Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Üdvözlöm! A problémával kb fél éve szembesültem először. A feleségem elkezdett minden ok nélkül mindenbe belekötni, veszekedni. Engem okolt mindenért. Nyugodt időszakban elmondta, hogy besokallt az életünktől, olyanok vagyunk, mint inkább a lakótársak. 14 éve élünk együtt, 2 gyermekünk van. A probléma jelentkezése előtt napi szinten jeleztük egymásnak a szeretetet, vagy szóban, vagy írásban. Általános köszönés volt a puszi, és a “szeretlek”. Úgy érzem komolyan is gondoltuk. Egyik nap még állt az utcán és szerelmesen rám nézet, amikor a gyerekek kérdezték, hogy mit néz. És viccesen megkérdezte: Baj, hogy szeretem Apát? Ezek után pár héttel meg teljes fordulat. Veszekedés, kötekedés. És bejelentette, hogy elköltözik, mert nem kap levegőt, megfullad. Ki is vett egy albérletet, amit segítettem berendezni. Tény, hogy nem élünk ideális életet, több mint 1 éve dobozokból élünk a szülőknél házépítés miatt. A párom is új munkahelyen kezdett, ahol középvezető és rendkívül nagy teher nyomja a vállát. Ráadásul belekerült egy kényelmetlen helyzetbe, ami sok hazugsággal és kétszínűséggel járt részéről, de ezt várták el tőle. Ez pont arra az időszakra tehető. Év elején úgy nézett ki, hogy rendeztük sorainkat, és én is figyeltem azokra a dolgokra, amiket hiányolt az eddigi életünkből (több idő, meglepetés üzenetek, lehetőleg úgy intéztem a dolgokat, hogy mindketten azonos időben dolgozzunk, dícséretek, bókok) és nem jelentenek terhet, csak eddig elsiklottunk felette. Meggondolta magát, és rábeszélt, hogy inkább maradjunk és az albérleten spórolt pénzt inkább öljük bele az épülő házba. Jött a karantén időszaka, és mivel kereskedelemben dolgozik, lényegesen nagyobb nyomás nehezedett rá, plusz a gyerekekkel is problémás volt az otthoni tanulás. A 70 éves szülőket is el kellett látnunk. A magánéletünk eddig is közel járt a nullához, hiszen magánszféránk az alig-alig volt, de a közös vacsorával vártam haza, elkészítettem a reggelit, beszélgettünk, jeleztük, hogy aggódunk egymásért. Aztán Pár hete mintha egyik napról a másikra kicserélték volna. Teljes közöny, megszűntek az érintések, simogatások, kedves szavak. Az intimitás már korábban is gyenge lábakon állt, de azóta még a gondolatától is elzárkózik. Megszakította a kapcsolatot a közös barátokkal, nem jár haza munka után, túlóra, új baráti társaság, csak ők léteznek és a telefon. Éjjel-nappal. Cinikus lett, és mindenben a támadást látja. menekül “otthonról”. Hanyagolja a családját, gyerekeit. Hétvégente hajnalban jár haza, dohányzik, gyakran isznak a munkatársaival szabadnapokon, mellette elkezdett keményen edzőterembe járni. Hazaér és egyből alszik, néha étkezés közben, de időben nem akar ágyba kerülni. Nem ritka a hajnali 2-3 órai lefekvés, és az 5 körüli kelés. Folyamatos feszültség van. Munka után nem jár haza, inkább valahol “elüti” az időt, általában ugyanott, az új barátnőjénél. Próbálom segíteni, és levenni a terhet a válláról, főzök, ellátom a gyerekeket, amennyire tudom a munka és a házépítés mellett (bár már realizálódik az eladása, mivel “állítólag” csak az én álmom volt. Hajlandó vagyok lemondani róla, csak, hogy visszakapjam a régi párom) Napról-napra, egyre romlik a helyzet. A munkahelyén azok az emberek kezdték ki, akikért már egyszer kellemetlen helyzetbe került. Középvezető lévén neki kellene összekovácsolni a csapatot, de nagy a széthúzás, ármánykodás. A feletteseinek sem tud megfelelni. Állandó a stressz. Kivett