Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tiszteletem.
26 éves vagyok. Most várom az első kisbabámat, ami nagy örömmel tölt el. A problémám viszont a szüleim. Szerencsére már nem otthon élek. De sajnos igy is az ők veszekedéseik fogságában élek. Kiskorom óta redszeresen veszekedtek előttünk. Olykor nagyon is durván. Folyamatosan fusztált vagyok emiatt, szorongok, pedig ugye most ezzel kellene a legkevésbé foglalkoznom, a babám egészsége érdekében .
Hárman vagyunk testvérek, hiába próbálunk beszélni velük ők csak a saját sértődöttségeikkel vannak elfoglalva. Édesapám konkrétan minden miatt idegbeteg, emiatt mindenkit piszkál, , legfőképp édesanyámat. Mit tegyek, tegyünk? Nagyon elkeseredett vagyok.
Pedig boldognak kellene lennem. 😞
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Érdemes lenne végiggondolnia, hogy mitől tart a veszekedések során (pl. testi sértés bekövetkezik, a veszekedés során rosszul lesz valamelyik fél, elválnak a szülei, kellemetlen titkok kiderülnek, stb.), illetve a kelleténél vajon jobban bevonódik-e ezekbe a szóváltásokba (ha igen, akkor kinek az igénye ez, hogy Ön is részese legyen). A szülők az egymással való problémáit nem jó, ha a gyerekek előtt beszélik meg, hiszen ez kettőjükre tartozik. Ilyen esetekben javasolt nekik jelezni, hogy ne Önök előtt tegyék ezt, illetve a problémáikat párkonzultáció keretein belül meg lehet szakemberrel beszélni (a családsegítő szolgálatnál ez ingyenes, ha van ott családterapeutai végzettségű dolgozó).
Amennyiben a továbbiakban is Önt ezt frusztrálja, javaslom, hogy keressen fel szakembert, hogy átbeszéljék az okokat (akár online a munkacsoportunkból is választhat). Várandósan ez még inkább fontos lenne, hogy ne szorongással élje át a terhességét.
Az alábbi blogbejegyzésünket javaslom megtekintésre:
Üdvözlettel:
Szabó LiliA feleségemmel vitás kérdéseket nem tudjuk megbeszélni mert ,ha felhozok egy témát ami jelen pillanatba a munkahelyi flörtölés ami nálunk két éve tart akkor ő kiabál veszekszik és ki kéri magának,de a probléma úgy kezdődött,hogy azt vettem észre több férfinél is keresi a szemkontaktust,még úgy is,ha ott álltam melette ésamikor ezt szóvá tettem neki azt monta én képzelődök hülye vagyok és ezzel tönkre teszem a kapcsolatunkat.
Ez időre már kiszűrtem naggyábó,hogy két férfire szükitette a kört 1,5 év alatt a koronavirus alatt ez elmaradozott mert a férfi/férfiak homofice-ba dolgoztak igy nem találkoztak,de most újból kezdődik az egész.
A családomrol annyit a feleségem 47 éves 3 gyermekünk van egy 26 éves lányzó és két fiú 22 éves és 14 éves.
Egy ével ezelött nagyon rossz lett aházasságunk emiatt aztán lecsitultak a kedélyek akkor olyanok hanzottak el a szájából,hogy költözzünk külön 1-2 hétre probáljuk ugy ki aztán azt vettem észre,hogy dudossa a telefonját amit elötte soha ne szokott,ha meg akartam puszilni akkor azt monta mosne mert nincs kedve hozzá.
A kérdésem az lenne,ha elhatárolódik a konfliktusok megbeszélésétől mit tegyek mert csak kiabál ,ha felhozom a témát ezzel kapcsolatban és a konfliktusok elkerülése végett inkáb én sem beszélek rolla.
Előre is köszönö,ha tudna valami tanácsot adni.
Üdvözlettel:Csaba.
