Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Jó napot! Sajnos megijedtem ettől a vírustól.Nem merek meg az utcára sem menni! Szedek gyógyszert a hàzi orvosom írta de nem használ!! Sosem voltam még így!! Kérem segítsen!!
Kedves Kérdező!
Ennyi információ alapján csak azt tudom Önnek javasolni, hogy keressen fel egy pszichiáter kollégát, aki segíthet eldönteni, hogy mi lehet a legmegfelelőbb terápia az Ön esetében.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Kedves Hölgyem/Uram!
Férjemmel kapcsolatban írok.
Egyik napról a másikra megváltozott az életünk.
Múlt hét szerdán lakás adásvételi szerződest kötottunk.
Szombat délelott ugy jött haza a munkabol hogy nagyon ki volt borulva.Testi tüneteket produkalt ingerköhögés,hányinger,öklendezes.
El szeretne válni.
Mert nem jó a házassagunk.Voltak súrlodasok köztünk de ő ezeket sajnos felnagyította komoly veszekedésekke és minden családtagjának ezt mondja rólam.Probáltam békulni de nem szeretne.Tavaly meg év elejen 4-5alkalom párterápia volt.Amióta új lakast keresünk azóta van probléma.
23 nm en éltünk hárman.
Van egy 16 hónapos gyerekünk.
Szombaton itt hagyott bennünket.
Tegnapi nap(hétfő)folyamán is nem volt jól.
Nekem irta meg .
Felhivtam hogy menjen orvoshoz.Érdeklődtem utána is.
Elment a háziorvoshoz frontint,magne b6 ot ,pihenest,sportolast javasoltak,krizisközpontot.Enyhe idegösszeomlas van .
Mondta az orvosnak hogy a rossz házassaga miatt van így és el szeretne válni.
Az orvos megerősítette ebben hogy akkor váljon el.
Férjem fiatal kora óta depressziora hajlamos.
A csaladjanak akkoribban azt javasolták hogy több szeretetre és dicséretre van szüksége.
Ezt sajnos módjával kapta meg.
Most az egész család engem hibáztat hogy miattam van minden.
Nem tudom mitévő legyek.
Szeretném a véleményét kérni a leirt dolgokbol milyen esélyt lát a továbbiakban?
Köszönettel:Andrea
Kedves Andrea!
Megértem, hogy jelenleg tanácstalannak érzi magát, nem lehet könnyű egyik napról a másikra azzal szembesülni, hogy férje ki szeretne lépni az életükből. Ugyanakkor felmerül bennem a kérdés, hogy valóban ennyire hirtelen zajlott-e le ez az egész, vagy esetleg lehettek már korábban is előjelei annak, hogy súlyos gondokkal küzdenek. Említette, hogy egy időben jártak párterápiára. Tekintettel arra, hogy van egy közös gyermekük is, én mindenképpen azt javasolnám, hogy amennyiben egyedül eszköztelennek érzi magát, keressenek fel közösen egy párterapeutát újra, vagy esetleg kezdjenek bele mindketten külön-külön egy egyéni terápiába, aki segíthet megérteni, hogy mikor és hol és siklott félre a kapcsolatuk. A kapcsolat jövőjét illetően nem lenne értelme jóslatokba bocsátkoznunk, hiszen ez rengeteg tényező függvénye lehet, ugyanakkor azért is tartanám hasznosnak, ha szakszerű segítséget vennének igénybe, mert Andrea említette azt is, hogy férje depresszív tünetekkel is küzd. Amennyiben ez tényleg így van, a depresszió kezelhető, és az esetleges tünetek enyhülésével elképzelhetőnek tartom, hogy esetleg megközelíthetőbbé válna.
Üdvözlettel:
Túri Márta
Csak hashajtó + kúp együttesèvel ürít, ezt 3 naponta alkalmazom kisfiamnál. Azt mondja, nem akar kakilni. Szèkelèsi ingere van, ekkor inkább abbahagyja az evèst, hátára fordul, hogy elmúljon. Márciusban volt egy nehèz, fájdalmas ürítèse, azóta áll fenn ez a problèma.
