Jó napot kívánok!
Párkapcsolati kérdésben szeretnék tanácsot kérni. Tudni szeretném, hogy mit ronthattam el. Kb. fél éve megismerkedtem egy kedves lánnyal, innentől heti rendszerességgel találkoztunk. A lány nagyon zárkózott volt, sohasem beszélt az érzéseiről. Úgy gondoltam, hogy majd magától megnyílik, így nem erőltettem a dolgot. Próbáltam bókolni neki, elmondtam, hogy mennyire fontos nekem, de erre csak semleges válaszok érkeztek. Köszönöm, kedves vagy és hasonlók.
Mivel nem voltam biztos az érzéseiben, ezért nem mertem közeledni hozzá, nem mertem megfogni a kezét, megcsókolni. Néhány hete időt kért, azt mondta, hogy még tapasztalatlan, legyek türelmes vele. Majd most azt mondta, hogy legyünk csak barátok, testi vonzalmat nem érez irántam, nem szerelmes belém. Azt még hozzátenném, hogy mindketten tapasztalatlanok vagyunk, nem volt még komoly párkapcsolatunk. Mit rontottunk el? Többet kellett volna kommunikálnunk az érzéseinkről, de ha ő nem akart? Mit tegyek? Fogadjam el a barátságát, bízva hátha még sikerül meghódítanom vagy ez csak hiú ábránd? Kérjek töle második esélyt?
Köszönöm a tanácsot!
Üdv: Bogyó

Kedves Doktornő!

Ön szerint, ha a vőlegényem- és egyben gyermekem apja- mindig azt mondja ha ellátogatunk szüleimhez, hogy ő csak egy sofőr, illetve ha hozzánk jönnek el testvéremék, akkor ő azt mondja hogy ő max vendéglátó, és testvéremék hozzám es a gyerekünkhöz jönnek, az minek a jele?
Nem vagyunk házasok. Ha az ő testvéreék eljönnek, akkor pedig kiemeli hogy együtt a …-család +én.
Számomra ez olyan taszító. Azt érzem, hogy szerinte mi nem vagyunk egy család, és nem érti, hogy mi a bajom ezzel. Csodálkozik, hogy egy-egy veszekedés után én kiborulok és el akarok költözni, holott ő az aki egy normál beszélgetésben is képes az ilyen megjegyzéseivel távolabb lökni magától…
Ön szerint ez elfogadható hogy bár jegyesek vagyunk, de ennyire elkülönít engem az ő- és magát az én családomtól?

A páromnak van egy 17 èves fia, aki èvente egyszer nálunk tölt 1-1,5 hetet. Ez az időszak általában nagyon stresszes ès szinte kommunikáció mentes. A párommal beszèlni nem lehet, mert a gyerek az első ès minden mozdulata, szava, a csoda èn pedig nem lètezek. Amint hazautazik a fiù, minden visszatèr a règibe ès ha felhozom a tèmát, egyből támadásnak veszi. Sajnos szerintem inkább a barát szerepét veszi át, mint a nevelő apáèt mert így inkább mrgmarad a menő szülőnek, aki mindent megad a fiának. Mit javasolna?
Válaszát előre is köszönöm

Jó napot kívánok. 18 éves lány vagyok aki egy árva házban nőt fel az édesapám meghalt édes anyám árva házba adott egy éve élek boldog párkapcsolatban és talán a múltam miadt nem tudom hogy miért de megszalodtan vágyom egy kis gyerekre és nem tudom hogy normális vagy kellene aggódjak e miadt?

Tisztelt pszicológus!