UI:Elfelejtettem mondani,hogy elküldött pszihologushoz mert beteg vagyok 20 alkalommal voltam mérges voltam elösször mert a párom is ott voltné egy egy alkalommal majd egyedül is behivta egy alkalommal és mindig neki adott igazat,de ahogy teltek a hetek a pszihologus is behivta és fordúlt a kocka mert egy pár dologban nekem adott igazat és tett fel kérdéseket amitől zavarba jött majd amikor kijöttünk azt kérdezte a párom,hogy mért kell mindent elmondani.
A pszhiáteres kezelés vége az lett,hogy a végén behivott min a kettönket,de a párom azt monta ö nem jön be mert én vagyok a beteg nem ö,szerintem megijedt az igasságtól.
Kedves Csaba!
Köszönjük a levelét!
Frusztrációja és haragja teljes mértében érthető, hiszen egy monogám kapcsolatba sok esetben nem fér bele a másokkal való flörtölés vagy ismerkedés. A párterápia szokott lenni az elsődleges hely, ahová felerősödő konliktusok esetén a párokat el szoktuk delegálni, de úgy tűnik, hogy ez nem hozott elmozdulást az Önök kapcsolatában. A felesége ellenállása és indulatai miatt érdemes lehet elgondolkonia azon, hogy Ön tudná-e így folytatni a kapcsolatukat, esetleg belefér-e Önnek a felesége flörtölése, azonban ha az alábbi kérdésekre nemmel válaszol, akár a válás kérdése is felmerülhet. Véleményem szerint érdemes lenne folytatnia a pszichológussal való munkáját, most azonban inkább saját magára, gondolataira és érzéseire fókuszálni, hogy a fent említett döntést meg tudja hozni.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdvözlöm!
Az a problémám, hogy időnként megbánt a férjem, és ha elmondom hogy rosszul esik akkor rámförmed, hogy mit kell ennyin megsértődni, már megint kitaláltam magamnak valamit.
Mivel ez többször ilyen forgatókönyv szerint zajlik, már attól is ideges leszek, hogy rosszul esett valami, de nem tudom elmondani mert mindig ugyan az történik, de tudom hogy úgy is el kell mondani, mert látni fogja rajtam, hogy baj van, és meg fogja kérdezni. Most legutóbb pl. Az esett rosszul hogy nem akar bent lenni a szülésnél mert azt hallotta hogy a férfi akkor undorodik meg a nőtől. Ha sírok fölényesen beszél, de sajnos abban a helyzetben nem tudok mit csinálni. Még jobban sírok, akkor meg megkapom megint hogy kellett már megint valamit kitalálnom. Meg mit sírok? Jó ez nekem?
Másnap pedig ha nem ölelgetem, vagy még latja rajtam hogy nincs jókedvem, akkor én vagyok a rossz mert nem léptem túl rajta, meg én miért nem szeretgetem. Hiába voltunk párterapeutánál is, (amit ő mondott hogy menjünk mert elvileg velem van a baj) ott rájött sokmindenre, és utána mondta is hogy rosszul érzi magát hogy akkor jött ra hogy mennyire megbántott. De most megint ugyan az van, és már mintha nem emlékezne az ott elhangzottakra. Ráadásul mindenhonnan azt hallom, olvasom, hogy a férfiak ilyenek… De az mégsem kapcsolat hogy én eltemetem magamban az érzelmeimet hogy békesség legyen. Mert így is ez van és ezért jön felszínre mindig. Nem tudom hogy kellene ezt jol lekomunikálni, hogy ne pánikoljon be egyből mert bajom van. Ezt is mondtam már neki hogy ilyenkor nem akarom elhagyni, csak jo lenne ha bocsánatot kérne és azt érezném hogy megért. Mégsem így van. Megbeszélni se nagyon lehet mert mindig vissza akar vágni valamivel meg kitalál gyorsan valami sérelmet ő is vagy olyan dolgot amiért sajnálni lehet.
Kedves Éva!
Megértem, hogy frusztráló lehet az Ön számára ez a helyzet. Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon vannak-e esetleg kifejezetten vissza-visszatérő sérelmei, amelyekkel kapcsolatban a fent leírt reakcióval szembesül. Ugyanis ha igen, akkor lehet, hogy érdemes lenne olyankor szóba hozni ezeket, amikor éppen nincsen aktualitásuk, vagyis egy Ön által alkalmasnak vélt, békés pillanatban. Ezzel talán elkerülhető lenne az a nem túl szerencsés jelenség, hogy egy már eleve indulattal telített helyzetben egymást próbálják meg “túllicitálni” a sérelmeiket illetően. Másrészt pedig amit javasolnék Önnek, hogy próbálja meg kizárólag E/1-ben megfogalmazni problémát, kerülve az E/2. személyben elhangzó, pl. “Te ilyen és ilyen vagy ilyenkor”, “Ezt és ezt tetted…” típusú megjegyzéseket, melyek könnyedén a triggerei lehetnek egy veszekedésnek. Ezt a típusú, minősítésmentes kommunikációt asszertív kommunikációnak nevezzük, és esetleg érdemes lenne közösen is elmerülniük ebben a témakörben.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Tisztelt Doktornő!
A lányom férje tipikus nárcisztikus viselkedést mutat.Teljesen ellenünk fordítja,és elidegeníti a gyermekünk.Bebeszéli,hogy az a helyes ha senkivel nem tartják a kapcsolatot.A lányom már el is hiszi,és engedelmeskedik neki.Mit tehetnék,hogy visszatereljem a viselkedését,gondolkodását?Köszönöm és várom válaszát.
Tisztelt Kérdező!
Megértem az aggodalmát és a fájdalmát, szülőként nyilvánvalóan nagyon nehéz lehet azzal szembesülni, hogy gyermeke elzárkózik Öntől. Mindenesetre az azonban nem volt számomra teljesen egyértelmű, hogy miből is következtetett arra, hogy ténylegesen a veje az, aki mindennek hátterében áll. Sokszor akár minden jó szándékunk ellenére hajlamosak lehetünk kicsit másként megítélni kívülről azt, ami egy párkapcsolatban, házasságban zajlik ahhoz képest, ahogyan az érintett felek érzik. Mindenképpen azt javasolnám, hogy próbálja meg felvenni lányával a kapcsolatot, és nyíltan, ám “vádpontok” felsorolása nélkül elmondani neki, hogy az Édesanyjaként mennyire rosszul is érinti ez a helyzet. Érdemes ilyenkor tényleg arra helyezni a hangsúlyt, hogy saját fájdalmát, sérelmeit úgy közölje az érintett személlyel, hogy E/1 személyben fogalmaz, kerülve azokat a megjegyzéseket, amelyek esetleg vejére vonatkozóan tartalmaznak kritikákat. Ahogyan ugyanis fentebb is utaltam rá, nem tudhatjuk biztosan, hogy lánya belülről hogyan is éli meg ezt a szituációt. A kritikák kerülése azonban elősegítheti a nyílt kommunikációt, melyben biztonságosan bontható ki mindkét fél álláspontja.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Tisztelt Cím!
Egy hónapja vagyok együtt a párommal, előtte mind a ketten kb 2 évig voltunk egyedül, én nagyon sérültem az előző kapcsolatomban. Sajnos nagyon keveset tudunk találkozni, mert mind a ketten napi 12-14 órákat dolgozunk, ő legtöbbször hétvégén is, de hétvégén mindig együtt vagyunk, munka után egyből jön értem. Már kérdezte tőlem, hogy hol bujkaltam 30evig?! Mindig mondja hogy mennyire hiányoztam, és annyira jó, hogy ott vagyok vele. Néha kicsuszik a száján, hogy mennyire imád. Legutolsó együtt alvasunknal éjjel amikor atoltelt, félig álmában azt mondta, hogy, annyira imádlak szívem, majd adott a fejemre egy puszit és aludt is tovább. Viszont amiért aggódom, az az, hogy napközben egyalaltan nem keres, csak késő este amikor hazaér. Ezt már említettem neki, mondta, hogy sokat dolgozik, enni sincs ideje napközben, de ahogy végez mindennel az az első hogy hív és el sem tudom képzelni, mennyit gondol rám egész nap, de én is hívhatom őt bármikor. Az előző csalódásom miatt, nagyon aggódom emiatt, nem akarom, hogy megint hulyitsenek, és ilyenkor napközben mindig arra gondolok , hogy már nem is kellek neki és csak szórakozik velem. Ön mit gondol? Csak én látom bele a rosszat?