Üdvözlöm. Azt írja egy fájdalmas élmény miatt tartja vissza gyermeke a székletét. Sajnos a leveléből nem derül ki, hogy mennyi idős a kisfiú. Vannak nagyon jó könyvek a témában, ami általában kölcsönözhető a könyvtárból is, pl. Kakigyàr, Mi az a kaki? A pszichológusok többsége szerint szerencsés, ha a gyermeke választhatja ki melyik könyvet szeretné több könyv közül olvasgatni, semmiképp ne erőltessük rá, hagyjuk vàlasztani.
Általánosságban a gyurmázás, agyagozás, homokozás, festés, tusfürdő szabad nyomkodása fürdés közben, festék/fogkrém kinyomása a tubusból szabadon és hasonló tevékenységek kapcsolhatók terápiás szempontból az egészséges kakilás elősegítéséhez. Fontos tudni, hogy a gyógyulásnak időt kell hagyni, és a mozgáskultúra, táplálkozás minőségére is érdemes figyelni, esetleg szakemberrel, dietetikussal átbeszélni a fontosabb irányelveket (natúr joghurt, szilvalekvár, rostokban gazdag élemiszerek előnyei), A hashajtó használata és a kialakult szokás miatt kognitív viselkedés terápiával is megközelíthető a változás elérése, amennyiben a széklet visszatartása mögött valamilyen gyermekkori szorongás áll. Ajánlom, hogy egy szülő konzultáció keretein belül beszélje át szakemberrel, hogy minél hamarabb elfogadható megoldást találjanak. Egy egyszerű képzeletgyakorlat segítségével is hangolódhat gyermeke lelki állapotára:
A képek sokszor segítenek a megértésben, hiszen a lelkünk képekkel, szimbólumokkal kommunikál. Képzeljük el este elalvás előtt gyermekünket. Például, amikor visszatartja a kakiját és hátára fekszik. „Ha intenzíven belehelyezkedünk ebbe a képbe, akkor beleláthatunk a gyerekbe. Például meglátunk egy kalitkában páni félelemben repdeső madárkát.” (Köhler, 2009, p15) Üdvözlettel
Üdvözlöm!
28 éves férfi vagyok, van egy 21 éves barátnőm. 2 éve vagyunk együtt. Szeretjük egymást, félig-meddig együtt is lakunk már. Viszont nem tudok mit kezdeni a barátnőm bizonyos tulajdonságaival. Eléggé határozott ember vagyok, sok mindenhez értek, mindent megcsinálok a ház körül is, szerelési munkák, javítások. De főzök, mosogatok, mosok, takarítok is, jó ideje önálló vagyok, évek óta külön élek a szüleimtől, megszoktam, hogy gondoskodjam magamról. Ennek ellenére ő mindig keres valami hibát a munkámban, és ennek mindig morogva, elégedetlenkedve hangot is ad. Ő mindig jobban tudja hogy kellene vagy hogy kellett volna csinálni. De minden másban is folyton irányítani akar, az öltözködésemben, az autóvezetésben, hogy nem arra kell menni, mondom, hogy nem arra, ugye mondtam, hogy rossz fele mész…..A tesómék építkeznek, sokat segítünk nekik, de ott is mindig azt szeretné, ha az lenne, amit és ahogy ő szeretné. Látom rajtuk, hogy idegesíti őket, de rám való tekintettel nem igazán szólnak neki. Én próbálok finoman hatni rá, de nem nagyon lehet, nem érti miről beszélek, hiszen ő csak segíteni akar… mindig ez a mottó. Néha engem is nagyon idegesít, de szeretem, és a békesség kedvéért elnézek neki sok mindent. Ha beszélni próbálok vele ezekről, akkor pedig megsértődik, nem szól hozzám akár egész nap sem. Egy idő után én elégelem meg, és békítem ki. Tudom, hogy valahogy máshogy kellene, mert így gyengébbnek érez magánál, és úgy érzi manipulálhat. De persze vannak jó tulajdonságai is, máskor kedves és vidám, van humora is. OLyankor elfelejtem neki a másik énjét.
Hogyan értethetném meg vele, hogy nagyon szeretem, de vannak határok, amiket be kellene tartania. Hogy nem beszélhet bele mindenbe, és nem sérthet meg másokat sem a nyers modorával, amikor olyanja van? Meg a kapcsolatunk is sokkal jobb lehetne, ha nem ülnénk folyton hullámvasúton…Nagyon nem egyszerű, mert valójában lepereg róla a kérésem. Nem érti, miért ne mondhatná, ha egyszer úgy gondolja?