egy albérletet, és el akar költözni pár héten belül a gyerekekkel. Ha bármit teszek, csak támadásnak veszi. Igazából kétségbe vagyok esve. Segítség kérésről még csak nem is akar hallani. Legutóbb is kiabált, hogy ne akarjam belebeszélni, hogy beteg. Próbáltam megnyugtatni, hogy mellette állok, és segítek, de csak olaj volt a tűzre. Nem akarom az egészet a munkahelyre fogni, hiszen a párkapcsolatunkban is vannak/voltak meg nem beszélt problémák, jellem beli különbözőségek, amik folyamatos nehézséget jelentettek, és a több mint 1 éves “szülői házban” történő élet is gyilkos tud lenni minden apró jóindulatba csomagolt bosszantó dolgokkal. De nem értem, hogy miért váltam ellenséggé ilyen hamar a szemében? Mit tudnék tenni, hogy segítsem, hogy visszataláljon önmagához, hozzánk, és megmentsem a kapcsolatunkkat. A környezetünk nem érti, hogy mi lett az “álompárral”, akik mindenhová együtt jártak kéz a kézben, ölelkezve, támogatva egymást. És én is értetlenül állok ez előtt. Lassan én is rámegyek. 4 hét alatt -15kg. Elnézést, hogy ilyen hosszú lett, de kétségbe vagyok esve. Kértem pszichológus segítségét már, de csak 3 hét múlva kaptam időpontot. Addigra úgy érzem teljesen feléget mindent és mindenkit maga körül. A párom is és a helyzet is. Sajnos még a gyerekekkel szemben is hajlamos néha szembekerülni, és félreérteni a közeledésüket. Ők nem értik, csak azt látják, hogy anya elhagyja apát és nekik el kell menni vele. Próbáltam őket megnyugtatni, hogy minden rendben lesz, de nem lesz minden rendben. Sérülni fognak. Az a kérdés mennyire. Ez így sajnos tarthatatlan állapot.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Megértem elkeseredettségét, hiszen ilyen hosszú idő után a felesége viselkedése hirtelen megváltozott, amire nem kapott még teljes magyarázatot. Valószínűsítem, hogy sok stressz érheti a feleségét (pl.munkahely, építkezés kapcsán), amit nem tud megfelelően kezelni, s vágyhat arra, hogy messze legyen a problémáktól, konfliktusoktól testileg és lelkileg. Érdemes lenne átgondolni, hogy a szülőkkel való együttélés mennyire játszhatott szerepet ebben, hogy a felesége megváltozott. Erről az alábbi blogbejegyzéseinkben olvashat:
Javasolt lenne a családsegítő szolgálatot felkeresnie a feleségével közösen, hogy lenne-e lehetőség párkonzultációra vagy pármediációra, hogy meg tudják beszélni szakemberrel közösen a történteket, illetve a jövőbeli lehetőségeket. Ott ingyenesen, ezen felül családterapeutáknál magán úton kereshetnek ilyen segítséget. Beszéljen feleségével erről a lehetőségről, hiszen a gyerekek jövője is Önökön múlik!
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Neke egy kérdésem lenne? Vagy egy nö akivel az interneten ismertem meg de ö neki van ez a pánik rohama! Kérdésem, hogy érdemes e párkapcsolatot kialakitani vele? Tisztelettel Attila
Kedves Attila!
Köszönjük a levelét!
A pánikroham és a pánik betegség egy pszichés probléma, mely megfelelő kezeléssel (pszichoterápia és súlyos forma esetén farmakoterápia) orvosolható, ezért úgy gondolom, hogy ez egy párkapcsolat kialakulását feltétlenül nem akadályozza. Kérdést inkább az vet fel, hogy honnan ered a hölgy pánikja, mi miatt alakult is, és motivált-e arra, hogy segítséget kérjen.
A témával kapcsolatban ajánlom figyelmébe alábbi blogcikkünket:
Üdvözlettel:
Gór Dóra
.
Kedves Fruzsina!
Sajnos nem érkezett meg a levele, kérdése. Kérjük küldje újra, hogy válaszunkkal segíthessük Önt!
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Kedves Segítő!
