.
Egyébként a prostituáltal való szexuális együttlét miért elítélendő? Ugyan az mint a nők egy része. Pénzért szexel. Igaz még nem voltam prostitualtnál, mert mindig találtam nőt szexre. De megértem a férfiakat akik rendszeresen járnak egy jó szexre igényes örömlányhoz.
A pszichológiai cikkek is a mamahotelt szajkózzák manapság. A családomban fel se merült hogy baj lenne az otthonlakással. Addig maradok ameddig akarok. És itt mindig lesz helyem.
Azért kérdeztem meg ezt, mert ezek szerint ez baj mások szemében, nem értem. De szeretném megérteni, egy kapcsolat nem arról szól hogy van két ember aki jól érzi magát egymással? Hogyan jön képbe a lakhatás, autó és a többi kirakat cucc? Mert azok olyan “menő” dolgok?. Vagy villoghat valamivel a barátnői előtt? Páváskodás?
Én egy vidéki srác vagyok és élvezni akarom az életet, nem a munkával foglalkozni, csak legyen valami amivel pénzt keresek. Másoknak az élet értelme a munka, karrier, egzisztencia?
Szóval most menjek és vegyek egy használt autót?
De mivel interneten olvasgatok ilyen témakörökben, nem tudom milyen emberek írkálnak. Egyeseknek az se mindegy a másik fél mennyit keres. Számomra ez hihetetlen. Nem párt keres, hanem robotot?
“Elvárom egy pasitól, hogy ne otthon éljen, legyenek nagy céljai, diplomás legyen mint én, mert én egy felsővezető nő vagyok, ne keressen kevesebbet, mert férfit akarok nem gyereket, intelligens, határozott legyen.”
Engem nem zavarna ha a nő nyolcszor annyit keresne, ezzel mi a gond? Az se zavarna ha kevesebbet. Munkanélküli is lehet felőlem, én is lehetek munkanélküli. Lehet 8 általánosa, érettségije, diplomája nekem mindegy. Ezek csak tárgyak. Ha ő szeretné megszerezni őket szerezze meg nyugodtan, de engem is hagyjon úgy élni ahogy én tudok, ne formáljon saját képmására.
Kezdek rájönni, hogy nekem nem kell párkapcsolat, ha erről szól az egész. Hol van itt a szeretet? És itt jön képbe megint a prostituált. Ő is a pénzedért cserébe ágyba bújik veled, szeretetet ad amíg van mit felmutatnod neki. Utána lelép, mert addig vagy jó neki amíg haszna van belőled.
Komolyan nem értem az embereket. Mindenki éljen ott ahol akar, tud és csináljon azt amit bír, szeretne. Nekem ez a véleményem.

Üdvözlöm Doktornő. Segítségért fordulok önhöz. 18eves korom ota pánik beteg vagyok. Akkor el végeztek sok orvosi ki vizsgalast. Mire ki derült hogy csak panikrohamok vannak nalam. Akkor ideggondozoba küldtek.es ott hónapokig tomtek minden fele nyugtatotkkal es kedély javitokkal. Vegul ugy tudtam rendbe jonni akkor hogy sikerult találnom egy papot aki foglalkozott velem.
Most a pánik betegség ujra elo jott nalam. Tavalyi evben 3 halal eset történt a családban. Közeli szeretett rokonok hunytak el. Volt gond a magán eletembe is. Sok stressz ert engem. Munkahelyen is. A pánik mar olyan szinten br folyasol engem hogy nrm tudok be menni dolgozni. Táppénzen vagyok.
Az utobbi par nap a legrosszabb. Folyamatosan ram tornek a mellkasomnal rossz erzesek, gondolatok. Amiket igyekszem megoldani. De nem sikerul. Mellkasombol indul egy erzes. Kar zsibbadassal, mellkas zsibbadassal es félelemmel. Nem birok enni napok ota. Alig eszek ha sikerul is ennem. Folyamatosan bofogok. Es volt hogy este amit ettem ki hanytam savval egyutt. Hazi orvoshoz fordultam eloszor segítségért. O felírta nekem a frontint 0.25mg. Abbol szedjek be amikor ugy erzem. En csak feleket szedek belőle. Az ideggondozoba meg azt mondjak hogy egy nap 3 szor egeszeket vegyek be.
Hétfőn megyek vérvételre. Most penteken az ideggondozoba. Kerem segitsen