Válaszát köszönöm: Gábor
Kedves Gábor,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy az őszinte beszélgetés lenne a legcélravezetőbb, hiszen több ismerőse is látja a problémát, s Önre való tekintettel nem jeleznek vissza a párjának, amikor bántóan viselkedik. Mivel még fiatal a párja, lehet még nem kapott annyi reakciót az emberektől, amiért elgondolkodna azon, hogy miért lehet a közlése bántó mások számára. Érdemes lenne Önnek is elgondolkodnia, hogy mennyire nehéz Ön számára másokkal konfrontálódnia, hogyan kezeli a konfliktusokat, mennyire mer őszinte lenni másokkal.
Javaslom Önnek, hogy töltse ki a konfliktuskezelési kérdőívünket, s olvassa el az alábbi blogbejegyzésünket:
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot kívánok. 18 éves lány vagyok aki egy árva házban nőt fel az édesapám meghalt édes anyám árva házba adott egy éve élek boldog párkapcsolatban és talán a múlt miadt de megszalodtan vágyom egy kis gyerekre kellene aggódjak e miadt?
Kedves Kérdező!
A leírt múlt nem lehetett egyszerű, és valóban nagy hatást gyakorolhatott Önre. Úgy vélem amennyiben boldog párkapcsolatban él, a gyermek utáni vágy nem jelent önmagában problémát. Természetes, hogy egy kiegyensúlyozott kapcsolat során idővel felmerül a gyermekvállalás kérdése. Amennyiben úgy érzik, hogy készen állnak egy ilyen döntésre, és úgy érzik hogy a kapcsolatuk is elég stabil, akkor emiatt ne aggódjanak. Bár úgy gondolom, még akár várhatnak is egy keveset, hogy biztosan megalapozzák a közös családi életüket.
Üdvözlettel:
Üdvözlet
Kérnék szépen segítséget
2000.-ben ismertem meg férjem
Megváltás volt számomra,mert csak 10 éves koromig neveltek a szüleim(alkoholizmus)és abban az időben sokáig nem tudtam feldolgozni hogy “eldobtak”
Sajnos férjem is “sörözget” napi szinten….5-6 doboz
A 20 év alatt többször beszélt velem csúnyán,amúgy is “hirtelen” embernek mondanám
Mindig egymás mellett álltunk jóba,rosszba….
Kb 2017.-től többször a fejemhez vágta hogy Ő tart el…
Többször nem volt munkahelyem az epilepszia miatt….
Majd ezt napi szinten kinyilvánitotta….
2019.-ben örököltem egy kisebb összeget
És 2020.03.elköltöztem tőle
Meglátogat minden hétvégén
Aztán történt nemrég egy rosszullétem
De Ő nem érdeklődött napokig felőlem
Azóta sem..
Eljött hozzám elvitte a dolgait…
Igazából az újraindulásban kérném a segítséget
Egyelőre egyedül nagyon nehéz lelkileg…
Köszönöm szépen
Üdvözlettel
Krisztina
Kedves Krisztina,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy nehéz évek vannak Ön mögött, hiszen küzd a betegségével, s a férjében is csalódott. Én azt javaslom, hogy keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai gondozót, ahol tb alapon tudna pszichoterápiás kezelést kapni pszichológus szakembertől, s feldolgozhatóvá válna a szülei viselkedése, a párkapcsolati és egészségügyi problémáinak a megélése.
Szociális munkással is érdemes lenne beszélnie a munkakereséssel kapcsolatban, akár a gondozóban (ha van ott olyan végzettségű alkalmazott), akár a területileg illetékes Családsegítő Szolgálatnál.
Az alábbi blogbejegyzésünket javaslom megtekintésre:
Hogyan függ össze házasságunk és családi kapcsolataink minősége a testi-lelki egészségünkkel?