20 éves nagyfiamról lenne szó. A probléma úgy gondolom összetett, de nem tudom milyen irányba induljak el, mert a családomba ilyet senkinél nem tapasztaltam. Viszont apai ágon van baj. Félek örökletes a probléma és én ehhez kevés vagyok. Gyermekemnél amit tapasztalok a következők. Önértékelési probléma, indulat kezelési probléma, néha olyan mintha magában beszélne, beforduló, nem alszik, nem eszik van hogy egész nap csak egyszer étkezik. Azt látom, hogy sokat gondolkodik mintha járna az agya mindig valaminn. Ebből ha kizökkentem vissza kérdez hogy mit mondtál anya? Apai ágon amik előfordultak rémísztő, melyeket sorolnám. Az édesapja 7 éve öngyilkos lett mert én úgy döntöttem elválok tőle. Ő így oldotta meg a válást. Részemről annyi történt, hogy kiégtem és elfáradtam a kapcsolatba. Soha nem voltam fizikailag bántalmazva, de abból amit adtam nem igazán kaptam vissza. Erről nem írnék többet mert itt nem rólam van szó. Viszont azóta a fiam nem a régi. Sokat gondolkodtam az elmúlt években, egy szakemberen de soha nem léptem meg. Azt gondoltam hasokat beszélgetünk sikerül fényt derítenem mindenre. Sajnos nem így történt. Úgy érzem hibáztam 7 éve hogy nem kerestem egyből szakembert. Elnézést hogy kitértem. Folytatnám az apai családfával. Édesapja keresztapja szintén öngyilkos lett, az édesapja nővére többször megpróbálta, de nem sikerült. Igazából ezek a kísérletek inkább voltak figyelemfelkeltős indittatásúak mint eltervezett és véghezvitt gondolatok. A fiam apai nagymamája szintén kísérelt egyszer egy akasztásos történetet, de végül rákban hunyt el. Nagyvonalakban ennyit tudok az apai családról ami miatt a genetikai hajlamra gondolok. Amit még erről tudni kell, hogy 3 éve gyermekem kapott egy felkérést ismerőstől angliából, hogy tud neki egy szakács állást szetetné e megpróbálni! Gyermekem akkor 17 éves volt és már akkor kalandvágyó és ugye frissen végzett szakácsként tetszett a dolog neki. Mikor ezt nekem elmondtam elsőre lefagytam, hogy hú ha gyorsan felnőtt! Ilyen gyorsan eljött ez a pillanat? Míg ezek a gondolatok átfutottak az agyamon jött a következő kijelentés. Ha nem engedsz úgy is elszökök! Erre annyit válaszoltam, hogy oké üljünk le és beszéljük meg! Nem szökik itt senki sehova! Nagyon féltem elengedni, de megtettem. Úgy voltam vele, ne korlátozzam próbálja ki önmagát. Vissza felé van út. Hozzám bármikor jöhet bármerre viszi az élet. Első évben talán nem is volt gond, de lehet azért mert nem láttam. Meg betudtam az egyedül nekivágtam a világnak 17 évesen. 2019 tavaszán jött a következő probléma. Haza jött a jogosítványt megszerezni. Kresz siker elsőre, eü vizsga is pikk pakk. Levezette az x órát és 2- szer megbukott. Már azon meglepődtem ezt milyen tragikusan fogta fel. Mintha nem is ő lenne. Próbáltam nyugtatgatni, de nem sikerült. Féltem kárt tesz magába. Aztán nehezen sikerült meggyőzni és autós iskolát váltottunk. Akkor derült ki a sikertelenség oka a nem megfelelő felkészítés. A kötelező forgalmi órák egyharmadát vezette csak le. Így már értettem a sikertelenséget. Így itthon ragadt úgymond, pedig angliába új munkahelyre ment volna vissza. Rá fél évre sikerült a forgalmi vizsga immár harmadik nekifutásra, de mégis elsőre,viszont se pénz se munka. Itthon elkezdett dolgozni. Csak alkalmira jelentették be vagy ki sem fizették. Ezért úgy döntött vissza megy angliába ez év januárjába. Az ismerős garantálta, hogy lesz ismét munka. Most sem örültem, hogy megy, de ugye nagykorú, így pláne nem dönthetek helyette. Ismét segítettem neki kijutni, de úgy érzem ismét hibát követtem el. Nem volt munka. Mire sikerült elhelyezkednie és dolgozni beütött a covid. Anglia leállt! Még mindig nem akart hazajönni. Bízott a legjobbakba. Sajnos nem jött el. Vasárnap hajnalban megérkezett magyarországra. Jelenleg 2 hetes karanténban van. Nem covidos, de mentálisan mínusz 2- ben van! Iszonyat ezt megélni szülőként. Most nem engedem vissza. Bármit megteszek, hogy megakadályozzam. Nem veszem meg a