Jonapot en szerretnem kerni a tanacsat..a parno 8even at hazudot koženém 4gyerekunk szuletet nagyon dam hogy csak most jotem ra hogy nemis ismerem igazan nemtudom mit tegyek

Szép napot! Egy ideje érzem magamom, hogy jó lenne felkeresni egy szakembert, de személyesen nem tudok elmenni, mert annyira félek beismerni, hogy ezek a problémák hozzám tartoznak. Kissebbként is érzetem, hogy van bennem valami, amiért azt emberek nem szeretnek engem, sokaig nem volt egy barátom sem, ha pedig lett akkor el is ment mind. Tudom, hogy van bennem valami, ami elrettenti az embereket, ezért kb. 1,5 éve tudatosan probálok barátkozni, sok időt fordítani rájuk, de a belső dolgaimról nem beszélek. Ha pedig valaki faggat, hogy miért vagyok szomorú, mondjam el mit érzek, az nekem olyan mintha támadni szeretne, meg ha tudom is, hogy semmi ilyenről nincs szó. Van hogy szeretném már végre kiönteni a lelkem valakinek, de úgy érzem ha megtudna rólam mindent akkor többé szóba se állna velem. Volt hogy próbálkoztam is vele, de amint belekezdtem volna nem jött hang ki a torkomon. Szeretem az embereket, szeretnék több barátot, de pl. ha egy regi ismerősöm, akivel rég nem találkoztam szeretne velem találkozni akkor keresem a kifogásokat és ha véletlenül lemondja akkor hatalmas kő esik le szivemről. Most nyári munkát végzek és úgy érzem ott magam, mintha felesleges lennék, mert nekem szinte akkor van feladatom, amikor más nem tudja megcsinálni vagy nem akarja. Ha mégis csinálok valamit akkor mindent többször ellenőrizek és nagyon sokaig tart, mert félek, hogy valamit elrontok és akkor lecsesz a főnök. Ezen a munkahelyen történt az is, hogy mikor mondtam valamit elkezdtek nevetni a kollégák, én ezt magamra vettem és mikor mentem haza nagyon nagy sírógörcs kapott el. Másnap rákérdeztem, és állítólag azért volt mert “aranyos vagyok”.
Kitöltöttem a szorongás tesztet, ami azt mutatta, hogy súlyosan szorongok, valamint a depresszió tesztem közepes szintűt mutatott. Remélem tudnak valami tanácsot adni, hogy min kell változtassak. Köszönöm szépen.

Szép napot kivanok!
Egy egyszerűnek tűnő kérdésem lenne..igazabol csak szerettem volna megkerdezni egy szakembert..2018ban osszejottem egy fiuval mondhatjuk “komoly” kapcsolatunk volt de sajnos 1ev utan veget ert. Mielott osszejottunk volt egy fiu az eletemben akit o altala ismertem meg jo baratok voltak, es baratok a mai napig is. Szoval sokat voltunk egyutt azzal a fiuval a kapcsolatom elott..elso csokom es az elso egyuttletem is vele tortent..majd mikor osszejottunk a volt parommal megszakadt a kapcsolatunk. Amikor szetmentunk ujra egymasra talaltunk beszelgettunk, telefonaltunk sokat..de valamiert ismet eltavolodtunk egymastol, es ez igy megy evek ota szinte. Tudom nem lenne helyes bele szeretnem, de nagyon sokat gondolok ra mindig..aztan mikor ugy hozza a sors hogy ujra “egymasratalalunk” akkor valamiert inkabb tavol maradnek tole, es el lököm magamtol..minden okkal tortenik en tudom..de miert tart ez az egesz evek ota es mit akar a sors ezzel uzenni nekem? Nem talalom ensem a valaszt, de remelem egyszer megkapom es at ertelmezhetem magamban a dolgokat.
Koszonom ha elolvasta es bocsanat hogy ekezet nelkul irok!
Anonim szeretnek maradni!