Üdvözlettel:
Szabó LiliJónapot kivánok!Pár éve pánikbetegségben szenvedtem kisebb depresszióval keverve,hálistennek sikerült gyógyszerek nélkül tullennem rajta.Azóta csak kisebb hangulat ingadozások már eljárok bárhová viszont dolgozni nemtudtam még elindulni.Valamiért úgyérzem hogy folyton csak bent ülnék a házba és kerülöm az embereket amennyire csak lehet.Nemszeretek senkivel sem beszélgetni és nem szeretem ha látnak az emberek. Lehet ez csak az önbizalom hiányának a jele,mivel tény hogy egyáltalán nemvagyok megelégedve önmagammal? Mit tehetnék ez ügyben? Mit tegyek hogy könnyebben elinduljak dolgozni?Előre is köszönöm válaszát! Szép napot!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele és a leírt tünetek alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne megfontolnia, hogy elmenjen-e egy részletesebb kivizsgálásra akár a területileg illetékes pszichiátriai gondozóba. Ott megállapíthatnák, hogy korábbi betegségei meg vannak-e még, ha igen, akkor milyen tünetekkel, s milyen súlyosságban. Javaslom, hogy töltse ki a honlapunkon található depresszió tesztet, illetve olvassa el a depresszió súlyossági fokozatairól szóló blogbejegyzésünket:
Üdvözlettel:
Szabó Lilijo estét! Brigi vagyok 24 éves, és van egy három éves kisfiam. Nagyon sok probléma van a kapcsolatunkban,elsö sorban az ö családja nemtudd elfogadni de én sem öket, de már ugy vagyok vele nem is akarok beileszkedni a családba, A párom soha nem ált ki melettem, sex téren is amikor terhes voltam folyamatosan alázot, nem foglalkozik se velem se a fiuval csak isza a kis sörét és elvan haverok minden, Én négy éve lakom külön szüleimtöl és azotta nem is tudunk innen el menni, vagy csak a párom nem akar ha lenne is rá alkalom. Nem dolgozom a járvány miatt sem és a fiam miatt sem, mert nem tudom hová tenni szeptemberbe kezdödik az ovoda könnyebb lesz. A párom nem értékel semmit se ,hogy fözök boltba járok, gyereket nevelek,mosok takaritok, nem járok sehová nekem itt nincs senkim, csak a kisfiam, nem kött ide semmi.Folyamatosan azt mondja ,hogy salom amikor én se hivni se irni nem tudok senkinek, egyedül érzem magam 🙁 nem tudok kihesz fordulni kikészit már a beteges féltékenységével idöm se lenne rá.Ha valahová megyek az van azért mentem és én már másal voltam, nem tudok ugy le menni a szüleimhez ,hogy ne az lenne hogy, elegem van. Elzár mindenkitöl családomtól mindenkitől. Nagyon sokat gondolok az öngyilkoságra de nem merem megtenni, nem tudom miért peddig élni nincs már kedvem, a fiam adja az eröt. semmire kelönek érzem magam annyit nyelek töle ,hogy rengetegett és akkor az van ,hogy ö a papucs hát persze aki papucs ebben a kapcsolatban az is én vagyok. Elvagyok nyomva nem ad meg semmit se anyagilag se érzelmileg se sex téren nem érzem magam nönek mwlette és apának se jo. élörre köszönőm a válaszát.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy Ön nehéz helyzetben van, mivel nem érzi jól magát a párja és az ő családja körében. Úgy gondolom, hogy érdemes lenne egyrészt a területileg illetékes családsegítő szolgálattal felvennie a kapcsolatot, másrészt az Ön családjával beszélnie (szülei, testvérei ha vannak), hogy milyen problémákat tapasztal, s milyen gondolatok nyomasztják, hátha közösen tudnak megoldást találni az adott helyzetre. Ingyenesen hívható bármely krízisvonalat is javasolt hívnia, ha úgy érzi, hogy eluralkodnak a rossz gondolatok Önön. A bántalmazottak segélyvonalát (06-80-20-55-20) kapcsolati erőszak (szóbeli, szexuális, fizikai) során bármikor hívhatja.
Az alábbi blogbejegyzéseinket javaslom elolvasásra:
Üdvözlettel:
Szabó LiliSzép jó napot kívánok! A mostani párom barátnője januárban halt meg rákban, és 3 hete vagyunk mi 1 pár. Én vagyok az első nő az életében azóta hogy meghalt a párja. Minden tökéletes, de ma megijedtem, mert egy jó barátom megkért hogy forduljak pszichológushoz, mivel szerinte nem vagyok normális amiért bele mentem egy ilyen kapcsolatban. Szerinte a párom nem önmagát adja, csak kell neki valaki, aki átsegíti ezen a nehéz időszakon, utána lapátra fog tenni. Önnek mi erről a véleménye?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a párjával lenne Önnek érdemes megbeszélnie, hogy neki mennyire okoz nehézséget, hogy elhunyt az előző barátnője súlyos betegségben, el tudta-e őt engedni már, vagy még gyászolja, mennyire nehezíti meg az Önök közötti kapcsolatot ez az eset, szeretne-e ő szakemberhez fordulni, segítséget kérni. Amennyiben neki még támogatásra lenne szüksége a volt barátnője elgyászolásába, én azt javaslom, hogy bátorítsa őt abban, hogy kérjen ő szakembertől segítséget. A jelen helyzetben úgy gondolom, hogy csak emiatt az esemény miatt nem indokolt, hogy Ön forduljon szakemberhez.
Az alábbi blogbejegyzéseinket javaslom megtekintésre:
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó estét kívánok!
Egy régóta bennem elnyomott dologgal kapcsolatban szeretnék feltenni kérdést.
Nagyon kicsi koromban, talán 4-6 év között volt egy dolog amiről soha nem beszéltem senkinek.
A bátyámmal voltam egyedül otthon, amikor megkérdezte mit szeretnék játszani, és az akkori kislány én anyukásat-apukásat akart játszani.
Viszont a dolgok tovább fejlődtek szexuális irányba, és nem teljesen tiszta az ami történt, de megtörtént az aktus.
Azóta nem szeretem ha hozzám ér és nem is igazán jó a kapcsolatunk. A bátyám 6 évvel idősebb nálam.
A kérdésem az lenne, hogy ez traumának felel-e meg?
Előre is köszönöm a válaszát.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a leírtak alapján nem teljesen behatárolható, hogy mi is történt gyermekként Önök között pontosan, ezt egy részletesebb első interjú során lehetne kideríteni. A pontosítást nehezíteni fogja, hogy nincsenek éles emlékei, mivel régen történt, s nagyon fiatal volt. Lelki trauma alatt az alábbi definíciót értjük: A személy olyan eseménynek az elszenvedője, szemtanúja, vagy involválódó alanya, amely halálos fenyegetettséggel, súlyos sérüléssel, a fizikális és pszichés integritás elvesztésével jár, amire az egyén intenzív félelemmel, szorongással, rémülettel, tehetetlenséggel reagál.
Kérdésként felvetődik, hogy történt-e erőszakoskodás a bátyja részéről, negatív érzést (pl. félelem, tehetetlenség) át élt-e Ön közben, egyetlen alkalommal történt-e az eset stb..
Igény esetén, ha szeretne emlékeiről beszélni, érdemes lenne szakembert felkeresnie.
Ajánlom figyelmébe az alábbi blogbejegyzéseinket amelyekben a traumáról írunk:
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!
Van egy 5 és fél éves kislányom. Az apukájával szinte mindig azt játszák,hogy most mennek az utcán, és éppen feleséget/férjet keresnek. Ahigy meglátják egymást,egymásba szeretnek. A férjem feleségül kéri a kislányom, gyűrűváltás, néha még lagzi is van. Egy időben szájra puszi is. Amíg meg nem láttam,és azt le nem állítottam. Aztán gyorsan menni kell a kórházba, mert hamarosan megszületik a kicsijük. Apa,most gyere a kórházba látogatni, mert gyerekünk született. Kicsimnek, drágámnak, szivemnek szólítják egymást. Ez napi szinten megy. Mást szinte nem is játszanak. Ez minden játékuknak a kezdete,a része.
Kerdésem az lenne,hogy jogosak-e az aggályaim? Hogy ez szerintem már nem “normális”. Vagy csak felfújom az egészet? Vagy esetleg további konzultációt igényelne a dolog?
Rengeteget veszekednek a férjem “mindent ráhagyunk” nevelési elve miatt.
Előre is köszönöm a válaszukat
Kedves Kinga!
Megértem az aggodalmát. Az apa-lánya szerelem létező és alapvetően jó dolog, de fontos, hogy legyenek a játkénak határai. Ne irányítson mindent a kicsi fantáziája, hanem a szülő is részt vegyen ebben, határokat állítson. Soraiból egyértemű volt számomra, hogy ebben nehezen egyeznek meg a párjával. Ezért párterápiás munka megkezdését javaslom, melyből gyermekük profitál majd a legtöbbet.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJonapot kívánok segítségre lenne szükségem párkapcsolta téren már bele örülök ebbe az egész témába jo lenne ha egy kivülálló meghalgatna és elmondaná ilyenko mit kell tenem
Kedves Levélíró,
Köszönjük levelét!