repjegyet sem! Úgy érzem ha elengedem elveszik és a legrosszabb is megtörténhet vele. Viszont épp a mai napon vagyis tegnap sokat beszélgettünk és kértem hogy keressünk egy szakembert, mert a probléma megoldásához mindketten kevesek vagyunk! Egyenlőre erről hallani nem akar. Szerinte magán csak saját maga tud, de én tudom és látom hogy ez neki nem fog menni. Sajnos ebben az esetben nem szerencsés, hogy nagykorú! Kérem adjon tanácsot merre induljak meg és hogyan tudnám óvatosan nem erőszakkal meggyőzni a segítségről! Nem akarom megzsarolni, de nem látok most más kiutat. A kapcsolatunk jó szeret engem és tudja rám bármikor számíthat! Annyit mondott a beszélgetésünk végén…. Anya csakis érted maradnék itthon senki másért! Sajnos beteg lettem én is az elmúlt évek terhei alatt. Remélem a következő cytologiám negatív lesz, mert leszek bajban ha nem. Ezt a problémát meg is osztottam vele. Úgy érzem tudnia kell, mert már csak én vagyok neki. Decemberben derült ki a betegség lehetősége és nincs javulás. Igazából azért írtam le, mert talán azzal hogy most úgymond szükségem van rá majd nem akar vissza menni ezerrel hanem anya mellett akar lenni és így a segítséget is elfogadná egy szakembertől. Ne haragudjon amiért ilyen hosszúra sikeredett! Leírni rövidebben nem tudtam és még sok apró dolog ki is maradt. Viszont ezeket leírni hosszú lenne. Ezért gondoltam egy profi szakemberre. Ő biztosan megtalálja azt a pontott ahol elcsúszott minden és segít nekem is hogyan tudok én mint szülő rávezetni a gyermekem a segítő kéz elfogadására. Válaszát köszönöm! Üdvözlettel Mogyorósi Katalin
Kedves Katalin!
Köszönjük a levelét!
A pszichés problémák egy része lehet genetikailag öröklött, ahogy Ön is mondta, de kialakulhatnak trauma vagy élethelyzeti krízisek hatására is. A fia esetében mind a genetikai meghatározottság, mind a trauma megtalálható az élettörténetben, emiatt pedig mindenképpen a veszélyeztetett csoportban van. Egyet értek Önnel abban, hogy a fiának segítségre lenne szüksége, hogy trauma feldolgozása megtörténhessen, de ehhez neki is motiváltnak kell lennie. Úgy tudná segíteni őt a segítségkérés útján, hogy próbál vele többet beszélgetni ennek fontosságáról, illetve fontos felhívnia a figyelmét arra is, hogy problémái megoldásában egy szakember segítené, s helyzete ettől rosszabb biztosan nem lehet, ezért érdemes kipróbálni.
Levele alapján továbbá úgy érzem, hogy Önnek is érdemes lenne felkeresnie egy pszichológust, aki segítene Önnek fel/megdolgozni férje halálát, s segítene elfogadnia jelen betegségét. Ha úgy érzi/érzik, hogy együtt könnyebb lenne a közös traumáikon dolgozni, akkor a családterápiás lehetőséget is érdemes lenne meggondolniuk, lehetséges, hogy a fia így meggyőzhetőbb lenne a segítségkérés terén.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
A kérdésem az lenne, hogy miért irigylem az exeimtől a boldogságot. Nem is a boldogságot,örülök, ha boldogok. Azt nem akarom, hogy egy másik ember boldoggá tegye őket. Még akkor is, ha nem is voltam szerelmes a bizonyos exembe. Egyszerűen én akarok a legjobb élmény maradni nekik. Nem vagyok irigy ember, ezért nem értem, miért érzem ezt.
Kedves Gyöngyvér!
Köszönjük a levelét!
Egy kapcsolat megszakadása után a kapcsolat elveszítéséből fakadó érzelmek között gyakran előfordulhat, hogy irigyeljük a boldogágot a volt partnerünktől, vagy nehezünkre esik őt más személlyel látni. Ezek az érzések azonban a veszteségélmények feldolgozásával lassan halványulnak, majd megszűnnek. Ha Ön úgy érzi, hogy ezek az érzések tartósan fentmaradnak, akkor véleményem szerint érdemes lenne pszichológussal egy önismereti munkába kezdenie, ahol választ kaphatna arra a kérdésre, hogy miért jelent gondot Önnek a párkapcsolati veszteségek feldolgozása, s miért maradnak fent tartósan az érzései.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt hölgyem/uram,
A következő gondolatok nem hagynak nyugodni, úgy érzem elakadtam, így szeretném segítségét, véleményét kérni.