Hol tudnám kivizsgáltatni magam fogyatékosság gyanúja miatt?
5 éve szenvedek az életben. Előtte a középiskolát is nehezen jártam ki, ennek oka az osztálytársak folyamatos terrorizálása volt. Emiatt elkezdtem lógni és buktam is,szüleimnek nem szóltam erről, akkoriban ilyen traumatikus állapotban lehettem, csak ültem a padon és néztem ki a fejemből, mai szemmel már tudom, hogy a megoldás az iskola váltás lett volna, de akkoriban még ennyire se volt problémamegoldó képességem, tudtam a megoldást de nem cselekedtem. Utána jártam képzésekre, de otthagytam őket. Később elkezdem munkát keresni, mindig felmondtam pár nap, hónap után ,mert nehezen viseltem a stresszt. Folyamatosan szenvedek a munkavállalással. Eljutottam addig, hogy majdnem egy évet kibírtam egy helyen, de egyik pillanatról a másikra nem jártam be és felmondtam. Most is folyamatosan jelentkezek munkákra, fel is vennének, de dolgozni már nem megyek be. Máskor folyton halogatom az interjút,és a végén meggondolom magam, múltkor is elmentem a helyszínre, mondta a főnök, hogy ott lesz negyed óra múlva, én gondoltam egyet és elsétáltam, ő meg hívogatott, de a telefont nem vettem fel. Ezek betanított fizikai, gépkezelő munkák voltak. Nehéznek találom mert azért problémákat megoldani minden munkahelyen kell, egy idő után elvárják az önálló munkavégzést, elképzelni se tudom mi lenne velem olyan munkahelyen ahol nagyobb felelősség van. Fogalmazhatunk úgy is, hogy önálló életvitelre képtelen vagyok. Jogosítványon megbuktam kétszer, az se lett meg.
A sorozatos kudarcaim miatt már fel is hagytam a munkakereséssel, de amúgy szeretnék dolgozni, csak nem megy. Sikerült kicsalnom egy jó ismerősömtől, aki megbízott bennem 60.000 ft-ot mondván visszaadom neki, hát nem adtam vissza neki. Tehát kezdek átmenni élősködő életmódba. Egyébként szüleimnél élek, nem segítenek az önállósodásban. Szabadidőmben nőknek udvarolok interneten, nekik is hazudok az életemről. Szerencsém, hogy helyes srác vagyok, és összejön egy-egy szex néha.
Önéletrajzba is hazudok mindig.
Tehát rájöttem a hazugságnak hatalma van. Önmagamat nem adhatom, mert ilyen embert senki nem bír.
Egyébként érdekes, általános iskolában majdnem kitűnő eredményeim voltak.
A szociális beilleszkedéssel, problémamegoldással vannak problémáim. Munkahelyen nem bírok beszélgetni az emberekkel és kirekesztődök, nem kérdezek ha valamit nem értek.
Hogyan bírnék normális életet élni, egzisztenciát létrehozni?
Néha úgy viselkedek mint a gyík, letörik a farka, majd újraépíti. Elmegyek munkát keresni, felvesznek, majd újra és újra. De mindig bízok abban,hogy találok munkát. Betanított munkást mindig keresnek. 24 éves férfi vagyok elvileg.
A legdurvább helyzet 1 hónapja történt. Felvettek dolgozni egy üzembe gépkezelőnek. 6 óra után gondoltam egyet kisétáltam és hazamentem, nem szóltam senkinek. Olyan érzésem volt hogy innen menekülnöm kell. Fenyegetve éreztem magam. Elmondott valamit a kolléga, mondta csináljam meg, de én nem tudtam megcsinálni pedig előtte többször elmondta hogyan kell,én mindig rábólintottam “oké értem” már egy párszor csóválta a fejét “jajj te gyerek”. Végig azon gondolkoztam hogyan kéne meglógni gyorsan, a kabátomat, cuccaimat otthagytam, elrejtettem nehogy feltűnő legyen és kilopóztam. Talán a leszidástól félek, mások ítélkezéseitől, azért viselkedek így. Valljuk be vannak rosszindulatú emberek, akik szeretik bántani a másikat, versengenek egymással kinek nagyobb és én rettegek mások ítéletétől. “semmirekellő vagy” “fogyatékos” “életképtelen”. Gondolom érthető. Nem mernék igazat mondani magamról ,mert kinéznének maguknak a társadalomba beilleszkedett emberek.
A család kezdni nehezményezni a munkakerülésemet, de én mindig kerestem munkát, azzal nincs gond. Ami utána jön azzal van hatalmas probléma…
Gondolkozom a szakmatanuláson, csak fogalmam sincs mi érdekelne, amit végig is járnék és el is helyezkednék benne.
A betanított munkákat senki se végzi szívesen, nagy a fluktuáció. Gyakran látom, havonta hirdet a cég.
Miért boldogulok ilyen nehezen az életben?

Sok fajta problema gyötör lelkileg

A legjobb barátnőm kisbabát vár. 20 éve párkapcsolatban él. Már kétszer megcsalta a párját.. Amirő én tudtam, nem tudom miért de egyszerűen nem tudom feldolgozni amit tett. A leghosszabb, hogy mindenki mást elítél, de a saját hibáját nem látja be.. Nem tudok erről vele beszélni. Nem tudom mit tegyek. Segítségre van szükségem.

Üdv. Nevem Fenyvesi Gábor. Az alábbi problémámra keresek választ. Nem rég ért véget szamomra egy 6eves párkapcsolat elhidegulessel és egy 6eves kisfiúval. Azóta próbálom újra szervezni az éltem. Van számos potenciális kiválasztott hölgy. Az egyikük pl. Valofelbe van kulon el. 2x találkoztunk. 1x volt 1nap és 1x volt egy hosszuhetvege.Oszinten beszélgetünk a dolgokról,Az őszintén én nem. Erőltettem a sex dolgot én jeleztem ha nem lett volna akkor se lett volna baj az első randin.Ahogy a második randin se. Annyit mondott hogy lát valamit a szemembe de még nem tudja mit. Rossz kapcsolata volt nem becsülte a férj, lelkileg alázta, stb. Csodálkozott is hogy lehet így élni ahogy amilyen vagyok. Annyit mondott alakítható vagyok(azaz foglalkozni kell velem de ennek örül pl. Ruhazkodas,) azon is gondolkodott hogy együtt töltjük e az első karácsonyt az idén? Számára pozitiv dolog volt ahogy bántam vele. Mikor elkoszoneskor atoleltem elerzekenyultem.lehet ereztem hogy nem fogom többet látni?? Miért? Mert jelezte hogy feket akar a kapcsolatba. Ezt nem tudom mit jelent. Már több napja nem beszéltem vele. Meg azt is mondta hogy ki akar valami törni a lelkebol hogy szarnyaljon de nem megy.Igy meg nem jártam parkapcsolatba.Ferjes,kiskorú asszonyrol beszélünk. Kerdes:várják meg rá? Vagy a kezdődő kapcsolat véget érhetett? Csak azért kérdem mert van más hölgy aki ugyanúgy érdekel és akkor folytatnám vele az ismerkedést.Raadassul meg szerelmet is valott.mert anno rég mi egy munkahelyen dolgoztunk csak nem emlékszünk egymásra és most újra osszehozott az élet minket. Most nem tudom mitévő legyek. Kérem ha kitudna bogozni adjon tanácsot mitévő legyek. Köszönöm
Udv
Fenyvesi Gabor

A családban én vagyok a legkissebb, és van egy nővérem aki folyton piszkál, parancsol, belém köt és még sorolhatnám. Nem tudom mit tegyek.

Jó napot kívánok! tanácsát szeretném kérni olyan gondom van mióta párommal egy helyen dolgozunk azóta eléggé sőt kicsit jobban is féltékeny lettem és elég sokat veszekszünk emiatt ezelőtt nem voltak ilyen gondjaim.meloba szorongok idegekedek hogy mivan vele.gondoltam hátha tudd valamit javasolni . előre is köszönöm

Kedves Hozzáértő,

Nem szeretnék regényt írni, és köszönöm szépen ha elolvassa. A barátommal együtt voltunk majdnem két évig aztán szakítottunk és utána (majdnem egy évre rá) újra elkeztük építeni a kapcsolatunkat. Nehezíti a 350km távolság az egész kapcsolatot, de nagyon fiatalon is képesek voltunk kitartani egymás mellett, mégis vannak dolgok amik megnehezítik nekem ezt az egészet. Az idő alatt amíg nem beszéltünk én próbáltam fiúk felé nyitni, de mindig az volt hogy újra beszéltünk aztán újra osszevesztunk és a sokadik osszeveszes után nem mondtam el neki már mindent. Semmi komoly nem volt egy fiuval se, nem találkoztam senkivel, se nem kerültem parkapcsolatba az interneten senkivel, mégis bűntudatom van. Elmondtam neki ezeket az előző találkozásunk után, amit rosszul fogadott, mert úgy élte meg, hogy nem voltam vele őszinte mivel nem azonnal mondtam el. Szerintem semmit nem jelent a beszélgetés főleg ha együtt se vagyunk és főleg akkor, ha ő lök el magától, de mindig azzal jött, hogy én hazudtam neki és csorbult a bizalma felém. Azóta van bennem egy szorongás amiatt, hogy elveszítem őt, mert mondjuk elfelejtettem valamit elmondani, mert semmit nem jelentett számomra és nem is érdekelt, és ez kiderül. Már voltunk közösen nyaralni, több mint egy hetet együtt töltöttünk, úgy látom, hogy őt különösebben nem foglalkoztatja, nem kutat a telefonomban, ezért fordulok Önhöz, mert úgy érzem ezt a félelmet én generálom és magamat szorongatom feleslegesen. Tehát az egyik problémám ez a görcsös kötődés amivel nem tudok mit kezdeni, állandó félelemben kell lennem, pedig én is tudom, hogy egy igazi szeretet nem fog ilyenek miatt felbomlani, és azt is tudom, hogy ha emiatt szakít velem akkor nem szeret igazán. Ebből jön a megfelelési kényszerem, ami abból áll, hogy ha valakinek már nem a tökéleteset adom akkor mardos a bűntudat, és ezt a barátom sokszor elmondta, hogy ne legyen bennem ilyen, mert csak megbetegít és neki nem kell megfelelnem, de gyermekkoromban ez rám ragadt. Egyébként az is volt, hogy rakerdezett arra, hogy beszélgettem e másokkal és én inkább letagadtam, mert ez is egy probléma, hogy ha veszélyben érzem magam rögtön hazudok és borzasztó ez. Ezért a múltkor már elmondtam neki mindent ami akkor eszemben volt, de nagyon nem jól fogadta és ezért nem merem neki ezt a félelmem elmondani, mert félek hogy csak ismét eltolnám magamtól . (mármint most azt, hogy nem mindenre emlékszem és félek hogy kiderül)
Nem tudom ő “hűséges” volt-e hozzám az idő alatt amíg nem voltunk együtt, de ő is elmondott pár dolgot amit lehet más nem vallott volna be. Viszont lenne okom a gyanakvásra, mert egyszer nála voltam és idegesebb voltam, mert rossz volt a közérzetem és hozzám bújt és ezeket mondta:”Mibaj van? Mostanában olyan ideges vagy. Tudsz valamiről amiről nem kéne?” “Micsoda? Nem, csak rossz a közérzetem. De hogy érted ezt?” és elterelte a témát. De őszintén nem is érdekel vele mi volt abban az időszakban, egyszerűen magamban szeretném rendezni ezeket. Belső nyugalmat szeretnék, azt, hogy ne mardossanak ezek a gondolatok, hogy jajj még mi derülhet ki, mert ép ésszel belegondolva tényleg semmit nem jelentenek, de félek, hogy nem lenne ennyire megértő… Plusz a régi dolgokat nem szeretném már vele felhozni, mert a lényegi dolgokat elmondtam, mégse könnyebbültem meg. Mit tehetnék?