A pszichológusi tanácsadás során egy közös gondolkodást tapasztal meg a kliens, ahol az okok, a körülmények, a konfliktusok, a vágyak, s a remények kerülnek átbeszélésre, ami által a célok is tisztábbá válhatnak. Konkrét tanácsokat nem adhat a szakember.
Amennyiben szeretne problémáira segítséget kérni, ezen a felületen levélben, vagy időpontfoglalás során online élőben teheti ezt meg.
Az alábbi oldalainkon talál erről bővebb információt:
Üdvözlettel:
Szabó LiliMiért kell egy párkapcsolathoz egzisztencia?
Ha nekem nincs akkor nem lehet partnerem? Internetes fórumok alapján erre következtek. Amúgy egyéjszakás kalandjaim, szex volt már sok.
De nem értem miért kell ahhoz elköltöznöm a szüleimtől hogy legyen párkapcsolatom?
“Selejt, degenerált, defektes, mamahotel” ilyen jelzőkkel illetik azokat aki 30 felett a szüleivel él. Én nem gondolnám hogy ez baj.
Mi köze van egy kapcsolathoz az autónak például? Veszek egy használt bmw-t akkor máris többet érek?
A másik a munka. Egyeseket miért zavar ha valaki segédmunkásként melózik? Én is segédmunkás vagyok és teljesen megfelel ez a munka. Nem akarok stresszelni felelősségteljes munkakörben. A segédmunka manapság pont eleget fizet.
Furcsák az emberek, nem értem őket…
Kezdek rájönni hogy egy párkapcsolatnak nincs értelme a szexen kívül.
Egyébként a prostituáltal való szexuális együttlét miért elítélendő? Ugyan az mint a nők egy része. Pénzért szexel. Igaz még nem voltam prostitualtnál, mert mindig találtam nőt szexre. De megértem a férfiakat akik rendszeresen járnak egy jó szexre igényes örömlányhoz.
A pszichológiai cikkek is a mamahotelt szajkózzák manapság. A családomban fel se merült hogy baj lenne az otthonlakással. Addig maradok ameddig akarok. És itt mindig lesz helyem.
Azért kérdeztem meg ezt, mert ezek szerint ez baj mások szemében, nem értem. De szeretném megérteni, egy kapcsolat nem arról szól hogy van két ember aki jól érzi magát egymással? Hogyan jön képbe a lakhatás, autó és a többi kirakat cucc? Mert azok olyan “menő” dolgok?. Vagy villoghat valamivel a barátnői előtt? Páváskodás?
Én egy vidéki srác vagyok és élvezni akarom az életet, nem a munkával foglalkozni, csak legyen valami amivel pénzt keresek. Másoknak az élet értelme a munka, karrier, egzisztencia?
Szóval most menjek és vegyek egy használt autót?
De mivel interneten olvasgatok ilyen témakörökben, nem tudom milyen emberek írkálnak. Egyeseknek az se mindegy a másik fél mennyit keres. Számomra ez hihetetlen. Nem párt keres, hanem robotot?
“Elvárom egy pasitól, hogy ne otthon éljen, legyenek nagy céljai, diplomás legyen mint én, mert én egy felsővezető nő vagyok, ne keressen kevesebbet, mert férfit akarok nem gyereket, intelligens, határozott legyen.”
Engem nem zavarna ha a nő nyolcszor annyit keresne, ezzel mi a gond? Az se zavarna ha kevesebbet. Munkanélküli is lehet felőlem, én is lehetek munkanélküli. Lehet 8 általánosa, érettségije, diplomája nekem mindegy. Ezek csak tárgyak. Ha ő szeretné megszerezni őket szerezze meg nyugodtan, de engem is hagyjon úgy élni ahogy én tudok, ne formáljon saját képmására.
Kezdek rájönni, hogy nekem nem kell párkapcsolat, ha erről szól az egész. Hol van itt a szeretet? És itt jön képbe megint a prostituált. Ő is a pénzedért cserébe ágyba bújik veled, szeretetet ad amíg van mit felmutatnod neki. Utána lelép, mert addig vagy jó neki amíg haszna van belőled.
Komolyan nem értem az embereket. Mindenki éljen ott ahol akar, tud és csináljon azt amit bír, szeretne. Nekem ez a véleményem.
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
A szülőkről való leválás folyamatának van egy természetes rendje, melyhez hozzátartozik a fizikai, anyagi és érzelmi függetlenség felé haladás. Ezek elérése szükséges ahhoz, hogy a személy egy felnőtt párkapcsolatot tudjon kialakítani, s családot tudjon alapítani. Ennek hiányában sok konfliktus és probléma jelentkezhet a származási és a választott család között.
Az egzisztencia kérdése, mely Önt foglalkoztatja véleményem szerint szubjektív megítélés alá esik. Van, aki úgy gondolja, hogy számára fontos az autó, a ruha és egyéb fizikai dolgok, a diploma, de vannak olyanok is, akik Önhöz hasonlóan inkább az érzelmekre helyezik a hangsúlyt, sem mint az anyagi vagy végzettségi dolgokra. Az emberi gondolkodás és viselkedés rendkívül szerteágazó, de mindig van lehetőségünk olyan személyekkel talákozni, akik hasonlóan vélekednek egy adott témáról. Párkeresési folyamat során érdemes ezeket a személyeket keresni, s mellőzni azokat, akik ellentétes vagy más gondolatokkal rendelkeznek, de a véleményüket és a szabad választás jogát érdemes minden esetben tiszteletben tartani.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdvözlöm Doktornő. Segítségért fordulok önhöz. 18eves korom ota pánik beteg vagyok. Akkor el végeztek sok orvosi ki vizsgalast. Mire ki derült hogy csak panikrohamok vannak nalam. Akkor ideggondozoba küldtek.es ott hónapokig tomtek minden fele nyugtatotkkal es kedély javitokkal. Vegul ugy tudtam rendbe jonni akkor hogy sikerult találnom egy papot aki foglalkozott velem.
Most a pánik betegség ujra elo jott nalam. Tavalyi evben 3 halal eset történt a családban. Közeli szeretett rokonok hunytak el. Volt gond a magán eletembe is. Sok stressz ert engem. Munkahelyen is. A pánik mar olyan szinten br folyasol engem hogy nrm tudok be menni dolgozni. Táppénzen vagyok.
Az utobbi par nap a legrosszabb. Folyamatosan ram tornek a mellkasomnal rossz erzesek, gondolatok. Amiket igyekszem megoldani. De nem sikerul. Mellkasombol indul egy erzes. Kar zsibbadassal, mellkas zsibbadassal es félelemmel. Nem birok enni napok ota. Alig eszek ha sikerul is ennem. Folyamatosan bofogok. Es volt hogy este amit ettem ki hanytam savval egyutt. Hazi orvoshoz fordultam eloszor segítségért. O felírta nekem a frontint 0.25mg. Abbol szedjek be amikor ugy erzem. En csak feleket szedek belőle. Az ideggondozoba meg azt mondjak hogy egy nap 3 szor egeszeket vegyek be.
Hétfőn megyek vérvételre. Most penteken az ideggondozoba. Kerem segitsen
Kedves Kérdező!
A legkompetensebb szakember a témában az ideggondozóban dolgozó pszichiáter orvos. Az ő tanácsait érdemes követni, mert ha egy gyógyszert (bármely gyógyszert) nem orvosi javaslat szerint szedünk, akkor a gyógyszernek nem lesz hatása. Az ideggondozókban általában pszichológusok is dolgoznak. A gyógyszer mellett hatékony lehet, ha kéri a pszichiátert, hogy rajta kívül pszichológus is foglalkozhasson önnel.
üdvözlettel Pergel-Száraz Cintia
Jonapot en szerretnem kerni a tanacsat..a parno 8even at hazudot koženém 4gyerekunk szuletet nagyon dam hogy csak most jotem ra hogy nemis ismerem igazan nemtudom mit tegyek
Kedves István!
Bár keveset ír a konfliktusait eredetéről, mindenképpen úgy vélem, hogy érdemes lenne átgondolnia, hogy szeretné-e folytatni ezzel a hölggyel a kapcsolatot, s ha igen, akkor tudnak-e a jelenlegi konfliktusokon együtt dolgozni a megoldásuk érdekében. Ebben akár egy párterapeuta segítségét is kérhetik, aki külső szemlélőként tud Önönek segíteni ebben a folyamatban.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