Arról van szó, hogy nem tudom hogyan jelezzem az egyik barátnőm felé, hogy véleményem szerint a kapcsolata bántalmazó a párja részéről, ő maga pedig úgy érzem, erősen borderline személyiség, és szakember segítségére lenne szüksége. Én magam pedig szorongásos elkerülő személyiség zavar jegyeit mutatom, ezáltal a konfrontálódás gondolatától is irtózom.
Köszönöm válaszát.
Tisztelettel
Kovács Vivien
Kedves Kérdező!
Amikor a barátnője valamilyen sérelmet panaszol, akkor érdemes mondania neki, hogy ön szerint érdemes segítséget kérni. Viszont a pszichoterápia csak akkor segít, ha az illető valamiben változtatni szeretne önmagán, másképp, tehát, ha valaki úgy érzi ő rendben van, másokkal van gond, másoknak kell megváltozni, akkor nem kezdhető vele pszichoterápia.
üdvözlettel Pergel-Száraz Cintia
Nem merek sajnos k0zel engedni magamhoz egy fiut sem, mert felek az ujboli koppanastol. Egy eve nincs baratom nevezzuk el x nek. tehat x zaklatott mert ujra akarta kezdenide en nem mert hazudott es megcsalt.
volt egy masik fium nevezzuk y nak. y-nal 10 eves baratsag utan alakult ki a kapcsolatunk amelynek a vege az lett hogy szakitottunk mert neki is akkor problemai voltak es nekem is azota is beszelunk de nem merek nyitni fele. y nagyon hirtelen haragu es az evek soran tobbszor megtortent hogy nemi felereertes miatt par honapig nem beszeltunk. aztan ujra egymas mellett kotottunk ki. ugyanakkor ha baratom volt vagy neki baratnoje es kapcsolatban voltunk amikor a masik egjelent akkor az adott kapcsolatban megjelentek a problemak es mindketten rajottunk szamtalanszor hogy nem jo es nekunk egymasra van szuksegunk. De ez nem valosult meg mivel azaz nem bekultunk ki a fene tudja miert. hianyzik es nem tudom mit csinaljak hadjam az egeszet es lepjek tul vagy siman engedjem had tortenjenek a dolgok. ez az egyik amit ugy teljesen nem tudok par honapja. tudni kell rollam hogy eleg bonyolult es rossz kapcsolataim voltak. 14 lannyal csaltak meg amit hosszan neztem meg mikor 10. osztalyos voltam csupan mert kivancsi voltam hogy hogyan csinaljak a fiuk miket hazudnak. ez a srac nem x es y hanem egy masik. szoval kapcsolat szempontjabol eleg rossz tapasztalataim vannak es nem merek mar lepni semerre mert nagyon felek az ujboli koppanastol es valjuk be 23 evesen nem epp ez kellene legyen az en problemam hanem vigan kellene eljem az eletem. tanacstalan vagyok es ugy erzem beleroskadok a dolgokba. neha ugy vagyok hogy szuksegem valakire aki szeret neha meg ugy hogy nem kell mert az csak fajni fog. nem tudom mitevo legyek ismerkedni nem merek vagy ha igen is altalaban nem lesz belolle semmi.
Kedves Andrea!
Köszönjük a levelét!
Írásából észrve vehető, hogy párkapcsolataiban sok feszültség, konfliktus és indulat lehetett, melyek akadályozták Önöket abban, hogy kapcsolatuk ki tudjon teljesedni, és a rossz tapasztalatok nyomán az ismerkedési kedve is jelentősen mérséklődött. Véleményem szerint egy önismereti munkában választ kaphatna arra a kérdésre, hogy miért a bizonytalan, bántó vagy zaklató fiúkat/férfiakat választja, s miért viseli el a megcsalását, ezáltal jobban láthatná kapcsolati dinamikáit, s pszichológus segítségével ezeket át tudná dolgozni a jövőbeni sikeres kapcsolatok érdekében.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tiszteletem! A sok kellemetlen helyzet( apahiány, gyászok,jogi ügyek) miatti érzékenység, érzelmi labilitás kevert személyiségzavart okoz-e?
Köszönettel,
Imre
Kedves Imre!