Először is nem a magam nevében írok, de szeretnék tanácsot kérni. Akiről írok ő is tud róla, hogy önhöz fordultam.
A keresztfiam másfél éve kezdett dolgozni (27) egy rövid kapcsolat után a lány szakított vele, és ekkor jött a lány barátnője, hogy vigasztalja. Eleinte a fiú nem akart tőle semmit, de a lány addig – addig édesgette, míg beleszeretett. Az új barátnőnek (24 nem dolgozik) volt egy kapcsolata, akivel látszólag szakított, de tartotta vele a kapcsolatot. A pár 4 és fél hónapja van együtt. A lány terhes lett, szerintem direkt, mivel ő azt mondta nem kell védekezni, mert úgysem esik teherbe. Keresztfiam nagyon beleszeretett, a lány hitegeti, de inkább az anyjára hallgat. Az anyja valamiért nem rajong a fiúért, pedig a lány sokat hazudik neki. Nem mond el mindent neki, így a fiú úgy van elkönyvelve, hogy mindenért ő a hibás, ő szereti lányt is és a születendő gyereket sem akarja elveszíteni. Sajnos az anyja szabja meg az életüket. Az orvosi vizsgálatokra nem engedi, hogy elkísérje, csak az anyja mehet vele, vagy ha igen, nem mehet be vele. Hozzánk nem akar költözni, pedig volna neki is hely. Ha megszületik a gyerek, csak akkor láthatja, amikor ők megengedik. Állandóan azt vágja a fejéhez, hogy 0-24-be kell majd dolgoznia. A keresztfiam nem akarja elveszíteni a születendő gyermeket. Szóval ez egy se vele se nélküle kapcsolat. A keresztfiam teljesen ki van készülve miatta. Nap, mint nap látom rajta, hogy mennyire el van keseredve. Mit tegyek.
Várom mielőbbi válaszát. Mária

Üdvözlöm! Segítséget szeretnék kérni. Tanácstalan vagyok. Lett egy párkapcsolatom ami most 5honapja tart most kezdödnek a problémák nagyon szeretem a páromat és valamiért két hete bizonytalanságot érzek felé legalábbis azt érzem mintha ő hanyagolni engem még nem élünk együtt most kB 1hete kevesebbet ír nekem kevesebbet keres kisebb időre éltünk de előtte sokszor írt kereset is engem most meg ez a hirtelen hanyagolás nekem azt sugalja mintha lehet nem érez már irántam. Kérdeztem páromat mi a baj. Kérdeztem tőle mással írsz mást keresel vagy nem szeretsz már. Válasza az volt nagyon szeretlek nem tudna más a helyedben lépni. De sajnos ezt nem hittem el. Lehet velem van baj? Előző 2 párkapcsolatomba sérülten lelkileg nagyon. Lehet ezt éreztetni akarom jelenlegi párommal. Istenem mi tévő legyek ezt kérdeztem magamtól minden nap mostanság. Az a baj hogy még is írom páromnak hogy miért nem írsz tuti mással enyelegsz. Lehet ezeket nem szabadna mert lehet ő fog elbiznytalanodni. Kérem segítsen mitévő legyek. Bizonytalan lettem. Várom válaszát. Köszönöm