Kérdésem a következő:
Párommal 10 éve vagyok együtt.Létezik olyan,hogy egy férfi nem akar szeretkezni??
A kapcsolatunk elején egész jól működött,bár sosem volt az az aktív sexelős! Az idén volt egy pár próbálkozás,hogy szeretkezzünk,de csődöt mondott a” fegyvere”.Azóta egyre jobban eltávolodunk egymástól,már nem igazán van ölelés,simogatás,érzelem,sex meg pláne nem!!
A legutóbbi szeretkezés kb.két hónapja volt.Neki is volt vágya(kicsit felállt),de kb.két mozdulat után lelankadt,és ennyi volt! Kézzel segített,hogy legalább én elvezzek el!
Azóta semmi,még kézzel sem!
Lehet,hogy úgy van vele,ha neki nem sikerül,nekem se??
Vagy már ennyire nem kíván??
Pedig van szájra puszi,ölelés(néha).
Nem értem!!
Ő is tisztában van vele(44éves),hogy valami nincs rendben a szerszámával.
Sőt azt mondta,hogy mivel Ő nem tudja megadni a sexet,keresek magamnak valakit,legyünk nyitott kapcsolatban!!
Nem lehet valamit csinálni? Mit tegek? Ennyire nem kellek neki?
Nem tudom mi zajlik benne?
Létezik,hogy ilyen korán(44évesen)inpotens legyen???
Tényleg nincs semmi vágya még úgy se,hogy kézzel,nyelvel???
Létezik ilyen??

Sokat segítene őszinte válasza!!

Köszönöm előre is válaszát!

Jó napot!
Egy olyan problémám lenne, hogy hetente egyszer pornófilmre maszturbálok és nagyon félek hogy ez később gondot fog okozni. Már volt arra példa hogy a barátnőm orálisan elégített ki és lelankadt a szájába a péniszem és mozgott mindent csinált rajta és nem akart felallni. Segítseget szeretnek kérni hogy mit tegyek hogy jó legyen a szex, sokáig merev legyen a péniszem? És hogyan szokjak le a pornó nézésről? Észrevettem hogy akárhányszor csinálom mindig vadabb filmeket nézek. Válaszát és segítségét előre is hálásan köszönöm!!
Tisztelettel: Ferenc

Jó napot kívánok! A kislányom május végén volt 2 éves és nem mindig akar a bilire ülni, nem tudja magát elengedni és ezért nem pisil/kakál bele, hanem inkább az ágyra, vagy más helyeken teszi ezt meg. Mondja, hogy pisi/kaka, amikor ő azt már csinálja. Most, hogy meleg van, levettem róla a pelenkát, és sokszor kiütései is vannak. Olyan kérdésem lenne, hogy hogyan tudom ösztönözni vagy tanítani, milyen tanítási módszert lehet választani ilyen esetekben, mivel most azt az időszakot éljük, hogy semmit nem akar azt csinálni, amit mondok neki. Szembenáll velem és hiába mondok neki bármit, mindig az ellentétét teszi. Előre is köszönöm a válaszokat!

Részleteket emailbe szeretném tisztázni!

Hogyan kell foglalkozni valamivel?
Sok ember kérdezi mi a foglalkozásom? Nekem nincs foglalkozásom.
A többi ember már a gyerek korától kezdve foglalkozik valamivel? Én játszottam.
Amúgy ez milyen problémára vall, hogy nekem nincsen úgymond foglalkozásom, szakmám, karrierem mint a többi embernek. Mintha élveznék a munkát. Kávézókban is folyton arról beszélgetnek. Nekem szó szerint undorom van.
Most csinálok egy személy vagyonőr szakmát. Mert amúgy nem volt szakmám. 1 hónapos képzés. Akkor nekem ez lesz a foglalkozásom, ha elmegyek őrnek egy telepre? Vagy boltba? Igazából azért végzem el hogy legyen valami. Csekkolós bizti őr portára mindig kell.
De amúgy problémám van a munkavégzéssel. Jelenleg is munkanélküli vagyok. Mindig feladom pár hónap után, mert stresszelek, vagy valami nem tetszik.
Mások meg lazán viszik a nettó 300 400 ezres fizetéseket. És a vagyonőr amit én csinálok azon csak röhögnek. Nekik már pici baba korukban előjött a munkavégzés?
Diplomákat, nyelvvizsgákat csinálnak. Én el nem tudnám képzelni. Talán ha elővarázsolom valahonnan?
Sokan kérdezik én miért nem megyek fősulira. Gyakran néznek egyetemistának. Elegánsan, igényesen öltözködök. A munkásokat bagózó alkoholistának képzelik el. Én nekem nincs semmilyen káros szenvedéjem. Gyakran érzem azt, hogy a kollégák teljesen mások mint én. Nem érzem jól magam köztük. Folyton káromkodnak, szexista poénokkal dobálóznak.
Lehetséges, hogy személyiségzavarom van? Egy másik kultúrában lehet jobban helyt állnék.
Egyébként találkoztam már hozzám hasonló emberekkel. Nem fogyatékosok, csak nem illenek ebbe a társadalomba. Ügyeskednek valamivel, szélhámosok, bajkeverők. Esetleg izolálódva élnek 50 évesen a szülőknél.
Olyan érzésem van mintha teljesen más lenne a kinti világ mint amiben én vagyok legbelül, lélekben. Állásinterjún derül ki számomra, hogy a havonta munkahelyet otthagyok életmód nem normális és hazudnom kell, hogy felvegyenek dolgozni. Kéne egy jogosítvány is például. Amikor elkezdtem csinálni 3 iskolát váltottam, oktatókat is aztán le se tettem végül.
Egyébként a családom, szüleim is eltérnek az átlagostól.
De ez már biztos előrelépés hogy felismertem. De tegyük fel elmennék egy például burkoló képzésre, mennyi az esélye annak, hogy jó szakember leszek, egyáltalán tetszik e? Megéri elkezdeni szakmát tanulni?
Azt se tudom, hogy én ki vagyok, mi vagyok.
Aztán ott vannak a kapcsolatok, nekem az se működik, ezért alkamikat keresek mindig.
A társadalomban való normális funcionáláshoz milyen képességek kellenek? Ezeket el lehet sajátítani?

Van egy érzés ami nem tudom hogy mi lehet. És ezt a szokatlan érzést egyetlen ember váltja ki belőlem. Ha ránézek valamiért, a legtöbbször nagyon hevesen dobog a szívem vagy pedig a kezeim kezdenek el nagyon remegni, és egyáltalán nem bírok ránézni. És ez sajnos szinte állandóvá vált, ami nagyon zavar. Mikor legelőször tapasztaltam ezt akkor olyan volt mintha szerelmes lettem volna belé és kiakadtam. Nincs köztünk semmi nem is ismerjük egymást. Tehát nem tudom ennek mi lehet az oka. Mert ő előtte sose tetszett viszont akkor valamiért mégis után viszont egyszer sem.

Szép napot! 20 éves egyetemista lány vagyok, és pár éve maradandó egészségügyi problémával küzdök. A nyaki gerincem sérülése miatt sokszor szédülök, nehezebben kapok levegőt és zúg a fülem. Minden gyógykezelést kipróbáltam, de úgy tűnik már ezzel a problémával kell együtt élnem, ami ráadásul ebben az évben rosszabbodott is. Amióta ez tudatosult bennem, rettegek, hogy mi lesz, ha nyilvános helyen leszek rosszul. Tömegközlekedésen, az egyetemen, egy családi/baráti összejövetelen, kirándulás közben… Így a társas kapcsolataimat hanyagolni kezdtem, utazásokat, programokat mondtam le a szorongás miatt, kezdve például a saját szalagavatómmal… Egy párkapcsolatba sem tudok belevágni, ugyanis mindig arra gondolok, “ugyan kinek kell egy beteg ember?”. Ettől függetlenül próbálom normálisan élni az életem, amennyire csak tudom. Sokat segítene, ha legalább a betegségből adódó szorongást le tudnám csökkenteni, van elég bajom a folyamatos szorongás és a néha rám törő pánik nélkül is. Tudna tanácsot adni, hogyan tudnám elfogadni ezt az állapotot?
Előre is köszönöm.

Jó napot mindenkinek!