A gyermekkorban minket ért folyamatos negatív események megterhelőek és okozhatnak különféle pszichés zavarokat. Ezek között megemlíthetőek a személyiségzavarok is. A különböző zavaroknak, különböző tüneteik és különböző okaik vannak. Javaslom, hogy amennyiben úgy érzi, hogy Önnek pszichés zavara van, esetlegesen gyanakszik valamilyen személyiségzavarra akkor keressen fel egy szakembert a pontos diagnózis felállításához, és a megfelelő segítség eléréséért.
Jó napot! Tudni kell rólam hogy 16 eves lany vagyok, boldog párkapcsolatban élek, van szereto csaladom es igaz barátaim. De mindezek ellenére nem vagyok teljesen boldog… Kényszerbetegségben szenvedek, minden nap szorongok tulgondolom a dolgokat, nem tudok rendesen gondolkodni. Tisztaban vagyokvele hogy nem normális egy idoben sokaig tudtam ellenallni a kisertesnek es akkor jol is ereztem magam buszke voltam magamra, de az utóbbi időben ujra visszajottek, a gondolataim es a cselekvéseim. Sajnos az anyagi állapotunk nem engedi meg hogy pszichológushoz járjak. A legjobb barátnőm sokat segit a csaladom es a barátom is. De nekem valahogy nem megy… Mikor látom masok hogy élnek (barátaim) olyankor, orulok hogy nekik nincsenek ilyen problémái, es egy pillanatra boldog leszek es sikerul nem csinalni es gondolni semmire. De ez minimum 5p. szeretnék tanácsot kerni hogy birnam lekuzdeni, pszichológus nélkül a kényszerbetegséget, egyáltalán lehetséges ez? En bizom benne hogy igen, es ha sikerulne magamtól megbirkozni, szeretnek majd irni rola hogy mindenki aki ebben szenved letudja majd győzni!
Kedves Kérdező!
Nagy erőre vall, hogy ilyen fiatalon ilyen tudatosan kezeli az állapotát. Nagy lelki erőre van szükség az ilyen kényszergondolatok és cselekvések ellen. Általában ilyen esetekben van egy háttér oka annak, hogy miért is gondolunk kényszeresen egy adott dologra. Ez lehet valamitől való erős félelem, illetve szorongás. A cselekedetek kényszeres ismételgetése ezt a gondolatot igyekszik csökkenteni, ennek a szorongás tartalmát. Ilyen esetekben komoly önismereti illetve terápiás munka szükséges, hogy feltárjuk a kényszergondolatok eredetét. Ez lehet gyermekkori, családi eredetű is. Megértem az anyagi helyzetre vonatkozó aggodalmát, azonban nem javaslom, hogy bármilyen segítség nélkül vágjon ebbe bele. Vannak olyan szakemberek, akik TB támogatással tudnak segítséget adni, illetve a család jóléti szolgálatoknál is van pszichológusi segítségnyújtás. Az Önben lévő motiváció nagyon hasznos, azonban legalább pár alkalmat kérjen szakembertől is, hogy biztos irányba haladjon.
Jó napot!
Azt szeretném kérdezni hogy szexet élvezem de nem tudok elmenni. Lassan 10 hónapja vagyunk együtt a párommal.
Köszönöm szépen a választ
Kedves Kitty!
Sajnos nem pontosan értem kérdését. Ugyanakkor az egyértelmű, hogy az orgazmus elérésével vannak nehézségei. Ennek hátterében számos tényező állhat, ennyi információ birtokában sajnos nem tudok Önnek tanácsot adni. Amennyiben azonban súlyosnak ítéli meg a problémát, illetve szenved tőle, érdemes lenne egy szakembert felkeresnie, akár kifejezetten szexuálpszichológust.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Üdvözlöm! A kérdésem az lenne, hogy vajon normális e ahogyan reagálok vagy sem? A dolog ami bánt, hogy párom családjában természetes a ,,seggrepacsi”, illetve volt már unokatestvérek közti szerelem ott, a másodunokatestvére pedig kb. Szerelmet is vallott neki. Az öccse szájrapuszit akart adni a húgának és az anyjának is. Szerintem ez nem normális egy családban. Sőt, párom még őket védi és azt mondják rám, hogy még én vagyok a beteges(pedig ez igaz, nem csak kitalálom) nem ők. Nem tudom az állapotom miatt, hogy vajon túlreagálom vagy igazam van? Annyira védi őket, hogy nem is akar velem beszélni a párom. Nem tudom mit tegyek.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Gréta!