Kedves Kérdező!
Ha gondolja, pszichológus személyes találkozások révén tud segíteni, hogy korábbi csalódását/csalódásait fel tudja dolgozni, hogy ezek a korábbi problémák ne tegyék nehézzé a jelenlegi kapcsolatát.
üdvözlettel Pergel-Száraz Cintia
Szép napot Kívánok! Azért fordultam ide egy részt mert nem merek még segítséget kérni.. úgy körülbelül 10-11 éves korom óta indokolatlanul szomorú, vidám, depressziós, ingerült, felpörgött, és lehangolt vagyok.
Most második éve, hogy alvás zavarral küszködök. Rengeteg trauma ért már most gyerekként. gyász, s még a mai napig feldolgozhatatlan esetek. Sokszor van, hogy 1 hétig minden oké velem majd egyik napról a másikra jön az étvágytalanság, kedvtelenség, szomorúság. Hol fogyok, hol hízok. Rémálmok gyakran gyötörnek. Éjszaka közepén képes vagyok felriadni arra, hogy kipihentem magam és jár az agyam, jár a lábam, pörög az agy.
Szuicid gondolatok is gyakran gyötörnek.
Kétszer voltam életemben eddig Pszchiológusnál, az egyikük azt mondta, rendben vagyok a másikuk pedig hogy mániás depressziónak tűnik amin át megyek.
Félek segitséget kérni és őszintén szólva, nem merem magamnak beismerni a depressziót.
Viszont vannak napok mikor kezelhetetlenné vállik minden és minden ki csúszik a kezeim közül. Szorongások, éjszakai sírások.
Sokszor jön az érzés, mint ha két személyiségem lenne, üti egymást a kettő.
Az egyik élet kedvtelen a másik életvidám s ez 1 perc alatt tud váltakozni.
Amiért írtam most, az az lenne hogy lehetséges hogy ezek alapján biporális zavarral küzdök? Próbáltam utána olvasni, de nem állapítok meg magamról semmit ameddig egy szakember utána nem jár. Válaszát köszönöm.
Kedves Kérdező!
Mindenképp egy gyermekpszichiátert kellene felkeresni, pszichológust esetleg majd később.
Fontos, hogy mielőbb kezelést kapjon. Diagnózist a szakember fog felállítani a személyes találkozás(ok) során.
üdvözlettel Pergel-Száraz Cintia
Jó napot kívánok!
Én olyan problémákkal kerestem fel önöket, amikre egyáltalán nem tudok már magamtól választ találni.
Szedtem antipszichotikumot 1 évig gyerekkoromban pszichózisra, de leállították és azt mondták meggyógyultam.
Az egyik problémám, hogy egyre gyakoribbak az öngyilkossággal kapcsolatos gondolataim és egyre nehezebb kizökkennem, ha történik valami rossz amit csak hosszú idő alatt tudnék megoldani, vagy egyáltalán nem tudnék akkor azonnal feladom a küzdelmet.
A másik, hogy egyre gyakoribban vagyok oknélkül depresszív visszahúzódó és ingerült.
A nemi identitásom a személlyiségemmel együtt folyamatosan oda vissza változik, és mindig az adottal érzem jól magam a másikat elutasítva.
Egyre gyakoribban nézek depresszív vagy öngyilkosságos vagy gyilkosságos tartalmakat mert kívánom.
Suicide és Homicide gondolataim is mindennap vannak.
Sokszor nagyon boldog vagyok és sokszor nagyon depresszív 2-3 havonta változva.
Már elértem azt a szintet, hogy tudom mikor vagyok pszichotikus és mikor nem, de nem tudok ellene tenni mert magávalragad.
A hangulatom irányítja a nemi identitásom és a személyiségem és azt is ,hogy mennyire vagyok empatikus 1/10 vagy 10/10.
Azt szeretném kérdezni, hogy milyen betegség/betegségek válthatják ki ezeket és mit tudnék tenni úgy, hogy dolgozni be kell járnom.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Mindenképpen javasolnám, hogy keressen fel egy pszichiátert, aki részletesen ki tudná kérdezni Önt a tüneteiről, diagnosztizálná, s ezek függvényében a kérdéseire tudna válaszolni és megfelelő kezelési javaslatot tudná adni. Ez egy hosszabb alkalom lenne, a kontrollokra pedig van lehetőség a legtöbb helyen munkaidő után eljutni. A területileg illetékes pszichiátriai gondozóban ezt tb alapon megteheti. Megfelelő kezelés esetén a leírt tünetek csillapodnak, s a munkába járás sem kerülne veszélybe.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!
A párommal majdnem 4 éve vagyunk együtt. Minden rendben van köztünk, kivéve a szexet. Szuper férfi, mert megértő, kedves, vicces, támogató. Jókat beszélgetünk, kirándulunk, nagyon jól kiegészítjük egymást.
Az első fél évben volt kielégítő a szexuális kapcsolatunk, bár akkor jelezte, hogy nekem kicsit nagyobb az igényem, mint neki lenne, de ez azért nem volt jelentős probléma. Fél év után bekövetkezett egy nagyobb krízis az életében, a biztonságérzete egy kicsit megingott. Ekkor történt meg először, hogy nem volt képes teljesíteni. Természetesen próbálkoztunk, valamikor ment, valamikor nem. Az elején magamat okoltam, annak ellenére, hogy mindig elmondta, hogy ez nem az én hibám, hanem sok a stressz. Ez igaz is, nagyon kemény a családi helyzete, a munkahelyi feszültség, az anyagiak, és nincs sok önbecsülése, mert az edzést abbahagyta, így kissé meghízott. De annyit kell dolgoznia, hogy egymásra is alig van időnk, nem hogy edzeni. Kb. 1,5 év telt el azzal, hogy magamat okoltam, az alkalmak ritkultak, mindig sírás volt a végük, egyikőnknek se volt élvezet. Majd egyik napról a másikra egyszercsak azt vettem észre, hogy már egyáltalán nem érdekel, hogy nem sikerül, sőt nem is akarom, hogy sikerüljön az együttlét. A feszültséget én evéssel kezdtem levezetni, így meghíztam. Amikor előkerült újfent a téma, hogy miért nem megy a dolog, azt mondta, hogy a nagy fenekem sem segít. Sajnos, nem tudom neki megbocsátani, hogy ezt mondta, megingott a bizalmam. Szeretek vele lenni, de nem akarom, hogy szexuálisan hozzámnyúljon, undort érzek, és borzasztó kiszolgáltatottságot ha levetkőzöm. Ez a kettősség annyira megborított, hogy nemrég belebetegedtem. Szédülés, hányinger, hasmenés, fejfájás tünetekre az orvos nyugtatót adott. Azóta eltelt pár hét, de mivel semmi nem változott, így kezdenek vissza-visszatérni a rosszullétek.
Én a második olyan barátnője lennék, aki emiatt szakít vele.
A feszültséget láthatóan nem tudja kezelni, a kudarc, változás megbénítja. Félek, hogy ha most meg is oldódna a probléma, akkor a későbbiekben, akár ház vásárlás, gyereknevelés, vagy bármi ami stresszes ugyanilyen helyzetbe sodorna minket.
Nagyon fiatal vagyok, szeretnék szexelni még úgy, hogy nem én kuncsorgok érte napokig.
De borzasztóan sajnálnám, hogy egy ennyire csodálátos embert veszítenék el. Úgy hogy nem oldódott meg a problémája. Imádom őt, de úgy érzem nem tudok vele lefeküdni soha többet. Párterápia, pszichológus, urológia szóba sem jöhet, nem akar elmenni. Még akkor sem ha azt mondom, hogy ezen múlik a kapcsolat. Azt mondja, hogy ne másszanak a fejébe. Tudom, hogy ez borzasztó hülye gondolkodás, de elfogadom, csak úgy érzem, hogy így nem tudok már mit tenni a kapcsolatért.
Mit gondol, vajon a szex fontosabb, mint a szerelem? Vagy szexuális vágy nélkül nem több ez, mint egy jó barátság?
Köszönöm válaszát,
Virág
Kedves Virág,
Köszönjük levelét!
Levele alapján megértem elkeseredettségét, hiszen Ön sok mindennel próbálkozott, hogy teljes kapcsolatban lehessen, ám párja nem szeretne változni/változtatni. Arról nem írt, hogy jelenleg milyen szintű testi kontaktusuk van (pl. csók, ölelés, simogatás stb.), amitől párként működnek. Érdemes lenne őszintén párjával beszélnie arról, hogy Önök között ez a kapcsolat szerelem-e vagy barátság jelenleg az Önök véleménye szerint, hiszen a levél végén Ön is felteszi ezt a kérdést.
Én azt javasolnám Önnek, hogy beszéljen Ön is szakemberrel, hogy vajon a tünetei hogyan viszonyulnak a kialakult helyzethez, milyen remények mozgatják Önt a kapcsolatban, Ön hogyan vezeti le a stresszt, tud-e konfrontálódni a párjával, volt-e már más férfival párkapcsolata, ha igen, akkor milyen tapasztalatokkal stb..Ebben munkacsoportunk is tud segíteni igény esetén.
Az alábbi blogbejegyzéseinket javaslom megtekintésre:
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Dóra!
Az utóbbi időben egyre jobban tudatosul bennem, hogy nehezen tudok figyelni hosszabb ideig ugyanazon feladatokra. Ez igaz mind a magán-, mind a szakmai életemben.
Munkahelyen nagyon (néha túlzottan) lelkesen vágok bele új feladatokba-projektekbe, de minden alkalommal rövid időn belül ez a lendület elfogy miután nekifogtam.
Magánéletemben nagyon gyakran váltom a kikapcsolódási tevékenységeimet (pl. futás, úszás, bringázás stb. – nagy lendülettel elhatározom, hogy pl. felkészülök félmaraton versenyre, de 1 hónap edzés után félbeszakad).
Gyakran vagyok felületes, gyorsan ugrálok a feladatok közt (5-10 percenként), ritkán tudok elmélyülni hosszabb időre (min. 30 percre).
Úgy gondolom, hogy ezek a problémák gyerekkorom óta fennállnak, mostanában egyre jobban tudatosulnak és szeretnék javítani rajtuk.
Szükségem van kívülálló szakember segítségére, hogy felülkerekedjek ezeken a problémákon.
Online találkozásokon tudok részt venni.
Üdvözlettel,
Levente
Kedves Levente!
Köszönjük a levelét!
Az Ön által felsorolt tünetek alapján nem állpítható meg egyértelműen figyelem- vagy koncentrációs zavar, emellett a koncentráció és az új dolgok elkezdésének nehézsége illetve a kitartásának hiánya más probléma jele is lehet, például hangulatzavaré. Mindenéppen pozitív, hogy motivált az egyéni terápia elkezdésére, ahol a tünetek hátterének feltárása után lehetősége nyílik a problémák megoldására is. Sajnos hozzám jelenleg nem tud időpontot foglalni, de kollégáimat jó szívvel ajánlom figyelmébe.
Köszönettel:
Gór Dóra
Tisztelt Pszichológus!
Mindig is félénk természetű voltam, de régebben voltak barátaim. Családommal nem jövök ki jól. Az anyám bántalmazott minket kiskorunkban. Nagyon magányos vagyok. Kb 14 évesen depressziós voltam. Pszichológushoz már 6 éve járok, antidepresszánst 1 éve szedek. Az életemet nagyon kilátástalannak látom. Már csak 1 évem van hátra az egyetemből. Nagyon aggodok, hogy majd a fizetésemből nem tudok külön költözni. Otthon minden naposak a veszekedések. Folyton megalázoan bánnak velem, lenéznek engem. Nincs semmi önbizalmam. Barátaim nincsenek, nem tudok beszélgetni az emberekkel, mert tulságosan szorongok. Általánosban kiközösítettek, ezért félek tömegben megszolalni. Mi lehet a megoldás? Válaszát előre köszönöm.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Nagyon jó, hogy a problémáit felismerte, s jár már egy ideje szakemberekhez. Amennyiben a tünetei nem javulnak, mindenképpen jelezze a pszichiáterének, mivel lehet, a gyógyszerezésen kell módosítani. Érdemes lenne továbbá a pszichológusával átgondolnia, hogy csoportterápiát kipróbálna-e, az ott átélt tapasztalattal a kommunikációs problémái javulhatnának, a szorongásai és a magányosság érzése csökkenhetne. Javaslom, hogy gondolja át ezeket!
Üdvözlettel:
Szabó LiliBarátnöm folyton azt mondja h jobbat érdemelek meg h semmi nem jó amit csinál. Meg mikor írom neki h hiányzik elkezdi h még csak most ment el.
Ha írom h szeretem átsuhan felette.
Bujok hozzá kb mint ha rühes lennék.
Próbáltam vele beszélni erről de csak nyomja ezeket a szövegeket. Ha pedig felhozom h akkor ha ez neki ennyire bonyolult h éreztesse velem h szeret stb fel keresünk egy pszichológust totál kiakad h minek az neki.
Ontja magábol a negatív dolgokat.
Mondhatni nyaldosa a sebeit síránkozik. És már nem tudom mit tegyek mert nekem ez így rossz és fáj
Kérem segítsen.
Egy elkeseredett szerelmes nő.
Kedves Levélíró,
Ha jól értem, akkor a párja nem elégedett saját magával, s nehezen fejezi ki az érzéseit Ön felé. Érdemes lenne neki szakemberrel beszélni, hogy milyen problémái vannak, és mi minden állhat ezeknek a hátterében. Abban tudna segíteni neki, ha rá tudná vezetni őt, hogy milyen viselkedések miatt lenne javasolt szakemberhez fordulnia, s az ellenállását csökkenteni a pszichológusi tanácsadással szemben.
Üdvözlettel:
Szabó LiliArra gondolok, narcisztikus a gyerekem. Szakemberhez persze nem hajlando menni. Mindenhol azt olvasom, menekuljon az ember ilyen helyzetbol. A gyermekem, nem tehetem de teljesen “kikeszit” Nem tudom mit tehetek?
Kedves Kérdező!
A nárcisztikus személyekkel való együttélés valóban nem egyszerű. Azonban nagyon jól teszi ha gyermekét nem hagyja el emiatt. Ha gyermekében nincs motiváció arra, hogy szakemberhez forduljon, akkor az Önben keletkezett érzésekkel és gondolatokkal tud dolgozni. Az Önre tett hatások is fontosak, és ugyanúgy visszahatnak a gyermekére is. Így azt gondolom, hogy érdemes lenne Önnek is szakemberhez fordulnia, hogy ezekről a nehézségekről, érzésekről beszélni tudjon.
Tisztelt Pszichológus!
4.alkalommal jártam egy férfi pszichológusnál,aki első pillanattól kezdve szimpatikus volt,és vonzónak találom.
Gondoltam rá hofy következő alkalommal megmondom,hogy többet nem megyek.Jól gondolom hogy a pszichológus nem vonzódhat a klienshez?
Váltabom kell pszichológust?
Én 21éves vagyok,ő kb.32lehet.
Hálás lennék a válaszáért.
Kedves Kérdező!
Igen valóban jól tudja, hogy a pszichológus és kliens között nem jöhet létre párkapcsolat. Azonban nem ritka, hogy a kliens ilyen jellegű érzéseket tapasztal a pszichológusával szemben. Én azt javaslom, hogy mielőtt váltana menjen még el legalább egy alkalomra. Ez egyrészről azért fontos, hogy megtudják beszélni az Önben keletkezett érzéseket. Ha képesnek érzi magát rá, nyugodtan beszámolhat az érzéseiről, ezeket megtudják beszélni és ha sikerül tisztázni ezeknek az alapját, akkor tudják folytatni a megkezdett folyamatot. Amennyiben nem szeretné ezt a tudtára adni, akkor pedig a terápia lezárása végett fontos az utolsó alkalom megtartása.
Üdv.
Az lenne a problémám apám alkoholista és azt gyanítom elme beteg is.
Nem tudom mitévő legyek szörnyen erőszakos, és furcsa Téveszméi vannak.
Anyám ezek után is behódolt neki, és reménytelenként élek.
Emberi kapcsolataim mindig is rosszak voltak. Nem vagyok társasági ember igazából csendes könyvmoly.
Néha csak bőgnék a múltam miatt és néha olyan flashbackek törnek elő amit régen eltemettem a tudat alattimban.
Ez a segítség kérdés nehezen fogalmazhato meg egy írásban, jó lenne olyan 4-5.
Köszönöm ha válaszol.
Kedves Kérdező!
A leírt helyzet valóban nyomasztónak hat, és nem lehet egyszerű Önnek, de erős hogy kitart. Amennyiben úgy érzi, hogy az otthoni események veszélyeztetik, mindenképp a helyi családsegítőhöz tud fordulni, ahol szakszerű személyes segítséget és tanácsod tudnak adni. Valóban nem egyszerű így egy üzenetben kifejezni mindazt, amire Önnek szüksége lenne, így én is azt javasolnám, hogy vagy az előbb említett helyen, vagy pedig az iskolájában dolgozó pszichológust mindenképp keresse fel, ha van lehetősége rá.
Nagyobbik fiammal kapcsolatosan:szeretem őt,mint a gyermekemet,de sok negativ erzelem gyult fel bennem, folyamatos vitak voltak az apjaval mar a terhessegem alatt/utan,s ugy ereztem csak Azert vagyok biztonsagban csak azert vagyok még eletben mert terhes vagyok vele mert o letezik s egeszen 1eves koraig szinte felhasznaltam a letezeset hogy megnyugodjak, erezzem hogy nem vagyok egyedul. Ezert melloztem hazi munkat sok mindent..nem rendeztem ot ugy ahogy kellett volna rendesen, mint tudatos szulo. Most mindjart 3eves,lassan felebredtem ebbol a szimbiozisbol foleg a kistesoja segitett, ot abszolut tolem kulon allo valakinek tekintem, akinek kulon elete van, szemelyisege. Sokkal jobban tisztelem szeretem mint a nagyot. Vele elmosodnak a hatarok, az erzesek osszemosodnak, egyfajta tars potlek, azt varom megertsen, segitsen rajtam- az apja a ferjem nagyon hianyosan tolti be a tars szerepet. Senkim sincs aki osztozna a szuloi feladatokba anyam se segit, senki. Szeretnem ot is tisztan szeretni, nem leterhelni a bizonytalansagommal, tehetetlensegemmel. Csak egy gyerek, de mindig mintha valami tobbet lattam volna benne, pedig tudom hogy ez hamis, s artott neki is, tul sokat vartam/varok tole. Felek kimondani hogy szeretem, felek tul kozel kerulni, tobb erzelmet adni… Varom tanacsat! Köszönöm
Kedves Angi!
Levele alapján azt gondolom, hogy nincs könnyű helyzetben! Érthető, hogy a párkapcsoalti problémák és a magány miatt a nagyobbik gyermekére több teher hárult és nagyon jó, hogy ezt felismerte, mert ez az elős lépáés a változás felé vezető úton. Páterápiás munka megkezdését javaslom, hogy olyan legyen a szerelmi élete, ami megelégedettséggel tölti el!
Üdvözlettel:
Habis Melinda