Elég sok erő kellett ahhoz, hogy leüljek és kiírjam ide min megyek keresztül. Nagyon régóta keresek pszichológust aki végre szimpatikus lenne. Őszintén szólva eléggé szükségem is lenne rá. Egy pár napja bekerültem a kórházba pánikroham miatt. Nem kaptam levegőt, szúrt a mellkasom, és a többi. 2 napot feküdtem bent és arra tippelnek hogy depressziós vagyok. A 2.napon bejött hozzám egy pszichológus aki egyébként nagyon szimpatikus végre és 5 perc semmitmondó beszélgetés után azt mondta ő szeretne velem foglalkozni mert látszólag szükségem van rá.
Soha nem volt kiegyensúlyozott életem, viszont az elmúlt egy hét, nagyon a föld alá vitt.
Lett egy új barátnőm egy srác által aki mind a kettőnkkel beszélgetett, és hitegetett minket. Mi rájöttünk erre az egészre és kidobtuk mint ahogy a szemetet illik. Azt hittem minden jó lesz. Azt hittem végre egy kicsit boldog leszek. Elmentünk bulizni egy héten 2-3x (én soha nem buliztam azelőtt). Ő volt az egyetlen barátom.. Egyik nap is elmentünk kicsit iszogatni annak a srácnak a legjobb barátjával aki mind kettőnket csak hülyítette. Miután a srácot kidobtuk a legjobb barátjával én sokat beszélgettem és ezért is hívtuk el aznap. Ment az este ahogy menni szokott és egyik alkalommal amikor kint voltunk cigizni megcsókolt a srác. Egész éjjel beszélgettünk, smároltunk aztán mentünk is haza olyan hajnali 4-5 körül. A srác külön, mi meg ketten a barátnőmmel egy barátunkhoz.
Másnap este a barátnőm össze futott azzal a sráccal aki hülyének nézett minket, és a srác elkezdett a barátnőmnek hazudni rólam. Elkezdte ellenem fordítani. Kaptam egy üzenetet a barátnőmtől hogy én miért nem voltam őszinte meg mit képzelek magamról. Hitt a srácnak, annak ellenére hogy mit csinált velünk.. Azóta se beszél velem, és összejött a fiúval. Közben a srác legjobb barátja akivel azt hittem hogy már alakul valami,egyik pillanatról a másikra kidobott. Végre azt hittem fontos vagyok valakinek. Azt hittem végre boldog leszek. De rá kellett jönnöm hogy rohadtul összebeszéltek mögöttem.. Nem tudom miért kapom ezt. Úgy érzem én már tényleg soha nem lehetel boldog. Akárhogy reménykedek, és teszek az adott dologért, végül mindig csalódok. El akarok tűnni.. Nagyon sok dolog nyomja még a szívem ami minden egyes napom megnehezíti viszont ezt szerettem volna leirni mivel ez a legfrissebb. A többi ha most leírnám akkor már nagyon hosszú lenne, viszont ezt szerettem volna megosztani, mert nincs kivel beszéljek..
Köszönöm ha végig olvasta.

Tisztelt Doktornő!
Nagyon régóta gondolkodom hogy vajon mi zajlott le benne és zajlik le sokszor! Külföldön éltem arab országban apukám az volt és férjhez akart adni az elején még nem is volt ezzel gondolom aztán valami változott és nem úgy mentek a dolgok ahogy én terveztem! Voltak düh kizoreseim fel vágtam a csuklomat de nem akartam megölni magam! 18 éves voltam még ismertem egy fiút aki félig magyar volt érdekelt is az elején barátság volt aztán tovább alakult a fiú szerelmes lett belém én nem tudom mit éreztem! Másnak úgy beszéltem róla mintha életem nagy szerelme lenne miközben nem ez játszódott le bennem! A fiúnak mondtam hogy én nem megyek férjhez vagy még szokok vagy öngyilkos leszek! Persze azt mondta hogy szokjunk el! Es ismét minden vissza került a kezem közé és én irányítottam! Lehet szomorú ezt így olvasnia de 10 éve gondolkodom ezen és nem tudom a magyarázatot rá! Viszont még tartottam az eljegyzést a másik férfival szimplán azért hogy jól érezzem magam a csicsas ruhába az aranyba mások irigyeljenek hogy milyen szép voltam stb! A fiú nem tudott róla ő azt hitte rég megvolt már az eljegyzés! Lényeg megszoktunk és ide jöttünk hagytam egy búcsú levelet anyukámnak és a 2 testveremnek apámnak semmit nem írtam meg nem üzenetem haragudtam rá sok mindenért de közbe nem tudom a konkrét okát hogy mégis miért nem érdekelt semmi és senki csak az hogy én el jöjjek abból az országból és még tettem mindent sokat hazudtam szineszkedtem manipulaltam és el értem amit akartam! Nem voltam szomorú talán picit a repülőn anyu miatt de aztán ki kapcsoltam a telefont és mindent ami addig történt az életemben mintha sose létezett volna! Mintha nem is az én életem volt egyszerűen túl léptem mindenen egy szemrebbenes alatt sírni sem sírtam csak akkor sírok általában ha magamat sajnálom el temettwm az addigi életem és nem tudom hogy voltam képes rá! A következő 10 év alatt is nagyon sok bantas csalódás ért és sokat sírtam nem tudom ismét magamat sajnáltam talán de már nem tud szinte senki semmit ki váltani belőlem bármi történik úgy túl lépek rajta mintha megsem láttam vagy hallottam volna mintha nem is velem történik és ismét manipulaltam jó pár embert a céljaim érdekében és sokszor eljatszom ha kell hogy itt csak én vagyok az áldozat pedig kezdek rá jönni hogy e mögött valami van mert ezek nem egy átlag ember reakciói vagy igen? És trauma ért és így győztem le hogy el nyomom magamban? És annyi fájdalom ért hogy már szinte mégsem érzem ha kapok meg egy pofont az élettől? Vagy szimplán valami pszichés betegségem van és érzéketlen és önző lennék?

Nevemet nem szeretném közzé tenni de nagyon örülnék ha válaszolna nekem mert ideje tudnom hogy miért vagyok lettem ilyen! Hozzá teszem hogy apám pénzel nevelt minket anyu amennyit bírt adott nekünk de nekem semmi sem volt elég mindig másra vágytam mást akartam más akartam lenni martirkodtam már gyerek koromban is! Beteges voltam sokat vittek orvoshoz volt szemmutetem vese műtétem és ha bárkinek mesélem a múltat úgy adom elő mint ha könyvből olvasnám és hogy nekem milyen szörnyű és kemény életem volt.
Köszönöm szépen

Jó napot! Sajnos megijedtem ettől a vírustól.Nem merek meg az utcára sem menni! Szedek gyógyszert a hàzi orvosom írta de nem használ!! Sosem voltam még így!! Kérem segítsen!!

Kedves Hölgyem/Uram!

Férjemmel kapcsolatban írok.
Egyik napról a másikra megváltozott az életünk.
Múlt hét szerdán lakás adásvételi szerződest kötottunk.
Szombat délelott ugy jött haza a munkabol hogy nagyon ki volt borulva.Testi tüneteket produkalt ingerköhögés,hányinger,öklendezes.
El szeretne válni.
Mert nem jó a házassagunk.Voltak súrlodasok köztünk de ő ezeket sajnos felnagyította komoly veszekedésekke és minden családtagjának ezt mondja rólam.Probáltam békulni de nem szeretne.Tavaly meg év elejen 4-5alkalom párterápia volt.Amióta új lakast keresünk azóta van probléma.
23 nm en éltünk hárman.
Van egy 16 hónapos gyerekünk.
Szombaton itt hagyott bennünket.

Tegnapi nap(hétfő)folyamán is nem volt jól.
Nekem irta meg .
Felhivtam hogy menjen orvoshoz.Érdeklődtem utána is.
Elment a háziorvoshoz frontint,magne b6 ot ,pihenest,sportolast javasoltak,krizisközpontot.Enyhe idegösszeomlas van .
Mondta az orvosnak hogy a rossz házassaga miatt van így és el szeretne válni.
Az orvos megerősítette ebben hogy akkor váljon el.

Férjem fiatal kora óta depressziora hajlamos.
A csaladjanak akkoribban azt javasolták hogy több szeretetre és dicséretre van szüksége.
Ezt sajnos módjával kapta meg.

Most az egész család engem hibáztat hogy miattam van minden.

Nem tudom mitévő legyek.

Szeretném a véleményét kérni a leirt dolgokbol milyen esélyt lát a továbbiakban?

Köszönettel:Andrea