Egy párkapcsolatban sokszor nehéz összehangolni a két család különböző szokásait, értékrendjét. Kontextusából kiragadva azonban nehéz megítélni, hogy valóban mi zajlik akár Önök között, akár a háttérben. Mindenképpen azt javasolnám Önnek, hogy próbáljon meg nyíltan, ugyanakkor címkézés és ítélkezés mentesen kommunikálni párjával az említett témákat illetően.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
A barátom nem szereti a mostoha apját.Állításai szerint az anyja az új “apa” jelenléte óta tönkreteszi az életét.Mit tehetnék hogy segítsek rajta.
Kedves Tímea!
Figyelemre méltó, hogy aggódik barátja mentális egészsége, jólléte iránt. Mindazonáltal azt gondolom, hogy a kialakult családi helyzet nagy valószínűséggel az Ön hatáskörén kívül esik. Annyiban azonban mindenképpen a segítségére lehet, hogy biztosítja számára az érzelmi támogatást. Sok esetben önmagéban már az is gyógyító erejű lehet, ha van valaki, akivel meg tudjuk osztani fájdalmunkat, nehézségeinket.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Félek a reggel indulásával hogy hogy tudom a gyermekeimet rendezni, regeliztetni, ebéd +vacsoraztatni, a napi dolgokat intézni. Jelenleg kezelés alatt vagyok de nem érzem hogy használna. Egész nap nyomom az ágyat semi életkedv. Nem látok kiutat a helyzetemből. Helyre akarok jönni de nem megy
Kedves Kérdező!
Sajnos leveléből nem derült ki számomra, hogy jelenleg pontosan milyen kezelés alatt is áll. Amennyiben azonban, ha jól értettem, hogy a mindennapi tevékenységek elvégzése is komoly nehézséget okoz Önnek, valamint túlnyomórészt nyomott a hangulata, mindenképpen komolyan kell venni ezeket a jelzéseket! Ha jelenleg pszichiátriai kezelés alatt áll, feltétlenül ossza meg kezelőorvosával is mindazokat, amiket levelében ismertetett, ugyanis csak úgy tud segíteni Ő is, ha tudja, hogy mi zajlik pontosan Önben.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
A férjemmel 25 év házasság után úgy érzem nincs megfelelő házastársi viszonyunk.Sokat gondolkodok rajta hogy talán be kellene adjam a válópert.Azért nem vagyok határozott mert néha úgy érzem hogy szeret .Kedvesen beszél velem,kíván az ágyban,ha hozzábújok nagyon jól megy minden úgy érzem hogy szeret.Azonkívül meg nem igazán vágyik a társaságomra,vagyis hogy nem találunk semmmi közös időtöltést ami kellemes legyen.Szabadidőnkben ki megyünk a vidéki házunkba a ahol alig látom.Ő el van a barátaival akikkel eliszogatnak én meg kuksolok otthon egyedül.Úgy érzem nem szeret velem lenni.El kellene váljak vagy van e még megoldás?
Tisztelt Kérdező!
25 év házasság nagyon hosszú idő, megértem, hogy nehéz döntés előtt áll. Egy ilyen hosszú kapcsolatban valahol természetes, hogy az érzések intenzitása idővel kicsit csökkenni kezd, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a férje valóban kevésbé szeretné Önt, esetleg csak kicsit másként, mint korábban. Mindenképpen azt javasolnám, hogy próbáljon meg vele beszélni arról, hogy hogyan is érez a helyzettel kapcsolatban, milyennek látja kapcsolatukat. Amennyiben pedig nyitottak mindketten rá, lehet, hogy érdemes lenne akár egy párterapeutát is felkeresniük.
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
Nagyon depis vagyok pszichiátriai kezelés alatt állok a koronavirus miatt nemtudok kapcsolatba lépni a kezelőorvosommal Úgy érzem hogy nem írom sokáig elviselni ezt az állapotot
Kedves Róbert!
A kialakult vírushelyzet sokak életére volt kedvezőtlen hatással. Ugyanakkor remélhetőleg a korlátozó intézkedések feloldásával hamarosan újra kapcsolatba tud majd lépni kezelőorvosával. Amennyiben azonban nem, és úgy érzi, nem bírja addig tolerálni ezt az állapotot, mindenképpen keresse fel a lakhelyéhez legközelebb eső sürgősségi pszichiátriai ambulanciát!
Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra
